Lexikon

Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet, elsősorban a fenntartható gazdasági fejlődéssel, foglalkoztatással, életszínvonallal, pénzügyi stabilitással, gazdasági fejlődéssel, piacgazdálkodással foglalkozó szakmai szervezet, több, mint 100 tagországgal.

munkahelyi expozíciós határérték

Magyarországon vegyi anyagok regisztrálásával, engedélyeztetésével, osztályozásával és cimkézésével foglalkozó intézmény, az ECHA-val szoros együttműködésben biztosítja a REACH törvénynek megfelelő vegyi-anyag kockázatmenedzsmentet.

az ökológia egy olyan komplex tudományág, amely az élőlények, azok élettere és a tágabb környezet összefüggéseit, kapcsolatait vizsgaálja.

A kifejezést 1866-ban alkotta meg Ernst Haeckel német darwinista biológus az "öko" (görögül oikosz="lakás, "ház", "háztartás") és a lógia (görögül logosz="tudomány") szavakból. (Wikipédia)

Az ökológia a biológia egyik ága, az egyed feletti, vagyis populáció-, társulás-, ökoszisztéma-, bioszféra-szint összefüggéseit, feltételeit kutatja és mutatja be. Környezetbiológiának is nevezik. Az ökológia az élőlények populációinak és közösségeinek tér- és időbeli eloszlásával, törvényszerűségeivel foglalkozik globális (egész Földet érintő), regionális és helyi (lokális) szinteken.

Az ökológia tárgykörébe tartozik az élő és élettelen környezet minden része és ezek kölcsönhatásai. Az ökoszisztémák, azok élő és élettelen része, az élőlényközösségek és azok egyedei, valamint a környezet és a benne élő élőlények egymásra hatásai, és az ezekből fakadó dinamikus történések, változások, trendek.

Az ökológia időben is és térben is hatalmas távolságokak ölel fel: a földtörténet évmillióitól a másodperces ökológiai történésekig, az egész Föld kiterjedésétől a mikroökoszisztémák, szemmel nem látható méretű életteréig.

Az ökológia szinte minden más tudományággal kölcsönhatásban áll, szintetizáló tudomány, amire a legtöbb élettudomány támaszkodik is. Részterületei a mezőgazdasági-, a víz-, a talajökológia, a környezetvédelem, a természetvédelem, az ökomérnökség, a természeti erőforrások menedzsmentje, az emberi környezet, a városok ökológiája, a humán ökológia.

Az ökológia legfontosabb működési területei:
- az adaptáció, az élőlények és közösségeik adaptációja a körülményekhez, az élőhelyek adottságaihoz
- az élőlények előfordulási gyakorisága és eloszlása
- az elmek és az anyag áramlása, körforgása az élőlény-közösségek között, valamint az élő és élettelen között
- az egyes élőlényközösségek, ökoszisztémák fejlődése, a szukcessziók
- a biodiverzitás függése a környezettől, a környezet minőségétől, paraméteritől.

Az ökológia a bioszférát alkotó élőlényegyüttesek állapotát vizsgálja, az állapotváltozások nyomonkövetése (monitorozása), az adatstruktúrák értékelése és a mintázatok mögött megbúvó hatótényezők kutatása az emberi társadalom hosszútávú érdekei szempontjából a legfontosabb feladatok közé sorolható (Lovelock, 1987).

Az ökológiai kutatások metodikai irányvonalai:

• A valós természeti folyamatok megfigyeléséből kiinduló terepi ökológusok arra törekszenek, hogy vizsgálataik a megfigyelendő folyamatokba való minél kevesebb beavatkozással járjanak (Spellerberg, 1991). Céljuk a szünbiológiai mintázatok előítéletmentes leírása, majd ezen precíz leírások (adatsorok, adattáblázatok) birtokában próbálják meg a mintázatokat generáló hatótényezőket (pontosabban azok háttér-mintázatát) feltárni. Ehhez általában a többváltozós adatstruktúra-feltáró módszereket alkalmaznak. Ezen módszertan legtisztább elméleti megalapozását Juhász-Nagy Pál és tanítványainak munkássága (Juhász-Nagy, 1984, 1986, 1993) teremtette meg, nemzetközi összehasonlításban is egyedülálló módon.

• Az ökológiai kutatások másik iskolája, a kísérletező ökológusoké, ők nem a megfigyelt természeti folyamat komplex leírását, hanem egy kiragadott részjelenséggel kapcsolatos hipotézist, vagy néhány alternatív hipotézisből álló hipotézis-rendszert állítanak vizsgálódásának középpontjába. Ezen kutatások lényege a hipotézisek differenciáló predikcióinak tesztelése, gyakran erősen kontrollált, manipulatív kísérletekben. A kísérletek értékelésében a próbastatisztikák és a variancia-analízis hagyományos lehetőségeit aknázzák ki. Az „angolszász ecology” sokat idézett klasszikusai nemegyszer ezt az utat követték (Précsényi, 1995).

