Lexikon

"a bizonyítékok súlya" egy döntéselőkészítő folyamat, melyben a különböző információk erős és gyenge pontjati figyelembe véve haladunk a következetés levonása és alátámasztása felé.

A bizonyíték alapú megközelítés a korábbi lépések során nyert és megszerzett, rendelkezésre álló különböző információk viszonylagos
értékének/súlyának az értékelését, vagyis súlyozását jelenti. E célból minden egyes információhoz egy értéket kell hozzárendelni. Ezen értékek/súlyok egy formalizált eljárás alkalmazásával objektív módon vagy szakértői megítélés alkalmazásával rendelhetők hozzá. A
rendelkezésre álló bizonyítékhoz hozzárendelt súlyt befolyásolja az adatok minősége, az eredmények következetessége, a hatások jellege és gyakorisága, az információk relevanciája.

Ezt a metodikát használja a jog, az orvostudomány és újabban a környezettudomány.

Az orvos a szimptómák megléte, illetve kizáró okok hiánya alapján hoz diagnózist, határozza meg a betegséget.

A REACH törvény a vegyi anyagok jellemzésére alkalmazza olyan esetekben, amikor nincsenek konkrét mérési eredmények, illetve átfogó jellemzés a vegyi anyag bizonyos káros hatásairól. Több, egymástól független információs forrásból származó adat elegendő bizonyítékkal
szolgálhat annak a feltételezésnek a bizonyítására, miszerint egy anyag adott veszélyes tulajdonsággal rendelkezik vagy nem rendelkezik, míg e vélemény alátámasztásához az egyes forrásokból nyert különálló információk önmagukban nem tekinthetők elegendőnek.

A digitális térképezés és előrejelzés a műholdas GIS adatok alapján készít információt, például előrejelzést a földfelszínnel kapcsolatos veszélyek nagyságáról (földcsuszamlás, talajromlás).

az Európai Tanács 2005. február 17-i határozata a környezeti információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosság részvételéről a döntéshozatalban valamint az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról, illetve az erről szóló egyezmény megkötéséről szól.

Az Aarhusi Egyezmény célja, hogy a nyilvánosság számára jogokat biztosítson, a felek és a hatóságok számára pedig kötelezettségeket írjon elő a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférés, a nyilvánosság részvétele és az igazságszolgáltatáshoz való jog területén. (2) A nyilvánosság információhoz való hozzáférésének javítása, a döntéshozatalban történő szélesebb körű részvétele és az igazságszolgáltatáshoz való joga alapvető fontosságú eszközök a nyilvánosság környezettudatosságának biztosítására, és a környezetvédelmi jogszabályok jobb végrehajtására és érvényesítésére. Így azok hozzájárulnak a környezetvédelmi politikák megerősítéséhez és hatékonyabbá tételéhez. Az Európai Közösség kijelenti, hogy az Európai Közösséget létrehozó szerződéssel, és különösen annak 175. cikke (1) bekezdésével összhangban a Közösség hatáskörrel bír olyan nemzetközi megállapodások megkötésére, és az azokból eredő olyan kötelezettségek végrehajtására, amelyek hozzájárulnak a következő célkitűzések eléréséhez:

• a környezet minőségének megőrzése, védelme és javítása,
• az emberi egészség védelme,
• a természeti erőforrások körültekintő és ésszerű hasznosítása,
• a regionális vagy világméretű környezeti problémák leküzdésére irányuló intézkedések ösztönzése nemzetközi szinten.

Végül, a Közösség megerősítette az egyezmény aláírásakor tett nyilatkozatát, mely szerint a Közösség intézményei az egyezmény által szabályozott területen a dokumentumokhoz való hozzáférésre vonatkozó meglévő és a jövőben készülő jogszabályaiknak, valamint a közösségi jog egyéb vonatkozó szabályainak keretein belül alkalmazzák az egyezményt.

Forrás: http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:L:2005:124:0001:0003:HU:PDF

lásd atomabszorpciós spektrometria

abdominális, hasi, a hassal kapcsolatos. A has orvosi értelemben a gyomor, a belek, a máj, az epehólyag, a hasnyálmirigy és egyéb, a hasüregben elhelyezkedő szervek együttese.

élettelen, a környezet élletelen része. A környezet élettelen része lehet holt szerves vagy szervetlen anyag. Mindkettő lehet gáz, folyékony (eleve folyadék vagy oldott) vagy szilárd halmazállapotú. Környezetünk abiotikus része domináns a biotikushoz (vagyis az élőhöz) képest, a földkéreg, az alapkőzet, a talaj, az üledékek, a víz és a levegő nagyrészt abiotikus, vagyis nem élő anyag, mely szoros kölcsönhatásban van az élővel vagyis az élőlényeket alkotó anyaggal. Abiotikus nem az anyag lehet, hanem fizikai ágens is, például hő, fény.

a kár nagyságának és a kár bekövetkezési valószínűségének szorzata. Vegyi anyagok környezeti kockázata esetében olyan mérőszámmal jellemzett érték, mely az anyag előre jelzett környezeti koncentrációjának PEC = Predicted Environmental Concentration és előrejelzés szerint káros hatást még nem mutató koncentrációjának PNEC = Predicted No Effect Concentration, vagyis a kitettségnek és a hatásnak a hányadosa. A abszolút kockázat tehát azt adja meg, hogy a számított vagy mért szennyezőanyag-koncentráció elfogadhatatlan kockázatot jelent-e a környezetre, benne az emberre. A kockázat számszerűsítésének célja hogy értékelésre és összehasonlításra használható, környezetirányítási és kockázatkezelési döntések támogatására alkalmas mérőszámot nyerjünk. Az ökológiai kockázatot a RQ kockázati tényezővel jellemezzük, mely két koncentráció hányadosa, egy dimenzió nélküli szám: RQ = PEC / PNEC. Emberi egészségkockázat jellemzésére a humán egészségkockázati hányadost használjuk: HQ = ADD / TDI, ahol ADD Average Daily Dose az ember napi átlagos felvétele, TDI Tolerable Daily Intake pedig a tolerálható napi felvétel a vizsgált vegyi anyagból. A két koncentráció hányadosaként kapott abszolút kockázat mértéke szerint különböztetjük meg a veszélyeztetési szinteket.

