Lexikon

az Európai Parlament és Tanács 1272/2008/EK rendelete (2008. december 16.) az anyagok és keverékek osztályozásáról, címkézéséről és csomagolásáról, a 67/548/EGK és az 1999/45/EK irányelv módosításáról és hatályon kívül helyezéséről, valamint az 1907/2006/EK rendelet módosításáról szól.

A rendelet rövid neve: CLP.

A CLP célja az emberi egészség és a környezet magas szintű védelmének, valamint a vegyi anyagok, keverékek és egyes meghatározott cikkek szabad mozgásának biztosítása, a versenyképesség és az innováció javítása mellett.

Az emberi egészség és a környezet védelme érdekében az Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) keretében 12 év
alatt kidolgozták az osztályozás és címkézés harmonizált kritériumait, amelynek eredményeként létrejött a „Vegyi anyagok osztályozásának és címkézésének globálisan harmonizált rendszere” (a továbbiakban: GHS). Ezzel a rendelettel az EU csatlakozik ehhez az egységes rendszerhez.

A rendelet további célja a különböző anyagok és keverékek veszélyeinek megfelelő azonosítása, és az azokról való
megfelelő tájékoztatás. Ennek érdekében annak meghatározása, hogy az anyagok és keverékek mely tulajdonságai vezetnek veszélyesként való besorolásukhoz. E tulajdonságok közé kell tartozniuk a fizikai veszélyeknek, valamint az emberi egészséget és a környezetet érintő veszélyeknek, beleértve az ózonréteg veszélyeztetését is.

A CLP rendeletben szereplő fogalmaknak és meghatározásaiknak összhangban kell lenniük a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról szóló REACH rendelettel, a szállításra vonatkozó szabályozással és az ENSZ szintjén a GHS-ben megállapított meghatározásokkal. A GHS-ben meghatározott veszélyességi osztályokat bele kell foglalni e rendeletbe is.

A rendelet részletesen ismereteti a rendelet által kötelezettek körét és pozíciójukból, szerepükből adódó feladataikat, kötelezettségeiket.

Külön útmutató foglalkozik a GHS szerinti osztályozással, a veszélyességi piktogramokkal és figyelmezető mondatokkal.

http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:L:2008:353:0001:1355:HU:PDF

veszélyes készítmények osztályozását, csomagolását és cimkézését szabályozó Európa Parlamenti Direktíva, mely 1999. május 31.-én lépett életbe.

http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:L:1999:200:0001:0068:EN:PDF

a 2001/59/EK irányelv a veszélyes anyagok osztályozását, csomagolását és címkézését szabályozza a veszélyes anyagokra vonatkozó 67/548/EEC irányelvhez kapcsolódóan. A szöveg az EU hivatalos lapjában (Official Journal of the EC) jelent meg: OJEC L225, 21.8.2001, pp. 1–333. Magát a rendeletet az Európai Unió jogi oldaláról tölthetjük le, magyar nyelven is: http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=CELEX:32001L0059:EN:NOT

Ez a direktíva megadja Európa összes nyelvén a veszély-szimbólumokat, a standard biztonsági S-mondatokat és kockázati R-mondatokat, melyeket fel kell tüntetni a veszélyes anyag csomagolásán, a cimkén és a kémiai biztonsági adatlapján is.

A direktíva előírja, hogy minek kell szerepelnie egy veszélyes anyag vagy készítmény csomagolásán, ezek a következők:

• a vegyi anyag neve, az Annex I-ben megadott névvel azonos módon, vagy nemzetközileg elismert és ismert néven
• a piacra juttató (gyártó, importőr vagy kereskedő) cég pontos neve, címe, telefonszáma,
• a veszélyességre utaló szimbólum
• standard S-mondatok és R-mondatok, ha léteznek
• a vegyi anyag EINECS száma vagy azzal ekvivalens azonosító
• azoknál az anyagoknál, melyek szerepelnek az Annex I mellékletben, szükséges ráírni, hogy "EC label", vagyis EC-cimke.

2009 január 20-án életbelépett az új EU szabályozás (1272/2008 rendelet), mely a veszélyes anyagok osztályozását és cimkézését a GHS-hez igazítja..

Forrás: REACH, http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=CELEX:32001L0059:EN:NOT and http://en.wikipedia.org/wiki/Dangerous_Substances_Directive_%2867

veszélyes anyagok osztályozását, csomagolását és címkézését szabályozó EU irányelv, mely 1967. június 27-én lépett életbe.

Forrás: http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=CELEX:31967L0548:EN:HTML

a biocid termékek olyan hatóanyagok, valamint egy vagy több hatóanyagot tartalmazó készítmények, a felhasználóhoz jutó kiszerelésben, amelyek rendeltetése, hogy károsítókat kémiai vagy biológiai eszközökkel elpusztítson, elriasszon, ártalmatlanná tegyen, tevékenységében akadályozzon vagy más módon korlátozó hatást gyakoroljon azokra. Károsítók alatt olyan biológiai szervezeteket értünk, amelyek jelenléte nem kívánatos vagy az emberekre, tevékenységükre, az általuk használt vagy előállított termékekre, vagy az állatokra vagy a környezetre káros hatást gyakorolnak.

Az 1451/2007/EK rendelet alapján csak azok a biocid termékek kerülhetnek piacra, melyek szerepelnek a rendelethez csatolt I. Mellékletben. Amelyek a II. Mellékletben vannak felsorolva, azokat nem kerülhetnek piacra, illteve azokat ki kell vonni a piacról. Az engedélyezett és tiltott listákat a http://ecb.jrc.ec.europa.eu/legislation/2007R1451EC.pdf címen érhetjük el. Ha egy biocid termék átkerül a II. Mellékletbe, azt az EU hivatalos lapjában publikálja és a mellékleteket ennek megfelelően frissíti.

Források: http://ecb.jrc.ec.europa.eu/legislation/1998L0008EC.pdf, and
http://ecb.jrc.ec.europa.eu/legislation/2007R1451EC.pdf

az abszorpció olyan anyagátadási folyamat, melyben a gázhalmazállapotú, folyékony vagy oldott anyag elnyelődése, oldódása, felhalmozódása folyadékban vagy szilárd anyag belsejében megy végbe. Az adszorpció együtt az általánosabb jelentésű szorpció része. Az abszorpció mennyiségi leírására az abszorpció-koefficienst használjuk, mely megadja, hogy 1 cm³ folyadékban vagy szilárd anyagban mennyi gáz gőz oldódik. Az abszorpció-koefficiens nagysága összefügg a Henry-Dalton törvénnyel, alacsony hőmérsékleten és nagy nyomáson több gáz gőz kötődik meg. Az abszorpció erre specializált ipari berendezésekben folyik.

