Lexikon

az Európai Parlament és Tanács1013/2006/EK rendelete (2006. június 14.) a hulladékszállítást szabályozza.

Bár a hulladék tagállamon belüli szállításának felügyelete és ellenőrzése tagállami hatáskörbe tartozik, a hulladékszállítással kapcsolatos nemzeti rendszereknek koherenseknek kell lenniük a közösségi rendszerrel, hogy a környezetvédelem és az emberi egészség védelme megvalósuljon.

Az ártalmatlanításra vagy hasznosításra szánt hulladék szállítása esetén az ilyen szállításokra vonatkozó előzetes írásos beleegyezéssel kell biztosítani a felügyeletet és ellenőrzést. Az ilyen eljáráshoz ennek megfelelően előzetes bejelentésre van szükség, amely az illetékes hatóságok számára kellő tájékoztatást biztosít az emberi egészség és a környezet
védelméhez szükséges intézkedések meghozatalához. Az előzetes értesítésnek a hatóságok számára azt is lehetővé
kell tennie, hogy indokolt kifogással élhessenek az ilyen szállításokkal szemben. A hasznosításra szánt hulladék szállítása esetén meghatározott kísérőadatokat írnak elő.

A rendelet egységes alkalmazása, valamint a belső piac megfelelő működése érdekében, továbbá a hatékonyság miatt szükséges annak előírása, hogy a bejelentéseket a küldő ország illetékes hatóságán keresztül tegyék meg.
A vonatkozó bejelentőlapot és kísérődokumentumot – amennyiben lehetséges – a hulladéktermelőnek kell kiállítania.
Az ártalmatlanításra szánt hulladék szállítása esetén számításba kell venni a földrajzi közelség, a hasznosítás elsődlegessége és az önellátás elveit, közösségi és nemzeti szinten.

A tagállamoknak a hulladékok ártalmatlanítása terén önellátóvá kell válniuk. A tagállamoknak biztosítaniuk kell hogy a hulladékgazdálkodásra szolgáló létesítmények az elérhető legjobb technikákat a létesítmény engedélyének megfelelően alkalmazzák, továbbá, hogy a hulladék kezelésére a környezetvédelmi szabványokkal összhangban kerüljön sor.

A rendelet a hulladékkezelő létesítményekre és az egyedi hulladékanyagok kezelésére valamint az újrafeldolgozásra kötelező követelményeket ír elő az egész Közösségben egységesen.

Kötelezővé teszi, hogy illegális szállításért felelős személy vigye vissza az adott hulladékot, vagy annak hasznosítására vagy ártalmatlanítására alternatív lépéseket tegyen. Amennyiben ez a személy elmulasztaná ennek megtételét, akkor – illetékességüktől függően – a küldő vagy a célország illetékes hatóságainak maguknak kell beavatkozniuk.

A rendelet tisztázza az országok közötti szállítás feltételeit és hogy mit lehet és mit nem lehet exportálni, illetve importálni és hogy hogyan történjék a harmonizálás a Bázeli Egyezménnyel és más vontakozó európai rendeletekkel. Kitér a szükséges együttműködésre a hulladékszállítmányok ellenőrzése érdekében. Azt követeli többek között, hogy a bejelentőlap és a kísérődokumentum terjedelme lehetőség szerint két oldalon elférjen.

Forrás: http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:L:2006:190:0001:0098:HU:PDF

"a bizonyítékok súlya" egy döntéselőkészítő folyamat, melyben a különböző információk erős és gyenge pontjati figyelembe véve haladunk a következetés levonása és alátámasztása felé.

A bizonyíték alapú megközelítés a korábbi lépések során nyert és megszerzett, rendelkezésre álló különböző információk viszonylagos
értékének/súlyának az értékelését, vagyis súlyozását jelenti. E célból minden egyes információhoz egy értéket kell hozzárendelni. Ezen értékek/súlyok egy formalizált eljárás alkalmazásával objektív módon vagy szakértői megítélés alkalmazásával rendelhetők hozzá. A
rendelkezésre álló bizonyítékhoz hozzárendelt súlyt befolyásolja az adatok minősége, az eredmények következetessége, a hatások jellege és gyakorisága, az információk relevanciája.

Ezt a metodikát használja a jog, az orvostudomány és újabban a környezettudomány.

Az orvos a szimptómák megléte, illetve kizáró okok hiánya alapján hoz diagnózist, határozza meg a betegséget.

A REACH törvény a vegyi anyagok jellemzésére alkalmazza olyan esetekben, amikor nincsenek konkrét mérési eredmények, illetve átfogó jellemzés a vegyi anyag bizonyos káros hatásairól. Több, egymástól független információs forrásból származó adat elegendő bizonyítékkal
szolgálhat annak a feltételezésnek a bizonyítására, miszerint egy anyag adott veszélyes tulajdonsággal rendelkezik vagy nem rendelkezik, míg e vélemény alátámasztásához az egyes forrásokból nyert különálló információk önmagukban nem tekinthetők elegendőnek.

A digitális térképezés és előrejelzés a műholdas GIS adatok alapján készít információt, például előrejelzést a földfelszínnel kapcsolatos veszélyek nagyságáról (földcsuszamlás, talajromlás).

vegyi anyagok toxikus anyagok, veszélyes anyagok, xenobiotikumok keverékének olyan együttes hatása, melynek mértéke egyszerű összeadással kapható meg az egyes összetevők hatásaiból, tehát az egyes komponensek se nem erősítik, se nem gyengítik egymás hatását lásd még szinergizmus, antagonizmus.

az akut orális toxicitás a vizsgálandó anyag egyszeri vagy 24 órán belül többszöri dózisának szájon át történő beadását követően jelentkező káros hatások.

az akut toxicitás a vegyi anyagnak való egyszeri kitettség alkalmával, rövid távon jelentkezik. Az akut toxikus hatás koncentráció-, ill. dózisfüggésének meghatározása vagy epidemiológiai vizsgálatok alapján történhet.

A leggyakoribb laboratóriumi környezettoxikológiai tesztek a Microtox vagy a Vibrio fischeri lumineszcenciagátlási-teszt, az algatesztek, a vízibolha teszt Daphnia magna, a haltesztek, a csírázásgátlási és a növénynövekedési tesztek, a földigiliszta teszt Eisenia foetida, a madártesztek, a több fajt alkalmazó mikrokozmosz tesztek, valamint a toxikológiai tesztek kisállatokkal patkány, egér vagy szövettenyészetekkel, stb. Az akut toxicitás nagyságát leggyakrabban az alábbi értékekkel szoktuk jellemezni:

LC₁₀, LC₂₀, LC₅₀, LC₉₀ = letális koncentráció Lethal Concentration, mely a teszt-organizmus 10, 20, 50 vagy 90 %-ának pusztulását okozza.

EC₁₀, _EC20, EC₅₀, EC₉₀ = hatásos koncentráció Effect Concentration, mely a mérési vagy vizsgálati végpont 10, 20, 50, 90 %-os csökkenését okozza.

LD₁₀, LD₂₀, LD₅₀, LD₉₀ = letális dózis Lethal Dose, mely a tesztorganizmus 10, 20, 50 vagy 90 %-ának pusztulását okozza.