Abszolút kockázat számszerű jellemzése: a kockázati tényező értékének megfelelő veszélyeztetési szintek

Az abszolút kockázat vonatkozhat "tiszta" vegyi anyagokra, mely gyártásukat és környezetbe kerülésüket megelőzően is meghatározható, pl. a gyártó ország egészére, Európára vagy a Földre vonatkozóan; ez az általános kockázatfelmérés. Az abszolút kockázat vonatkozhat konkrét érintett, szennyezett területre, ilyenkor a regionális vagy lokális jellemzőkkel hidrogeológiai viszonyok, területhasználat, expozíciós utak végezzük a számítást. A számszerű érték képzése kockázatfelmérés során történik, melynek lépései 1. a veszély, ill. a veszély forrásának azonosítása; 2. a kitettség, a környezeti koncentráció felmérése; 3. a hatás ismerete és mennyiségi jellemzése a koncentráció-hatás vagy dózis-hatás összefüggés alapján; 4. a kockázat mennyiségi felmérése; 5. a kockázat jellemzése. Az abszolút kockázat felmérésének alapja az integrált kockázati modell. Az abszolút kockázat felmérésének két jellemzője 1. a pesszimista becslés: bizonytalanság esetén mindig a lehető legrosszabb esetet vesszük figyelembe és 2. a lépcsőzetes iteratív megközelítés: fokozatosan pontosítjuk a kockázat értékét. Az abszolút kockázat felmérés pesszimista gondolkodásmóddal és iteratív megközelítéssel jellemzett algoritmusa lehetővé teszi, hogy az enyhe kockázatot RQ<1 képviselő eseteket minimális adatmennyiség felhasználásával kizárjuk a további, gyakran igen költséges vizsgálatokból. Az abszolút kockázatot kvantitatív kockázatnak is nevezik, kiszámítását pedig kvantitatív kockázatfelmérésnek.

az abszorber olyan ipari berendezés, melyben az abszorpció történhet, mely képes az abszorpció számára optimális körülményeket teremteni.

A vegyiparban az abszorber az elnyeletendő gáz és a megkötő fázis között nagy érintkezési felületet biztosít és az érintkező fázisokat dinamikus mozgásban tartja. Gázmosásra és gáz- vagy gőzelnyeletésre leggyakoribb megoldása az ellenáramú mosó, mely lehet tányéros torony, Venturi mosó, porlasztásos oszlop, töltött oszlop, filmreaktor, de egyszerű keverős tartályok is alkalmazhatóak.

Környezetvédelmi technológiákban szennyezett levegő, gázformájú szennyezőanyagok, talajból kiszívott szennyezett talajlevegő kezelésére használnak abszorbereket. talajremediáció során előnyben részesülnek a mobilis kivitelű abszorberek, melyeket vagy az in situ vagy az ex situ talajkezelés helyszínére lehet telepíteni a szennyezett talaj gázfázisának kezelésére.

Az elektronikai ipar abszorber anyagokat vagy berendezéseket használ a sugárzó energia elnyeletésére, különböző célokból, például a sugárzó energia elleni védelemre, vagy a sugárzó energia visszaverésére, a sugárzás vizsgálatára, egy vagy több komponensének átvitelére. A napkollektorok is abszorberek, a napsugárzást nyelik el, abszorbeálják. A nukleáris technológiákban az ionizáló sugárzás, például a neutronok elnyeletésére használt berendezéseket is ebszorbereknek nevezik.

az abszorpció olyan anyagátadási folyamat, melyben a gázhalmazállapotú, folyékony vagy oldott anyag elnyelődése, oldódása, felhalmozódása folyadékban vagy szilárd anyag belsejében megy végbe. Az adszorpció együtt az általánosabb jelentésű szorpció része. Az abszorpció mennyiségi leírására az abszorpció-koefficienst használjuk, mely megadja, hogy 1 cm³ folyadékban vagy szilárd anyagban mennyi gáz gőz oldódik. Az abszorpció-koefficiens nagysága összefügg a Henry-Dalton törvénnyel, alacsony hőmérsékleten és nagy nyomáson több gáz gőz kötődik meg. Az abszorpció erre specializált ipari berendezésekben folyik.

Talajremediációval kapcsolatban használható fő-technológiaként vagy más, pl. termikus talajkezelési módszerek kiegészítőjeként: 1. a kiszívott talajlevegő vagy a kiszívott talajvíz kezelésre, amennyiben abban abszorbeálható szennyezőanyag van jelen; 2. termikus deszorpció során keletkező gázfázis kezelésére; 3. égetés vagy pirolízis során keletkező gázok, gőzök, füstgázok kezelésére.

Az abszorpció kfejezést a biológiában is használják a felvétel, a felszívódás megnevezésére, így a bőrön keresztüli anyagfelvételre vagy bélből történő tápanyag-felszívódásra.

Az elektromágneses sugárzás, a fényenergia, az ionizáló sugárzás elnyeletése is abszorpcióval történik, absorbernek nevezett anyagokon vagy készülékekben. A sugárzások elnyeletésének célja lehet védelem, vizsgálat vagy az energia elvezetése és hasznosítása.

az acetilkolinészeráz enzim a szinapszisokban az idegingerület-átvitelért felelős acetilkolint bontja el nagy sebességgel.

Az acetilkolin egy neurotranszmitter, mind a perifériás mind a központi idegrendszerben ingerületátvivő anyagként működik, sok fajban köztük az emberben is. Az acetilkolin az autonóm ganglionok neurotranszmittere.

Az acetilkolinészterázt gátló vegyi anyagok inaktíválják az enzimet, vagyis nem engedik, hogy az enzim lebontsa az acetilkolint. Ha az acetilkolin nem bomlik el, hanem a szokásosnál nagyobb koncentrációban és hosszabb ideig megmarad a szinapszisban, akkor az idegingerűlet nem csillapodik, hanem hosszú időn keresztül fennáll és izomrángást, görcsöket, hörgőbénulást, légzési zavarokat, akár halált is okozhat.

