Lexikon
azok a légszennyező anyagok, amelyek kémiai szerkezete nem változott meg azóta, hogy a légkörben tartózkodnak, (Forrás: MSZ 21460/2–78).
A szennyezőanyagok a levegőben lehetnek gáz, folyadék vagy szilárd formában. A levegővel alkothatnak gázkeveréket, gőzt és aeroszolokat (füst, köd, szállópor). A leggyakoribb elsődleges légszennyező anyagok az alábbiak:
A kén oxidjai (SOx) – elsősorban is a kéndioxid, SO2, mely nem csak vulkánokból származhat, de egy sor ipari folyamat, tüzelés, kéntartalmú szenek, kőolajok és egyéb kéntartalmú anyagok égetésekor keletkezik. Az SO2 a levegő páratartalmával kénes savvá, vagy tovább oxidálódva SO3-ból kénsavvá alakul, mely savas eső formájában hullik vissza a földfelszínre.
Nitrogén oxidok (NOx) – elsősorban a nitrogéndioxid, NO2 , mely szintén az égetés terméke, vöröses-barna, szúros szagú, toxikus gáz. A levegő nedvességtartalmában oldódva salátromsavvá alakul, mely savas eső formájában visszahull a földfelszínre.
Szénmonoxid – színtelen, szagtalan, nagyon mérgező gáz, a tökéletlen égés terméke. A légkörbe elsősorban a járművek kipufogógázából kerül.
Széndioxid (CO2) – biológiai és antropogén égetés termékeként kerül a légkörbe, ugyanakkor fel is használódik, mivel a fotoszintetizáló mikroorganizmusok és a növények felveszik és beépítik sejtjeikbe, szöveteikbe. A légkörben jelentkező abnormálisan nagy széndioxid-koncentráció a keletkezés és a felhasználás egyensúlyának felbomlása miatt jelentkezik. A nagy széndioxid koncentrációból adódó globális probléma az üvegházhatás.
Illékony szerves anyagok – között megkülönböztetjük a metánt és a nem metán jellegű szerves anyagokat, példázul a VOC (Volatile Organis Compounds = illékony szerves szennyezőanyagok). A metán az egyik legveszélyesebb üvegházhatású gáz, hőelnyelése miatt. Nagyban hozzájárul a globális felmelegedéshez. A nem metán típusú illékony szerves anyagok között vannak olyanok, amelyekből gyökös reakcióval ózon keletkezik a levegő alsó rétegeiben, ahol ez kockázatot jelent az emberre és az ökoszisztémára. Vannak halogénezett szerves anyagok, amelyek viszont a Föld ózonrétegét fogyasztják.
Részecskék is szennyezik a levegőt, ezek igen finom eloszlású anyagok, melyek folyadékok vagy szilárdak is lehetnek, stabil aeroszolokat képezve a levegővel. A részecskék eredhetnek vulkánokból, viharok hozhatják eredeti helyükről (porvihar, homokvihar, futóhomok) vagy tüzek eredményeképpen kerülhetnek a légkörbe. A normális működés során nagymennyiségű spray formájú folyadék kerül a tengerekből a levegőbe. A legtöbb szilárd részecske a fosszilis tüzelőanyagok elégetésekor kerül a levegőbe.
Perzisztens, azaz bomlásnak ellenálló szabadgyökök gyakran a levegő finomszemcsés portartalmához kapcsolódnak.
Toxikus fémek, elsősorban a kadmium, az ólom és a cink.
Klórozott és fluorozott szerves vegyületek, melyek nagymértékben fogyasztják az ózonréteget. Legtöbbjüket már betiltották.
Az ammónia (NH3) jellegzetes szagú gáz, származhat természetes forrásokból vagy mezőgazdasági technológiákból. A nitrogén geobiokémiai ciklusának fontos láncszeme, a nitrogéntartalmú biológiai építőkövek alapvegyülete.
A radioaktív szennyezőanyagok atomrobbanásokból, balesetekből vagy természetes radioaktivitásból eredhet. A radioaktív anyagok bomlásának végterméke a radon a levegő egyik legveszélyesebb szennyezőanyaga.
A szerves és szervetlen mikroszennyezőanyagok legtöbbike előfordulhat a levegőben gáz, gőz vagy aeroszol formájában. Nagyon gyakori, hogy a nagyobb molekulájú perzisztens szerves vegyületek a szállopor szemcséinek felületére tapadva van jelen és szállítódik.