• A harmadik fő csapásirányt a modellező ökológusok jelentik, akik jól ismert biológiai alapjelenségek birtokában és a szükségesnek látszó legvalószínűbb hipotézisek felhasználásával, a vizsgált jelenséggel kapcsolatos legegyszerűbb elmélet nagyon pontos (tehát matematikai) leírását (modelljét) készítik el. A módszertan lényege egy logikai ciklussal írható le, amely a modell teszteléséből (esettanulmányokkal való ütköztetéséből) és a modell fejlesztéséből (javításából és újraillesztéséből) áll. Ezen módszertani irányzat alkalmazásával a vizsgált jelenség egyre realisztikusabb elméletéhez jutunk, de a munka kezdeti szakaszaiban a rendelkezésre álló ismereteknek csak a töredékét használjuk fel.

Az eddig rendelkezésre álló modellek azonban általában még nagyon messze állnak a terepi ökológusok megfigyelési eredményeitől.

a környezetbe kikerült vegyi anyagok és káros fizikai ágensek ökoszisztémát veszélyeztető hatásaiból eredő, a várható kár nagysága és a bekövetkezés valószínűsége által meghatározott nagyságú környezeti kockázat. Mennyiségileg az RQ = PEC / PNEC hányados jellemzi, melynek PEC tagját, az előre jelzett környezeti koncentrációt a terjedés modellezésével, a PNEC tagot, az ökoszisztémára előrejelzés szerint károsan még nem ható koncentrációt, extrapolációval határozzuk meg az ökoszisztéma egyes tagjaira gyakorolt hatás alapján.

erősen módosított, illetőleg mesterséges felszíni víztesten várhatóan kialakuló és állandóan fenntartható életközösség, valamint egy vagy több hasonló természetes vagy természeteshez közeli élőhelyre jellemző élőlény-együttes minőségi és mennyiségi jellegű összehasonlítása alapján meghatározható, továbbá osztályozható állapota.

ökológiai remediáció alatt olyan technológiákat értünk, melyek a növények, a talaj és talajmikroorganizmusok, elsősorban a rhyzoszféra (gyökér és a vele együttműködő mikroorganizmusok) együttműködését feltételezik. Ezek olyan technológiák, melyek a természetes ökoszisztémákhoz hasonlóan működnek, azok mesterségesen kialakított részeként integrálódnak a természetes környezetbe. Ezen mesterséges ökoszisztémák szerepe, hogy kompenzálják a vegyi anyagok, a szennyezett környezeti elemek vagy fázisok káros környezeti hatásait. Hatékony működésükről a remediációs célokra létrehozott mesterséges ökoszisztéma tervezőjének kell gondoskodnia, a rendszer víz- és elemkörforgalmának megfelelő "méretezésével". Ez azt jelenti, hogy a remediációs célú mesterséges ökoszisztéma képes legyen a rendszerbe befolyó és elfolyó víz, a vízben oldott szerves és szervetlen anyagok, szennyezőanyagok kiegyensúlyozott hasznosítására, illetve ártalmatlanítására, miközben a növények biomasszát termelnek, a mikroorganizmusok mineralizálják a szerves anyagokat és tápanyaggal látják el a növényeket, a talaj tápanyagtartalma és humuszartalma pedig a szezonális és klimatikus viszonyoknak megfelelően egyensúlyba kerül.

Ökológiai remediációt alkalmazhatunk szennyvizek kezelésére, tavak, víztározók, lápok és mocsarak remediálására és egészséges fenntartására, hulladéklerakatok komplex rahabilitációjára, és remediációjára, csurgalékok kezelésére, mindenféle szennyezett és leromlott talaj remediálására és minőségének hosszútávú fenntartására.

Az ökológiai remediáció környezethatékony és költség-hatékony módon képesek helyreállítani, meggyógyítani vagy megvédeni vízbázisainkat, felszíni és felszín alatti vizeinket, tavakat, folyókat, a tengert, hosszútávon biztosítva a környezet megfelelő minőségét, a vizek és a talaj élőhelyként való működését, a fajok diverzitását.

Az ökológiai remediáció vagy röviden ökoremediáció tárgykörbe tartozik a mikroflóra működésére alapozó bioremediáció, a fitoremediáció, - amit egyre gyakrabban neveznek növény-mérnökségnek (phytoengineering), és növényeket hasznosító technológiákat értünk alatta -, az egyre terjedő remediációs célú mesterséges tavak, aerob és anaerob lápok, reaktív talajzónák.

