Lexikon
a szennyezett talajra vonatkozó magyar szabályozásban szereplő "kármentesítési szennyezettségi határérték", vagyis a talajremediáció célértéke, a szennyezőanyag célkoncentrációja. Meghatározása területspecifikus mennyiségi kockázatfelmérés alapján történik. Az elfogadható helyszínspecifikus kockázatból RQ=1 érték, a területhasználattól függő károsan még nem ható koncentrációk PNEC ismeretében visszafelel kiszámított környezeti koncentráció érték PEC. A rendelet definíciója szerint: Kármentesítési szennyezettségi határérték D: komplex értékelésen, a kockázatos anyagnak a környezeti elemek közötti megoszlására, viselkedésére, terjedésére vonatkozó méréseken vagy modellszámításokon, mennyiségi kockázatfelmérésen alapuló, a területhasználat figyelembe vételével, a kármentesítési eljárás keretében, hatósági határozatban előírt koncentráció, amelyet az emberi egészség és az ökoszisztémák károsodásának megelőzése, illetve megszüntetése érdekében a kármentesítés eredményeként el kell érni.
a daganatellenes szereket a kemoterápiában alkalmazzuk. A daganatellenes szerek meggátolják a gyorsan növekvő ráksejtek növekedését, szaporodását. Más gyorsan növekvő sejtekre is károsan hatnak, így a csontveló setkjeire vagy a hajhagymákra. Ez az oka a kemoterápia mellékhatásainak: a vérszegénységnek és a kihullott hajnak. A daganatellenes szereket az alábbiak szerint csoportosítjuk:
1. Alkilező szerek
1.1 Mustárnitrogén-analógok
1.2 Alkilszulfonátok
1.3 Etilén-iminek
1.4 Nitrozoureák
1.5 Epoxidok
1.6 Egyéb alkilező szerek
2. Antimetabolitok
2.1 Folsav analógok
2.2 Purin analógok
2.3 Pirimidin analógok
3. Növényi alkaloidok és egyéb természetes készítmények
3.1 Vinca alkaloidok és analógjaik
3.2 Podofillotoxin-származékok
3.3 Kolchicin-származékok
3.4 Taxánok
3.5 Egyéb növényi alkaloidok /természetes készítmények
4. Citotoxikus antibiotikumok és rokon vegyületek
4.1 Aktinomicinek
4.2 Antraciklinek és rokon vegyületek
4.3 Egyéb citotoxikus antibiotikumok
5. Egyéb daganatellenes szerek
5.1 Platina vegyületek
5.2 Metilhidrazinok
5.3 Monoklonális antitestek
5.4 Fotodinámiás terápiában használt szerek
5.5 Protein kináz gátlók
5.6 Egyéb daganatellenes szerek
5.7 Daganatellenes szerek kombinációi
Forrás: http://en.wikipedia.org/wiki/ATC_code_L01
egységes atomi tömegegység, más néven Dalton. 1 dalton (Da) megállapodás szerint a 12C atom (a szén legstabilabb izotópja) tömegének egy tizenketted része. Egy hidrogénatom atomi tömegegysége megközelítőleg 1. A Da és a gramm közötti összefüggés: 1g = 6,022 141 79 x 1023 Da.
Daltonban az atomok és molekulák abszolút tömegét szoktuk megadni. Az abszolút tömegértéken kívül a kémiában használatos a relatív moláris tömeg is, mely valamely vegyület egy molekulája tömegének és egy 12C szénatom tömege 1/12-ed részének a hányadosa, tehát dimenzió mentes szám.
a Daphnia, a vízibolha az egyik legelterjedtebb vízi tesztorganizmus. Két faja népszerű, mint ökotoxikológiai tesztorganizmus: a Daphnia magna és a Daphnia pulex.
Teszteléshez a laboratóriumban nevelt harmadik generáció alkalmazható. A D. pulex, a kis vízibolha, kisebb méretű és a lágyabb vizet is tolerálja.
A víz minősége az egyik legfontosabb faktor a tesz kivitelezése során. A víz nem tartalmazhat klórt, halogénezett szerves vegyületeket, nehézfémeket és szerves makro- és mikroszennyezőanyagokat. Ahol jó minőségű vezetékes- vagy kútvíz van, ott csak kisebb fokú víztisztításra van szükség. Ahol rossz minőségű a víz, ott komolyabb, esetleg többlépcsős víztisztításra van szükség; szűrésre, desztillációra. A minták hígítására használt víznek azonos minőségűnek kell lennie a Daphnia fenntartására szolgáló vízzel.
Referenciaanyagként Na-pentaklórfenolt szoktak alkalmazni. A referencia vegyület toxikus hatására adott válaszból következtethetünk a tesztorganizmus egészséges állapotára és a tesztkörülmények megfelelő voltára. Referenciaanyagként Na-pentaklórfenolt szoktak alkalmazni. A referencia vegyület toxikus hatására adott válaszból következtethetünk a tesztorganizmus egészséges állapotára és a tesztkörülmények megfelelő voltára.
A teszteléshez 10 db 24 órásnál nem idősebb újszülöttet használunk. Az állatkákat 100 ml tesztoldatot tartalmazó 125 ml-es edénybe helyezzük. A tesztelendő vegyi anyag 5 különböző koncentrációját vizsgáljuk, ehhez adódik a negatív kontroll és a referenciaanyag. Általában 3 ismétlés szükséges a megfelelő minőségű eredményhez.
Az állatkák halálát nehéz megállapítani, ezért végpontként a mozgásképtelenséget illetve mozdulatlanságot használjuk. Akkor tekinthető mozdulatlannak egy vízibolha, ha üvegpipettával vagy üvegrúddal megpiszkálva sem mozdul meg. A mérést 24 óra és 48 óra elteltével végezzük. Az akut teszt során nem etetjük az állatokat. Optimális hőmérséklet 20 oC, a megvilágító fény intenzitása 540 - 1000 lux közötti érték lehet, 16 órás megvilágítást 8 óra sötétség követ. A pH: 7,0-8,6 között változhat, az oldott oxigén koncentrációja 60-100 %.
