Lexikon

a Daphnia, a vízibolha az egyik legelterjedtebb vízi tesztorganizmus. Két faja népszerű, mint ökotoxikológiai tesztorganizmus: a Daphnia magna és a Daphnia pulex.

Teszteléshez a laboratóriumban nevelt harmadik generáció alkalmazható. A D. pulex, a kis vízibolha, kisebb méretű és a lágyabb vizet is tolerálja.

A víz minősége az egyik legfontosabb faktor a tesz kivitelezése során. A víz nem tartalmazhat klórt, halogénezett szerves vegyületeket, nehézfémeket és szerves makro- és mikroszennyezőanyagokat. Ahol jó minőségű vezetékes- vagy kútvíz van, ott csak kisebb fokú víztisztításra van szükség. Ahol rossz minőségű a víz, ott komolyabb, esetleg többlépcsős víztisztításra van szükség; szűrésre, desztillációra. A minták hígítására használt víznek azonos minőségűnek kell lennie a Daphnia fenntartására szolgáló vízzel.

Referenciaanyagként Na-pentaklórfenolt szoktak alkalmazni. A referencia vegyület toxikus hatására adott válaszból következtethetünk a tesztorganizmus egész­séges állapotára és a tesztkörülmények megfelelő voltára. Referenciaanyagként Na-pentaklórfenolt szoktak alkalmazni. A referencia vegyület toxikus hatására adott válaszból következtethetünk a tesztorganizmus egész­séges állapotára és a tesztkörülmények megfelelő voltára.

A teszteléshez 10 db 24 órásnál nem idősebb újszülöttet használunk. Az állatkákat 100 ml tesztoldatot tartalmazó 125 ml-es edénybe helyezzük. A tesztelendő vegyi anyag 5 különböző koncentrációját vizsgáljuk, ehhez adódik a negatív kontroll és a referenciaanyag. Általában 3 ismétlés szükséges a megfelelő minőségű eredményhez.

Az állatkák halálát nehéz megállapítani, ezért végpontként a mozgásképtelenséget illetve mozdulatlanságot használjuk. Akkor tekinthető mozdulatlannak egy vízibolha, ha üvegpipettával vagy üvegrúddal megpiszkálva sem mozdul meg. A mérést 24 óra és 48 óra elteltével végezzük. Az akut teszt során nem etetjük az állatokat. Optimális hőmérséklet 20 ^oC, a megvilágító fény intenzitása 540 - 1000 lux közötti érték lehet, 16 órás megvilágítást 8 óra sötétség követ. A pH: 7,0-8,6 között változhat, az oldott oxigén koncentrációja 60-100 %.

A 48 órás akut teszt jól alkalmazható „tiszta” vegyi anyagok veszélyességének felmérésére, vegyi anyagok keverékeire, szennyvizekre és más elfolyó vizekre, veszélyes hulladékokra.

Az egyes Daphnia fajok és változatok érzékenysége nagymértékben eltérhet egymástól, ezért igen fontos a tesztorganizmus azonosítása és megadása. Ha különböző laboratóriumok eredményeit össze akarjuk hasonlítani, akkor azonos klónból származó állatokat kell alkalmazni.

A teszt előnye, hogy kivitelezése nem költséges, magának a tesztnek a környezeti- és egészségkockázata kicsi, időigénye szintén kicsi. Hátránya, hogy kényes a víz minőségére és egyes esetekben túlzott érzékenységet mutat.

a 21 napos krónikus Daphnia (vizibolha) teszt során az állatok túlélésén kívül növekedésüket és szaporodásukat is vizsgálhatjuk.

A viszonylag hosszú idejű teszt során az állatok etetéséről gondoskodni kell. Általában algákat és laboratóriumonként eltérő adalékokat alkalmaznak.

A teszt kivitele lehet szakaszos vagy folytonos. A szakaszos kísérletet rendszeresen frissíteni kell. A folyamatos átfolyást biztosító kamra egyik előnye, hogy hígítással állandó összetételű és minőségű közeget produkál, nem kell frissíteni, így az átrakással nem sérülhetnek meg az állatok, mint a szakaszos frissítésnél.

