Lexikon

az antibiotikum rezisztencia egy mikroorganizmus azon képessége, hogy egy amúgy hatásos antibiotikum jelenlétében is nő, szaporodik, tehát a szer nem hat rá. Az antibiotikum-rezisztenciáért egy vagy több gén felelős, melyeket praktikus módon mobilis genetikai elemekre (pl. plazmidokra, ugráló génekre) helyezve tárol a mikroorganizmus, és amikor szüksége van erre a génre (pl. antibiotikum jelenlétében), akkor hirtelen megsokszorozza ezt a viszonylag kisméretű DNS-t, és a mobilis genetikai elemek segítéségével fajtársai, vagy esetleg más mikroorganizmusok rendelkezésére bocsátja a túlélést biztosító genetikai információt. Ezzel egész mikroorganizmus populációk válhatnak néhány óra leforgása alatt rezisztenssé. A mikroorganizmusoknak ezt a képességét provokálni - például indokolatlan antibiotikum alkalmazással - igen veszélyes, hiszen azt érhetjük el vele, hogy a betegséget okozó mikróbák nem reagálnak az antibiotikumos kezelésre.

Az antibiotikum rezisztencia gént mesterségesen is (transzformációval) be tudjuk vinni egy mikroorganizmusba, a bevitel célja általában jelzés, vagyis az antibiotikum-rezisztencia gén márker-génként felhasználása. Ha a célgént a márkergénbe csatoljuk úgy, hogy a márkergén működőképességét ezzel tönkretesszük, akkor a márkergén aktivitásának megszűnése a célgén jelenlétét jelzi számunkra.

CAS száma: 120-12-7, a PAH-vegyületek közé sorolt policiklikus aromás szénhidrogén. Három benzolgyűrű kondenzálódásával jön létre. Heteroatomot, szubsztituenseket nem tartalmaz. Legnagyobb mennyiségben a kőszén-kátrányban található meg. Faanyagok gombák és rovarok elleni védelmére használják fatelítés és a piros alizarin-festékek alapanyagául szolgál. Színtelen, de UV-fényben fluoreszkál. Háttérértéke Magyarországon talajban 0,04 mg/kg, felszín alatti vízben: 0,02 μg/liter. szennyezettségi határértéke felszín alatti vízben: 0,05 μg/liter, talajban csak össz-PAH értékként van megadva: 1 mg/kg.

az adatok megosztása a REACH törvény egyik alapelve, minden regisztrálótól megköveteli az információ másokkal való megosztását. Ezzel próbálják növelni a regisztrció hatékonyságát és csökkenteni a költségeket.

A SIEF a REACH előregisztrációs fázisa után alakuló fórum, a már bevezetett anyagok adatainak megosztására. A SIEF fő céljai a következők:

1. A regisztrációs célú adatmegosztás megkönnyítése
2. Megegyezés az anyagok osztályozásában és címkézésében, ahol értelmezésbeli különbség van a lehetséges regisztrálók között.
3. A gerinces állatokkal folytatott tesztelés eredményét minden körülmények között meg kell osztani másokkal, illetve ilyen tesztek tervezését megelőzően tájékozódni kell a már meglévő eredményekről, a kísérleti állatok maximális kímélése céljából.

(Forrás: REACH)

az élőlények nemrégiben azonosított önálló csoportja: ősbaktériumok. A Földi fejlődés során, 3,5-4 milliárd évvel ezelőtt ők uralták az életet.
Az archeobaktériumok egyértelműen eltérnek a baktériumoktól, azoktól eltérő ágon fejlődtek ki, rokonságot mutatnak mind a prokariotákkal, mind az eukariotákkal.
A baktériumokhoz hasonlóan egysejtű, sejtmag nélküli, azaz prokarióta szervezetek.
A Whittaker–Margulis-féle osztályozásban szereplő öt birodalom egyike, a Monera vált ketté baktériumokra és archeára az új nukleinsav-analízisen alapuló molekuláris evolúciós osztályozásban.
Az archeát eredetileg csak szélsőséges életkörülmények között találták meg, de azóta már a legtöbb élőhelyen kimutatták jelentüket.

