Lexikon

az Európai Parlament és Tanács1013/2006/EK rendelete (2006. június 14.) a hulladékszállítást szabályozza.

Bár a hulladék tagállamon belüli szállításának felügyelete és ellenőrzése tagállami hatáskörbe tartozik, a hulladékszállítással kapcsolatos nemzeti rendszereknek koherenseknek kell lenniük a közösségi rendszerrel, hogy a környezetvédelem és az emberi egészség védelme megvalósuljon.

Az ártalmatlanításra vagy hasznosításra szánt hulladék szállítása esetén az ilyen szállításokra vonatkozó előzetes írásos beleegyezéssel kell biztosítani a felügyeletet és ellenőrzést. Az ilyen eljáráshoz ennek megfelelően előzetes bejelentésre van szükség, amely az illetékes hatóságok számára kellő tájékoztatást biztosít az emberi egészség és a környezet
védelméhez szükséges intézkedések meghozatalához. Az előzetes értesítésnek a hatóságok számára azt is lehetővé
kell tennie, hogy indokolt kifogással élhessenek az ilyen szállításokkal szemben. A hasznosításra szánt hulladék szállítása esetén meghatározott kísérőadatokat írnak elő.

A rendelet egységes alkalmazása, valamint a belső piac megfelelő működése érdekében, továbbá a hatékonyság miatt szükséges annak előírása, hogy a bejelentéseket a küldő ország illetékes hatóságán keresztül tegyék meg.
A vonatkozó bejelentőlapot és kísérődokumentumot – amennyiben lehetséges – a hulladéktermelőnek kell kiállítania.
Az ártalmatlanításra szánt hulladék szállítása esetén számításba kell venni a földrajzi közelség, a hasznosítás elsődlegessége és az önellátás elveit, közösségi és nemzeti szinten.

A tagállamoknak a hulladékok ártalmatlanítása terén önellátóvá kell válniuk. A tagállamoknak biztosítaniuk kell hogy a hulladékgazdálkodásra szolgáló létesítmények az elérhető legjobb technikákat a létesítmény engedélyének megfelelően alkalmazzák, továbbá, hogy a hulladék kezelésére a környezetvédelmi szabványokkal összhangban kerüljön sor.

A rendelet a hulladékkezelő létesítményekre és az egyedi hulladékanyagok kezelésére valamint az újrafeldolgozásra kötelező követelményeket ír elő az egész Közösségben egységesen.

Kötelezővé teszi, hogy illegális szállításért felelős személy vigye vissza az adott hulladékot, vagy annak hasznosítására vagy ártalmatlanítására alternatív lépéseket tegyen. Amennyiben ez a személy elmulasztaná ennek megtételét, akkor – illetékességüktől függően – a küldő vagy a célország illetékes hatóságainak maguknak kell beavatkozniuk.

A rendelet tisztázza az országok közötti szállítás feltételeit és hogy mit lehet és mit nem lehet exportálni, illetve importálni és hogy hogyan történjék a harmonizálás a Bázeli Egyezménnyel és más vontakozó európai rendeletekkel. Kitér a szükséges együttműködésre a hulladékszállítmányok ellenőrzése érdekében. Azt követeli többek között, hogy a bejelentőlap és a kísérődokumentum terjedelme lehetőség szerint két oldalon elférjen.

Forrás: http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:L:2006:190:0001:0098:HU:PDF

az Európai Parlament és Tanács 1272/2008/EK rendelete (2008. december 16.) az anyagok és keverékek osztályozásáról, címkézéséről és csomagolásáról, a 67/548/EGK és az 1999/45/EK irányelv módosításáról és hatályon kívül helyezéséről, valamint az 1907/2006/EK rendelet módosításáról szól.

A rendelet rövid neve: CLP.

A CLP célja az emberi egészség és a környezet magas szintű védelmének, valamint a vegyi anyagok, keverékek és egyes meghatározott cikkek szabad mozgásának biztosítása, a versenyképesség és az innováció javítása mellett.

Az emberi egészség és a környezet védelme érdekében az Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) keretében 12 év
alatt kidolgozták az osztályozás és címkézés harmonizált kritériumait, amelynek eredményeként létrejött a „Vegyi anyagok osztályozásának és címkézésének globálisan harmonizált rendszere” (a továbbiakban: GHS). Ezzel a rendelettel az EU csatlakozik ehhez az egységes rendszerhez.

A rendelet további célja a különböző anyagok és keverékek veszélyeinek megfelelő azonosítása, és az azokról való
megfelelő tájékoztatás. Ennek érdekében annak meghatározása, hogy az anyagok és keverékek mely tulajdonságai vezetnek veszélyesként való besorolásukhoz. E tulajdonságok közé kell tartozniuk a fizikai veszélyeknek, valamint az emberi egészséget és a környezetet érintő veszélyeknek, beleértve az ózonréteg veszélyeztetését is.

A CLP rendeletben szereplő fogalmaknak és meghatározásaiknak összhangban kell lenniük a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról szóló REACH rendelettel, a szállításra vonatkozó szabályozással és az ENSZ szintjén a GHS-ben megállapított meghatározásokkal. A GHS-ben meghatározott veszélyességi osztályokat bele kell foglalni e rendeletbe is.

A rendelet részletesen ismereteti a rendelet által kötelezettek körét és pozíciójukból, szerepükből adódó feladataikat, kötelezettségeiket.

Külön útmutató foglalkozik a GHS szerinti osztályozással, a veszélyességi piktogramokkal és figyelmezető mondatokkal.

http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:L:2008:353:0001:1355:HU:PDF

az Európai Parlament és a Tanács 1907/2006/EK rendelete (2006. december 18.) a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH), az Európai Vegyianyag-ügynökség létrehozásáról, az 1999/45/EK irányelv módosításáról, valamint a 793/93/EGK tanácsi rendelet, az 1488/94/EK bizottsági rendelet, a 76/769/EGK tanácsi irányelv, a 91/155/EGK, a 93/67/EGK, a 93/105/EK és a 2000/21/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről.

A REACH egy rövidítés: Registration, Evaluation, Authorization and Restriction of Chemicals = vegyi anyagok regisztrálása, értékelése, engedélyezése és korlátozása. Az EU vegyi anyagokra vonatkozó rendelete, mely nem egy írányelv, hanem az Európai Unió minden tagállamára vonatkozó európai törvény.

Az EC No. 1907/2006 rendeletet 2006. decemberében fogadták el és 2007. június 1-én lépett érvénybe. A rendelet értelmében, Helsinkiben megalakult az ECHA, az European Chemicals Agency, vagyis az Európai Vegyianyag Ügynökség melynek vezetésével 2008. június 1.-étől megindul a REACH működtetése.

A jogszabály legfontosabb rendelkezése az, hogy minden vegyi anyagot, melyet évente 1 tonnánál nagyobb mennyiségben gyártanak vagy importálnak, regisztrálni kell az ECHA-nál. Ha nem történik meg a bejelentés, akkor nem gyárthatják, illetve nem importálhatják. Tehát az egyik alapelv: ha nincs adat, nincs piac!
A REACH mellett megmaradnak a szektorspecifikus rendeletek, pl. a kozmetikumokra, detergensekre, stb. vonatkozóak.

Nem tartoznak REACH hatálya alá a gyógyszerek és élelmiszeripari vegyi anyagok, ezekre más európai törvények vonatkoznak. A természetes anyagok sem tartoznak REACH hatálya alá, ha nem veszélyesek, és ha nincsenek kémiailag módosítva.

