Lexikon

A Környezetvédelmi Minisztérium által koordinált, 1995-ben indult kockázatkezelési projekt, melynek célja, hogy Magyarországon számba vegye az állami felelősségi körbe tartozó szennyezett területeket, felmérje állapotukat és környezeti kockázatukat, prioritási listákat készítsen, a legnagyobb környezeti kockázatú területeken gyorsintézkedéseket foganatosítson, a többinél részletes, mennyiségi kockázatfelmérés alapján meghatározza az intézkedés sürgősségét, a kockázatcsökkentés módját, elvégezze a kockázatcsökkentési feladatot és megadja a megengedhető jelenlegi és jövőbeni területhasználatokat. A Magyarországon előzmény nélkül álló Nemzeti Kármentesítési Programmal összefüggésben környezetpolitikai, környezetirányítási, gazdasági és tudományos-technikai módszertani fejlesztések is történtek. Megszületett a jogi és rendeleti háttér és a hatósági intézkedési rend (a Környezetvédelmi Törvény, a 33/2000. (III.17.), a felszín alatti vizek minőségét érintő tevékenységekkel összefüggő egyes feladatokról szóló Kormányrendelet és a 10/2000.(VI.2.), KöM-EüM-FVM-KHVM Együttes Miniszteri Rendelet, mely tartalmazza a földtani közegre (talajra) és a felszín alatti vízre vonatkozó határértékeket és feltünteti az alkalmazandó vizsgálati szabványokat is). A Nemzeti Kármentesítési Program három feladatcsoportra oszlik:
1. Általános feladatok: a program működtetése, koordináció, stratégiák meghatározása, alapozó kutatás és műszaki fejlesztés, gazdasági szabályozás, központi és regionális informatikai rendszer kialakítása, PR tevékenység, oktatási programok, szakmai kiadványok (segédanyagok, kézikönyvek és útmutatók, amelyek alapján a hatóságok és a szennyezett területek tulajdonosai és kezelői egységes módszertan szerint tudnak dolgozni);
2. Országos feladatok: szennyezőforrások és szennyezett területek teljes körű számbavétele, szennyezettségi állapotuk felmérése, ingatlan-nyilvántartásba vétele, kockázatuk felmérése, a prioritások meghatározása, monitoring;rendszerek működtetése (TIM: talajvédelmi Információs Monitoring), utóellenőrzés, a kockázatcsökkentés hatékonyságának vizsgálata, alprogramok működtetése és összehangolása (katonai területek, bányászati tevékenységből visszamaradt, MÁV Rt.-nél és az ÁPV Rt.-nél jelentkező szennyezett területek kockázatának kezelése);
3. Egyedi feladatok: egyes szennyezett területekhez kapcsoltan tényfeltárás, megvalósíthatósági tanulmányok kidolgozása, kockázatcsökkentő technológiai megoldások kiválasztása, alkalmazása (gyorsintézkedés, lokalizálás, remediáció), a gazdasági háttér biztosítását, helyi monitoring kialakítása.
A Nemzeti Kármentesítési Program szakaszai:
1. Rövidtávú program, 1996-97: első számbavétel, gyorsintézkedések;
2. Középtávú szakasz, 1998-2002: kutatás, műszaki fejlesztés, finanszírozás, tejes körű számbavétel, nyilvántartásba vétel, információs rendszer kialakítása, a kockázatcsökkentés folyamatos végzése, alprogramok működtetése stb.
A Nemzeti Kármentesítési Program szorosan együttműködik az Ivóvízbázis-védelmi Programmal és a Nemzeti Környezet-egészségügyi Programmal.
A Nemzeti Kármentesítési Program támaszkodhatott korábban indult amerikai (Superfund) és nyugateurópai remediációs programok tapasztalataira, így a holland, a dán vagy a német (Altlasten) nemzeti programokra és nemzetközi kutatási projektek eredményeire, pl. CARACAS (Concerted Action on Risk Assessment for Contaminated Land, 1996-1998), CLARINET (Contaminated Land Rehabilitation Network for Environmental Technologie in Europe, 1998-2001), NICOLE (Network for Industry Contaminated in Europe, 1996-99), RACE (Risk Abatement Center for Contaminated Soil in CEE Countries), melyek tisztázzák a szennyezett területek kockázatának felméréséhez, kezeléséhez és a kockázat csökkentéséhez szükséges tudományos alapokat.

fakultatív anaerob mikroorganizmusok alternatív légzésformája. Ha a környezetben oxigénhiány van, akkor amikroorganizmus átáll un. alternatív elektronakceptorokra, ilyen a nitrát. Csökkent redoxpotenciálon a nitrátlégző mikroorganizmusok az energiatartalmú (redukált) szubsztrátok oxidációjához a NO₃^2- oxigénjét használják fel. Ezt a folyamatot denitrifikációnak is nevezik és talajban, anaerob vizekben, üledékekben és szennyvizekben fordul elő. A folyamat a szennyvíztisztításban a szennyvíz mitráttartalmának eltávolítására, denitrifikációra hasznosítható. A szennyezett talaj kezelésben a fakultatív anaerob mikroorganizmusok által végzett biodegradációt +0,4 Volt redoxpotenciálon és alatta nitrát adagolásával lehet intenzifikálni, amennyiben az elektrondonor a szűk keresztmetszet a biodegradációs folyamatban. Lásd még légzésformák a talajban, alternatív elektronakceptorok, nitrátlégézésen alapuló remediáció a talajban.

