Lexikon

a mértani (geometriai) középértékként értelmezett frekvencia

Forrás: Walz Géza:Zaj- és rezgésvédelem. Budapest Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft.2008

az ex situ remediáció egyik megoldása; a szennyezett környezeti elem/fázis eredeti helyéről való eltávolítása, kitermelése után, az eredeti helyszín közelében végzett kezelés. A remediációval csökkentett kockázatú anyagot az eredeti helyszínen és funkció szerint használják fel; a remediált talajt visszatöltik a munkagödörbe, a kezelt talajvizet visszajuttatják a talajvízbe. Az on site remediáción átesett környezeti elemek/fázisok újrafelhasználásának feltétele a vonatkozó környezeti minőségi kritériumok teljesítése. Ld. még remediáció, remediációs technológiák, talajkezelés, talajremediáció, talajkezelés iszapfázisban.

az osztályozás általában azt jelenti, hogy bizonyos dolgokat (pl. állatfajok, könyvek, adatok stb.) csoportosítunk valamilyen közös jellemző, ill. hasonlóság alapján.

Az életciklus felmérésben az életciklus során a természetből származó nyersanyagokat és a természetbe jutó kibocsátásokat osztályozzuk az alapján, hogy milyen környezeti problémával hozhatók összefüggésbe, azaz ennek alapján csoportosítjuk őket a hatáskategóriákba. Az osztályozás tehát azokra a bemenő és kimenő áramokra vonatkozik, melyeket a leltárelemzés eredményeként kapunk.

Például a szén-dioxid, a metán, a dinitrogén-oxid és több egyéb lehetséges kimenő áram az üvegházhatású gázok csoportjába tartozik, ezért ezeket a globális felmelegedéssel összefüggő hatáskategóriába osztályozzuk.

Előfordul, hogy az osztályozás során egyes áramok több hatáskategóriával is összefüggésbe hozhatóak (pl. a nehézfém kibocsátások a humán toxicitással és ökotoxicitással összefüggő hatáskategóriákba is csoportosíthatók).

Alkalmazott életciklus felmérés során általában olyan kész adatbázisokat használunk, amelyek tartalmazzák az egyes hatáskategóriákhoz csoportosított bemenő és kimenő áramok listáját.

1999/45/EC irányelv a veszélyes készítmények osztályozását, csomagolását és cimkézését szabályozó Európa Parlamenti irányelv, mely 1999. május 31.-én lépett életbe.

angolul PCMCIA= Personal Computer Memory Card International Association, magyarul "picimaci" kártyának is nevezik ezt az erre alakult nemzetközi egyesület által szabványosított bővítőhelyet. A PCMCIA kártyákat általában hordozható számítógépekben használják.

a perzisztencia egy anyag azon képessége, hogy kémiailag stabil maradjon. Fontos tényező a környezetbe kibocsátott anyagok környezeti hatásainak becslésében. Bizonyos mérgező anyagoknak (például cianidoknak) kicsi a perzisztenciája, míg más, nem azonnal mérgező anyagoknak (például számos szerves klórvegyületnek) nagy a perzisztenciája, és ezért súlyosabb hatásaik lehetnek, mert a környezetben tovább megmaradnak, így tovább képesek káros hatásukat kifejteni.

ld. növényvédő szerek

egy anyag pirofórikus, ha levegőn öt percen belül spontán módon begyullad a szabványosított vizsgálat során. (http://www.prc.cnrs-gif.fr/reach/en/physicochemical_data.html)

rövidítve PAH vegyületek, a részletes leírást lásd a PAH címszónál.

éretlen eritrocita, közbenső fejlődési szakaszban, amely még mindig tartalmaz riboszómákat, és ezért a riboszómákra szelektív festésekkel különböztethető meg az érett, normokromáziás eritrocitától.

A PCR egy olyan molekuláris biológiai technológia, melynek során a DNS egy bizonyos részletét in vitro enzimes reakcióban megsokszorozzák (amplifikálják). A reakció célja az, hogy a az igen kis kópiasámú, esetleg egyetlen egy DNS molekulát analizálható mennyiségben állítsák elő.

A láncreakció beindulásának feltétele a kapcsolódás a vizsgálandó DNS és a vizsgálat céljából hozzátett, céltudatosan megtervezett és megszintetizált indítómolekula (primer) között. Ezen alapul egyes DNS-részletek vagy gének kimutatása, hiszen a láncreakció csak akkor indul be, ha a vizsgált mintában jelen van a keresett DNS molekula vagy molekularészlet, ahova a primer kapcsolódni tud.

azonos helyen, azonos időben élő azonos faj egyedeinek csoportja, melyek tagjai egymással ivaros folyamatokra és géncserékre képesek.

a ciklont, mint porleválasztót 1886-ban az Egyesült Államokban és Németországban szabadalmaztatták. Eleinte durva porok leválasztására alkalmazták, de hamarosan kiderült, hogy a porleválasztás hatásfokát a gázsebesség növelésével és a geometriai formák változtatásával fokozni lehet.
A ciklonba a szennyezett gázt nagy sebességgel tangenciálisan vezetik be. A készülékben spirál alakú, lefelé áramló örvények keletkeznek, miközben a porrészecskékre a nehézségi erőn kívül sugár irányú centrifugális erő is hat. A részecskék a ciklon falán sebességüket vesztik, és a nehézségi erő hatására a ciklon alsó, kúpos részébe, majd innen a porgyűjtő kamrába hullnak.
A ciklonok következő típusait különböztethetjük meg:
Egyszerű ciklonok. Olyan nagyra méretezik őket, hogy az adott mennyiségű szennyezett gáz tisztítására egyetlen készülék elegendő legyen.
- Multiciklonok. Annyi kisméretű ciklont alkalmaznak párhuzamosan kapcsolva, hogy a teljes gázmennyiség tisztítható legyen.
- Örvénycsövek. Az átmérőjük egészen kicsi. Itt a perdületes áramlást perdítő elemekkel, irányelterelő lapokkal hozzák létre. A kívánt gázmennyiség tisztítására több örvénycsövet alkalmaznak, amelyeket csoportokban, battériákban helyeznek el.
A ciklonok különösebb gondozást nem igényelnek, üzemeltetési költségük jelentéktelen. Széles hőmérséklettartományban alkalmazhatók. Az egyszerű ciklonok jó hatásfokkal az 50 µm-es szemcséket választják le. A multiciklonok 10 µm-es, az örvénycsövek pedig 5–10 µm-es szemcsék leválasztására is alkalmasak. A fejlesztések során az egyszerű ciklonhoz viszonyítva a multiciklonok leválasztó képessége annyira megjavult, hogy sok esetben versenyképes volt az elektrosztatikus leválasztókkal is. Ekkor azonban előtérbe kerültek a hátrányos tulajdonságok, a gázárammal szembeni nagy ellenállás, és a nagy sebességű porrészecskék igen erőteljes koptató hatása.
Forrás: Barótfi István (Ed.): Környezettechnika, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 2000

precizitásnak azt nevezzük, ha az észlelés, vagy mérés többszöri megismétlése hasonló eredményt ad. Precíz az a mérés, amelynek eredménye reprodukálható, illetve megismételhető.