A REACH célja és feladata, hogy minden évi 1 tonna fölött gyártott, importált vagy használt, kereskedelmi forgalomba hozott vegyi anyagot regisztráljon Európában, felmérje ezek kockázatát és az eredmény birtokában osztályozza és cimkézze a vegyi anyagokat és ha szükséges kockázatcsökkentési intézkedést, pl. korlátozást vagy tiltást rendeljen el.

A REACH rendelet meghatároz bizonyos prioritásokat, mint pl. a CMR anyagok és a PBT és vPvB anyagok kiemelt kezelését. Az anyagok bejelentéséhez szükséges információkat egységesítette, megadta a releváns végpontokat (mutagenitás, toxicitás, bioakkumulatív hajlam, stb.). Nem teljesen világos még, hogy képes-e a rendszer objektíve meghatározni az a kockázati szintet, ami alatt nem kell a vegyi anyaggal foglalkozni. A költséghatékonyság érdekében erre nagy szükség van.

A REACH rendelet végrehajtója és közreműködője az ECHA, mely szorosan együttműködik a nemzeti hatóságokkal, minden ország un. Competent Authority-jával (CA), mely Magyarországon az Országos Kémiai Biztonsági Intézet (OKBI).

Forrás: http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:L:2006:396:0001:0849:HU:PDF

veszélyes készítmények osztályozását, csomagolását és cimkézését szabályozó Európa Parlamenti Direktíva, mely 1999. május 31.-én lépett életbe.

http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:L:1999:200:0001:0068:EN:PDF

2,4,5-triklór-fenoxiecetsav, a 2,4 -D-hez hasonlóan, herbicidként használt szintetikus auxin, elsősorban kétszikű gazok irtására. 2,4,5-T maga mérsékelten toxikus, egér orális expozíciója során LD50 = 389 mg/kg és patkány LD50 = 500 mg/kg értéket mértek.

A 2,4,5-T környezeti kockázata abban rejlik, hogy gyártás közben nyomokban dioxin (TCDD) keletkezik, melynek toxicitása meghaladja az alapvegyület toxicitását. Elővigyázatos technológiavezetéssel, pontos hőmérsékletkontrollal elérték, hogy a 2,4,5-T eredeti dioxintartalma 60 mg/kg értékről 0,00 5 mg/kg érték alá csökkenjék, de ez még így is jelentős mennyiség lehet a károsan nem ható dózisokhoz képest. A 2,4,5-T-t szennyező dioxinok káros hatását először Vietnámban tapasztalták, ahol a háború során a dzsungel kiírtására használták az "Agent Orange" nevű szert, melynek összetevői a 2,4-D, a ®2,4,5-T és a picloram.

A magyar határértékrendszer az összes fenoxiecetsav-származékra tartalmaz értékeket. Háttérérték talajra: 0,1 mg/kg, felszín alatti vízre. 0,001 μg/liter; szennyezettségi határérték talajra: 1 mg/kg, felszín alatti vízre: 0,5 μg/liter.

diklór-fenoxi-ecetsav, kétszikű gyomokra ható szelektív herbicid gyomitrószer, az auxinokkal növekedést szabályozó növényi hormon rokon szerkezetű klórozott vegyület. CAS-száma: 95-75-7.

a 2000/532/EK bizottsági határozat a hulladékjegyzék meghatározásáról szól és mellékletében tartalmazza a nem veszélyes és a veszélyesnek minősülő hulladékok jegyzékét.

Ez a jegyzék a hulladékok harmonizált jegyzéke. Rendszeresen felülvizsgálatra kerül, és amennyiben szükséges, a 75/442/EGK irányelv 18. cikkével összhangban módosítják. Azonban egy anyag jegyzékbe történő felvétele nem jelenti azt, hogy az anyag minden körülmények között hulladék. Az anyagok csak abban az esetben minősülnek hulladéknak, ha a 75/442/EGK irányelv 1. cikke a) pontjának hulladékra adott meghatározása teljesül.

A jegyzékben szereplő különböző típusú hulladékokat teljes mértékben meghatározza a hulladék hat számjegyű kódja, és a vonatkozó két számjegyű és négy számjegyű fejezetcímek. Ezek alapján, valamely hulladéknak a jegyzékben történő azonosításához a következő 4 lépést kell megtenni.
- Azonosítsa a hulladékot termelő forrást és állapítsa meg a megfelelő hatszámjegyű hulladékkódot
- Kezdje a 01–12. vagy 17–20. főcsoportokba sorolással, ha ide nem illik, akkor a 13., 14. és 15. főcsoportot kell megvizsgálni, amennyiben ezek közül a hulladékkódok közül egyik sem alkalmazható, akkor a hulladékot a 16. főcsoport szerint kell besorolni. Amennyiben a hulladék a 16. főcsoportba sem sorolható be, akkor a 99-es kódot (közelebbről nem meghatározott hulladékok) kell használni a jegyzéknek az első lépésben azonosított tevékenységnek megfelelő fejezetében.

Minden csillaggal (*) jelölt hulladék a veszélyes hulladékokról szóló 91/689/EGK irányelv 1. cikke (4) bekezdésének első francia bekezdése értelmében veszélyes hulladéknak minősül. Ezen hulladékokra a 91/689/EGK irányelv rendelkezései vonatkoznak, kivéve amennyiben az irányelv 1. cikke (5) bekezdésének rendelkezéseit kell alkalmazni. E határozat alkalmazásában „veszélyes anyag” minden olyan anyag, amely a 67/548/EGK irányelvben, illetve annak módosításaiban veszélyesként került vagy kerül besorolásra; „nehézfém” az antimon, arzén, kadmium, króm(VI), réz, ólom, higany, nikkel, szelén, tellúr, tallium és ón minden vegyülete, illetve ezek az anyagok fémes formában, amennyiben azok veszélyes anyagként vannak besorolva. Amennyiben a hulladék a veszélyes anyagokra történő specifikus vagy általános hivatkozással veszélyesként kerül azonosításra, a hulladék csak akkor minősül veszélyesnek, ha ezeknek az anyagoknak olyan magas a koncentrációja (tömegszázalékban), hogy a hulladék rendelkezik a 91/689/EGK tanácsi irányelv III.
mellékletében felsorolt tulajdonságokkal.

A jegyzék főcsoportjai, kétszámjegyű kódokkal jelölve
01 Feltárásból, bányászatból, dúsításból, valamint ásványi anyagok és meddő további feldolgozásából származó hulladékok
02 Mezőgazdaságból, kertészetből, vadászatból, halászatból, valamint elsődleges vízgazdálkodási termelésből, élelmiszer
előállításból és feldolgozásból származó hulladékok
03 Fafeldolgozásból, valamint papír, kartonpapír, cellulózrost-szuszpenzió, lap és bútor előállításból származó hulladékok
04 Bőr-, szőrme- és textiliparból származó hulladékok
05 Kőolaj-finomításból, földgáz-tisztításból és kőszén pirolitikus kezeléséből származó hulladékok
06 Szervetlen kémiai folyamatokból származó hulladékok
07 Szerves kémiai folyamatokból származó hulladékok
08 Bevonatok (festékek, lakkok és zománcok), tömítőanyagok és nyomdafestékek gyártásából, kiszereléséből, forgalmazásából és felhasználásából származó hulladékok
09 Fényképészeti iparból származó szervetlen hulladékok
10 Termikus folyamatokból származó szervetlen hulladékok
11 Fémkezelésből és fémek bevonatainak készítéséből, valamint nemvasfém hidrometallurgiából származó szervetlen, fémtartalmú hulladékok
12 Fémek és műanyagok alakításából valamint mechanikai felületkezeléséből származó hulladékok
13 Olajhulladékok (az étkezési olajok kivételével, 05 és 12)
14 Oldószerként használt szerves anyagokból származó hulladékok (07 és 08 kivételével)
15 Hulladékká vált csomagolóanyagok; közelebbről nem meghatározott abszorbensek, törlőkendők, szűrőanyagok és védőruházat
16 A jegyzékben közelebbről nem meghatározott hulladékok
17 Építkezésből és bontásból származó hulladékok (beleértve az útépítést is)
18 Emberek, illetve állatok egészségügyi ellátásából és/vagy az azzal kapcsolatos kutatásból származó hulladékok (kivéve
azokat a konyhai és éttermi hulladékokat, amelyek nem közvetlenül az egészségügyi ellátásból származnak)
19 Hulladékkezelő létesítményekből, nem a helyszínen üzemelő szennyvíztisztító üzemekből, valamint a vízkezelő iparból
származó hulladékok
20 Kommunális, illetve hasonló kereskedelmi, ipari és létesítményi hulladékok, beleértve az elkülönítetten gyűjtött hulladékokat is.