a kétfázisú talajban vagy a biológiai reaktív résfalban folyó biológiai folyamatok, elsősorban a biodegradáció, hacsak nem levegőztetjük intenzíven a telítetlen talajt, mindig csökkent redoxpotenciálon mennek végbe: az aerob légzésre jellemző + 0,8 V redoxpotenciálhoz képest kb. + 0,4 V értéken folyik a nitrátlégzés, még kisebb redoxpotenciálon a szulfátlégzés, a karbonátlégzés, pedig negatív redoxpotenciálon. A két- és háromfázisú talaj határán, ahol a víznél könnyebb szénhidrogén típusú szennyezőanyagok általában elhelyezkednek, a talajmikroorganizmusok nitrátlégzése dominál. Ezért, ha a talajvízben vagy a kétfázisú talajban folyó (természetes körülmények között már megindult) biodegradációt szeretnénk intenzifikálni, azt nitrát adagolásával és kiegyensúlyozott tápanyagellátással érhetjük el. Ezt a biotechnológiát is úgy lehet optimumon vezetni, ha folyamatosan mérjük a talajvíz nitrát- és tápanyagtartalmát, a pH-t és a redoxpotenciált, valamint a biológiai bontás indikátorait. A folyamatos technológiamonitoring teszi lehetővé a technológia szabályozását. Akár automatikus szabályozási megoldások is beépíthetőek.

az ammónia (vizes oldatban ammónium ion formában) aerob biológiai oxidációja nitriten keresztül nitráttá, energia nyerés céljából. A nitrifikáció két lépését két baktériumcsoporthoz köthetjük: az ammónium-oxidálókhoz és a nitrit-oxidálókhoz. A vizekben, szennyvizekben és a talajban a szerves anyagok bontásából és a műtrágyákból is ammónia szabadul fel, melyet, mint redukált szubsztrátot nitritté oxidálva energiatermelésre hasznosítanak a Nitroso- prefixel jelölt baktériumfajok (Nitrosomonas, Nitrosococcus, Nitrosospira, Nitrosolobus, stb.). A nitritből nitráttá oxidálók a Nitro- prefixxel jelöltek (Nitrobacter, Nitrococcus, Nitrospina, Nitrospira, stb. A nitrifikáló baktériumok lassan nőnek, tevékenységük igen fontos a talajban, ahol a holt szerves anyagok biodegradációjakor keletkezett ammóniából a növényEK számára felvehető nitrátokat képeznek. Másik pozitív szerep, hogy a keletkező salétromsav a növényEK számára fontos tápanyagok kioldását segíti a talajban. Amennyiben túl sok az ammónia vagy pazarló műtrágyázást alkalmaznak, és ennek megfelelően a növényi igényhez képest többlet nitrát van a talajban, a felszín alatti vizek elszennyeződésének kockázata megnő. Felszíni vizekben a vízi növények abnormális elszaporodásához vezet.

nemfémes elem, jele N, a periódusos rendszer V.A csoportjába tartozik. Rendszáma 7, elektronegativitása nagy, atomja kis méretű, ezért háromszoros kötést is létesíthet. Molekulája kétatomos (N₂), benne háromszoros kovalens kötés van, melyből egy szigma-kötés, és kettő pi-kötés, továbbá mindkét nitrogénatom rendelkezik egy egy nemkötő elektronpárral. Molekulája diamágneses tulajdonságú. A természetben igen gyakori, vegyületeiben és elemi állapotban egyaránt előfordul. A légkör mintegy 78%-a nitrogéngáz, amely inert gáz. Biogén elem, vagyis vegyületei az élőlények felépítésében játszanak fontos szerepet.A Föld ökoszisztémájának nitrogén-tartaléka a légkörben van, mintegy 4x10¹² tonna N₂.

A nitrogén a Föld történetének kezdetén a földkéreg kigőzölgéséből és szerves kémiai rekaciókból keletkezett és gyűlt fel a lassan kialakuló légkörben, hogy aztán a szerves élet alapjául szolgáljon.

A nitrogén biogeokémiai körforgás a földi ökoszisztémában az összes környezeti elemet és fázist érinti: a levegőt, a vizeklet, a talajt.

Az atmoszféra nitrogénjét nem képesek sem a növények, sem az állatok közvetlenül hasznosítani, felvenni és beépíteni szervezetükbe, viszont a mikroorganizmusok képesek: az Azotobacter nemzetség tagjai saját maguk számára, a Rhyzobiumok a növényekkel szimbiózisban élve, a pillangósok számára is kötnek meg(nitorgén-fixálás) légköri nitrogént. Az élő szervezetekbe beépült szerves nitrogént az ammonifikálüó mikroorganizmusok bontják el a szervezetek alhalását követően. Ezt az ammóniát a nitrifikáló baktériumok a Nitro- és Nitroso-baktérium fajok oxidálják nitrotté, illetve nitráttá, miközben energiát nyernek belőle. A nitrátot vagy a növények veszik fel táplálkozásuk során vagy a denitrifikáló fakultatív anaerob mikroorganizmusok használják alternatív légzésük során, légköri oxigén hiányában oxigénforrásul. Ezeket a denitrifikáló baktériumokat hasznosítják a szennyvizek vagy a talajvíz nitrátmentesítésére.