egy vegyi anyag káros hatást nem mutató küszöbkoncentrációja.
1. vegyi anyagoknak az a koncentrációja, amely még nem mutat káros hatást egy krónikus hosszú idejű környezettoxikológiai vizsgálatban. A koncentráció-hatás görbe alapján, grafikusan, vagy statisztikai módszerekkel meghatározott küszöbkoncentráció értéket adunk meg. A küszöbérték lehet a legnagyobb, hatást még nem mutató, vagy a legkisebb, hatást már mutató koncentráció. A leggyakrabban használt küszöbértékek a következők: NOEC No Observed Effects Concentration, az a legnagyobb koncentráció, amelynek nincs megfigyelhető hatása. NOAEC No Observed Adverse Effects Concentration, az a legnagyobb koncentráció, amely még nem okoz megfigyelhető káros hatást. LOEC Lowest Observed Effects Concentration az a legkisebb koncentráció, amelynek hatása már megfigyelhető. MATC Maximum Allowable Toxicant Concentration, a szennyezőanyag maximális, még megengedhető koncentrációja. A NOEC és a LOEC egymásból számíthatóak: NOEC = LOEC/2, a MATC értéket a LOEC és NOEC érték átlaga adja.
2. egy vegyi anyagnak az a koncentrációja, amely még nem mutat káros hatást a környezetre, vagyis az emberre és az ökoszisztémára. Ez a vegyi anyag koncentráció csak extrapolációval határozható meg. Az emberre károsan még nem ható koncentrációt toxikológiai vizsgálatok, az ökoszisztémára károsan nem ható koncentrációt pedig ökotoxikológiai tesztek eredménye alapján határozzuk meg, extrapolációval. Az ökoszisztémára előrejelezhetően károsan nem ható koncentráció a PNEC Predicted No Effect Concentration, melyet leggyakrabban faktoriális módszerrel képeznek akut és/vagy krónikus ökotoxikológiai teszteredményekből. Az alkalmazott faktorok nagysága a tesztek információtartalmával és környezeti realizmusával arányos. A PNEC érték becsléséhez alkalmazott bizonytalansági faktorok 1-1000-ig változnak: minél jobban közelíti az eredmény a valóságot, annál kisebb bizonytalansági faktort kell alkalmazni. A PNEC érték a vegyi anyagok környezeti kockázatának mennyiségi jellemzéséhez használt küszöbérték: ennél nagyobb környezeti koncentráció elfogadhatatlan kockázatot jelent az ökoszisztéma szempontjából. A PNEC érték környezeti minőségi kritériumok, határértékek képzésére is alkalmas, értéke az un. hatáson alapuló környezeti minőségi kritériumokkal illetve határértékekkel arányos, vagy azonos. lásd még –>ártalmatlan dózis<–, LOEC, NOEC, PNEC, MATC.

Vízi ökoszisztéma tagjainak ökotoxikológiai teszteredményeiből kiinduló
PNEC extrapolációs meghatározáshoz alkalmazandó biztonsági faktorok

a víz egy részének visszatartásával árhullámok csúcs-vízhozamainak és -vízállásainak mérséklésére szolgáló vízilétesítmény.

az árvízi esemény valószínűségének és az árvízi eseményhez társuló, az emberi egészségre, a környezetre, a kulturális örökségre és a gazdasági tevékenységre gyakorolt lehetséges káros következményeknek az együttese.

Az árvízkockázat menedzsmentjére a 2007/60/EC irányelv megköveteli a a vízfolyások árvízkockázatának felmérését, az árvízveszélyes területeken élő emberek számának, az építmények és egyéb értékeknek a meghatározását, térképezését, monitoringját és a megelőző és védelmi intézkedéseket, az előrelátó tervezést.

Amerikai Szabványos Információcsere Kódrendszer (angolul: ASCII=American Standard Code for Information Interchange). Ahhoz, hogy a számítógépek kettes számrendszerben tudják kódolni az adatokat, ki kellett találni egy kódrendszert. Így született meg az ASCII, amely egy 7 bites kódrendszer, tehát maximum 128 különböző jelet tárolhat (1111111₂=127, plusz a 0). Az ASCII az angol ábécé minden betűjéhez, számjegyéhez, írásjeléhez egy-egy 7 bites számot (egy hétjegyű, kettes számrendszerbeli számot) rendel hozzá. Az ékezetes karaktereket nem tartalmazza, ezért használata nyelvileg korlátozott, viszont minden számítógép megérti.

idegen anyag beszívása a légutakba, a légycsőbe vagy a tüdőbe, levegőből, nyeléskor vagy hányáskor.

Lásd még: aspiráció, idegen anyag belégzése

váladéknak vagy idegen anyagnak a beszívott levegővel történő légcsőbe vagy tüdőbe kerülése. A beszívott vegyi anyag lehet gáznemű, folyadék, folyadékok gőze, vagy szilárd anyag apró szemcséje, pora. A veszélyes anyag a légcsőbe és onnan a tüdőbe kerülve tüdőgyulladáshoz hasonló tüneteket okozhat, de a tüdőn keresztül felszívódva más szerveket is károsíthat.

Anatomical Therapeutic Chemical Classification System = a gyógyszerek anatómiai, gyógyászati és kémiai osztályozási rendszere (ATC), melyet a WHO fejlesztett ki: egy nemzetközileg egységesített alfanumerikus gyógyszerosztályozási rendszer.

REACH kifejezés, egy teljes vizsgálati jelentés célkitűzéseinek, módszereinek, eredményeinek és következtetéseinek részletes összefoglalása, amely elegendő információt nyújt a vizsgálat független értékeléséhez, és minimálisra csökkenti a teljes vizsgálati jelentés tanulmányozásának szükségességét. Forrás: REACH 3. cikk (28)

az atomabszorpciós spektrometria az atom-spektroszkópiai módszerek közé tartozó, a vonalas fényabszorpció jelenségét hasznosító analitikai módszer. A módszer alapja hogy a megfelelő összetételű gázlángba beporlasztott minta a lángban atomjaira bomlik, és az így nyert atomok a lángon áthaladó éles színképvonalakból álló fényből elemző vonalaikon elnyelnek (abszorbeálnak), azaz az abszorbeált vonalat mérve intenzitás-csökkenés lép fel. A Lambert-Beer törvénynek megfelelően a mért intenzitás-csökkenés logaritmusa arányos a mért elem oldatbeli koncentrációjával, azaz ez a mennyiségi meghatározás alapja az atomabszorpciós spektrometriában. Az atomos állapot előállítása a láng-atomabszorpció esetében megfelelő összetételű (és hőmérsékletű) lángok segítségével történik.
Forrás: Bánhidi Olivér: Molekula-spektroszkópiai módszerek (Miskolci Egyetem, Analitikai Kémia Tanszék)