Forrás: http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=DD:15:05:32000D0532:HU:PDF

a 2001/59/EK irányelv a veszélyes anyagok osztályozását, csomagolását és címkézését szabályozza a veszélyes anyagokra vonatkozó 67/548/EEC irányelvhez kapcsolódóan. A szöveg az EU hivatalos lapjában (Official Journal of the EC) jelent meg: OJEC L225, 21.8.2001, pp. 1–333. Magát a rendeletet az Európai Unió jogi oldaláról tölthetjük le, magyar nyelven is: http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=CELEX:32001L0059:EN:NOT

Ez a direktíva megadja Európa összes nyelvén a veszély-szimbólumokat, a standard biztonsági S-mondatokat és kockázati R-mondatokat, melyeket fel kell tüntetni a veszélyes anyag csomagolásán, a cimkén és a kémiai biztonsági adatlapján is.

A direktíva előírja, hogy minek kell szerepelnie egy veszélyes anyag vagy készítmény csomagolásán, ezek a következők:

• a vegyi anyag neve, az Annex I-ben megadott névvel azonos módon, vagy nemzetközileg elismert és ismert néven
• a piacra juttató (gyártó, importőr vagy kereskedő) cég pontos neve, címe, telefonszáma,
• a veszélyességre utaló szimbólum
• standard S-mondatok és R-mondatok, ha léteznek
• a vegyi anyag EINECS száma vagy azzal ekvivalens azonosító
• azoknál az anyagoknál, melyek szerepelnek az Annex I mellékletben, szükséges ráírni, hogy "EC label", vagyis EC-cimke.

2009 január 20-án életbelépett az új EU szabályozás (1272/2008 rendelet), mely a veszélyes anyagok osztályozását és cimkézését a GHS-hez igazítja..

Forrás: REACH, http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=CELEX:32001L0059:EN:NOT and http://en.wikipedia.org/wiki/Dangerous_Substances_Directive_%2867

az Európai Parlament és a Tanács 2006/12/EK irányelve (2006. április 5.) a hulladékokról. Néhány fontos kitét az irányelvből:

A hulladékgazdálkodással kapcsolatos szabályozás alapvető célja az emberi egészség és a környezet védelme a hulladék gyűjtése, szállítása, kezelése, tárolása és lerakása által okozott káros hatások ellen. Meghatározza a hulladék fogalmát és tartalmazza a hulladékártalmatlanításra és -hasznosításra vonatkozó hatékony és következetes szabályozást, melyet néhány kivételtől eltekintve, alkalmazni kell minden ingó dologra, amelytől tulajdonosa megválik, megválni szándékozik vagy megválni köteles.

A természeti erőforrások megőrzése érdekében ösztönzi a hulladék hasznosítását és a hasznosított anyagok nyersanyagként történő használatát.

A környezetvédelem magas szintjének elérése érdekében a tagállamoknak – azon kívül, hogy lépéseket tesznek a hulladékok felelősséggel végzett ártalmatlanításának és hasznosításának biztosítására – intézkedéseket kell tenniük a hulladéktermelés korlátozására, különösen a tiszta technológiák és a termelési folyamatba visszavezethető és újrahasználható termékek támogatásával, figyelembe véve a hasznosított hulladék meglévő vagy lehetséges piaci elhelyezési lehetőségeit. A Közösség egésze számára fontos, hogy önellátóvá váljon a hulladékártalmatlanítás területén, és kívánatos, hogy valamennyi tagállam hasonlóképpen önellátásra törekedjen. E célok elérése érdekében a tagállamoknak hulladékgazdálkodási terveket kell készíteniük.

A hulladékok szállítását csökkenteni szükséges, és ennek érdekében a tagállamok hulladékgazdálkodási terveikben intézkedéseket tehetnek.

A magas szintű védelem és hatékony felügyelet biztosítása érdekében szükség van a hulladék ártalmatlanítását és hasznosítását végző vállalkozások működésének engedélyeztetésére és ellenőrzésére. Az egyes vállalkozások, amelyek maguk dolgozzák fel saját hulladékaikat vagy hasznosítást végeznek, bizonyos feltételekkel, továbbá biztosítva, hogy megfeleljenek a környezetvédelem követelményeinek, mentesíthetők az engedélyezési követelmények alól. Az ilyen vállalkozásokat nyilvántartásba kell venni.

Annak érdekében, hogy a hulladék keletkezésétől a végső ártalmatlanításáig felügyelet alatt álljon, a hulladékokkal foglalkozó olyan egyéb vállalkozásokat, mint például a hulladékgyűjtéssel, -szállítással foglalkozókat és a közvetítőket, ugyancsak engedély megszerzésére kell kötelezni vagy nyilvántartásba kell venni, továbbá hatékonyan ellenőrizni kell.
A költségeknek azt a részét, amely a hulladékhasznosítás bevételeiből nem térül meg, a „szennyező fizet” elvvel összhangban kell megfizetni.

Forrás: http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:L:2006:114:0009:0021:HU:PDF

az integrált szennyezésmegelőzés és -kontroll (IPPC) elveit és szabályait a 2008/1/EK irányelv adja meg, melyet 2008. január 15-én fogadott el az Európai Parlament és az Európai Bizottság.

Forrás: http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:L:2008:024:0008:0029:HU:PDF

veszélyes anyagok osztályozását, csomagolását és címkézését szabályozó EU irányelv, mely 1967. június 27-én lépett életbe.

Forrás: http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=CELEX:31967L0548:EN:HTML

lásd veszélyes anyagokra vonatkozó 67/548/EEC irányelv

a növényvédőszerek szabályozása a 91/414/EEC irányelv szerint történik Európában. Az aktív növényvédőszerek piacra kerülése Európában és engedélyezése a tagállamokban ennek a direktívának a hatókörébe tartozik. A Direktíva leszögezi, hogy egy vegyi anyag csak akkor alkalmazható növényvédőszerként, ha szerepel a pozitív EU listán. Miután rákerül egy anyag erre a listára, attól fogva a tagállamok engedélyzhetik az illető vegyi anyagot tartalmazó növényvédőszer piacra kerülését.

A 91/414/EEC Direktívához szorosan kapcsolódik a (EC) No 396/2005 rendelet, mely a peszticidmaradványokat szabályozza az élelmiszerekben. A rendelet megadja a határértékeket, a monitoringot és az ellenőrzést.

A két jogszabály együttesen biztosítja a humán egészségkockázat megfelelő alacsony szinten tartását.

