Lexikon

az effektív kéménymagasság általában annak a szintnek a magassága, ahol a füstfáklya tengelye vízszintessé válik.
Forrás: MSZ 21460/2–78

Európai Élelmiszerbiztonsági Ügynökség (EFSA = European Food Safety Authority).

Lásd még: http://www.efsa.europa.eu/

Európai Szabadkereskedelmi Egyesület

Az égéshő az a fajlagos hőmennyiség, ami egy kilogramm tüzelőanyagból összesen felszabadul, ha az égéstermékeket a kiindulási hőmérsékletre hűtjük vissza. Mivel ez a végállapot ipari körülmények között a legritkább esetben valósul meg, a
gyakorlatban a fűtőértéket szokás használni. Ugyanakkor, mivel laboratóriumi körülmények között ezt az értéket a legkönyebb megmérni, a fűtőértéket általában ebből számítják. Jellemző mértékegysége: kJ/kg. Az égéshő további elnevezése az angolszász irodalomból tükörfordítással átvett felső fűtőérték (Higher Heating Value – HHV).

Forrás: "http://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%89g%C3%A9sh%C5%91

egy fizikai ágens, egy vegyi anyag vagy egy biológiai szervezet akkor minősül az emberi egészségre veszélyesnek, ha statisztikailag szignifikáns bizonyíték született arról, hogy akut vagy krónikus egészségkárosító hatása van. A statisztikailag szignifikáns eredmény legalább egy, korrekt módon (tudományos igényességgel vagy szabvány szerint) végzett tanulmény eredményéből adódhat, mely lehet toxikológiai teszt vagy epidemiológiai vizsgálat.

Számos veszély fenyegeti az emberi eglszséget, mind a környezetben, mind a munkahelyén. Néhány pédát sorolunk fel ezek közül az egészségi ártalmak közül:

• allergének
• anthrax
• antibiotikumok túlzott alkalmazása: emberi táplélékul szolgáló állatoknál
• antibiotikumok túlzott alkalmazása: embernél
• antibiotikum-rezisztencia
• arbovírus
• árvizek, áradások
• arzén
• arzén, ivóvízben
• azbeszt, kacinogén
• bélfertőzések
• dioxinok
• dohányzás
• elektromágneses tér és sugárzás
• elektronikus hulladék
• épülethez kötődő megbetegedések = sick building syndrome (SBS)
• erdőtüzek és egyéb tüzek
• ételmérgezés
• eutrofizáció
• fémek
• fényszennyezettség
• ftalátok
• furánok
• globális éghajlatváltozás
• globális felmelegedés
• gombabírtó ée gombaellenes szerek
• gyúlékony anyagok
• halogénezett és klórozott alkánok
• halogénezett és klórozott aromás vegyületek
• herbicidek
• hideg
• higany
• higany
• hormonok alkalmazása emberi fogyasztásra nevelt állatoknál
• hormonrendszert károsító vegyi anyagok
• illegális hulladéklerakás
• immunrendszert károsító vegyi anyagok
• ionizációs sugárzás
• járványok
• karcinogén vegyi anyagok
• kergemarha-kór = bovine spongiform encephalopathy (BSE)
• klórozott szénhidrogének
• kolera
• kozmikus sugárzások
• környezetszennyezés,a környezet szennyezettsége
• levegőszennyezettség
• madárinfluenza
• magas hőmérséklet
• malária
• mutagén anyagok
• nehézfémek
• növényvédő szerek
• ólom
• ólom a festékekben
• patogén (kórokozó) mikroorganizmusok
• penészgombák
• peszticidek
• policiklikus aromás szénhidrogének
• poliklórozott bifenilek
• pollen
• radioaktív anyagok
• radioaktív hulladék
• radioaktivitás
• radon
• radon
• reprotoxikus vegyi anyagok
• rezgés
• robbanó anyagok
• röntgen-sugárzás
• súlyos akut légzőszervi szindróma = severe acute respiratory syndrome (SARS)
• szárazság
• szélsőséges időjárás
• szenzitizáló anyagok
• talajszennyezettség
• tengeri szemét
• toxikus fémek
• toxikus hulladék
• ultraibolya sugárzás
• vegyi anyagok (nagyon sok vegyis anyag tartozik ebbe csoportba, eltérő káros hatásokkal)
• veszettség
• világítás
• vízszennyezettség
• zajszennyezettség

rövidítése: IHCP az angol Institute for Health and Consumer Protection névből. Szervezetileg az Európai Bizottság egyik tudományos intézete, amit a JRC (Joint Reserach Centre) fog össze. Küldetése hogy az egészségvédelmi és fogyasztóvédelmi szempontokat képviselje a vegyi anyagokkal, élelmiszerekkel és minden fogyasztói termékkel kapcsolatban az európai jogi szabályozásban. A legfontosabb területek, ahol közreműködik:

• Alternatív módszerek és validálásuk (ECVAM: European Centre for the Validation of Alternative Methods)
• GMOs (Genetikailag Módosított Organizmusok, vagyis élőlények)
• Nanotechnológiák
• Fogyasztói termékek és élelmezés
• Egészség és Környezet