az elemanalitika egyik legelterjedtebb módszere. Rövidítése AAS. Népszerűségét gyorsaságának köszönheti: egy oldatban egy elem koncentrációja 5-6 másodperc alatt meghatározható. A vizsgálandó elemet alapállapotú szabad atomokká alakítjuk. Az így létrehozott atomgőzön a vizsgálandó elemre jellemző hosszúságú fénynyalábot bocsátunk keresztül és mérjük a fényintenzitás csökkenését, amely egyértelmű kapcsolatban áll a fényelnyelést okozó atomok koncentrációjával. Az atomizáció történhet lánggal (láng-atomabszorpciós spektroszkópia) vagy termikus energiával (grafitkemencés atomabszorpciós spektrometria). (Forrás: Posta József: Atomabszorpciós spektrometria. Debreceni Egyetem, 2008, Kempelen Farkas Digitális Tankönyvtár. www.tankonyvtar.hu/kemia/atomabszorpcios-080904-63) A módszert környezeti minták (talaj, talajvíz, iszap, üledék), hulladék vagy más minták elemtartalmának meghatározására használjuk. Kb. 70 elem mérésére alkalmas univerzális módszer, mely széles koncentrációtartományban használható. A módszer hátránya, hogy a kalibrációs görbék nem lineárisak a 0,5-nél nagyobb abszorbancia-tartományban. A detektálás alsó határa (LOD) igen széles határok között változik: mindössze 1-5 ppb Ca, Cd, Cr, Cu, stb. esetén és több mint 1000 ppb pl. foszforra. Egyes elemek, pl. B, C, N, O, S, halogének, nemes gázok és a rövid élettartalmú transzuránelemek egyáltalán nem mérhetők.

szelektíven ható, baktériumölő szerek, melyeket szerteágazóan alkalmaznak az orvosi gyakorlatban, a mezőgazdaságban növényvédelem és az iparban. Lehetnek fertőtlenítőszerek dezinficiáló szerek, antiszeptikumok vagy antibiotikumok.

angol rövidítés azokra a BAT, vagyis elérhető legjobb technológiákra, melyeknek nics túlzott költségigénye.

ex situ talajremediációs technológia, klórozott szénhidrogénnel szennyezett talajokra. Kémiai kezeléssel kombinált termikus deszorpció. Egyik megoldása a BCD, melynek kivitelezésekor a klórozott szénhidrogénekkel, növényvédőszerekkel, pl. klórdánnal és heptaklórral szennyezett talajt Na-bikarbonáttal keverik össze, majd a keveréket termikus deszorberbe helyezik és 315-500^oC-ra melegítik. A magas hőmérséklet hatására elpárolognak a klórozott vegyületek, melyeket a gőztérből összegyűjtve kondenzáltatnak. A kondenzátumot további kémiai kezelésnek vetik alá NaOH katalízis mellett, olajos közegben, 32 ^oC felett, 3-6 órán keresztül, a vegyület teljes kémiai bomlásáig. Az így kezelt talaj feltöltésre, takarásra használható. Ezt a technológiát US-EPA kutatói fejlesztették ki és szabadalmaztatták 2004-2005-ben.

biokoncentrációs faktor, mely megadja, hogy a bioakkumulációra képes élőlény a vele érintkező környezetben lévő elem vagy vegyület koncentrációját hányszorosára növeli meg saját szervezetében. Nagyságát az egyensúlyi állapotban mérhető: C_élőlény / C_környezet hányados adja meg.

A regisztráció, egy, az EU-ban (és ha bevezezik, az EGK országaiban) előállított, vagy importált anyag technikai dokumentációinak, és ha szükséges, a kémiai biztonsági jelentésének benyújtása az Ügynökség részére.
REACH által definiált folyamat, a különös információk benyújtása az Ügynökség részére a jogalkotási követelménnyel összhangban. A REACH Rendelet megkívánja a fogyasztói lánc szereplőitől (gyártók, importőrök, továbbfelhasználók), hogy bizonyos körülmények között a következő típusú bejelentéseket nyújtsák be:
az árucikkben előforduló anyag bejelentése.
osztályozás és címkézés bejelentése.
termék- és folyamatorientált kutatás és fejlesztés anyagainak bejelentése.
továbbfelhasználó által benyújtott, a szállítói lánc korábbi szereplőjének kiadott engedély feltételei szerint való felhasználás bejelentése.
A felhasználás újrakezdésének bejelentése a továbbfelhasználó által
A bejelentés vonatkozhat a 67/548/EGK irányelv alapján bejegyzett anyagokra.

A bejelentés a regisztrációs dokumentumok (angol szóhasznákat szerint "dosszié") beküldését jelenti. Az anyagokat önmagukban vagy készítményekben gyártóknak vagy importálóknak vagy az árucikkek termelőinek vagy importálóinak bizonyos körülmények esetén regisztrációs dossziét kell készíteniük az Európai Vegyianyag Ügynökségnek a 10, 11, 12, 17 és 18-as cikk szerint. Ez tartalmaz egy műszaki dokumentációt, és ha szükséges, egy kémiai biztonsági jelentést. (Forrás: REACH)

belvizek elvezetésére szolgáló, meghatározott vízszállító képességű ásott meder, egykori természetes vízfolyás esetleg földmunkával kibővített medre.

a bemenő, angolul „input” áramok belépnek egy adott rendszerbe, míg a kimenő, angolul „output” áramok kilépnek belőle. A bemenő és kimenő áramok hozzák létre, építik fel az adott rendszert.

