Lexikon
mikrobiológia a biológia tudományának egy ága, mely olyan apró biológiai képződményekkel és élőlényekkel foglalkozik, melyek csak mikroszkóppal láthatóak. Ilyenek a szubvirális elemek (prionok és viroidok) a vírusok és a mikroorganizmusok. A mikroorganizmusok között vannak baktériumok, gombák, növények és állatok, lehetnek egyejtűek vagy többsejtűek, a lényeg, hogy szemmel nem látszanak, nem vizsgálhatóak. A géntechnikák és az immunológia módszertanilag és céljait tekintve is nagyrészt a mikrobiológiához tartozik.
A mikrobiológia egyik legfontosabb területe a környezeti mikrobiológia, mely a mikrobák szerepét és diverzitását vizsgálja természetes környezetükben és azt, hogy a természetes vagy szennyezett környezetben élő és működő mikroorganizmusok hogyan hasznosíthatóak környezetvédelmi technológiákban.
A környezeti mikrobiológia alterületei a mikrobiális ökológia, a biogeokémiai ciklusok és a geomikrobiológia, a mikrobák élete és működése szempontjából fontos életterek (rizoszféra, phylloszféra, talaj, talajvíz ökoszisztémái, óceánok, extrém életterek) és az együttműködések (szimbiózis, antibiózis, kommenzalizmus, parazitizmus, stb.) vizsgálata.
A környezeti mikrobiológia társterületei a környezettudományokban az ökológia, a mikrobiális ökológia, a mikrobiális fiziológia, a mikrobiális genetika, a humán patogének mikrobiológiája, orvosi mikrobiológia, állatorvosi mikrobiológia, parazitológia, evolúciós mikrobiológia és az ipari mikrobiológia.
talajkezelési technológia alapját képező mikrobiológiai és növényi együttműködés. mikroorganizmusok és növények képesek mind szerves, mind szervetlen szennyezőanyagok immobilizálására, stabilizálására. Az immobilizáció történhet az élőlény szervezetében vagy a szervezeten kívül, magában a talajban. Az immobilizáció egyik formája az, amikor az élőlények sejtjeikbe építik be a szennyezőanyagot miután kivonták a talajból, üledékből. Ez a folyamat a természetben izolálatlanul nem hasznos, hiszen a szennyezőanyag az élőlény pusztulásával visszakerül a körforgalomba, de még káros is lehet, ha körforgása közben bekerül a táplálékláncba. Ugyanakkor mesterségesen izolálva a folyamatot a környezettől, hasznos technológia válhat belőle: ezen alapul a fitoextrakció és a rizofiltráció: ilyenkor a növényben immobilizált fémek egy kapcsolódó technológiában ártalmatlaníthatóak.
Spontán is lejátszódó, de akár tudatosan használható és irányítható folyamat a redoxpotenciál csökkentése a levegő oxigén párhuzamosan történő felhasználása révén. Mesterséges adalékként talajba juttatott energiaforrás mindig aktiválja a helyi mikroflórát. Ha nem gondoskodunk levegőztetésről, akkor először elfogy a talajlevegő oxigénje, majd az alternatív légzési formák beindultával elfogynak az alternatív légzésformák oxigénforrásai nitrát, szulfát, végül teljesen anaerob körülmények teremtődnek. A negatív redoxpotenciál mellett eltolódnak a kémiai formák egyensúlyai, ez bizonyos szennyezőanyagoknál, pl. toxikus fémeknél kémiai immobilizációhoz, mozgékonyságcsökkenéshez, biológiai hozzáférhetetlenséghez vezet.
A növények extracelluláris anyagot termelve képesek bizonyos szennyezőanyagok rhizoszférában történő kicsapására.
Egyes mikroorganizmusok extracelluláris poliszaccharidokat termelve csapják ki a fémeket a sejten kívüli térben. Vízkezelés, vagy in situ talajkezelés során hasznosíthatjuk ezt a folyamatot, ha a fémeket megkötő növényzetet el tudjuk távolítani gyökerestől a környezeti elemből.
Más mikroorganizmusok a sejten belül kötik meg, majd a sejtfalba és a membránba építik be a szennyezőanyagokat, ezáltal védve saját magukat a toxikus hatású szennyezőanyag anyagcseréjükbe kerülésétől. Ez a környezetben haszontalan folyamat - a védekező organizmustól eltekintve - akkor használható technológiaként, ha a sejtek elkülöníthetőek a szennyezett környezeti elemtől, tehát elsősorban vizek kezelésére ajánlható.