Talajremediációval kapcsolatban használható fő-technológiaként vagy más, pl. termikus talajkezelési módszerek kiegészítőjeként: 1. a kiszívott talajlevegő vagy a kiszívott talajvíz kezelésre, amennyiben abban abszorbeálható szennyezőanyag van jelen; 2. termikus deszorpció során keletkező gázfázis kezelésére; 3. égetés vagy pirolízis során keletkező gázok, gőzök, füstgázok kezelésére.

Az abszorpció kfejezést a biológiában is használják a felvétel, a felszívódás megnevezésére, így a bőrön keresztüli anyagfelvételre vagy bélből történő tápanyag-felszívódásra.

Az elektromágneses sugárzás, a fényenergia, az ionizáló sugárzás elnyeletése is abszorpcióval történik, absorbernek nevezett anyagokon vagy készülékekben. A sugárzások elnyeletésének célja lehet védelem, vizsgálat vagy az energia elvezetése és hasznosítása.

vírusellenes szer, farmakológiailag inaktív anyag, mely csak a vírussal fertőzött sejtben aktíválódik.

A Herpes simplex vírussal (HSV) vagy a Varicella zoster vírussal fertőzött (VZV) sejtekbe történő behatolás után válik virosztatikummá, vagyis a vírusok szaporodását megakdályozó hatékony vegyületté. Az aciklovir aktiválódását szisztémás alkalmazás után a timidinkináz katalizálja, ami a vírusreplikációhoz szükséges enzim.

Az aciklovir szisztémás alkalmazás után feldúsulva jut be a herpesszel fertőzött sejtekbe. Az ezekben a sejtekben jelenlévő vírus-timidinkinázok az aciklovirt aciclovir-monofoszfáttá foszforilálják. Celluláris enzimek átalakítják az aciklovir-monofoszfátot a tulajdonképpeni virosztatikummá, az aciklovir-trifoszfáttá. Az aciklovr-trifoszfátnak 10−30-szor erősebb az affinitása a vírus-polimerázhoz mint a celluláris DNS-polimerázhoz, s ezzel szelektíven gátolja a virális enzimek aktivitását. A vírus DNS-polimeráza így beépíti az aciklovirt a vírus DNS-be,melynek következménye láncszakadás a DNS szintézisében. Ezek a lépések összességében a vírusprodukció erőteljes redukciójához vezetnek.

Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Aciklovir

ez a remediációs megoldás agrotechnikai módszereket és speciális adalékokat alkalmaz POP-vegyületekkel szennyezett talaj bioremediációjára. A DARAMEND adalék célszerűen összeállított szemcseméretű, tápanyagprofilú, aprószemcsés színvasat és vizet tartalmazó keverék, melyet a fellazított és elsimított talajra locsolnak. Az adalék által intenzifikált talajmikroflóra gyorsan elhasználja az oxigént, így reduktív anoxikus körülmények keletkeznek. A kezelést ciklikusan folytatják: ha a talaj fokozatosan aerob körülmények közé kerül - kiszáradás és mesterséges lazítás hatására -, ismét alkalmazzák az adalékot, hogy anoxikus körülményeket teremtsenek és ezzel elősegítsék a klórozott szerves szennyezőanyagok deklórozási folyamatait. A deklórozás termékei az aerob szakaszokban bomlanak le. A DARAMEND technológiát toxafén és DDT tartalmú talajra és üledékre alkalmazták sikerrel. A kezelési idő 5 hónap volt, ami alatt a toxafén 200 mg/kg-ról 20 mg/kg, a DDT 80 mg/kg-ról 8 mg/kg értékre csökkent.

az adenokarcinóma(adenocarcinoma)vagy mirigyes rák különböző szervekben alakulhat ki, így a tüdőben, a légutakban, a gyomor-béltraktus bármelyik szervében, gyakran a hasnyálmirigyben, és az emlőkben. A belső nyálkahártyát bélelő hámsejtekből indul ki.

adriamycin vagy más néven doxorubicin, rákellenes kemoterápiás szer, a rákos sejtek szaporodását gátolja (citosztatikum).

A doxorubicin (C₂₇H₂₉NO₁₁) citosztatikus hatású antraciklin-glikozid. Az antraciklinek az eukarióták számos biokémiai és biológiai funkcióját befolyásolják, a doxorubicin citotoxikus és/vagy antiproliferatív tulajdonsága mégsem tisztázott teljesen. Amikor a vegyület bekerül a sejtbe, elsősorban annak kromatin állományához kötődik. A doxorubicin komplexet képez a DNS-sel és a bázispárok közötti interkaláció révén meggátolja a DNS és az RNS szintézist az osztódási ciklus „S” fázisában. A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben Doxorubicin-hidroklorid (Doxorubicini hydrochloridum) néven hivatalos.

Készítmények

• ADRIBLASTINA PFS/RTU 50 mg injekció
• CAELYX 2 mg/ml koncentrátum infúzióhoz
• DOXORUBICIN "Ebewe" 10 mg/5 ml koncentrátum infúzióhoz
• DOXORUBICIN "Ebewe" 50 mg/25 ml koncentrátum infúzióhoz
• DOXORUBICIN-TEVA 10 mg/5 ml injekció
• DOXORUBICIN-TEVA 20 mg/10 ml injekció

Forrás:

https://enfo.hu/node/4489

http://www.breastcancer.org/treatment/druglist/adriamycin.jsp

http://hu.wikipedia.org/wiki/Doxorubicin

CCRIS, Chemical Carcinogenesis Research Information System [http://toxnet.nlm.nih.gov/cgi-bin/sis/htmlgen?CCRIS]

DrInfo [http://www.drinfo.eum.hu/drinfo/pid/0/medicineApplication/oid/0/m,0100000002061 ]

DrugBank: [http://www.drugbank.ca/drugs/DB00997]

HSDB Hazardous Substances Data Bank [http://toxnet.nlm.nih.gov/cgi-bin/sis/htmlgen?HSDB ]

az adszorpció anyagfelhalmozódás a testek külső és belső felületein, különböző fizikai fázisok találkozása révén. Jelentheti gázok, gőzök vagy oldott anyagok felhalmozódását a folyadék vagy szilárd anyag felületi rétegében. Az adszorbeálandó anyagot megkötő partner az adszorbens. Ha az adszorbeált anyag a megkötő anyag belsejébe is behatol, akkor szorpcióról beszélünk, mely magába foglalja mind az ab- mind az adszorciót. Adszorpció fajtái: folyadék-gáz; folyadék-folyadék, szilárd-gáz, szilárd-folyadék, szilárd-szilárd. Az adszorpció lehet reverzibilis és irreverzibilis. A reverzibilis főként fizikai folyamat, a reverzibilis adszorpció esetén viszont általában kémiai reakció játszódik le, melyet kemiszorpciónak is neveznek. Az adszorpciót a fajlagos adszorbeált mennyiséggel jellemezhetjük g/cm³ vagy cm³/cm³. Az igen nagy fajlagos felületű adszorbenseket az "aktív" jelzővel illetjük, pl. aktív szén.