Az életciklus felmérésben bemenő áramoknak az életciklust felépítő folyamatokba (pl. bányászat, szállítás, gyártás, használat, hulladékkezelés stb.) belépő anyag- és energiaáramokat nevezzük. Ezek lehetnek a természetből származó nyersanyagok (pl. bányászat során az ásványi anyagok, vagy bármely ipari folyamatnál a felhasznált kútvíz és felszíni víz), továbbá a folyamathoz szükséges vegyszerek, alapanyagok, üzemanyagok, villamos- és hőenergia. A kimenő áramok az ezen folyamatok során előállított termékek, hulladékok és egyéb kibocsátások (lég-, víz- és talajszennyezők).

a bemenő, angolul „input” áramok belépnek egy adott rendszerbe, míg a kimenő, angolul „output” áramok kilépnek belőle. A bemenő és kimenő áramok hozzák létre, építik fel az adott rendszert.

Az életciklus felmérésben bemenő áramoknak az életciklust felépítő folyamatokba (pl. bányászat, szállítás, gyártás, használat, hulladékkezelés stb.) belépő anyag- és energiaáramokat nevezzük. Ezek lehetnek a természetből származó nyersanyagok (pl. bányászat során az ásványi anyagok, vagy bármely ipari folyamatnál a felhasznált kútvíz és felszíni víz), továbbá a folyamathoz szükséges vegyszerek, alapanyagok, üzemanyagok, villamos- és hőenergia. A kimenő áramok az ezen folyamatok során előállított termékek, hulladékok és egyéb kibocsátások (lég-, víz- és talajszennyezők).

a BMD koncepciója arra épül, hogy a dózisra adott válasz adataihoz egy matematikai modellt illesztenek. A BMD a válaszképpen előre meghatározott változást okozó dózis.

Forrás: REACH

REACH által definiált kifejezés olyan anyagra, amely az alábbi kritériumok legalább egyikének megfelel:

1. Szerepel a Létező Kereskedelmi vegyi anyagok Európai Jegyzékében (EINECS);

2. Az anyagot az e rendelet hatálybalépését megelőző 15 év alatt legalább egyszer a közösségben vagy az Európai Unióhoz 1995. január 1-jén vagy 2004. május 1-jén csatlakozott országokban gyártották, de a gyártó vagy az importőr nem hozta forgalomba, feltéve, hogy a gyártó vagy az importőr rendelkezik az ezt igazoló okmányokkal;

3. Az anyagot a közösségben vagy az Európai Unióhoz 1995. január 1-jén vagy 2004. május 1-jén csatlakozott országokban e rendelet hatályba lépése előtt a gyártó vagy importőr forgalomba hozta, és azt úgy tekintették, mint a 67/548/EGK irányelv 8. cikke (1) bekezdésének első francia bekezdésével összhangban bejelentett anyagot,
   de nem felel meg az e rendeletben a polimerekre vonatkozóan megállapított meghatározásnak, feltéve, hogy a gyártó vagy az importőr rendelkezik az ezt igazoló okmányokkal. Forrás: REACH 3. cikk (30)

élőlények azon tulajdonsága, hogy egyes elemek, illetve vegyületek környezetből történő felvétele eredményeképpen saját szervezetükben nagyobb koncentrációt hoznak létre, mint amekkora a forrásul szolgáló környezeti elemben volt, tehát ezeket az elemeket vagy vegyületeket koncentrálják, feldúsítják sejtjeikben vagy egyes szöveteikben. biokoncentrációnak is nevezik, mértékét a BCF jellemzi.

a biocidekre vonatkozó EU irányelvet 1998-ban fogadta el az Erópai Parlament és 2000 májusáig kellett a tagországoknak bevezetniük a direktíva előírásait nemzeti jogi szabályozásukba.

Ez az irányelv nagyban támaszkodik az 1991-es növényvédőszerekre vonatkozó 91/414/EEC korábbi irányelvre.

A biocidekre vonatkozó irányelv harmonizálni kívánja az európai biocid-piacot, az emberi egészség és környezet védelme érdekében.

a biocidek meghatározása a biocid termékek (98/8/EK) irányelve szerint (2. cikk 1.pont):
"Hatóanyagok és egy vagy több hatóanyagot tartalmazó készítmények a felhasználóhoz jutó kiszerelésben, amelyek célja, hogy károsító szervezeteket kémiai vagy biológiai eszközökkel elpusztítson, elriasszon, ártalmatlanná tegyen, tevékenységében akadályozzon vagy azon más módon korlátozó hatást gyakoroljon."
Megjegyzés: mindazonáltal több olyan anyag, vagy készítmény, ami megfelel ennek a definíciónak, kivételt képez a biocid termékek irányelve alól, annak alapján, hogy más szabályozás vonatkozik rá. Mint pl: a növényvédő-szerek (91/414/EGK) irányelve és más, többek között az állatorvosi gyógyszerekhez, szabadalmazott orvosi termékekhez kapcsolódó irányelvek.
Az általános kifejezésekben, a biocid termékek irányelvének alkalmazási területe - 23 különböző terméktípust érintve - igen nagy. Magában foglalja a háztartási és ipari felhasználású fertőtlenítő szereket, a gyártott és a természetes termékek tartósítószereit. a nem mezőgazdasági célú rovar-, rágcsáló- és egyéb gerinceseket irtó szereket, és olyan speciális termékeket, mint a balzsamozáshoz és kitöméshez használt folyadékok és az algásodást gátló szerek. A terméktípusok teljes listája megtalálható a biocid termékek irányelvének V. mellékletében.
A REACH rendelet 15. cikkének 2. pontja értelmében azok a hatóanyagok, amelyek biocidként szabályozva vannak, a REACH alapján regisztráltnak tekintendők. Forrás: 98/8/EK Irányelv 1. és 2. cikk. Forrás: REACH 15. cikk 2. pont