Az idegrendszerre gyakorolt toxikus hatását használják ki, amikor rovarölőszerként alkalmazzák. Mivel nemcsak a rovarokra toxikus, hanem az emberre is, a kolinészteráz gátló növényvédőszerekkel dolgozóknak elővigyázatosan kell a szert kezelniük, védőfelszerelés, védőkesztyű, védőruha, szemüveg szükséges, hogy a növényvédőszer oldata ne érintkezhessen az ember bőrével, szemével, a lenyelést természetesen, szintén meg kell akadályozni.

Kémiai összetételüket illetően a kolinészteráz gátlók szerves foszfátok vagy karbamátok lehetnek. A legismertebb vegyületek illetve terméknevek:

Szerves foszfátok

• acephate (Orthene)
• Aspon
• azinphos-methyl (Guthion)
• carbofuran (Furadan, F formulation)
• carbophenothion (Trithion)
• chlorfenvinphos (Birlane)
• chlorpyrifos (Dursban, Lorsban)
• coumaphos (Co-Ral)
• crotoxyphos (Ciodrin, Ciovap)
• crufomate (Ruelene)
• demeton (Systox)
• diazinon (Spectracide)
• dichlorvos (DDVP, Vapona)
• dicrotophos (Bidrin)
• dimethoate (Cygon, De-Fend)
• dioxathion (Delnav)
• disulfoton (Di-Syston)
• EPN
• ethion
• ethoprop (Mocap)
• famphur
• fenamiphos (Nemacur)
• fenitrothion (Sumithion)fensulfothion (Dasanit)
• fenthion (Baytex, Tiguvon)
• fonofos (Dyfonate)
• isofenfos (Oftanol, Amaze)
• malathion (Cythion)
• methamidophos (Monitor)
• methidathion (Supracide)
• methyl parathio
• mevinphos (Phosdrin)
• monocrotophos
• naled (Dibrom)
• oxydemeton-methyl(Meta systox-R)
• parathion (Niran, Phoskil)
• phorate (Thimet)
• phosalone (Zolonc)
• phosmet (Irnidan, Prolate)
• phosphamidon (Dimecron)
• temephos (Abate)
• TEPP
• terbufos (Counter)
• tetrachlorvinphos (Rabon, Ravap)
• trichlorfon (Dylox, Neguvon)

Karbamátok:

• aldicarb (Temik)
• bendiocarb (Ficam)
• bufencarb
• carbaryl (Sevin)
• carbofuran(Furadan)
• formetanate (Carzol)
• methiocarb (Mesurol)
• methomyl (Lannate, Nudrin)
• oxamyl (Vydate)
• pinmicarb (Pirimor)
• propoxur (Baygon)

az aceton a ketonok legkisebb szénatomszámú képviselője. A ketonok jellemzője, hogy egy láncközi oxocsoportot, ún. ketocsoportot tartalmaznak. Az acetont Libavius fedezte fel 1595-ben, szerkezetét Dumas és Liebig határozta meg 1832-ben.

Az aceton képes oldani a legtöbb zsírszerű anyagot, a cellulóz-észtereket, a gyantákat. Az iparban és a háztartásokban is kiterjedten használjuk oldószerként, például körömlakklemosóként. Műanyagok, robbanóanyagok, gyógyszerek gyártási technológiájában alapanyagként, más iparokban, pédául festékgyártás, kozmetikai ipar, tinták, lakkok, gyanták gyártásában pedig oldószerként. Használják még ragasztóanyagok, paapírbevonatok gyártásánál és egy sor szintetikus vegyi anyag alapanyagaként.

vírusellenes szer, farmakológiailag inaktív anyag, mely csak a vírussal fertőzött sejtben aktíválódik.

A Herpes simplex vírussal (HSV) vagy a Varicella zoster vírussal fertőzött (VZV) sejtekbe történő behatolás után válik virosztatikummá, vagyis a vírusok szaporodását megakdályozó hatékony vegyületté. Az aciklovir aktiválódását szisztémás alkalmazás után a timidinkináz katalizálja, ami a vírusreplikációhoz szükséges enzim.

Az aciklovir szisztémás alkalmazás után feldúsulva jut be a herpesszel fertőzött sejtekbe. Az ezekben a sejtekben jelenlévő vírus-timidinkinázok az aciklovirt aciclovir-monofoszfáttá foszforilálják. Celluláris enzimek átalakítják az aciklovir-monofoszfátot a tulajdonképpeni virosztatikummá, az aciklovir-trifoszfáttá. Az aciklovr-trifoszfátnak 10−30-szor erősebb az affinitása a vírus-polimerázhoz mint a celluláris DNS-polimerázhoz, s ezzel szelektíven gátolja a virális enzimek aktivitását. A vírus DNS-polimeráza így beépíti az aciklovirt a vírus DNS-be,melynek következménye láncszakadás a DNS szintézisében. Ezek a lépések összességében a vírusprodukció erőteljes redukciójához vezetnek.

Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Aciklovir

akut-krónikus arány, melynek ismeretében egy tesztorganizmussal elvégzett akut toxicitási teszt eredménye átszámítható krónikus hatásra.

nem SI rendszerű terület-mértékegység. Átváltását más terület-mértékegységekre a táblázatban láthatjuk:

a weboldalak tartalmát, megjelenését dinamikussá tévő, Microsoft által kifejlesztett IT eszköz. Segítségével például egy web szerver programot tud telepíteni egy Windows operációs redszert használó gépre és képes több fájl együttes letöltésére. Az ActiveX platformfüggősége (Windows) miatt nem lett igazán népszerű.

általános meghatározás, amely a dózist, valamint az adagolás gyakoriságát és időtartamát foglalja magában. Az adagolás lehet orlis (szájon keresztül a gyomorba), inhalciós (a vizsgálandó vegyület belélegeztetése) dermális (bőrön keresztüli felszívódással), valamint a vizsgálandó vegyület beinjekciózható a tesztállat szervezetébe.