Az IHCP referencia-laboratóriumokat is működtet, ilyenek

• Közösségi Referencia Laboratórium élelemiszerrel érintkező anyagokra (CRL-FCM) és
• Közösségi Referencia Laboratórium genetikailag manipulált élelmiszerekre és takarmányokra ((CRL-GMFF)

Központok és irodák:

• Európai Központ: Alternatív Módszerek Validálása (ECVAM)
• Európai Központ: Bor, Alkoholos italok és Égetett Szeszes Italok (BEVABS)

Forrás: http://ihcp.jrc.ec.europa.eu/

a környezetbe kikerült veszélyes vegyi anyagok és fizikai ágensek emberi egészségkárosító hatása miatt várható kár nagysága és a kár bekövetkezési valószínűsége által meghatározott környezeti kockázat. Mértékét a HQ = ADD / TDI vagy HQ = IC / RfC egészségkockázati hányadosok adják meg, melyek a szervezetbe szájon át, vagy bőrkontakt útján bejutó átlagos napi anyagmennyiséget ADD, vagy belégzett anyag-koncentrációt IC a károsan még nem ható mennyiséghez TDI vagy koncentrációhoz RfC hasonlítják. Lásd még humán egészségkockázat.

olyan változás a testi funkciókban vagy sejtszerkezetben, mely betegséghez vagy egészségproblémákhoz vezet.

egy faj védettségi helyzete: a fajt érintő azon hatások összessége, amelyek a 2. cikkben meghatározott területen belül hosszú távon befolyásolhatják a faj populációinak eloszlását és sűrűségét.

A védettségi helyzet abban az esetben minősül "kedvezőnek", ha:

- az érintett faj populációinak dinamikájára vonatkozó adatok azt mutatják, hogy a faj képes hosszú távon fenntartani magát természetes élőhelyének életképes alkotórészeként, továbbá

- a faj természetes előfordulási területe nem csökken, és valószínűleg a belátható jövőben sem fog csökkenni, továbbá

- kellő nagyságú élőhely áll rendelkezésre jelenleg és valószínűleg a jövőben is a faj populációinak hosszú távú fennmaradásához;

Forrás: A Tanács 92/43/EGK irányelve (1992. május 21.) a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről. http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=CELEX:31992L0043:HU:html

általános szabály, hogy egy olyan meghatározott összetételű anyag, melyben egy fő összetevő legalább 80% (m/m)-ban van jelen (Rorrás: REACH-rendelet).

a telephelyen a (B) szennyezettségi határérték helyett - a környezet védelmének általános szabályairól szóló törvény hatálybalépésekor már folytatott tevékenység esetében vagy azokon a területeken, ahol az (Ab) bizonyított háttér-koncentráció meghaladja a (B) szennyezettségi határértéket - a helyzet tényleges ismerete alapján kármentesítési mennyiségi kockázatfelmérésre támaszkodóan, a területhasználat figyelembevételével hatósági határozatban megállapított szennyezettségi határérték; az (E) egyedi szennyezettségi határérték nem lehet szigorúbb a (B) szennyezettségi határértéknél és nem lehet enyhébb a vizsgálattal megállapított tényleges szennyezettségi koncentrációnál, illetve a (D) kármentesítési célállapot határértéknél.

olyan egyedi szennyvízkezelő létesítmények alkalmazása, amelyek legalább 1, legfeljebb 50 lakosegyenérték szennyvízterhelésnek megfelelő települési szennyvíz tisztítását, végső elhelyezését, illetve átmeneti gyűjtését, tárolását szolgálják.

olyan egy vagy több, zártan és vízzáróan kialakított tartályból, illetve medencéből álló közműpótló műtárgy, amely a szennyvizek ártalommentes gyűjtésére és a szennyvízből keletkező települési folyékony hulladék időszakos tárolására szolgál.

átlagos zajszint. Sok esetben váltakoznak a zajszintek a vizsgálati (mérési) időben. Ezek hatásával egyenértékű zajszintet számolunk ki az adott vizsgálati időtartamra vonatkoztatva. Zajvizsgálat alkalmával a megítélési időre vonatkoztatott, egyenértékű hangnyomásszintet hasonlítjuk a követelményértékhez (határértékhez).

Forrás: www.akuzaj.hu

a szennyvizet és csapadékvizet azonos rendszerben összegyűjtő és a szennyvíztisztító telepre vezető szennyvízhálózat.

20 szénatomos , 5 kettőskötést tartalmazó omega-3 zsírsav. Ld. omega-3 zsírsavak.