A 48 órás akut teszt jól alkalmazható „tiszta” vegyi anyagok veszélyességének felmérésére, vegyi anyagok keverékeire, szennyvizekre és más elfolyó vizekre, veszélyes hulladékokra.
Az egyes Daphnia fajok és változatok érzékenysége nagymértékben eltérhet egymástól, ezért igen fontos a tesztorganizmus azonosítása és megadása. Ha különböző laboratóriumok eredményeit össze akarjuk hasonlítani, akkor azonos klónból származó állatokat kell alkalmazni.
A teszt előnye, hogy kivitelezése nem költséges, magának a tesztnek a környezeti- és egészségkockázata kicsi, időigénye szintén kicsi. Hátránya, hogy kényes a víz minőségére és egyes esetekben túlzott érzékenységet mutat.
a 21 napos krónikus Daphnia (vizibolha) teszt során az állatok túlélésén kívül növekedésüket és szaporodásukat is vizsgálhatjuk.
A viszonylag hosszú idejű teszt során az állatok etetéséről gondoskodni kell. Általában algákat és laboratóriumonként eltérő adalékokat alkalmaznak.
A teszt kivitele lehet szakaszos vagy folytonos. A szakaszos kísérletet rendszeresen frissíteni kell. A folyamatos átfolyást biztosító kamra egyik előnye, hogy hígítással állandó összetételű és minőségű közeget produkál, nem kell frissíteni, így az átrakással nem sérülhetnek meg az állatok, mint a szakaszos frissítésnél.
Egy módosított változat a Ceriodaphnia dubia fajt alkalmazza a krónikus teszthez. A C. dubia kisebb méretű, mint a D. magna, gyorsabban szaporodik, így a teszt ideje lerövidül, kisebb edényben, kisebb költséggel oldható meg. A kis méret viszont ügyesebb kezet, esetleg mikroszkóp alatti munkát igényel.
Ez a faj is igényes a táplálékra, olyan összetételű táplálék szükséges, mely a viszonylag hosszú idő alatt is biztosítja a tesztállatok egészségét, fejlődését és szaporodását.
A krónikus teszt szintén 10 állatot alkalmaz, minimum 2 ismétlésben, 100 ml-es edényben 80 ml tesztoldattal, 21 napon keresztül. A hőmérséklet 20 oC, a megvilágító fény intenzitása 600 lux, 16 órás megvilágítást 15−30 perces átmenet biztosításával 8 órás sötétség követ. Az oldott oxigén koncentráció 40-100%, külön levegőztetés nem szükséges. A végpontok a túlélés, a növekedés és a szaporodás.
vízibolha, az egyik legelterjedtebben alkalmazott ökotoxikológiai tesztorganizmus vegyi anyagok vízi ökoszisztémákra gyakorolt hatásának mérésére. Két faját is alkalmazzák: a Daphia magnát és a Daphnia pulexet. Mind akut, mind krónikus teszt végezhető velük, az teszt végpontja általában az immobilizáció mozdulatlanság, mely vizuálisan nem különböztethető meg a pusztulástól.
nagy sávszélességet megvalósító modern memóriatípus, alkalmazásával duplázódik az adatátviteli arány, a memóriabusz frekvenciájának növekedése nélkül, így egyetlen óraciklus alatt az adatbusz szélessége kétszeresének megfelelő adatmennyiség olvasható ki belőle
64 bit egyszerre történő átvitele esetén a DDR SDRAM ad egy átvitel arányt (memória busz / óra arány) × 2 (kettős arány) × 64 ( az átvitt bitek száma) / 8 (a bitek száma). Például, ha egy busz frekvenciája 100 MHz, a DDR-SDRAM ad egy felső határt az átvitel arányra: 1600MB/s .
Ahogy a DDR-t helyettesítette az újabb DDR2, a régebbi változatra néha a DDR1 jelölés utal. A DDR és a DDR2 nem kompatibilis egymással.
Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/DDR_SDRAM
a hagyományos DDR memóriák következő generációja. Jellemzői a lényegesen nagyobb sebesség, nagyobb sávszélesség, alacsonyabb teljesítmény-felvétel és javított hőleadás. A DDR2 memóriákat az Intel legújabb chipkészletei (915G és 925X) támogatják.
diklór-difenil-triklór-etán, a DDT első modern peszticid, nagy hatású rovarméreg, melyet nagy mennyiségben alkalmaztak az egész világon, mielőtt még ismerték volna káros hatásait, és perzisztens természetét. Az élő szervezetben felhalmozódhat, károsítja a szervezetet, a táplálékláncokat. Természetes bomlástermékei a ®DDE és ®DDD.
Igen perzisztens vegyület, felezési ideje talajban 15 évre tehető, a talajokban nagymértékben immobilizálódik. Felszíni vizekben 10-30 napos felezési idővel lehet számolni. Tipikusan biomagnifikációra hajlamos vegyület, főleg a zsírszövetben halmozódik fel. A tápláléklánc csúcsán lévő ragadozó madarak vannak kitéve a legnagyobb kockázatnak. Számuk csökkenése és kihalásuk veszélye összefüggésben áll a DDT használatával. A vízi ökoszisztéma érzékenyebb tagjait, ragadozóit is nagymértékben veszélyezteti, halakat, rákokat. Betiltása elsősorban ökológiai hatásai miatt történt, emberre mérsékelten veszélyes anyagnak minősítette mind a WHO, mind az US-EPA. Elsősorban krónikus hatásai miatt jelent veszélyt, főleg a májat és a reproduktívitást veszélyezteti.
gyártását és felhasználását mindenütt a világon betiltották, az USA-ban 1970-től került tiltó listára. Az európai gyártók is egyöntetűen leálltak a termelésével. Újabban bizonyos alkalmazások kivételt élveznek: például nagy tömegek éhhalálával fenyegető sáskajárás és a malária-szúnyog ellen, mint egyetlen hatékony szer, bevethető.