olyan mérnöki tevékenység, mely ökológiai folyamatokat állít a mérnöki technológia középpontjába. Az ökomérnökség céljait szolgáló átalakító tevékenységet végző ökológiai közösség vagy még magasabb szintű együttműködést eredményező közösségEK számára az ökomérnökség biztosítja az optimális működési körülményeket: megfelelő méretű és elrendezésű természetes vagy mesterséges ökoszisztémákkal, valamint célszerűen megválasztott és szabályozott technológia paraméterekkel (áramlási viszonyok, tartózkodási idők, hőmérséklet, pH, ozmózisnyomás, tápanyag- és oxigénellátottság, speciális adalékok, biológiai és ökológiai paraméterek, pl. fajeloszlás stb.). A ökomérnökség az ökológia, a biológia, a biokémia, a genetika, a mérnöki tudományok - elsősorban a biomérnökség és a számítástechnika - integrált alkalmazását jelenti. Alkalmazási területei:
1. környezetvédelmi, hulladékkezelő, -feldolgozó és -hasznosító technológiák, pl. állandó nagy terhelésnek kitett vagy szennyezett felszíni vizek és talajok megfelelő állapotban tartása, szennyvizek kezelése, szennyvizek és szennyvíziszapok talajra alkalmazása;
2. szennyezett területek öngyógyításának befolyásolása, a természetes bioremediáció és a fitoremediáció hatékonyságának növelése;
3. az antropogén hatások és az ökoszisztémákban uralkodó trendek összehangolása, az ökoszisztémák működésével kapcsolatos és a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos kutatások;
4. legtágabb értelemben az ökológia szempontjainak bevitele minden mérnöki tevékenységbe, a technológiaválasztási, -tervezési és -alkalmazási folyamatokba;
5. az ökológiai kockázatok és ökológiai értékek mérése és számszerűsítése.

lásd ökológiai remediáció

azonos időben és azonos helyen előforduló populációk együttese, melyek mind egymással, mind a környezet abiotikus részével képesek fizikai, kémiai, biológiai kölcsönhatásba lépni. A földrajzi kiterjedés, illetve az ökoszisztéma határok szerint megkülönböztethetünk lokális, regionális vagy globális ökoszisztémát, környezeti elem szerint vízi és szárazföldi ökoszisztémát, a vízi ökoszisztémán belül is érdemes megkülönböztetni a tengeri és az édesvízi ökoszisztémát. Az ökoszisztémán belül jellegzetes és bonyolult együttműködések, egymásra épülések, táplálékláncok léteznek, időben pedig szabályszerűségek és trendek. Az ökoszisztéma egészét ritkán vizsgáljuk, egyes ökoszisztéma-tagok viselkedéséből prognosztizálunk az egész ökoszisztémara.

az ember a bioszféra része, annak „szolgáltatásaitól” elválasztva életképtelen. A bioszféra szolgáltatásai korlátozottan állnak rendelkezésre (a természeti erőforrások végesek). A bioszféra szolgáltatásait az eltérő élőhelyeken felismerhető élőlényközösségek együttesen, egymással kölcsönhatásban nyújtják. Egy adott élőlényközösség sérülésének vagy megsemmisülésének hatása a globális ökoszisztéma folyamatain keresztül (biogeokémiai ciklusok, vízkörforgalom, stb.) az emberi társadalom egészére fejti ki hatását, így a lokális károsodás és annak hatásai, egy bonyolult ökológiai hatásláncon keresztül, térben és időben diffúz módon jelentkeznek, gyakran az eredeti károsodás helyszínétől távol.

A legfontosabb ökoszisztéma szolgáltatások:

Az ember alapellátása:

• Táplálékkal, vízzel, természetes gyógyszerekkel, gyógynövényekkel, energiával.
• A légkör biztosítása, a légzésre alkalmas összetétel. A víz, az ivóvíz és a talaj kialakítása, egyensúlyban tartása.
• A növénytakaró és az agroökoszisztéma biztosítása.
• Energiaforrások: víz, geotermális és szélenergia

Szabályozó funkciók:

• A Föld klímájának szabályozását a globális folyamatok biztosítják
• Az éghajlat szabályozása révén vált a Föld lakhatóvá az ember által.
• Elemek biogeokémiai ciklusa
• A víz körforgalma
• A holt szerves anyagok és szerves hulladékok elbontása, természetes ártalmatlanítása.
• Növények beporzása, magok szétszóródásának biztosítása
• Betegségek természetes kontrollja
• A tápanyagok és a táplálék eloszlásának biztosítása

Kultúrális szolgáltatások:

• Kultúrális és spirituális szolgáltatások
• Szabadidős tevékenységek
• Tudományos felfedezések

Az ökoszisztémák károsodása az emberi lét alapját veszélyezteti.

a vegyi anyagok azon káros hatása, mely az ökoszisztéma tagjait, közösségeit vagy teljes ökoszisztémákat érint. A humán toxicitástól eltérően az ökoszisztéma-tagok kitettsége, expozíciós útvonalaik komplexebbek, pl. a vízi ökoszisztéma tagjai teljes testfelületükkel érintkeznek a szennyezett közeggel, hasonlóképpen a talajlakó vagy üledéklakó élőlények. A szennyezett közeg nem csak testfelületüket, de gyakran emésztőrendszerüket is 100%-os mennyiségben (pl. giliszták talajemésztése) veszélyezteti. A felvett szennyezőanyag-mennyiség nem kontrollálható, nem mérhető, emiatt az ökoszisztémára vagy annak tagjaira gyakorolt hatást nem szennyezőanyag-dóziban, hanem a szennyezett közeg mennyiségében, illetve a szennyező vegyület ismeretében szennyezőanyag-koncentrációban adjuk meg.

a REACH rendelet értelmében alkalmazandó ÖKOTOXICITÁSI TESZTEKET a BIZOTTSÁG 440/2008/EK rendelete (2008. május 30.) listázza, melyet a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH) szóló 1907/2006/EK európai parlamenti és a tanácsi rendelethez állítottak össze.