Precizitás alatt az analitikában a laboratóriumon belüli ismételhetőséget és a laboratóriumok közötti reprodukálhatóságot, illetve annak eltéréseit értik.

A precizitást mint általános statisztikai fogalmat úgy is definiálhatjuk, hogy a kísérleti eljárás előírt feltételek szerint végzett többszöri alkalmazásával nyert eredmények közötti egyezés mértéke.

A pontosság ettől eltérő fogalom, mely több mérés/megfigyelés eredménye átlagának eltérését jelenti a valóságos értéktől.

Ilyenformán tehát a mérés eredménye lehet pontos, de nem precíz; de lehet precíz, de nem pontos.

véletlenszerűen metilezett béta-ciklodextrin, olyan ciklodextrin származék, amely molekulánként átlagosan 12 metil-csoportot tartalmaz. A tenzidekhez hasonlóan nagyon jó oldóképességű, ezért használható pl. szerves talajszennyezőanyagok mobilizálására, biológiai hozzáférhetőségük növelésére, biodegradálhatóságuk javítására. A hidroxipropil-béta-ciklodextrinnél általában jobb oldóhatású, de lényegesen lassabban bomlik le a talajban (felezési ideje 1-1,5 év). A talajmikroflorát nem károsítja, inkább jó hatású a mikroorganizmusokra, mivel javítja tápanyagaik hozzáférhetőségét. Emberekre nem veszélyes, gyógyszerek, kozmetikumok, élelmiszerek segédanyaga.

olyan dokumentáció, amelyet a XV. mellékletnek megfelelően készítettek el.

A dokumentáció két részből áll: a XV. mellékletnek megfelelő jelentésből, és egy a XV. mellékletnek megfelelő technikai dokumentációból, amely igazolja a jelentést.

&show

egy kémiai vagy biológiai rendszer oxidáló ill. redukáló;képes;ségének kvantitatív jellemzésére szolgáló mérőszám. A redoxpotenciálértéke platina vagy aranyelektróddal mérhető egy reverzibilis redoxrendszerben. A redoxpotenciál értékét szobahőmérsékleten az alább összefüggés adja meg, ahol z a redoxfolyamat során átvitt elektronok száma, {ox} az oxidált, {red} pedig a redukált alak koncentrációja, E_o pedig a redoxrendszer normál potenciálja abban az esetben, ha a
pH = 7 és az oxidált forma koncentrációja = redukált forma koncentrációjával;
               _{0,058        ox}
E= E_o + —— log ——
                 ^{z            red}
Biológiai rendszerek esetében azonos koncentrációviszonyok mellett a negatív redoxpotenciálú rendszer redukál, a pozitív oxidál a mérőszámmal arányos mértékben. Minden rendszer redukálólag hat, a nálánál negatívabb redoxpotenciálú rendszerre. Hogy valóban lejátszódik-e redoxfolyamat, azt a folyamat aktiválási energiája, ill. katalizátor jelenléte szabja meg. Mivel az anyagcsere;folyamatok nagy része redoxfolyamat, ezért a sejtekben és a sejteken kívül uralkodó redox-, koncentráció- és pH-viszonyok döntő hatást gyakorolnak a folyamatok irányára, minőségi és mennyiségi jellemzőikre. A környezeti elemek, a talaj, a felszín alatti víz, a felszíni víz és üledék redoxpotenciálja a környezet levegőztetettségét, oldott oxigéntartalmát tükrözi, függ a hőmérséklettől, a nedvességtartalomtól és a pH-tól. 750 mV feletti redoxpotenciál aerobiózisra, 200 mV-nál kisebb redoxpotenciál érték anaerobiózisra utal. Kisebb redoxpotenciál értékű környezetben a mikroorganizmusok alternatív légzési formákhoz folyamodnak, melyek lényege, hogy energiatermelő folyamatukban nem a légköri oxigént használják fel a szerves szubsztrátok elégetéséhez, hanem más oxigéntartalmú un. alternatív elektronakceptorokat. Az aerob és anaerob légzési formákat a redoxpotenciál függvényében a következők: légzés, nitrátlégzés, szulfátlégzés, karbonátlégzés (acetogenézis, metanogenézis).

a referencia áram az életciklus felmérésben használt kifejezés. A referencia áram az életciklus felmérés tárgyát képező termék azon mennyisége, amely betölti a funkció egységgel definiált funkciót. A felmérés eredményei, azaz a számszerű környezeti mutatók a referencia áramra vonatkoznak.

Például a műanyag palack funkciója az, hogy az italterméket tárolja és lehetővé tegyen annak szállítását, forgalmazását és fogyasztását. A referencia áram a funkció egység meghatározásától függ. Ha a funkcionális egység

• 1 darab palackra vonatkozik, akkor a referencia áram egy darab palack lesz, illetve ennek tömege.
• 6 darab egybecsomagolt palackra vonatkozik, akkor a referencia áram a fenti érték hatszorosa.
• egy adott vállalat által egy évben gyártott összes palackra vonatkozik, akkor ezek össztömege lesz a referencia áram.
• a Magyarországon egy személy által évente átlagosan elfogyasztott italtermékhez szükséges palackmennyiségre vonatkozik, akkor a referencia áram ezen mennyiségű palack össztömege.

az a folyamat, illetve tevékenység - ideértve a természetes regenerálódást is -, amelynek eredményeképpen a károsodott állapot megszűnik, a károsodott felszíni víz, illetve az általa nyújtott, károsodott szolgáltatás visszaáll az eredeti állapotba.

a regisztráció, egy, az EU-ban (és ha bevezezik, az EGK országaiban) előállított, vagy importált anyag technikai dokumentációinak, és ha szükséges, a kémiai biztonsági jelentésének benyújtása az Ügynökség (ECHA) részére.

az anyagokat önmagukban vagy készítményekben gyártóknak vagy importálóknak vagy az árucikkek termelőinek vagy importálóinak bizonyos körülmények esetén regisztrációs dossziét kell készíteniük az Európai Vegyianyag Ügynökségnek a 10, 11, 12, 17 és 18-as cikk szerint. Ez tartalmaz egy műszaki dokumentációt, és ha szükséges, egy kémiai biztonsági jelentést.