A DDT, DDD és DDE együttes háttérértéke Magyarországon talajban: 0,1 mg/kg, felszín alatti vízben: 0,0001 μg/liter. A szennyezettségi határérték talajban: 0,2 mg/kg, felszín alatti vízben: 0,001 μg/liter.
vegyészmérnöki és biotechnológiai szövetség Németországban, mely a vegyipari és biotechnológiai kutatás és fejlesztés támogatására jött létre.
a decibel (dB) két mennyiség arányának logaritmikus mértéke, amit széles körben használnak az akusztika, a fizika és az elektronika területén. A decibelt széles körben használják a hang erősségének mérésére. A decibel mértékegysége és dimenziója egy, hasonlóan a százalékhoz.
Szélsőségesen nagy és kicsi értékek összehasonlítását teszi lehetővé, egyszerű összeadásra és kivonásra egyszerűsíti le az arányokkal való műveleteket.
A zajszint (zajteljesítményszint) mérésére szolgáló egység a decibel, dB.
A dB(A) mértékegység (A)-tagja egy szabványos, elektronikus zajszűrő használatára utal, amely az átlagos emberi hallás hangmagasság-érzékelését utánozza a mérőműszerben. A mélyebb hangok tartományában fülünk egyre érzéketlenebb, ezért a kisebb frekvenciákon nagyobb zajszint engedhető meg. Az (A) jelű súlyozó szűrő használatával az egyetlen adattal meghatározott mérési eredmény a határértékkel könnyen összevethető.
Források:
http://www.animations.physics.unsw.edu.au/jw/dB.htm
Zajosak vagyunk, Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, Budapest
szélerózióként is emlegetett folyamat, melynek szakaszai a lehordás, a koptatás, a felhalmozás és üledékképzés. Mértékét és jellemzőit a szél ereje, iránya és a felszín anyaga, borítottsága határozza meg. A széleróziónak leginkább kitett területek a sivatagok, és a fagy aprózó hatásnak kitett területek. A sivatagos területeken akár a tengerszint alá is koptathatja a szél a felületet. Magyarország talajainak kialakulásában nagy szerepet kapott a jégkorszakban az északi glaciális által érintett területekről a szél által ideszállított és itt felhalmozott lösz. A talajfelületről történő elhordás a talajpusztulás egyik formája, főként a homokos és láptalajokat érinti. A lerakás is károkat okozhat, amennyiben befedi a növények felületét vagy teljesen eltemeti azokat. A szélerózió ellen a talaj kötöttségének, nedvességtartalmának és növényi borítottságának növelésével tudunk védekezni.
di-(2-etilhexil)-ftalát
a demonstrációs technológiák teljes méretben első ízben alkalmazott technológiák, melyek célja az alkalmazás körülményeinek kidolgozása, kipróbálása, bemutatása és részletes követése. Egy új technológia demonstrációs fázisa a fejlesztés-tervezés és a rutinszerű, piacon is értékesíthető alkalmazás közé esik. A demonstrációs alkalmazás során gyűjtött információ alapján verifikálható a technológia. Egy technológia demonstrációját általában kutatás-fejlesztési projektekből szokták finanszírozni és tudományos igényességgel követni, monitorozni és értékelni. A MOKKA szóhasználatában az innovatív remediációs technológiák adatbázisba kerülésének a feltétele egy jól dokumentált demonstráció. Vannak olyan adatbázisok, például az EURODEMO adatbázis és a US-EPA talajremediációs adatbázisai, melyek kimondottan a demonstráción átesett új technológiákat gyűjtik össze és teszik közzé.
a hulladéklerkókban tárolt szerves anyagból az anaerob mikroorganizmusok metánt állítanak elő, amit összegyűjtve hasznosítani lehet (kell).
A hulladéklerakóban deponált anyag a környezeti hatások és a hulladéktömeg konszolidációjának hatására átalakul. Az átalakulás dezintegrációs bomlási folyamat, amit befolyásol az atmoszféra (az oxigén jelenléte vagy hiánya), a depóniára hulló, illetve bejutó csapadék mennyisége, a hulladék nedvességtartalma, összetétele, homogenitása a tárolótér magassága, a depónia kialakítása és a mikroorganizmusok tevékenysége.
A külső hőmérséklet csak a felső rétegekre gyakorol hatást, mélyebben már a biokémiai reakciók által beállított hőmérséklet uralkodik. A hulladéklebomlási folyamat eredményeként biogáz és csurgalékvíz keletkezik. 1 kg szerves anyagra vonatkoztatva 0,6–1 m3 depóniagáz, más néven lerakógáz keletkezik.
A depóniagáz minősége függ a depónia korától és a lerakott anyagok változó összetételétől a depóniagáz képződése gyakran a lerakóhely lezárását követő 25–30 évben is eltart. Általánosságban a depóniagáz összetétele a következő:
- 45–55% metán,
- 30–40% szén-dioxid,
- 0,1–8% szén-monoxid, nitrogén,
- 0-1% oxigén,
- kénhidrogén, illékony zsírsavak, merkaptánok, stb. (ppm nagyságrendben),
- ugyanakkor megjelenik kísérőként a vízgőz is.
egy jól működő hulladéklerakónál alapvető feltétel, hogy a gázképződés és gázmentesítés ellenőrzött körülmények között történjék annak érdekében, hogy megelőzzük a depóniagáz nemkívánatos kijutását az atmoszférába, illetve a környező talajrétegekbe. A keletkező gáz ellenőrzött gyűjtése illetve elvezetése fontos, mert:
- a nagy nyomású gáz kitöréseket okozhat a lerakóban;
- a gáz kiszivárgása a vegetáció pusztulását idézheti elő, aminek a következménye, hogy a rekultivált felszínen jelentősen nő az erózió veszélye;
- toxikus hatása lehet;
- a tartós gázkibocsátás a hulladéklerakó közvetlen szomszédságában lakók egészségét veszélyeztetheti;
- kellemetlen szaghatást okoz;
- a keletkező metán a levegővel keveredve robbanókeveréket alkot;
- a keletkezett gáz olcsó energiaforrás, ezért gyűjtése célszerű,
- a metán a legveszélyesebb üvegházhatással bíró gáz, mely nagyban hozzájárul a globális felmelegedéshez.