European Inventory of Existing Commercial Chemical Substances = kereskedelmi forgalomban lévő vegyi anyagok európai listája, http://ecb.jrc.ec.europa.eu/esis/index.php?PGM=ein

trágyagiliszta, a gyűrűsférgek Annelida állattörzsébe, a kevéssertéjűek Oligochaeta osztályába, a jól ismert földigiliszták Lumbricidae nemzetségébe tartozó faj. talajlakó, talajevő állat, a talaj szerves anyagaival táplálkozik, 4-15 cm hosszúságúra nő meg, nagy szerepe van a talaj trágya, komposzt megmunkálásában, a talaj trágya, komposzt morzsalékos szerkezetének kialakításában, a humuszképződésben. Ökotoxikológiai tesztorganizmusként akut és krónikus toxicitás mérésére, valamint bioakkumuláció vizsgálatára alkalmazzák, talajba kevert szennyezőanyag vagy szennyezett talaj, ritkábban szűrőpapírra itatott talajkivonat felhasználásával. A tesztorganizmus fenntartása, szaporítása, a szinkrontenyészet kialakítása laboratóriumban történik. Az trágyagiliszta közepesen érzékeny tesztorganizmus, az expozíciós útvonalak közül a bőrkontaktus és az emésztés dominál.

az EK jegyzék az előző EU vegyianyag szabályozás keretén belül az anyagok három összetett európai listájából áll: EINECS, ELINCS és az NLP-lista (polimernek nem minősülő anyagok).

a vegyi anyagok három európai listája az előző EU vegyianyag szabályozás keretén belül EINECS, ELINCS és az NLP-lista együtt alkotják az EK jegyzéket. Az EK jegyzék a forrása az EK számoknak, mint az anyagok azonosítójának.

az elektrokinetikai –>remediációs⁄remediáció–< eljárásoknál a talajba helyezett elektródák között egyenárammal potenciálkülönbséget hoznak létre, mely mobilizálja a töltéssel rendelkező részecskéket. A pozitív ionok pl. a fémionok a katód, a negatív ionok az anód felé vándorolnak. Az eljárás végén az elektródokon felhalmozódott szennyezőanyagot eltávolítják. A szeparáció során nem szabad fémes elektródákat használni, mert azok oldódhatnak az elektrolízis során, ezáltal korróziós anyagok juthatnak a talajba. Semleges elektródákat szén, platina, grafit kell alkalmazni, hogy másodlagos szennyezés ne történjen a talajban.
Az Egyesült Államokban elterjedt technológia, főleg fémek eltávolítására alkalmazzák. Olaszországban és az oroszoknál is népszerű technológia. Elsősorban a villamosenergia árától függ a gazdaságossága. Szikes talajok javítására is szolgálhat.
A módszerrel rossz áteresztő képességű talajokat is főleg agyag lehet remediálni. Rosszabb hatásfokú, mint a talajmosás, de in situ alkalmazásban prioritást élvezhet. Mélyebb talajrétegek kezelése is könnyűszerrel megoldható az elektródák megfelelő szintre juttatásával.

az elektromos, illetve akkumulátoros járművek/autók a belsőégésű motor helyett villanymotort és motorvezérlőt használó, alternatív hajtású járművek. Az elektromos energiát általában akkumulátorból nyerik, amelyek legtöbbször újratölthető akkumulátorok. Más újratölthető elektromos autók (ultrakapacitásnak is nevezett) szuperkondenzátorban, vagy lendkerékben tárolják az elektromosságot.

Azokat az autókat, melyek elektromotort és más típusú motort is használnak, hibridautónak nevezzük, és nem tekintjük teljesen elektromos járműveknek, mert azok csak töltéstároló-üzemmódban üzemelnek. Az akkumulátorral ellátott hibridautók közül azokat, amelyek akkumulátorait kivéve fel lehet tölteni, hálózatról tölthető hibridnek nevezzük, és a teljesen elektromos autókat akkumulátoros elektromos autónak, amíg azok töltés-kisütő üzemmódban vannak. Az elektromos járművek lehetnek autók, könnyű teherautók, vagy lassú járművek.

Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Elektromos_aut%C3%B3

az elektroporáció a transzformációt (vagyis a meztelen DNS-nek a közvetlen sejtbe juttatását) elektromos erőtér alkalmzásával segíti. A sejtfúzió hatékonyságának növelésére is alkalmazzák.

A körülményeket optimálni kell, nehogy a sejtek megsérüljenek, nehogy felrobbanjanak az elektromos erőtérbe kerülve. A transzformálandó sejteket a DNS-t tartalmazó oldatba teszik, majd az egészet elektromos erőtérbe helyezik, például váltóáramot adnak rá. Az elektromos erőtér módosítja a sejt lipidmembránjának állapotát, megnövelve sejthártya átjárhatóságát, részecskéknek, molekuláknak a külső térből való felvételét (pinocitózis).

Főleg növényi sejtekbe való DNS bejuttatásnál sikeres és elterjedt az elektroporáció, történelmileg is a növényi sejtfúziónál (szomatikus hibridek, poliploidok előállítása) történő alkalmazásából fejlődött tovább. Egyéb sejttípusoknál, például mikróba- és állati sejteknél más módszerek kapnak prioritást, mint a transzformáció vagy a transzfekció.