Az adszorpció talajremediációval kapcsolatos alkalmazásai: levegőtisztítás, talajlevegő-kezelés, talajgáz-kezelés, értékes gőzök visszanyerése, termikus deszorpció, égetés, pirolízis, vitrifikáció során keletkező gázok és gőzök kezelése, víztisztítás, ex situ talajvíz-kezelés, csurgalékok kezelése, vizes kivonatok kezelése, talajvíz- és talajszennyező ionok megkötése, kicserélése ártalmatlan ionokra, gázok, gőzök és ionok is situ lekötése felszíni vízben, talajvízben, talaj és üledék szilárd fázisaiban.

Az adszorpció különleges formája a bioszorpció, amikoris elsősorban a gáz, gőz vagy ionos oldott formájú szennyezőanyagot nagyfelületű biofilmen adszorbeáltatjuk, ahol a szennyezőanyag biológiai átalakulása megtörténik. Fontos jelenség a környezetben és technológia alapját is képezheti a növényi gyökerek adszorpciója, elsősorban a talaj pozitív ionjainak adszorpciója ioncsere mellett. A bioszorpció intenzív formája a rizoszférában gyökérzóna zajlik, itt a bevezető folyamat a biofilmek és a hajszálgyökereken történő adszorpció majd azt követő biodegradáció, illetve növényi felvétel. Az abszorpcióra képes anyagot vagy abszorberekben alkalmazzák, vagy diszperz formában juttatják a vízbe, szennyvízbe, talajba, üledékbe.

Az adszorpció fordítottja a deszorpció, az a folyamat, amikor a felületen megkötött anyag leválik a felületről és eltávozik onnan. Ez a folyamat is fontos szerepet játszik a könyezetvédelmi technológiákban, elsősorban szilárd felülethez kötött, bizonyos mértékig illékony anyagok eltávolítása céljára.

Deszorpción alapuló remediációs technológia a talajt szennyező szénhidrogének termikus deszorpciója, amikor a hő hatására mozgékonnyá vált szennyzőanyag gőz formájában leválik a talajszemcsék felületéről és a gőzfázisből kinyerhető, összegyűjthető lesz.

a terjedés legegyszerűbb formája: szállítás, transzport. Ilyen a por levegő általi szállítása, a víz folyása, a szennyezőanyag víz általi traszportja, stb.

az aerob biodegradáció a talajban vagy a vízben mikroorganizmusok által katalizált oxidációs folyamat, melynek során a sejtek a szennyezőanyagot energiatermelés céljára szubsztrátként hasznosítják a légköri oxigén felhasználásával. Eközben a szerves vegyületekből szervetlen végtermékeket állítanak elő, így a szerves szénből széndioxidot, a szerves nitrogénből nitrátot, a szerves kénből szervetlen kénformákat. Ezt a folyamatot mineralizációnak is nevezzük. A mineralizáció sok biodegradáción alapuló remediációs technológia alapja. Ez a leggyorsabb és legintenzívebb biológiai bontási folyamat, melyet állandó oxigénellátással lehet maximumon tartani. Ha az oxigén nem áll korlátlan mennyiségben rendelkezésre, akkor a folyamatok katalízisét az aerob mikroorganizmusoktól átveszik a fakultatív anaerob mikroorganizmusok és erjedési folyamatok lépnek fel; a szerves anyagok oxidációja nem tökéletes pl. a széndioxid helyett alkoholok vagy aldehidek, nitrát helyett egyszerűbb szerves nitrogénvegyületek vagy ammónia keletkeznek. Ha a szennyezőanyag az aerob biodegradációhoz csak szénforrásul szolgál pl. szénhidrogének és a talaj vagy a víz nem tartalmaz elegendő biogén elemet a mikroorganizmusok szaporodásához, akkor a folyamatot N- és P-forrás vagy mikroelemek biztosításával lehet gyorsítani.

az aerob oxidációs biológiai folyamatok a talajban vagy a vízben a mikroorganizmusok energiatermeléséhez kötődnek. A szennyezőanyag a redukált szubsztrát, melynek oxidációjával energiát nyernek. A folyamathoz szükséges oxigént a légköri levegőből, a talajlevegőből vagy a vízben oldott oxigénből nyerik. Ez akkor lehetséges, ha a környezet redoxpotenciálja nagy, +0,8-+0,6 Volt. Ha ez a folyamat a remediációs technológiánk alapja, akkor az oxigénkoncentrációt kell magas szinten tartanunk talajszellőztetéssel, talajvízbe injektálással vagy a víz levegőztetésével. Ha a levegőztetés nehezen oldható meg, alternatív megoldásként hidrogénperoxid vagy kevésbé oldható peroxidvegyületek szolgáltathatják az oxigént a biológiai folyamatokhoz. Ilyen adalékok használatakor figyelembe kell venni, hogy a peroxid sejtméreg, már viszonylag kis koncentrációban is megmérgezheti a talajmikroorganizmusokat.

klórozott szénhidrogénekkel és POP-okkal szennyezett talaj in situ vagy ex situ kezelésére bevált technológia, melyben aerob és anaerob szakaszok váltják egymást. Az aerob szakaszokban szántással, talajforgatással levegőztetik a talajt, az anaerob szakaszokban szerves anyagot, tápanyag-kiegészítést és ZVI-t fémvasat kevernek a talajhoz, majd alaposan nedvesítik. A nagymennyiségű szervesanyag mikrobiológiai bontása során elfogy az oxigén, így anoxikus körülmények, vagyis alacsony redoxpotenciál áll elő a talajban, mely kedvez a reduktív dehalogénezésnek. A dehalogénezett termékek bontása a következő aerob ciklusban történik meg. A ciklikus biotechnológia optimálására célszerűen összeállított adalékanyagot, pl. DARAMEND^R és részletes technológiamonitoringot alkalmaznak, mely lehetővé teszi az optimális ciklusidő beállítását. Az USA-ban népszerű technológiával 5-8 hónap alatt sikerült megfelelő mértékűre csökkenteni a 200 ppm toxafén és 100 ppm DDT tartalmú talajt.