(1) Az 1907/2006/EK rendelet értelmében közösségi szinten vizsgálati módszereket kell elfogadni olyan vizsgálatokat illetően, amelyek szükségesek az egyes anyagok lényegi tulajdonságaira vonatkozó információk megszerzéséhez.

(2) A veszélyes anyagok osztályozására, csomagolására és címkézésére vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről szóló 67/548/EGK tanácsi irányelv (2) V. melléklete megállapította az anyagok és készítmények fizikai és kémiai tulajdonságainak, toxicitásának, valamint ökotoxicitásának meghatározására szolgáló módszereket. A 2006/121/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 2008. január 1-jei hatállyal törölte a 67/548/EGK rendelet V. mellékletét.

(3) A 67/548/EGK rendelet V. mellékletében szereplő vizsgálati módszereket bele kell foglalni ebbe a rendeletbe.

(4) E rendelet nem zárja ki más vizsgálati módszerek használatát, feltéve hogy alkalmazásuk összhangban van az 1907/2006/EK rendelet 13. cikkének (3) bekezdésével

(5) A vizsgálati eljárások során az állatok helyettesítésére, illetve a felhasználásuk csökkentésére és finomítására vonatkozóelveket teljes mértékben figyelembe kell venni a vizsgálati módszerek kidolgozásakor, különösen akkor, ha az állatkísérletek kiváltására, számának csökkentésére vagy finomítására alkalmas, hitelesített módszerek rendelkezésre állnak.

(6) E rendelet rendelkezései összhangban vannak az 1907/ 2006/EK rendelet 133. cikkével létrehozott bizottság véleményével, ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk
Az 1907/2006/EK rendelet céljából alkalmazandó vizsgálati módszereket e rendelet melléklete állapítja meg.

2. cikk
A Bizottság szükség esetén felülvizsgálja az e rendeletben foglalt vizsgálati módszereket a gerinces állatokon végzett kísérletek helyettesítése, számának csökkentése és finomítása érdekében.

3. cikk
A 67/548/EGK irányelv V. mellékletére történő hivatkozásokat az e rendeletre való hivatkozásként kell értelmezni.

4. cikk
Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő kihirdetését követő napon lép hatályba. Rendelkezéseit 2008. június 1-jétől kell alkalmazni.

A REACH TÖRVÉNY SZERINT ALKALMAZANDÓ ÖKOTOXICITÁSI TESZTEK

C.1. Akut toxicitás hal esetében
C.2. Daphnia-fajok akut immobilizációs vizsgálata
C.3. Alganövekedés-gátlási vizsgálat
C.4. A „gyors” biológiai lebonthatóság meghatározása
I. Rész általános
II. Rész. Doc (oldott szerves szén) csökkenésének vizsgálata (c.4-a. Módszer)
III. Rész. Módosított oecd-vizsgálat (doc-csökkenés) (c.4-b. Módszer)
IV. Rész. CO2-fejlődés-vizsgálat (c.4-c. Módszer)
V. Rész. Manometrikus respirometriás mérés (c.4-d. Módszer)
VI. Rész. Zártpalack-módszer (c.4-e. Módszer)
VII. Rész. Miti-vizsgálat (c.4-f. Módszer)
C.5. Lebomlás – biokémiai oxigénigény
C.6. Lebomlás – kémiai oxigénigény
C.7. Lebomlás – abiotikus lebomlás: hidrolízis a ph függvényében
C.8. Toxicitás földigilisztákra
C.9. Biológiai lebomlás – zahn–wellens vizsgálat
C.10. Biológiai lebomlás – eleveniszap-szimulációs vizsgálat
C.11. Biológiai lebomlás – eleveniszap-légzésgátlási vizsgálat
C.12. Biológiai lebomlás – módosított scas-vizsgálat
C.13. Biokoncentráció vizsgálata: átfolyásos hal vizsgálat
C.14. Halivadékok növekedési vizsgálata
C.15. Rövid távú toxicitási vizsgálat halembriókkal és hallárvákkal
C.16. Háziméh – akutorálistoxicitás-vizsgálat
C.17. Háziméh – akutkontakttoxicitás-vizsgálat
C.18. Kémiai anyagok talajon történő adszorpciójának vizsgálata egyensúlyi rendszerben
C.19. Adszorpciós együttható becslése talajon és szennyvíziszapon nagyhatékonyságú folyadékkromatográfiával (HPLC)
C.20. Daphnia magnán végzett reprodukciós vizsgálat
C.21. Talajlakó mikroorganizmusok: nitrogén-átalakítási vizsgálat
C.22. Talajlakó mikroorganizmusok: szénátalakítási vizsgálat
C.23. Aerob és anaerob átalakítás a talajban
C.24. Aerob és anaerob átalakítás vízi üledékrendszerekben