Forrás: http://ec.europa.eu/food/plant/protection/index_en.htm

a biocid termékek olyan hatóanyagok, valamint egy vagy több hatóanyagot tartalmazó készítmények, a felhasználóhoz jutó kiszerelésben, amelyek rendeltetése, hogy károsítókat kémiai vagy biológiai eszközökkel elpusztítson, elriasszon, ártalmatlanná tegyen, tevékenységében akadályozzon vagy más módon korlátozó hatást gyakoroljon azokra. Károsítók alatt olyan biológiai szervezeteket értünk, amelyek jelenléte nem kívánatos vagy az emberekre, tevékenységükre, az általuk használt vagy előállított termékekre, vagy az állatokra vagy a környezetre káros hatást gyakorolnak.

Az 1451/2007/EK rendelet alapján csak azok a biocid termékek kerülhetnek piacra, melyek szerepelnek a rendelethez csatolt I. Mellékletben. Amelyek a II. Mellékletben vannak felsorolva, azokat nem kerülhetnek piacra, illteve azokat ki kell vonni a piacról. Az engedélyezett és tiltott listákat a http://ecb.jrc.ec.europa.eu/legislation/2007R1451EC.pdf címen érhetjük el. Ha egy biocid termék átkerül a II. Mellékletbe, azt az EU hivatalos lapjában publikálja és a mellékleteket ennek megfelelően frissíti.

Források: http://ecb.jrc.ec.europa.eu/legislation/1998L0008EC.pdf, and
http://ecb.jrc.ec.europa.eu/legislation/2007R1451EC.pdf

"a bizonyítékok súlya" egy döntéselőkészítő folyamat, melyben a különböző információk erős és gyenge pontjati figyelembe véve haladunk a következetés levonása és alátámasztása felé.

A bizonyíték alapú megközelítés a korábbi lépések során nyert és megszerzett, rendelkezésre álló különböző információk viszonylagos
értékének/súlyának az értékelését, vagyis súlyozását jelenti. E célból minden egyes információhoz egy értéket kell hozzárendelni. Ezen értékek/súlyok egy formalizált eljárás alkalmazásával objektív módon vagy szakértői megítélés alkalmazásával rendelhetők hozzá. A
rendelkezésre álló bizonyítékhoz hozzárendelt súlyt befolyásolja az adatok minősége, az eredmények következetessége, a hatások jellege és gyakorisága, az információk relevanciája.

Ezt a metodikát használja a jog, az orvostudomány és újabban a környezettudomány.

Az orvos a szimptómák megléte, illetve kizáró okok hiánya alapján hoz diagnózist, határozza meg a betegséget.

A REACH törvény a vegyi anyagok jellemzésére alkalmazza olyan esetekben, amikor nincsenek konkrét mérési eredmények, illetve átfogó jellemzés a vegyi anyag bizonyos káros hatásairól. Több, egymástól független információs forrásból származó adat elegendő bizonyítékkal
szolgálhat annak a feltételezésnek a bizonyítására, miszerint egy anyag adott veszélyes tulajdonsággal rendelkezik vagy nem rendelkezik, míg e vélemény alátámasztásához az egyes forrásokból nyert különálló információk önmagukban nem tekinthetők elegendőnek.

A digitális térképezés és előrejelzés a műholdas GIS adatok alapján készít információt, például előrejelzést a földfelszínnel kapcsolatos veszélyek nagyságáról (földcsuszamlás, talajromlás).

az Európai Tanács 2005. február 17-i határozata a környezeti információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosság részvételéről a döntéshozatalban valamint az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról, illetve az erről szóló egyezmény megkötéséről szól.

Az Aarhusi Egyezmény célja, hogy a nyilvánosság számára jogokat biztosítson, a felek és a hatóságok számára pedig kötelezettségeket írjon elő a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférés, a nyilvánosság részvétele és az igazságszolgáltatáshoz való jog területén. (2) A nyilvánosság információhoz való hozzáférésének javítása, a döntéshozatalban történő szélesebb körű részvétele és az igazságszolgáltatáshoz való joga alapvető fontosságú eszközök a nyilvánosság környezettudatosságának biztosítására, és a környezetvédelmi jogszabályok jobb végrehajtására és érvényesítésére. Így azok hozzájárulnak a környezetvédelmi politikák megerősítéséhez és hatékonyabbá tételéhez. Az Európai Közösség kijelenti, hogy az Európai Közösséget létrehozó szerződéssel, és különösen annak 175. cikke (1) bekezdésével összhangban a Közösség hatáskörrel bír olyan nemzetközi megállapodások megkötésére, és az azokból eredő olyan kötelezettségek végrehajtására, amelyek hozzájárulnak a következő célkitűzések eléréséhez:

• a környezet minőségének megőrzése, védelme és javítása,
• az emberi egészség védelme,
• a természeti erőforrások körültekintő és ésszerű hasznosítása,
• a regionális vagy világméretű környezeti problémák leküzdésére irányuló intézkedések ösztönzése nemzetközi szinten.

Végül, a Közösség megerősítette az egyezmény aláírásakor tett nyilatkozatát, mely szerint a Közösség intézményei az egyezmény által szabályozott területen a dokumentumokhoz való hozzáférésre vonatkozó meglévő és a jövőben készülő jogszabályaiknak, valamint a közösségi jog egyéb vonatkozó szabályainak keretein belül alkalmazzák az egyezményt.

Forrás: http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:L:2005:124:0001:0003:HU:PDF

lásd atomabszorpciós spektrometria

abdominális, hasi, a hassal kapcsolatos. A has orvosi értelemben a gyomor, a belek, a máj, az epehólyag, a hasnyálmirigy és egyéb, a hasüregben elhelyezkedő szervek együttese.

élettelen, a környezet élletelen része. A környezet élettelen része lehet holt szerves vagy szervetlen anyag. Mindkettő lehet gáz, folyékony (eleve folyadék vagy oldott) vagy szilárd halmazállapotú. Környezetünk abiotikus része domináns a biotikushoz (vagyis az élőhöz) képest, a földkéreg, az alapkőzet, a talaj, az üledékek, a víz és a levegő nagyrészt abiotikus, vagyis nem élő anyag, mely szoros kölcsönhatásban van az élővel vagyis az élőlényeket alkotó anyaggal. Abiotikus nem az anyag lehet, hanem fizikai ágens is, például hő, fény.

a kár nagyságának és a kár bekövetkezési valószínűségének szorzata. Vegyi anyagok környezeti kockázata esetében olyan mérőszámmal jellemzett érték, mely az anyag előre jelzett környezeti koncentrációjának PEC = Predicted Environmental Concentration és előrejelzés szerint káros hatást még nem mutató koncentrációjának PNEC = Predicted No Effect Concentration, vagyis a kitettségnek és a hatásnak a hányadosa. A abszolút kockázat tehát azt adja meg, hogy a számított vagy mért szennyezőanyag-koncentráció elfogadhatatlan kockázatot jelent-e a környezetre, benne az emberre. A kockázat számszerűsítésének célja hogy értékelésre és összehasonlításra használható, környezetirányítási és kockázatkezelési döntések támogatására alkalmas mérőszámot nyerjünk. Az ökológiai kockázatot a RQ kockázati tényezővel jellemezzük, mely két koncentráció hányadosa, egy dimenzió nélküli szám: RQ = PEC / PNEC. Emberi egészségkockázat jellemzésére a humán egészségkockázati hányadost használjuk: HQ = ADD / TDI, ahol ADD Average Daily Dose az ember napi átlagos felvétele, TDI Tolerable Daily Intake pedig a tolerálható napi felvétel a vizsgált vegyi anyagból. A két koncentráció hányadosaként kapott abszolút kockázat mértéke szerint különböztetjük meg a veszélyeztetési szinteket.