Szennyezett vizek üledékének felszínén egy idő után humuszréteg alakul ki a belehullott szerves anyagoktól humuszlepény, mely kettős hatású. Egyrészt fizikailag izolálja az alatta lévő szennyezett réteget, másrészt az így létrejövő anaerob körülmények közt a redoxpotenciál megváltozásával a fémek oldhatatlan szulfid formába MeS kerülnek. Utóbbi állapotot stabilizálhatják a szulfátlégzést alkalmazó baktériumok, melyek vagy honosak, vagy oltóanyagként betelepíthetőek a szulfát-veszélyt jelentő talajokba vagy üledékekbe, az izoláció alá. A Thiobacillusok tevékenységének megakadályozására szulfátredukáló baktériumok telepíthetőek a szennyezett területre, a talajba vagy az üledékbe. Ilyen mikroorganizmusok az obligát anaerob Desulfovibrio, Desulfotomaculum, Desulfuromonas autooxidans, amelyek a szulfátot oldhatatlan szulfiddá alakítják. A baktériumok működéséhez anaerob körülményekre van szükség, tehát ez vagy felszíni vizek mélyebb rétegeiben, mocsaras területeken vagy légmenetesen lezárt talajokban alkalmazható mikrobiológiai stabilizálási módszer.
fitostabilizáció céljából a területet a szennyezőanyagot tűrő növényfajokkal ültetik be, megakadályozva ezzel a szennyezőanyag szél vagy víz útján történő továbbterjedését. Rhizofiltráció esetén a felszíni vizekből és/vagy a vízzel elárasztott talajból a gyökérzóna kiszűri, felveszi, elbontja, vagy megköti a szennyezőanyagot. A növények gyökérrendszere igen nagy területet hálóz be, nagy felületet biztosít a gyökér-mikroflóra működésének. A gyökjérmikroflóra által mineralizált szerves anyagokat a növények flhasználják. Ha akkumulálható toxikus fémek is vannak a rendszerben és ezek a növény föld feletti részében akkumulálódnakk, akkor a növényi anyagot veszélyes hulladékként kell kezelni: betakarítás után égetés, majd a hamu veszélyes hulladéklerakóban történő elheyezése vagy más módon történő ártalmatlanítáa, esetleg hasznosítása. A hamuból a fémtartalom kioldható vagy stabilizálandó.
mikrobiológiai korrózióról akkor beszélünk, ha fémek vagy nem fémes anyagok korrózióját mikroorganizmusok okozzák közvetlenül vagy közvetetten, az általuk termelt korrozív anyagok révén.
A mikrobiológiai korrózióért felelős baktériumok közül a leggyakoribbak 1. a szulfidokból vagy kénhidrogénből szulfátot, azaz kénsavat képző Thiobacillus vagy Acidothiobacillus nemzetség tagjai, 2. a vasat oxidáló baktériumok, melyek a vasból vashidroxidot vagy vasoxidot képeznek, miközben energiát nyernek. Az általuk termelt finomszemcsés vasoxid eldugíthatja a csővezetékeket. 3. Az anaerob körülmények között élő szulfátlégző baktériumok szulfidokat illetve kénhidrogént képeznek a szulfátokból, ilyenkor a kénhidrogén korrozív hatásával kell számolnunk. 4. Egy sor baktérium képes szerves savakat, vagy 5. lúgos vegyületeket termelni, például a denitrifikáló baktériumok ammóniát, mely szintén korrozív anyag. 6. Maga a biofilm, illetve a mikroorganizmusok által kiválasztott nyálka is okozhat korróziót,vagy azért mert maga savas, vagy azért mert fegyűlik alatta a korrozív mikrobiológiai anyagcseretermék.
A mikrobiológiai korrózió nem csak fémeket, de például a betont, a követ, és a legtöbb építőanyagot is érintheti. A műanyagok, a fa- és textiltermékek mikrobiológiai korróziója a mikroorganizmusok biodegradáló tevékenységének következménye.