atkaölő szerek, melyek szelektíven mérgezik az atkákat.

az akut orális toxicitás a vizsgálandó anyag egyszeri vagy 24 órán belül többszöri dózisának szájon át történő beadását követően jelentkező káros hatások.

az akut referenciadózis egy vegyi anyag testtömeg alapján megadott becsült mennyisége, amelynek egy humán populáció (az érzékeny alcsoportokat is beleértve) rövid időn át (24 óra vagy kevesebb) kitehető anélkül, hogy az élettartam alatt ez ártalmas hatások értékelhető kockázatával járna.

Forrás: REACH renedelet

az akut toxicitás a vegyi anyagnak való egyszeri kitettség alkalmával, rövid távon jelentkezik. Az akut toxikus hatás koncentráció-, ill. dózisfüggésének meghatározása vagy epidemiológiai vizsgálatok alapján történhet.

A leggyakoribb laboratóriumi környezettoxikológiai tesztek a Microtox vagy a Vibrio fischeri lumineszcenciagátlási-teszt, az algatesztek, a vízibolha teszt Daphnia magna, a haltesztek, a csírázásgátlási és a növénynövekedési tesztek, a földigiliszta teszt Eisenia foetida, a madártesztek, a több fajt alkalmazó mikrokozmosz tesztek, valamint a toxikológiai tesztek kisállatokkal patkány, egér vagy szövettenyészetekkel, stb. Az akut toxicitás nagyságát leggyakrabban az alábbi értékekkel szoktuk jellemezni:

LC₁₀, LC₂₀, LC₅₀, LC₉₀ = letális koncentráció Lethal Concentration, mely a teszt-organizmus 10, 20, 50 vagy 90 %-ának pusztulását okozza.

EC₁₀, _EC20, EC₅₀, EC₉₀ = hatásos koncentráció Effect Concentration, mely a mérési vagy vizsgálati végpont 10, 20, 50, 90 %-os csökkenését okozza.

LD₁₀, LD₂₀, LD₅₀, LD₉₀ = letális dózis Lethal Dose, mely a tesztorganizmus 10, 20, 50 vagy 90 %-ának pusztulását okozza.

ED₁₀, ED₂₀, ED₅₀, ED₉₀ = hatásos dózis Effect Dose, mely a végpont 10, 20, 50, 90 %-os csökkenését okozza.

A koncentráció–hatás görbe meredekségét használva vegyi anyagok toxicitásának jellemzésére eltérő eredményt kaphatunk, mint az EC_x értékeket használva, hiszen a szigmoid görbék alakja eltérő lehet.

Akut toxicitás mérése esetén a tesztelési idő rövidsége miatt könnyen elkövethetjük azt a hibát, hogy a hatás csak a teszt idejének lejárta után jelentkezik. Ezt kiküszöbölendő hosszú távú, un. krónikus vizsgálatokat kell végezni. A hosszú távú vizsgálatokban az utódok létrehozására gyakorolt hatást is mérhetjük. Az utódok számát is mérő tesztek a reproduktivitási tesztek.

az akut toxicitás azon káros hatásokra vonatkozik, amelyet egy anyagnak való 24 órán belüli egyetlen expozíció vagy több expozíció eredményezhet a szabványban leírt patkánykísérletekben. Ez a szemen és bőrön keresztüli vagy belélegzés általi beadási módokra vonatkozik. Egy vegyi anyag akut toxikus képességének előrejelzése az egészségre káros hatások meghatározásához szükséges, amelyek véletlenszerű vagy szándékos rövidtávú expozíció következtében léphetnek fel: a toxikus hatások típusai, támadási idejük, időtartam és súlyosság, az adag-válasz viszony és a nemek közti különbség a válaszban. A vizsgált károsodások lehetnek a toxicitás klinikai jelei, rendellenes testtömeg változások, és/vagy a szervek és szövetek patológiás elváltozásai, amelyek bizonyos esetekben halált eredményezhetnek.

Forrás: REACH

reakcióképes gáz, ill. por egységnyi térfogatú és meghatározott állapotú levegőben mérhető legkisebb mennyisége, amelynél a keverék már felrobbanhat.
Forrás: MSZ 21460/3–78

a biodegradációs folyamatokat a talajban vagy a vízben a mikroorganizmusok katalizálják. A szennyezőanyag az energiatermelő folyamatukhoz szükséges redukált szubsztrát, melynek bontásával, oxidációjával energiát nyernek. A folyamathoz szükséges oxigént, mely hidrogénakceptorként szerepel az energiatermelő oxidációs légzési folyamatban nem csak légköri oxigén lehet, hanem nitrát vagy szulfát is. A mikroorganizmusok nitrátlégzése +0,4 Volt redoxpotenciál körül lép be, a szulfátlégzés pedig + 0,2 Volt érték körül. Ha a technológiánk központi folyamata nitrátlégzésen vagy szulfátlégzésen alapuló biodegradációs folyamat, akkor ezeknek a légzésformáknak kedvező redoxpotenciált a technológusnak kell biztosítania NO₃ vagy SO₄ adagolással, esetleg vas 0 és vas II szint beállítással. Ha nem pótoljuk az hidrogén-akceptort, akkor az idővel elfogy, és a redoxpotenciál egyre kisebb érték lesz, végül negatív értéket vesz fel. Negatív redoxpotenciálon az obligát anaerob mikroorganizmus működnek, a szubsztrát oxidációját karbonátlégzésük segítségével oldják meg acetogenézis a termék acetát vagy metanogenézis a termék metán során. Ha a biodegradáción alapuló biotechnológia karbonátlégzésen alapul, akkor a negatív redoxpotenciált mindvégig biztosítanunk kell a talajban vagy a talajvízben. Ez pl. nitrát- vagy szulfátlégzés segítségével könnyen oxidálható szubsztrátfelesleg állandó koncentráció biztosításával érhető el. Ilyenkor a könnyen bontható szubsztrát oxidációjához elhasználódik a rendszerbe pl. áramló talajvízzel bekerülő nitrát vagy szulfát.