a nitrogén-dioxid vörösbarna színű gáz, a levegőnél nehezebb. Ugyancsak reakcióképes, vízben azonban rosszul oldódik. A nitrogén-dioxid alacsonyabb hőmérsékleten nitrogén-tetraoxiddá alakul: már szobahőmérsékleten is jelentős a nitrogén-tetraoxid aránya. Erélyes oxidálószer. A nitrogén-trioxid –10 °C körül forr. A képződő gáz nitrogén-dioxidra és nitrogén-monoxidra disszociál. Nitrózus gázok a műtrágyagyártás, műanyaggyártás, valamint nagy nyomáson végbemenő égési folyamatok (Diesel-motorok) során keletkeznek és jutnak a légkörbe. Erősen mérgező hatásúak. Forrás: Barótfi István (Ed.): Környezettechnika, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 2000

a nitrogén-monoxid színtelen, vízben kevéssé oldódó gáz. Nehezebb a levegőnél. Igen reakcióképes: a levegő oxigénjével nitrogén-dioxiddá alakul, mely folyamat a napsugárzás UV spektruma hatására különösen felgyorsul. Klórral nitrozil-kloridot alkot. A nitrogén-monoxidot a vér hemoglobinja megköti. Oxidálószer és víz jelenlétében salétromsavvá oxidálódik. Elemeiből igen magas hőmérsékleten, pl. villámláskor képződik. Forrás: Barótfi István (Ed.): Környezettechnika, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 2000

a nitrogén földi biogeokémiai ciklusának főbb elemei: az atmoszféra, ahol a nitrogéntartalékunk nagy része van (mintegy 4x10¹⁵ tonna), a talaj holt szervesanyag- és humusztartalma (2,5x10¹¹ tonna), a a szárazföldi növények (11,2x10¹⁰ t), a talaj;mikro;organiz;musok (5x10⁸ tonna), és az állatok (2x10⁸ t). A nitrogénformák jellemző áramai a talaj és az atmoszféra között: denitrifikáció után atmoszférába (130 x 106 t/év N₂), ammónia talajból atmoszférába (100x10⁶ t/év NH₃), biológiai nitrogénfixálás (140x10⁶ t/év N₂), műtrágyagyártás (40x10⁶ t/év N₂), atmoszférából nitrogénoxidok savas eső formájában (10x10⁶ t/év). A talajból 30x10⁶ t/év mennyiségű főleg nitát-nitrogén kerül a felszíni és felszín alatti vizekbe.
A talajban lejátszódó nitrogén-körforgásban a talajmikroorganizmusok és a növények játsszák a fő szerepet. A szervetlen nitrogénformák, elsősorban a nitrát szerves nitrogénvegyületekbe épül a bioszintézis folyamán (mikroorganizmusok, növények és állatok szervezetébe). A szervezetek pusztulásakor létrejött holt szerves anyag bontásakor (ismét szervetlen formává alakításakor: mineralizáció) keletkező ammónia vagy újra asszimilálódik (beépül élő szervezetekbe), vagy nitráttá oxidálják azok az aerob mikroorganizmusok (Nitroso- és Nitro-baktériumok), melyek az ammónia oxidációjából nyernek energiát (nitrifikáció). A nitrát további sorsa a fakultatív anaerob denitrifikáló baktériumoktól függ, ha azok felhasználják alternatív légzésükhöz, akkor nitrogéngáz (N₂) vagy nitrogénoxid (N₂O) keletkezik, mely az atmoszférába kerül. Amennyiben nincs egyensúlyban a nitrát keletkezése és a denitrifikáció, akkor a többletnitrát a talaj mélyebb rétegeibe vagy lefolyó vizekkel a felszíni vizekbe jut, és ott nitrát-szennyezettséget okoz. A légköri nitrogén közvetlen megkötésére is mód van, ezt a nitrogénfixáló talajbaktériumok, az Azotobacterek és a pillangós növényekkel szimbiózisban élő Rhizobiumok végzik a talajban.

érett, riboszómákat már nem tartalmazó eritrocita, amely a riboszómákra szelektív festéssel különböztethető meg a polikromáziás eritrocitától.

A növénynemesítés tudománya és gyakorlata a legegyszerűbb ősi technikáktól a mai modern géntechnikákig a tudomány pillanatnyi állása szerinti minden lehetséges eljárást felhasznál az egyre nagyobb mennyiségű és egyre jobb minőségű növényi termékek előállítására. Az emberiség számbeli növekedése különösen nagy nyomást gyakorol erre a területre.

Növénynemesítés kezdetén egy meghatározott, az átlagnál jobb tulajdonságú egyed kiemelése és utódainak elszaporítása volt az egyetlen járható út a növénynemesítésben. Később a a különleges képességű és tulajdonságú egyedek létrejöttét nem bízták a véletlenre, hanem mutációkat indukáltak mutagén anyagokkal vagy ágensekkel való kezeléssel, hogy nagyobb választékból lehessen szelektálni.

A géntechnikák megjelenésével a növénynemesítés hatékonyságának növelésére a DNS-manipulációs lehetőségeket is igénybe veszik a tudósok, fejlesztők, termelők.

A manipulált gének környezetbe kijuttatását megfelelő körültekintéssel, kockázatfelmérés, illetve kockázat-haszon felmérés után lehet csak engedlélyezni és megvalósítani. A kockázatot az információ- és tudáshiány is növeleheti.