Abszolút kockázat számszerű jellemzése: a kockázati tényező értékének megfelelő veszélyeztetési szintek

Az abszolút kockázat vonatkozhat "tiszta" vegyi anyagokra, mely gyártásukat és környezetbe kerülésüket megelőzően is meghatározható, pl. a gyártó ország egészére, Európára vagy a Földre vonatkozóan; ez az általános kockázatfelmérés. Az abszolút kockázat vonatkozhat konkrét érintett, szennyezett területre, ilyenkor a regionális vagy lokális jellemzőkkel hidrogeológiai viszonyok, területhasználat, expozíciós utak végezzük a számítást. A számszerű érték képzése kockázatfelmérés során történik, melynek lépései 1. a veszély, ill. a veszély forrásának azonosítása; 2. a kitettség, a környezeti koncentráció felmérése; 3. a hatás ismerete és mennyiségi jellemzése a koncentráció-hatás vagy dózis-hatás összefüggés alapján; 4. a kockázat mennyiségi felmérése; 5. a kockázat jellemzése. Az abszolút kockázat felmérésének alapja az integrált kockázati modell. Az abszolút kockázat felmérésének két jellemzője 1. a pesszimista becslés: bizonytalanság esetén mindig a lehető legrosszabb esetet vesszük figyelembe és 2. a lépcsőzetes iteratív megközelítés: fokozatosan pontosítjuk a kockázat értékét. Az abszolút kockázat felmérés pesszimista gondolkodásmóddal és iteratív megközelítéssel jellemzett algoritmusa lehetővé teszi, hogy az enyhe kockázatot RQ<1 képviselő eseteket minimális adatmennyiség felhasználásával kizárjuk a további, gyakran igen költséges vizsgálatokból. Az abszolút kockázatot kvantitatív kockázatnak is nevezik, kiszámítását pedig kvantitatív kockázatfelmérésnek.

az abszorber olyan ipari berendezés, melyben az abszorpció történhet, mely képes az abszorpció számára optimális körülményeket teremteni.

A vegyiparban az abszorber az elnyeletendő gáz és a megkötő fázis között nagy érintkezési felületet biztosít és az érintkező fázisokat dinamikus mozgásban tartja. Gázmosásra és gáz- vagy gőzelnyeletésre leggyakoribb megoldása az ellenáramú mosó, mely lehet tányéros torony, Venturi mosó, porlasztásos oszlop, töltött oszlop, filmreaktor, de egyszerű keverős tartályok is alkalmazhatóak.

Környezetvédelmi technológiákban szennyezett levegő, gázformájú szennyezőanyagok, talajból kiszívott szennyezett talajlevegő kezelésére használnak abszorbereket. talajremediáció során előnyben részesülnek a mobilis kivitelű abszorberek, melyeket vagy az in situ vagy az ex situ talajkezelés helyszínére lehet telepíteni a szennyezett talaj gázfázisának kezelésére.

Az elektronikai ipar abszorber anyagokat vagy berendezéseket használ a sugárzó energia elnyeletésére, különböző célokból, például a sugárzó energia elleni védelemre, vagy a sugárzó energia visszaverésére, a sugárzás vizsgálatára, egy vagy több komponensének átvitelére. A napkollektorok is abszorberek, a napsugárzást nyelik el, abszorbeálják. A nukleáris technológiákban az ionizáló sugárzás, például a neutronok elnyeletésére használt berendezéseket is ebszorbereknek nevezik.

az abszorpció olyan anyagátadási folyamat, melyben a gázhalmazállapotú, folyékony vagy oldott anyag elnyelődése, oldódása, felhalmozódása folyadékban vagy szilárd anyag belsejében megy végbe. Az adszorpció együtt az általánosabb jelentésű szorpció része. Az abszorpció mennyiségi leírására az abszorpció-koefficienst használjuk, mely megadja, hogy 1 cm³ folyadékban vagy szilárd anyagban mennyi gáz gőz oldódik. Az abszorpció-koefficiens nagysága összefügg a Henry-Dalton törvénnyel, alacsony hőmérsékleten és nagy nyomáson több gáz gőz kötődik meg. Az abszorpció erre specializált ipari berendezésekben folyik.

Talajremediációval kapcsolatban használható fő-technológiaként vagy más, pl. termikus talajkezelési módszerek kiegészítőjeként: 1. a kiszívott talajlevegő vagy a kiszívott talajvíz kezelésre, amennyiben abban abszorbeálható szennyezőanyag van jelen; 2. termikus deszorpció során keletkező gázfázis kezelésére; 3. égetés vagy pirolízis során keletkező gázok, gőzök, füstgázok kezelésére.

Az abszorpció kfejezést a biológiában is használják a felvétel, a felszívódás megnevezésére, így a bőrön keresztüli anyagfelvételre vagy bélből történő tápanyag-felszívódásra.

Az elektromágneses sugárzás, a fényenergia, az ionizáló sugárzás elnyeletése is abszorpcióval történik, absorbernek nevezett anyagokon vagy készülékekben. A sugárzások elnyeletésének célja lehet védelem, vizsgálat vagy az energia elvezetése és hasznosítása.

az acetilkolinészeráz enzim a szinapszisokban az idegingerület-átvitelért felelős acetilkolint bontja el nagy sebességgel.

Az acetilkolin egy neurotranszmitter, mind a perifériás mind a központi idegrendszerben ingerületátvivő anyagként működik, sok fajban köztük az emberben is. Az acetilkolin az autonóm ganglionok neurotranszmittere.

Az acetilkolinészterázt gátló vegyi anyagok inaktíválják az enzimet, vagyis nem engedik, hogy az enzim lebontsa az acetilkolint. Ha az acetilkolin nem bomlik el, hanem a szokásosnál nagyobb koncentrációban és hosszabb ideig megmarad a szinapszisban, akkor az idegingerűlet nem csillapodik, hanem hosszú időn keresztül fennáll és izomrángást, görcsöket, hörgőbénulást, légzési zavarokat, akár halált is okozhat.

Az idegrendszerre gyakorolt toxikus hatását használják ki, amikor rovarölőszerként alkalmazzák. Mivel nemcsak a rovarokra toxikus, hanem az emberre is, a kolinészteráz gátló növényvédőszerekkel dolgozóknak elővigyázatosan kell a szert kezelniük, védőfelszerelés, védőkesztyű, védőruha, szemüveg szükséges, hogy a növényvédőszer oldata ne érintkezhessen az ember bőrével, szemével, a lenyelést természetesen, szintén meg kell akadályozni.

