Lexikon

2,4,5-triklór-fenoxiecetsav, a 2,4 -D-hez hasonlóan, herbicidként használt szintetikus auxin, elsősorban kétszikű gazok irtására. 2,4,5-T maga mérsékelten toxikus, egér orális expozíciója során LD50 = 389 mg/kg és patkány LD50 = 500 mg/kg értéket mértek.

A 2,4,5-T környezeti kockázata abban rejlik, hogy gyártás közben nyomokban dioxin (TCDD) keletkezik, melynek toxicitása meghaladja az alapvegyület toxicitását. Elővigyázatos technológiavezetéssel, pontos hőmérsékletkontrollal elérték, hogy a 2,4,5-T eredeti dioxintartalma 60 mg/kg értékről 0,00 5 mg/kg érték alá csökkenjék, de ez még így is jelentős mennyiség lehet a károsan nem ható dózisokhoz képest. A 2,4,5-T-t szennyező dioxinok káros hatását először Vietnámban tapasztalták, ahol a háború során a dzsungel kiírtására használták az "Agent Orange" nevű szert, melynek összetevői a 2,4-D, a ®2,4,5-T és a picloram.

A magyar határértékrendszer az összes fenoxiecetsav-származékra tartalmaz értékeket. Háttérérték talajra: 0,1 mg/kg, felszín alatti vízre. 0,001 μg/liter; szennyezettségi határérték talajra: 1 mg/kg, felszín alatti vízre: 0,5 μg/liter.

diklór-fenoxi-ecetsav, kétszikű gyomokra ható szelektív herbicid gyomitrószer, az auxinokkal növekedést szabályozó növényi hormon rokon szerkezetű klórozott vegyület. CAS-száma: 95-75-7.

a 2000/532/EK bizottsági határozat a hulladékjegyzék meghatározásáról szól és mellékletében tartalmazza a nem veszélyes és a veszélyesnek minősülő hulladékok jegyzékét.

Ez a jegyzék a hulladékok harmonizált jegyzéke. Rendszeresen felülvizsgálatra kerül, és amennyiben szükséges, a 75/442/EGK irányelv 18. cikkével összhangban módosítják. Azonban egy anyag jegyzékbe történő felvétele nem jelenti azt, hogy az anyag minden körülmények között hulladék. Az anyagok csak abban az esetben minősülnek hulladéknak, ha a 75/442/EGK irányelv 1. cikke a) pontjának hulladékra adott meghatározása teljesül.

A jegyzékben szereplő különböző típusú hulladékokat teljes mértékben meghatározza a hulladék hat számjegyű kódja, és a vonatkozó két számjegyű és négy számjegyű fejezetcímek. Ezek alapján, valamely hulladéknak a jegyzékben történő azonosításához a következő 4 lépést kell megtenni.
- Azonosítsa a hulladékot termelő forrást és állapítsa meg a megfelelő hatszámjegyű hulladékkódot
- Kezdje a 01–12. vagy 17–20. főcsoportokba sorolással, ha ide nem illik, akkor a 13., 14. és 15. főcsoportot kell megvizsgálni, amennyiben ezek közül a hulladékkódok közül egyik sem alkalmazható, akkor a hulladékot a 16. főcsoport szerint kell besorolni. Amennyiben a hulladék a 16. főcsoportba sem sorolható be, akkor a 99-es kódot (közelebbről nem meghatározott hulladékok) kell használni a jegyzéknek az első lépésben azonosított tevékenységnek megfelelő fejezetében.

Minden csillaggal (*) jelölt hulladék a veszélyes hulladékokról szóló 91/689/EGK irányelv 1. cikke (4) bekezdésének első francia bekezdése értelmében veszélyes hulladéknak minősül. Ezen hulladékokra a 91/689/EGK irányelv rendelkezései vonatkoznak, kivéve amennyiben az irányelv 1. cikke (5) bekezdésének rendelkezéseit kell alkalmazni. E határozat alkalmazásában „veszélyes anyag” minden olyan anyag, amely a 67/548/EGK irányelvben, illetve annak módosításaiban veszélyesként került vagy kerül besorolásra; „nehézfém” az antimon, arzén, kadmium, króm(VI), réz, ólom, higany, nikkel, szelén, tellúr, tallium és ón minden vegyülete, illetve ezek az anyagok fémes formában, amennyiben azok veszélyes anyagként vannak besorolva. Amennyiben a hulladék a veszélyes anyagokra történő specifikus vagy általános hivatkozással veszélyesként kerül azonosításra, a hulladék csak akkor minősül veszélyesnek, ha ezeknek az anyagoknak olyan magas a koncentrációja (tömegszázalékban), hogy a hulladék rendelkezik a 91/689/EGK tanácsi irányelv III.
mellékletében felsorolt tulajdonságokkal.