A génmanipulált növényektől való félelem alapját az illegális és átgondolatlan használatból, illetve az új technikák nem etikus alkalmazásából adódó negatív példák adják. A megoldás nem a tiltás vagy az új technikák válogatás nélküli elutasítása lenne, hanem az, hogy az emberiség ezen a területen is próbáljon meg etikusan viselkedni.

a nyilvánvaló toxicitás a toxikológiai tesztekben a vizsgálandó anyag beadását követően jól látható mérgezési tüneteket leíró általános kifejezés, amelynél a következő legmagasabb rögzített dózis esetében a legtöbb állatnál súlyos fájdalom vagy súlyos szorongás tartós jelei, elhullásközeli, vagy valószínű elhullás várható.

a vegyi anyagok azon káros hatása, mely az ökoszisztéma tagjait, közösségeit vagy teljes ökoszisztémákat érint. A humán toxicitástól eltérően az ökoszisztéma-tagok kitettsége, expozíciós útvonalaik komplexebbek, pl. a vízi ökoszisztéma tagjai teljes testfelületükkel érintkeznek a szennyezett közeggel, hasonlóképpen a talajlakó vagy üledéklakó élőlények. A szennyezett közeg nem csak testfelületüket, de gyakran emésztőrendszerüket is 100%-os mennyiségben (pl. giliszták talajemésztése) veszélyezteti. A felvett szennyezőanyag-mennyiség nem kontrollálható, nem mérhető, emiatt az ökoszisztémára vagy annak tagjaira gyakorolt hatást nem szennyezőanyag-dóziban, hanem a szennyezett közeg mennyiségében, illetve a szennyező vegyület ismeretében szennyezőanyag-koncentrációban adjuk meg.

a REACH rendelet értelmében alkalmazandó ÖKOTOXICITÁSI TESZTEKET a BIZOTTSÁG 440/2008/EK rendelete (2008. május 30.) listázza, melyet a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH) szóló 1907/2006/EK európai parlamenti és a tanácsi rendelethez állítottak össze.

(1) Az 1907/2006/EK rendelet értelmében közösségi szinten vizsgálati módszereket kell elfogadni olyan vizsgálatokat illetően, amelyek szükségesek az egyes anyagok lényegi tulajdonságaira vonatkozó információk megszerzéséhez.

(2) A veszélyes anyagok osztályozására, csomagolására és címkézésére vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről szóló 67/548/EGK tanácsi irányelv (2) V. melléklete megállapította az anyagok és készítmények fizikai és kémiai tulajdonságainak, toxicitásának, valamint ökotoxicitásának meghatározására szolgáló módszereket. A 2006/121/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 2008. január 1-jei hatállyal törölte a 67/548/EGK rendelet V. mellékletét.

(3) A 67/548/EGK rendelet V. mellékletében szereplő vizsgálati módszereket bele kell foglalni ebbe a rendeletbe.

(4) E rendelet nem zárja ki más vizsgálati módszerek használatát, feltéve hogy alkalmazásuk összhangban van az 1907/2006/EK rendelet 13. cikkének (3) bekezdésével

(5) A vizsgálati eljárások során az állatok helyettesítésére, illetve a felhasználásuk csökkentésére és finomítására vonatkozóelveket teljes mértékben figyelembe kell venni a vizsgálati módszerek kidolgozásakor, különösen akkor, ha az állatkísérletek kiváltására, számának csökkentésére vagy finomítására alkalmas, hitelesített módszerek rendelkezésre állnak.

(6) E rendelet rendelkezései összhangban vannak az 1907/ 2006/EK rendelet 133. cikkével létrehozott bizottság véleményével, ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk
Az 1907/2006/EK rendelet céljából alkalmazandó vizsgálati módszereket e rendelet melléklete állapítja meg.

2. cikk
A Bizottság szükség esetén felülvizsgálja az e rendeletben foglalt vizsgálati módszereket a gerinces állatokon végzett kísérletek helyettesítése, számának csökkentése és finomítása érdekében.

3. cikk
A 67/548/EGK irányelv V. mellékletére történő hivatkozásokat az e rendeletre való hivatkozásként kell értelmezni.

4. cikk
Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő kihirdetését követő napon lép hatályba. Rendelkezéseit 2008. június 1-jétől kell alkalmazni.

A REACH TÖRVÉNY SZERINT ALKALMAZANDÓ ÖKOTOXICITÁSI TESZTEK

C.1. Akut toxicitás hal esetében
C.2. Daphnia-fajok akut immobilizációs vizsgálata
C.3. Alganövekedés-gátlási vizsgálat
C.4. A „gyors” biológiai lebonthatóság meghatározása
I. Rész általános
II. Rész. Doc (oldott szerves szén) csökkenésének vizsgálata (c.4-a. Módszer)
III. Rész. Módosított oecd-vizsgálat (doc-csökkenés) (c.4-b. Módszer)
IV. Rész. CO2-fejlődés-vizsgálat (c.4-c. Módszer)
V. Rész. Manometrikus respirometriás mérés (c.4-d. Módszer)
VI. Rész. Zártpalack-módszer (c.4-e. Módszer)
VII. Rész. Miti-vizsgálat (c.4-f. Módszer)
C.5. Lebomlás – biokémiai oxigénigény
C.6. Lebomlás – kémiai oxigénigény
C.7. Lebomlás – abiotikus lebomlás: hidrolízis a ph függvényében
C.8. Toxicitás földigilisztákra
C.9. Biológiai lebomlás – zahn–wellens vizsgálat
C.10. Biológiai lebomlás – eleveniszap-szimulációs vizsgálat
C.11. Biológiai lebomlás – eleveniszap-légzésgátlási vizsgálat
C.12. Biológiai lebomlás – módosított scas-vizsgálat
C.13. Biokoncentráció vizsgálata: átfolyásos hal vizsgálat
C.14. Halivadékok növekedési vizsgálata
C.15. Rövid távú toxicitási vizsgálat halembriókkal és hallárvákkal
C.16. Háziméh – akutorálistoxicitás-vizsgálat
C.17. Háziméh – akutkontakttoxicitás-vizsgálat
C.18. Kémiai anyagok talajon történő adszorpciójának vizsgálata egyensúlyi rendszerben
C.19. Adszorpciós együttható becslése talajon és szennyvíziszapon nagyhatékonyságú folyadékkromatográfiával (HPLC)
C.20. Daphnia magnán végzett reprodukciós vizsgálat
C.21. Talajlakó mikroorganizmusok: nitrogén-átalakítási vizsgálat
C.22. Talajlakó mikroorganizmusok: szénátalakítási vizsgálat
C.23. Aerob és anaerob átalakítás a talajban
C.24. Aerob és anaerob átalakítás vízi üledékrendszerekben