szerves vegyületek, szerves szennyezőanyagok komplexitásának csökkentése vagy teljes lebontása, mineralizációja, biológiai hatásra. Az élőlények közvetlenül vagy közvetett módon fejtik ki biodegradáló hatásukat. Közvetlen biológiai bontás során a biodegradálható szerves szennyezőanyag szubsztrátként szolgál az élőlény számára, ilyenkor az élőlények enzimjeik segítségével leggyakrabban energiát termelnek katabolizmus a bontható vegyületből vagy kometabolizmus során bontják le azokat. Környezetünk élő szervezetei a biodegradálandó szubsztrátok nagy részét, főként a nagyobb méretű molekulákat a környezetbe kibocsátott exoenzimjeik segítségével bontják. A sejtből kibocsátott vagy a sejt pusztulásával a környezetbe kerülő enzimek hosszabb-rövidebb ideig működőképesek maradnak az élőlények jelenléte nélkül is és katalizálják a biodegradációs folyamatokat. A természetes ~t környezetvédelmi biotechnológiákban hasznosítjuk, mind élőlények közösségeinek alkalmazásával szennyvíztisztítás, komposztálás, talajremediáció, stb., mind pedig enzimtechnológiákban.

olyan biotechnológia, melyben a központi biokémiai folyamat a szerves anyagok biológiai, leggyakrabban mikrobiológiai bontása. Ez a bontás jelenthet energiatermeléssel egybekötött mineralizációt, vagy részleges bontást, esetleg kometabolizmust. Leggyakrabban hulladékok és szennyezőanyagok kezelésére, hasznosítására vagy ártalmatlanítására használt technológiák, például biológiai szennyvízkezelés, talajbioremediáció, komposztálás, stb.

a talaj- és talajvíz bioremediáció leggyakoribb alapfolyamata a biodegradáció. Ilyenkor a szennyezőanyag a talaj/talajvíz mikroflórájának szükséges tápanyagot szolgáltatja, amelyet a mikroorganizmusok energiatermelés céljára használnak, emiatt bontják, vagyis hidrolizálják, oxidálják, stb., mígnem teljesen eloxidálják szervetlen anyagokká. Ez a tökélete biodegradáció esete, ezzel a szennyezőanyag teljes mennyiségét eltávolíthatjuk a talajból/talajvízből. Ha ez a folyamata a technológiánk alapja, akkor e biodegradációt végző mikroflóra számára kell optimális körülményeket biztosítania a technológusnak, talajszelőztetéssel levegőztetéssel, vagy más oxigénforrás biztosításával, megfelelő körülmények hőmérséklet, nedvességtartalom redoxpotenciál, ozmotikus viszonyok, stb., kiegyensúlyozott tápanyag és mikroelem-ellátás biztosításával, és a termék felhalmozódás elleni beavatkozással pl. CO₂ kihajtás talajszellőztetéssel

lásd bioakkumuláció

biokoncentrációs faktor, rövidítve BCF, mely megadja, hogy a bioakkumulációra képes élőlény a vele érintkező környezetben lévő elem vagy vegyület koncentrációját hányszorosára növeli meg saját szervezetében. Nagyságát az egyensúlyi állapotban mérhető: C_élőlény / C_környezet hányados adja meg.
Nem-egyensúlyi alapon, mint a felvételi és a tisztulási sebességi állandók hányadosát dinamikus BCF adhatjuk meg. A statikus és a dinamikus BCF egyaránt használható kockázatfelmérési és akár szabályozási célokra. Ez a paraméter utal egy anyag felhalmozódási képességének mértékére.
Eredetileg, és egyes szakmai szövegekben még ma is, a biokoncentráció és a biokoncentrációs faktor kifejezéseket kizárólag a vizi ökoszisztémával kapcsolatban használják, a vízből a vizi élőlényekben felhalmozódott káros anyag kockázatának jellemzésére.
A bioakkumuláló élőlény testtömegét is figyelembe lehet, egyes esetekben kell venni, ilyenkor egységnyi testtömegre vonatkozó felvett vegyi anyag mennyiséget adjuk meg. A valóságban bonyolultabb a helyzet, hiszen a vegyi anyagok szervspecifikusan akkumulálódnak, ilyenkor nem mérvadó a teljes testtömegre való megadás. Ha a vegyi anyag pl. a májban akkumulálódik a szervezet többi része lehet vegyi-anyag mentes, ami a táplálkozás és a másodlagos mérgezés szempontjából nem mindegy.
Ma a biokoncentrációt és a biokoncentrációs faktort általánosabban hasznájuk, szinte minden környezeti elemben élő élőlényben történő káros anyag felhalmozódásra, így a talajból a növénybe, a vizi üledékből a kagylóba vagy más üledéklakókba bekerült és akkumulált vegyi anyagra is.