Kémiai összetételüket illetően a kolinészteráz gátlók szerves foszfátok vagy karbamátok lehetnek. A legismertebb vegyületek illetve terméknevek:

Szerves foszfátok

• acephate (Orthene)
• Aspon
• azinphos-methyl (Guthion)
• carbofuran (Furadan, F formulation)
• carbophenothion (Trithion)
• chlorfenvinphos (Birlane)
• chlorpyrifos (Dursban, Lorsban)
• coumaphos (Co-Ral)
• crotoxyphos (Ciodrin, Ciovap)
• crufomate (Ruelene)
• demeton (Systox)
• diazinon (Spectracide)
• dichlorvos (DDVP, Vapona)
• dicrotophos (Bidrin)
• dimethoate (Cygon, De-Fend)
• dioxathion (Delnav)
• disulfoton (Di-Syston)
• EPN
• ethion
• ethoprop (Mocap)
• famphur
• fenamiphos (Nemacur)
• fenitrothion (Sumithion)fensulfothion (Dasanit)
• fenthion (Baytex, Tiguvon)
• fonofos (Dyfonate)
• isofenfos (Oftanol, Amaze)
• malathion (Cythion)
• methamidophos (Monitor)
• methidathion (Supracide)
• methyl parathio
• mevinphos (Phosdrin)
• monocrotophos
• naled (Dibrom)
• oxydemeton-methyl(Meta systox-R)
• parathion (Niran, Phoskil)
• phorate (Thimet)
• phosalone (Zolonc)
• phosmet (Irnidan, Prolate)
• phosphamidon (Dimecron)
• temephos (Abate)
• TEPP
• terbufos (Counter)
• tetrachlorvinphos (Rabon, Ravap)
• trichlorfon (Dylox, Neguvon)

Karbamátok:

• aldicarb (Temik)
• bendiocarb (Ficam)
• bufencarb
• carbaryl (Sevin)
• carbofuran(Furadan)
• formetanate (Carzol)
• methiocarb (Mesurol)
• methomyl (Lannate, Nudrin)
• oxamyl (Vydate)
• pinmicarb (Pirimor)
• propoxur (Baygon)

az aceton a ketonok legkisebb szénatomszámú képviselője. A ketonok jellemzője, hogy egy láncközi oxocsoportot, ún. ketocsoportot tartalmaznak. Az acetont Libavius fedezte fel 1595-ben, szerkezetét Dumas és Liebig határozta meg 1832-ben.

Az aceton képes oldani a legtöbb zsírszerű anyagot, a cellulóz-észtereket, a gyantákat. Az iparban és a háztartásokban is kiterjedten használjuk oldószerként, például körömlakklemosóként. Műanyagok, robbanóanyagok, gyógyszerek gyártási technológiájában alapanyagként, más iparokban, pédául festékgyártás, kozmetikai ipar, tinták, lakkok, gyanták gyártásában pedig oldószerként. Használják még ragasztóanyagok, paapírbevonatok gyártásánál és egy sor szintetikus vegyi anyag alapanyagaként.

vírusellenes szer, farmakológiailag inaktív anyag, mely csak a vírussal fertőzött sejtben aktíválódik.

A Herpes simplex vírussal (HSV) vagy a Varicella zoster vírussal fertőzött (VZV) sejtekbe történő behatolás után válik virosztatikummá, vagyis a vírusok szaporodását megakdályozó hatékony vegyületté. Az aciklovir aktiválódását szisztémás alkalmazás után a timidinkináz katalizálja, ami a vírusreplikációhoz szükséges enzim.

Az aciklovir szisztémás alkalmazás után feldúsulva jut be a herpesszel fertőzött sejtekbe. Az ezekben a sejtekben jelenlévő vírus-timidinkinázok az aciklovirt aciclovir-monofoszfáttá foszforilálják. Celluláris enzimek átalakítják az aciklovir-monofoszfátot a tulajdonképpeni virosztatikummá, az aciklovir-trifoszfáttá. Az aciklovr-trifoszfátnak 10−30-szor erősebb az affinitása a vírus-polimerázhoz mint a celluláris DNS-polimerázhoz, s ezzel szelektíven gátolja a virális enzimek aktivitását. A vírus DNS-polimeráza így beépíti az aciklovirt a vírus DNS-be,melynek következménye láncszakadás a DNS szintézisében. Ezek a lépések összességében a vírusprodukció erőteljes redukciójához vezetnek.

Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Aciklovir

akut-krónikus arány, melynek ismeretében egy tesztorganizmussal elvégzett akut toxicitási teszt eredménye átszámítható krónikus hatásra.

nem SI rendszerű terület-mértékegység. Átváltását más terület-mértékegységekre a táblázatban láthatjuk:

a weboldalak tartalmát, megjelenését dinamikussá tévő, Microsoft által kifejlesztett IT eszköz. Segítségével például egy web szerver programot tud telepíteni egy Windows operációs redszert használó gépre és képes több fájl együttes letöltésére. Az ActiveX platformfüggősége (Windows) miatt nem lett igazán népszerű.

általános meghatározás, amely a dózist, valamint az adagolás gyakoriságát és időtartamát foglalja magában. Az adagolás lehet orlis (szájon keresztül a gyomorba), inhalciós (a vizsgálandó vegyület belélegeztetése) dermális (bőrön keresztüli felszívódással), valamint a vizsgálandó vegyület beinjekciózható a tesztállat szervezetébe.

REACH értelmében az adalékanyag olyan vegyület, amelyet a gyártási eljárás során abból a célból adnak az anyaghoz, hogy stabilizálja azt. Más rendelkezések alapján egy adalékanyagnak más szerepe is lehet, pl.: pH-szabályozó, színezőanyag. A REACH-ben az „adalékanyag” kifejezésnek, az anyag meghatározásánál leírtakon túl lehet más jelentése is. Például élelmiszer- vagy a takarmány-adalékanyagok. (lásd 2. cikk) (Forrás: REACH)

általában egy technológiában az alapanyagokhoz képest kisebb mennyiségben alkalmazott, a fő folyamatot módosító, befolyásoló, segítő anyag, mely lehetővé teszi, hogy a technológia az optimumon működjék és a termék a lehető legjobb minőségű legyen.

A talajremediációban a talajba injektált vagy ex situ talajkezelés esetén a talajba kevert segédanyag, mely szolgálhatja a szennyezőanyag mobilitásának, hozzáférhetőségének fokozását emulgeálószerek, tenzidek, mosószerek, mikrokapszuláló, komplexképző anyagok vagy csökkentését adszorbensek, kicsapószerek, stb., a target="_blank">pH savak, lúgok vagy a redoxpotenciál befolyásolását levegő, peroxidok, nitrát, különböző oxidációs fokú vasvegyületek, szulfát, szerves anyagok, stb., a talajmikroorganizmusok oxigén- és tápanyagellátását, életfolyamataik intenzifikálását alternatív elektronakceptorok, mikroelemek, vagy szükség esetén előre felszaporított mikroorganizmusokat.

REACH törvény értelmében az adalékanyag olyan vegyület, amelyet a gyártási eljárás során abból a célból adnak az anyaghoz, hogy stabilizálja azt. Más rendelkezések alapján egy adalékanyagnak más szerepe is lehet, pl.: pH-szabályozó, színezőanyag.
A REACH-ben az „adalékanyag” kifejezésnek, az anyag meghatározásánál leírtakon túl lehet más jelentése is. Például élelmiszer-, vagy a takarmány-adalékanyagok. lásd REACH 2. cikk

ez a remediációs megoldás agrotechnikai módszereket és speciális adalékokat alkalmaz POP-vegyületekkel szennyezett talaj bioremediációjára. A DARAMEND adalék célszerűen összeállított szemcseméretű, tápanyagprofilú, aprószemcsés színvasat és vizet tartalmazó keverék, melyet a fellazított és elsimított talajra locsolnak. Az adalék által intenzifikált talajmikroflóra gyorsan elhasználja az oxigént, így reduktív anoxikus körülmények keletkeznek. A kezelést ciklikusan folytatják: ha a talaj fokozatosan aerob körülmények közé kerül - kiszáradás és mesterséges lazítás hatására -, ismét alkalmazzák az adalékot, hogy anoxikus körülményeket teremtsenek és ezzel elősegítsék a klórozott szerves szennyezőanyagok deklórozási folyamatait. A deklórozás termékei az aerob szakaszokban bomlanak le. A DARAMEND technológiát toxafén és DDT tartalmú talajra és üledékre alkalmazták sikerrel. A kezelési idő 5 hónap volt, ami alatt a toxafén 200 mg/kg-ról 20 mg/kg, a DDT 80 mg/kg-ról 8 mg/kg értékre csökkent.

