Lexikon

diklór-difenil-triklór-etán, a DDT első modern peszticid, nagy hatású rovarméreg, melyet nagy mennyiségben alkalmaztak az egész világon, mielőtt még ismerték volna káros hatásait, és perzisztens természetét. Az élő szervezetben felhalmozódhat, károsítja a szervezetet, a táplálékláncokat. Természetes bomlástermékei a ®DDE és ®DDD.
Igen perzisztens vegyület, felezési ideje talajban 15 évre tehető, a talajokban nagymértékben immobilizálódik. Felszíni vizekben 10-30 napos felezési idővel lehet számolni. Tipikusan biomagnifikációra hajlamos vegyület, főleg a zsírszövetben halmozódik fel. A tápláléklánc csúcsán lévő ragadozó madarak vannak kitéve a legnagyobb kockázatnak. Számuk csökkenése és kihalásuk veszélye összefüggésben áll a DDT használatával. A vízi ökoszisztéma érzékenyebb tagjait, ragadozóit is nagymértékben veszélyezteti, halakat, rákokat. Betiltása elsősorban ökológiai hatásai miatt történt, emberre mérsékelten veszélyes anyagnak minősítette mind a WHO, mind az US-EPA. Elsősorban krónikus hatásai miatt jelent veszélyt, főleg a májat és a reproduktívitást veszélyezteti.
gyártását és felhasználását mindenütt a világon betiltották, az USA-ban 1970-től került tiltó listára. Az európai gyártók is egyöntetűen leálltak a termelésével. Újabban bizonyos alkalmazások kivételt élveznek: például nagy tömegek éhhalálával fenyegető sáskajárás és a malária-szúnyog ellen, mint egyetlen hatékony szer, bevethető.
A DDT, DDD és DDE együttes háttérértéke Magyarországon talajban: 0,1 mg/kg, felszín alatti vízben: 0,0001 μg/liter. A szennyezettségi határérték talajban: 0,2 mg/kg, felszín alatti vízben: 0,001 μg/liter.