&search

a biológiai immobilizáció alapvetően kétféle lehet:
1. Maguk a növények vagy a mikroorganizmus sejtek vagy szervezetek immobilizálják a szennyezőanyagot a sejtjeikben vagy szöveteikben, esetleg szöveteiken kívül. Ez a biológiai lekötés az organizmus élettartamára terjed ki, a szennyezőanyag az élőlény elpusztultával visszakerül az elemkörforgalomba. Ha ezt a folyamatot remediációs technológiában kívánjuk hasznosítani, vagyis a szennyezőanyagot szegregálni, és kiküszöbölni, akkor a biomasszát külön kell választanunk a kezelt környezeti elemtől vagy fázistól pl. talajvíz kezelése szilárd hordozóra kötött mikroorganizmusokkal, talajvíz eleveniszapos biológiai kezelése.
2. A biológiai immobilizáció másik fajtája eredményét tekintve tulajdonképpen nem különbözik az enyhe fizikai-kémiai immobilizációtól, de a stabilizációhoz szükséges vegyületeket és/vagy külső körülményeket nem fizikai-kémiai ágensek, hanem maguk a mikroorganizmusok vagy a növények állítják elő. Ezek az élőlények lehetnek őshonosak vagy a technológia kedvéért betelepítettek. Immobilizáló biológiai ágensek a pH megváltoztatása, pl. baktériumok általi lúgosítás; a redoxpotenciál megváltoztatása, pl. anaerob körülmények létrehozása fakultatív anaerob mikroorganizmusokkal; kicsapódó vegyületek képzése, pl. szulfidok képzése szulfátlégző mikroorganizmusok által; szorpciót növelő anyagok, pl. bakteriális nyálkaanyagok a rizoszférában, vagy a humuszképződés elősegítése, stb.

lásd biológiai immobilizáció, stabilizáció

a tápláléklánc hatása a bioakkumulációra. Egy bizonyos trófikus szinten akkumulált toxikus elem vagy vegyület a táplálékláncban következő, felsőbb szintet hatványozottan érinti. A kitettség tehát a táplálékláncon felfele haladva egyre nagyobb. A biomagnifikációnak legnagyobb mértékben kitett élőlények a csúcsragadozók és az ember.

a kémiai növényvédő szereket kiváltani képes biológiai eredetű anyagok, bármilyen antagonista szervezet maga, valamely része vagy terméke. Lásd még biológiai növényvédelem.

szennyezett talaj, talajvíz, felszíni víz, vagy felszíni vízi üledék környezeti kockázatának csökkentése biológiai módszerekkel. A bioremediáció olyan technológia, amely élő sejtek vagy szervezetek, esetleg azok valamely termékének pl. enzim biogedradációs, bioakkumulációs vagy biológiai stabilizáló képességét állítja a technológia középpontjába, ezeknek a biológiai folyamatoknak biztosít optimális körülményeket az alkalmazott technológiai paraméterekkel, adalékanyagokkal. A bioremediációhoz felhasználhatóak az ökoszisztéma endogén tagjai vagy közösségei, közülük izolált és mesterségesen felszaporított mikroorganizmusok és/vagy növények vagy külső forrásból származó aktív közösségek, pl. szennyvíziszap, komposzt, aktív talaj, stb. Leggyakoribb bioremediációs technológiák: természetes bioremediáció aktiválása, bioágyas vagy prizmás talaj/üledékkezelés, talajkezelés agrotechnikai módszerekkel, bioventilláció, iszapfázísú üledék/talajkezelés, fitoremediáció. A bioremediáció mind in situ, mind ex situ technológiaként alkalmazható. Előnyei, hogy viszonylag kis költséggel, nagy területek kezelésére is alkalmas, a talaj üledék tulajdonságait, élővilágát, biológiai aktivitását megőrzi, in situ kezelés esetén a terület munkálatok közbeni használatát megengedi, másodlagos környezeti kockázata kicsi, elő- és utókezelésként, vagy kombinált technológia részeként is alkalmazható. Hátrányai, hogy viszonylag nagy az időigénye, időjárás- és klímafüggő, szennyezőanyag maradékkal számolni kell. Lásd még remediáció, remediálási technológiák, élőgépek, talajba injektálás. Élő talaj esetében az enyhe fizikai-kémiai beavatkozásoknál is számítanunk kell biológiai következményekkel. A gázelszívás egyszersmind talajszellőztetés, illetve a talajmikroflóra levegőellátása, a vizes mosás stimulálhatja a talajmikroflórát, s mobilizálhatja a szennyezőanyagot, tehát a fizikai módszerek alkalmazásának is vannak biológiai következményei. Célszerű ezekkel számolni, vagy azért mert hasznosítható folyamatokról van szó, vagy azért mert védekezni kell ellenük.

ld. intenzifikált biodegradáció

a biotechnológia a genetika, a biológia, a mikrobiológia, a biokémia, a vegyészmérnöki tudományok, a számítástechnika és a szabályozástechnika valamint a komputertechnika olyan integrált alkalmazása, mely élő szervezetek és/vagy azok termékeinek, például enzimeknek technológiákban történő felhasználását célozza, termékek előállítására vagy módosítására. Előnyei a biológiai szervezetek felhasználásából és a nekik optimális biológiai környezeti paraméterekből adódnak, nincsenek extrém hőmérsékletek, nyomások és pH értékek, az alkalmazásokat kis energiaigény jellemzi. Emiatt a biotechnológiák kibocsátásai is kisebbek és általában könnyebben kezelhetőek, mód van a hulladékok hasznosítására, alternatív energiaforrások előállítására. A biotechnológiák központi átalakító egysége a sejt vagy annak valamelyik terméke, vagyis a biológiai rendszer, melynek optimálását vagyis a lehető legjobb átalakító rendszer létrehozását a géntechnikák, vagyis a rekombináns DNS technikák is segítik. A központi katalizátor működéséhez szükséges optimális körülményeket hőmérséklet, nyomás, pH, redoxpotenciál, tápanyag-ellátás, stb. a technológus biztosítja mérnöki eszközökkel.