REACH értelmében az adalékanyag olyan vegyület, amelyet a gyártási eljárás során abból a célból adnak az anyaghoz, hogy stabilizálja azt. Más rendelkezések alapján egy adalékanyagnak más szerepe is lehet, pl.: pH-szabályozó, színezőanyag. A REACH-ben az „adalékanyag” kifejezésnek, az anyag meghatározásánál leírtakon túl lehet más jelentése is. Például élelmiszer- vagy a takarmány-adalékanyagok. (lásd 2. cikk) (Forrás: REACH)

általában egy technológiában az alapanyagokhoz képest kisebb mennyiségben alkalmazott, a fő folyamatot módosító, befolyásoló, segítő anyag, mely lehetővé teszi, hogy a technológia az optimumon működjék és a termék a lehető legjobb minőségű legyen.

A talajremediációban a talajba injektált vagy ex situ talajkezelés esetén a talajba kevert segédanyag, mely szolgálhatja a szennyezőanyag mobilitásának, hozzáférhetőségének fokozását emulgeálószerek, tenzidek, mosószerek, mikrokapszuláló, komplexképző anyagok vagy csökkentését adszorbensek, kicsapószerek, stb., a target="_blank">pH savak, lúgok vagy a redoxpotenciál befolyásolását levegő, peroxidok, nitrát, különböző oxidációs fokú vasvegyületek, szulfát, szerves anyagok, stb., a talajmikroorganizmusok oxigén- és tápanyagellátását, életfolyamataik intenzifikálását alternatív elektronakceptorok, mikroelemek, vagy szükség esetén előre felszaporított mikroorganizmusokat.

REACH törvény értelmében az adalékanyag olyan vegyület, amelyet a gyártási eljárás során abból a célból adnak az anyaghoz, hogy stabilizálja azt. Más rendelkezések alapján egy adalékanyagnak más szerepe is lehet, pl.: pH-szabályozó, színezőanyag.
A REACH-ben az „adalékanyag” kifejezésnek, az anyag meghatározásánál leírtakon túl lehet más jelentése is. Például élelmiszer-, vagy a takarmány-adalékanyagok. lásd REACH 2. cikk

ez a remediációs megoldás agrotechnikai módszereket és speciális adalékokat alkalmaz POP-vegyületekkel szennyezett talaj bioremediációjára. A DARAMEND adalék célszerűen összeállított szemcseméretű, tápanyagprofilú, aprószemcsés színvasat és vizet tartalmazó keverék, melyet a fellazított és elsimított talajra locsolnak. Az adalék által intenzifikált talajmikroflóra gyorsan elhasználja az oxigént, így reduktív anoxikus körülmények keletkeznek. A kezelést ciklikusan folytatják: ha a talaj fokozatosan aerob körülmények közé kerül - kiszáradás és mesterséges lazítás hatására -, ismét alkalmazzák az adalékot, hogy anoxikus körülményeket teremtsenek és ezzel elősegítsék a klórozott szerves szennyezőanyagok deklórozási folyamatait. A deklórozás termékei az aerob szakaszokban bomlanak le. A DARAMEND technológiát toxafén és DDT tartalmú talajra és üledékre alkalmazták sikerrel. A kezelési idő 5 hónap volt, ami alatt a toxafén 200 mg/kg-ról 20 mg/kg, a DDT 80 mg/kg-ról 8 mg/kg értékre csökkent.

adatok szervezett gyűjteménye, amely lehetővé teszi az adatok tetszőleges szempontok szerinti rendszerezését és visszakeresését. Az adatbázis azonos minőségű (jellemzőjű), többnyire strukturált adatok összessége, amelyet egy tárolására, lekérdezésére és szerkesztésére alkalmas szoftvereszköz kezel. Az adatbázisok lényege, hogy az adatok mellett a köztük lévő kapcsolatokat is tárolja, függetlenül az adatok fizikai elhelyezkedésétől.
Az adatbázis fogalma nem keverendő össze az (adatbázis-kezelővel), amely az adatbázis működtetésére, rendszerszintű és felhasználói folyamatainak szervezésére szolgál.
Az adatbázisok célja adatok megbízható, hosszú távon tartós (idegen szóval: perzisztens) tárolása, és viszonylag gyors visszakereshetőségének biztosítása.
Az adatbázisok két fajtáját szokás megkülönböztetni, a logikai és a fizikai adatbázist. Előbbi lényege a „mit tárolunk” (mit és hogyan akarunk látni az adatokból), míg utóbbinak a „hogyan tároljuk” (mit és hogyan érünk el a fizikai háttértáron). A két adatbázistípus szétválasztása azért bír nagy jelentőséggel, mert a fizikai háttértáron való állományszervezésnek és az adatok hozzáférésének, lekérdezésének szempontjai, sajátosságai jelentősen eltérnek egymástól; érdemes külön-külön optimálni a kettőt.
A logikai adatbázisokat szerkezetük, felépítési és működési sajátosságai alapján szokás megkülönböztetni. A szerkezeti és működési leírásnak a legáltalánosabb alakját szokás adatmodellnek nevezni. Az adatmodellek eltérései alapján beszélhetünk relációs, objektumorientált, hálós, deduktív, illetve objektumrelációs, deduktív relációs, deduktív objektumorientált stb. adatbázisokról. A korszerű adatbázisokban gyakran előfordul, hogy ugyanazt a fizikai adatbázist több, különböző logikai adatbázison keresztül elérhetjük, így ugyanazt az adatot például relációs és objektumorientált technológiával is kezelhetjük.
Más szempontok alapján az adatbázisokat osztályozhatjuk strukturáltságuk szerint is.
Eszerint három típusuk van, a hierarchikus-, a hálózati- és a relációs adatbázis, amelyek közül az utóbbi a leggyakoribb.
A legismertebb és legnagyobb nyílt adatbázisok a Google, a Wikipédia, a YouTube. Ezeken kívül számos katonai, biztonsági és kutatási célokra létrehozott adatbázisok léteznek, melyek nem érhetőek el szabadon.

általában az adatoknak olyan módon történő rendezett tárolása, hogy az adatbázisban tárolt adatok könnyen és hatékonyan megtalálhatóak legyenek (adatkezelés).