A mikrobiológiai korrózió ellen a felület tisztán tartásával, biocidekkel, jól záró bevonatokkal, felületkezeléssel lehet védekezni.
lásd aerob oxidáción alapuló talajbioremediáció és
lásd anaerob+oxidáción+alapuló+bioremediáció" target="_blank">anaerob oxidáción alapuló bioremediáció.
lásd anaerob+redukción+alapuló+bioremediáció" target="_blank">anaerob redukción alapuló bioremediáció.
mikroorganizmusok által végzett deklórozás a klór lehasítása egy szerves molekuláról a szulfátlégzés és a karbonátlégzés redoxpotenciálján. A klór elektronakceptorként történő felhasználása a mikroorganizmusok egyik alternatív légzésformájaként is felfogható, ezért klórlégzésnek is nevezik. A termék sósav HCl.
olyan talajremediációs technológia, melyben a szennyezőanyag immobilizálása a talajban mikrobiológiai közreműködéssel történik. A hasznosuló mikrobiológiai folyamat eredménye lehet közvetlenül vagy közvetetten immobilizációhoz vezető változás, pl. mikrobiológiai átalakítás, biológiai oxidáció vagy redukció, bioszorpció, stb. de lehet a környezeti paraméterek, például a pH vagy a redoxpotenciál biológiai okokra visszavezethető megváltozása pl. szulfátlégzés és ezen megváltozott körülmények között spontán lejátszódó kémiai reakció fémszulfidok keletkezése.
kémiai analízist, pl. kromatográfiás meghatározást megelőző mintaelőkészítési technika. Rövidítése angol neve (Micro Extraction by Packed Sorbent) után: MEPS. A szilárd fázisú extrakció miniatürizált formája. A MEPS hegy (kartridzs) 2-3 mg szilárdfázisú töltetet tartalmaz, amely lehet C2, C8, C18, ioncserélő, vagy módosítatlan szilikagél. Ezt a hegyet csatlakoztatjuk 10-250 mikroliteres, esetleg nagyobb térfogatú fecskendőhöz. Az oldatformájú vizsgálandó minta fecskendőn történő átszívásakor a célvegyületek szorbeálódnak a fecskendő tűbe töltött szorbeáló képességű mintavevő anyagon, az állófázison. Az átszívások számának növelése emeli az extrakciós hatásfokot. A szorbens jól megválasztott oldószerrel történő átmosásával a zavaró anyagok és a mátrix egy részét eltávolíthatjuk, ezután a szorbensről közvetlenül injektálhatjuk a mintát LC vagy nagytérfogatú GC injektorba. Jól automatizálható mintaelőkészítő művelet. Tipikus alkalmazásai: PAH vegyületek, növényvédőszer-maradványok, PCBk meghatározása vizes mintákban. (Forrás: www.labhut.com/docs/static/autosamplers/meps.pdf)
a kémiai kivonásnak az a változata, amikor mikrohullámú energia közlésével segítjük a folyamatot. Például, talajok szennyezőanyagainak kivonása analízist megelőzően történhet mikrohullámú extrakcióval. A folyamat gyorsabb, mintha nem közölnénk mikrohullámú energiát a rendszerrel, gazdaságosabb, mert kevesebb oldószert használ, emiatt a környezetet is kevésbé szennyezi. A készülék drága, de több ezer extrakció elvégzésére képes, szoftverrel vezérelt, a körülmények pontosan tarthatóak, jól reprodukálható eredményekre vezet.
a mikroinjektálás egy olyan génmanipulációs technika, amikor a DNS oldatát egy igen vékony, un. mikrokapillárissal juttatjuk a befogadó sejtbe vagy annak sejtmagjába. Az eljárást mikroszkóp alatt ellenőrizzük.