az oxidációs biológiai folyamatokat a talajban vagy a vízben a mikroorganizmusok katalizálják. A szennyezőanyagok ezen a mikroorganizmusok energiatermelő folyamatában szubsztrátként szerepelnek, a redukált szerves vegyületből oxidált termékek keletkeznek. Amennyiben ezekhez az oxidáció folyamatokhoz nem a légköri oxigént használják a mikroorganizmusokat, hanem alternatív légzési formák segítségével NO₃-ot, SO₄-ot vagy CO₂-ot, akkor anaerob oxidációról beszélünk. Amennyiben a biotechnológiánk központi folyamat az anaerob oxidáció, akkor megfelelő hidrogénakceptorról kell gondoskodnunk, ellenkező esetben egy ilyen magárahagyott folyamat zárt rendszerben egyre csökkenő redoxpotenciálhoz fog vezetni, végül az obligát anaerób mikroorganizmusoknak kedvező negatív redoxpotenciálon folyó metántermelő folyamatba torkollik pl. hulladéklerakó telepek.

az anaerob oxidáció folyamatpárja a redukció. Miközben egy szubsztrát pl. a szenyezőanyag oxidálódik, aközben anaerob körülmények között a nitrát nitrogéngázzá, a szulfát kénhidrogénné, karbonát pedig acetáttá vagy metánná redukálódik. Gyakran ez a reduktív folyamat a bioremediációs technológiánk alapfolyamata. Egyik legismertebb példa erre a szulfátredukció közben keletkező kénhidrogén felhasználása fémek oldhatatlan szulfiddá alakítására. Oldhatatlan szulfid formában az anaerob üledékek, vízzel elárasztott talajok fémtartalma, teljesen hozzáférhetetlen csapadék formában van jelen, kockázata kicsit. Egy másik ismert példa a klórlégzés vagy reduktív deklórozás: ilyenkor a szerves klórvegyületen kötött klór lesz a hidrogénakceptor, a szerves vegyület pedig deklórozódik. Ha ez a folyamat a biotechnológiánk alapja, biztosítanunk kell a klórlégzéshez szükséges negatív redoxpotenciált a talajban: ha in situ, vagyis nem zárt rendszerben dolgozunk, akkor a kezelt területre érkező talajvízben oldott szulfátot a szulfátlégző baktériumok számára túladagolt szubsztrátokkal lehet eltávolítani és ezzel a redoxpotenciált leszorítani.

az antibiotikum rezisztencia egy mikroorganizmus azon képessége, hogy egy amúgy hatásos antibiotikum jelenlétében is nő, szaporodik, tehát a szer nem hat rá. Az antibiotikum-rezisztenciáért egy vagy több gén felelős, melyeket praktikus módon mobilis genetikai elemekre (pl. plazmidokra, ugráló génekre) helyezve tárol a mikroorganizmus, és amikor szüksége van erre a génre (pl. antibiotikum jelenlétében), akkor hirtelen megsokszorozza ezt a viszonylag kisméretű DNS-t, és a mobilis genetikai elemek segítéségével fajtársai, vagy esetleg más mikroorganizmusok rendelkezésére bocsátja a túlélést biztosító genetikai információt. Ezzel egész mikroorganizmus populációk válhatnak néhány óra leforgása alatt rezisztenssé. A mikroorganizmusoknak ezt a képességét provokálni - például indokolatlan antibiotikum alkalmazással - igen veszélyes, hiszen azt érhetjük el vele, hogy a betegséget okozó mikróbák nem reagálnak az antibiotikumos kezelésre.

Az antibiotikum rezisztencia gént mesterségesen is (transzformációval) be tudjuk vinni egy mikroorganizmusba, a bevitel célja általában jelzés, vagyis az antibiotikum-rezisztencia gén márker-génként felhasználása. Ha a célgént a márkergénbe csatoljuk úgy, hogy a márkergén működőképességét ezzel tönkretesszük, akkor a márkergén aktivitásának megszűnése a célgén jelenlétét jelzi számunkra.

az adatok megosztása a REACH törvény egyik alapelve, minden regisztrálótól megköveteli az információ másokkal való megosztását. Ezzel próbálják növelni a regisztrció hatékonyságát és csökkenteni a költségeket.

A SIEF a REACH előregisztrációs fázisa után alakuló fórum, a már bevezetett anyagok adatainak megosztására. A SIEF fő céljai a következők:

1. A regisztrációs célú adatmegosztás megkönnyítése
2. Megegyezés az anyagok osztályozásában és címkézésében, ahol értelmezésbeli különbség van a lehetséges regisztrálók között.
3. A gerinces állatokkal folytatott tesztelés eredményét minden körülmények között meg kell osztani másokkal, illetve ilyen tesztek tervezését megelőzően tájékozódni kell a már meglévő eredményekről, a kísérleti állatok maximális kímélése céljából.

(Forrás: REACH)

egy vegyi anyag káros hatást nem mutató küszöbkoncentrációja.
1. vegyi anyagoknak az a koncentrációja, amely még nem mutat káros hatást egy krónikus hosszú idejű környezettoxikológiai vizsgálatban. A koncentráció-hatás görbe alapján, grafikusan, vagy statisztikai módszerekkel meghatározott küszöbkoncentráció értéket adunk meg. A küszöbérték lehet a legnagyobb, hatást még nem mutató, vagy a legkisebb, hatást már mutató koncentráció. A leggyakrabban használt küszöbértékek a következők: NOEC No Observed Effects Concentration, az a legnagyobb koncentráció, amelynek nincs megfigyelhető hatása. NOAEC No Observed Adverse Effects Concentration, az a legnagyobb koncentráció, amely még nem okoz megfigyelhető káros hatást. LOEC Lowest Observed Effects Concentration az a legkisebb koncentráció, amelynek hatása már megfigyelhető. MATC Maximum Allowable Toxicant Concentration, a szennyezőanyag maximális, még megengedhető koncentrációja. A NOEC és a LOEC egymásból számíthatóak: NOEC = LOEC/2, a MATC értéket a LOEC és NOEC érték átlaga adja.
2. egy vegyi anyagnak az a koncentrációja, amely még nem mutat káros hatást a környezetre, vagyis az emberre és az ökoszisztémára. Ez a vegyi anyag koncentráció csak extrapolációval határozható meg. Az emberre károsan még nem ható koncentrációt toxikológiai vizsgálatok, az ökoszisztémára károsan nem ható koncentrációt pedig ökotoxikológiai tesztek eredménye alapján határozzuk meg, extrapolációval. Az ökoszisztémára előrejelezhetően károsan nem ható koncentráció a PNEC Predicted No Effect Concentration, melyet leggyakrabban faktoriális módszerrel képeznek akut és/vagy krónikus ökotoxikológiai teszteredményekből. Az alkalmazott faktorok nagysága a tesztek információtartalmával és környezeti realizmusával arányos. A PNEC érték becsléséhez alkalmazott bizonytalansági faktorok 1-1000-ig változnak: minél jobban közelíti az eredmény a valóságot, annál kisebb bizonytalansági faktort kell alkalmazni. A PNEC érték a vegyi anyagok környezeti kockázatának mennyiségi jellemzéséhez használt küszöbérték: ennél nagyobb környezeti koncentráció elfogadhatatlan kockázatot jelent az ökoszisztéma szempontjából. A PNEC érték környezeti minőségi kritériumok, határértékek képzésére is alkalmas, értéke az un. hatáson alapuló környezeti minőségi kritériumokkal illetve határértékekkel arányos, vagy azonos. lásd még –>ártalmatlan dózis<–, LOEC, NOEC, PNEC, MATC.