vegyi anyagok ökoszisztémát vagy egyes ökoszisztéma tagokat károsító hatásának mérésével, értékelésével és interpretációjával foglalkozó tudományterület. A koncentráció-hatás görbe felvétele történhet laboratóriumi tesztorganizmusokkal vagy természetes ökoszisztémák tagjainak segítségével, alkalmazhatunk egy vagy több fajt esetleg kontrollált közösséget. Mérés végpontként bármilyen genetikai, biokémiai, fiziológiai vagy morfológiai változás felhasználható, amely arányos a vegyi anyag káros hatásával. A hatást akut tesztek esetében EC₅₀ vagy LC₅₀ értékkel jellemezzük, krónikus tesztek esetében NOEC, LOEC vagy MATC vizsgálati végpontokat használunk.

oktanol—víz megoszlási hányados: azt mutatja meg, hogy egy szerves anyag hogyan oszlik meg az oktanol- és a vízfázis között egyensúlyi helyzetben, tehát az egyensúlyi állapotot jellemző két koncentráció hányadosa: c_oktanol / c_víz.

A szerves molekula méretétől, molekulaszerkeztétől, polárosságától, hidrofóbitásától, vízoldhatóságától függő állandó, mely alapvetően meghatározza az anyag környezetben való viselkedését, mozgékonyságát, szilárd felülethez való kötődését, vizes fázisba átjutását, biológiai hozzáférhetőségét, biodegradálhatóságát, bioakkumulációját.

Az oktanol-víz megoszlási hányados úgy mérhető ki, hogy 1:1 arányú oktanolt és vizet tartalmazó edénybe tesszük a vizsgálandó szerves anyagot, alaposan összerázzuk, majd megvárjuk, hogy két nem elegyedő fázis szétváljon, majd meghatározzuk mindkettőben a szerves anyag koncentrációját/mennyiségét.

Ha nem kísérletesen, akkor QSAR (a szerkezet és aktivitás közötti mennyiségi összefüggés = Quantitative Structure Activity Relationship) alapon matematikai modell segítségével is meghatározhatjuk a K_ow értékét. Ugyancsak QSAR egyenletek segítségével határozhatjuk meg a K_ow ismeretében a környezeti viselkedést és káros hatásokat anélkül, hoyg konkrét méréseket végeznénk.

a motorhajtóanyagok kompressziótűrési hajlamának a jellemzésére szolgál. Az oktánszám egyenlő egy olyan izo-oktán és n-heptán elegy térfogatszázalékban kifejezett izooktán tartalmával, amely szabványos üzemi feltételek mellett kompressziótűrés szempontjából azonos a vizsgálandó mintával. Az izooktán kompressziótűrése 100, a n-heptáné 0. A meghatározás körülményeitől függően többféle oktánszámot különböztetünk meg (pl. kisérleti, motor). Európában "oktánszámon" általában a kisérleti oktánszámot szokták érteni; vagyis a kutaknál forgalmazott 98-as benzin kisérleti oktánszáma 98 (motoroktánszáma 88). Amerikában "oktánszámként" a kisérleti és a motoroktánszám összegének felét tüntetik fel a kutakon. Ebből következik, hogy ugyanaz a benzin Amerikában "rosszabb" (kisebb "oktánszámú"), mint Európában. (Forrás: Olajipari értelmező szótár)

a mértani (geometriai) középértékként értelmezett frekvencia

Forrás: Walz Géza:Zaj- és rezgésvédelem. Budapest Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft.2008

a talajba beszivárgott olaj mennyisége meghaladhatja a talaj olajmegkötő (olajvisszatartó) képességét. Ilyenkor a gravitációsan terjedő (beszivárgó) szénhidrogén eléri a talajvizet és annak felszínén felgyűlik ill. a talajvíz áramlásával és kapilláris erőkkel tovaterjed, horizontálisan. A szétterülés a felszín alatt, a talajvíz felszínén lencse formát, a szennyezőforrás alatt vastagabb, attól, mint centrumtól kifele, vékonyodó alakzatot eredményez. Az olajlencse vastagsága tehát függ a beszivárgott olaj mennyiségétől és a talaj olajmegkötő képességétől. Az olajlencseéből a vízoldható komponensek átkerülnek a vízfázisba, ezek a vízzel együtt terjednek tovább. Az olajlencse biológiai lebontása lassú, mert a vízzel és a levegővel érintkező felülete viszonylag kicsi a tömegéhez képest. Eltávolítását két módon szokták megoldani: 1. kútból, árokból, gödörből búvárszivattyúval vagy a víz-olaj határfelületen szelektíven működő lefölöző (scavanger) szivattyúval; 2. depressziós kútból, a süllyesztett talajvízszint fölé, az olajrétegbe helyezett búvárszivattyúval. A depressziós kútban, mint egy csapdában, az olajlencséhez képest többszörös rétegvastagságban gyűlik össze az úszó szénhidrogén. A kiszivattyúzott szénhidrogént a felszínen kezelik és ha mód van rá, hasznosítják.