kisméretű, sokfajú ökológiai tesztrendszer, melynek felhasználási célja, ökotoxikológiai tesztelés, biodegradáció és bioakkumuláció vizsgálata, veszélyes vegyi anyagok viselkedésének és hatásának jellemzése komplex ökológiai rendszerben. Az egyetlen fajt alkalmazó ökotoxikológiai tesztekhez képest környezeti realitása nagyobb, jobban modellezi az ökoszisztémát, jól vizsgálhatóak a fizikai-kémiai és biológiai kölcsönhatások a szennyezőanyag, a környezetei elem és fázis valamint a biota egyes tagjai között. A mikrokozmoszban vizsgálhatóak a fajok közötti és a közösségen belüli kölcsönhatások, valamint a biota kölcsönhatása az abiotikus tényezőkkel. A mikrokozmosz vizsgálat célja lehet a populációdinamika eredményeképpen létrejövő változások, mint pl. a préda-predator kölcsönhatás vagy a kompetíció vizsgálata. - A mikrokozmosz ok igen eltérőek lehetnek térfogatukat, méretüket vagy bonyolultságukat tekintve, egyesek a 100 ml-es térfogatú rázott lombikban modellezett szennyvíztisztítást, vagy az 500 g talajt alkalmazó tenyészedény-kísérleteket már mikrokozmosznak tekintik, mások több száz liter térfogatú mikrokozmoszról beszélnek, amit megint mások már mezokozmosznak neveznek. - A mikrokozmosz felhasználása:
1. ökotoxikológiai tesztelés: szabványosított vízi mikrokozmoszok, a SAM laboratóriumi vagy a FIFRA szabadföldi, melyeket elsősorban növényvédőszerek engedélyeztetését megelőző teszteléshez használnak, valamint a SCM a szárazföldi mezőgazdasági ökoszisztémák és a xenobiotikumok kölcsönhatásainak vizsgálatára.
2. környezetvédelmi technológiákat megalapozó kísérletek: biodegradáción, biakkumuláción, biológiai kioldáson bioeaching alapuló remediáció technológiai paramétereinek optimálása. még biotechnológia, biomérnökség, ökomérnökség
Mikrokozmosz és mezokozmosz alapjellemzői
- Komplex struktúra, nem egyensúlyi, nem lineáris és történelme van.
- Szigorúan véve nem lehet megismételni, ezért fontos a törvényszerűségek ismerete.
- Minden behatásnak befolyása van a komplex rendszerre, ezért a LOEC és NOEC értékekre sincs garancia.
Mikrokozmosz és mezokozmosz létrehozásának szempontjai:
- A fajok közti kölcsönhatásokat ismerni kell.
- Gradiensek léteznek a környezeti tulajdonságokban.
- Minden kezelést azonos ismétlésszámmal kell végezni.
- Azonos kísérletből vett több minta nem számít ismétlésnek.
- Az adatértékeléshez többváltozós statisztikai módszer szükséges, pl. klaszteranalízis (csoportosításon alapuló) vagy más olyan értékelési technikák előnyösek, amelyek az összefüggésekre derítenek fényt.
a több fajt alkalmazó ökotoxikológiai tesztek mesterségesen összeállított közösségeket vagy a természetből származó környezeti elemekben található közösségeket alkalmaznak. Arra mindig számítani kell, hogy mindkét esetben (akár mesterséges, akár a természetből származó) további változások következnek be az összeállított mikrokozmoszban, mindaddig, amíg a mikrokozmoszra jellemző egyensúlyok illetve állandósult állapot be nem áll.
Az ökoszisztéma teljesen hű utánzása általában nem teljesül a mikrokozmoszokban, de két vagy több egymással kapcsolatban lévő tesztorganizmus komplexebb választ ad, mint az egyfajú tesztek egyetlen tesztorganizmusa. A szubsztrátok heterogenitása és a környezet heterogenitása megközelítheti a természeteset. Egy mikrokozmosz összeállítás tulajdonképpen nem attól jó, hogy jól utánozza a valóságos környezetet, hanem attól, hogy képes megválaszolni a feltett kérdést.
A több fajt alkalmazó tesztek nagy változatosságot mutatnak méretben és komplexitásban. Néhány vízi mikrokozmosz, vagy biodegradációs teszt kisebb, mint egy liter térfogatban folyik, de hatalmas akváriumokat is alkalmaznak akár laboratóriumban, akár külső térben. Még nagyobbak a mesterséges tavak, melyek akár nagyobb, akár kisebb tározókat, szennyvíztisztító tavakat is modellezhetnek.
A szárazföldi ökoszisztémát modellező mikrokozmoszok egészen kis méretűek is lehetnek, pl. a talaj mikroflórája hatására bekövetkező biodegradáció vizsgálatára alkalmas tesztcsövek vagy tesztedények akár 100 g-os méretben is reális eredményt adhatnak. Talajból vett magminta kis méretben is megtartja az eredeti struktúrát, a talaj heterogenitását és fizikai-kémiai komplexitását.