helyreállítás, elvesztett képességek visszaállítása, ill. a keletkezett hátrányok kiküszöbölése, a csökkent képességeknek megfelelő funkciók biztosítása.
1. Tájrehabilitáció: nagyobb összefüggő területek eredeti állapotának megőrzésére és/vagy visszaállítására irányuló tevékenység.
2. Területrehabilitáció: bármilyen okból tönkrement (földcsuszamlás, erózió, áradás, tűzvész, helytelen mezőgazdálkodás, ipari, bányászati használat, globális környezeti ártalmak helyi környezeti ártalmak pl. baleset, toxikus anyag kibocsátás, hulladéklerakás, stb.) terület eredeti állapotának visszaállítása vagy, ha ez nem lehetséges, akkor az irreverzibilis változásokat, a nagyobb környezeti kockázatot jelentő állapotot elfogadó új funkció, új területhasználat kialakítása.
3. Talajrehabilitáció: helytelen használat, vegyi anyagok okozta szennyezettség vagy talajkezelés (remediáció) miatt tönkrement vagy megváltozott talaj minőségének és környezeti kockázatának megfelelő új használata vagy újrahasznosítása.
4. Regeneráció: egy károsodott terület helyreállítása a növényzet újratelepítésével, magok vetésével vagy a túlélő növények elszaporodásával.
5. Talajregeneráció: megzavart, tönkrement talaj helyreállítása elsősorban a talajélet mesterséges kialakítása tápanyagpótlás, szervesanyag-tartalom növelés, a talaj mikroflórájának mesterséges oltóanyagokkal való pótlása, a termékenység növelése és növénytelepítés által.
6. Rekultiváció: a tönkrement terület elpusztult élővilágának, elsősorban növényzetének tudatos helyreállítása a szukcessziót is figyelembe vevő ültetéssel, talajjavítással, talajoltóanyagok alkalmazásával, tápanyagpótlással, stb.
7. Revegetáció: egy korábban elnéptelenedett terület/talaj újra benövése növények által.
8. Remediáció: vegyi anyagokkal szennyezett terület/talaj környezeti kockázatának csökkentése, az eredeti területhasználat mellett a vegyi anyag környezeti koncentrációjának vagy hozzáférhetőségének csökkentésével.
9. Területhasználat változtatás: szennyezett terület/talaj maradandóan nagyobb környezeti koncentrációjához illeszkedő, új területhasználat/talajhasználat kialakítása (pl. óvoda helyett ipari terület). remediációval csökkentett környezeti kockázat esetén értékesebb terület/talajhasználat kialakítása (pl. ipari terület helyett lakóterület).

latin kifejezés magyar jelentése: meggyógyítás. vegyi anyagokkal szennyezett környezeti elemek és/vagy fázisok környezeti kockázatának elfogadható mértékűre csökkentése. Leggyakrabban szennyezett talaj, talajvíz és üledék kezelésére alkalmazott kifejezés. Alternatív kifejezések: szennyezettség-csökkentés, rehabilitáció, ártalmatlanítás, talajkezelés. Kerülendő kifejezések: talajtisztítás, kármentesítés, mentesítés.
1. Az ökoszisztéma öngyógyítással igyekszik csökkenteni a környezetbe került szennyezőanyagok káros hatását: első lépésben hozzászokik, ezáltal képessé válik vagy a szennyezőanyag koncentrációjának csökkentésére (természetes bioremediáció, biodegradáció), vagy saját tűrőképessége növelésére (adaptáció, rezisztencia). Utóbbi az ökoszisztéma nem adaptálódott tagjai és az ember szempontjából nem jelent csökkent kockázatot.
2. A remediáció emberi beavatkozással levegő-, víz-, talaj- és hulladékkezelési technológiák alkalmazásával történik. A technológiák nagy része ismert mérnöki technológiáknak, műveleteknek, szennyezett környezeti elemekre/fázisokra történő célszerű alkalmazását jelenti (szűrés, aprítás, osztályozás, mosás, kioldás, extrakció, desztilláció, oxidáció, redukció, deszorpció, égetés, pirolízis, injektálás, buborékoltatás, levegőztetés, kevertetés, hőközlés, fermentáció, stb.). A remediáció történhet fizikai, kémiai vagy biológiai technológiával. A bioremediációs technológiák leggyakrabban a mikroorganizmusok vagy a növények átalakító tevékenységét hasznosítják és a vegyipar és a biomérnöki iparok műveleteit alkalmazzák. Az ökomérnöki technológiák természetes közösségeket és természetben lejátszódó folyamatokat hasznosítanak a vegyi anyagoknak tulajdonítható környezeti kockázatok csökkentésére. A fizikai-kémiai remediáció gyakran tönkreteszi, megszünteti a környezeti elem eredeti funkcióját - a biológiai és ökológiai technológiák kíméletesebbek. A remediáció történhet ex situ, azaz a környezeti elem/fázis eredeti helyéről való eltávolítás, kitermelés után és in situ, azaz a környezeti elem eredeti helyéhez rögzítve; ilyenkor a műveleteket (levegőztetés, mosás, hőközlés, stb.) a környezeti elemben hajtják végre, a technológiát a talajba, a talajvízbe, az üledékbe, mint egy nyitott (határtalan) reaktorba helyezik bele. (még remediálási technológiák, talaj remediáció, talajkezelés.

lásd költség-hatékonyság és lásd költség-haszon felmérés

üledékek, iszapok és vízben felszuszpendált talajok ex situ kezelése zagyreaktorban. talajremediáció iszapfázisban alkalmazása, a talaj szemcseméret szerinti nedves frakcionálását (előkezelés) követően célszerű, csupán a különválasztott, szennyező;anyagokat tartalmazó finom frakció (agyag, humusz) kezelésére. Száraz talajból vízzel és adalékokkal megfelelő sűrűségű zagyot kell készíteni. A remediáció iszapfázisban lehet fizikai-kémiai, de leggyakrabban biológiai technológia, mely a szennyezőanyag bontását végző mikroorganizmusok számára a tápanyagot, az oxigént, a megfelelő pH-t, hőmérsékletet stb. iszapreaktorban biztosítja. A remediáció iszapfázisban jellegzetességei: homogén rendszer, kevertethető, levegőztethető, a talaj elveszíti makro- és mikrostruktúráját, a mikrobaközösség intenzíven érintkezik a vízzel, így a benne oldott tápanyagokat, adalékanyagokat könnyen felveszi. Az üledék és a nedves iszapok mikrobaközössége számára a megszokotthoz hasonló körülményeket jelent, de a talajmikroflóra számára a természetestől eltérőeket, melyekhez adaptálódnia kell. Az iszapreaktor lehet egyszerű földmedence, betonmedence lassú keveréssel és levegőztetéssel vagy a célnak megfelelő felszereltségű pl. automatizált működésű, számítógépes vezérlésű acélreaktor. A remediáció iszapfázisban lehet aerob vagy anaerob, szakaszos vagy folyamatos, egylépcsős vagy többlépcsős. Az iszap kezelésének befejeztével a vizes és szilárd fázist elválasztják, a vizet további kezelésnek vetik alá, az iszapot víztelenítik és minőségétől függően elhelyezik vagy hasznosítják.