1. biokémiai folyamat a sejtekben, melynek során az enzimes reakció szubsztrátja átalakul köztitermékké, vagy termékké; szintézis, lebontás vagy átalakítás révén. Az átalakulás az élő szervezetben reakciók sorozatán keresztül valósul meg: hidrolízis, oxidáció-redukció, aminálás-dezaminálás, gyűrűzárás-gyűrűhasítás, stb.
2. biotechnológia, melynek központi katalizátora valamely mikroorganizmus, tenyésztett szöveti sejt, vagy enzim. A biotechnológia reaktorában lévő közegben oldott szubsztrátot a sejt vagy az enzim termékké alakítja. A biotranszformáció, biokonverzió enyhe körülmények között zajlik, a technológusnak optimálnia kell a folyamatot, hogy a kívánatos termék keletkezzék. A biotranszformáció, biokonverzióra leggyakrabban fermentációs, hulladékkezelési vagy hulladékhasznosítási technológiák alapulnak. A környezetvédelmi biotechnológiák olcsó szubsztrátjai mezőgazdasági termékek, mellékter;mékek és hulladékok, erdőgazdasági- és élelmiszeripari melléktermékek és hulladékok. biotranszformáció, biokonverzióval előállított termékek lehetnek elsődleges és másodlagos anyagcseretermékek, melyeket finomvegyszerként, gyógyszerként vagy energia;hordozóként hasznosítanak, kémiai felépítésüket tekintve pedig: aldehidek, ketonok, savak oxálsav, C-vitamin, stb. aminosavak, alkoholok etanol, metanol, metán.

a szennyezett talajban leggyakrabban az oxigénhiány akadályozza a mikroorganizmusok szaporodását és légzését. A ~ olyan talajkezelési technológia, amely a szennyezett talajban élő és működő aerob mikrobaközösség megfelelő oxigénellátását biztosítja talajszellőztetéssel. Mind in situ, mind ex situ alkalmazható, önálló talajkezelési technológiaként vagy komplex remediációs technológia részeként. ex situ megoldása a levegőztető csőrendszerrel ellátott prizmás vagy reaktoros talajkezelés. in situ olyan esetekben alkalmazzuk, amikor a szennyezőanyag a telítetlen talajban, a talaj szilárd felületére abszorbeálva helyezkedik el és aerob körülmények között biodegradálható. Ilyenkor általában a talaj oxigénellátottsága a folyamat limitáló tényezője, hiszen a szennyezőanyagok talajban folyó biológiai bontása nagy mennyiségű oxigént igényel: 100 kg fütőolaj biodegradációjához elméletileg kb. 160 kg O₂ szükséges, ez kb. 800 kg levegőt jelent, de a gyakorlatban ennek 10-20-szorosával kell tervezni. A talajlevegő oxigéntartalma általában is kisebb, mint a légkörié, de szennyezett talajban a biodegradáció során termelődő CO₂ miatt még kisebb, így a talaj hézagtérfogatát kitöltő talajlevegő oxigénkoncentrációja túl kicsi ahhoz, hogy a mikropórusok biofilmjében élő és működő sejtekhez diffúzióval elegendő oxigén jusson. A bioventilláció a talajban célszerűen elhelyezett levegőztető kutak vagy csőrendszer függőleges, vízszintes, ferde, stb. segítségével légáramlást idéz elő az érintett talajtérfogatban. A szennyezőanyag-koncentráció és a bontó aktivitás igényei szerinti 1-5 légcsere/óra szükséges, lehetőleg szívással biztosítva. Ehhez kis kapacitású szellőztetőventillátorok kellenek. A technológia kapacitása függ a levegőbevezető nyílások számától, a ventillátor, illetve a légszivattyú teljesítményétől és a talaj tulajdonságaitól, elsősorban a porozitásától. Ha a talajt szennyező anyag illékony, a kiszívott talajgázt összegyűjtés után megfelelő módon kezelni kell. Ha a talajszennyező-anyag nem illékony, akkor levegő befúvást is lehet alkalmazni. Ennek előnye, hogy meleg levegő, esetleg gőz bejuttatásával felmelegíthető a kezelendő talajtérfogat. A szívás a talaj szerkezetéhez jobban illeszkedő megoldásnak bizonyult, mint a légbefúvás. Ennek áramlástechnikai okai vannak, nevezetesen az, hogy a levegő áramlása konvekcióval csak a nagyméretű talajhézagokban folyik, a mikropórusokba és mikrokapillárisokba, ahol felhasználásra kerül, diffúzióval jut, azt pedig az áramlás sebessége nem befolyásolja, csak a koncentrációkülönbség, mint a diffúzió hajtóereje. A szívóhatás a mikropórusokból kifele történő diffúziót segíti elő, melynek okvetlenül meg kell előznie a bediffundálást.
A megnövelt hőmérséklet fokozza a mikroorganizmusok aktivitását és elősegíti a szennyezőanyagok deszorpcióját. A talajszellőztetéssel fokozott párolgás is jár, ezért a talaj nedvességtartal;mának pótlásáról gondoskodni kell. A bioventilláció a talajgáz-elszívási technológiától, mely elsősorban fizikai beavatkozás és az illó talajszennyező-anyagok kiszívását jelenti, csupán célját tekintve különbözik, technikai megvalósításuk hasonló. Lásd még talajgáz elszívás, talajgáz kezelés, remediáció, bioremediácói, remediációs technológiák, in situ, ex situ, talajkezelés, injektálás, biodegradáció.

meghatározott anyagnak, az anyagok egy csoportjának, illetve az indikátornak adott terület földtani közegére vagy felszín alatti vizére jellemző, vizsgálatokkal megállapított tényleges háttér-koncentrációja.