adatok szervezett gyűjteménye, amely lehetővé teszi az adatok tetszőleges szempontok szerinti rendszerezését és visszakeresését. Az adatbázis azonos minőségű (jellemzőjű), többnyire strukturált adatok összessége, amelyet egy tárolására, lekérdezésére és szerkesztésére alkalmas szoftvereszköz kezel. Az adatbázisok lényege, hogy az adatok mellett a köztük lévő kapcsolatokat is tárolja, függetlenül az adatok fizikai elhelyezkedésétől.
Az adatbázis fogalma nem keverendő össze az (adatbázis-kezelővel), amely az adatbázis működtetésére, rendszerszintű és felhasználói folyamatainak szervezésére szolgál.
Az adatbázisok célja adatok megbízható, hosszú távon tartós (idegen szóval: perzisztens) tárolása, és viszonylag gyors visszakereshetőségének biztosítása.
Az adatbázisok két fajtáját szokás megkülönböztetni, a logikai és a fizikai adatbázist. Előbbi lényege a „mit tárolunk” (mit és hogyan akarunk látni az adatokból), míg utóbbinak a „hogyan tároljuk” (mit és hogyan érünk el a fizikai háttértáron). A két adatbázistípus szétválasztása azért bír nagy jelentőséggel, mert a fizikai háttértáron való állományszervezésnek és az adatok hozzáférésének, lekérdezésének szempontjai, sajátosságai jelentősen eltérnek egymástól; érdemes külön-külön optimálni a kettőt.
A logikai adatbázisokat szerkezetük, felépítési és működési sajátosságai alapján szokás megkülönböztetni. A szerkezeti és működési leírásnak a legáltalánosabb alakját szokás adatmodellnek nevezni. Az adatmodellek eltérései alapján beszélhetünk relációs, objektumorientált, hálós, deduktív, illetve objektumrelációs, deduktív relációs, deduktív objektumorientált stb. adatbázisokról. A korszerű adatbázisokban gyakran előfordul, hogy ugyanazt a fizikai adatbázist több, különböző logikai adatbázison keresztül elérhetjük, így ugyanazt az adatot például relációs és objektumorientált technológiával is kezelhetjük.
Más szempontok alapján az adatbázisokat osztályozhatjuk strukturáltságuk szerint is.
Eszerint három típusuk van, a hierarchikus-, a hálózati- és a relációs adatbázis, amelyek közül az utóbbi a leggyakoribb.
A legismertebb és legnagyobb nyílt adatbázisok a Google, a Wikipédia, a YouTube. Ezeken kívül számos katonai, biztonsági és kutatási célokra létrehozott adatbázisok léteznek, melyek nem érhetőek el szabadon.

általában az adatoknak olyan módon történő rendezett tárolása, hogy az adatbázisban tárolt adatok könnyen és hatékonyan megtalálhatóak legyenek (adatkezelés).

A környezetvédelmi adatok gyűjtésére és tárolására olyan adatbázisok szakosodtak, mint az EUGRIS, vagy Magyarországon a KÖRINFO, a MOKKA vagy az OKIR.

vegyi anyagok toxikus anyagok, veszélyes anyagok, xenobiotikumok keverékének olyan együttes hatása, melynek mértéke egyszerű összeadással kapható meg az egyes összetevők hatásaiból, tehát az egyes komponensek se nem erősítik, se nem gyengítik egymás hatását lásd még szinergizmus, antagonizmus.

az adenokarcinóma(adenocarcinoma)vagy mirigyes rák különböző szervekben alakulhat ki, így a tüdőben, a légutakban, a gyomor-béltraktus bármelyik szervében, gyakran a hasnyálmirigyben, és az emlőkben. A belső nyálkahártyát bélelő hámsejtekből indul ki.

felületek vagy felülettel rendelkező részecskék közötti tapadóképesség, vonzás. Az adhézió az érintkezésbe hozott felületek anyagi részecskéi (ionok, molekulák, atomok) közti vonzóerővel magyarázható.
Forrás: MSZ 21460/3–78

az adjuváns olyan adalékanyag, mely elődegíti a hatóanyag fizikai-kémiai tulajdonságait, pédául vízoldhatóságát, a hatóanyag szervezetek általi felvehetőségét. Peszticideknél felmerülő célok: nedvesítés, tapadás elősegítése, emulgeálószer, a bőrön vagy sejtfalon átjutást segítése.

European Agreement concerning the International Carriage of Dangerous Goods by Inland Waterways, vagyis veszélyes áruk nemzetközi belvízi szállításáról szóló európai megállapodás.

Az eredeti szöveg az alábbi linkekről tölthető le, angolul:

Hazánkban 2010. évi VI. Törvény rendelkezik a veszélyes áruk vízi szállításáról: "a Genfben, 2000. május 26. napján kelt, a Veszélyes Áruk Nemzetközi Belvízi Szállításáról szóló Európai Megállapodás (ADN) szövegének módosításáról szóló Jegyzőkönyv kihirdetéséről, valamint az ADN-hez csatolt Szabályzat kihirdetéséről és belföldi alkalmazásáról" címmel:

Források:

http://www.unece.org/trans/danger/publi/adn/adn_e.html

http://www.complex.hu/kzldat/t1000006.htm/t1000006.htm

a mellékvese-velő által termelt hormon, a szimpatikus idegrendszerre hat, un. neurotranszmitter (idegingerület-átvivő molekula), stresszhelyzetben, vészreakcióban a véreloszlást és az energiatermelést szabályozza, megnöveli a pulzust, összeszűkíti a vérerek és kitágítja a légutakat. Epinefrinnek is nevezik.

Szerkezetét tekintve egy fenil-etil-amin, mely a fenilalanin és tirozin aminosavakból szintetizálódik, és a katekolaminok közé tartozik.

adriamycin vagy más néven doxorubicin, rákellenes kemoterápiás szer, a rákos sejtek szaporodását gátolja (citosztatikum).

A doxorubicin (C₂₇H₂₉NO₁₁) citosztatikus hatású antraciklin-glikozid. Az antraciklinek az eukarióták számos biokémiai és biológiai funkcióját befolyásolják, a doxorubicin citotoxikus és/vagy antiproliferatív tulajdonsága mégsem tisztázott teljesen. Amikor a vegyület bekerül a sejtbe, elsősorban annak kromatin állományához kötődik. A doxorubicin komplexet képez a DNS-sel és a bázispárok közötti interkaláció révén meggátolja a DNS és az RNS szintézist az osztódási ciklus „S” fázisában. A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben Doxorubicin-hidroklorid (Doxorubicini hydrochloridum) néven hivatalos.