&search&pattern

vegyi anyagokkal szennyezett környezeti elemek/fázisok környezeti kockázatának csökkentését szolgáló technológiák. A remediációs technológiák alapulhatnak a szennyezőanyag mobilizációján vagy immobilizációján, alkalmazhatnak fizikai, kémiai, termikus, biológiai és ökológiai módszereket. Az alkalmazás helyétől függően lehetnek in situ vagy ex situ remediációs technológiák, működhetnek előkezeléssel, utókezeléssel, jelenthetnek több különböző, párhuzamosan, vagy egymást követően alkalmazott technológiát, pl. háromfázisú talaj esetében a talaj in situ kezelése mellett a kiszívott talajvíz és talajgáz ex situ kezelése folyik. Minden szennyezettségi eset egyedi megoldást kíván, ezért a remediációs technológiákat a szennyezett terület állapot;felmérése alapján, a jövőbeni területhasználat ismeretében kell kiválasztani; az összes szóba jövő alternatíva költség-haszon felmérése alapján kell dönteni. A remediációs technológiák tervezéséhez laboratóriumi és félüzemi kísérletekre is szükség van, ezekkel határozzuk meg a technológiai paramétereket. A remediációs technológiáknak is van környezeti kockázatuk, ezért technológia-monitoringra, utómonitoringra és a szennyezőanyag-kibocsátás megelőzésére van szükség: gázelszívás és gázkezelés, csurgalékvíz gyűjtés és kezelés, adalékok kontrollált alkalmazása, különös tekintettel a hozzáférhetőséget növelő, mérgező vagy biológiailag aktív adalékokra. Legfontosabb remediációs technológiák:
1. sztrippelés: gázok vagy illékony szennyezőanyagok in situ vagy ex situ eltávolítására talajvízből, szennyezett felszíni vízből;
2. gázelszívás talajból: gáznemű, vagy illékony szennyezőanyagok in situ vagy ex situ elszívása talajból;
3. gázok kezelése: talajból vagy talajvízből eltávolított gáz összegyűjtés utáni kezelése elnyeletéssel: folyadékos mosókban, adszorpcióval, pl. aktív szenes szűrőn, égetéssel, katalitikus oxidációval vagy bioszűrők alkalmazásával;
4. a talajból kiszivattyúzott szennyezett víz, felszíni víz, pórusvíz vagy csurgalékvíz oldott állapotú szennyezőanyagainak eltávolítása a szennyvíz;tisztításból ismert kémiai módszerekkel: kicsapás, oxidáció, redukció, extrakció, adszorpció;
5. aerob vagy anaerob biodegradáción alapuló módszerrel kezelhetőek a biodegradálható szerves anyagokat tartalmazó szennyezett vizek, a szennyvíztisztításnál is alkalmazott módszerek-kel;
6. ökológiai módszer a mezokozmosz vagy az élőgép alkalmazása szennyezett vizekre;
7. szennyezett talajvíz kiszivattyúzása és felszíni kezelése vízben oldható anyaggal szennyezett telített talajnál alkalmazható;
8. szennyezett talajvíz in situ kezelése fizikai-kémiai módszerekkel: adalékanyagokkal, az áramlásirányba épített felszín alatti reaktív falakkal vagy biodegradáción alapuló technológiákkal;
9. talaj vizes mosása: in situ vagy ex situ módon, a vízoldható szennyezőanyagok mobilizálására és eltávolítására alkalmazható. in situ alkalmazás esetén a vízoldható szennyezőanyag talajvízbe jutását és továbbterjedését meg kell előzni. A mosóvíz kezeléséről további technológiai lépésekben kell gondoskodni;
10. termikus deszorpció: szilárd felületre abszorbeálódó, vízben nem oldható, közepesen mozgékony talajszennyező-anyagokra alkalmas módszer, főként ex situ megoldásait alkalmazzák. Alacsony (100-300 ^oC) és magas hőmérsékletű (300-540 ^oC) deszorpció különböztethető meg. A deszorbeált szervesanyag összegyűjtésére és kezelésére kapcsolódó technológiákat kell alkalmazni: pl. ciklonos leválasztó, katalitikus égető, adszorber;
11. bioremediációt biodegradálható szerves szennyezőanyagokkal szennyezett talaj és üledék kezelésére alkalmazunk: in situ megoldások: bioventilláció, aktivált biodegradáció, ex situ megoldások: agrotechnikai talajkezelés, prizmás talajkezelés, iszapfázísú talaj;kezelés;
12. fitoremediációt elsősorban toxikus fémekkel szennyezett talaj fémtartalmának csökkentésére alkalmazunk. A hiperakkumuláló növények által termelt biomasszát veszélyes hulladékként kell kezelni;
13. a kioldás (leaching) leggyakrabban toxikus fémekkel szennyezett talaj és üledék szervetlen vagy szerves savakkal történő extrakcióját jelenti. biológiai kioldásról (bioleaching) beszélünk, ha a savak termelése mikrobiológiai folyamat eredménye;
14. oldószeres extrakció szerves anyagokkal szennyezett talaj és üledék ex situ kezelésére alkalmazható: a berendezés szakaszos vagy folytonos működésű extraktor, az oldószert a szennyezőanyag oldhatóságától függően kell megválasztani. Az oldószert a kezelt talajból kapcsolódó technológiával kell eltávolítani, majd regenerálni, esetleg más módon kezelni, pl. égetéssel vagy pirolízissel.
15. az égetés és a pirolízis a termikus módszerek közé tartozik. A füstgázok kezelésére további technológiák alkalmazása szükséges. Nagy energiaigényű, nagy környezeti kockázatú technológia, de a szennyezőanyag végleges eltüntetését eredményezi.
16. szennyezőanyag immobilizációját eredményező remediációs technológiák: a fizikai, a kémiai, a biológiai stabilizálás és a vitrifikáció;
17. frakcionálás: a szemcseméret szerinti osztályozás gyakori és célszerű előkezelési módszer, főként üledékeknél. Célja a kezelendő anyagmennyiség csökkentése. A kis fajlagos felületű frakciók (kavics, homok) újrahasznosíthatóak, a finom frakció (iszap, agyag és humusz) pedig a szennyezőanyag minőségétől függő módszerrel kezelhető. A frakcionálás történhet ciklon alkalmazásával, ülepítéssel vagy flotálással.

a rendszerhatárok az életciklus felmérésben használt kifejezés.