Említést érdemelnek a szagok, melyek illékony légszennyező anyagok. Forrásai az ipar, a mezőgazdaság és a hulladékok.
a települési szennyvíz fizikai és/vagy kémiai tisztítását jelenti, amely magában foglalja a lebegőanyag kiülepítését, vagy más eljárásokat, amelynek során a bejövő szennyvíz BOI5 értéke legalább 20 %-kal és az összes lebegőanyag mennyisége legalább 50 %-kal csökken a kibocsátás előtt.
a vízfolyások mentén lévő vagy létesülő - a miniszter által - fővédelmi művé nyilvánított, három vagy több település árvízvédelmét szolgáló (térségi) árvízvédelmi létesítmény (így például töltés, fal, magaspart, árvízi tározó, árapasztó csatorna), továbbá a folyó nyílt árterében fekvő település árvízmentesítését szolgáló körtöltés.
mozgó fázis, mellyel a mintát eluáljuk a kromatográfiás oszlopról.
olyan vizsgálatok, melyek azt bizonyítják, hogy az ember bizonyos vegyi anyagok káros hatásának ki van/volt téve. Ezek a vizsgálatok lehetnek orvosi vagy klinikai kémiai vizsgálatok, például a vegyi anyagnak vagy metabolitjának, esetleg más markernek (pl. antitest) a kimutatása a vérből vagy szövetekből.
Toxikus fémek hatására például megnő a metallotioneinek koncentrációja a vérben. A metallotioneinek szerepe a fémek vízoldható és ezáltal könnyen kiválasztható formáinak előállítása az emberi szervezetben.
minden, eredeti állapotában vagy kezelés utáni állapotban levő, ivásra, főzésre, ételkészítésre és egyéb háztartási célokra szánt víz, függetlenül az eredetétől és attól, hogy szolgáltatása hálózatról, tartálykocsiból vagy palackozott formában vagy tartályokból történik. Bármely élelmiszergyártó vállalkozás által, emberi fogyasztásra szánt termékek vagy anyagok gyártásához, feldolgozásához, tartósításához vagy forgalmazásához használt valamennyi víz, hacsak az illetékes nemzeti hatóságok nem győződnek meg arról, hogy a víz minősége nem befolyásolhatja a végtermék formában levő élelmiszerek egészségességét.
http://www.emea.europa.eu
az emléktörvény valamely személy vagy esemény emlékét örökíti meg, ünnepélyes formában. Az ilyen törvény - értelemszerűen - szankciót nem tartalmaz.
Az emlőrák a fejlett országok népbetegsége: körülbelül minden tizedik nő betegszik meg emlőrákban élete folyamán. Magyarországon az emlőrák előfordulás a nyugati országokéhoz hasonló: 2000-ben 6190 új esetet diagnosztizáltak. Az emlőrák kialakulásáért különféle hajlamosító tényezők is felelősek. A civilizált életmód erősíti a hajlamosító tényezőket. Így a nagy kalóriatartalmú élelmiszerek fogyasztása, például finomított szénhidrátok, zsírok, kevés zöldség, az alkohol és ehhez még a mozgásszegény életmód. Esetenként a hormonkezelések. Az esetek kb. 10%-a alakul ki "örökletes" alapon, vagyis az örökítő anyag veleszületett hibája folytán.
Az emlőrákok nagy része életmódváltással megelőzhető, de újabban gyógyszer is létezik pl. a tamoxifen, melyet az Amerikai Egyesült Államokban már kifejezetten emlőrák rizikó csökkentésére is törzskönyveztek.
A tapintással történő rendszeres vizsgálat és a mammográfiás emlőszűrés jelentősen csökkenti a betegek számát.
Forrás: http://bioch.szote.u-szeged.hu/astrojan/onko/ibis/netaj.htm
az energiahordozó hasznosítható energiát tartalmazó anyag (elsődleges energiaforrás), vagy átalakítást igénylő energia (másodlagos energiaforrás) lehet. olyan természetes anyag, amely szerkezetéből eredendően alkalmas arra, hogy energiát nyerjünk ki belőle, például kémiai szempontból redukált anyagok (oxidálhatóak, elégethetőek), nukleáris vagy fizikai energiákat tartalmaznak, azt képesek átadni (mozgási-, hő-, vagy helyzeti energiát).
Elsődleges energiaforrások a fosszilis tüzelőanyagok (kőszén, kőolaj, földgáz), a víz és a szél potenciális vagy kinetikai energiája, a geotermikus energia, a természetes hasadóanyagok, a Nap sugárzása és megfelelő feltételek között a biomassza.
Másodlagos energiaforrások az ember által az elsődleges energiaforrásokból kinyert energiaforrások, így a gőz, a villamos áram, a sűrített levegő vagy a mesterséges radioaktív források sugárzása. Az energiaforrásokra használják még a megújuló és nem megújuló energiaforrások kifejezést, aszerint, hogy a megújulásukhoz szükséges idő emberi vagy földtörténeti léptékű-e.