A gázellenőrző és gyűjtő rendszer lehet aktív vagy passzív. Passzív rendszerben a hulladéklerakóban kialakuló természetes gáznyomás a gázmozgás hajtóereje. Aktív rendszerben mesterséges vákuum segíti elő a gázkinyerést a lerakóból.
Az elvezetett gáz kezelése történhet:
- kiszellőztetéssel a légkörbe (nem környezetbarát megoldás);
- kéntelenítés biológiai mosóban, majd szén-dioxid eltávolítás nyomásváltoztatásos adszorpciós eljárással, gyűjtés, hasznosítás;
- nagynyomású vizes mosással (szén-dioxid-, kén-hidrogén-, por- és mikroorganizmus-mentesítés céljából), melyet a vízgőz kondenzáltatása követ a gáz nedvességtartalmának csökkentése érdekében; gyűjtés, hasznosítás;
- hasznosítás nélkül fáklyázással, vagyis helyszíni elégetéssel.
Hasznosítási lehetőségek közül elsődleges a lerakónak és kiszolgáló létesítményeinek az energiaellátása (gázmotorokban történő elégetéssel), de szóba jöhet a villamosenergia- és a melegvíz-előállítás (blokkfűtőerőművekkel) is. Ezeken túlmenően az előkezelt gáz betáplálható a földgázt szállító helyi gázhálózatba.
egy vegyi anyag azon legkisebb koncentrációja, melyet nagy biztonsággal meg lehet különböztetni a nullától.
Lásd még kimutatási határ
a detergensek olyan szerves szintetikus vegyi anyagok, melyek általában egy poláros és egy nem poláros molekularészből állnak, ennek köszönhetően vízben oldhatatlan zsírszerű anyagok kvázi oldódását, helyesebben emulgeálását segítik elő, oly módon, hogy a nem poláros, vagyis hidrofób rész a zsírszerű anyaghoz kötődik, a hidrofil molekularész pedig a vízben való oldódást segíti elő micella.
1. Funkciójukat tekintve a detergensek lehetnek nedvesítőszerek, mosószerek, emulgeálószerek, felületaktív anyagok tenzidek, kapilláraktív anyagok, habképző szerek.
2. Felhasználásuk szerint lehetnek: mosó- és tisztítószerek, ipari adalékok, nedvesítőszerek, háztartási vegyi anyagok vagy építőipari anyagok, festékek és fehérítőszerek alkotóelemei.
3. Kémiai szempontból lehetnek: anionos detergensek, nem ionos detergensek, kationos detergensek és egyebek, pl. zeolit A, polikarboxilátok, perborátok.
4. Viselkedésük a környezetben befolyásolja környezeti kockázatukat. A biológiai szennyvíztisztítás során történő eltávolíthatóságuk biodegradálhatóságuknak, abszorbeálódóképességüknek, abiotokus bomlásuknak pl.fotodegradáció, esetleg kicsapódásuknak köszönhető. Felszíni vizekben megoszlásuk a víz és a szilárd fázisok lebegőanyag, üledék között meghatározza felhalmozódásukat és káros hatásaik megnyilvánulását. Bonthatóságukat a felezési idővel, káros hatásukat az EC50 és/vagy NOEC értékkel jellemzik.
5. Hatásaik a környezetben: esztétikai károk felszíni vizeken habképződés; direkt hatásuk főleg a vízi ökoszisztémák érzékenyebb tagjait érintik mérgezés, de a talaj ökoszisztémáját is károsíthatják szennyvíziszap talajon elhelyezése, üledék talajra jutása áradáskor; indirekt hatásukkal más kockázatos anyagok hozzáférhetőségét megváltoztatva növelik a környezeti kockázatot, pl. vízbázisokba beoldódás vagy a biológiai hozzáférhetőség növelésével. 6. Kimutatásukra környezeti elemekben és vizsgálatukra magyar és nemzetközi szabványok léteznek: általánosan használt módszer a gázkromatográfia GC és a folyadékkromatográfia HPLC, az anionos detergenseket metilénkék indikátoroldattal MBAS: metilénkék-aktív vegyületek, a nemionosakat egy bizmutfogyáson alapuló analitikai módszerrel BiAS = bizmut-aktív vegyületek, az anionosakat pedig, munkaigényes extrakciós lépések után egy kék-festékanyag segítségével DBAS: diszulfinkék-aktív vegyületek mutathatjuk ki. A biodegradálhatóság vizsgálatánál megkülönböztetünk laboratóriumi tesztelést, szennyvíztisztítóban és a komplex ökoszisztémában szimulációs tesztek történő tesztelést, melyek eredménye a mikrobaközösségek adaptációja miatt nagy különbségeket mutathat. Toxicitásuk jellemzése szintén történhet laboratóriumi és szabadföldi vizsgálatok alapján. Ld. még lágy detergensek, kemény detergensek.
az Európai Bizottság Vám és Adóügyi Bizottsága.