A rendszerhatárok meghatározzák, hogy az életciklus mely részeit és folyamatait vesszük figyelembe az életciklus felmérés során. A rendszerhatárokkal definiáljuk, hogy mely folyamategységek alkotják a felmérés tárgyát képező életciklust és hogyan épül fel ezekből a vizsgált termék rendszer.

Az életciklus felmérés céljától függően akár nagyobb életciklus szakaszok is a rendszerhatáron kívülre kerülhetnek. Ilyenek például az ún. „bölcsőtől a kapuig” típusú felmérések, amikor a termék használatával és hulladékká válásával összefüggő folyamategységeket nem vesszük figyelembe.

Még „bölcsőtől a sírig” típusú felméréseknél is előfordul, hogy az egyszerűsítés kedvéért a termék gyártásából keletkező hulladékok kezelésének folyamatai a rendszerhatáron kívülre esnek.

Egy jellemzően „rendszerhatáron kívülre helyezett” tényező az életciklus során használt infrastruktúra (pl. gyár, gépek, utak, járművek) előállításának folyamatai. Ezek hozzájárulása egy adott termék életciklusának környezeti hatásához általában elhanyagolható. Jellemző ellenpélda a megújuló energiák életciklusa, ahol például a szélerőművel és a napelemek gyártásának környezeti hatása jelentősen hozzájárul a megtermelt energia (pl. 1 kWh) életciklusának környezeti hatásához.

Az életciklus felmérés átláthatósága és értelmezhetősége érdekében fontos a rendszerhatárok pontos dokumentációja.

vegyi anyagok vagy ágensek olyan káros hatásainak összefoglaló elnevezése, mely magában foglalja mind a szaporodási képességet, mind pedig az utódok fejlődési rendellenességeit. Az utódok esetében a káros hatások közé soroljuk az anyatejjel táplált csecsemőket, a tejenn keresztül érő káros hatásokat is. A szaporodóképességen belül további különbségtétel lehetséges: a szexuális képesség és az ivarsejtek nemzőképességének (fertilitásának) csökkenése, károsodása. A reproduktivitást károsan befolyásoló toxikus hatást röviden reprotoxicitásnak is nevezik. A reprotoxicitást okozó vegyi anyagok az un. reprotoxikus vegyi anyagok.

a kromatográfiás elválasztástechnikáknál alkalmazott paraméter, az az idő, amely alatt egy komponens eljut az injektortól a detektorig a kromatográfiás rendszeren keresztül. Az egyes komponenesek áthaladási ideje különböző lehet az állófázis visszatartó hatása miatt. A retenciós idő értékek jól reprodukálhatóak, ezért standard anyaggal való összehasonlítás alapján a komponensek azonosítására is alkalmasak. Gázkromatográfiában a hasonló kémiai szerkezetű, például nyílt láncú, telített szénhidogénekből álló keverék egyes komponeneseinek retenciós ideje egyenesen arányos a szénatomszámmal.

szennyvíz- vagy talajvízkezelés a rizoszféra felhasználásával. Történhet 1. növényi gyökerek által benőtt talaj segítségével, amit gyökérzónás vízkezelésnek is neveznek, vagy 2. vízbe merített rizoszféra alkalmazásával, amit élőgépnek neveznek. Mindkettő passzív vízkezelési módszer, alkalmas talajvíz, szennyvíz, csurgalékvíz, bányavíz kezelésére.
A gyökérzónás kezelés céljára kialakított felszín alá süllyesztett reaktív zóna alulról izolált, ugyanakkor horizontálisan és vertikálisan átjárható. Az izoláló rétegen drénréteg helyezkedik el, azon pedig porózus termőtalaj, beleültetett növényekkel, általában nádfélékkel. A kezelendő víz, szennyezettségétől és kezelhetőségétől függő úthosszon áramlik a gyökérzónában, megtisztulva mire távozik a reaktív zónából. A gyökerekkel benőtt talaj kiszűri, a gyökérzóna mikroflórája mineralizálja a bontható szerves szennyezőanyagokat, a növények hasznosítják a mikróbák által mineralizált termékekeket, biztosítják az átjárhatóságot valamint a talaj levegőellátását, és a gyökér által kiválasztott anyagok plusz mikrobiális tápanyagul szolgálnak. A nem bontható szerves anyagokat a talaj a humuszképződés során humifikálja. A rizofiltráció a toxikus fémeket is kiszűri és immobilizálja. Toxikus fémszennyezettség esetén a passzív rendszer kimerülése vagy a vízkezelés befejezése után gondoskodni kell a fémtartalmú reaktív zóna izolálásáról, kapszulálásáról.
A gyökérzóna felszíni vízből, illetve üledékből is kiszűri és bontja, vagy stabilizálja a szennyezőanyagokat, ha megfelelő módon rögzített növényitenyészetet tudunk a vízbe meríteni. Ezt alul perforált tutajokra vagy hajókra applikált konténeres növénytenyészetekkel, un. élőgépekkel oldhatjuk meg.

rágcsálók elleni szerek, a peszticidek egyik csoportja.

az a változás, amely során a felszín alatti víz mennyiségi vagy minőségi állapota, hosszabb időszakot tekintve, folyamatosan romlik; ilyen tendenciának minősül a jelentős és tartósan emelkedő szennyezettségi tendencia, a hőmérséklet tartós csökkenése, vagy a statisztikailag és környezeti szempontból jelentős és tartósan süllyedő víznyomás, illetve vízszint.

egy minta-előkészítést csak minimálisan igénylő roncsolás-mentes kvalitatív és kvantitatív elemanalitikai módszer (rövidítése angol nevéből: XRF), amely a gerjesztett (szekunder) sugárzás vonalai energiájának és intenzitásának mérésén alapszik. Ha a vizsgálandó minta atomjait megfelelő energiájú röntgen vagy gammasugarakkal, vagy töltött részecskékkel bombázzuk, az atom gerjesztett állapotba kerül és karakterisztikus röntgensugárzást bocsát ki. A kibocsátott karakterisztikus röntgensugár energiája a rendszámmal, intenzitása pedig, a gerjesztett atomok számával arányos. Ily módon a röntgen-emissziós spektroszkópia felhasználható mind minőségi, mind mennyiségi meghatározásokra. Az analízis előtt kalibrációt végzünk ismert elemeket tartalmazó standard mintákkal. A mennyiségi analízis azon alapul, hogy a mintában levő vizsgálandó elem koncentrációja és a mintából kilépő - a vizsgálandó elemtől származó - karakterisztikus röntgensugárzás intenzitása közt lineáris összefüggés adható meg. Ez az összefüggés azonban csak azonos mátrix esetén igaz, ennek következtében az összetétel meghatározása sok nehézséget okozhat (Forrás: http://kbkf.vemt.bme.hu/XRF.pdf). A módszerrel az összes elem meghatározható, nyomelemzésre is alkalmas. Tipikus környezetvédelmi alkalmazása a toxikus fémek (Pb, Hg, As, Cd) meghatározása szennyezett talajokban, hulladékokban, szennyezett növényi anyagokban, fákban, Cr mérése fatelepek talajában. Hordozható készülékekkel on site mérésekre is lehetőség van, míg a laboratóriumokban nagyméretű, nagy érzékenységű műszerek állnak rendelkezésre.