ED₁₀, ED₂₀, ED₅₀, ED₉₀ = hatásos dózis Effect Dose, mely a végpont 10, 20, 50, 90 %-os csökkenését okozza.

A koncentráció–hatás görbe meredekségét használva vegyi anyagok toxicitásának jellemzésére eltérő eredményt kaphatunk, mint az EC_x értékeket használva, hiszen a szigmoid görbék alakja eltérő lehet.

Akut toxicitás mérése esetén a tesztelési idő rövidsége miatt könnyen elkövethetjük azt a hibát, hogy a hatás csak a teszt idejének lejárta után jelentkezik. Ezt kiküszöbölendő hosszú távú, un. krónikus vizsgálatokat kell végezni. A hosszú távú vizsgálatokban az utódok létrehozására gyakorolt hatást is mérhetjük. Az utódok számát is mérő tesztek a reproduktivitási tesztek.

az akut toxicitás azon káros hatásokra vonatkozik, amelyet egy anyagnak való 24 órán belüli egyetlen expozíció vagy több expozíció eredményezhet a szabványban leírt patkánykísérletekben. Ez a szemen és bőrön keresztüli vagy belélegzés általi beadási módokra vonatkozik. Egy vegyi anyag akut toxikus képességének előrejelzése az egészségre káros hatások meghatározásához szükséges, amelyek véletlenszerű vagy szándékos rövidtávú expozíció következtében léphetnek fel: a toxikus hatások típusai, támadási idejük, időtartam és súlyosság, az adag-válasz viszony és a nemek közti különbség a válaszban. A vizsgált károsodások lehetnek a toxicitás klinikai jelei, rendellenes testtömeg változások, és/vagy a szervek és szövetek patológiás elváltozásai, amelyek bizonyos esetekben halált eredményezhetnek.

Forrás: REACH

biotechnológia, melyben tenyésztett sejtek, leggyakrabban mikroorganizmusok energiatermelő biokémiai folyamatai játsszák a központi szerepet: nagy energiatartalmú redukált szubsztrátokat cukor, keményítő, cellulóz, stb. alkohollá oxidálják a sejt energiaigényének kielégítésére. Az anoxikus körülmények között történő oxidációhoz anaerob légzés, erjedés felhasznált hidrogénakceptor ilyenkor a légköri oxigén helyett egy szerves molekula, mely a hidrogén felvételével alkohollá alakul. Környezetvédelmi biotechnológiaként elsősorban bioetanol előállítására használják.

az antitesteket az immunrenszer sejtjei állítják elő, nevezetesen a limfociták. Az antitestek oldható fehérjék, melyek térszerkezete komplementer az antigének, vagyis a szervezetünket támadó idegen behatoló molekulák vagy sejt-építőkövek térszerkezetével, ezért azokkal szorosan össze tudnak kapcsolódni. Az antigénhez kapcsolódó antitest olyan komplexet alkot, melyben a illetéktelen behatoló molekula inaktívvá válik, illetve a kórokozó sejt elpusztul.

Ezt a szoros (erős) és szelektív kapcsolódást nem csak a gerincesek immunrendszere használja igen hatékonyan, de a biotechnológusok, vegyészek, orvosok is számos technológiát fejlesztettek ki az antitestek segítségével: analitikai módszereket (immunanalitika), orvosi diagnosztikai eljárásokat (immundiagnosztika) és gyógyítási, terápiás módszereket (immunterápia, monoklonális antitestek, stb.).

nitroaromásoknak is nevezik őket, erősen mérgező anyagok, többnyire gyógyszer- és festékipari alapanyagok. Gyakori talajszennyezőanyagok, a 2,4,6-trinitrotoluol (TNT) és a 2,4-Dinitrotoluol (DNT), melyek robbanószerek, katonai területek szennyezőanyagai. Az 1,3,5-trinitro-1,3,5-triazin (RDX), a cyclotetrametilén tetranitramine (HMX) és az atrazin növényvédőszerek. Ezeken kívül előfordulnak anilinek, melyeket pl. festékanyagként alkalmaznak nagyobb mennyiségben.

Biodegradációjuk négy útvonalon lehetséges:
- aerob biodegradáció során nitrit szabadul fel;
- kezdeti redukciós lépés során aromás amin keletkezik, majd ez bomlik tovább
- reduktív folyamatban a nitro csoport lehasadása, nitrit felszabadulása mellett
- a nitrocsoport részleges redukciója hidroxilaminná.

A nitroaromások bontásában a vizek és talajok mikriooganizmusai közül a Pseudomonas, Nocardia, és Comamonas nemzetség fajai jeleskednek, melyek N-forrásként hasznosítják a nitrocsoport nitrogénjét. Az anaerobok többsége csak aminokká redukálja az aromás nitrovegyületeket.

a mederből kilépő vizek, árvizek kártételei elleni megelőző tevékenység, amely az elönthető területet (árteret) árvízvédelmi művek (töltések, falak, árvízcsúcscsökkentő tározók, árapasztó csatornák) létesítésével mentesíti (mentesített ártér) a rendszeres elöntéstől.

a vulkáni törmelékes kőzetek egyik fajtája. Az autoklasztitok egy lávafolyás, lávaár vagy a feltörő magma részekre-részecskékre darabolódása során képződnek. A feltöredezés a kitöréshez kapcsolódik és a láva mozgása vagy hirtelen lehűlése okozza.

A töredezés típusai:

-Dermedve töredezés (quench fragmentation vagy chill fragmentation): A vulkán nagy vízoszlop alatt tör ki, így nincs elég energiája arra, hogy kirobbanjon. A kijutó anyag felszíne feltöredezik, és ez a feltöredezés mindig mélyebbre hatol.

-Felbreccsásodás (autobrecciation) vagy folyva töredezés (flow fragmentation): A lávaár mozgása során, annak felszínén történő aprózódás, töredezés, "bőrösödés".

A teratogenitási tesztek az utódokban jelentkező fejlődési rendellenességeket vizsgálják, amely megmutatkozhat az embrió pusztulásában, gátolt növekedésében és fejlődésében, valamint fenotípusban is jelentkező fejlődési rendellenességekben. A toxikus vegyi anyagok nagy része okozhat fejlődési rendellenességeket, hiszen az embriók érzékenyebbek, mint a kifejlett egyed. A természet általában többszörös védelemmel látja el az embriókat, de vannak olyan fajok, amelyek embriói a szabadban fejlődnek. Ilyenek a békaembriók.

Teratogenitási teszthez olyan tesztorganizmus szükséges, melynek eredményéből extrapolálhatunk az emberi teratogenitásra.

A Xenopus laevis békafaj az emberre is extrapolálható eredményt ad, ezen kívül számos előnnyel bír, mint tesztorganizmus. Jól ismert kísérleti állatfaj, széles körben használják genetikai és fejlődésgenetikai vizsgálatokhoz. Laboratóriumi körülmények között jól tenyészthető és fenntartható, egyszerre sok utódot hoz létre, így a kísérletekhez és mérésekhez megfelelő számú egyed áll rendelkezésünkre. További előnye, hogy az emlősökkel, a madarakkal és a hüllőkkel ellentétben az embriói a szabadban fejlődnek, így megfigyelhetőek.