A környezetvédelmi adatok gyűjtésére és tárolására olyan adatbázisok szakosodtak, mint az EUGRIS, vagy Magyarországon a KÖRINFO, a MOKKA vagy az OKIR.

vegyi anyagok toxikus anyagok, veszélyes anyagok, xenobiotikumok keverékének olyan együttes hatása, melynek mértéke egyszerű összeadással kapható meg az egyes összetevők hatásaiból, tehát az egyes komponensek se nem erősítik, se nem gyengítik egymás hatását lásd még szinergizmus, antagonizmus.

az adenokarcinóma(adenocarcinoma)vagy mirigyes rák különböző szervekben alakulhat ki, így a tüdőben, a légutakban, a gyomor-béltraktus bármelyik szervében, gyakran a hasnyálmirigyben, és az emlőkben. A belső nyálkahártyát bélelő hámsejtekből indul ki.

felületek vagy felülettel rendelkező részecskék közötti tapadóképesség, vonzás. Az adhézió az érintkezésbe hozott felületek anyagi részecskéi (ionok, molekulák, atomok) közti vonzóerővel magyarázható.
Forrás: MSZ 21460/3–78

az adjuváns olyan adalékanyag, mely elődegíti a hatóanyag fizikai-kémiai tulajdonságait, pédául vízoldhatóságát, a hatóanyag szervezetek általi felvehetőségét. Peszticideknél felmerülő célok: nedvesítés, tapadás elősegítése, emulgeálószer, a bőrön vagy sejtfalon átjutást segítése.

European Agreement concerning the International Carriage of Dangerous Goods by Inland Waterways, vagyis veszélyes áruk nemzetközi belvízi szállításáról szóló európai megállapodás.

Az eredeti szöveg az alábbi linkekről tölthető le, angolul:

Hazánkban 2010. évi VI. Törvény rendelkezik a veszélyes áruk vízi szállításáról: "a Genfben, 2000. május 26. napján kelt, a Veszélyes Áruk Nemzetközi Belvízi Szállításáról szóló Európai Megállapodás (ADN) szövegének módosításáról szóló Jegyzőkönyv kihirdetéséről, valamint az ADN-hez csatolt Szabályzat kihirdetéséről és belföldi alkalmazásáról" címmel:

Források:

http://www.unece.org/trans/danger/publi/adn/adn_e.html

http://www.complex.hu/kzldat/t1000006.htm/t1000006.htm

a mellékvese-velő által termelt hormon, a szimpatikus idegrendszerre hat, un. neurotranszmitter (idegingerület-átvivő molekula), stresszhelyzetben, vészreakcióban a véreloszlást és az energiatermelést szabályozza, megnöveli a pulzust, összeszűkíti a vérerek és kitágítja a légutakat. Epinefrinnek is nevezik.

Szerkezetét tekintve egy fenil-etil-amin, mely a fenilalanin és tirozin aminosavakból szintetizálódik, és a katekolaminok közé tartozik.

adriamycin vagy más néven doxorubicin, rákellenes kemoterápiás szer, a rákos sejtek szaporodását gátolja (citosztatikum).

A doxorubicin (C₂₇H₂₉NO₁₁) citosztatikus hatású antraciklin-glikozid. Az antraciklinek az eukarióták számos biokémiai és biológiai funkcióját befolyásolják, a doxorubicin citotoxikus és/vagy antiproliferatív tulajdonsága mégsem tisztázott teljesen. Amikor a vegyület bekerül a sejtbe, elsősorban annak kromatin állományához kötődik. A doxorubicin komplexet képez a DNS-sel és a bázispárok közötti interkaláció révén meggátolja a DNS és az RNS szintézist az osztódási ciklus „S” fázisában. A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben Doxorubicin-hidroklorid (Doxorubicini hydrochloridum) néven hivatalos.

Készítmények

• ADRIBLASTINA PFS/RTU 50 mg injekció
• CAELYX 2 mg/ml koncentrátum infúzióhoz
• DOXORUBICIN "Ebewe" 10 mg/5 ml koncentrátum infúzióhoz
• DOXORUBICIN "Ebewe" 50 mg/25 ml koncentrátum infúzióhoz
• DOXORUBICIN-TEVA 10 mg/5 ml injekció
• DOXORUBICIN-TEVA 20 mg/10 ml injekció

Forrás:

https://enfo.hu/node/4489

http://www.breastcancer.org/treatment/druglist/adriamycin.jsp

http://hu.wikipedia.org/wiki/Doxorubicin

CCRIS, Chemical Carcinogenesis Research Information System [http://toxnet.nlm.nih.gov/cgi-bin/sis/htmlgen?CCRIS]

DrInfo [http://www.drinfo.eum.hu/drinfo/pid/0/medicineApplication/oid/0/m,0100000002061 ]

DrugBank: [http://www.drugbank.ca/drugs/DB00997]

HSDB Hazardous Substances Data Bank [http://toxnet.nlm.nih.gov/cgi-bin/sis/htmlgen?HSDB ]

asszimmetrikus DSL (angolul Asymmetric DSL), egy gyors adatátviteli megoldás telefonvonalon keresztül. Állandó internetkapcsolatot biztosít úgy, hogy közben bármikor lehet telefonálni. Az "aszimmetrikus" változat az internetről gyorsan fogadja az adatokat, míg a felhasználó által küldött információt viszonylag lassabban továbbítja.

angol nevének (Adsorbable Organically bound Halides) rövidítéséből AOX, ahol a halogén elem lehet klór, bróm, jód (ezért X)

angol nevének (Adsorbable Organic Sulfur) rövidítése AOS, a definíciót lásd ott.