az elektrosztatikus porleválasztó lényege, hogy a gázban lebegő, elektromos töltésű porrészecskék az ellentétes pólusú felület felé haladnak és ott leválasztódnak. Az elektrosztatikus porleválasztót – ugyanúgy, mint a ciklonokat – ipari célokra először 1906-ban az Egyesült Államokban és Németországban alkalmazták. Azóta az iparban igen elterjedt, újabban klímaberendezésként is alkalmazzák.
Az elektrosztatikus porleválasztó igen kis szemcseméretű mind szilárd mind cseppfolyós halmazállapotú részecskék leválasztására alkalmas, mivel az alkalmazott fizikai elv nem állít korlátokat a leválasztandó részecskék finomságát illetően.
A gyakorlatban alkalmazott berendezések ellenállása kicsi, 10–60 Pa. Széles hőmérséklet-intervallumban működtethetők, gyakorlatilag 450 °C-ig. Forgó alkatrészt nem tartalmaznak, karbantartásuk olcsó, üzemeltetési költségük kicsi, 0,1–1 kWh/1000 Nm³ tisztítandó gáz. Beruházási költségük viszont nagy és helyigényük is jelentős. A berendezéssel elérhető leválasztási hatásfok 98–99,9%. Előnye még a készüléknek, hogy a 0,1 µm-es szemcsék leválasztására is alkalmas.
Forrás: dr. Barótfi István: Környezettechnika, Mezőgazda Kiadó, 2000

a környezetbe kikerülő vegyi anyagok terjedésének vizsgálatából megállapított időintervallum, mely alatt a kockázatos anyag elérheti a vizsgálat tárgyát képező veszélyeztetett receptort, mely lehet objektum, pl. ivóvízkút, vagy organizmus, pl. lakos. környezeti elemtől és fázistól függően, a vegyi anyag terjedését elsődlegesen meghatározó paraméterek a légköri viszonyok és a hidrogeológiai jellemzők: a felszíni és/vagy felszín alatti vizek szintje és áramlási viszonyai, a talaj és az alapkőzet áteresztőképessége. A vegyi anyag oldaláról meghatározó paraméterek az illékonyság, a vízoldhatóság, a szilárd fázison való szorbeálódó képesség és a stabilitás. A terjedés lehet vertikális és horizontális, történhet áramlással, vezetéssel, diffúzióval vagy fázisok közötti megoszlással. A szennyezőanyag mozgása a környezetben terjedési modellek segítségével jellemezhető, az elérési idő ezek alapján, számítással határozható meg. Pl. ivóvízbázis kútjait veszélyeztető vegyi anyag elérési idője a talajba kerülés helyétől a víznyerő kutakig vezető út hidrogeológiai, kémiai és biológiai jellemzőitől és a vegyi anyag tulajdonságaitól egyaránt függ. A vegyi anyag elérési idője eltér a talajvíz áramlásából méréssel vagy számítással meghatározott elérési időtől. Általában kisebb annál, egyrészt mert a szennyezőanyag a felszín alatti vízben csak vízoldhatóságától függő mértékben oldódik fel, másrészt mert a talajvízben oldva, azzal együtt áramolva, a talaj szűrőkapacitásától ill. a vegyi anyagnak a talaj és víz közötti megoszlási hányadosától függően K_p, K_d, megkötődik, szorbeálódik a szilárd talajszemcsék felületén. Mindkét folyamat csökkenti a vízben lévő koncentrációt, emiatt a vegyi anyag terjedési sebességet, így növeli az elérési időt. Az elérési idő nő a talajban folyó biodegradáció miatt is, amely a vegyi anyag abszolút mennyiségét csökkenti. Az elérési idő a felszín alatti vízhez képest nagyobb érték is lehet, például nagy sűrűségű, víznél nehezebb, gravitációsan terjedő, folyadék halmazállapotú szennyezőanyagok esetében klórozott alifás szénhidrogének, vagy olyan szerves vegyületek, mint a klórbenzolok esetén, amelyek a szilárd fázishoz kötődve képesek megnövelni a talaj áteresztőképességét.

az életciklus a biológiában egy élőlény adott generációjának egy bizonyos életfázisától a következő generáció azonos életfázisáig tartó szakaszát jelöli.

A közgazdaságtanban az életciklus kifejezés eredetileg egy termék előállítását, piacon való megjelenését, gyártásának befejezését és a piacról való kikerülését foglalja magában. Ez a megközelítés alkalmazható szolgáltatások, technológiák és vállalkozások életciklusára is.

A környezettudományok terén az életciklus azoknak a folyamatoknak az összességére vonatkozik, amely magában foglalja egy termék előállítását, használatát és hulladékba kerülését. Az életciklus tehát figyelembe veszi a nyersanyagok kinyerését, az alkatrészek és a termék előállitását, a köztes szállitási folyamatokat, a használati szakaszt és az „életút” végén zajló hulladékgazdálkodást. Szokás ezt a megközelítést "bölcsőtől a sírig" kifejezéssel jellemezni. Ez a szemlélet nemcsak termékekre, hanem szolgáltatásokra, vagy technológiákra is értelmezhető, ha figyelembe vesszük az adott szolgáltatás, vagy technológia megvalósításához és üzemeltetéséhez szükséges anyagok, termékek és energiaforrások életciklusát.

az életciklus értelmezés az életciklus felmérésben használt kifejezés.