a nedves gáztisztító készülékek egyik fajtája. A rotációs mosókban a folyadékcseppek létrehozásához és a mosófolyadéknak a gáz-por diszperz rendszerrel való intenzív keveredéséhez forgó szerelvényeket alkalmaznak. A gázsebesség a leválasztóban széles határok között ingadozhat.
Forrás: Barótfi István (Ed.): Környezettechnika, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 2000

nagy hatékonyságú extrakciós technika, melynek során a szilárd minta több órán keresztül szakaszos megoldásban, többször ismétlődő formában extrahálódik. A Soxhlet extrakció egy lombik és egy hűtő közé helyezett speciális feltét segítségével történik úgy, hogy a lombikban lévő extraktum forralásával keletkező és a hűtőben lecsapódó oldószer a feltétben elhelyezett extrahálandó anyagra csepeg. Az extrahálandó anyag a Soxhlet feltét szivornyával ellátott tartályában lévő, folyadékra átengedő papírhüvelyben helyezkedik el. Ha a Soxhlet feltét tartálya megtelik, a szivornya leengedi a friss extraktumot a gyűjtőlombikba, ahol az állandó forrásban lévő extraktumból újabb tiszta oldószer párlódik az extrahálandó anyagra, mindaddig, amíg már teljesen tiszta oldószer nem kerül ki a feltétből, vagyis tökéletesen kiextrahálódott a minta. Hőre érzékeny vagy különösen illékony anyagok extrakciójára nem alkalmas ez a rendszer. Lásd még: http://chemistry.hull.ac.uk/labweb/glossary_soxhlet.php#

a súlyozás során a tudományos eredmények számításához felhasznált adatokhoz rendelünk súlyozási faktorokat. Ezzel meghatározhatjuk, hogy mely adatoknak legyen „nagyobb súlya” a végső eredmények szempontjából.

Az életciklus felmérés során a vizsgált környezeti problémákat kifejező hatáskategóriákhoz rendelünk faktorokat, amelyek az egyes környezeti problémák „súlyosságát” fejezik ki egymáshoz viszonyítva. Az életciklus felmérés során kapott normalizált eredményeket lehet „súlyozni” ezekkel a faktorokkal. Ezzel a több hatáskategória normalizált értékei összevonhatókká válnak, azaz egy aggregált számmal kifejezhető a lehetséges környezeti hatás.

Például, ha „súlyosabb” problémának ítéljük meg a globális felmelegedést, mint a szmog képződést, akkor az életciklus során kibocsátott üvegházhatású gázok nagyobb részben fognak hozzájárulni az egy számmal kifejezett, „súlyozott” környezeti hatáshoz, mint a szmog képződést okozó szennyezők.

A súlyozási lépés hátránya, hogy csökkenti az életciklus felmérés átláthatóságát és az alkalmazott faktorokkal növeli az eredmények bizonytalanságát. Előnye ugyanakkor, hogy egyetlen számmal tudjuk kifejezni a lehetséges környezeti hatást. Ennek megfelelően a súlyozás alkalmazása akkor javasolt, ha a jellemzés, vagy a normalizálás által eredményezett több környezeti mutató kezelése nehézségekbe ütközik és egyetlen mutatószám alkalmazására van igény (pl. belső terméktervezési folyamatnál). Ugyanakkor nem javasolt a súlyozás alkalmazása, amennyiben az eredmények külső kommunikációja is cél.

A súlyozás az életciklus felmérés nem kötelező, opcionális lépése.

Alkalmazott életciklus felmérés során általában olyan kész adatbázisokat használunk, amelyek tartalmazzák az egyes hatáskategóriákhoz tartózó súlyozási faktorokat megfelelő irodalmi forrásokra hivatkozva.

1 m³ standard állapotú szaganyagot tartalmazó gázban a szagegységek száma.

a nemzetközi talajtani Társaság osztályozási rendszere szerint (Attenberg-féle) a talaj szemcsefrakciói az alábbiak: 2 mm felett: kő, kavics, 2 mm-0,2 mm: durva homok, 0,2 mm-0,02 mm: finom homok 0,02 mm-0,002 mm: iszap és 0,002 mm alatt agyag. (Az USDA osztályozási rendszere ettől kismértékben eltér, ők a homokfrakciókat tovább osztályozzák.). Az agyagfrakció fajlagos felülete kb. 10 000 cm²/g, addig a homoké kb.100 cm²/g, a kavicsé pedig mindössze kb. 10 cm²/g. A szemcseméret, illetve a talaj szemcseméret-eloszlása meghatározza a talaj textúráját, kötöttségét, tömörségét, vízmegkötő- és víztartó-képességét, vízállóságát, porozitását, víz- és levegő- és hőgazdálkodását.
A talaj, üledék szemcseösszetétele a szemcsefrakciók egymáshoz viszonyított arányát (%) szitálással vagy nedves frakcionálással (ülepítés, áramoltatás melletti ülepítés) vagy közelítő módszerekkel határozzák eg (leiszapolható frakció aránya (LI%), Arany-féle kötöttségi szám (K_A), higroszkóposság (hy vagy Hy), stb.)

a talajt alkotó különböző szemcseméretű anyagok szétválasztása. Célja lehet 1. a talaj jellemzése, a talaj fizikai féleségének megállapítása, 2. Hasznosítható termék előállítása, például kavics, homok, 3. talaj vagy üledék remediációja vagy remediációhoz előkezelése. A remediációhoz való felhasználás alapja az, hogy a talajban és az üledékben a szennyezőanyagok a nagy fajlagos felülettel rendelkező finom frakciókhoz kötődnek; a szervetlen mikroszennyezők az agyagásványokhoz, a szerves szennyezőanyagok a humuszanyagokhoz. Tehát a szennyeződést kötő frakció a kolloid mérettartományba esik, melytől a durva frakciókat (kavics, homok) elkülönítve nagymértékben lecsökkenthető a kezelendő talaj/üledék mennyisége, a durva frakciók pedig hasznosíthatóak. A szennyezett talaj/üledék szemcseméret szerinti frakcionálás, mint talajkezelési eljáráshoz bármilyen osztályozásra alkalmas berendezés használható, sziták, ívsziták, ciklonok, hidrociklonok, ülepítéses és flotációs technológiák.

szemirritációról akkor beszélünk, ha a tesztvegyület káros hatása 21 napi alkalmazást követően reverzibilis, vagyis a szem képes teljesen regenerálódni, meggyógyulni. Az ilyen vegyi anyagok jele az európai osztályozási és címkézési rendszerben Xi, a figyelmeztető mondat: R36.