olyan nagy fajlagos felületű anyag, részecske vagy test, melyek külső és belső felületén megkötődhetnek gáz, gőz, oldott vagy szilárd anyagok. Az adszorbeált anyag másodlagos erőkkel, adhézióval, kohézió vagy ionosan kötődhet. Az aktív adszorbensek megkötő-képességét mesterségesen fokozzák, ez az aktiválás. Aktiválással általában a porozitást, illetve az aktív felületet növelik meg. Fontos tulajdonságuk a polaritás, melynek a szétválasztáskor a szelektivitásban, vagy ennek ellenkezőjében, a szelektivitás elkerülésében van fontos szerepe. Legfontosabb, a környezetvédelemben is használatos adszorbensek a következők: aktív szén, zeolitok, aktívált zeolitok, bentonitok, alumínium-oxidok, magnézium-oxidok, szilikagélek, kerámiák, egyes szennyezőanyagokat szelektíven megkötő adszorbensek, pl. cérium-adszorbens arzén megkötésére, vagy speciális polimerek és kopolimerek, mikroszennyezőanyagok megkötésére. A nanotechnológiák egyik területe olyan szelektív adszorbensek kifejlesztése, melyek segítségével gyorsan és hatékonyan dúsíthatóak fel egyes szennyezőanyagok a környezeti elemekből levegő, felszíni víz, talajvíz, így azok igen kis koncentrációban is kimutathatóak korai figyelmeztető rendszerek vagy szelektíven kinyerhetőek. A reverzibilis megkötést eredményező adszorbensek regenerálhatóak: a megkötött anyag eltávolítása után újra használhatóak.

az adszorberek olyan berendezések, melyek adszorbenst tartalmaznak. Ezek nagy fajlagos felszínnel rendelkező szilárd anyagok, melyek felületükön gáz, gőz, folyadék, vagy oldott anyagok megkötésére képesek és használatosak.

Az adszorpció gyakorlati alkalmazása során a gáz, gőz, folyadék és oldott anyag megkötő képességet különféle technológiákban hasznosítják megkötésre, szelektív elválasztásra, kinyerésre, folyadékok derítésére, tisztítására, mozgékony anyagok lekötésére.

A környezetvédelmi technológiában folyadékok, víz, talajvíz, szennyvíz kezelésére szűrők, adszorberek tölteteként, talajban előforduló mozgékony szennyezőanyagok in situ megkötésére, immobilizálására szilárd anyaghoz adva pl. talajhoz keverve használhatjuk őket.

Talajvízkezelésben használt adszorberek, töltött oszlopok, szűrők töltete lehet aktív szén, oxidok, hidroxidok, szilikátok, polimerek vagy biológiailag aktív anyag.

Talaj szervetlen szennyezőanyagainak megkötésére nagy agyagásványtartalmú, kolloid szemcseméretű anyagokat, mészhidrátot, aprított mészkövet, nyersfoszfátot, pernyéket, hamukat alkalmaznak, talajba keverve.

az adszorpció anyagfelhalmozódás a testek külső és belső felületein, különböző fizikai fázisok találkozása révén. Jelentheti gázok, gőzök vagy oldott anyagok felhalmozódását a folyadék vagy szilárd anyag felületi rétegében. Az adszorbeálandó anyagot megkötő partner az adszorbens. Ha az adszorbeált anyag a megkötő anyag belsejébe is behatol, akkor szorpcióról beszélünk, mely magába foglalja mind az ab- mind az adszorciót. Adszorpció fajtái: folyadék-gáz; folyadék-folyadék, szilárd-gáz, szilárd-folyadék, szilárd-szilárd. Az adszorpció lehet reverzibilis és irreverzibilis. A reverzibilis főként fizikai folyamat, a reverzibilis adszorpció esetén viszont általában kémiai reakció játszódik le, melyet kemiszorpciónak is neveznek. Az adszorpciót a fajlagos adszorbeált mennyiséggel jellemezhetjük g/cm³ vagy cm³/cm³. Az igen nagy fajlagos felületű adszorbenseket az "aktív" jelzővel illetjük, pl. aktív szén.

Az adszorpció talajremediációval kapcsolatos alkalmazásai: levegőtisztítás, talajlevegő-kezelés, talajgáz-kezelés, értékes gőzök visszanyerése, termikus deszorpció, égetés, pirolízis, vitrifikáció során keletkező gázok és gőzök kezelése, víztisztítás, ex situ talajvíz-kezelés, csurgalékok kezelése, vizes kivonatok kezelése, talajvíz- és talajszennyező ionok megkötése, kicserélése ártalmatlan ionokra, gázok, gőzök és ionok is situ lekötése felszíni vízben, talajvízben, talaj és üledék szilárd fázisaiban.

Az adszorpció különleges formája a bioszorpció, amikoris elsősorban a gáz, gőz vagy ionos oldott formájú szennyezőanyagot nagyfelületű biofilmen adszorbeáltatjuk, ahol a szennyezőanyag biológiai átalakulása megtörténik. Fontos jelenség a környezetben és technológia alapját is képezheti a növényi gyökerek adszorpciója, elsősorban a talaj pozitív ionjainak adszorpciója ioncsere mellett. A bioszorpció intenzív formája a rizoszférában gyökérzóna zajlik, itt a bevezető folyamat a biofilmek és a hajszálgyökereken történő adszorpció majd azt követő biodegradáció, illetve növényi felvétel. Az abszorpcióra képes anyagot vagy abszorberekben alkalmazzák, vagy diszperz formában juttatják a vízbe, szennyvízbe, talajba, üledékbe.

Az adszorpció fordítottja a deszorpció, az a folyamat, amikor a felületen megkötött anyag leválik a felületről és eltávozik onnan. Ez a folyamat is fontos szerepet játszik a könyezetvédelmi technológiákban, elsősorban szilárd felülethez kötött, bizonyos mértékig illékony anyagok eltávolítása céljára.

Deszorpción alapuló remediációs technológia a talajt szennyező szénhidrogének termikus deszorpciója, amikor a hő hatására mozgékonnyá vált szennyzőanyag gőz formájában leválik a talajszemcsék felületéről és a gőzfázisből kinyerhető, összegyűjthető lesz.

a terjedés legegyszerűbb formája: szállítás, transzport. Ilyen a por levegő általi szállítása, a víz folyása, a szennyezőanyag víz általi traszportja, stb.