Az életciklus értelmezés az életciklus környezeti szempontból legkritikusabb pontjainak meghatározását és a felmérés minőségével, megbízhatóságával kapcsolatos vizsgálatokat foglalja magában (pl. érzékenység vizsgálat). Az életciklus értelemzés során arra keressük a választ, hogy milyen következtetések vonhatók le az életciklus felmérés alapján és milyen esetleges ajánlások fogalmazhatók meg.

Az életciklus értelemzésre az életciklus leltárelemzés és életciklus hatásvizsgálat eredményei alapján kerül sor a cél és tárgy meghatározásának figyelembevételével.

Az életciklus értelmezés során az eredmények alapos kiértékelése a cél és a felhasznált adatok és az eredmények közötti ok-okozati összefüggések feltárása. Ez gyakran a felmérés során elkövetett hibák és téves feltételezések megállapítására és javítására is alkalmas.

az életciklus felmérés LCA vegyi anyagok, termékek és szolgáltatások veszélyességének, környezeti kockázatának számszerű jellemzése teljes életciklusuk figyelembevételével, hogy teljes és helyes képet kapjunk gyártáshoz, a felhasználáshoz és hulladékként megjelenéshez kötődő összes kibocsátásból és ebből adódó környezeti és egészségkockázatról.
A termékek életciklus-felmérésénél általában a globális kockázatokat veszik figyelembe széndioxid-kibocsátás, üvegházhatás, meg nem újuló források felhasználása, savas esőket okozó kibocsátások, ózon-réteg tönkretétele, eutrofizáció, sivatagosodás, környezettoxicitás, stb. és a felmérés anyagáramokon, anyagmérlegeken alapul. Már a termék tervezésénél elvégzik, erre utal az "ökodizájn" kifejezés. A vegyi anyagok teljes életciklusát mind regionális, mind lokális szintű kockázatfelmérésnél figyelembe veszik. Az LCA a cél meghatározását követően, egy leltár felvételével, majd az egyes globális kockázatok mennyiségi értékelésével folytatódik. Az értékelésnél meghatározzák a főkomponenseket és megfelelő statisztikai módszerekkel értékelik az érzékenységet az eredmény érzékenysége egyes komponensekre és a bizonytalanságot. Végül az interpretáció egy kumulált mérőszám formájában történik, mely megadja, hogy a termék vagy szolgáltatás mennyire terheli, mennyire kockázatos a Föld egészére nézve.

az életciklus felmérés (angolul „Life Cycle Assessment”, rövidítve LCA) olyan módszer, amely lehetővé teszi a környezettudományok szerint értelmezett életciklus lehetséges környezeti hatásainak számszerűsítését.

Egy termék életciklusának minden egyes szakasza (gyártási és szállítási folyamatok, használat, hulladékkezelés) anyag- és energia-fogyasztással és a környezetbe történő kibocsátásokkal jár. Ezeknek a fogyasztásoknak és kibocsátásoknak környezeti hatásuk van, melyeket az életciklus felmérés figyelembe vesz: az ökológiai következményeket (globális felmelegedés, ózonlyuk képződése, eutrofizáció, savas esők, ökotoxicitás stb.), az emberi egészségre káros hatásokat (pl. szmog képződés, humán toxicitás, stb.) és a nyersanyagok felhasználásához kapcsolódó hatásokat (pl. nem megújuló energiaforrrások és ásványi anyagok, vízfogyasztás stb.).

Az életciklus felmérés a cél és tárgy meghatározásával kezdődik, ahol pontosan definiáljuk, hogy mire vonatkozik a felmérés. Ezek után az életciklus anyag- és energiafogyasztásáról, ill. a kibocsátásokról készül egy leltár az ún. életciklus leltárelemzés során. A leltár alapján kerül sor a környezeti hatások számítására az életciklus hatásvizsgálat módszereivel, amelyek mennyiségi mutatókat eredményeznek. A felmérés utolsó lépése az életciklus értelmezés, amikor kiértékeljük az eredményeket, vizsgálhatjuk a felmérés minőségét és megbízhatóságát, ill. megfogalmazzuk a célok figyelembevételével levonható következtetéseket.

Az életciklus felmérés gyakorlati jelentősége, hogy a számszerűsített eredmények segítségével az életciklus környezeti hatásával kapcsolatos információ hatékonyan integrálható a döntéshozatali folyamatokba.

Az életciklus felmérésre vonatkozó nemzetközi szabványok az ISO 14040 és ISO 14044.

Az életciklus felmérés szolgáltatások és technológiák vizsgálatára is alkalmas, hiszen figyelembe vehetők az adott szolgáltatás, vagy technológia megvalósításához és üzemeltetéséhez szükséges anyagok, termékek és energiaforrások életciklusai.

az életciklus hatásvizsgálat az életciklus felmérésben használt kifejezés.

Az életciklus hatásvizsgálat a teljes életciklus során a nyersanyagok (pl. ásványi anyagok, energiaforrások) természetből történő kivonásával és a különböző anyagok természetbe történő kibocsátásával (pl. lég-, víz, talajszennyezőkkel) járó lehetséges környezeti hatásokat számszerűsítő eljárás.