általános értelemben folyékony vagy gázhalmazállapotú elegyeknek az a része, amely nagyobb mennyiségben van jelen a többihez képest. Az oldószer lehet folyadék vagy gáz, mely oldhat szilárd, folyékony vagy gáz halmazállapotú anyagot, ami által oldat keletkezik.
A gyakorlatban olyan folyadékokat értünk alattuk, melyek több anyagot is jól oldanak és viszonylag könnyen és olcsón beszerezhetőek, alacsony forráspontjuk miatt könnyen elpárologtathatóak, ledesztillálhatóak. Legtöbbjük színtelen, jellegzetes szagú folyadék.
Legelterjedtebb oldószer a víz.
Szervetlen oldószerek a savak és a lúgok.
A szerves oldószerek között kémiailag igen eltérő vegyületek lehetnek, így szénhidrogének, nyílt láncúak (pl. hexán) és gyűrűsek (pl. ciklohexánhexán) és aromások, (pl. benzol és származékai) alkoholok, acetonok, éterek, észterek, klórozott alifás és aromás szénhidrogének, stb. A szerves oldószereket polaritásuk alapján is meg szokták különböztetni: poláros, apoláros.
A szerves oldószerek között jó néhány veszélyes anyag van: tűz- és robbanásveszélyes, maró, toxikus, mutagán és reprotoxikus anyagok.
Legismeretebb nem ipari használataik: száraztisztítás, melyhez tetraklóretilént vagy perklóretilént használnak, a festékek hígításához toluolt vagy terpentint, a körömlakk lemosásához acetont vagy etilacetátot, folttisztításhoz hexánt vagy petrolétert, parfümümanyagok oldásához alkoholt, stb.
Az iparban a gyógyszeripar, a szerves vegyipar, a polimeripar és a növényvédőszergyártás fogyasztja a legtöbb oldószert. 2005-ben 17.9 millió tonna volt a világ oldószerhasználata.

angol nevének (Dissolved Organic Sulfur) rövidítése DOS, a definíciót lásd ott.

angol nevének (Dissolved Organic Carbon) rövidítése DOC, a definíciót lásd ott.

Lásd: alkén

&pattern

A legtöbb szervetlen Pb²⁺-vegyület (karbonát, szulfát, szulfid, foszfátok) oldhatósága kicsi. koncentrációja és oldhatósága a talajoldatban, elsősorban a pH-tól, a kolloidok mennyiségétől és minőségétől függ. Szerves komplexek képződése és specifikus adszorpciós folyamatok révén az ólom a legerősebben lekötött fém. Leginkább a vas- és a mangán-oxidok adszorbeálják. Oldhatósága 5 feletti pH-értékeknél elenyészően csekéllyé válik. Ha viszont a pH 4,5-5 alatt van, akkor megnő a kicserélhető és az oldható ólom mennyisége (mivel az oldott kelátképzők a mobilizálódást segítik), de túlsúlyban van a humuszanyagokhoz kötött nem mobilis forma (fém-szerves komplexek).
Az ólomszennyezés forrásai: az ólomtartalmú üzemanyagok elégetése, a fémkohók és ólomfeldolgozó üzemek, a szénégetés, az ólomtartalmú hulladékok, valamint a szennyvíziszapok.
Az ólom sorsa az emberi szervezetben: a felszívódott ólom több mint 90%-a a vörösvértestekhez kötődik, a vérárammal jut a májba, vesébe, csontvelőbe és az idegrendszerbe (lágy szöveti raktárakba), ahol átmenetileg tárolódik, majd elsősorban a csontokban, de kisebb mértékben a hajban, valamint a körmökben halmozódik fel. Az akut mérgezés hatása a hányás, hasmenés és a görcsös hasi fájdalom. A súlyos központi idegrendszeri károsodások következtében kezdetben fáradtság, fejfájás, mozgás- és emlékezetzavar, majd izomrángások és görcsök fordulhatnak elő, de szélsőséges esetben kóma és halál is bekövetkezhet. Krónikus expozíció esetén a szervezetbe jutott ólom számos szulfhidril csoportot tartalmazó enzimet képes gátolni. Az ólom krónikus idegrendszeri hatásai: az intellektuális képességek csökkenése, levertség, izomgyengeség, személyiségváltozás, perifériás idegbénulás. Az ólom átmegy a placentán, ezért hatására fejlődési rendellenességek - érdaganat, ujjösszenövés - valamint koraszülés alakulhat ki.
Az ólom és vegyületei állatkísérletekben rákkeltőnek bizonyultak, de embernél a karcinogén hatásukra vonatkozó adatok nem egyértelműek. Így a Nemzetközi Rákkutató Intézet (az IARC) lehetséges humán karcinogénnek minősítette az ólmot és vegyületeit.
Az ólom a növényEK számára nem esszenciális, de igen kis koncentrációban (2-6 mg/kg-ban) stimuláló hatású. A talajból történő ólomfelvétel esetén a gyökerek jóval több ólmot tartalmaznak, mint a föld feletti szervek. Az ólom a többi nehézfémhez képest mérsékelten fitotoxikus, az ólommal szennyezett talajokban azonban csökken a mikrobiológiai tevékenység és az enzimaktivitás. A növények 30-300 mg/kg-os ólomkoncentrációja esetén alakulnak ki toxicitási tünetek: a növények fejlődése lelassul, fotoszintézise, sejtosztódása, vízfelvétele gátlódik. Az ólom legnagyobb mértékben a levélzöldségekben (elsősorban a salátában) akkumulálódik, de jelentős kockázatot képviselhet a levegőből a porral a levelekre rakódott ólommennyiség is.
Háttérértéke Magyarországon: talajban 25 mg/kg; felszín alatti vizekben: 3 μg/liter. szennyezettségi határérték (rendelet szerint) talajra: 100 mg/kg; felszín alatti vizre: 10 μg/liter.