A REACH Szabályzat alapján a különös aggodalomra okot adó anyagok felhasználása és forgalomba hozatala engedélykötelessé tehető. Ezeket az anyagokat a Szabályzat XIV. melléklete tartalmazza: ezek nem hozhatóak forgalomba vagy használhatóak fel engedély nélkül.
Ez az engedélyezési kötelezettség biztosítja az említett anyagok felhasználásából eredő kockázatok megfelelő ellenőrzését, illetve azt, hogy a felhasználásból származó társadalmi-gazdasági haszon meghaladja-e a kockázatokat.
Az alternatív anyagok vagy technológiák vizsgálata alapvető része lesz az engedélyezési eljárásnak. Forrás: REACH
az ENSZ keretében működő szervezetek nagy része foglalkozik környezeti és környezetvédelmi kérdésekkel is, hiszen az élet minden területét átszövik a környezet problémái, és a veszélyeztetett vagy károsodott környezetben élő ember gondjai.
UNEP: az ENSZ Környezetvédelmi Programja, székhelye Nairobi. Globális problémák kezelésével foglalkozik. Tevékenysége révén jött létre a globális környezeti megfigyelő rendszer, és az információs rendszer.
UNESCO: az ENSZ Oktatási, Tudományos és Kulturális Szervezete, kezdeményezésére és támogatásával dolgozták ki a világ kulturális és természeti védelméről szóló egyezményt (Párizs 1972).
FAO: az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete, mely 1981-ben elfogadta a termőtalaj védelmének elveit tartalmazó chartát.
WHO: az ENSZ Egészségügyi Világszervezete, az egészségvédelem keretében foglalkozik környezeti kérdésekkel, pl. figyelemmel kíséri az ivóvíz-ellátottság helyzetét.
ILO: Nemzetközi Munkaügyi Szervezet, a munkahelyi környezet állapotával kapcsolatos általános környezeti kérdésekkel is foglalkozik, pl. a határértékek megállapításával. 1979-ben dolgozták ki a vegyi anyagokkal kapcsolatos munkahelyi és foglalkozási követelményeket.
WMO: Meteorológiai Világszervezet, mely olyan monitoring feladatokat lát el, melyek segítik a levegő-szennyezettséggel kapcsolatos környezetvédelmi problémák kutatását és megoldását.
IAEA: Nemzetközi Atomenergia Ügynökség, a nukleáris energia békés célú felhasználása céljából ajánlásokat dolgoz ki. A csernobili balesetet követően rövid idő alatt kidolgozták a balesetekre vonatkozó korai tájékoztatásról szóló, valamint a radiológiai veszélyhelyzetre vonatkozó segítségnyújtási egyezményeket.
IMO: Nemzetközi Tengerhajózási Szervezet a hajóktól származó szennyezés megelőzéséről szóló nemzetközi egyezmény kidolgozója (London 1973)
ICAO: Nemzetközi Polgári Repülésügyi Szervezet, mely határértékeket állapított meg a repülőgépek zaj- és szennyezőanyag kibocsátására.
katalizátor funkcióval rendelkező fehérjék, amelyek az élő szervezetben szubsztrátok specifikus módon történő átalakítását teszik lehetővé, ill. gyorsítják. Úgy működnek, hogy aktív csoportjuk a szubsztráttal enzim-szubsztrát komplexet alkot, melyből lehasad az enzimes reakció terméke, az enzim pedig visszaalakul eredeti, működőképes formájába. Az enzimek többsége összetett fehérje, általában csak egyfajta átalakulást katalizálnak, szubsztrátspecificitás jellemzi őket térbeli alakjuk komplementer a szubsztrátéval: úgy illenek egymáshoz, mint kulcs a zárba, működésük függ a környezeti paraméterektől pH, hőmérséklet, ozmózisnyomás, stb., a szubsztrát-koncentrációtól. Aktivitásukat az optimális körülmények között másodpercenként átalakított szubsztrátmolekulák számával jellemezhetjük. Működésüket az aktívátorok fokozzák, az inhibitorok gátolják. Az élő szervezetben az enzimek a szükségletek által szabályozott módon termelődnek, előállított mennyiségük nőhet indukció vagy gátlódhat represszió, ami a géneken kódolt információ átíródásának és a fehérjeszintézisnek a sejten belüli szabályozása által valósul meg. A katalizált reakció típusa szerint megkülönböztethető enzimek: 1. oxidoreduktázok, 2. transzferázok, 