egészség- és fogyasztóvédelmi főigazgatóság, az Európai Közegészségi Szövetség, (= European Public Health Alliance: http://www.epha.org egyik csoportján belül: SCHER = Scientific Committee on Health and Environmental Risks: http://ec.europa.eu/health/ph_risk/committees/04_scher/04_scher_en.htm)
cukorbetegség, orvosi nevén Diabetes mellitus. A cukorbetegek vérében a normálisnál magasabb a vércukorszint, vagy azért mert szervezetükben nem termelődik elég inzulin, vagy azért, mert a szervezet nem reagál megfelelően az inzulinra. Az inzulin egy hormon, mely a hasnyálmirigy Langerhans-szigeteknek nevezett sejtjeiben termelődik. Az inzulin ahhoz szükséges, hogy a glükózt a szervezet felvegye a vérből. Ha ez nem történik, meg akkor a vér cukorszintje megemelkedik.
geológiai és óceánográfiai szakkifejezés, mindazon kémiai, fizikai vagy biológiai folyamatok összességét jelenti, amelyek az üledékekre hatnak a leülepedés után egészen az üledékek átalakulásáig, a metamorfózis kezdetéig, melynek eredményeként a laza üledékből üledékes kőzet alakul ki. A folyamat alacsony hőmérsékleten és nyomáson zajlik és megváltoztatja a kőzet eredeti ásványi összetételét és textúráját. A diagenezis és metamorfózis közötti átmenet fokozatos, a metamorfózis magasabb hőmérsékletet és nyomást igényel, mint a diagenezis.
ételekkel, táplákozással, diétás étrenddel foglalkozó tudományág, a helyes étkezést biztosító szakma. A dietetikus feladata, hogy megfelelő étkezéssel biztosítsa a lehető legjobb egészségi állapotot. Tervezi és ellenőrzi az ételek elkészítését, módosított diétákat állít össze, megadja a mesterséges tápláláshoz szükséges összetevőket.
nagyobb területen diffúzan szétszórt szennyezőanyag, mely származhat diffúz szennyezőforrásból vagy szétszóródhat transzportfolyamatok eredményeképpen mind pontszerű, mind diffúz forrásokból kiindulva. Tipikus diffúz szennyezettség a savas eső, ipari tevékenységből az atmoszférában terjedő és a levegőből leülepedő vagy kicsapódó szennyezőanyag fémfeldolgozás, olvasztók, égetők kéményei, stb. a mezőgazdasági tevékenyégből eredő szennyezettségek nagy része növényvédőszerek, nitrát- és foszfát, stb. vagy a városokból származó csapadékvizek.
A diffúz szennyezettség kockázatmendzsmentje speciális eszköztárat igényel, ilyenek a távérzékelés, a GIS-alapú szennyeződéstérképek és terjedési modellek és a probléma vízgyűjtőszinten történő kezelése.
a diffúz szennyezőforrás nem-pont forrás, vagyis nem diszkrét pontokhoz és kibocsátásokhoz kötődő tevékenységekkel függ össze. A diffúz szennyezőforrások nagy kiterjedésben és szétszórtan jelentkeznek, általában jellemző rájuk a nagy felület/térfogat arány. További jellemzői, hogy gyakran nem különböztethetőek meg az elsődleges és másodlagos források, vagyis a transzport során keletkező szennyezettség, mint másodlagos forrás szerepel a további folyamatokban.
A diffúz szennyezőforrások kockázatmenedzsmentje a pontforrásoktól eltérő módszereket igényel. A kockázat felméréséhez és jellemzéséhez szükséges szennyeződéstérkép és terjedés-modellezés GIS-alapú és általában vízgyűjtőszintű. Fontos szerepe van a távérzékelésnek és az előrejelzéseknek. A kockázat csökkentését elsősorban megelőzéssel érhetjük el, a már létező szennyezettség kockázatcsökkentésére in situ, természetközeli módszereket alkalmazhatunk.
A diffúz szennyezőforrás eredete szerint lehet
1. az atmoszféra által terjesztett illetve abból kiülepedett égéstermékek, fémfeldolgozó-ipar levegőbe történő kibocsátásai, stb.;
2. felszíni vízek által szállított szétszórt, pl. bányászati hulladékok, letakaratlan, izolálatlan hulladéklerakatok, tározók, atmoszférából leülepedett városi por, mezőgazdasági talajok agrotechnikai eredetű szennyezettségei: műtrágyák, növényvédőszerek, stb.;
3. felszín alatti vízek által szállított beszivárgó csurgalékok, agrotechnikákból eredő szivárgó vizek, kezeletlen szennyvizek, stb.; és 4. közvetlenül a talajra került és ott maradó szennyezettség ipari, bányászati, mezőgazdasági eredetű közvetlenül a talajra juttatott anyagok vagy atmoszférából és áradással talajra került.
A diffúz szennyezőforrások lehetnek elsődlegesek vagy másodlagosak. Elsődlegesről beszélünk, amikor a források szétszórtan és nagy számban fordulnak elő, fűtés, közlekedés, ipar, mezőgazdaság és a szennyezettség azt a környezeti elemet érinti, ahova a kibocsátás történt. Másodlagos diffúz szennyezőforrásról akkor beszélünk, ha az eredettől függetlenül tehát mind pont, mind diffúz forrásból származhat, a hulladék menedzsment hiánya vagy a szennyezőanyag természete miatti transzport okozza a diffúz szennyezettséget. Ezek közül a legjellemzőbbek az atmoszférából történő lecsapódás és kiülepedés, a felszíni vizek üledékében felgyűlő szennyezettség, mely elsősorban az ülepedési zónákat és az áradásos területeket veszélyezteti, valamint a felszín alatti vizek oldott szennyezőanyag szállítása, mely az ivóvíz-bázisokat veszélyezteti.
az alkalmazott meteorológia azon ága, mely a légszennyező anyagok terjedése, hígulása és felhalmozódása szempontjából döntő fontosságú meteorológiai elemek és tényezők meghatározásával és vizsgálatával foglalkozik.