A FETAX egy gyorsteszt, melynek előnye, hogy emlősökre és más fajokra is extrapolálható eredményt ad viszonylag rövid időn belül. Segítségével veszélyes hulladékok valamint tiszta és keverék vegyi anyagok teratogén hatása tesztelhető. Nem csak a teratogenitás indikálására használható, hanem ökotoxicitás pontos előrejelzésére is, hiszen a gyanúsított anyagok már sokkal kisebb koncentrációban hatnak a békaembriókra, mint a felnőtt, kifejlett egyedekre, tehát igen érzékeny tesztrendszer hozható létre az alkalmazásukkal. A FETAX eljárást érzékenysége és gyorsasága miatt a teratogenitás szűrésére és kizárására lehet a legjobban használni, negatív eredmény esetén. Ha viszont teratogenitást mutat, akkor más tesztekkel és tesztorganizmusokkal is kell azt bizonyítani.

A vizsgálathoz minimum 2 éves felnőtt hímekre és 3 éves nőstényekre van szükség. A felnőtt hím 7,5−10 cm hosszú, a nőstény 10−12 cm hosszú. A felnőtt egyedeket hetente háromszor kell etetni vitaminokkal feljavított marhamájjal.

A tesztedény egy nagyméretű akvárium a tenyésztésre szánt felnőttek számára, legalább 30 cm magas, 2−30 liter térfogatú, buborékoltató levegőztetéssel. Egy 40x40 cm-es akváriumban 4-6 egyed élhet.

Az embriókat Petri-csészében tartjuk és a tesztelést is abban végezzük. 10 ml tesztelegyben 25 embriót helyezünk a vizsgálathoz. Az embriók a tesztelendő vegyi anyagnak állandóan, végig a teszt alatt ki vannak téve. A tesztelendő anyagot naponta ismételten alkalmazzuk. A teszt időtartama 96 óra. A koncentrációk száma 5, az ismétléseké legalább 2.

A tesztközeg hőmérséklete a felnőtteknél átlagosan 23 ^oC, az embrióknál 24 ^OC. 12 órás megvilágítást 12 órás sötétség követ. A pH 6,5−9 között változhat.

A végpont az akut tesztnél a pusztulás, a szubakut vizsgálatnál a teratogenitás.

biológiai diverzitás, a fajok száma és eloszlása, az eltérő genetikai, alaktani és funkciójú élőlények egymás viszonyított aránya a közösségekben és az ökoszisztémákban. A biodiverzitás, a fajok sokféleségének csökkenése egyes ökoszisztémákban az egyik súlyos globális probléma. A csökkent diverzitás csökkenti az ökoszisztémák ártalmakhoz való alkalmazkodóképességét, illetve az alkalmazkodni képes fajok feldúsulnak a közösségekben. Ilyen körülmények között a környezeti ártalmak még jobban sújtják az amúgyis hátrányba került érzékenyebb fajokat.

Lásd még: diverzitás

a kőolajfinomítók mintájára elnevezett biomasszafeldolgozó üzemeket nevezik bio-finomítóknak. Egy komplex bio-finomító mindazt tudja, mint a kőolajfinomítók, vagyis az alapanyagból hajtóanyagot, hőt, energiát, vegyi anyagokat, műanyagokat, finomvegyszereket előállítani. Ma még nincsnek teljesen komplett biomasszára épülő finomítók, de hőt és villamosenergiát termelő biomasszára alapuló üzemek már léteznek és egyre népszerűbbek szerte Európában és a világ más részein.

A biomassza lehet bármilyen mezőgazdasági termény, gabonafélék, olajos magvak, olajpálma, amiből gazdaságosan lehet hőt, energiát nyerni és módosított anyagokat előállítani, de hasonlóképpen népszerű alapanyagok a mikroorganizmusok, így élesztőgombák, baktériumok vagy algák valamint a szerves hulladék.

A főtermékek, vagyis a biogáz, a bioetanol és a biodízel mellett a hő és egyéb anyagok és termékek előállítása történik az alapanyag függvényében összeállított műveletek segítségével: mechanikai előkészítés, kémiai vagy enzimes sejtfalbontás, fermentáció, azt követő tisztítás és izolálás, átalakítás, stb.

környezetmonitoring céljára alkalmazott biológiai módszerek összessége. Alapulhat egyetlen tesztorganizmust laboratóriumi ökotoxikológiai teszt vagy életközösséget mikrokozmosz teszt alkalmazó teszten, ilyenkor a környezeti mintát a laboratóriumba szállítás után vizsgálják. Alapulhat helyszíni, ún. in situ biológiai vizsgálatokon: aktív biomonitoring során a kiválasztott fajok izoláltan és kontrolláltan felnevelt egyedeit helyezzük a környezetbe, míg passzív biomonitoring esetén, a területen élő fajokat vizsgáljuk, így:
1. a közösség összetételét és működését: fajösszetétel, fajsűrűség, érzékeny fajok kihalása, tápláléklánc, a teljes ökoszisztéma anyag- és energiaforgalma;
2. az életközösség genetikai jellegzetességeit: rezisztens fajok megjelenése, genetikai jellemzők, DNS ujjlenyomatok;
3. a bioakkumulációt;
4. a biodegradációt;
5. biomarkereket: stresszfehérjék, metallotionein, citokrom P450.
A biomonitoring előszeretettel alkalmaz bioindikátor fajokat:
1. őrző fajok: a vizsgált területre telepített, nagy érzékenységű fajok, amelyek elpusztulásukkal korai figyelmeztetőül szolgálnak;
2. detektor fajok: a vizsgált területen élő fajok, amelyeknek szennyezőanyag hatására megváltozik a viselkedésük, koreloszlásuk, esetleg elpusztulnak;
3. kiaknázó fajok: rezisztens fajok, amelyek szennyeződés esetén előnybe kerülnek a többi fajjal szemben.
4. akkumuláló fajok: felveszik és akkumulálják a szennyezőanyagot olyan mennyiségben, hogy az kémiai analízissel kimutathatóvá válik.

a szennyvíz szerves és szervetlen anyagainak biológiai úton történő eltávolítása. A szennyvízben lévő anyagokat a szennyvíztisztító mikroflóra tagjai anyagcserefolyamataikban hasznosítják: belőlük energiát termelnek (légzés, mineralizáció) és/vagy sejtjeik felépítéséhez és működtetéséhez szükséges anyagok bioszintézisére használják.

A biológiai szennyvíztisztítási technológiákban bonyolult közösségek végzik a szennyvíizek tisztítását, acélból, hogy a használt felszíni víz élővizekbe ereszthető legyen. A szennyviztisztító telepek mikroorganizmus-közössége számára a biotechnológus által irányított technológia biztosítja az optimális működési paramétereket. A szennyvíz "megtisztulása" nem jelenti minden szennyvízben lévő anyag elbontását, hanem inkább azt, hogy a vízben oldott anyagok koncentrációja lecsökken a befogadó felszíni víz által meghatározott, elfogadható szintre.

A szennyvízből tehát minden olyan szennyezőanyag eltávolítható illetve átalakítható, amely valamely mikroorganizmus számára tápanyagul (szubsztrátként) szolgálhat. A szennyvíztisztitók mikroflórája nagyon flexibilis, fajeloszlásával és genetikai változékonyságával képes adaptálódni a folyamatosan változó összetételű, esetleg akár toxikus szennyvizekhez is. Az éppen aktuális szennyezőanyagok bontását az optimális mikroflóra-összetétel, énnek a közösségnek a működéséhez szükséges körülmények (a szennyvíztisztítás optimális paraméterei) együttesen biztosítják.