az a hőmérséklet, amelynél normál légköri nyomáson végbemegy a fázisátalakulás szilárdból folyékony állapotba. A REACH regisztrációhoz szükséges adatlap által előírt fizikai-kémiai jellemző vegyi anyagokra. Az olvadáspontra vonatkozó információ alapján választunk módszert a gyulladáspont, tűzveszélyesség, öngyulladás, oxidáló tulajdonságok és robbanásveszélyes tulajdonságok jellemzésére. (http://www.prc.cnrs-gif.fr/reach/en/physicochemical_data.html) Nem kell meghatározni -20 ^oC alatti olvadáspont értéket.

országgyűlési biztos, olyan saját hivatallal rendelkező, a parlamentek által megválasztott köztisztviselő, aki tevékenységében más állami szervektől független, és csak az őt megválasztó országgyűlésnek tartozik felelősséggel. Az ombudsman feladata elsősorban a közigazgatásban, de az igazságszolgáltatás kivételével valamennyi állami szervnél, panasz alapján vizsgálat indítása, a jogsértőnek talált gyakorlatról a szerv értesítése és a panaszos jogainak képviselete. Az ombudsman nem hozhat kötelező intézkedéseket, nem alkalmazhat jogi szankciókat

ω-3 zsírsavak vagy n-3 zsírsavak egy zsírsav-családot jelöl, melyek közös tulajdonsága, hogy olyan telítetlen zsírsavak, melyek az n-3 pozícióban tartalmaznak egy kettős kötést. Az n-3 pozíció a zsírsavlánc metil végétől számított harmadik szén-szén kettőskötés. Az omega-3 zsírsavak szintézise az emberi szervezetben igen lassan vagy egyáltalán nem megy végbe, ezért az omega-3 zsírsavak esszenciálisak, vagyis a táplálékkal kell felvenni azokat.

az ex situ remediáció egyik megoldása; a szennyezett környezeti elem/fázis eredeti helyéről való eltávolítása, kitermelése után, az eredeti helyszín közelében végzett kezelés. A remediációval csökkentett kockázatú anyagot az eredeti helyszínen és funkció szerint használják fel; a remediált talajt visszatöltik a munkagödörbe, a kezelt talajvizet visszajuttatják a talajvízbe. Az on site remediáción átesett környezeti elemek/fázisok újrafelhasználásának feltétele a vonatkozó környezeti minőségi kritériumok teljesítése. Ld. még remediáció, remediációs technológiák, talajkezelés, talajremediáció, talajkezelés iszapfázisban.

vegyi anyagok jellemzésére használt fizikai-kémiai paraméter, az a legalacsonyabb hőmérséklet, amelynél egy gáz vagy folyadék begyullad, ha levegővel keveredik a vizsgálati módszerben meghatározott feltételek mellett. Szilárd testek esetén az a legalacsonyabb hőmérséklet, amelynél egy anyag bizonyos mennyisége begyullad, meghatározott feltételek mellett. Celsius vagy Kelvin fokban adjuk meg (°C vagy K). Az adatot a biztonságos kezeléshez és kockázatértékelésre használjuk a REACH törvény szerint. (http://www.prc.cnrs-gif.fr/reach/en/physicochemical_data.html) Nem kell elvégezni a meghatározást, ha az anyag robbanásveszélyes, vagy levegőn, szobahőmérsékleten spontán meggyullad, továbbá olyan folyadékokra, amelyek levegőn nem gyúlékonyak, pl. a gyulladáspont 200 ^oC feletti, olyan gázokra, melyeknek nincs gyúlékonysági tartománya, vagy olyan szilárd anyagokra, melyek olvadáspontja < 160°C, vagy ha az előzetes vizsgálatok kizárják, hogy az anyag 400°C-ig terjedő hőmérséklet-tartományban magától felmelegedjen.

természetes csapadék pótlása céljából a felszín alatti vizek védelméről szóló kormányrendelet szerinti háztartási vízigényeket meghaladó mennyiségű víz kijuttatása mesterséges módon a növénytermesztés hatékonyságának növelése, illetve a gyepterületek fenntartása érdekében.

az állatok illegális vadászata, halak illegális halászata. Engedély nélküli tevékenység, mely nincs tekintettel a védendő fajokra és az ökológiai értékekre sem.

munkahelyi egészség és biztonság, lásd munkaegészség és munkabiztonság (OSH)

Az USA Munkabiztonsági és Munkaegészségi Minisztériuma (United States Department of Labor, Occupational Safety and Health Administration).