3. hidrolázok, 4. liázok, 5. izomerázok, 6. ligázok. Az élőlényekben a baktériumoktól az emberig a biokémiai átalakulásokat az enzimek katalizálják. A környezetben az elemek körforgásában, a holt szerves anyagok és a szennyezőanyagok lebontásában igen fontos szerepük van az élőlényekben zajló enzimes reakcióknak. A környezetben, elsősorban a talajban és az élővizekben élő mikroorganizmusok szinte végtelen biokémiai potenciálját enzimjeik sokasága eredményezi. A biomérnök a biotechnológia középpontjába ezeket az enzimes átalakulási folyamatokat állítja, vagy úgy, hogy a megfelelő enzimkészlettel és átalakító képességgel rendelkező organizmust, ill. közösséget használja fel, vagy úgy, hogy az átalakító biotechnológiától különválasztott lépésben termelteti meg azokat, a termelő sejtektől elkülönített enzimeket, amelyeket aztán ún. emzimtechnológiákban alkalmaz. Enzimes technológiákon alapulnak az erjedési iparok, az élelmiszeriparok kenyérgyártás, ecetgyártás, tejsavas erjesztéssel előállított termékek, alkoholtartalmú termékek, fermentált dohány és tea, savanyú tejtermékek és sajtok előállítása, stb., a megújuló energiaforrásokat előállító biotechnológiák bioetanol gyártás, a környezetvédelmi biotechnológiák biológiai szennyvíztisztítás, talaj bioremediációja stb. Ipari méretben előállított enzimeket a legtöbb iparág használ, pl. az élelmiszeripar tejfehérjék kicsapása oltóenzimmel, izocukorgyártás invertázzal, a konzervipar lényerés pektinázokkal, puhítás cellulázokkal, a textilipar, a mosószergyártás mosószerekbe adagolt fehérje- és zsírbontó enzimek, a gyógyszeripar emésztést segítő pepszin.
extrahálható szerves halogénvegyületek egy környezeti mintában. Angol nevéből (Extractable Organic Halides) rövidítve, az összes szerves halogénvegyület, amely egy megadott oldószerrel, pl. etilacetáttal extrahálható a módszer leírásában megadott körülmények között. (Szilárd hulladékra az EPA SW-846 9023 számú módszer írja le.) Klór-, bróm- és jódtartalmú vegyületek mérésére alkalmas, pl. PCB vegyületek analitikai meghatározására használják ivóvízben, felszíni és felszín alatti vizekben, szennyvízben, kifolyókban, ipari hűtővizekben, talajban, üledékben, iszapban, hulladékban. Fluor-tartalmú vegyületek mérésére nem alkalmas. Kumulatív paraméter, az összes halogenidet egyben adja meg. Az extrahált szerves halogenideket pirolizálják, és a továbbiakban az AOX meghatározására előírt módszer szerint járnak el, pl. kulometriával titrálják.
Az angol Extractable (Total) Petroleum Hydrocarbon kifejezésből adódó rövidítés. Magyarul extrahálható (összes) petróleum, azaz kőolaj eredetű szénhidrogén: a C10-30 (40) szénatomszámú frakció, amely alkánokat, cikloalkánokat, elágazó szénhidrogéneket, alkéneket és heterociklusos vegyületeket tartalmaz. Az angolszász technikai irodalomban a DRO (Diesel Range Organics) rövidítést használják. Megkülönböztetjük a VPH, VTPH = volatile (total) petroleum hydrocarbons, magyarul illékony kőolaj eredetű szénhidrogén-frakciótól, amely 12-nél kisebb szénatomszámú vegyületekből áll.
az epidemiológia az a tudományterület és gyakorlat, mely az egészségi állapot és a betegségek jellemzőit és eloszlását vizsgálja az emberi populációkban: az előfordulásokat, okokat és hatásokat.
a vulkáni törmelékes kőzetek egyik fajtája. Az epiklasztitok a kitörés után, külső, eróziós hatásokra, a vulkáni törmelékmozgások során keletkezett kőzettörmelékek. Elkülönítésük az elsődleges folyamatok során létrejött képződményektől nagyon nehéz. A rétegsorban mindig jelen vannak és jelentős mennyiségűek.
Az epiklasztitok típusai:
-Vulkáni lavinák (nagy tömegűek)
-Lahar: friss, forró vulkáni lávát megmozgató iszapárak. Osztályozatlan, általában egykori völgyeket tölt ki.
olyan építőipari tevékenység, amely környezeti zajt vagy rezgést okoz.