Forrás: Környezettechnika, Barótfi István (ED.), Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 2000
Diffuse Pollution of Mining Origin = bányászati eredetű diffúz szennyezettség, EU-Life Projekt, melynek célja, hogy a bányászati, elsősorban toxikus fémek bányászata során keletkező és visszamaradó diffúz szennyezettséget és diffúz szennyezőforrásokat kezelje, kidolgozza a megfelelő eljárást a kockázat felmérésére és a kockázat kezelésére. A francia-magyar-belga kooperációban végzett kutatások során kidolgozták és demonstrálták az optimális megoldásokat: GIS-alapú, vízgyűjtőszintű terjedési modell és kockázatfelmérés alapján kell tervezni a szükséges kockázatcsökkentési eljárásokat, melyek kiterjednek a diffúz szennyezőforrások stabilitásának növelésére, ezáltal kibocsátásuk csökkentésére és a transzportútvonalak gátlására. A diffúz források kibocsátásának csökkentésére kémiaival kombinált fitostabilizációt, a víz által szállított oldott és szilárd állapotú szennyezőanyag kezelésére aktív és passzív vízkezelési eljárásokat építettek be a komplex technológiai javaslatba. A projektben kidolgozott integrált technológia demonstrációjára a franciaországi salsigne-i aranybánya remediálása során került sor, a magyar modellterületen, Gyöngyösorosziban az ólom-cink-bánya területén már folynak a szabadföldi kísérletek, a bányabezárást követő remediáció során kerül majd alkalmazásra.
Német Szabvány
a dinamikus turbulencia a felszín érdességi elemei által keltett örvénylő mozgás. Mértéke a felszíni érdességen kívül a szélsebesség nagyságától is függ. Minél nagyobb a szélsebesség, annál erősebb a turbulencia. A kétféle turbulencia általában egyszerre fordul elő, az egyik vagy a másik azonban dominálhat adott meteorológiai feltételek esetén. A dinamikai örvényesség szeles éjszakákon jelentős, a termikus örvények pedig a meleg nyári napokon uralkodnak.
Forrás: Barótfi István (Ed.): Környezettechnika, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 2000
a nedves gáztisztító készülékek egyik fajtája. A poros gázt nagy sebességgel folyadék-felszínnek ütköztetik, miközben egy előleválasztódás játszódik le. Kedvező hidrodinamikai körülmények között a folyadékrétegben csatorna alakul ki, amelyben igen intenzív a keveredés. Ebben az örvénytérben nedvesedik és válik le a porszemcsék döntő hányada. A gázsebesség az örvényzónában 1–2 m/s.
Forrás: Barótfi István (Ed.): Környezettechnika, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 2000
a dioxin, TCDD, azaz 2,3,7,8-tetraklór-dibenzo-p-dioxin, egy rendkívül mérgező, –>mutagén–<, teratogén magzatkárosító és rákkeltő vegyianyag. dioxinoknak a poliklórozott dibenzo-dioxidok családját nevezzük, melybe a dioxin is tartozik. A család tagjai több klóratomot és aromás gyűrűket tartalmaznak, ártalmasak a környezetre és az emberi egészségre. A vegyület a természetben nem fordul elő. A Stockholmi Konvenció alapján a dioxinok forgalmazása - számos országban, köztük Magyarországon - tilos.
dioxinok az emberi szervezetbe legnagyobb részt a táplálékkal jutnak, főleg hal, hús és tejtermékek fogyasztásával. Zsíroldható vegyületcsoport, mely "felmászik" a tápláléklánc mentén. US-EPA felmérése szerint a napi bevitel sokszorosan meghaladja a károsan még nem ható dózisokat, illetve referencia dózisokat. Különösen a gyermekek vannak nagy expozíciónak kitéve. Statisztikák szerint az anyatejjel táplált gyermekek 10 éves korig nagyobb dioxin-terhelést mutatnak, mint a nem szoptatott gyermekek. WHO szerint a szoptatás előnyei kompenzálják ezt.
A cigarettafüst is tartalmaz dioxinokat, elsősorban a dohány kezelésére használt klórtartalmú vegyületek maradékai miatt.
A dioxinok szerves anyagok égetésekor keletkeznek, klór jelenlétében, főként 7-800 oC-on égetve. 1200 oC-os égetéskor kisebb arányban keletkeznek. Égetésre kerülő háztartási hulladékba került PVC nagy kockázatot jelent. US-EPA kimutatása szerint a fő források a következők: széntüzelésű berendezések, fémolvasztás, dízelhajtású járművek, szennyvíziszap talajra alkalmazása, fatartósító szerrel kezelt fa égetése, kontrollálatlan hulladékégetés. Ezek teszik ki a környezetbe kerülő dioxin 80%-át.
Legtoxikusabb a TCDD, ennek a toxicitását 1-es értékkel jellemzik, a többi dioxin toxicitását ehhez képest adják meg, 0 és 1 között, az értéket TEF = toxicitási egyenérték faktor Toxic Equivalence Factor nevezik. A TEF = 1 érték interpretációjához érdemes figyelembe venni, hogy a PCB-k TEF értéke 0,1 körüli érték. A teljes dioxin toxicitási egyenérték = TEQ Total dioxin toxic EQuivalence az összes dioxin toxicitását úgy adja meg, mintha az egész toxicitást a dioxin okozná, tehát azt adja meg, hogy mennyi dioxin okozna adott mértékű toxicitást. Természetesen ez leegyszerűsítése a komplex keverékek káros hatásának.
