Lexikon
a valóságos ökoszisztémát modellező mesterséges rendszer. A mezokozmoszokban minden trofikus szint képviselve van, komplexebb, mint a mikrokozmosz, ezért környezeti realitása nagy, a mezokozmoszban mért eredmények közvetlenül felhasználhatók az ökoszisztéma jellemzésére, az ökoszisztémával kapcsolatos döntésekben. Az 1 literes mérettől több ezer, esetleg millió literig is változhat a méretük. A mezokozmoszt általában a szabadban alakítják ki, gyakran a természetes ökoszisztéma izolált és kontrollált részeként, hogy ki legyen téve a természetes behatásoknak, mint a csapadék, a sugárzások, a napfény és az atmoszférából leülepedő anyagok. A mikrokozmoszok másik fontos tulajdonsága, hogy evolúció folyik benne. Erre jó példa a kemosztát, amely egy mikrobiológiai alapú mezokozmosz, melynek célja új anyagcsereutak forszírozott kialakítása szelekciós nyomás alkalmazásával, például peszticidek, vagy más hasonló, nehezen bontható szerves szennyezőanyagok biodegradációjának megoldására.
A mezokozmoszban mód van a komplex ökoszisztémákra jellemző strukturális és funkcionális jellemzők vizsgálatára is Az ökológiai rendszerek legfontosabb tulajdonsága, hogy a bennük folyó változásoknak időben meghatározott irányuk van, azaz az időben irreverzibilisek. Ezt a tervezéskor is figyelembe kell venni.
Amezokozmoszban folyhat megfigyelés vagy kísérlet. A folyamatok követésének eszköze az integrált monitoring. Alkalmazzák:
1. ökológiai kutatásokra,
2. ökotoxikológiai vizsgálatokra és
3. biodegradáción vagy fitoremediáción alapuló ökológiai technológiaként.
Édesvízi folyamok mesterséges kialakítására laboratóriumi vízi mikrokozmoszokat vagy szabadtéri édesvízi mikrokozmoszt alkalmazhatunk. talaj és szennyezett talaj vizsgálatára talajból kiemelt zavartalan mintát vagy egy terület elhatárolt részét használják. Leggyakoribb megoldásai a következők: a mesterséges édesvízi folyam, általános édesvíz, mesterséges mocsár, szimulált mezőgazdasági víztározó, mesterséges kert, mesterséges erdő, stb.
A mikrokozmoszok és mezokozmoszok paradoxonja, hogy a mesterséges ökoszisztéma modellel tulajdonképpen egy homogén rendszert akarunk létrehozni, hogy jobb statisztikája legyen a vizsgálat eredményének a szabadföldi vizsgálathoz képest, de ezzel veszítünk a környezeti realizmusból, dinamikusan szemlélve csökken a valószínűsége, pl. a heterogenitással együtt járó jobb alkalmazkodóképességből következő ellenálló képesség kialakulásának.
Az eredmények értékelése, az adatanalízis és interpretáció még nehezebb feladat, mint az egy fajt alkalmazó teszteknél. Problémát okoz a megfelelő ismétlések párhuzamos kísérletek megalkotása. Azonos kísérletből vett minták, vagy idősor szerinti minták nem tekinthetőek párhuzamosoknak, ezek legfeljebb a kísérlet heterogenitását mutatják. Az adatok értékeléséhez olyan többváltozós módszereket kell alkalmazni, amelyek alkalmasak az ökológiai adatcsoportok közötti törvényszerűségek felfedésére. Két elterjedten alkalmazott módszer a PCA Principal Components Analysis = főkomponens analízis és az NCAA Nonmetric Clustering and Assotiation Analysis = nem metrikus klaszteranalízis. még ökomérnökség, élőgép, élőgépes szennyvíztisztítás, remediáció
Mikrokozmosz és mezokozmosz alapjellemzői
- Komplex struktúra, nem egyensúlyi, nem lineáris és történelme van.
- Szigorúan véve nem lehet megismételni, ezért fontos a törvényszerűségek ismerete.
- Minden behatásnak befolyása van a komplex rendszerre, ezért a LOEC és NOEC értékekre sincs garancia.
Mikrokozmosz és mezokozmosz létrehozásának szempontjai:
- A fajok közti kölcsönhatásokat ismerni kell.
- Gradiensek léteznek a környezeti tulajdonságokban.
- Minden kezelést azonos ismétlésszámmal kell végezni.
- Azonos kísérletből vett több minta nem számít ismétlésnek.
- Az adatértékeléshez többváltozós statisztikai módszer szükséges, pl. klaszteranalízis (csoportosításon alapuló) vagy más olyan értékelési technikák előnyösek, amelyek az összefüggésekre derítenek fényt.