Forrás: a környezeti zaj és rezgés elleni védelem egyes szabályairól szóló 284/2007. (X. 29.) Korm. rendelet
fémeket, fémvegyületeket nagy koncentrációban tartalmazó kőzet, melyből gazdaságosan kinyerhető a fém. A fémtartalmú és a meddőkőzetet un. ércelőkészítési műveletekkel választják szét. Az ércelőkészítés régebben kézi válogatással kezdődött, majd speciális pofás törőkkel, forgó hengerekkel vagy golyósmalmokkal aprították az ércet. A mai napig ez az ércelőkészítés lényege. A törést követően a legkülönfélébb fizikai és kémiai elválasztási módszereket alkalmazzák a meddő és a fémtartalmú érc sűrűségének, nedvesíthetőségének, mágnesességének vagy radioaktivitásának eltérése alapján, így osztályozást, flotálást, szérelést, mágneses szétválasztást, ülepítést. Gyakran kémiai adalékokkal dúsítják a kibányászott ércet, így kioldással kilúgzás, pl. aranyat cianidtartalmú oldószerekkel, a rezet savas oldatokkal. A kilúgzás történhet biológiai módszerrel is, a szulfidérceken élő Thiobacillusok kénsavtermelését kihasználva, ezt nevezik biológiai kioldásnak vagy angol szakkifejezéssel bioleaching-nek. Karbonátos érceket pörköléssel kezelik a széndioxid eltávolítása céljából. Az ércelőkészítési műveletek befejező lépése a szárítás. A meddőanyagot izolált hányókon tárolják és egy-egy bányaterületen a bányászkodás befejeztével kapszulába zárva izolálják a környezettől.
az ércásványok a a belőlük nyerhető fémek ásványai. A legfontosabb ércásványok és a belőlük nyerhető fémek a következők:
- Alumínium: böhmit, diaszpor, AlO(OH); gibbszit, Al(OH)3
- Antimon: antimonit, Sb2S3
- Arany: termésarany, Au, piritben rejtve
- Arzén: auripigment, As2S3; realgár, As2S2
- Cink: szfalerit, ZnS
- Ezüst: termésezüst, Ag; argentit, Ag2S, galenitben rejtve
- Higany: cinnabarit, HgS
- Króm: krómit, FeCr2O4
- Lítium: szpodumen, LiAlSi2O6, lepidolit-csoport
- Mangán: piroluzit MnO2
- Molibdén: molibdenit, MoS2
- Nikkel: pentlandit, (Fe,Ni)9S8; nikkelin, NiAs
- Ólom: galenit, PbS
- Ón: kassziterit, SnO2
- Platina: Termésplatina, Pt
- Réz: kalkopirit, CuFeS2; bornit, Cu5FeS4, kalkozin, Cu2S; kovellin, CuS
- Titán: ilmenit, FeTiO3
- Urán: uraninit, uránszurokérc, UO2
- Vas: hematit, Fe2O3; magnetit, Fe3O4; pirrhotin, FeS; goethit, FeO(OH)
- Wolfram: wolframit, (Mn,Fe)WO4, scheelit, CaWO4
Forrás: http://fold1.ftt.uni-miskolc.hu/~foldshe/telep01.htm
többezer éves technika termőterület nyerésére erdők helyén. Az erdőből kihasított földdarabon a fákat levágják, a maradékot leégetik, hogy legelőt és szántőföldet nyerjenek. A területet addig használják mezőgazdasági célokra, míg tápanyagtartalma ki nem merül, utána hagyják hogy ismét elfoglaja az erdő. Ha a klíma megengedi, hogy az erdő ismét elfoglalja és a talaj regenerálódjon, akkor ez a módszer akár fenntartható gazdálkodást is eredményezhet, ahogy évezredeken át ez a gyakorlatban történt. Ugyankkor, ha az erdő elpusztítása visszafordíthatatlan károkat, talajpusztulást eredményez, akkor a erdőírtás több évszázadra vagy örökre is visszavetheti a talaj regenerálódását és az erdők, az erdei növényzet élőhelyének ismételt kialkulását. Ez a kár nem vethető össze azzal a néhány éves talajhasználattal, mely az így nyert területeken hasznot hozhat. A brazíliai esőerdők kiírtása a szójaültetvények miatt vagy a távolkeleti őserdők kiirtása az olajpálmák vagy gumifák termesztése miatt az egész Föld ökológiai egyensúlyát és jövőjét veszélyeztetik.
terméketlen, kopasz vagy mezőgazdasági terület beültetése fákkal és erdei növényekkel. Ha korábban is erdő volt azon a helyen, amit kivágtak, vagy leégett, akkor újraerdősítésről beszélünk.
a környezetkárosodás bekövetkezésének időpontjában a környezetnek vagy valamely elemének és az általa nyújtott szolgáltatásoknak a rendelkezésre álló legjobb információ alapján meghatározható állapota, mely akkor állt volna fenn, ha a károsodás nem következik be.
az ergonómia olyan tudományos alapokon nyugvó tervezés, mely a munkát, a munkahelyet (ülés, támla szöge, asztal, látás, megvilágítás, stb.) és a berendezést, szerszámot tökéletesen az emberhez igazítja. Ezzel megelőzhetőek a munkahelyi egészség ártalmak, a visszatérő fájdalmak, melyek hosszú távon mozgássérültséghez vezethetnek.