Az életciklus hatásvizsgálat azután következik, hogy összegyűjtöttük, feldolgoztuk és dokumentáltuk a vizsgált életciklusra vonatkozó adatokat (ld. életciklus leltárelemzés). Az életciklus hatásvizsgálat lépései a következők:

• osztályozás és jellemzés, amellyekkel a különböző nyersanyagok és kibocsátások (ún. bemenő és kimenő áramok) együttes, aggregált hatása fejezhető ki bizonyos környezeti problémákkal összefüggésben (pl. globális felmelegedés, eutrofizáció, ökotoxikusság stb, melyek az ún. hatáskategóriák),
• normalizálás, amellyel az egyes környezeti problémákra kapott eredmények összehasonlíthatókká tehetők,
• súlyozás, amellyel az egyes környezeti problémákra kapott eredmények összevonhatókká válnak, azaz egy számmal tudjuk kifejezni a környezeti hatást.

Az életciklus hatásvizsgálat gyakorlati jelentősége, hogy a leltárelemzés során kapott hosszú lista, amely a bemenő és kimenő áramok mennyiségét tartalmazza, az eljárás során néhány mutatóvá alakítható. Ezek a mutatók könnyen kezelhetőek és kifejezik az életciklus lehetséges környezeti hatását.

leltárelemzésen általában a meglévő készletek (pl. árúkészlet, anyagkészlet stb.) feltárását és számbavételét értjük. Az elemzés eredménye a leltár, ami gyakorlatilag egy lista, amely tartalmazza a készlet összetevőire vonatkozó minőségi és mennyiségi információkat.

Az életciklus felmérés esetében a leltárelemzés az életciklus során fellépő anyag- és energiafogyasztásokra, továbbá kibocsátásokra (ún. bemenő és kimenő áramokra) vonatkozó mennyiségi adatok gyűjtését, rendszerezését, feldolgozását és dokumentációját jelenti. Az életciklus leltárelemzés csak azután következik, hogy pontosan meghatároztuk, mire vonatkozik a felmérés (ld. cél és tárgy meghatározása). Az adatgyűjtéshez általában kérdőívet készítünk, amely az életciklus egy adott folyamata (ún. folyamategysége) esetén vonatkozhat például a felhasznált alapanyagok minőségére, kémiai összetételére és mennyiségére; a folyamat energiafelhasználására; a kibocsátott szennyezőanyagok és a termelt hulladékok mennyiségére.

Az életciklus azon folyamategységeiről, amelyekről nem áll módunkban közvetlenül, helyszíni adatokat gyűjteni, általában irodalmi forrásokat és adatbázisokat használunk fel (pl. alapanyagok előállítása, energiatermelési folyamatok, szállítási folyamatok fogyasztása és kibocsátásai stb.)

A leltárelemzés során az egyes folyamategységekről gyűjtött adatok alapján felépítjük a teljes életciklus modelljét. Ezt a gyakorlatban általában erre alkalmas szoftver megoldások segítségével tesszük meg. A leltárelemzés végeredménye a teljes életciklus bemenő és kimenő áramainak listája a vizsgált termék egy választott mennyiségére vonatkozóan (ld. funkció egység és referencia áram).

az élővilág egy meghatározott élőhelyen található olyan szerveződése, amelyben a különböző élő szervezetek állományai meghatározott kapcsolatrendszerben élnek együtt.

az elhullás közeli állapot a toxikológiában arra az állapotra utal, amikor a vizsgálandó vegyianyagból beadott dózis olyan mértékű egészségkárosodást okoz a tesztállatnak, hogy az az esetleges kezelés ellenére is az elhullás közelében lévő állapotot vagy túlélésre való képtelenséget mutat.

törzskönyvezett vegyi anyagok európai listája
http://ecb.jrc.ec.europa.eu/ELINCS

a kompetens hatóság által elismert testület,mely felelős a radioaktivitást mérő eszközök kalibrálásáért, az adatok leolvasásának, értékelésének és interpretációjának helyes voltáért.

Forrás: 96/29 EURATOM Direktíva, http://ec.europa.eu/energy/nuclear/radioprotection/doc/legislation/9629_en.pdf

vízelvezető csatornák és tavak telítődése finomszemcsés üledékkel, iszappal általáéban a környező területek eróziója, helytelen talajgazdálkodás vagy erdőírtások miatt.

eljárás specifikus technológiai határértékeket állapítanak meg egy sor olyan technológiára, amelyek fejlettségi szintje bizonyos szennyezőanyagok tekintetében szigorúbb, vagy enyhébb követelmények betartását teszi lehetővé. Az eljárás-specifikus technológiai határértékek – a részletesen szabályozott technológiák kivételével – csak az adott eljárás meghatározott anyagaira vonatkoznak, a technológiákból kikerülő egyéb, szennyező anyagokra az általános technológiai kibocsátási határértékeket kell alkalmazni.
Forrás: Barótfi István: Környezettechnika, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 2000