Vízi ökoszisztéma tagjainak ökotoxikológiai teszteredményeiből kiinduló
PNEC extrapolációs meghatározáshoz alkalmazandó biztonsági faktorok

Amerikai Szabványos Információcsere Kódrendszer (angolul: ASCII=American Standard Code for Information Interchange). Ahhoz, hogy a számítógépek kettes számrendszerben tudják kódolni az adatokat, ki kellett találni egy kódrendszert. Így született meg az ASCII, amely egy 7 bites kódrendszer, tehát maximum 128 különböző jelet tárolhat (1111111₂=127, plusz a 0). Az ASCII az angol ábécé minden betűjéhez, számjegyéhez, írásjeléhez egy-egy 7 bites számot (egy hétjegyű, kettes számrendszerbeli számot) rendel hozzá. Az ékezetes karaktereket nem tartalmazza, ezért használata nyelvileg korlátozott, viszont minden számítógép megérti.

idegen anyag beszívása a légutakba, a légycsőbe vagy a tüdőbe, levegőből, nyeléskor vagy hányáskor.

Lásd még: aspiráció, idegen anyag belégzése

váladéknak vagy idegen anyagnak a beszívott levegővel történő légcsőbe vagy tüdőbe kerülése. A beszívott vegyi anyag lehet gáznemű, folyadék, folyadékok gőze, vagy szilárd anyag apró szemcséje, pora. A veszélyes anyag a légcsőbe és onnan a tüdőbe kerülve tüdőgyulladáshoz hasonló tüneteket okozhat, de a tüdőn keresztül felszívódva más szerveket is károsíthat.

az atomabszorpciós spektrometria az atom-spektroszkópiai módszerek közé tartozó, a vonalas fényabszorpció jelenségét hasznosító analitikai módszer. A módszer alapja hogy a megfelelő összetételű gázlángba beporlasztott minta a lángban atomjaira bomlik, és az így nyert atomok a lángon áthaladó éles színképvonalakból álló fényből elemző vonalaikon elnyelnek (abszorbeálnak), azaz az abszorbeált vonalat mérve intenzitás-csökkenés lép fel. A Lambert-Beer törvénynek megfelelően a mért intenzitás-csökkenés logaritmusa arányos a mért elem oldatbeli koncentrációjával, azaz ez a mennyiségi meghatározás alapja az atomabszorpciós spektrometriában. Az atomos állapot előállítása a láng-atomabszorpció esetében megfelelő összetételű (és hőmérsékletű) lángok segítségével történik.
Forrás: Bánhidi Olivér: Molekula-spektroszkópiai módszerek (Miskolci Egyetem, Analitikai Kémia Tanszék)

az elemanalitika egyik legelterjedtebb módszere. Rövidítése AAS. Népszerűségét gyorsaságának köszönheti: egy oldatban egy elem koncentrációja 5-6 másodperc alatt meghatározható. A vizsgálandó elemet alapállapotú szabad atomokká alakítjuk. Az így létrehozott atomgőzön a vizsgálandó elemre jellemző hosszúságú fénynyalábot bocsátunk keresztül és mérjük a fényintenzitás csökkenését, amely egyértelmű kapcsolatban áll a fényelnyelést okozó atomok koncentrációjával. Az atomizáció történhet lánggal (láng-atomabszorpciós spektroszkópia) vagy termikus energiával (grafitkemencés atomabszorpciós spektrometria). (Forrás: Posta József: Atomabszorpciós spektrometria. Debreceni Egyetem, 2008, Kempelen Farkas Digitális Tankönyvtár. www.tankonyvtar.hu/kemia/atomabszorpcios-080904-63) A módszert környezeti minták (talaj, talajvíz, iszap, üledék), hulladék vagy más minták elemtartalmának meghatározására használjuk. Kb. 70 elem mérésére alkalmas univerzális módszer, mely széles koncentrációtartományban használható. A módszer hátránya, hogy a kalibrációs görbék nem lineárisak a 0,5-nél nagyobb abszorbancia-tartományban. A detektálás alsó határa (LOD) igen széles határok között változik: mindössze 1-5 ppb Ca, Cd, Cr, Cu, stb. esetén és több mint 1000 ppb pl. foszforra. Egyes elemek, pl. B, C, N, O, S, halogének, nemes gázok és a rövid élettartalmú transzuránelemek egyáltalán nem mérhetők.

szelektíven ható, baktériumölő szerek, melyeket szerteágazóan alkalmaznak az orvosi gyakorlatban, a mezőgazdaságban növényvédelem és az iparban. Lehetnek fertőtlenítőszerek dezinficiáló szerek, antiszeptikumok vagy antibiotikumok.

ex situ talajremediációs technológia, klórozott szénhidrogénnel szennyezett talajokra. Kémiai kezeléssel kombinált termikus deszorpció. Egyik megoldása a BCD, melynek kivitelezésekor a klórozott szénhidrogénekkel, növényvédőszerekkel, pl. klórdánnal és heptaklórral szennyezett talajt Na-bikarbonáttal keverik össze, majd a keveréket termikus deszorberbe helyezik és 315-500^oC-ra melegítik. A magas hőmérséklet hatására elpárolognak a klórozott vegyületek, melyeket a gőztérből összegyűjtve kondenzáltatnak. A kondenzátumot további kémiai kezelésnek vetik alá NaOH katalízis mellett, olajos közegben, 32 ^oC felett, 3-6 órán keresztül, a vegyület teljes kémiai bomlásáig. Az így kezelt talaj feltöltésre, takarásra használható. Ezt a technológiát US-EPA kutatói fejlesztették ki és szabadalmaztatták 2004-2005-ben.