Az ergonómia tudománya a tervezés megalapozásához tudományos megalapozottsággal vizsgálja a termelésben részt vevő emberi tényezőket, az ember, a munkaeszköz, a gép és a környezet kölcsönhatását. Az ergonómia magában foglalja az emberrel foglalkozó vizsgálatokat, a biztonságtechnikát, a munkalélektant és élettant, a munkaszervezést és a munkaszociológiát olyan szempontból, amely szemléletet és módszert nyújt a tervszerűen és tudományosan megalapozott embercentrikus termelés kialakításához.
Az ergonómia a műszaki tudományok és az emberrel foglalkozó vizsgálódás kombinációja. Az 1949-ben alapított Angol ergonómiai Társaság révén vált széleskörűen ismertté és nemzetközileg elismert tudományterületté.
Az ergonómia lényegesebb elemei a következők: fizikai munkavégzés (erőkifejtés, napi ritmusok, munkateljesítmény, energiaforgalom); klímahatások; érzékszervi hatások (látás, megvilágítás); zajhatás a teljesítményre (vibráció); az ember és a gép közötti információcsere (jelzőelemek, kezelőelemek, kezelőpultok és a munkahelyek kialakítása); az igénybevétel és megterhelés (fáradtság, unalom, pszichés terhelés).
olyan felszíni víztest, amely az emberi tevékenységből eredő fizikai hatások következtében jellegében lényegesen megváltozott, és amely így szerepel a vízgyűjtő-gazdálkodási tervben.
Forrás: Water Framework Directive (60/2000/EK)
a felszínen lefolyó víz (fluviális) vagy a jég (glaciális) talajpusztító munkája. Tágabban ide értendő a szél (eolikus) felszíni ill. talajpusztító munkája, ezt megkülönböztetésül deflációnak nevezzük.
A földfelszín eródálódása lehet természetes folyamat, de lehet helytelen emberi tevékenységek eredménye is.
A természetes erózió része a kőzetek mállása és az egyes helyekről elhordott talaj mállott anyaggal való kipótlása. A talajpusztulás és atalajépülés egészséges környezetben egyensúlyban van, a vegetáció tovább lassítja az amúgyis lassú folyamatokat, mint a hegyek pusztulása, üledékfelgyülemlés, homokdűnék kialakulása.
A káros emberi tevékenységek hatására bekövetkező erózió általában gyorsabb lefutású, az egyensúly megbomlik, és magától nem is tud helyreállíni. A legkockázatosabb emberi tevékenységek a rossz talajművelési gyakorlat, a túllegeltetés, az erdőírtás, talajtömörödést okozó tevékenységek, stb.). Magyarországon 2,3 millió hektár terület veszélyeztetett.
A vízerózió a mezőgadasági területeken talaj felső termékeny réteget viszi el és teszi ezzel tönkre a termőföldeket, szünteti meg termékenységüket. Legfőbb okai:
- hirtelen lezúduló nagymennyiségű csapadék, hirtelen hóolvadás
- domborzati viszonyok: meredek lejtők
- növényborítottság hiánya, fedetlen talajfelszín
- rossz vízgazdálkodás talajok: tömörödött, a vizet elszivárogtatani, elnyelni képtelen talajfelszín
- leromlott, rossz textúrájú talaj
- talajfelszín simasága.
Az ember tovább növelheti a talajok eróziós hajlamát
- nem megfelelő talajhasználattal
- erdők kivágásával
- nem megfelelő növények termesztésével
- hegy-völgy irányú műveléssel
- a talaj tömörítésével (nagy mezőgazdasági gépekkel)
- a talaj humusztartalmaának csökkentésével
- a talajfelszínre készített burkolatokkal
- az esővizek elvezetését szolgáló árokrendszer hiányával, vagy karbantartásának hiányával.
Egyes területek elsivatagosodása, a talajok humusztartalmának csökkenése, textúrájának romlása is az erózió egy fajtája, illetve az ilyen talajok jobban kitettek a víz és szél eróziójának is. Aszály következtében kipusztult növényzet növeli az erózió kockázatát.
A defláció a szél okozta talajpusztulás, elsősorban a homok- és láptalajokon okoz károkat, de aszályos időjáráskor kötöttebb talajokon is. Hazánkban főleg a Duna-Tisza-köze és Nyírség kitett deflációnak, a veszélyeztetett terület nagysága kb. 1,4 millió ha. A szél által először kifútt, majd elszállított talaj távolabbi területeken lerakódik. Deflációnak elsősorban a rossz textúrával rendelkező, kis agyagásvány- és humusztartalmú talajok, vagyis leginkább a homoktalajok vannak kitéve.