az ex situ remediáció egyik megoldása; a szennyezett környezeti elem/fázis eredeti helyéről való eltávolítása, kitermelése után, az eredeti helyszín közelében végzett kezelés. A remediációval csökkentett kockázatú anyagot az eredeti helyszínen és funkció szerint használják fel; a remediált talajt visszatöltik a munkagödörbe, a kezelt talajvizet visszajuttatják a talajvízbe. Az on site remediáción átesett környezeti elemek/fázisok újrafelhasználásának feltétele a vonatkozó környezeti minőségi kritériumok teljesítése. Ld. még remediáció, remediációs technológiák, talajkezelés, talajremediáció, talajkezelés iszapfázisban.

angol nevének (Total Kjeldahl Nitrogen) rövidítése TKN, a definíciót lásd ott.

angol nevének (Total Nitrogen vagy Total bound Nitrogen) rövidítése TN, a definíciót lásd ott.

angol nevének (Total Organically bound Nitrogen vagy Total Organic Nitrogen) rövidítése TON, a definíciót lásd ott.

a porleválasztó berendezés által megkötött por, és a berendezésbe jutó összes por tömegének hányadosa. Mértékegység: tömeg%.
Forrás: MSZ 21460/3–78

környezettoxikológia területén használt mértékegység, amely megmutatja, hogy egy vegyi anyag vagy környezeti minta ösztrogén-hatása hány ng/L 17-β-ösztradiol (E2) hormon hatásával egyezik meg. Jelölése: EEQ (ösztradiol ekvivalens). Mértékegysége: ng E2/L

egy anyag pirofórikus, ha levegőn öt percen belül spontán módon begyullad a szabványosított vizsgálat során. (http://www.prc.cnrs-gif.fr/reach/en/physicochemical_data.html)

a vulkáni törmelékes kőzetek egyik fajtája. Legalább 75%-ban elsődleges vulkáni anyagot tartalmazó kőzet. Robbanásos vulkáni kitörés során keletkeznek. A 75% alatt, de legalább 10% vulkáni elegyrészeket tartalmazó kőzetek általában a helyi üledékanyaggal keveredtek a kitörés során, vagy közvetlenül utána. A piroklasztitokat a szemcseméret és kémiai összetételük szerint osztályozzuk. A piroklasztitokat a bennük előforduló törmelékek mérete, illetve a kőzet kötöttsége alapján az alábbiak szerint osztályozzuk:

A piroklasztitokat kémiai összetételük szerint három csoportba sorolhatjuk: savanyú (pl. riolittufa, dácittufa), neutrális (pl. andezittufa) és bázisos (pl. bazalttufa) vulkanoklsztitok. A savanyú piroklasztitokban gyakori elegyrész a kvarc és a földpát (vagy földpát utáni pszeudomorfóza), a biotit, továbbá gyakran nagy mennyiségben különböző típusú kőzetüveg töredékek fordulnak elő bennük. A neutrális piroklasztitokban sok földpát (gyakran töredékes formában) ismerhető fel, ezenkívül amfibol, biotit és piroxén található. A kőzettörmelékek általában földpát fenokristályokat tartalmaznak. Üveges kőzettörmelék előfordulhat, de csak ritkán. A bázisos piroklasztitokban elsősorban piroxén esetleg olivin és csak kevesebb plagioklász található, a bazaltos kőzettörmelékek pedig általában finomszemcsések, bennük csak színes elegyrész ismerhető fel szabad szemmel, vagy még az se. Üveges kőzettörmelék általában nincs.

éretlen eritrocita, közbenső fejlődési szakaszban, amely még mindig tartalmaz riboszómákat, és ezért a riboszómákra szelektív festésekkel különböztethető meg az érett, normokromáziás eritrocitától.

precizitásnak azt nevezzük, ha az észlelés, vagy mérés többszöri megismétlése hasonló eredményt ad. Precíz az a mérés, amelynek eredménye reprodukálható, illetve megismételhető.

Precizitás alatt az analitikában a laboratóriumon belüli ismételhetőséget és a laboratóriumok közötti reprodukálhatóságot, illetve annak eltéréseit értik.

A precizitást mint általános statisztikai fogalmat úgy is definiálhatjuk, hogy a kísérleti eljárás előírt feltételek szerint végzett többszöri alkalmazásával nyert eredmények közötti egyezés mértéke.

A pontosság ettől eltérő fogalom, mely több mérés/megfigyelés eredménye átlagának eltérését jelenti a valóságos értéktől.