A szemirritációnál súlyosabb hatás a szemkorrózió, vagyis súlyos szemkárosodás, melyet a REACH törvény úgy definiál, hogy olyan szem szövetkárosodás vagy látáskárosodás, mely a tesztvegyület 21 napig tartó szemre történő kísérleti alkalmazása eredményeképpen irreverzibilis, vagyis a szem már soha nem képes tökéletesen rendbejönni. Az ilyen vegyi anyagok az európai osztályozási és címkézési rendszerben Xi jelölést és R41 figyelmeztetést kapnak.

a szén bio-geokémiai ciklusát vagy jelzik ezzel a kifejezéssel, vagyis azt, hogy a szén bizonyos szabályok szerint mozog a légkör, az óceánok, szárazföld és annak ökoszisztémája és a geológiai fázisok (kőzetek) között, miközben szervesből szervetlenbe, élőből élettelenbe, gázból szilárdba vagy folyékonyba vándorol.

a szennyezőanyag mobilitásának csökkentése, vagyis immobilizációja azért lehet kockázatcsökkentő környezetvédelmi megoldás, mert segítségével lecsökkenthető a káros hatásokért felelős, oldható, mozgékony, biológiailag felvehető szennyezőanyag mennyiség.
Az immobilizáció általában a mozgás, a mozgékonyság lecsökkentését vagy megszüntetését jelenti a biotechnológiákban: enzimek, reagensek, vegyi anyagok, szennyezőanyagok szilárd felülethez, pl. hordozóhoz kötését, szilárd mátrixba ágyazását vagy olyan fizikai és/vagy kémiai átalakítását, mely az illékonyságot, oldhatóságot, deszorpciós képességet csökkenti, ezzel megakadályozza a környezetben való terjedést és a fizikai-kémiai és biológiai hozzáférhetőséget.
immobilizáción alapuló környezetvédelmi technológiák bármely szennyezett környezeti elem és fázis esetében alkalmazhatóak. Levegő, és vízszennyezettség esetében a szennyezőanyag immobilizációja jelentheti a szilárd fázison való megkötését szűréssel vagy kicsapását kémiai átalakítással vagy hűtéssel, tehát a szennyezőanyag fázisok közötti megoszlásának a kevéssé mozgékony fázisok felé történő eltolásával. Az immobilizálás a másik oldalon a levegőből, ill. a vízből való eltávolítást eredményezi.
Szennyezett talajra mind in situ, mind ex situ remediációs technológiaként alkalmazható. talajnál az immobilizáció nem kapcsolódik a szennyezőanyag eltávolításával, de a környezeti kockázat lényegesen csökkenthető: a továbbterjedés valószínűsége csökken és a biológiai hozzáférhetetlenség eredményeképpen a hatás kifejtése lehetetlenné válik.
immobilizáción alapuló talajkezelési technológia célja annak elérése, hogy az immobilizáció nagy valószínűséggel irreverzibilis legyen. Leggyakrabban toxikus fémekkel és perzisztens szerves anyagokkal szennyezett talaj kezelésére alkalmazzák.
Technológiai megoldások:
1. Fizikai-kémiai stabilizálás: szilárdítással, beágyazással, pl. beton, gipsz, bentonit, bitumen, polimerek felhasználásával;
2. kémiai stabilizálás: oldhatatlan kémiai forma létrehozása a pH beállításával, pl. meszezés, CaCO₃ talajra alkalmazása; oxidációval, pl. ózon, hidrogénperoxid hatására szerves szennyezőanyagok kondenzációja, polimerizációja, oldhatóságuk csökkentése; reduktív körülmények biztosításával, pl. fémből oldhatatlan szulfid létrehozása;
3. Termikus immobilizáció: kerámiába, téglába ágyazás vitrifikációval;
4. Biológiai stabilizálás: növényzet fizikai hatása erózió és defláció ellen, növények kémiai hatása, pl. gyökerek által kiválasztott stabilizáló vegyületek; növények biológiai folyamatai során a sejtekben történő immobilizáció, pl. bioakkumuláció; mikrobiológiai tevékenység, pl. szulfátredukció.
környezeti elemek szilárd fázisában fizikailag, kémiailag vagy biológiailag immobilizált szennyezőanyagok újramobilizálódása monitorozást (kioldási teszt) és megelőzést igényel. A remobilizálódás elfogadhatatlanul nagy kockázatát a kémiai időzített bomba kifejezéssel szokták jellemezni.

a mikroorganizmusok elterjedtsége a földi ökoszisztémában és a holt szerves anyagok bontására kialakult határtalan genetikai potenciáljuk alkalmassá teszi őket a környezetet szennyező anyagok, akár még a biológiai rendszerek számára idegen xenobiotikumok bontására is.

A mikroorganizmusok kis generációs idejük és gyors alkalmazkodóképességük révén szinte minden xenobiotikumot képesek lebontani, vagy energiatermeléssel összekötött folyamatokban, vagy kometabolizmus útján. A xenobiotikumok mikrobiológiai degradálhatósága nemcsak a mikroflóra genetikai képességétől és fiziológiai állapotától függ, de a xenobiotikum biológiai hozzáférhetőségétől, mozgékonyságától, vízoldhatóságától, polaritásától, más szennyezőanyagokkal és a szennyezett környezeti elem fázisaival való kölcsönhatásától, stb.

A különböző környezeti elemek mikroflórájának nagyfokú alkalmazkodóképességét a mikrobaközösségek flexibilis genomja, kis generációs ideje, külső körülmények hatására fokozott ütemű evolúciója, változékonysága, adaptív enzimjei és az egyre elterjedtebb mozgékony genetikai elemek (plazmidok, ugráló gének, stb.) is segítik, melyek képesek a xenobiotikum bontásához szükséges géneket megfelelő időben, megfelelő minőségben és mennyiségben előállítani, és azt a közösségben elterjeszteni.

olyan terület, amelyen belül a népesség és/vagy a gazdasági tevékenység elegendően koncentrált ahhoz, hogy a települési szennyvizet összegyűjtsék, szennyvíztisztító telepre és végső kibocsátási pontra vezessék.