A szélerózió okai:
- erős szél, pl. tavaszi szelek
- állandó növénytakaró hiánya
- száraz, laza talajfelszín
- kedvezőtlen talajszerkezet
- szélvédő erdősávok kivágása
- erdőkivágás, gyepfeltörés
- többszintes művelési módok megszüntetése
- fellazított homoktalaj, pl. tereprendezés miatt.
az érzékenységi vizsgálat általában annak megállapítására szolgál, hogy egy tudományos elemzés során alkalmazott adatok, vagy információk bizonytalansága mennyire befolyásolja az eredmények és a következtetések megbízhatóságát.
életciklus felmérés során alkalmazott érzékenység vizsgálattal az alkalmazott módszertani megoldások (pl. megosztási szabályok) és a felhasznált adatokkal kapcsolatos becslések, elhanyagolások hatása ellenőrizhető az eredmények minőségére és a következtetések megbízhatóságára.
Az életciklus felmérés során gyakran nehézségekbe ütközik pontos adatok gyűjtése az életciklus minden egyes folyamategységéről. Az ilyen esetekben alkalmazott közelítő értékek bizonytalanságának meghatározása és az eredmények érzékenységének ellenőrzése fontos a felmérés megbízhatóságának szempontjából.
körültekintő tanulmány egy technológia vagy egy koncepció alkalmazásáról, mely részletes információt tartalmaz az alkalmazás teljesítményéről és költségéről.
európai vegyianyag információs rendszer, az Európai Vegyianyag Iroda által kifejlesztett IT rendszer, amely információkat szolgáltat az érdeklődőknek a vegyi anyagokról, a következőkkel kapcsolatosan:
- EINECS (Létező Kereskedelmi Anyagok Európai Jegyzéke)
- ELINCS (Törzskönyvezett vegyi anyagok Európai Jegyzéke)
- NLP (polimernek nem minősülő anyagok)
- HPVC (Nagy mennyiségben előállított vegyi anyagok) és LPVC (kis mennyiségben előállított vegyi anyagok), ideértve az EU gyártók/importálók listája
- C&L (osztályozás és címkézés), R és S mondatok, veszélyek, stb…
- IUCLID (Nemzetközi Egységes Vegyianyag Információs Adatbázis) vegyianyag adatlapok IUCLID export fájlok, OECD-IUCLID export fájlok, EUSES export fájlok.
- Elsőbbségi listák, kockázatértékelési eljárások és a Tanács 93/793 (EGK) Rendeletéhez kapcsolódó követő rendszer más néven Létező Anyagok Rendelete.
(Forrás: REACH)
azok a kémiai elemek, melyek elengedhetetlenek az élethez, az ember, az állatok, a növények vagy a mikroorganizmusok anyagcseréjében alapvető szerepet játszanak. Az elsődleges biogén C, O, H, N, P elemeken kívül, melyek az élőlények fő építőkövei, egy sor mezoelem Na, Mg, S, K, Ca, Fe, Cl, Br, melyek kisebb mennyiségben létfontosságúak és a mikroelemek melyek a szervezetben igen kis mennyiségben vannak jelen - tartoznak ide. A mikroelemek között vannak olyan elemek, elsősorban fémek, melyek kis koncentrációban esszenciálisak, nagyobb koncentrációban viszont toxikusak.Ezt a népnyelv úgy fogalmazza meg, hogy jóból is megárt a sok. Ezek a Si, Mn, Cu, Co, Zn, Mo, I, F, Se, stb.
esszenciális általában azt jelenti, lényeges, létfontosságú. A biokémiában és a táplálkozástudományban (dietetika) esszenciálisnak azokat a biológiailag aktív anyagokat nevezzük, melyeket a szervezet nem tud maga előállítani, vagy nem tud megfelelő mennyiségben előállítani, így azokat a környezetből kell felvennie, természetes körülmények között táplálékként. Esszenciális tápanyagok a vitaminok, ásványi anyagok, az esszenciális zsírsavak és az esszenciális aminosavak. A cukrok között is vannak esszenciálisak, de ez kevésbé ismert tény, az ezzel kapcsolatos a kutatások most kezdődtek. Esszenciálisnak tekinthető az oxigén és a víz, hiszen ezeket sem tudja maga előállítani az állati és emberi szervezet.
Az, hogy melyik tápanyag esszenciális, az fajfüggő. Egyes fajoknak nem esszenciális, ami másiknak az, például a C vitamint a legtöbb emlős elő tudja állítani, de az ember nem, tehát az embernek a táplálékkal kell azt felvennie.