A szennyezőanyagok vízben nem oldható és nehezen vagy egyáltalán nem biodegradálható része az eleveniszapos tisztítórendszerekben a szennyvíziszapban, a csepegtetőtestes rendszerekben, a rögzített fázisban, a gyökérzónás szennyvízkezelés során a talajban, tehát mindig a szilárd fázishoz kötve marad, abban feldúsul. Így ennek a fázisnak a hosszú távú kezelésére, elhelyezésére külön gondolni kell.

A vízben oldott szerves anyagokon kívül a szennyvízben lévő nitrát és foszfát is eltávolítható a szennyvíizekből biológiai úton. Az aerob szennyvíztisztás során az ammónium-ion nitráttá alakul, ez a nitrifikáció, a nitrát viszont csak anoxikus körülmények között képes nitrátlégző (denitrifikáló) baktériumok segítségével nitrogéngázzá – denitrifikáció – alakulni.

A szennyező anyagok mind aerob, mind anaerob módon bonthatóak. Az aerob lebontás hatékonyabb, gyorsabb, viszont levegőt igényel, amely költséges technológiai paraméter.

A biológiai szennyvíztisztítás természetközeli megoldásai a tavas kezelés, a mesterséges lápok, a nyitott csatornák, az élőgépek, melyek előnye, hogy ezek energiát nem igénylő, un. passzív rendszerek.

A biológiai szennyvíztisztítás a technológiai megoldások széles skáláját alkalmazza, melyek közül a legismertebbek az alábbiak:
- aerob eleveniszapos szennyvíztisztítás
- csepegtetőtestes biológiai tisztítók
- levegőztetett csepegtetőtestek,
- szabad felületű, illetve felületi levegőztetéssel ellátott medencék
- biológiai szűrők
- levegőztetett biológiai szűrők
- biológiai membrán-reaktorok
- lagunás kezelés
- mesterséges lápok alkalmazása
- nitráteltávolítás
- foszfáteltávolítás
- gyökérzónás szennyvízkezelés
- élőgépes szennyvízkezelés.

A szennyvíziszap további kezelésére alkalmas technológiák:
- aerob iszapkezelés
- anaerob iszaprothasztás, metántermeléssel
- komposztálás
- égetés biomasszaként
- szennyvíziszap közvetlen talajra alkalmazása
- szennyvíziszap (veszélyes) hulladékként történő lerakása.

a biológiai gáztisztításban a gázszennyező anyagok lebontására mikroorganizmusokat alkalmaznak. Mivel a mikroorganizmusok élettevékenységéhez a víz nélkülözhetetlen, azok a biológiailag lebontható szennyezőanyagok eliminálhatók ezen a módon, amelyek vízben oldódnak.
A módszer előnye, hogy a lebontás kis hőmérsékleten játszódik le. A lebontást végző mikroorganizmusok csak szűk pH-tartományban életképesek, ezért a megfelelő pH-tartásáról gondoskodni kell. Bizonyos szennyezőanyagokra (pl. nehézfémek) a baktériumok érzékenyek, ezek jelenlétében dezaktiválódhatnak vagy elpusztulnak.
A biológiai tisztítás vizes szuszpenzióban lévő vagy szilárd anyagon rögzített mikroorganizmusokkal történik. Rögzített mikroorganizmusokat a bioszűrők vagy biofilterek valamint a bioreaktorok (csepegtetőtest), szuszpenzióban lévő mikroorganizmusokat pedig a biomosók alkalmaznak.
Ipari méretekben a lebontásra használt mikroorganizmusok legtöbbször szennyvíztisztító üzemből, ritkábban a talajból származnak. Gyakran használnak véggáztisztítási célokra specifikus baktériumtörzseket is. A baktériumtörzset az adott összetételű gázhoz hozzá kell szoktatni, az adaptációs idő általában 2–4 hét. A specifikus baktérium törzsek előnye az, hogy az adaptációs idő lerövidül.
Forrás: Barótfi István (Ed.): Környezettechnika, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 2000

jelentése: Binary Unit – magyarul: bináris szám, vagyis kettes számrendszerbeli jegy.

A számítógépes információtárolás alapegysége, az információ egysége.

Elektronikai értelemben a legkisebb értékelhető két választási lehetőséget fejezi ki: 1 – bekapcsolás, vagy 0 – kikapcsolás.

A bizonyítási teher fogalmát számos EU irányelv és magyar jogforrás használja. Fogalma (Ptk.): a bizonyítás sikertelensége esetén annak hátrányait az kénytelen viselni, akin a bizonyítási teher nyugszik.Károsultnak kell bizonyítania:
- a kárt,
- a kár mértékét,
- okozati összefüggést.
Károkozónak kell bizonyítani:
- magatartása nem volt jogellenes,
- magatartása jogellenes ugyan, de nem felróható.Alapelvként a felróhatóság vélelme érvényesül, kivéve (ekkor a bizonyítási teher is megfordul):
- vétőképtelen károkozása estén (Ptk. 347.§ (4) bek.),
- szerződésszegéssel okozott károk,
- ajándékozás, stb.
A Btk. 4. § (1) bekezdése szerint „A vád bizonyítása a vádlót terheli.” Az Alkotmánybíróság 63/1997. (XII. 12.) AB határozatában a következőképpen fogalmaz: „Szabálysértés miatt az elkövető akkor vonható felelősségre, ha cselekménye szándékos vagy gondatlan (...), a bizonyítási teher - a büntetőeljáráshoz hasonlóan - a hatóságokat terheli.”A KET alá tartozó eljárások esetében az ügyfél kérelmére indult eljárásban az ügyfél bizonyítja, hogy a jogszabály által előírt feltételeknek megfelel, a hivatalból indult eljárásnál pedig a hivatal bizonyítja az eljárás folytatásának szükségességét. Így a bizonyítási teher megoszlik az ügyfél és a közigazgatási szerv között. A bizonyítási eljárás hivatalból vagy kérelemre történik.

meghatározott anyagnak, az anyagok egy csoportjának, illetve az indikátornak adott terület földtani közegére vagy felszín alatti vizére jellemző, vizsgálatokkal megállapított tényleges háttér-koncentrációja.

a belélegezhető, ill. a tüdőben visszamaradó porok esési sebesség szerint meghatározott frakcióeloszlása. A frakcióeloszlást az

E_f= 1- (d/_dmax)²összefüggés határozza meg.

ahol: 

d:a por esési sebességével equivalens gömb átmérője
d_max = 7,1 µm p = 1 g/cm³ sűrűség esetén, amikor az esési sebesség
w_e = 1,5 * 10^-3 m/s

Forrás: MSZ 21460/3–78

az irritáció és korrózió helyi hatások, vagyis az elváltozások az anyagnak a bőrrel, szemmel vagy a nyálkahártyákkal, mint pl. a légutakkal, való első érintkezésének a helyén lépnek fel.

A korrozív anyagok megsemmisíthetik az élő szöveteket, amelyekkel kapcsolatba kerülnek egyetlen expozíció után.