a szerves szennyezőanyagok biodegradációja a talajban, a talajban élő közösség működésének eredménye. Állatok, növények vagy mikroorganizmusok szoros együttműködése szükséges a szennyezőanyag-molekulák biológiai lebontásához. Ebben a komplex folyamatban vezető szerepük van a talaj-mikroorganiz;musok;nak. A biodegradálható szerves szennyezőanyagok mikrobiológiai folyamatai:
1. A vegyi anyag általános degradálódó képessége szerkezetétől, összetételétől, illetve biológiai hozzáférhetőségétől függ.
2. A talajban folyó biodegradáció mindig helyszín-specifikus, a jelenlévő mikrobaközösség minősége nagyban befolyásolja. Az adott szennyezőanyag biológiailag akkor bontható, ha a talajbiotában az evolúció során már kialakult a bontására képes enzimapparátus. Egyes szennyezőanyagok bontásához gyakran nem szükségesek különleges enzimek, mások viszont speciális enzimrendszer jelenlétét igénylik. Gyakran a talajban kis arányban előforduló fajok feldúsulása elegendő a szennyezőanyag szubsztrátként való hasznosulásához, más esetekben specifikus gén, vagy génkombináció szükséges.
3. A szerves vegyületnek fizikailag, kémiailag diszpergáltnak kell lennie vízben azért, hogy a mikroorganizmusok számára hozzáférhetőek legyenek. Ezt, a mikrobák által szintetizált detergens hatású vegyületek, az un. biotenzidek biztosítják.
4. Számos környezeti tényező van hatással a bontás intenzitására, például a hőmérséklet, a tápanyagok, a pH, és a redoxviszonyok.
5. Az oxigén mennyisége és forrása (levegő, NO₃, SO₄, CO₂, stb.) meghatározza a talajban lehetséges légzésformákat. A telítetlen talajban a talajlevegő szolgáltatja a légzéshez szüksége oxigént, a vízzel telített talajban a nitrátlégzés, a szulfátlégzés vagy a karbonátlégzés dominál. A vas is szolgálhat elektronakceptorként.
6. A szénhidrogének degradációja az oxidáción alapul, oxigén bevitele a molekulába az első lépés, melyet az oxigenáz enzimek végeznek aerob körülmények között. A mikroorganizmusok oxigénhez férését meghatározza a talaj típusa, a talajvízzel való telítettsége, és egyéb szubsztrátok jelenléte.
7. szénhidrogének hatására, azok bontása közben a gyorsan aktivizálódó mikroorganizmusok viszonylag rövid idő alatt felélik a mozgósítható foszfor- és nitrogén tápelemkészletet, s ezzel összefüggésben a degradáció mértéke is csökken. A limitáló hatás elkerülése érdekében ammónium-, foszfátsókat, karbamid-foszfátot, N-P-K műtrágyát adagolhatunk a szennyezett talajhoz.
8. A hőmérséklet befolyással van a szennyező szerves anyag fizikai állapotára, összetételére. talajban folyó biodegradációhoz szükséges hőmérséklet optimuma 20-30°C, de létezik lebontás igen szélsőséges körülmények között is. Alacsony hőmérséklet mellett megnő az olajszerű anyagok viszkozitása, vízoldhatósága és csökken az illékony frakciók párolgása. A hőmérséklet emelkedésével nemcsak a szennyezőanyag mobilitása növekszik meg, de a mikroorganizmusok aktivitása is nőhet.
9. A szerves szennyezőanyagok természetes koncentráció-csökkenése során szabad vagy oldott oxigénből 3-4 mg szükséges 1 mg telített szénhidrogén teljes oxidációjához, vagyis a teljes mennyiség CO₂-dá és vízzé alakításához.

szerves szennyezőanyagok természetes koncentrációcsökkenése a talajban fizikai, kémiai és biológiai folyamatok eredményeképpen jön létre.
1. koncentráció-csökkentő fizikai folyamatok a talajban: terjedés, hígulás;
2. koncentrációcsökkentő fizikai-kémiai folyamatok a talajban: párolgás-lecsapódás, oldódás-kicsapódás, szorpció-deszorpció, megoszlás, stb.;
3. koncentrációcsökkentő kémiai folyamatok a talajban: hidrolízis során a szerves anyag reakcióba lép a vízzel és alkohol képződik, szubsztitúció során nukleofil ágenssel (anionnal) lép reakcióba a szerves anyag, elimináció során a szerves vegyület funkciós csoportjai leszakadnak, majd kettős kötés alakul ki, oxidáció/redukció során elektron transzport valósul meg a reakcióban résztvevő komponensek között;
4. koncentrációcsökkentő biológiai folyamatok a talajban: bioszorpció, biotenzidek hatására történő emulgeálás, részleges vagy teljes oxidáció, redukció, mineralizáció, stb.

vannak veszélyes vegyi anyagok, melyek specifikusan bizonyos szerveket céloznak meg káros hatásukkal. Ez összefügg a vegyi anyag szervezetben betöltött szerepével, útvonalával, sorsával, metabolizmusával. Egyes szervekben vannak olyan receptorok, melyekhez a veszélyes anyag nagy affinitással kapcsolódik és a kölcsönhatásoktól függően ott ártalmatlanodik, feldolgozódik, félig metabolizálódik (esetleg még veszélyesebb anyaggá alakulva) vagy felhalmozódik, stb.
Néhány szervspecifikus hatást összegez a következő táblázat, melyben megadjuk a szervspecifikus hatást, a szimptomákat és példaként néhány felelős vegyi anyagot.

Szervspecifikus hatású szennyezőanyagokkal való munkánál különös gondot kell fordítani a védőfelszelésre és az elővigyázatosságra, főként, ha egyéni érzékenységre lehet számítani!

Forrás: http://www.ilpi.com/msds/osha/1910_1200_APP_A.html#targetorgan

kémiai analízist, pl. kromatográfiás meghatározást megelőző mintaelőkészítési technika, a nem illó alkotók folyadékokból való kinyerésének hatékony megoldása. Rövidítése angol neve (Solid Phase Extraction) után: SPE. A szilárdfázisú extrakció egy oszlopkromatográfiás módszer, melynek során a tisztítandó kivonatot meghatározott sebességgel (általában vákuumot alkalmazva) átszívják egy előzőleg kondicionált, adszorbenst tartalmazó töltött oszlopon, melyen a célkomponensek megkötődnek. Az oszloptölteten erősen megkötött célvegyület mellől a zavaró komponenseket oldószerrel távolítják el. Ezután az oldószer erősségének növelésével a célkomponenseket minimális térfogatban eluálják. Ez a mintaelőkészítés szinte minden vegyülettípusra alkalmas. Az SPE-nek a hagyományos folyadék-folyadék extrakcióhoz (LLE) képest számos előnye van: kis oldószerfogyasztás jellemzi, koncentrált minta keletkezik, tehát az oldószert nem kell elpárologtatani, így a zavaró komponenesek és szennyezőanyagok nem dúsulnak fel), olcsók az extrakciós oszlopok, időtakarékos eljárás, elmarad az LLE alkalmazásakor fellépő emulzióképződés, szelektívebb extrakció érhető el, automatizálható.