Egy módosított változat a Ceriodaphnia dubia fajt alkalmazza a krónikus teszthez. A C. dubia kisebb méretű, mint a D. magna, gyorsabban szaporodik, így a teszt ideje lerövidül, kisebb edényben, kisebb költséggel oldható meg. A kis méret viszont ügyesebb kezet, esetleg mikroszkóp alatti munkát igényel.

Ez a faj is igényes a táplálékra, olyan összetételű táplálék szükséges, mely a viszonylag hosszú idő alatt is biztosítja a tesztállatok egészségét, fejlődését és szaporodását.

A krónikus teszt szintén 10 állatot alkalmaz, minimum 2 ismétlésben, 100 ml-es edényben 80 ml tesztoldattal, 21 napon keresztül. A hőmérséklet 20 ^oC, a megvilágító fény intenzitása 600 lux, 16 órás megvilágítást 15−30 perces átmenet biztosításával 8 órás sötétség követ. Az oldott oxigén koncentráció 40-100%, külön levegőztetés nem szükséges. A végpontok a túlélés, a növekedés és a szaporodás.

vízibolha, az egyik legelterjedtebben alkalmazott ökotoxikológiai tesztorganizmus vegyi anyagok vízi ökoszisztémákra gyakorolt hatásának mérésére. Két faját is alkalmazzák: a Daphia magnát és a Daphnia pulexet. Mind akut, mind krónikus teszt végezhető velük, az teszt végpontja általában az immobilizáció mozdulatlanság, mely vizuálisan nem különböztethető meg a pusztulástól.

Az angol Extractable (Total) Petroleum Hydrocarbon kifejezésből adódó rövidítés. Magyarul extrahálható (összes) petróleum, azaz kőolaj eredetű szénhidrogén: a C10-30 (40) szénatomszámú frakció, amely alkánokat, cikloalkánokat, elágazó szénhidrogéneket, alkéneket és heterociklusos vegyületeket tartalmaz. Az angolszász technikai irodalomban a DRO (Diesel Range Organics) rövidítést használják. Megkülönböztetjük a VPH, VTPH = volatile (total) petroleum hydrocarbons, magyarul illékony kőolaj eredetű szénhidrogén-frakciótól, amely 12-nél kisebb szénatomszámú vegyületekből áll.

angolul Extractable Total Petroleum Hydrocarbons, magyarul extrahálható összes petróleum (kőolaj-eredetű) szénhidrogén-tartalom pl. talajban. Más néven Extractable Petroleum Hydrocarbons (EPH), magyarul extrahálható petróleum (kőolaj-eredetű) szénhidrogén-tartalom A szennyezett talajokat szerves oldószerrel (pl. hexánnal) extrahálják, majd az extraktum szénhidrogén-tartalmát megfelő tisztítás után gázkromatográfiával mérik.

a hidrogénion koncentrációjának negatív logaritmusa, dimenzió nélküli kémiai mennyiség, mely többnyire vizes oldatok kémhatásáról: savasságáról illetve lúgosságáról nyújt felvilágosítást. Definíciószerűen pH = - log₁₀ a_H+, ahol a_H+ a hidrogénion aktivitása. A pH-t nem csak vizes oldatokra, hanem más közegekre is meg lehet adni, például alkoholra vagy a talajra. A talaj pH-értéke egy megegyezés szerinti arányban készült (általában 1:5) vizes talajszuszpenzió megegyezés szerinti idő elteltével (általában 30 perc) mért pH értéke.

A hagosságszint mértékegysége.

Tartalmilag megegyezik a dB-lel de a szubjektív összehasonlításra utalás miatt phon névvel nevezzük meg.

Forrás: Walz Géza:Zaj- és rezgésvédelem. Budapest Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft.2008

számítógépes szkriptnyelv, (angolul PHP=Hypertext Preprocessor) nyílt forráskódú, legfőbb felhasználási területe a dinamikus weboldalak készítése. Emiatt a PHP-t jórészt szerver-oldalon használják, bár létezik parancssori interfésze is, illetve önálló, grafikus felületű alkalmazások is létrehozhatóak vele.

A nyelvet eredetileg Rasmus Lerdorf alkotta meg 1994-ben, de a ma létező egyetlen (és hivatalos specifikáció híján de facto szabvánnyá vált) PHP implementációt már a PHP Group tartja karban és fejleszti. A PHP a saját licence alatt kerül kiadásra, és a Free Software Foundation szabad szoftverként tartja számon.