Ugyanakkor talaj-mikrokozmosz lehet egy darab föld vagy egy kert, amely összetett növénytársulást és kisebb-nagyobb állatokat, rovarokat és emlősöket is tartalmaz. Ezek a tesztterületek nagyon eltérő nagyságúak lehetnek, de általában van rajtuk növénytakaró és egy szimulált ökoszisztéma. Megfelelő elkerítéssel meg kell akadályozni a szimulált ökoszisztéma mozgékony tagjainak elvándorlását, illetve az idegenek bevándorlását. A szárazföldi mikro- és mezokozmoszok még nem mentek át olyan fokú standardizáláson, mint a vízi ökoszisztémákat modellező mikrokozmoszok. Az agro-ökoszisztémáktól a mesterséges erdőn keresztül a mesterséges lápig sokféle céllal és sokféle megoldással jöhetnek létre.
Sokan azt állítják, hogy a túl kicsi méretű mesterséges ökoszisztémákból nem lehet jól extrapolálni a valóságos ökoszisztémára, mások viszont állítják és bizonyítják is, hogy a kis méret ellenére a természeteshez hasonló dinamikájú mesterséges ökoszisztémákat lehet létrehozni, melyek extrapoláció alapjául szolgálhatnak. A lényeg, hogy a mesterséges ökoszisztéma úgy legyen megszerkesztve, hogy az a feltett kérdésre tudjon válaszolni, a lehető legnagyobb környezeti realizmussal.
A vízi mikrokozmoszok már eléggé elterjedtek, standardizált változataik például a SAM (Standardized Aquatic Microcosm=szabványosított vízi mikrokozmosz) egységes metodikát adnak az előkészítésre, a beoltásra, az akklimatizálásra, a mintavételezésre, a mintaelemzés módszereire és az eredmények értékelésére.
hosszúság mértékegység, a méter (m) 1 milliomod része, azaz 0,000 001 m.
1 mm (egy milliméter) = 1000 mikrométer. Rövidítése: μm, a görög "mű" és utána egy latin m.
Másik neve: mikron.
hosszúság mértékegység, a méter (m) 1 milliomod része, azaz 0,000 001 m.
1 mm (egy milliméter) = 1000 mikron vagy másnéven mikrométer. Rövidítése: μm, a görög "mű" és utána egy latin m.
a sejtek fő magjától elkülönült járulékos mag (mikronukleusz) is létezik, melynek szerepe a szaporodással függ össze. A mitózis (és a meiózis) telofázisa során jön létre visszamaradó kromoszóma töredékekből vagy teljes kromoszómákból. A DNS-re és a kromoszómákra károsan ható un. géntoxikus anyagok hatásának tesztelésére ezt a mikroszkóp alatt jól megfigyelhető mikronukleuszt használják fel. A teszt kivitelezését tekintve lehet in vivo vagy in vitro.
a mikronukleusz teszt egy olyan teszt, melyet potenciálisan genotoxikus vegyületek szűrésére használnak. Két fő változata létezik: in vivo és in vitro. Az in vivo vizsgálatot rendszerint egérből származó csontvelővel vagy egér perifériás vérével végzik. A teszt ma az egyik legsikeresebb és legmegbízhatóbb tesztnek minősül genotoxikus és karcinogén, azaz rákkeltő anyagok vizsgálatánál. A mikronukleusz teszt azon alapszik, hogy a mitózis vagy a meiózis anafázisa alatt karcinogén/genotoxikus anyagok hatására egy harmadik, kisebb méretű sejtmag keletkezik, melyet mikronukleusznak hívunk.
Fluoreszcens in situ hibridizációt (FISH) használva a centromer régióban megállapítható, hogy egy teljes kromoszóma, vagy csak egy kromoszóma részlet veszett-e el.
olyan öntözés, melynek során a víz közvetlenül a talaj felszínére, illetve a talajba jut a párolgási veszteségek lehető legkisebb szinten való tartása érdekében.