Az irritáló anyagok nem-korrozív anyagok, amelyek a szóban forgó szövetekkel való közvetlen érintkezésen keresztül gyulladást okozhatnak egyetlen expozíció után. Az anyagok, amelyek csak ismételt expozíció után okoznak irritáló hatásokat, nem kerülnek osztályozásra irritáló anyagokként a REACH rendelet értelmében.

A bőr és/vagy szemek irritációja teljesen visszafordítható változások létrejöttére vonatkozik egy anyag alkalmazását követően (a szemirritáció esetében, ha az alkalmazás a szem elülső felületére kerül végrehajtásra).

A korrozív anyagok visszafordíthatatlan hatásokat hoznak létre, mint pl. a felhám és az irha nekrózisa, szemszövet károsodás vagy a látás romlása.

A légzőszervi irritációt okozóként osztályozott vegyi anyagok a bőr- vagy szemirritációhoz hasonló irritációkat okoznak. Ezek más toxikus hatásokat is okozhatnak a vegetatív idegrendszerrel való kölcsönhatással kapcsolatban és reflexválaszokhoz vezethetnek (tüsszentés, köhögés, légzőszervi tünetek, stb.). Ezek a hatások visszafordíthatók. A légzőszervi irritáció vizsgálata nem kötelező a REACH értelmében, mivel nem állnak rendelkezésre jóváhagyott irányvonalak. Mindazonáltal, figyelembe kell venni a létező és rendelkezésre álló adatokat, amelyek bizonyítják az anyag légzőszervi irritáló képességét.

Forrás: REACH

vegyi anyagok bőrszenzitizáló hatásának tesztelését az OECD 406/92 útmutató tartalmazza. A tesztállat tengerimalac, a tesztelésre kétféle mmetodikát alkalmaznak a maximalizáló tesztet és a Buehler tesztet, melyek az állatok számában és a kezelések közötti napok számában különbözik.

A tesztről a KÖRINFO tudásbázisban az alábbi címeken olvashatunk:

https://enfo.hu/etanfolyam/4950

http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:L:2008:142:0001:0739:HU:PDF - 202. oldalon.

a vizsgálandó anyag alkalmazását követően 4 órán belül megjelenő, visszafordítható bőrkárosodás.

az élő sejtek alapanyaga (citoszol vagy citoplazma-mátrix), melyben eukarióta sejtek esetén a membránnal elhatárolódó sejtmag, valamint membránok, fonalak és szemcsék hálózatához (endoplazmatikus retikulum) kapcsolódva sejtszervecskék (organellumok, így mitokondrium, plasztiszok, Golgi-készülék, szferoszómák és lizoszómák) valamint zárványok (pigmentek, tartaléktápanyagok, fehérje és kristályos zárványok) helyezkednek el. A protoplazma differenciálódása citoplazmára és karioplazmára (a sejtmag alapanyaga) az evolúció eredménye, a prokarióta sejteknél még csak egy sejtplazma van, nincs membránnal elkülönülő sejtmag. A citoplazmát a külső tértől a sejtmembrán választja el, egy félig áteresztő hártya, mely a vizet és kisebb ionokat átengedi, de a nagyobb molekulák csak aktív transzporttal juthatnak át rajta. A növényi és gomba sejtmembránon kívül sejtfal is van, az állati sejteknél sejtfal nincs.

A citoplazmában zajlik a sejt anyagcseréje (energiatermelés és bioszintéziek), a citoplazma felelős a mozgásért és az ingerlékenységért. A sejtmag szerepe a genetikai állomány továbbadása, a genetikai információ „olvasása” és átírása a növekedés, a szaporodás és a mindennapi működés során.

A citoplazma morfológiailag is jellemzi a sejtet: a sejt működési állapotát, korát, rendellenességeit. A citoplazmában oldott makromolekulák miatt a citoszol nem tekinthető tökéletes oldatnak, a benne oldott makromolekulák mennyiségétől függ, hogy a többi citoplazmában oldott molekula számára mennyi jut. Ha nagyon sok a makromolekula, akkor a többi molekula effektív koncentrációja, emiatt viselkedésük megváltozik, semmiképpen sem hasonlítható a tesztekben kimért jellemzőikhez.

a Daphnia, a vízibolha az egyik legelterjedtebb vízi tesztorganizmus. Két faja népszerű, mint ökotoxikológiai tesztorganizmus: a Daphnia magna és a Daphnia pulex.

Teszteléshez a laboratóriumban nevelt harmadik generáció alkalmazható. A D. pulex, a kis vízibolha, kisebb méretű és a lágyabb vizet is tolerálja.

A víz minősége az egyik legfontosabb faktor a tesz kivitelezése során. A víz nem tartalmazhat klórt, halogénezett szerves vegyületeket, nehézfémeket és szerves makro- és mikroszennyezőanyagokat. Ahol jó minőségű vezetékes- vagy kútvíz van, ott csak kisebb fokú víztisztításra van szükség. Ahol rossz minőségű a víz, ott komolyabb, esetleg többlépcsős víztisztításra van szükség; szűrésre, desztillációra. A minták hígítására használt víznek azonos minőségűnek kell lennie a Daphnia fenntartására szolgáló vízzel.

Referenciaanyagként Na-pentaklórfenolt szoktak alkalmazni. A referencia vegyület toxikus hatására adott válaszból következtethetünk a tesztorganizmus egész­séges állapotára és a tesztkörülmények megfelelő voltára. Referenciaanyagként Na-pentaklórfenolt szoktak alkalmazni. A referencia vegyület toxikus hatására adott válaszból következtethetünk a tesztorganizmus egész­séges állapotára és a tesztkörülmények megfelelő voltára.

A teszteléshez 10 db 24 órásnál nem idősebb újszülöttet használunk. Az állatkákat 100 ml tesztoldatot tartalmazó 125 ml-es edénybe helyezzük. A tesztelendő vegyi anyag 5 különböző koncentrációját vizsgáljuk, ehhez adódik a negatív kontroll és a referenciaanyag. Általában 3 ismétlés szükséges a megfelelő minőségű eredményhez.

Az állatkák halálát nehéz megállapítani, ezért végpontként a mozgásképtelenséget illetve mozdulatlanságot használjuk. Akkor tekinthető mozdulatlannak egy vízibolha, ha üvegpipettával vagy üvegrúddal megpiszkálva sem mozdul meg. A mérést 24 óra és 48 óra elteltével végezzük. Az akut teszt során nem etetjük az állatokat. Optimális hőmérséklet 20 ^oC, a megvilágító fény intenzitása 540 - 1000 lux közötti érték lehet, 16 órás megvilágítást 8 óra sötétség követ. A pH: 7,0-8,6 között változhat, az oldott oxigén koncentrációja 60-100 %.

A 48 órás akut teszt jól alkalmazható „tiszta” vegyi anyagok veszélyességének felmérésére, vegyi anyagok keverékeire, szennyvizekre és más elfolyó vizekre, veszélyes hulladékokra.

Az egyes Daphnia fajok és változatok érzékenysége nagymértékben eltérhet egymástól, ezért igen fontos a tesztorganizmus azonosítása és megadása. Ha különböző laboratóriumok eredményeit össze akarjuk hasonlítani, akkor azonos klónból származó állatokat kell alkalmazni.

