Lexikon

baktériumok által szintetizált felületaktív anyagok. A környezetben folyó spontán biodegradációban és veszélyes anyagokkal szennyezett környezeti elemek bioremediációjában egyaránt nagy szerepük van. lipofil molekulák szubsztrátként történő hasznosításának alapfeltétele, hogy a mikroorganizmusok hidrofil felülete érintkezésbe kerülhessen a víztaszító molekulával. A fázishatárok áttörésére biotenzideket szintetizálnak, melyekkel a lipofil anyag mikrocseppjeit körülveszik, abból olyan biotenzid-micellát képeznek, amely már képes átjutni a sejthatároló felületen. A biotenzidek ek alkalmazását a mikrobasejt gyakran kombinálja a hidrofób anyaghoz, pl. olajcseppekhez való adhéziós kötődéssel is, melyet a sejthatároló képletek lipofil molekulái tesznek lehetővé. A mikroorganizmusok biotenzidek segítségével szénhidrogénekből emulziót tudnak képezni. A biotenzidek felépítése a szintetikus tenzidekhez felületaktív anyagok, nedvesítőszerek, detergensek, emulgeálószerek, stb. hasonlóan kettős; van egy hidrofób és egy hidrofil komponensük, melyek pl. egy olajcsepphez kapcsolódva csökkentik a felületi feszültséget. A sejtmembránnal érintkező hidrofób szubsztráton ekkor a biodegradáció első lépését már el tudják végezni a - célszerűen a sejtmembránban elhelyezkedő - oxigenáz enzimek. Ismert biotenzidek a Pseudomonas baktériumok ramnolipidje vagy a Torulopsis gombák szoforózlipidje. A biotenzideknek a környezetben folyó spontán biodegradációban és veszélyes anyagokkal szennyezett környezeti elemek bioremediációjában egyaránt nagy szerepük van, de a szintetikus tenzideket sok más ipari technológiában is helyettesíthetik, ezáltal biológia eredetű, természetes anyagok ipari felhasználását teszik lehetővé.