élőlények azon tulajdonsága, hogy egyes elemek, illetve vegyületek környezetből történő felvétele eredményeképpen saját szervezetükben nagyobb koncentrációt hoznak létre, mint amekkora a forrásul szolgáló környezeti elemben volt, tehát ezeket az elemeket vagy vegyületeket koncentrálják, feldúsítják sejtjeikben vagy egyes szöveteikben. biokoncentrációnak is nevezik, mértékét a BCF jellemzi.

a biocidekre vonatkozó EU irányelvet 1998-ban fogadta el az Erópai Parlament és 2000 májusáig kellett a tagországoknak bevezetniük a direktíva előírásait nemzeti jogi szabályozásukba.

Ez az irányelv nagyban támaszkodik az 1991-es növényvédőszerekre vonatkozó 91/414/EEC korábbi irányelvre.

A biocidekre vonatkozó irányelv harmonizálni kívánja az európai biocid-piacot, az emberi egészség és környezet védelme érdekében.

a biocidek meghatározása a biocid termékek (98/8/EK) irányelve szerint (2. cikk 1.pont):
"Hatóanyagok és egy vagy több hatóanyagot tartalmazó készítmények a felhasználóhoz jutó kiszerelésben, amelyek célja, hogy károsító szervezeteket kémiai vagy biológiai eszközökkel elpusztítson, elriasszon, ártalmatlanná tegyen, tevékenységében akadályozzon vagy azon más módon korlátozó hatást gyakoroljon."
Megjegyzés: mindazonáltal több olyan anyag, vagy készítmény, ami megfelel ennek a definíciónak, kivételt képez a biocid termékek irányelve alól, annak alapján, hogy más szabályozás vonatkozik rá. Mint pl: a növényvédő-szerek (91/414/EGK) irányelve és más, többek között az állatorvosi gyógyszerekhez, szabadalmazott orvosi termékekhez kapcsolódó irányelvek.
Az általános kifejezésekben, a biocid termékek irányelvének alkalmazási területe - 23 különböző terméktípust érintve - igen nagy. Magában foglalja a háztartási és ipari felhasználású fertőtlenítő szereket, a gyártott és a természetes termékek tartósítószereit. a nem mezőgazdasági célú rovar-, rágcsáló- és egyéb gerinceseket irtó szereket, és olyan speciális termékeket, mint a balzsamozáshoz és kitöméshez használt folyadékok és az algásodást gátló szerek. A terméktípusok teljes listája megtalálható a biocid termékek irányelvének V. mellékletében.
A REACH rendelet 15. cikkének 2. pontja értelmében azok a hatóanyagok, amelyek biocidként szabályozva vannak, a REACH alapján regisztráltnak tekintendők. Forrás: 98/8/EK Irányelv 1. és 2. cikk. Forrás: REACH 15. cikk 2. pont

szerves vegyületek, szerves szennyezőanyagok komplexitásának csökkentése vagy teljes lebontása, mineralizációja, biológiai hatásra. Az élőlények közvetlenül vagy közvetett módon fejtik ki biodegradáló hatásukat. Közvetlen biológiai bontás során a biodegradálható szerves szennyezőanyag szubsztrátként szolgál az élőlény számára, ilyenkor az élőlények enzimjeik segítségével leggyakrabban energiát termelnek katabolizmus a bontható vegyületből vagy kometabolizmus során bontják le azokat. Környezetünk élő szervezetei a biodegradálandó szubsztrátok nagy részét, főként a nagyobb méretű molekulákat a környezetbe kibocsátott exoenzimjeik segítségével bontják. A sejtből kibocsátott vagy a sejt pusztulásával a környezetbe kerülő enzimek hosszabb-rövidebb ideig működőképesek maradnak az élőlények jelenléte nélkül is és katalizálják a biodegradációs folyamatokat. A természetes ~t környezetvédelmi biotechnológiákban hasznosítjuk, mind élőlények közösségeinek alkalmazásával szennyvíztisztítás, komposztálás, talajremediáció, stb., mind pedig enzimtechnológiákban.

olyan biotechnológia, melyben a központi biokémiai folyamat a szerves anyagok biológiai, leggyakrabban mikrobiológiai bontása. Ez a bontás jelenthet energiatermeléssel egybekötött mineralizációt, vagy részleges bontást, esetleg kometabolizmust. Leggyakrabban hulladékok és szennyezőanyagok kezelésére, hasznosítására vagy ártalmatlanítására használt technológiák, például biológiai szennyvízkezelés, talajbioremediáció, komposztálás, stb.

a talaj- és talajvíz bioremediáció leggyakoribb alapfolyamata a biodegradáció. Ilyenkor a szennyezőanyag a talaj/talajvíz mikroflórájának szükséges tápanyagot szolgáltatja, amelyet a mikroorganizmusok energiatermelés céljára használnak, emiatt bontják, vagyis hidrolizálják, oxidálják, stb., mígnem teljesen eloxidálják szervetlen anyagokká. Ez a tökélete biodegradáció esete, ezzel a szennyezőanyag teljes mennyiségét eltávolíthatjuk a talajból/talajvízből. Ha ez a folyamata a technológiánk alapja, akkor e biodegradációt végző mikroflóra számára kell optimális körülményeket biztosítania a technológusnak, talajszelőztetéssel levegőztetéssel, vagy más oxigénforrás biztosításával, megfelelő körülmények hőmérséklet, nedvességtartalom redoxpotenciál, ozmotikus viszonyok, stb., kiegyensúlyozott tápanyag és mikroelem-ellátás biztosításával, és a termék felhalmozódás elleni beavatkozással pl. CO₂ kihajtás talajszellőztetéssel

