Lexikon

&show

kolloid állapotban lévő rendszer, melynek elemei 1-500 μm méretű részecskék, melyek egymással kapcsolatba lépve diszperz rendszert alkotnak. A kolloid állapot fő jellemzője a nagy fajlagos felület, a felület különleges minősége és az, hogy a kolloid rendszerek általában nincsenek egyensúlyi állapotban, emiatt változékonyak, külső hatásokra érzékenyen reagálnak. Vizsgálatuk nem egyszerű, mert maguk a mérési módszerek is nagymértékben befolyásolják a rendszer állapotát, emiatt figyelembe kell venni a folyamatok időbeni változását, koncentrációfüggését, a diszperzitásfokot és annak változását, vagyis dinamikus mérési, vizsgálati módszereket kell alkalmazni.
A talaj szerves és szervetlen kolloidok komplex rendszere, minden érvényes rá, amit a kolloid diszperz rendszereknél ismertettünk. A talaj szerves anyagai, a humuszanyagok molekuláris méretű anyagból kondenzációval, polimerizációval, többszörös kapcsolódások után éri el a kolloid mérettartományt, a szervetlen kolloidok, az agyagásványok viszont a kőzetek mállása és a szilikátok másodlagos átalakulása révén aprózódnak annyira, hogy végül kolloid méretű szemcsékké válnak. A talaj annyival is bonyolultabb, mint egy átlagos kolloid rendszer, hogy a talajnak egy élő "frakciója" is van, a talaj élővilága, a talajbióta.
A kolloidok vizsgálati módszerei eltérnek a homogén és heterogén rendszerek vizsgálati módszereitől, a talajnál is alkalmazzák a kolloidoknál már bevált módszereket: elektronmikroszkópia, diffúzió, ülepítés, ozmózisnyomás- és viszkozitásmérés, felületi feszültségek mérése, röntgenvizsgálatok, elektrokinetikai mérések.