Ilyenformán tehát a mérés eredménye lehet pontos, de nem precíz; de lehet precíz, de nem pontos.

helyreállítás, elvesztett képességek visszaállítása, ill. a keletkezett hátrányok kiküszöbölése, a csökkent képességeknek megfelelő funkciók biztosítása.
1. Tájrehabilitáció: nagyobb összefüggő területek eredeti állapotának megőrzésére és/vagy visszaállítására irányuló tevékenység.
2. Területrehabilitáció: bármilyen okból tönkrement (földcsuszamlás, erózió, áradás, tűzvész, helytelen mezőgazdálkodás, ipari, bányászati használat, globális környezeti ártalmak helyi környezeti ártalmak pl. baleset, toxikus anyag kibocsátás, hulladéklerakás, stb.) terület eredeti állapotának visszaállítása vagy, ha ez nem lehetséges, akkor az irreverzibilis változásokat, a nagyobb környezeti kockázatot jelentő állapotot elfogadó új funkció, új területhasználat kialakítása.
3. Talajrehabilitáció: helytelen használat, vegyi anyagok okozta szennyezettség vagy talajkezelés (remediáció) miatt tönkrement vagy megváltozott talaj minőségének és környezeti kockázatának megfelelő új használata vagy újrahasznosítása.
4. Regeneráció: egy károsodott terület helyreállítása a növényzet újratelepítésével, magok vetésével vagy a túlélő növények elszaporodásával.
5. Talajregeneráció: megzavart, tönkrement talaj helyreállítása elsősorban a talajélet mesterséges kialakítása tápanyagpótlás, szervesanyag-tartalom növelés, a talaj mikroflórájának mesterséges oltóanyagokkal való pótlása, a termékenység növelése és növénytelepítés által.
6. Rekultiváció: a tönkrement terület elpusztult élővilágának, elsősorban növényzetének tudatos helyreállítása a szukcessziót is figyelembe vevő ültetéssel, talajjavítással, talajoltóanyagok alkalmazásával, tápanyagpótlással, stb.
7. Revegetáció: egy korábban elnéptelenedett terület/talaj újra benövése növények által.
8. Remediáció: vegyi anyagokkal szennyezett terület/talaj környezeti kockázatának csökkentése, az eredeti területhasználat mellett a vegyi anyag környezeti koncentrációjának vagy hozzáférhetőségének csökkentésével.
9. Területhasználat változtatás: szennyezett terület/talaj maradandóan nagyobb környezeti koncentrációjához illeszkedő, új területhasználat/talajhasználat kialakítása (pl. óvoda helyett ipari terület). remediációval csökkentett környezeti kockázat esetén értékesebb terület/talajhasználat kialakítása (pl. ipari terület helyett lakóterület).

vegyi anyagok vagy ágensek olyan káros hatásainak összefoglaló elnevezése, mely magában foglalja mind a szaporodási képességet, mind pedig az utódok fejlődési rendellenességeit. Az utódok esetében a káros hatások közé soroljuk az anyatejjel táplált csecsemőket, a tejenn keresztül érő káros hatásokat is. A szaporodóképességen belül további különbségtétel lehetséges: a szexuális képesség és az ivarsejtek nemzőképességének (fertilitásának) csökkenése, károsodása. A reproduktivitást károsan befolyásoló toxikus hatást röviden reprotoxicitásnak is nevezik. A reprotoxicitást okozó vegyi anyagok az un. reprotoxikus vegyi anyagok.

az élőlények azon tulajdonságai, hogy milyen számú és minőségű utódot hoznak létre. A káros vegyi anyagok mutagén, citotoxikus, teratogén és reprotoxikus hatása a reproduktivitáson, mint végponton mérhető le. Hal- vagy békaembrión szokták tesztelni a vízi ökoszisztémára gyakorolt reprotox hatást.

az oldószeres kivonatban mért koncentráció egy bizonyos időperiódusban, összehasonlítva a vizsgálati anyag kezdeti koncentrációjával t = 0 hőmérsékleten. Ez az információ különösen fontos, ha a mintákat tárolni kell. A REACH regisztrációhoz szükséges adatlap által előírt fizikai-kémiai jellemző 100 tonnánál nagyobb mennyiségben gyártott vagy importált anyagokra. (http://www.prc.cnrs-gif.fr/reach/en/physicochemical_data.html) Csak akkor kell meghatározni a stabilitást szerves oldószerekben és azonosítani a fontosabb bomlástermékeket, ha a stabilitás kritikus lehet. Nem kell elvégezni a tesztet, ha az anyag szervetlen.

a veszélyes hulladék szállításához szükséges kísérőjegy, amely a kezelőig dokumentálja a hulladékot.

A termelő tölti ki 4 példányban (a veszélyes hulladékot tartalmazó csomagolóeszközön láthatóan fel kell tüntetni az „SZ” kísérőjegy számát és a hulladék EWC kódszámát). A kísérőjegy negyedik példánya a termelőnél marad, az 1–3. példányokat a szállító magával viszi és igazoltatja rajtuk a kezelővel az átadás tényét. A 2. példányt igazolásként megőrzi a szállító, az 1–3 példányt pedig a kezelőnél hagyja. A kezelő a veszélyes hulladék átvétele után a 3. példányt visszaküldi a termelőnek, mellyel igazolja, hogy a veszélyes hulladék a birtokába került.

a veszélyes hulladék szállításához szükséges kísérőjegy, amely a kezelőig dokumentálja a hulladékot.

A termelő tölti ki 4 példányban (a veszélyes hulladékot tartalmazó csomagolóeszközön láthatóan fel kell tüntetni az „SZ” kísérőjegy számát és a hulladék EWC kódszámát). A kísérőjegy negyedik példánya a termelőnél marad, az 1–3. példányokat a szállító magával viszi és igazoltatja rajtuk a kezelővel az átadás tényét. A 2. példányt igazolásként megőrzi a szállító, az 1–3 példányt pedig a kezelőnél hagyja. A kezelő a veszélyes hulladék átvétele után a 3. példányt visszaküldi a termelőnek, mellyel igazolja, hogy a veszélyes hulladék a birtokába került.

egy anyag vagy készítmény szállítója bármely gyártó, importőr, továbbfelhasználó vagy forgalmazó, aki az anyagot - önmagában vagy készítményben - vagy a készítményt forgalomba hozza. Forrás: REACH 3. cikk (32)

valamennyi gyártó és / vagy importőr és/vagy továbbfelhasználó a szállítói láncon belül. Forrás: REACH 3. cikk (17)

olyan program, amely más állományokhoz kapcsolja magát (indítható fájl, Excel tábla, Word dokumentum, e-mail, stb.). A gazdafájl elindításakor a vírus is feléled, a lehetséges károkozásnak csak az alkotó fantáziája szab határt. Egyébként elég ritkán sikerül lefülelni a komolyabb vírus készítőit.