REACH által is definiált, az iparban használt legfőbb eszköz a veszélyes anyagok és készítmények kockázatainak közlésére a szállítói láncon keresztül. A REACH II. melléklete a 91/155/EGK biztonsági adatlapról szóló irányelvének mellékletén alapul, és leírja, hogy a biztonsági adatlap 16 pontjának mely információkat szükséges tartalmaznia.

Benchmark Dose, magyarul viszonyítási dózisként vagy bencsmárk dózisként lehet vele találkozni a szakirodalomban. Az emberi egészségre veszélyes anyagok referencia dózisa. Meghatározásának lényege, hogy a dózis-válasz görbére matematikai modellt illeszt és egy előre meghatározott éréketl olvas le, ilyen a toxicitásnál a EC20 vagy EC50.
A REACH törvény a mutagén és karcinigén hatások értékelésére a 10%-os válaszhoz rendelt un. BMD10 értéket használja. Az értéket az illesztett görbéről olvassa le (daganatokra, élethosszig tartó expozíció mellett, korrigálva a spontán előfordulás lehetőségével és a konkrét vizsgálatban szereplő más hatásokkal).
A BMDL10 a BMD alsó 95%-os konfidenciaintervalluma, amely 10%-os választ fejez ki (pl.: a daganatos válasz, élethosszig tartó expozíció mellett), vagyis a BMD10 alsó 95%-os konfidenciaintervalluma.

a belélegezhető, ill. a tüdőben visszamaradó porok esési sebesség szerint meghatározott frakcióeloszlása. A frakcióeloszlást az

E_f= 1- (d/_dmax)²összefüggés határozza meg.

ahol: 

d:a por esési sebességével equivalens gömb átmérője
d_max = 7,1 µm p = 1 g/cm³ sűrűség esetén, amikor az esési sebesség
w_e = 1,5 * 10^-3 m/s

Forrás: MSZ 21460/3–78

egy szenzibilizáló anyag egy olyan hatóanyag, mely képes allergiás választ okozni az arra hajlamos egyénekben. Az allergiás reakció akkor lép fel, ha egy korábbi expozíció az anyaggal szembeni immunitás kifejlesztéséhez vezetett (azaz szenzibilizáló lépés). A hatások későbbi érintkezés alkalmával lépnek fel: allergiás érintkezéses bőrgyulladás, allergiás rinitis (szénanátha), asztma, stb.

A REACH értelmében nincsenek tájékoztatási követelmények a légzőszervi szenzibilzálásra. Mégis, újabban a légzőszervi szenzibilizáló anyagok meg vannak jelölve a harmonizált osztályozáshoz és címkézéshez az (EK) 1272/2008 sz. rendeletének 36-os cikkelyében.

Forrás: REACH

az irritáció és korrózió helyi hatások, vagyis az elváltozások az anyagnak a bőrrel, szemmel vagy a nyálkahártyákkal, mint pl. a légutakkal, való első érintkezésének a helyén lépnek fel.

A korrozív anyagok megsemmisíthetik az élő szöveteket, amelyekkel kapcsolatba kerülnek egyetlen expozíció után.

Az irritáló anyagok nem-korrozív anyagok, amelyek a szóban forgó szövetekkel való közvetlen érintkezésen keresztül gyulladást okozhatnak egyetlen expozíció után. Az anyagok, amelyek csak ismételt expozíció után okoznak irritáló hatásokat, nem kerülnek osztályozásra irritáló anyagokként a REACH rendelet értelmében.

A bőr és/vagy szemek irritációja teljesen visszafordítható változások létrejöttére vonatkozik egy anyag alkalmazását követően (a szemirritáció esetében, ha az alkalmazás a szem elülső felületére kerül végrehajtásra).

A korrozív anyagok visszafordíthatatlan hatásokat hoznak létre, mint pl. a felhám és az irha nekrózisa, szemszövet károsodás vagy a látás romlása.

A légzőszervi irritációt okozóként osztályozott vegyi anyagok a bőr- vagy szemirritációhoz hasonló irritációkat okoznak. Ezek más toxikus hatásokat is okozhatnak a vegetatív idegrendszerrel való kölcsönhatással kapcsolatban és reflexválaszokhoz vezethetnek (tüsszentés, köhögés, légzőszervi tünetek, stb.). Ezek a hatások visszafordíthatók. A légzőszervi irritáció vizsgálata nem kötelező a REACH értelmében, mivel nem állnak rendelkezésre jóváhagyott irányvonalak. Mindazonáltal, figyelembe kell venni a létező és rendelkezésre álló adatokat, amelyek bizonyítják az anyag légzőszervi irritáló képességét.

Forrás: REACH

a vizsgálandó anyag alkalmazását követően 4 órán belül megjelenő, visszafordítható bőrkárosodás.

az angol classification and labelling rövidítése, magyarul vegyi anyagok osztályozása és címkézése, lásd ott