A vietnami háborúban lombtalanításra használt Agent Orange súlyos egészségkárosító hatásúnak bizonyult. A dioxinok beépülnek a zsírszövetbe és ott hosszú időn keresztül felgyűlnek, bioakkumulálódnak. A TCDD felezési ideje emberben 8 év, ugyanakkor nagy koncentráció jelenléte a szervezetben megnöveli a kiválasztás sebességét. hatásmechanizmusában nagy szerepet játszik a sejtszintű AhR receptor Aryl hydrocarbon receptor. Emberben kimutatott káros hatások: klórakne névvel illetett súlyos bőrkiütés, fejlődési rendellenességek a száj és nyelv elemeinél, a központi és a környéki idegrendszer betegségei, pajzsmirigy-rendellenességek, immunrendszer károsodások, cukorbetegség, stb. A magyar rendeletben háttérérték talajra: 0,5 ng/kg; felszín alatti vízre. 7 fg/liter, szennyezettségi határértéke talajra: 5 ng/kg, felszín alatti vízre: 10 fg/liter.
olyan környezettoxikológiai teszek, amelyekben a tesztorganizmus közvetlen fizikai érintkezésbe kerül a tesztelendő anyaggal, a környezeti mintával. Szilárd környezeti minták talaj, üledék, szilárd hulladékok esetében számottevő különbség lehet a szennyezett mintából készített kivonat és a teljes minta hatása között, a kivonószer pl. víz általi hozzáférhetőség és a biológiai hozzáférhetőség közötti különbség miatt. A biológiai hozzáférhetőség a szennyezett környezeti minta és a tesztorganizmus között fellépő kölcsönhatás eredményétől függ, így a direkt érintkeztetéses környezettoxikológiai tesztek a tesztorganizmus mobilizáló hatását is integrálják az eredménybe, tehát környezeti realizmusuk nagyobb, mint a kivonatokat vizsgáló teszteké. A direkt érintkeztetéses környezettoxikológiai tesztek érzékenysége is nagyobb a kivonatosokéhoz képest, hiszen a hígítatlan mintát is tudjuk vizsgálni.
egy anyag disszociált és nem disszociált formái közötti arány vízben egyensúlyi állapotban. Ionizálható szerves anyag esetében, ez az adat jelzi, hogy mely vegyi anyag fajták lesznek jelen egy bizonyos pH-jú oldatban (egy anyag ionizált formájának sorsa és toxicitása különbözhet a megfelelő semleges molekulától). (http://www.prc.cnrs-gif.fr/reach/en/physicochemical_data.html) A disszociációs állandó egy speciális fajtája a savi disszociációs állandó (Ka), amely a savak erősségét jellemzi, vagyis azt, hogy ezek vizes oldatban milyen mértékben disszociálnak H-ionra és a megfelelő anionra. Mivel a disszociációs állandó több nagyságrendet is átfoghat, a gyakorlatban logaritmusát használjuk. A -log10Ka értékét, a pKa-t is szokás savi disszociációs állandónak nevezni. Minél nagyobb a pKa értéke, annál gyengébb savról van szó. Értékét titrálással határozzuk meg. A REACH regisztrációhoz előírt fizikai-kémiai jellemző 100 tonnánál nagyobb mennyiségben gyártott vagy importált anyagokra. Nem kell elvégezni a meghatározást, ha az anyag hidrolitikusan nem stabil (fél-élet ideje kevesebb 12 óránál), vagy könnyen oxidálódik vízben, vagy ha tudományosan nem megalapozott a teszt, pl. mert az analitikai mérés érzékenysége nem teszi lehetővé a meghatározást.
legszélesebb értelemben szóródás, szétszóródás, pl. fizikai értelemben szóródhatnak a hullámok, biológiai értelemben a spórák vagy a pollenek. Leggyakrabban kémiai értelemben használjuk és egy anyagnak egy másik anyag folytonos fázisában történő finom eloszlását jelenti. Ezt a finom eloszlást vízben nem oldódó anyagok esetén micella szerkezet biztosítja és stabilizálja. A micella szerkezet azt jelenti, hogy a vízben diszpergálandó hidrofób folyadék vagy szilárd (por) mellé diszpergálószert teszünk, mely felületaktív anyag, tenzid vagy detergens, azaz mosószer. Hatásuk lényege, hogy poláros csoportjaikkal a víz felé, apoláris csoportjaikkal viszont a diszpergálandó anyag felé fordulva, a kettő között kapcsolatot teremtenek, így ha nem is vízoldhatóvá (nem valódi oldat), de nedvesíthetővé, vízben eloszlathatóvá teszik a nem vízoldható, diszpergálandó anyagot.
két vagy többfázisú rendszer, amely egy önmagában összefüggő közegből (diszperziós közegből) és az abban felaprított anyagból (diszperz részből) tevődik össze. A diszperziós közeg halmazállapota lehet szilárd, cseppfolyós és gáznemű.
Forrás: MSZ 21460/3–78
az ökoszisztéma, illetve egyes ökológiai közösségek gazdagsága, változatossága. Jelentheti a közösségben előforduló fajok vagy magasabb taxonómiai egységek mennyiségét, ezek egymáshoz viszonyított arányát, részarányát.
a különböző ásványolajok atmoszférikus desztillációjakor keletkező nehezebb párlat, a Diesel-motorok hajtóanyaga. Olyan szénhidrogének elegye, amelyek 200-360oC között desztillálódnak. (Forrás: Olajipari értelmező szótár) Üzemanyagtöltő állomások, gépjármű-javító telepek területének tipikus szennyezőanyaga. Viszonylag könnyen degradálódik a talaj mikroflora tevékenysége következtében.