1. fizikai rendszerek szelektivitása: az a sajátság, hogy valamely kölcsönhatás csak bizonyos anyagokban vagy bizonyos körülmények között játszódik le, pl. a gázatomok meghatározott hullámhosszúságú fényabszorpcióján alapszik analitikai meghatározásuk vagy a rádióvevő csak egy bizonyos hullámhosszúságú adó frekvenciáját veszi, azt a többitől elválasztja.
2. kémiai rendszerek szelektivitása: az a sajátság, hogy többkomponensű összetett rendszerekben a lehetséges kémiai kölcsönhatások közül az egyik lejátszódik, a többi nem, pl. oldószerek adott elegynek csak meghatározott komponensét vagy hasonló tulajdonságú komponensek csoportját oldják, másokat nem; analitikai reagens csak egyetlen anyaghoz kapcsolódva hoz létre észlelhető változást; kémiai reakció lejátszódása során egyetlen reakció uralkodik, a többi visszaszorul (szelektív katalízis).
3. biológiai rendszerekre minden szinten nagyfokú szelektivitás jellemző: molekuláris szinten a különféle funkciójú fehérjék, pl. szabályozó-, enzim- és immunfehérjék felelősek a szelektivitásért, sejtszinten a membránok biztosítják hogy csak egyes vegyületek és ionok jussanak be a sejtekbe, a kívánatos mértékben. A szervezetek szelektivitást mutatnak a tápanyagok felvételében és hasznosításában, egymással való kölcsönhatásaikban, pl. szimbiózis, antibiózis. A környezetet szennyező vegyi anyagokkal kölcsönhatásban szelektivitást mutat az élőlények érzékenysége (rezisztenciája), biodegradációja és bioakkumulációja.

szemirritációról akkor beszélünk, ha a tesztvegyület káros hatása 21 napi alkalmazást követően reverzibilis, vagyis a szem képes teljesen regenerálódni, meggyógyulni. Az ilyen vegyi anyagok jele az európai osztályozási és címkézési rendszerben Xi, a figyelmeztető mondat: R36.

A szemirritációnál súlyosabb hatás a szemkorrózió, vagyis súlyos szemkárosodás, melyet a REACH törvény úgy definiál, hogy olyan szem szövetkárosodás vagy látáskárosodás, mely a tesztvegyület 21 napig tartó szemre történő kísérleti alkalmazása eredményeképpen irreverzibilis, vagyis a szem már soha nem képes tökéletesen rendbejönni. Az ilyen vegyi anyagok az európai osztályozási és címkézési rendszerben Xi jelölést és R41 figyelmeztetést kapnak.

a település házi, közintézményi, ipari és mezőgazdasági szennyvizeinek, továbbá egyesített rendszer esetén a csapadékvíz (a továbbiakban együtt: szennyvíz) összegyűjtésére, elvezetésére és tisztítására szolgáló létesítmény és azok tartozékai (szennyvízelvezető hálózat, átemelők és szennyvíztisztító telepek/művek, a tisztított szennyvíz és szennyvíziszap elvezetését, elhelyezését szolgáló műtárgyak, valamint berendezések, elzáró szerkezetek, torkolati művek).

a szerves oldószerek azon mennyisége, amelyeket egy tevékenység végrehajtása során felhasználnak, beleértve a berendezésbe visszaforgatott oldószereket, amelyeket mindig számításba kell venni, valahányszor a tevékenység végzéséhez felhasználják.
Forrás: 10/2001. (IV. 19.) KöM rendelet

olyan extrakciós módszer, melyben szuperkritikus folyadékot, többnyire széndioxidot alkalmazunk kritikus hőmérséklet és nyomás felett. Rövidítése SCFE (Super Critical Fluid Extraction)

az a vízmennyiség, amit a talaj különböző körülmények között visszatart, befogad. A talajban megtartott víz mennyisége függ a vizet a szilárd anyaghoz kötő erőktől, a nedvességformákat is eszerint osztályozzuk. A maximális vízkapacitás: a telített talaj pórusterét teljesen kitöltő vízmennyiség, a minimális vízkapacitást úgy határozzák meg, hogy a telített talajt kiteszik a gravitációnak, vagyis hagyják kicsurogni a víz egy részét, a szabadföldi vízkapacitás pedig a tavasszal beázott, átnedvesedett talaj víztartalma, melynek jellemzője, hogy a 10 μm-nél nagyobb pórusokat levegő tölti ki.