ld. antitest

technológiai céllal kialakított mezokozmosz, vagyis, több fajt tartalmazó vízi, sekélyvízi vagy szárazföldi ökoszisztéma. Tágabb értelemben minden technológia, melyben a biokonverziót, a biodegradációt vagy más átalakítást végző központi katalizátor szerepét egy ökológiai közösség tölti be. Az élőgép ökológiai közössége lehet természetes vagy mesterségesen kialakított. Szűkebb értelemben szennyvízzel, szerves anyagokkal, tápanyagokkal terhelt élővizek tisztántartására, szennyezett felszíni vagy felszín alatti vizek remediálására vagy szennyvíztisztításra kifejlesztett, intenzív biodegradáló aktivitással és stabilitással rendelkező, széles fajspektrumú, minden trofikus szint élőlényeit tartalmazó, mesterséges kialakított közösség és élőhely.
Élővizek és szennyvizek tisztítására alkalmas megoldások a tavas szennyvíztisztítás és az épített mocsár. Ezekben a három fázisú rendszerekben minden folyamat lejátszódik, ami a vízi és a sekély vízi ökoszisztémák üledékére, pórusvízére és vízére jellemző. A természetes élővizek vagy mocsarak trofikus szintjeinek élőlényei, így a detritusz, a növények és az állatok egyaránt jelen vannak és működnek. szennyvíztisztásra kifejlesztett élőgép recirkulációval ellátott reaktorrendszer, mely lehet fix vagy úszó kivitelű A fix kiképzésű általában üzemszerűen telepített, kaszkád elrendezésű reaktorokból álló szennyvíztisztító ökotechnológia élőgépes szennyvíztisztítás, de lehet felszíni befogadó parti sávja vagy folyásirány szerint a befogadó fölött létesített, szintén kaszkádrendszerű mesterséges tó vagy medence, melyen megfelelően irányítva és szükség esetén recirkuláltatva halad át a nagy szervesanyag-tartalmú szennyezett víz. Az úszó élőgép, tutajszerűen van kiképezve, víz feletti része a láptalajokra vagy mocsarakra jellemző növényzetet, vízfelszín alá nyúló része pedig a növények gyökerét valamint a gyökérmezőre és az üledékre jellemző közösséget tartalmazza. élőgépként intenzív anyagcserét folytató, - szennyvíz szempontjából jó tisztítóképességgel rendelkező közösség alkalmazható - olyan mezokozmosz, melynek tápanyagigénye meghaladja az elérhető lehetőségeket, emiatt folyamatos "éhezés" jellemzi. Ha egy ilyen rendszerbe oldott tápanyag vagy holt szerves anyag kerül, az gyorsan felhasználódik, teljes egészében mineralizálódik és a növényi trofikus szint rendelkezésére áll és felhasználódik. A növényekbe beépült anyag a növényzet learatásával kikerülhet a rendszerből. Ha a külső körülmények miatt kevésbé intenzív tápanyag-hasznosítás jellemzi az élőgépt, például mesterséges lápként, vagy nádasként van megalkotva, akkor a szervesanyag felhasználatlan része másodlagos átalakulások után humuszanyagként, vagy fosszilizálódás után szerkezeti anyagként raktározódik, ezzel növeli az élőgép szilárd fázisának térfogatát. még ökomérnökség, élőgépes szennyvíztisztítás, természetes szennyvíztisztítás, mezokozmosz.

&show

épített ökoszisztéma felhasználása szennyvizek, csurgalékvizek, szennyezett felszín alatti vagy élővizek tisztítására. A szennyvízkezelésre alkalmazott élőgép egy aktív mezokozmosz, mely jól tűri a szennyezettségből adódó körülményeket, azok között működni képes élőközösséget hordoz. Eltérően az eleveniszapos vagy csepegtetőtestes szennyvíztisztítástól, az élőgép nem csak mikroorganizmusokat, hanem állatokat és növényeket is tartalmaz. A növények képesek felhasználni a szerves anyagok mineralizációjával nagy feleslegben előállott szervetlen anyagokat, így azok nem okozhatnak további problémákat a befogadókban, pl. eutrofizációt nitrát és foszfát élővízbe kerülése és anaerobitást oxigénhiány. Az élőgépes szennyvíztisztítást tekinthetjük növényeket alkalmazó természetes szennyvíztisztítás és az eleveniszapos és a csepegtetőtestes szennyvíztisztítás olyan kombinációjának, amely a környezethez a lehető legjobban illeszkedő, bonyolult fajeloszlással és együttműködéssel jellemezhető ökológiai rendszert alkalmazza az élőgépes szennyvíztisztítási technológiában. - Az élőgépes szennyvíztisztítás egyik megoldása üledékes ágyazatot használ, mesterséges tóban, ahol a növényzet a gyökerekkel a tavi üledékhez rögzül. A másik az üledékmentes, medencés megoldás, amikor betonmedencét vagy konténerekből összeállított nyitott tartályokat használnak. Ezeknél a növényeket a felszín-közeli rácsozathoz rögzítik, úgy, hogy gyökérzetük a vízfelszín alá kerüljön, hasonlóan a hidropónikus termesztéshez. Főként a növények gyökérzete, de néha laza töltőanyag is szolgálhat hordozóul a szennyvíztisztításban szerepet játszó mikroorganizmusokat tartalmazó eleveniszap kötődéséhez. Valamennyi élőgépes szennyvíztisztítási rendszer fontos sajátossága, hogy benne kaszkádos felépítéssel, különböző funkciókra kialakított elkülönített terek és gradiensek hozhatóak létre, eltérő környezeti paraméterekkel és ökológiai közösségekkel. Így ki lehet alakítani intenzíven levegőztetett, anoxikus vagy anaerob egységet és utókezelőt. Élővizek kezelésére magát az élőgépet helyezzük a szennyezett felszíni vízbe, pl. tavakba, tározókba, folyók holtágába, mint egy úszó tutajt vagy hajót. Szennyezett élővizek esetén a természet egyensúlya megbomlik, ha egyszerre túl sok szerves vagy szervetlen szennyezőanyag kerül bele. Az úszó élőgépre rögzített növények és a növényi gyökerek által kötött mikróbaközösség együtt biztosítják az illető ökoszisztéma megbomlott egyensúlyának, homeosztatikus állapotának visszaállítását, a felhalmozódott anyagok bontását, az eredeti fajeloszlás visszaállítását. Az élőgépes szennyvíztisztításra megvalósult berendezések oktatási és kutatási célokat is szolgáló ökológiai központokként működnek. még élőgép, mezokozmosz, ökomérnökség, szennyvíztisztítás, természetes szennyvíztisztítás.