a mikroorganizmusok definíció szerint olyan apró élőlények, melyek csak mikroszkóppal láthatóak. Ebből következik a mikroorganizmus lehet baktérium, élesztőgomba, fonalas gomba, egysejtű vagy fonalas növény alga, protozoa állati egyejtűek, vagy korlátozott számú sejtből álló kisebb élőlények. A talaj és az üledék tipikus élőhelye a mikroorganizmusoknak, a mikroorganizmus-közösségeknek, ahol a holt szerves anyagok és a hulladékok hasznosítása, mineralizációja folyik. A holt szerves anyagokra és hulladékokra specializálódott táplálékláncok mikroorganizmusok sokaságát jelenti, meléyek nem egyszerű lineáris táplálékláncot, hanem dinamikusan változó közösségként sokkal inkább hálózatot alkotnak. Ebben a hálózatban a legkülönfélébb viszonyokban élnek együtt az élőlények és teljesítik feladatukat a biogeokémiai ciklusban, a talaj kialakításában, a holt szerves anyagok hasznosításában és a hulladékok és szennyezőanyagok eltüntetésében. A legfontosabb mikrobiális együttélések és együttműködések a talajban a szimbiózis együttélés, egymásrautalt viszonyban, antibiózis egymás gátlása, kompetíció versengés, parazitizmus az egyik élőplény kihasználja a másikat, anélkül, hogy viszonozná, predáció a predátor elfogyasztja a prédát, antagonizmus egy mást gátló jelenlét, szinergizmus egymást segítő, erősítő jelenlét, kommenzalizmus közös táplálkozás, melyben a domináns táplálkozó maradékát fogyasztja a másik, anélkül, hogy rontaná annak esélyeit amenzalizmus egymás elől fogyasztják el a táplálékot, protokooperáció kezdetleges együttműködés, kooperáció egymást segítő együttműködés, konzorciális együttműködés több faj egymást segítő együttműködése.
a talaj pórustérfogata a szilárd részek által elfoglalt terek közötti hézagokból adódik össze. A pórusok mérete és alakja a talaj finomszerkezetétől függ. A talaj mikrostruktúráját a kolloid méretű szerves humusz és szervetlen agyagásványok anyagok alakítják ki. A mikroaggregátumokat kolloid ragasztóanyag stabilizálja és építi nagyobb aggregátumokká. A talajban lévő mikropórusok talajbanat méret és funkció szerint osztályozhatjuk: 1. a 30 μm-nél nagyobb pórusok a levegőellátást biztosítják; 2. a 3-30 μm átmérőjűek a talaj vízgazdálkodását, vízvezetését és víztartását szabályozzák; 3. a 3 μm-nél kisebb átmérőjűek szolgálnak a talajmikroflóra élőhelyéül: a szilárd szemcsék felületén kötött, valamint a mikropórusok talajbanat és a mikrokapillárisokat kitöltő víz mikroba-eredetű anyagokkal együtt stabil biofilmet képez; ebben él és tevékenykedik a talajmikroorganizmusok közössége, ide diffúzióval jut be a levegő és a tápanyag. A jó minőségű talajban a három pórustípus kb. azonos arányban fordul elő. A differenciált porozitásmérés az egyes pórusok arányát is megadja. A pórusok átmérőjével fordítottan arányos az az erő, amely a pórusban lévő víz elszívásához szükséges pF= a vízoszlop-mm-ben kifejezett szívóerő logaritmusa.
szerves anyagot szervetlenné alakítani, ezáltal a növényEK számára ismét felvehető állapotba hozni. A földi biogeokémiai ciklus jellemzője, hogy az elemek körforgásában váltják egymást a élő és holt, a szerves és a szervetlen elemformák. A talajból vízből felvett szervetlen anyagokból a növények és a fotoredukcióra képes baktériumok ismét szerves anyagot szintetizálnak a napenergia befogásával. Ezek a szerves anyagok cukrok, zsírok, fehérjék, nukleinsavak, stb. az élőlény pusztulása után visszakerülnek a talajba vizekbe és ott a talajlakó állatok férgek, majd a gombák felaprítják, végül a talaj mikroorganizmus-közösségei teljesen biodegradálják, miközben a táplálékul elfogyasztott holt szerves anyagból, mint redukált szubsztrátból energiát nyernek. Ha sikerül teljesen eloxidálni a szerves anyagot, akkor co2, és víz, illetve szervetlen N, P és S-vegyületek keletkeznek, melyek a növények által felvehető formák, így ismét beépülhetnek a növények által szintetizált szerves vegyületekbe. Ha túl sok a mineralizálandó szerves anyag a talajmikroflóra kapacitásához képest, akkor a szerves anyagok nem mineralizált hányada kondenzációs és polimerizációs reakciókon keresztül humusszá alakul.