A jegyzék főcsoportjai, kétszámjegyű kódokkal jelölve
01 Feltárásból, bányászatból, dúsításból, valamint ásványi anyagok és meddő további feldolgozásából származó hulladékok
02 Mezőgazdaságból, kertészetből, vadászatból, halászatból, valamint elsődleges vízgazdálkodási termelésből, élelmiszer
előállításból és feldolgozásból származó hulladékok
03 Fafeldolgozásból, valamint papír, kartonpapír, cellulózrost-szuszpenzió, lap és bútor előállításból származó hulladékok
04 Bőr-, szőrme- és textiliparból származó hulladékok
05 Kőolaj-finomításból, földgáz-tisztításból és kőszén pirolitikus kezeléséből származó hulladékok
06 Szervetlen kémiai folyamatokból származó hulladékok
07 Szerves kémiai folyamatokból származó hulladékok
08 Bevonatok (festékek, lakkok és zománcok), tömítőanyagok és nyomdafestékek gyártásából, kiszereléséből, forgalmazásából és felhasználásából származó hulladékok
09 Fényképészeti iparból származó szervetlen hulladékok
10 Termikus folyamatokból származó szervetlen hulladékok
11 Fémkezelésből és fémek bevonatainak készítéséből, valamint nemvasfém hidrometallurgiából származó szervetlen, fémtartalmú hulladékok
12 Fémek és műanyagok alakításából valamint mechanikai felületkezeléséből származó hulladékok
13 Olajhulladékok (az étkezési olajok kivételével, 05 és 12)
14 Oldószerként használt szerves anyagokból származó hulladékok (07 és 08 kivételével)
15 Hulladékká vált csomagolóanyagok; közelebbről nem meghatározott abszorbensek, törlőkendők, szűrőanyagok és védőruházat
16 A jegyzékben közelebbről nem meghatározott hulladékok
17 Építkezésből és bontásból származó hulladékok (beleértve az útépítést is)
18 Emberek, illetve állatok egészségügyi ellátásából és/vagy az azzal kapcsolatos kutatásból származó hulladékok (kivéve
azokat a konyhai és éttermi hulladékokat, amelyek nem közvetlenül az egészségügyi ellátásból származnak)
19 Hulladékkezelő létesítményekből, nem a helyszínen üzemelő szennyvíztisztító üzemekből, valamint a vízkezelő iparból
származó hulladékok
20 Kommunális, illetve hasonló kereskedelmi, ipari és létesítményi hulladékok, beleértve az elkülönítetten gyűjtött hulladékokat is.

Forrás: http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=DD:15:05:32000D0532:HU:PDF

a 2001/59/EK irányelv a veszélyes anyagok osztályozását, csomagolását és címkézését szabályozza a veszélyes anyagokra vonatkozó 67/548/EEC irányelvhez kapcsolódóan. A szöveg az EU hivatalos lapjában (Official Journal of the EC) jelent meg: OJEC L225, 21.8.2001, pp. 1–333. Magát a rendeletet az Európai Unió jogi oldaláról tölthetjük le, magyar nyelven is: http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=CELEX:32001L0059:EN:NOT

Ez a direktíva megadja Európa összes nyelvén a veszély-szimbólumokat, a standard biztonsági S-mondatokat és kockázati R-mondatokat, melyeket fel kell tüntetni a veszélyes anyag csomagolásán, a cimkén és a kémiai biztonsági adatlapján is.