Készítmények

• ADRIBLASTINA PFS/RTU 50 mg injekció
• CAELYX 2 mg/ml koncentrátum infúzióhoz
• DOXORUBICIN "Ebewe" 10 mg/5 ml koncentrátum infúzióhoz
• DOXORUBICIN "Ebewe" 50 mg/25 ml koncentrátum infúzióhoz
• DOXORUBICIN-TEVA 10 mg/5 ml injekció
• DOXORUBICIN-TEVA 20 mg/10 ml injekció

Forrás:

https://enfo.hu/node/4489

http://www.breastcancer.org/treatment/druglist/adriamycin.jsp

http://hu.wikipedia.org/wiki/Doxorubicin

CCRIS, Chemical Carcinogenesis Research Information System [http://toxnet.nlm.nih.gov/cgi-bin/sis/htmlgen?CCRIS]

DrInfo [http://www.drinfo.eum.hu/drinfo/pid/0/medicineApplication/oid/0/m,0100000002061 ]

DrugBank: [http://www.drugbank.ca/drugs/DB00997]

HSDB Hazardous Substances Data Bank [http://toxnet.nlm.nih.gov/cgi-bin/sis/htmlgen?HSDB ]

asszimmetrikus DSL (angolul Asymmetric DSL), egy gyors adatátviteli megoldás telefonvonalon keresztül. Állandó internetkapcsolatot biztosít úgy, hogy közben bármikor lehet telefonálni. Az "aszimmetrikus" változat az internetről gyorsan fogadja az adatokat, míg a felhasználó által küldött információt viszonylag lassabban továbbítja.

angol nevének (Adsorbable Organically bound Halides) rövidítéséből AOX, ahol a halogén elem lehet klór, bróm, jód (ezért X)

angol nevének (Adsorbable Organic Sulfur) rövidítése AOS, a definíciót lásd ott.

olyan nagy fajlagos felületű anyag, részecske vagy test, melyek külső és belső felületén megkötődhetnek gáz, gőz, oldott vagy szilárd anyagok. Az adszorbeált anyag másodlagos erőkkel, adhézióval, kohézió vagy ionosan kötődhet. Az aktív adszorbensek megkötő-képességét mesterségesen fokozzák, ez az aktiválás. Aktiválással általában a porozitást, illetve az aktív felületet növelik meg. Fontos tulajdonságuk a polaritás, melynek a szétválasztáskor a szelektivitásban, vagy ennek ellenkezőjében, a szelektivitás elkerülésében van fontos szerepe. Legfontosabb, a környezetvédelemben is használatos adszorbensek a következők: aktív szén, zeolitok, aktívált zeolitok, bentonitok, alumínium-oxidok, magnézium-oxidok, szilikagélek, kerámiák, egyes szennyezőanyagokat szelektíven megkötő adszorbensek, pl. cérium-adszorbens arzén megkötésére, vagy speciális polimerek és kopolimerek, mikroszennyezőanyagok megkötésére. A nanotechnológiák egyik területe olyan szelektív adszorbensek kifejlesztése, melyek segítségével gyorsan és hatékonyan dúsíthatóak fel egyes szennyezőanyagok a környezeti elemekből levegő, felszíni víz, talajvíz, így azok igen kis koncentrációban is kimutathatóak korai figyelmeztető rendszerek vagy szelektíven kinyerhetőek. A reverzibilis megkötést eredményező adszorbensek regenerálhatóak: a megkötött anyag eltávolítása után újra használhatóak.

az adszorberek olyan berendezések, melyek adszorbenst tartalmaznak. Ezek nagy fajlagos felszínnel rendelkező szilárd anyagok, melyek felületükön gáz, gőz, folyadék, vagy oldott anyagok megkötésére képesek és használatosak.

Az adszorpció gyakorlati alkalmazása során a gáz, gőz, folyadék és oldott anyag megkötő képességet különféle technológiákban hasznosítják megkötésre, szelektív elválasztásra, kinyerésre, folyadékok derítésére, tisztítására, mozgékony anyagok lekötésére.

A környezetvédelmi technológiában folyadékok, víz, talajvíz, szennyvíz kezelésére szűrők, adszorberek tölteteként, talajban előforduló mozgékony szennyezőanyagok in situ megkötésére, immobilizálására szilárd anyaghoz adva pl. talajhoz keverve használhatjuk őket.

Talajvízkezelésben használt adszorberek, töltött oszlopok, szűrők töltete lehet aktív szén, oxidok, hidroxidok, szilikátok, polimerek vagy biológiailag aktív anyag.

Talaj szervetlen szennyezőanyagainak megkötésére nagy agyagásványtartalmú, kolloid szemcseméretű anyagokat, mészhidrátot, aprított mészkövet, nyersfoszfátot, pernyéket, hamukat alkalmaznak, talajba keverve.

az adszorpció anyagfelhalmozódás a testek külső és belső felületein, különböző fizikai fázisok találkozása révén. Jelentheti gázok, gőzök vagy oldott anyagok felhalmozódását a folyadék vagy szilárd anyag felületi rétegében. Az adszorbeálandó anyagot megkötő partner az adszorbens. Ha az adszorbeált anyag a megkötő anyag belsejébe is behatol, akkor szorpcióról beszélünk, mely magába foglalja mind az ab- mind az adszorciót. Adszorpció fajtái: folyadék-gáz; folyadék-folyadék, szilárd-gáz, szilárd-folyadék, szilárd-szilárd. Az adszorpció lehet reverzibilis és irreverzibilis. A reverzibilis főként fizikai folyamat, a reverzibilis adszorpció esetén viszont általában kémiai reakció játszódik le, melyet kemiszorpciónak is neveznek. Az adszorpciót a fajlagos adszorbeált mennyiséggel jellemezhetjük g/cm³ vagy cm³/cm³. Az igen nagy fajlagos felületű adszorbenseket az "aktív" jelzővel illetjük, pl. aktív szén.

Az adszorpció talajremediációval kapcsolatos alkalmazásai: levegőtisztítás, talajlevegő-kezelés, talajgáz-kezelés, értékes gőzök visszanyerése, termikus deszorpció, égetés, pirolízis, vitrifikáció során keletkező gázok és gőzök kezelése, víztisztítás, ex situ talajvíz-kezelés, csurgalékok kezelése, vizes kivonatok kezelése, talajvíz- és talajszennyező ionok megkötése, kicserélése ártalmatlan ionokra, gázok, gőzök és ionok is situ lekötése felszíni vízben, talajvízben, talaj és üledék szilárd fázisaiban.

Az adszorpció különleges formája a bioszorpció, amikoris elsősorban a gáz, gőz vagy ionos oldott formájú szennyezőanyagot nagyfelületű biofilmen adszorbeáltatjuk, ahol a szennyezőanyag biológiai átalakulása megtörténik. Fontos jelenség a környezetben és technológia alapját is képezheti a növényi gyökerek adszorpciója, elsősorban a talaj pozitív ionjainak adszorpciója ioncsere mellett. A bioszorpció intenzív formája a rizoszférában gyökérzóna zajlik, itt a bevezető folyamat a biofilmek és a hajszálgyökereken történő adszorpció majd azt követő biodegradáció, illetve növényi felvétel. Az abszorpcióra képes anyagot vagy abszorberekben alkalmazzák, vagy diszperz formában juttatják a vízbe, szennyvízbe, talajba, üledékbe.

Az adszorpció fordítottja a deszorpció, az a folyamat, amikor a felületen megkötött anyag leválik a felületről és eltávozik onnan. Ez a folyamat is fontos szerepet játszik a könyezetvédelmi technológiákban, elsősorban szilárd felülethez kötött, bizonyos mértékig illékony anyagok eltávolítása céljára.

Deszorpción alapuló remediációs technológia a talajt szennyező szénhidrogének termikus deszorpciója, amikor a hő hatására mozgékonnyá vált szennyzőanyag gőz formájában leválik a talajszemcsék felületéről és a gőzfázisből kinyerhető, összegyűjthető lesz.

a terjedés legegyszerűbb formája: szállítás, transzport. Ilyen a por levegő általi szállítása, a víz folyása, a szennyezőanyag víz általi traszportja, stb.