lásd bioakkumuláció

biokoncentrációs faktor, rövidítve BCF, mely megadja, hogy a bioakkumulációra képes élőlény a vele érintkező környezetben lévő elem vagy vegyület koncentrációját hányszorosára növeli meg saját szervezetében. Nagyságát az egyensúlyi állapotban mérhető: C_élőlény / C_környezet hányados adja meg.
Nem-egyensúlyi alapon, mint a felvételi és a tisztulási sebességi állandók hányadosát dinamikus BCF adhatjuk meg. A statikus és a dinamikus BCF egyaránt használható kockázatfelmérési és akár szabályozási célokra. Ez a paraméter utal egy anyag felhalmozódási képességének mértékére.
Eredetileg, és egyes szakmai szövegekben még ma is, a biokoncentráció és a biokoncentrációs faktor kifejezéseket kizárólag a vizi ökoszisztémával kapcsolatban használják, a vízből a vizi élőlényekben felhalmozódott káros anyag kockázatának jellemzésére.
A bioakkumuláló élőlény testtömegét is figyelembe lehet, egyes esetekben kell venni, ilyenkor egységnyi testtömegre vonatkozó felvett vegyi anyag mennyiséget adjuk meg. A valóságban bonyolultabb a helyzet, hiszen a vegyi anyagok szervspecifikusan akkumulálódnak, ilyenkor nem mérvadó a teljes testtömegre való megadás. Ha a vegyi anyag pl. a májban akkumulálódik a szervezet többi része lehet vegyi-anyag mentes, ami a táplálkozás és a másodlagos mérgezés szempontjából nem mindegy.
Ma a biokoncentrációt és a biokoncentrációs faktort általánosabban hasznájuk, szinte minden környezeti elemben élő élőlényben történő káros anyag felhalmozódásra, így a talajból a növénybe, a vizi üledékből a kagylóba vagy más üledéklakókba bekerült és akkumulált vegyi anyagra is.

&search

a biológiai immobilizáció alapvetően kétféle lehet:
1. Maguk a növények vagy a mikroorganizmus sejtek vagy szervezetek immobilizálják a szennyezőanyagot a sejtjeikben vagy szöveteikben, esetleg szöveteiken kívül. Ez a biológiai lekötés az organizmus élettartamára terjed ki, a szennyezőanyag az élőlény elpusztultával visszakerül az elemkörforgalomba. Ha ezt a folyamatot remediációs technológiában kívánjuk hasznosítani, vagyis a szennyezőanyagot szegregálni, és kiküszöbölni, akkor a biomasszát külön kell választanunk a kezelt környezeti elemtől vagy fázistól pl. talajvíz kezelése szilárd hordozóra kötött mikroorganizmusokkal, talajvíz eleveniszapos biológiai kezelése.
2. A biológiai immobilizáció másik fajtája eredményét tekintve tulajdonképpen nem különbözik az enyhe fizikai-kémiai immobilizációtól, de a stabilizációhoz szükséges vegyületeket és/vagy külső körülményeket nem fizikai-kémiai ágensek, hanem maguk a mikroorganizmusok vagy a növények állítják elő. Ezek az élőlények lehetnek őshonosak vagy a technológia kedvéért betelepítettek. Immobilizáló biológiai ágensek a pH megváltoztatása, pl. baktériumok általi lúgosítás; a redoxpotenciál megváltoztatása, pl. anaerob körülmények létrehozása fakultatív anaerob mikroorganizmusokkal; kicsapódó vegyületek képzése, pl. szulfidok képzése szulfátlégző mikroorganizmusok által; szorpciót növelő anyagok, pl. bakteriális nyálkaanyagok a rizoszférában, vagy a humuszképződés elősegítése, stb.

lásd biológiai immobilizáció, stabilizáció

a tápláléklánc hatása a bioakkumulációra. Egy bizonyos trófikus szinten akkumulált toxikus elem vagy vegyület a táplálékláncban következő, felsőbb szintet hatványozottan érinti. A kitettség tehát a táplálékláncon felfele haladva egyre nagyobb. A biomagnifikációnak legnagyobb mértékben kitett élőlények a csúcsragadozók és az ember.

a kémiai növényvédő szereket kiváltani képes biológiai eredetű anyagok, bármilyen antagonista szervezet maga, valamely része vagy terméke. Lásd még biológiai növényvédelem.

szennyezett talaj, talajvíz, felszíni víz, vagy felszíni vízi üledék környezeti kockázatának csökkentése biológiai módszerekkel. A bioremediáció olyan technológia, amely élő sejtek vagy szervezetek, esetleg azok valamely termékének pl. enzim biogedradációs, bioakkumulációs vagy biológiai stabilizáló képességét állítja a technológia középpontjába, ezeknek a biológiai folyamatoknak biztosít optimális körülményeket az alkalmazott technológiai paraméterekkel, adalékanyagokkal. A bioremediációhoz felhasználhatóak az ökoszisztéma endogén tagjai vagy közösségei, közülük izolált és mesterségesen felszaporított mikroorganizmusok és/vagy növények vagy külső forrásból származó aktív közösségek, pl. szennyvíziszap, komposzt, aktív talaj, stb. Leggyakoribb bioremediációs technológiák: természetes bioremediáció aktiválása, bioágyas vagy prizmás talaj/üledékkezelés, talajkezelés agrotechnikai módszerekkel, bioventilláció, iszapfázísú üledék/talajkezelés, fitoremediáció. A bioremediáció mind in situ, mind ex situ technológiaként alkalmazható. Előnyei, hogy viszonylag kis költséggel, nagy területek kezelésére is alkalmas, a talaj üledék tulajdonságait, élővilágát, biológiai aktivitását megőrzi, in situ kezelés esetén a terület munkálatok közbeni használatát megengedi, másodlagos környezeti kockázata kicsi, elő- és utókezelésként, vagy kombinált technológia részeként is alkalmazható. Hátrányai, hogy viszonylag nagy az időigénye, időjárás- és klímafüggő, szennyezőanyag maradékkal számolni kell. Lásd még remediáció, remediálási technológiák, élőgépek, talajba injektálás. Élő talaj esetében az enyhe fizikai-kémiai beavatkozásoknál is számítanunk kell biológiai következményekkel. A gázelszívás egyszersmind talajszellőztetés, illetve a talajmikroflóra levegőellátása, a vizes mosás stimulálhatja a talajmikroflórát, s mobilizálhatja a szennyezőanyagot, tehát a fizikai módszerek alkalmazásának is vannak biológiai következményei. Célszerű ezekkel számolni, vagy azért mert hasznosítható folyamatokról van szó, vagy azért mert védekezni kell ellenük.

ld. intenzifikált biodegradáció