származtatott legkisebb hatás szint. Származtatható epidemiológiai vagy humán kísérleti valamint állatkísérleti adatokból. Nem-küszöb hatások esetében, -- amikor egy vegyi anyagnak való kitettség nem konkrét NOEL vagy LOEL küszöbértékeket jelent, hanem folytonosságot --, az alapul vett feltételezés az, hogy a hatásmentes szint nem megállapítható, vagyis akármilyen kis szintnek is van már valamekkora kockázata. Ilyenek a CMR anyagok és a PBT-k. Ilyenkor a DMEL egy olyan expozíciós szintet fejez ki, amely megfelel egy kismértékű elméleti kockázatnak, amit megengedhető kockázatnak lehet tekinteni. (Forrás: REACH)
Digital MockUp
Dense, Nonaqueous Phase Liquid = nagy sűrűségű, nem vízfázisú folyadék. Felszín alatti vizeket szennyező, víznél nehezebb folyékony szennyezőanyagok, melyek a víz alatt külön fázisban helyezkednek el. Ilyenek a klórozott alifás oldószerek, klórozott benzolok, klórfenolok, policiklikus szénhidrogének és a poliklórozott vegyületek, melyek a víz alatti rétegből folyamatosan szennyezőanyagot bocsátanak a vízbe. Elhelyezkedésük megállapítása, a források azonosítása és lehatárolása nehézségbe ütközik. Egyes klórozott szénhidrogének számára a vízzáró agyagréteg is átjárható, így nem csak a talajvizet, de a mélyebb rétegekben elhelyezkedő vizeket is veszélyeztetik. DNAPL-lel szennyezett talaj és talajvíz remediációja szintén nem egyszerű, de mára már elég tapasztalat gyűlt össze világszerte. A DNAPL szennyezettség kezelésére hatékony és alkalmas eljárások a következők: in situ termikus kezelés, in situ bioremediáció, in situ kémiai oxidáció = ®ISCO, és oldószerek vagy felületaktív anyagok alkalmazása a talajvízbe történő beoldás céljából, majd felszínre szivattyúzás utáni kezelés. Segédanyagok nélkül, pusztán a talajvíz és a benne oldott minimális DNAPL mennyiség kiszivattyúzása és felszíni kezelése indokolatlanul idő- és költségigényes megoldás.
a származtatott hatásmentes szint, azaz Derived No Effect Level (DNEL) az anyag expozíciós szintje, mely alatt nem vált ki ártalmas hatást. Továbbá az anyag expozíciós szintje, mely fölött embereket nem ajánlott a hatásának kitenni. A DNEL az expozíció származtatott értéke, mert általában állatkísérletek dózis leírásai alapján számítják ki, hasonlóan a Nem Megfigyelhető Káros Hatás szintjéhez (NOAEL = No Adsverse Effect Level) és a Viszonyítási Dózishoz (BMD = Benchmark Dose). (Forrás: REACH Glossary)
dezoxiribonukleinsav, a géneket és kromoszómákat felépítő makromolekula, egy polinukleotid. Két fő biológiai funkció kötődik hozzá: a tulajdonságok átörökítése és a fehérjék szintézise. A DNS tartalmaz minden információt és instrukciót mely az élőlények életéhez, működéséhez, szaporodásához szükséges és biztosítja a genetikai anyag hosszúőtávú megörzését. Kémiai felépítését tekintve két polinukleotid láncból áll, mely speciális módon feltekeredett állapotban található (kettős spirál). A polinukleotidlánc nukleotid alegységekből áll, egy nukleotid egy-egy foszfát csoportot, dezoxiribózt és bázist tartalmaz a négy lehetséges (adenin, timin, citozin, guanin) bázis közül. A DNS a sejtekben általában kromoszómákká rendeződik, egy kromoszóma egy DNS molekula. A DNS helikális szerkezetű, duplaszálú molekula, mely széttekeredve a sejtben képes önmagát reprodukálni.
a mikroinjektálás egy olyan géntechnika, mellyel idegen DNS-t emlőssejtbe juttatunk. Meglepő módon igen hatékonynak bizonyult a mikroinjektálás, vagyis az, hogy egy igen vékonyra kihúzott üveg mikropipettával egyenesen a sejtmagba injektáljuk a DNS-t. Ezt mikroszkópra szerelt mikromanipulátorral lehet kivitelezni. Aki ügyes kézzel végzi a mikroinjektálást, az óránként 500-1000 sejtbe is képes injektálni.
Az injektált sejtek felébe stabilan beépül a bevitt gén. Nagy előnye, hogy bármely gén bevihető bármilyen sejtbe. Hátránya a kivitelezés nehézkessége, a manuális munka szükségessége.
Ha a mikroinjektálás a megtermékenyített petesejtre irányul, akkor a teljes állat transzgénikussá tehető. Már az 1970-es évek elején bebizonyították, hogy korai embriókba injektált gének a nevelőanyában kifejlődött egerek 40 %-ában megtalálhatóak voltak. Az eredetileg beinjektált gének a megszületett egér legkülönfélébb szöveteiben fordultak elő, stabilan beépültek és öröklődtek.
A mikroinjektálás első tapasztalatai után a technikát úgy módosították, hogy az injektálást petesejt megtermékenyítése utánra időzítették, amikor a már egyesült ivarsejtek magjai még nem olvadtak össze. A klónozott gént rendszerint a spermiumból származó sejtmagba injektálják, mert az bonyolult átalakulások után egyesül a petesejt magjával és ezek az átalakulások segítik az idegen gén beépülését. A manipulált petesejtet ezután vagy a petevezetékbe transzplantálják, vagy a blasztula stádium elérése után a méhbe ültetik be.
Kutatási célból bármilyen gén petesejtbe injektálása megoldható, történelmi jelentőségű volt az emberi interferon és az inzulin génjének, a nyúl béta-globingénjének, a Herpes simplex vírus timidinkináz génjének vagy az egér leukémia vírus cDNSének mikroinjektálása.
Ezekből a kezdeti kísérletekből meg lehetett állapítani, hogy 5 000−50 000 bázispár nagyságig lehet DNS-t bejuttatni, hogy a bejuttatott gének integrációja nem kromoszómaspecifikus és, hogy a bevitel hatásfoka igen jó, még a kezdeti kísérletek átlaga is eléri a 10%-ot, ami 1−2%-os beépüléstől egészen 40%-os beépülésig változó hatásfok átlagát jelenti.
Manapság már rutinszerûen alkalmazzák a mikroinjektálást marha, birka, kecske és sertés esetében.
A mikroinjektálás két fő céllal szokott történni. Az egyik a háziállatok nemesítése, a másik hogy ezeket a génmanipulált állatokat expressziós rendszerként alkalmazzák, vagyis, hogy valamilyen terméket, többnyire speciális fehérjéket termeltetnek velük.