Lexikon
jelző molekulák, melyek vegyi anyag vagy fizikai ágens hatásra jelennek meg élő szervezetekben, biokémiai- vagy sejtszintű válaszként. Környezeti hatásra megjelenő biomarkerek összefüggést mutatnak a környezetszennyező vegyi anyagoknak való kitettséggel. Ez az összefüggés gyakran kvantitatív, vagyis a biomarker valamelyik mérhető jellemzője, például a koncentrációja, arányos a kiváltó anyag vagy ágens mennyiségével. Ha az arányosság fennáll, akkor a biomarker megjelenése és koncentrációja környezettoxikológiai toxikológiai, ökotoxikológiai teszt végpontjaként használható. vegyi anyagok, szennyezett környezeti minták tesztelésére és biomonitoringra alkalmas módszerek alapjául szolgálhatnak. Legismertebb biokémiai markerek, biomarkerek: 1. a vegyes szerepű oxidázok, pl. a monooxidázok, melyek feladata a természetben a lipofil szubsztrátok vízoldhatóvá tétele, működésük indukálható, toxikus anyagok jelenlétében, pl. PAH, PCB, koncentrációjuk megnő; 2. a metallotioneinek, melyek koncentrációja toxikus fémeknek kitett szervezetekben szignifikánsan megnő, ezért szennyeződés-jelző molekulaként nagy reményeket fűznek hozzájuk, de felhasználásuk biomonitoringhoz a fajonkénti nagy eltérések miatt egyelőre korlátozott. 3. a citogenetikai markerek, pl. a kromoszóma;abberációk száma és minősége összefüggést mutat az ionizáló sugárzásnak és a kémiai mutagéneknek való kitettséggel; 4. genetikai marker lehet bármely, a DNS-en környezeti hatásra bekövetkező mennyiségi és minőségi változás. Kimutatásukra modern géntechnikák állnak rendelkezésre, így hibridizációs próbák, hibridizációs technikákkal, polimeráz láncreakció PCR specifikus indítómolekulákkal.