levegő oxigénjének jelenlétéhez kötött körülmény vagy folyamat. Aerob körülmények között a környezeti elemekben a biológiai szervezetek számára elérhető oxigén van jelen, ilyen a felszíni vizek oldott oxigéntartalma és a háromfázisú talaj, a vadózus zóna légterének oxigénje. Aerob körülmények között a biológia szervezetek a levegő oxigénjét vagy a vízben oldott oxigént használják fel energiatermelésükhöz, melynek végeredménye a szubsztrátok széntartalmának teljes oxidációja, CO₂ végtermékkel. A talajban mind makroszinten pl. mélységgel arányosan, mind mikroszinten talajszemcséken belül, pl. a mikrokapillárisokban oxigéngradiensek jellemzik a helyzetet, így az aerob, anoxikus és teljesen anaerob körülmények páthuzamosan is megjelennek. Az aerob biológiai folyamatokat aerobiózisnak is nevezik. Ha a levegő-oxigén kevés vagy nem elérhető, akkor anoxikus, ha teljesen hiányzik, akkor anaerob körülményekről beszélünk.

az aerob biodegradáció a talajban vagy a vízben mikroorganizmusok által katalizált oxidációs folyamat, melynek során a sejtek a szennyezőanyagot energiatermelés céljára szubsztrátként hasznosítják a légköri oxigén felhasználásával. Eközben a szerves vegyületekből szervetlen végtermékeket állítanak elő, így a szerves szénből széndioxidot, a szerves nitrogénből nitrátot, a szerves kénből szervetlen kénformákat. Ezt a folyamatot mineralizációnak is nevezzük. A mineralizáció sok biodegradáción alapuló remediációs technológia alapja. Ez a leggyorsabb és legintenzívebb biológiai bontási folyamat, melyet állandó oxigénellátással lehet maximumon tartani. Ha az oxigén nem áll korlátlan mennyiségben rendelkezésre, akkor a folyamatok katalízisét az aerob mikroorganizmusoktól átveszik a fakultatív anaerob mikroorganizmusok és erjedési folyamatok lépnek fel; a szerves anyagok oxidációja nem tökéletes pl. a széndioxid helyett alkoholok vagy aldehidek, nitrát helyett egyszerűbb szerves nitrogénvegyületek vagy ammónia keletkeznek. Ha a szennyezőanyag az aerob biodegradációhoz csak szénforrásul szolgál pl. szénhidrogének és a talaj vagy a víz nem tartalmaz elegendő biogén elemet a mikroorganizmusok szaporodásához, akkor a folyamatot N- és P-forrás vagy mikroelemek biztosításával lehet gyorsítani.

az aerob oxidációs biológiai folyamatok a talajban vagy a vízben a mikroorganizmusok energiatermeléséhez kötődnek. A szennyezőanyag a redukált szubsztrát, melynek oxidációjával energiát nyernek. A folyamathoz szükséges oxigént a légköri levegőből, a talajlevegőből vagy a vízben oldott oxigénből nyerik. Ez akkor lehetséges, ha a környezet redoxpotenciálja nagy, +0,8-+0,6 Volt. Ha ez a folyamat a remediációs technológiánk alapja, akkor az oxigénkoncentrációt kell magas szinten tartanunk talajszellőztetéssel, talajvízbe injektálással vagy a víz levegőztetésével. Ha a levegőztetés nehezen oldható meg, alternatív megoldásként hidrogénperoxid vagy kevésbé oldható peroxidvegyületek szolgáltathatják az oxigént a biológiai folyamatokhoz. Ilyen adalékok használatakor figyelembe kell venni, hogy a peroxid sejtméreg, már viszonylag kis koncentrációban is megmérgezheti a talajmikroorganizmusokat.

klórozott szénhidrogénekkel és POP-okkal szennyezett talaj in situ vagy ex situ kezelésére bevált technológia, melyben aerob és anaerob szakaszok váltják egymást. Az aerob szakaszokban szántással, talajforgatással levegőztetik a talajt, az anaerob szakaszokban szerves anyagot, tápanyag-kiegészítést és ZVI-t fémvasat kevernek a talajhoz, majd alaposan nedvesítik. A nagymennyiségű szervesanyag mikrobiológiai bontása során elfogy az oxigén, így anoxikus körülmények, vagyis alacsony redoxpotenciál áll elő a talajban, mely kedvez a reduktív dehalogénezésnek. A dehalogénezett termékek bontása a következő aerob ciklusban történik meg. A ciklikus biotechnológia optimálására célszerűen összeállított adalékanyagot, pl. DARAMEND^R és részletes technológiamonitoringot alkalmaznak, mely lehetővé teszi az optimális ciklusidő beállítását. Az USA-ban népszerű technológiával 5-8 hónap alatt sikerült megfelelő mértékűre csökkenteni a 200 ppm toxafén és 100 ppm DDT tartalmú talajt.

egy tárgy felületéhez közeli turbulens légörvény által kibocsátott akusztikus zaj.

egymással érintkező, de szerves kapcsolatban nem levő elemek halmaza.

Kristályok v. kristályos szerkezetű szemcsék csoportos megjelenése, halmaza. Atomok, ionok, molekulák halmaza függetlenül a közöttük levő viszonyoktól. Élő sejtek halmaza szorosabb kapcsolódás nélkül.

olyan ráksejtek, melyek gyorsan nőnek és szórodnak eredeti keletkezési helyük körül, attól távoli helyekre is eljutnak.

az agyag kifejezést a köznyelv sokféle jelentésben használja, például talajtípusként és talajrétegként is. A talajtanban kétféle definiált jelentéssel bír,
1. kőzettípus: szilikátokból felépülő, kolloid mérettartományba eső szemcsés, nagy fajlagos felülettel és szorpciós kapacitással rendelkező üledékes kőzet, fontos talajalkotó, nagy agyagásvány-tartalommal. Az agyagásványokon kívül tartalmaz kvarcszemcséket, szerves szennyeződéseket, meszes vagy kovasavas kötőanyagokat;
2. szemcse-frakció, más néven fizikai talajféleség, 0,002 mm-nél kisebb szemcsefrakció a talajban, v. ö. szemcsefrakciók a talajban. Az agyag egyes fajtái nagy mennyiségű vizet képesek felvenni a kristályrácsok és a mikronméretű szemcsék közé. A 0,002 mm-es szemcsehatár azt jelenti, hogy az ilyen szemcsék között kialakult hézagok már nem járhatók át a mikroorganizmusok számára, illetve csak extrán kisméretű baktériumok tudnak ott megtelepedni, pl. egyes anaerobok.