A teszt előnye, hogy kivitelezése nem költséges, magának a tesztnek a környezeti- és egészségkockázata kicsi, időigénye szintén kicsi. Hátránya, hogy kényes a víz minőségére és egyes esetekben túlzott érzékenységet mutat.

a 21 napos krónikus Daphnia (vizibolha) teszt során az állatok túlélésén kívül növekedésüket és szaporodásukat is vizsgálhatjuk.

A viszonylag hosszú idejű teszt során az állatok etetéséről gondoskodni kell. Általában algákat és laboratóriumonként eltérő adalékokat alkalmaznak.

A teszt kivitele lehet szakaszos vagy folytonos. A szakaszos kísérletet rendszeresen frissíteni kell. A folyamatos átfolyást biztosító kamra egyik előnye, hogy hígítással állandó összetételű és minőségű közeget produkál, nem kell frissíteni, így az átrakással nem sérülhetnek meg az állatok, mint a szakaszos frissítésnél.

Egy módosított változat a Ceriodaphnia dubia fajt alkalmazza a krónikus teszthez. A C. dubia kisebb méretű, mint a D. magna, gyorsabban szaporodik, így a teszt ideje lerövidül, kisebb edényben, kisebb költséggel oldható meg. A kis méret viszont ügyesebb kezet, esetleg mikroszkóp alatti munkát igényel.

Ez a faj is igényes a táplálékra, olyan összetételű táplálék szükséges, mely a viszonylag hosszú idő alatt is biztosítja a tesztállatok egészségét, fejlődését és szaporodását.

A krónikus teszt szintén 10 állatot alkalmaz, minimum 2 ismétlésben, 100 ml-es edényben 80 ml tesztoldattal, 21 napon keresztül. A hőmérséklet 20 ^oC, a megvilágító fény intenzitása 600 lux, 16 órás megvilágítást 15−30 perces átmenet biztosításával 8 órás sötétség követ. Az oldott oxigén koncentráció 40-100%, külön levegőztetés nem szükséges. A végpontok a túlélés, a növekedés és a szaporodás.

egy jól működő hulladéklerakónál alapvető feltétel, hogy a gázképződés és gázmentesítés ellenőrzött körülmények között történjék annak érdekében, hogy megelőzzük a depóniagáz nemkívánatos kijutását az atmoszférába, illetve a környező talajrétegekbe. A keletkező gáz ellenőrzött gyűjtése illetve elvezetése fontos, mert:

-     a nagy nyomású gáz kitöréseket okozhat a lerakóban;

-     a gáz kiszivárgása a vegetáció pusztulását idézheti elő, aminek a következménye, hogy a rekultivált felszínen  jelentősen nő az erózió veszélye;

-     toxikus hatása lehet;

-     a tartós gázkibocsátás a hulladéklerakó közvetlen szomszédságában lakók egészségét veszélyeztetheti;

-     kellemetlen szaghatást okoz;

-     a keletkező metán a levegővel keveredve robbanókeveréket alkot;

-     a keletkezett gáz olcsó energiaforrás, ezért gyűjtése célszerű,

-     a metán a legveszélyesebb üvegházhatással bíró gáz, mely nagyban hozzájárul a globális felmelegedéshez.

A gázellenőrző és gyűjtő rendszer lehet aktív vagy passzív. Passzív rendszerben a hulladéklerakóban kialakuló természetes gáznyomás a gázmozgás hajtóereje. Aktív rendszerben mesterséges vákuum segíti elő a gázkinyerést a lerakóból.

Az elvezetett gáz kezelése történhet:

-     kiszellőztetéssel a légkörbe (nem környezetbarát megoldás);

-     kéntelenítés biológiai mosóban, majd szén-dioxid eltávolítás nyomásváltoztatásos adszorpciós eljárással, gyűjtés, hasznosítás;

-     nagynyomású vizes mosással (szén-dioxid-, kén-hidrogén-, por- és mikroorganizmus-mentesítés céljából), melyet a vízgőz kondenzáltatása követ a gáz nedvességtartalmának csökkentése érdekében; gyűjtés, hasznosítás;

-     hasznosítás nélkül fáklyázással, vagyis helyszíni elégetéssel.

Hasznosítási lehetőségek közül elsődleges a lerakónak és kiszolgáló létesítményeinek az energiaellátása (gázmotorokban történő elégetéssel), de szóba jöhet a villamosenergia- és a melegvíz-előállítás (blokkfűtőerőművekkel) is. Ezeken túlmenően az előkezelt gáz betáplálható a földgázt szállító helyi gázhálózatba.

az ökoszisztéma, illetve egyes ökológiai közösségek gazdagsága, változatossága. Jelentheti a közösségben előforduló fajok vagy magasabb taxonómiai egységek mennyiségét, ezek egymáshoz viszonyított arányát, részarányát.

a bióta gazdagságát jellemző érték. Egy ökoszisztémában jelenlévő fajok és egyedek felmérése alapján képzett index alapulhat a rendszertani egységEK számán faj, család, stb. és ezeknek a közösségen belüli relatív mennyiségén, vagyis eloszlásán.

DNS sejtbe juttatása közvetítő segítségével az alábbi módokon történhet.

Liposzóma közvetítéssel

Liposzómákat kiterjedten alkalmaznak hidrofób yógyszerek, kozmetikumok, egyéb ágensek sejtmembránon át történő sejtbe juttatáshoz. Liposzómákba zárt DNS-t könnyen felveszi a máj és a lép és viszonylag könnyen és ott gyorsan kifejeződnek.

Kalciumfoszfátos komplex formájában

Kalciumfoszfáttal komplexált DNS-t jó hatásfokkal veszi fel a máj és az izomszövet. A gének egy része képes kifejeződni bejuttatás után. Ennek a ténynek nagy figyelmet szentelnek, mert ettől várják az izomsorvadás elleni génterápia megvalósulását.

Transzdukcióval

Transzdukció tulajdonképpen a vírus közreműködésével történő génbejuttatás baktériumba. A természetes folyamat baktériumból baktériumba történő génátvitel (természetes genetikai rekombináció) jelent. A folyamatot tetszés szerinti célgén bejuttatására is fel lehet használni: manipulált genomú fággal történő fertőzés által.

Transzfekcióval

Általában vírus közvetítésével történő génbevitel növényi vagy állati sejtbe, de gének közvetlen (közvetítő nélküli) bejutására is alkalmazzák ezt a kifejezést (vö. transzformáció). Az emlős és a növényi géntechnikákban nagyon általános értelemben használják: mindenféle génbevitelre és rekombinációra.

Parazita baktérium közvetítésével

Agrobacterium tumefaciens közvetítésével, növényi sejtbe.

a szennyvizet és csapadékvizet azonos rendszerben összegyűjtő és a szennyvíztisztító telepre vezető szennyvízhálózat.