az a meghatározható térbeli egység, ahol adott élő szervezet és állománya (populáció), vagy élőlények életközössége a természeti rendszerben előfordul és a kialakulásához, fennmaradásához, szaporodásához, tenyésztéséhez szükséges környezeti feltételek adottak.

a környezeti kockázatok mérsékléséhez, a környezet jövőbeni károsodásának megelőzéséhez vagy csökkentéséhez szükséges döntés és intézkedés.

clearly beneficial

az élővizek toxikológiája vagy a vízi ökotoxikológia a vízi ökoszisztéma válaszát méri veszélyes vegyi anyagok vagy fizikai ágensek hatására. A vízi ökoszisztéma szennyezettséggel összefüggő állapotát mérhetjük közvetlenül az ökoszisztémán, ilyenkor a vízi ökoszisztéma fajeloszlását és a vízi közösség ökológiai jellemzői vizsgáljuk és hasonlítjuk ugyanezen ökoszisztéma ép állapotához. Egy másik koncepció szerint a vízi ökoszisztéma egyes tagjainak a vegyi anyag koncentrációjától függő válaszát mérjük és több trófikus szintet képviselő fajok eredményéből extrapoláluk a teljes vízi ökoszisztémára. Mindkét koncepció hibáktól terhes, így az eredmények bizonytalansága nagy. Ennek megfelelően biztonsági faktorokkal vagy más, a hibákat is figyelembe vevő extrapolációs módszert kell alkalmazni.

a REACH hatályba lépése után az anyagok legalább évi 1 tonna mennyiségben való gyártása vagy importálása regisztrációhoz kötött. Azokra az anyagokra, amelyek már kereskedelmi forgalomban vannak (bevezetett anyagok), átmeneti intézkedések vonatkoznak, feltéve, hogy a gyártó vagy importőrök előzetesen regisztrálják anyagaikat 2008. június 1. és 2008. december 1. között. Az előzetes regiszráció lehetővé teszi a cégEK számára, hogy folytassák a bevezetett anyagok gyártását, illetve importját a regisztrációs dokumentáció benyújtásának határidejéig. Az előzetesen regisztrálónak be kell nyújtania az Ügynökség részére egy előregisztrációs dokumentációt, amelynek tartalmaznia kell az anyag megnevezését, a regisztráló nevét és elérhetőségét, a tervezett regisztrációs határidőt, az anyag előállítására vagy behozatalára vonatkozó mennyiségi tartományt, valamint az anyag megnevezését a kereszthivatkozásos megközelítéshez, a csoportosításhoz vagy QSAR-hoz. (Forrás: REACH)

az áramló gáz azon legkisebb sebessége, melynél az áramba helyezett részecskét egy tetszőleges irányú felületről elragadja (Mértékegység: m/s).
Forrás: MSZ 21460/3–78

az I. Környezetvédelmi Világkonferenciát 1972-ben az ENSZ rendezte meg Stockholmban "Az emberi környezet" címmel. A tanácskozások végeredménye az a megállapítás, hogy környezetkímélő gazdasági fejlődésre van szükség, csak így érhető el az éhezés megszüntetése és az életszínvonal kiegyenlítése a világ országaiban. A konferencia egyenes következményeként születtek meg azok a nemzetközi egyezmények, melyek az egységes környezetvédelem és a fenntartható fejlődés alapját jelentették, így

1. Nagy távolságra jutó, országhatárokon átterjedő légszennyezés korlátozása, (Genf, 1979);

2. Kén-dioxid kibocsátás csökkentését előirányzó megállapodás (Helsinki, 1985);

3. Nitrogén-oxidok kibocsátásának korlátozásáról szóló megállapodás (Szófia, 1988);

4. Sztratoszférikus ózonréteg védelmére kötött egyezmények (Bécs, 1985 és Montreal, 1987).