A direktíva előírja, hogy minek kell szerepelnie egy veszélyes anyag vagy készítmény csomagolásán, ezek a következők:

• a vegyi anyag neve, az Annex I-ben megadott névvel azonos módon, vagy nemzetközileg elismert és ismert néven
• a piacra juttató (gyártó, importőr vagy kereskedő) cég pontos neve, címe, telefonszáma,
• a veszélyességre utaló szimbólum
• standard S-mondatok és R-mondatok, ha léteznek
• a vegyi anyag EINECS száma vagy azzal ekvivalens azonosító
• azoknál az anyagoknál, melyek szerepelnek az Annex I mellékletben, szükséges ráírni, hogy "EC label", vagyis EC-cimke.

2009 január 20-án életbelépett az új EU szabályozás (1272/2008 rendelet), mely a veszélyes anyagok osztályozását és cimkézését a GHS-hez igazítja..

Forrás: REACH, http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=CELEX:32001L0059:EN:NOT and http://en.wikipedia.org/wiki/Dangerous_Substances_Directive_%2867

az Európai Parlament és a Tanács 2006/12/EK irányelve (2006. április 5.) a hulladékokról. Néhány fontos kitét az irányelvből:

A hulladékgazdálkodással kapcsolatos szabályozás alapvető célja az emberi egészség és a környezet védelme a hulladék gyűjtése, szállítása, kezelése, tárolása és lerakása által okozott káros hatások ellen. Meghatározza a hulladék fogalmát és tartalmazza a hulladékártalmatlanításra és -hasznosításra vonatkozó hatékony és következetes szabályozást, melyet néhány kivételtől eltekintve, alkalmazni kell minden ingó dologra, amelytől tulajdonosa megválik, megválni szándékozik vagy megválni köteles.

A természeti erőforrások megőrzése érdekében ösztönzi a hulladék hasznosítását és a hasznosított anyagok nyersanyagként történő használatát.

A környezetvédelem magas szintjének elérése érdekében a tagállamoknak – azon kívül, hogy lépéseket tesznek a hulladékok felelősséggel végzett ártalmatlanításának és hasznosításának biztosítására – intézkedéseket kell tenniük a hulladéktermelés korlátozására, különösen a tiszta technológiák és a termelési folyamatba visszavezethető és újrahasználható termékek támogatásával, figyelembe véve a hasznosított hulladék meglévő vagy lehetséges piaci elhelyezési lehetőségeit. A Közösség egésze számára fontos, hogy önellátóvá váljon a hulladékártalmatlanítás területén, és kívánatos, hogy valamennyi tagállam hasonlóképpen önellátásra törekedjen. E célok elérése érdekében a tagállamoknak hulladékgazdálkodási terveket kell készíteniük.

A hulladékok szállítását csökkenteni szükséges, és ennek érdekében a tagállamok hulladékgazdálkodási terveikben intézkedéseket tehetnek.

A magas szintű védelem és hatékony felügyelet biztosítása érdekében szükség van a hulladék ártalmatlanítását és hasznosítását végző vállalkozások működésének engedélyeztetésére és ellenőrzésére. Az egyes vállalkozások, amelyek maguk dolgozzák fel saját hulladékaikat vagy hasznosítást végeznek, bizonyos feltételekkel, továbbá biztosítva, hogy megfeleljenek a környezetvédelem követelményeinek, mentesíthetők az engedélyezési követelmények alól. Az ilyen vállalkozásokat nyilvántartásba kell venni.

Annak érdekében, hogy a hulladék keletkezésétől a végső ártalmatlanításáig felügyelet alatt álljon, a hulladékokkal foglalkozó olyan egyéb vállalkozásokat, mint például a hulladékgyűjtéssel, -szállítással foglalkozókat és a közvetítőket, ugyancsak engedély megszerzésére kell kötelezni vagy nyilvántartásba kell venni, továbbá hatékonyan ellenőrizni kell.
A költségeknek azt a részét, amely a hulladékhasznosítás bevételeiből nem térül meg, a „szennyező fizet” elvvel összhangban kell megfizetni.

Forrás: http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:L:2006:114:0009:0021:HU:PDF

az integrált szennyezésmegelőzés és -kontroll (IPPC) elveit és szabályait a 2008/1/EK irányelv adja meg, melyet 2008. január 15-én fogadott el az Európai Parlament és az Európai Bizottság.

Forrás: http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:L:2008:024:0008:0029:HU:PDF