Lexikon
a legtöbb élőlény szintetizál polimer molekulákat, saját sejtjeinek építőelemeként, elsősorban a sejtfal felépítéséhez. Ezekből a biopolimerekből is lehet anyagokat és termékeket készíteni, de legtöbbjük csak kevéssé képes ellenállni a környezeti hatásoknak, nedvességgel érintkezve, esőn elázik, szétesik. A két legsikeresebb biopolimer a poli-hidroxibutirát és a polikaprolakton. Mindkét anyag, a szintetikus műanyagokhoz hasonlóan, hőre lágyuló, vízálló és vízátnemeresztő. A környezet mikroorganizmusai képesek megbontani a polimer szerkezetet és hónapok vagy évek múltával teljesen lebontani a biopolimereket. Általánosan használható, ellenálló, vízálló és vízátnemeresztő biopolimerek a növényi rostanyagok és a fa. A fák faanyagának génmanipulációval történő módosításával behatóan foglalkoznak a génmérnökök, hogy az ember céljainak megfelelő faalapú biopolimerekhez jussanak.
&show
monomer egységek egy vagy több típusának sorozatával jellemzett molekulákból álló anyag. Az ilyen molekulák széles molekulasúly-tartományban oszlanak el, amelyben a molekulasúly különbségét elsősorban a monomer egységEK számának különbsége okozza. A polimer a következőkből áll:
1. A legalább három monomer egységet tartalmazó molekulák egyszerű súlytöbbsége, amelyek legalább egy másik monomer egységhez vagy egyéb reagenshez kovalens kötéssel kapcsolódnak;
2. Az azonos molekulasúlyú molekulák kevesebb mint egyszerű súlytöbbsége.
Ennek a meghatározásnak az összefüggésében a "monomer egység" a polimerben található monomer anyag kötött formáját jelenti (Forrás: REACH 3. cikk (5)).
A PCR egy olyan molekuláris biológiai technológia, melynek során a DNS egy bizonyos részletét in vitro enzimes reakcióban megsokszorozzák (amplifikálják). A reakció célja az, hogy a az igen kis kópiasámú, esetleg egyetlen egy DNS molekulát analizálható mennyiségben állítsák elő.
A láncreakció beindulásának feltétele a kapcsolódás a vizsgálandó DNS és a vizsgálat céljából hozzátett, céltudatosan megtervezett és megszintetizált indítómolekula (primer) között. Ezen alapul egyes DNS-részletek vagy gének kimutatása, hiszen a láncreakció csak akkor indul be, ha a vizsgált mintában jelen van a keresett DNS molekula vagy molekularészlet, ahova a primer kapcsolódni tud.