a talajenzimek a mikropórusokban elhelyezkedő biofilmben vannak kötve, részben élő sejtekben vagy növényi gyökerekben működő, részben abiotikus, azaz sejten kívüli, a talaj élettelen anyagaihoz kötött enzimként. Ez utóbbi lehet eleve exoenzim, melyet a mikrobasejt vagy növényi gyökér sejten kívüli használatra választ ki vagy kapcsolódhat frissen elhalt sejtekhez vagy sejtrészletekhez, de lehet hosszabb ideje aktív és stabil önálló enzim, a talajkolloidokhoz rögzülve. A szabad enzimek a talajkolloidokhoz rögzülhetnek gyenge, másodlagos kémiai kötésekkel vagy kovalens beépüléssel. A talajenzim-aktivitásának mérésekor mindezen enzimformák együttes aktivitását mérjük. A leggyakoribb talajenzimek:
1. oxidoreduktázok: dehidrogenázok, katalázok; monooxidázok, glükózoxidáz, polifenol-oxidáz, peroxidázok, stb.;
2. transzferázok;
3. hidrolázok: foszfatáz, amiláz, celluláz, invertáz, ureáz, proteináz, peptidáz, karboxiészteráz, lipáz, fitáz, stb.
Az enzimek aktivitásának kimutatására rendelkezésre álló módszerek mérhetik az enzim szubsztrátjának fogyását, a termék keletkezését vagy szubsztrátanalógból (szubsztráthoz hasonló térszerkezetű, de eltérő funkciójú vegyület) keletkező termék megjelenését. Az enzimaktivitási eredmények interpretálása már nehezebb feladat: abszolút értékük nem mindig hozható összefüggésbe a talaj állapotával, a mikrobaközösség vitalitásával. szennyezett terület állapotfelmérése és kockázatkezelés céljára dinamikus vizsgálati módszerekkel lehet a talajt jellemezni: pl. kiegyensúlyozott működésű talajhoz lökésszerű szubsztrát-adagolás, levegőztetés vagy toxikus anyag hozzáadás hatására kapott válasz iránya, sebessége és nagysága. Gyakran nem egyes enzimek, hanem enzimrendszerek aktivitását mérjük, pl. környezeti kockázat felmérésére a légzést, vagy egyes légzési enzimeket, pl. dehidrogenázt, a nitrifikálást, a denitrifikálást, a légköri nitrogénkötést, foszfatázaktivitást vagy komplex biodegradációs aktivitásokat használhatjuk.

a talaj eredeti helyéről történő eltávolítása, kitermelése. Szennyezett talajjal kapcsolatban ex situ talajkezelést vagy lerakást megelőzően termelik ki a talajt kézi vagy gépi erővel. Ha a talaj talajvíz alatti talajréteget is ki akarják termelni, akkor a kitermelést megelőzően a talajvízszint csökkentésére van szükség.
Annak eldöntése, hogy kitermelés után (ex situ) vagy anélkül (in situ) kezelik-e a talajt, menedzsment feladat; a döntést a területrendezés, a jövőbeni használat, a szennyeződés friss vagy történelmi jellege is befolyásolják, a szennyezőanyag aktuális terjedésén és káros hatásain kívül.  

a talaj hőmérsékletének emelése néhány fok hőmérsékletnöveléstől 1200 ^oC-ig széles skálán mozog.
1. A talaj hőmérsékletének kismértékű emelése (max. 50 ^oC-ig) kettős hatású: növeli a biodegradáció hatékonyságát és a szennyezőanyag mozgékonyságát, így illékonyságát, oldékonyságát, deszorpcióját. A deszorpció növelése, a talaj mikroszerkezetében történő párolgás és egyenletes lecsapódás növeli a biológiai hozzáférhetőséget.
2. A talaj hőmérséklete rövid időre akár 120 ^oC-ra is növelhető a talajmikroflóra irreverzibilis károsítása nélkül. Az ilyen időszakos felmelegítést biodegradálható, de erősen szorbeálódó szerves szennyezőanyagok (pl. PAH-ok, kőszénkátrány, gázgyári maradék) deszorpciójának növelésére szokták alkalmazni. A nehezen biodegradálható anyagok kémiai reakcióit, pl. polimerizáció, oxidáció szintén megnöveli, tehát a humuszba épülést és a stabilizációt is elősegítheti abban a stádiumban, amikor már biológiailag bontható szubsztrát (szennyezőanyag) kevés van vagy nincs a talajban.
3. Alacsony hőfokú termikus deszorpciót 2-400 ^oC-on ex situ,
4. magas hőfokú termikus deszorpciót 5-700 ^oC-on ex situ, erre kialakított, az égés és termikus oxidáció kizárására alkalmas deszorberekben végzik.
5. A vitrifikáció 1200 ^oC-on mind ex situ, mind in situ alkalmazható, a talaj szilikátjainak megolvasztásával, a fémek üvegszerű szerkezetbe épülésével és a szerves (szennyező)anyagok pirolízisével jár. Alkalmazását hasznosítható termékek képzésével célszerű összekötni, pl kerámia térburkoló lapok, díszkavics.

több szempontból történhet:
1. Remediálási módszerek környezeti elemek szerint: levegő-, víz-, talajvíz-, talaj- vagy üledékremediálási módszer;
2. a talaj fázisai szerint: talajlevegő, talajnedvesség, talajvíz, talaj szilárd fázisa, különálló szennyezőanyag fázis, több fázis együttes kezelése, pl. telített talaj (talajvíz és szilárd fázis), teljes (telítetlen) talaj;
3. spontán lejátszódó folyamaton alapul-e vagy sem;
4. szennyezőanyag mobilizálásán vagy immobilizálásán alapul-e;
5. in situ vagy ex situ módszer-e vagy ezek kombinációja;
6. fizikai-kémiai, termikus vagy biológiai módszeren alapul-e, esetleg ezek kombinációján;
7. biológiai módszer esetén milyen mértékű beavatkozást tervezünk: NA (természetes szennyező;anyag-csökkenés), MNA (monitorozott természetes szennyezőanyag-csökkenés), ENA (intenzifikált természetes szennyezőanyag-csökkenés), bioremediáció, más módszerekkel kombinált bioremediáció.