Forrás: http://www.osha.gov/index.html

angol rövidítés, az amerikai Munkaegészségi és -Biztonsági Ügynökség nevéből (Occupational Safety and Health Administration), mely a Munkaügyi Minisztérium alá tartozik és munkavédelemmel és munkaegészségüggyel foglalakozik.

angol nevének (Total Halides) rövidítéséből TX , ahol a halogén lehet klór, bróm, jód (ezért X), a definíciót lásd ott.

angol nevének (Total Kjeldahl Nitrogen) rövidítése TKN, a definíciót lásd ott.

angol nevének (Total Nitrogen vagy Total bound Nitrogen) rövidítése TN, a definíciót lásd ott.

angol nevének (Total Carbon) rövidítése TC, a definíciót lásd ott.

angol nevének (Total Organic Halides) rövidítéséből TOX, ahol a halogén lehet klór, bróm, jód (ezért X)

angol nevének (Total Organic Carbon) rövidítése TOC, a definíciót lásd ott.

angol nevének (Total Organically bound Nitrogen vagy Total Organic Nitrogen) rövidítése TON, a definíciót lásd ott.

angol nevének (Total Inorganic Carbon) rövidítése TIC, a definíciót lásd ott.

olyan anyag, amelyet szándékosan adnak egy készítményhez.

a porleválasztó berendezés által megkötött por, és a berendezésbe jutó összes por tömegének hányadosa. Mértékegység: tömeg%.
Forrás: MSZ 21460/3–78

össztömegű kibocsátási határérték egy meghatározott területre vagy termelési ágra, szennyezőforrás-csoportra megállapított, kibocsátható összes szennyezőanyag mennyisége. Megállapításának célja, hogy egy adott területen esetleg az egész ország területén egy meghatározott forráscsoport kibocsátásának fokozatos tervszerű mérséklését lehessen elérni. Kiemelt alkalmazási területe a határokon átterjedő légszennyezések mérséklésére szolgáló nemzetközi egyezmények tervszerű teljesítésének biztosítása. Ilyen esetekben a nemzetközi egyezmények bizonyos szennyezőanyagok összmennyiségének csökkentésére kötelezik az országot meghatározott idő alatt (pl. kén-dioxid, nitrogén-oxidok, illékony szénhidrogének stb.). (Jelenleg az 50 MW_th vagy annál nagyobb bemenő hőteljesítményű tüzelőberendezésekre állapítottak meg össztömegű kibocsátási határértéket.)
Forrás: Barótfi István: Környezettechnika, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 2000

az osztályozás általában azt jelenti, hogy bizonyos dolgokat (pl. állatfajok, könyvek, adatok stb.) csoportosítunk valamilyen közös jellemző, ill. hasonlóság alapján.

Az életciklus felmérésben az életciklus során a természetből származó nyersanyagokat és a természetbe jutó kibocsátásokat osztályozzuk az alapján, hogy milyen környezeti problémával hozhatók összefüggésbe, azaz ennek alapján csoportosítjuk őket a hatáskategóriákba. Az osztályozás tehát azokra a bemenő és kimenő áramokra vonatkozik, melyeket a leltárelemzés eredményeként kapunk.

Például a szén-dioxid, a metán, a dinitrogén-oxid és több egyéb lehetséges kimenő áram az üvegházhatású gázok csoportjába tartozik, ezért ezeket a globális felmelegedéssel összefüggő hatáskategóriába osztályozzuk.

Előfordul, hogy az osztályozás során egyes áramok több hatáskategóriával is összefüggésbe hozhatóak (pl. a nehézfém kibocsátások a humán toxicitással és ökotoxicitással összefüggő hatáskategóriákba is csoportosíthatók).

Alkalmazott életciklus felmérés során általában olyan kész adatbázisokat használunk, amelyek tartalmazzák az egyes hatáskategóriákhoz csoportosított bemenő és kimenő áramok listáját.

1999/45/EC irányelv a veszélyes készítmények osztályozását, csomagolását és cimkézését szabályozó Európa Parlamenti irányelv, mely 1999. május 31.-én lépett életbe.

vegyi anyagok veszélyességük szerinti osztályozása. A veszélyes anyagokat a 67/548/EEC direktíva szerint 15 veszélyességi kategóriába sorolják. Az osztályozási rendszer világszerte harmonizálásán jelenleg dolgoznak.

Lásd még GHS és cimkézés, vegyi anyagé.