kőzetek szilikátjainak mállása során, allofánon keresztül keletkező kolloid mérettartományba eső másodlagos átalakulási termékek. Klímától függően, trópusi körülmények között, erős kilúgzás és savanyú közeg hatására kétrétegű, kaolinit típusú, mérsékelt égövön, gyengén lúgos közegben, Mg-ionok jelenlétében háromrétegű, montmorillonit típusú szilikátok alakulnak ki. A harmadik gyakori típus az illit, mely mérsékelt savanyúság és kilúgzás mellett, K-ionok jelenlétében keletkezik. Az agyagásvány fontos talajalkotó, részaránya megszabja a talaj textúráját, és az abból következő talajtulajdonságokat, így a vízmegkötést és vízkapacitást, az ionmegkötő és ioncseélő kapacitást, a talaj levegő-, víz- hő- és tápanyag-gazdálkodását. Fontos szerepe van a szennyezőanyagok, elsősorban a fémek megkötésében, vízből való kiszűrésében a laza szorpciótól, az ionos kötéseken keresztül, az atom és molekularácsokba épülésig.

atkaölő szerek, melyek szelektíven mérgezik az atkákat.

Az akkumulátorok állhatnak egyetlen egy elemből (elem), több elemből (telep), a szerepük ugyanaz: az akkumulátorban tárolt kémiai energiát elektromos energiává alakítják. Az első elemet Alessandro Volta alkotta meg, 1800-ban. Ma az akkumulátorok gyártása az egyik legnagyobb iparág, népszerű áramforrás a háztartásokban, az iparban, a közlekedésben, gyerekjátékokban.

Az akkumulátorok lehetnek egyszer használatosak, ha kifogynak eldobjuk őket, vagy újratölthetőek (ezt az angol "rechargeable" felirat jelzi az elemeken vagy akkumulátorokon). Méretük az igen pici, miniatűr akkumulátoroktól (karórákban, hordozható elektronikus berendezésekben) a közepes (gépkocsikban) és óriás méretűekig (szünetmentes áramforrások pl. szerverekhez vagy szerverközpontokhoz) széles skálán mozog.

Az akkumulátorokra vonatkozó 2006/66/EC Europai Irányelv (angolul lásd Summary of EU Waste Legislation on Batteries and Accumulators) minimálisra szerené csökkenteni az elemek és akkumulátorok környezetre gyakorolt káros hatását. Tiltja az olyan akkumulátorok piacra kerülésért, melyekben veszélyes anyagok, például ólom, cadmium vagy higany van. Az irányelv egyik fő célja az akkumulátorok teljes mértékű begyűjtése és újrahasznosítása.

az aktív klór erősen reakcióképes klór, általában egy klór atom, vagy olyan klórvegyület, mely aktív klór gyököket eredményez.

Az akítv klór teszi tönkre az ózonréteget a stratoszférában, de a víz fertőtlentése, a kórokozók elpusztítása vagy textíliák fehérítése is az aktív klórhoz kötődik.

Leggyakoribb analitikai meghatározási módszere a jodometriás titrálás. Ennek lényege, hogy az aktív klór által felszabadított elemi jódot keményítő jelenlétében tioszulfát mérőoldattal titrálják. Amennyiben az aktív klór hipoklorit ion formában van jelen, savas közegben az alábbi reakció szerint szabadítja fel az elemi jódot:
OCl^- + 2 I^- + 4 H⁺ → Cl^- + I₂ + 2 H₂O
A képződött jód a tioszulfáttal elreagál:
I₂ + 2 S₂O₃^2- → 2 I^- + S₄O₆^2-
Ez a reakció a jodometria alapegyenlete. A jodometriás módszer nagy koncentrációjú (> 1 mg/dm³) aktív klórt tartalmazó vizek vizsgálata esetén igen pontos eredményt ad.

Az aktív transzport a sejt membránon keresztül történő szállítása a molekuláknak és az ionoknak transzportfehérjék (speciális enzimek) segítségével.

Az aktív transzport tehát ellentétes irányú a diffúzióval. Míg a diffúzió hajtóereje a koncentrációkülönbség a membrán két oldalán, addig az aktív transzport energiát igényel, mivel a koncentrációkülönbség ellenében történik a szállítás. Az energiát az ATP szolgáltatja. A transzportfehérjéknek van ATP-áz aktivitása.

Aktív transzporttal az ionok és molekulák extrém mennyiségben is felhalmozódhatnak a membrán egyik oldalán, mint példul a gyomorban a hidrogén ionok.

A tápionokat és molekulákat a kisebb koncentrációjú környezetből is felveszik az élőlények.

Egyes nemkívánatos molekulák felvételét is gátolhatja a sejt aktív transzporttal.

Az aktív transzport történhet közvetlenül transzportfehérjék által felvett energiával vagy ionpumpa által előállított elektrokémiai potenciál hatására, amikoris az ATP-ből származó energia az ionok átszállítására fordítódik. Akítv transzportnak tekinthető a membrán által körbevett nagyobb darabok endocitózissal történő bejutása a sejtbe és exocitózissal való kijutása a sejtből.

rövid ideig tartó, gyors lefolyású, rövid idejű behatás.

Az orvosi gyakorlatban akut betegségnek nevezik azt a betegséget, mely hirtelen lép fel és gyors lefolyást mutat. Megkülönböztetnek krónikus betegséget (hosszú időn keresztül, akár egy életen át tartó, magyarul idült betegséget) és szubakut, azaz az akut és krónikus meghtaározás közé eső betegségeket.

A toxikológiában az akut toxicitás rövid idő alatt fellépő hatást (kevesebb mint 24 órán belül) és 14 napon belüli lecsengő hatást jelenti. Használják a hatás rövid időn keresztül történő mérésére is. Az akut hatásokat rövid idejű tesztben (akut teszt) mérjük, de a krónikus hatások méréséhez hosszú időt és több generációt felölelő tesztek, u.n. krónikus tesztek szüksgéesek, pl. krónikus toxicitási, reproduktivitási, teratogenitási, stb. tesztek.

Akut kitettségnek nevezik a rövid időn keresztüli kitettséget (expozíciót) veszélyes vegyi anyagnak vagy fizikai ágensnek.