European Society of Toxicology in Vitro (ESTIV), magyarul Európai In Vitro Toxikológiai Társaság, melynek célja, hogy elősegítse és tevékenységével támogassa az in vitro toxikológia fejlődését az európai országokban. Ehhez mind a tudomány, mind az oktatás teré hozzájárul az alábbiakkal:
támogatja a rendszeres információcserét az in vitro toxikológia terén, elősegíti és támogatja az in vitro toxikológia területén folyó kutataást és annak növelését, elősegíti az oktatást az in vitro toxikolgia terén, együttműködik más releváns szervezetekkel kommunikáció elősegítése akadémikusok, üzletemberek, jogalkotók és politikusok között az in vitro módszerek érdekében, minden egyéb tevékenység támogatása, mely elősegíti az in vitro toxikoógia fejlődését és terjedését.
Az állati tesztek kiváltására alkalmas módszerekről részletes ismertetést talál a KÖRINFO gyakorlati ismeretei között.
Az ESTIV szervezetéről annak saját weboldalán további információt talál: http://www.estiv.org/
a környezet és az ember viszonya olyan filozófiai kérdés, melyre sokan sokféle választ adnak, és ezek a különféle válaszok és felfogások tükröződnek a törvényekben, a rendeletekben, a gazdasági döntésekben, gazdasági, ökológiai, szociológiai rendszerekben, és az emberek viselkedésében, hiszen az ember létezése és tevékenysége, bárhogy csűrjük-csavarjuk a Föld, az élő Föld, az ökoszisztéma része, melyet az ökoszisztémával kialakult kölcsönhatás jellemez.
Az emberi tevékenység és a földi ökoszisztéma kölcsönhatása nincs egyensúlyban. Az ember anyagi jóléte, kényelmes élete és biztonsága többnyire a földi javak számlájára, más használók rovására teremtődött meg.
A természeti népek voltak az utolsók, akik harmóniára törekedtek az ökoszisztémával, önként elálltak annak egyoldalú kizsákmányolásától. Ma sok szempontból kényszerpályán vagyunk, ha a Föld hatmilliárd lakosát akarjuk kielégíteni táplálékkal, meleggel, ruházattal, kocsival, stb. Ugyanakkor néhány kérdést egyértelműen el lehetne dönteni, ha nem lennének gazdasági ellenérdekek: például azonnal abbahagyni az esőerdők kiírtását, a szénhidrogén-hajtású járművek gyártását és használatát, hiszen lennének kibocsátás-mentes technológiák. Fontos cél a fajok diverzitásának megóvása. Még mindig nem tekintjük az ökoszisztémát értéknek. A talajt például, nem tekintik önmagáért való értéknek, holott az elemkörforgásban, a biogeokémiai ciklusokban alapvető fontosságú szerepet játszik a talajmikroflóra, a talaj nem élő része pedig elemforrásként és egyensúly-visszaállító, pufferoló szerepkörben elengedhetetlen, talaj nélkül nincs földi élet és ökológiai egyensúly. Ezzel szemben az ember a talajt élettelen anyagnak, építőanyagnak, tartószerkezetnek, mezőgazdasági és erdőgazdálkodási eszköznek tekinti. Ezeknek az embert direkt módon szolgáló funkcióknak bizonyos védelmet biztosít, a többi ma még nem védendő érték. Az emberiségnek meg kéne értenie, és aszerint kéne működnie, hogy a földi létet csak egészként szabad értelmezni öko-holisztika, melyben hosszú távon nem formálódhat egyetlen faj, nevezetesen az ember kiszolgálására, mert azzal elveszíti a lényegét. A hagyományos környezet- és természetvédelmet, mely a megtartást, a konzerválást tűzte ki feladatául, fel kell váltani egy olyan dinamikus szemléletnek - a szakirodalomban "mély ökológiának" deep ecology nevezett gondolkodásmódnak -, mely holisztikus szemléletet jelent, mely szerint az ember integráns része a környezetnek, a földi ökoszisztémának. Célja a földi élet teljességének hosszútávú és dinamikus fenntartása, illetve a fenntartáshoz szükséges ökológiai törvények ismerete, és alázatos figyelembe vétele az ember minden tevékenységében. És az ehhez szükséges tudás megszerzése.
angolul Extractable Total Petroleum Hydrocarbons, magyarul extrahálható összes petróleum (kőolaj-eredetű) szénhidrogén-tartalom pl. talajban. Más néven Extractable Petroleum Hydrocarbons (EPH), magyarul extrahálható petróleum (kőolaj-eredetű) szénhidrogén-tartalom A szennyezett talajokat szerves oldószerrel (pl. hexánnal) extrahálják, majd az extraktum szénhidrogén-tartalmát megfelő tisztítás után gázkromatográfiával mérik.
Európai Unió