&show

épített ökoszisztéma felhasználása szennyvizek, csurgalékvizek, szennyezett felszín alatti vagy élővizek tisztítására. A szennyvízkezelésre alkalmazott élőgép egy aktív mezokozmosz, mely jól tűri a szennyezettségből adódó körülményeket, azok között működni képes élőközösséget hordoz. Eltérően az eleveniszapos vagy csepegtetőtestes szennyvíztisztítástól, az élőgép nem csak mikroorganizmusokat, hanem állatokat és növényeket is tartalmaz. A növények képesek felhasználni a szerves anyagok mineralizációjával nagy feleslegben előállott szervetlen anyagokat, így azok nem okozhatnak további problémákat a befogadókban, pl. eutrofizációt nitrát és foszfát élővízbe kerülése és anaerobitást oxigénhiány. Az élőgépes szennyvíztisztítást tekinthetjük növényeket alkalmazó természetes szennyvíztisztítás és az eleveniszapos és a csepegtetőtestes szennyvíztisztítás olyan kombinációjának, amely a környezethez a lehető legjobban illeszkedő, bonyolult fajeloszlással és együttműködéssel jellemezhető ökológiai rendszert alkalmazza az élőgépes szennyvíztisztítási technológiában. - Az élőgépes szennyvíztisztítás egyik megoldása üledékes ágyazatot használ, mesterséges tóban, ahol a növényzet a gyökerekkel a tavi üledékhez rögzül. A másik az üledékmentes, medencés megoldás, amikor betonmedencét vagy konténerekből összeállított nyitott tartályokat használnak. Ezeknél a növényeket a felszín-közeli rácsozathoz rögzítik, úgy, hogy gyökérzetük a vízfelszín alá kerüljön, hasonlóan a hidropónikus termesztéshez. Főként a növények gyökérzete, de néha laza töltőanyag is szolgálhat hordozóul a szennyvíztisztításban szerepet játszó mikroorganizmusokat tartalmazó eleveniszap kötődéséhez. Valamennyi élőgépes szennyvíztisztítási rendszer fontos sajátossága, hogy benne kaszkádos felépítéssel, különböző funkciókra kialakított elkülönített terek és gradiensek hozhatóak létre, eltérő környezeti paraméterekkel és ökológiai közösségekkel. Így ki lehet alakítani intenzíven levegőztetett, anoxikus vagy anaerob egységet és utókezelőt. Élővizek kezelésére magát az élőgépet helyezzük a szennyezett felszíni vízbe, pl. tavakba, tározókba, folyók holtágába, mint egy úszó tutajt vagy hajót. Szennyezett élővizek esetén a természet egyensúlya megbomlik, ha egyszerre túl sok szerves vagy szervetlen szennyezőanyag kerül bele. Az úszó élőgépre rögzített növények és a növényi gyökerek által kötött mikróbaközösség együtt biztosítják az illető ökoszisztéma megbomlott egyensúlyának, homeosztatikus állapotának visszaállítását, a felhalmozódott anyagok bontását, az eredeti fajeloszlás visszaállítását. Az élőgépes szennyvíztisztításra megvalósult berendezések oktatási és kutatási célokat is szolgáló ökológiai központokként működnek. még élőgép, mezokozmosz, ökomérnökség, szennyvíztisztítás, természetes szennyvíztisztítás.

a települési szennyvíz fizikai és/vagy kémiai tisztítását jelenti, amely magában foglalja a lebegőanyag kiülepítését, vagy más eljárásokat, amelynek során a bejövő szennyvíz BOI5 értéke legalább 20 %-kal és az összes lebegőanyag mennyisége legalább 50 %-kal csökken a kibocsátás előtt.

a vízfolyások mentén lévő vagy létesülő - a miniszter által - fővédelmi művé nyilvánított, három vagy több település árvízvédelmét szolgáló (térségi) árvízvédelmi létesítmény (így például töltés, fal, magaspart, árvízi tározó, árapasztó csatorna), továbbá a folyó nyílt árterében fekvő település árvízmentesítését szolgáló körtöltés.

olyan vizsgálatok, melyek azt bizonyítják, hogy az ember bizonyos vegyi anyagok káros hatásának ki van/volt téve. Ezek a vizsgálatok lehetnek orvosi vagy klinikai kémiai vizsgálatok, például a vegyi anyagnak vagy metabolitjának, esetleg más markernek (pl. antitest) a kimutatása a vérből vagy szövetekből.

Toxikus fémek hatására például megnő a metallotioneinek koncentrációja a vérben. A metallotioneinek szerepe a fémek vízoldható és ezáltal könnyen kiválasztható formáinak előállítása az emberi szervezetben.

a vulkáni törmelékes kőzetek egyik fajtája. Az epiklasztitok a kitörés után, külső, eróziós hatásokra, a vulkáni törmelékmozgások során keletkezett kőzettörmelékek. Elkülönítésük az elsődleges folyamatok során létrejött képződményektől nagyon nehéz. A rétegsorban mindig jelen vannak és jelentős mennyiségűek.

Az epiklasztitok típusai:

-Vulkáni lavinák (nagy tömegűek)

-Lahar: friss, forró vulkáni lávát megmozgató iszapárak. Osztályozatlan, általában egykori völgyeket tölt ki.

olyan építőipari tevékenység, amely környezeti zajt vagy rezgést okoz.

Forrás: a környezeti zaj és rezgés elleni védelem egyes szabályairól szóló 284/2007. (X. 29.) Korm. rendelet

terméketlen, kopasz vagy mezőgazdasági terület beültetése fákkal és erdei növényekkel. Ha korábban is erdő volt azon a helyen, amit kivágtak, vagy leégett, akkor újraerdősítésről beszélünk.

olyan felszíni víztest, amely az emberi tevékenységből eredő fizikai hatások következtében jellegében lényegesen megváltozott, és amely így szerepel a vízgyűjtő-gazdálkodási tervben.

Forrás: Water Framework Directive (60/2000/EK)

Ld. 1013/2006/EK rendelet a hulladékszállításról

az ökoszisztémákat veszélyezteteő faktorok között előkelő helyen foglal helyet a városiasodás, az emberi infrastruktúrák elterjedése, a természeti erőforrások túlzott használata és a környezetszennyezés. Az exotikus fajok behurcolása és elterjesztése szintén veszélyt jelent az őshonos flóra és fauna fajeloszlására. Mindezek eredményeképpen ma az emlősök 42%-a, a madarak 15%-a, az édesvízi halak 53%-a veszélyeztetett. Mintegy 1000 növényre nehezedik annak kockázata, hogy végleg eltűnnek, kihalnak. Az Európai Únió, a biológiai sokféleség, azaz a biodiverzitás megóvására és az állati és növényi fajok kihalásának meggátlására létrehozta a Natura 2000 hálózatot, mely védett területek közös és egységes menedzsmentjét jelenti annak érdekében, hogy megóvják az ott élő fajokat.

Az alábbiakban listáztuk azokat az európai jogszabályokat és egyéb jogi dokumentumokat, melyek a természet és a biodiverzitás tárgyköréhez kapcsolódnak. Az egyes csoportokba rendezett jogi dokumentumok linkként működnek.