A PHP a legtöbb webszerverre, operációs rendszerre és platformra ingyenesen telepíthető. Manapság több mint 20 millió weboldal és egymillió szerver futtat PHP-t, bár a nyelvet használó oldalak száma 2005. augusztusától kezdve folyamatosan csökken. A PHP emellett az Apache webszerver egyik legnépszerűbb beépülő modulja.

A PHP legfrissebb változata az 5.3.2 verziószámú, amely 2010. március 4-én jelent meg.

Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/PHP

a talaj pH értéke nagy jelentőséggel bír mind a növényi táplálékfelvételben, mind pedig a talaj környezeti paraméterekkel szembeni ellenállásában.

A talajok lehetnek savasak, semlegesek vagy lúgosak. A talajok elsavanyodása globális környezeti probléma. Oka egyrészt a környezetből, a csapadékkal érkező savasság, mely kilúgozzák a talajt, kimossa belőle az értékes tápanyagokat és szerkezeti elemeket. A másik ok, hogy a talajok pufferkapacitását adó kálciumkarbonát lassan mélyebb rétegekbe mosódik, így nem marad ami pufferolja savanyodást, állandóvá tegye a talaj pH-értékét.

A növény tápanyagfelvétel szempontjából optimális talaj pH 6,0 és 7,2 között van, ebben a tartományban sem nem oldódnak ki túl könnyen, sem nem kötődnek túl erősen az ionos formájú növényi tápanyagok.

Egy talaj pH értékének meghatározása, még ha szabvány módszer szerint végezzük is rengeteg bizonytalanságot hordoz magában. A mérés érdekében a talajhoz adott víz azon kívül, hogy higulást okoz (10-szeres hígitás vizes oldatban 1 pH-érték változást okoz), a korábbihoz képest egy teljesen különböző rendszerben egy új egyensúly felé tolja a talaj vizes szuszpenzióját. Például oldani kezdi az addig szilárd szemcsék egy részét, olyanokat is, melyek befolyásolják a pH-t, például a karbonátos alkotórészeket.

környezeti minták C₆-C₄₀ szénatom;számú szénhidrogén típusú szennyezőanyaginak együttes mennyisége, az alifás telített (alkán) és telítetlen (olefin, alkén) szénhidrogén-, a cikloalkán-, a naftalintartalom stb. összege. Ezeket legnagyobb mennyiségben a kőolaj és a kőolajszármazékok (kerozin, benzin, dízelolaj, motorolajok) tartalmazzák, illékony aromás (BTEX) és a policiklikus aromás (PAH) vegyületekkel együtt. A TPH-tartalom a szénhidrogén-komponensek eloszlásáról nem ad információt.
A kőolaj eredetű szénhidrogének legtöbbje biodegradálható, a mikroorganizmusok szénforrásként képesek hasznosítani, ezért a szennyezett környezet spontán bomlásuk révén és/vagy biodegradáción alapuló biotechnológia alkalmazásával remediálható.
A TPH szabvány szerinti meghatározása extrakció és tisztítás, majd kapilláris gázkromatográfiás elválasztást követő lángionizációs detektálással (GC-FID) vagy infravörös spektroszkópiás (IR) méréssel történik. A illékony aromások (BTEX) és a PAHok külön szabályozás alá tartoznak, ezek mennyiségét egy más analitikai (pl. GC-MS) meghatározás után le kell vonni.
Magyarországon hatályos, rendeletben rögzített határértékeit felszín alatti víz és talaj esetére a táblázat tartalmazza.
TPH (Total Petroleum Hydrocarbon) határértékek felszín alatti vízre és talajra

&patt

Volatile Petroleum Hydrocarbons, magyarul összes illékony petróleum, vagyis kőolaj-eredetű szénhidrogén (benzin frakció): a 6-10 szénatomszámú frakció, amely aromásokat, alkánokat, cikloalkánokat és elágazó láncú alkánokat tartalmaz. A friss benzin kb. 40%-a monoaromás vegyületekből áll (benzol, toluol és etilbenzol, BTEX). A VPH vagy VPTH meghatározása legtöbbször gőztéranalízissel vagy purge and trap módszerrel történik. A és ETPH összege adja meg a TPH értékét.

illékony összes kőolaj-eredetű szénhidrogén, angolul volatile total petroleum hydrocarbons, lásd VPH