• BIODIVERZITÁS
  • Cselekvési terv a biodiverzitás védelmében: a biológiai sokféleség csökkenésének megállítása 2010-ig és azon túl, valamint az ökoszisztéma-szolgáltatások fenntartása az emberi jólét érdekében
  • Biodiverzitás stratégia (angolul)
  • Biodiverzitás cselekvési terv a természetes erőforrások megóvására (angolul)
  • Biodiverzitás cselekvési terv a mezőgazdaságért (angolul)
  • Biodiverzitás cselekvési terv a halászatért (angolul)
  • Biodiverzitás cselekvési terv a gazdasági és fejlesztési együttműködésért (angolul)
  • Berni Egyezmény (angolul)
  • Rio de Janeiroi egyzmény a biodiverzitásról (biológiai sokféleségről)
• A TERMÉSZETI ERÕFORRÁSOK MENEDZSMENTJE EURÓPÁBAN
  • Tematikus stratégia a természetes források fenntartható használatához
  • A környezet védelme és a természetes erőforrások és energiaforrások fenntartható menedzsmentje,
  • Cselekvési terv a fenntartható és integrált tengerpolitikához
  • Biohajtóanyagok és energiaforrások
    • EU stratégia a biológiai hajtóanyagokra
    • Biológiai és más alternatív hajtóanyagok elősegítése a közlekedésben
  • Tengeri erőforrások menedzsmentje
    • Halászati erőforrások közös védelméről és fenntartható kiaknázása
    • Hosszú távon vándorló halfajok halászatának ellenőrzése
    • A cápák védelme és a velük való gazdálkodás
• FAUNA ÉS FLÓRA
  • Természetes élőhelyek, valamint a vadonélő növények és állatok védelme (Natura 2000)
  • Vadonélő madarak védelme
  • Vadonálő madarak védelme, korábbi
  • Az állat- és növényvilág veszélyeztett fajaival való kereskedés szabályozása (CITES: Convention on International Trade in Endangered Species of Wild Fauna and Flora)
  • Az Antarktisz tengeri élővilágának védelme
  • A vándorló fajok védelme, a Bonni Egyezmény
  • Vadon élő állatok állatkertben tartása
  • Kísérleti és tudományos célokra használt állatok védelme
  • Cetfélék véletlen kifogása
  • Fókák védelme a fókakölyök-bőr és abból készült termékek tagállamokba való behozatalának korlátozásával
  • Nemzetközi Delfinvédelmi Program
  • Bálnavadászattal kapcsolatos fellépés
  • Veszélyeztetett nyílttengeri ökoszisztéma védelme a fenék-halászat káros ahtásaitól
  • A pusztító hatású nyílttengeri halászati gyakorlatról, a mélytemngeri ökoszisztémák védelmében
  • Idegen és helyileg nem honos fajok alkalmazása akvakultúrákban (vízi tenyészetekben)
  • Bizonyos állatfajok kíméletes csapdázási módszerei
  • Az Alpok védelméről szóló ehyezmény
  • Kutya- és macskaprém kereskedelmének betiltása
  • Fókakölyök-bőr és -szörme kereskedelmének szabályozása
• ERDÕK, ERDÉSZET
  • Az EU erdészeti cselekvési terve
  • Erdőírtás és erdőpusztulás
  • Az EU erdészeti stratégiájának alkalmazása
  • Az erdők és a környezet kölcsönhatásának megfigyelése Forest Focus (2003−2006)
• GENETIKAILAG MÓDOSÍTOTT ÉLÕLÉNYEK
  • Genetikailag módosított mikroorganizmusok (GMM) zárt rendszerben történő felhasználása
  • Genetikailag módosított élőlények (GMO-k) környezetbe történő szándékos kibocsátása
  • Genetikailag módosított élőlények országhatáron átvitele
  • Új élelmiszerek és új élelmiszerösszetevők
  • Genetikailag módosított élőlények (GMO-k) nyomokövethetősége és címkézése
  • Genetikailag módosított élelmiszerek és takarmányok

Source: http://europa.eu/legislation_summaries/environment/nature_and_biodiversity/index_en.ht

szennyezett környezeti elemek és fázisok kezelésének az a módszere, amellyel a talajvizet, talajt, felszíni vizet vagy üledéket kitermelés után, eredeti helyéről elmozdítva, az eredeti helyéhez közel on site vagy elszállítva, attól távolabb off site, pl. kezelő telepen kezeljük. Az in situ talajkezeléstől való megkülönböztetésre alkotott, formailag ahhoz hasonló kifejezés. Az ex situ remediációs technológiát szennyezett talaj esetében bioágyakban, prizmákban, ill. reaktorokban töltött oszlop, tárcsás-, forgódobos- vagy iszapreaktor lehet kivitelezni, szennyezett talajvízre sztrippelőoszlopok, fázisszétválasztók, levegőztetőmedencék, nyitott ülepítők, extraktorok, stb. alkalmazhatóak.

szennyezett környezeti elemek és/vagy fázisok remediációjának az a módja, amely a szennyezett talaj, felszín alatti víz, talajgáz, felszíni víz és üledék kezelését eredeti helyéről elmozdítva, kitermelése után oldja meg a halmazállapottól függően bioágyakban, prizmákban, tartályokban vagy reaktorokban. Az ex situ remediáció alkalmazhat fizikai, kémiai, biológiai vagy ökológiai technológiákat. A ex situ remediáció alapulhat a szennyezőanyag mobilizációján, vagy immobilizációján. on site remediációt, vagyis az eredeti helyszínhez közeli kezelést alkalmazunk, ha célunk a kezelt talaj, üledék, felszíni vagy felszín alatti víz eredeti helyére visszajuttatása. Off site remediáció szennyezőanyagokra szakosodott kezelőtelepeken lehet végezni, ilyenkor a kezelt talaj, üledék vagy víz újrahasznosításáról vagy végleges elhelyezéséről a kezelés utáni minőség függvényében, a kezelőtelep gondoskodik. Gyakori ex situ remediáció technológiák:
1. Szennyezett talajgáz/gőz kezelése a felszínre szivattyúzás után fázisszétválasztással, vízben elnyeletéssel, adszorpcióval pl. aktív szénen, égetéssel magas hőmérsékleten, vagy katalitikusan vagy bioszűrőkön folyó biodegradációval történhet.
2. felszín alatti víz kezelésére fázisszétválasztást, sztrippelést, kicsapást, adszorpciót, hőkezelést, UV kezelést, kémiai reakciókon alapuló kezelést, bidegradáción alapuló biotechnológiákat vagy ökotechnológiákat élőgép alkalmazhatunk.
3. talajt biológiai kezelése szilárd fázisban bioágyakban vagy prizmákban folyhat agrotechnikai eszközök vagy föld-munkagépek alkalmazásával.
4. talaj fizikai-kémiai kezelése szilárd fázisú reaktorokban történhet: töltött oszlopban és forgódobos vagy tárcsás reaktorokban.
5. Vizes kezelésen átesett vagy vízben szuszpendált talajt és vizes üledékeket iszapfázisban is kezelhetjük, ld. talajremediáció iszapfázisban. A szennyezőanyag összetételétől és a szennyezett fázisoktól függően több ex situ remediációs technológia vagy ex situ remediáció és in situ remediáció kombinációját és célszerűen megválasztott előkezelést is gyakran alkalmaznak szennyezett területek remediációja során. Az ex situ remediáció előnyei: a szennyezett környezeti elem azonnali eltávolításával pillanatszerűen csökkenthető a környezeti kockázat a szennyezés helyszínén. Hátrányai: a környezeti kockázat máshol jelenik meg on site, a kezelőtelepen vagy a lerakótelepen, a kitermelés és szállítás költsége gazdasági teher, a kezelt anyag végleges használata vagy elhelyezése többletmunkát és gyakran többletköltséget jelent. még remediáció, remediációs technológiák, talajkezelés, talaj remediáció, talajkezelés iszapfázisban.

ld. ex situ remediáció