A szerves hulladékok és szennyezőanyagok ugyanezen az útvonalon semmisülnek meg, feltéve, hogy nem akadályozzák vagy állnak ellen a talajmikroflóra biodegradációs tevékenyégének. Az akadályt a szennyezőanyag káros hatása, például toxicitása jelentheti, az ellenállást pedig kémiai szerkezete, biológiai hozzáférhetetlensége, perzisztenciája.
a minta az egész reprezentáns része. Ezt a részhalmazt körültekintően kell kivennünk az egészből, előre megtervezett módon. A mintavételi terv elkészítéséhez ismernünk kell az anyagot, a populációt, a környezetet vagy azt amire a mintavétel vonatkozik.
A környezetből történő reprezentatív minta kivételéhez alapos ismeretekkel kell remdelkeznünk a környezetről, a heterogenitásokról, a statisztikai jellemzőkről.
Szennyezett környezet esetében a mintavételnek kockázatalapúnak kell lennie, ehhez ismernünk kell a szennyezőanyagot és a szennyezett terület kockázati koncepciómodelljét, más néven integrált kockázati modelljét.
a környezet állapotának felmérése és monitorozása kétféleképpen történhet: vagy in situ méréssel, amikor nem veszünk mintát, hanem a mérőeszközt magába a vizsgálandó környezetbe (levegő, víz, talaj, hulladék, élőlény, stb.) helyezzük és leolvassuk a mért értéket. Legtöbb esetben viszont nem az in situ mérést választjuk, hanem a környezetből vett mintát analizáljuk helyben vagy laboratóriumba szállítás után.
A környezetből történő mintavétel legnagyobb problémája, hogy a környezet heterogén, tehát a kivett minta nem fogja jól perprezentálni a valóságot. Tehát a mintavételhez alaposan meg kell ismerni a környezetet, melyet mintázunk, komoly, átgondolt koncepció és terv szükséges: a mintavétel helyének azonosítása, hány darab minta, milyen tömegű vagy térfogatú minta szükséges, átlagminta vagy több pontminta, víz esetében a felszíni víz mely rétegéből, talaj és üledék esetében milyen mélységből származzon a minta. Milyen célra vesszük a mintát: fizikai vizsgálatok, kémiai analitika, biológiai vagy toxikológiai tesztek céljára? Ha már kivettük a mintát, hogyan tartósítsuk, hogyan tároljuk a mérés elvégzéséig? Mindezt előre kell terveznünk és előkészítenünk. Célszerű egy terület felmérését és mintázását több fázisban végezni: egy szűrővizsgálatot követően áttérni a részletesebb felmérésre és mintázára.
A környezetből vett minta lehet egyedi minta, átlag minta, emissziós minta, imissziós minta, pontforrásból származó minta, diffúz forrásból származó minta. Halmazállapotát tekintve lehet: levegő (kültéri, beltéri, technológiai), víz (felszíni víz, talajvíz, csurgalék, ipari víz, szennyvíz), zagy (iszap, üledék), szilárd (talaj, üledék, szilárd hulladék).
A mintavétel a kockázaton alapuló integrált felméréshez és monitoringhoz illeszkedve kell szolgálja a környezetmenedzsmentet, előkészítenie a döntéseket. A mintavétel során az egyik legfontosabb feladat a minőség biztosítása, mert a környezet mintázása a környezetről készülő felmérés eredményét sokkal nagyobb mértékben képes befolyásolni, hibája a heterogenítások miatt sokszorosa a környezetanalitikai módszerek vagy biológiai tesztek hibájának.
a mintavételi módszerek célja gáz, folyadék vagy szilárd minta vétele, gyűjtése a környezetből, valamelyik környezeti elemből vagy az ökoszisztémából. A mintavétel menete: mintavétel céljának meghatározása, a mintázandó terület megismerése, a mintavételi koncepció meghatározása, a minőségbiztosítás elemeinek megadása.
Mintavételi terv készítése: mintavételi fázisok meghatározása (elővizsgálat, részletes vizsgálat, monitoring), minta típusa (pontminta, átlagminta, diffúz szennyezettség, imisszió, emisszió, stb.), mintaszám, mintamennyiség, párhuzamos minták számának meghatározása. Mintavételi hely: vízmélység, talajmélység, üledék vagy lebegőanyag, stb. megadása. A mintavevő eszköz megválasztása (légszivattyú, vízszivattyú, vödör, menzúra, kézi talajfúró, gépi talajfúró, stb.), mintatartó edény célszerű megválasztása (pl. szennyezőnyagtól függően, fehér üveg, barna üveg, műanyag flakon, stb.). A minta jelölése, tárolása, tartósítása, szállítása.
a mitokondrium genetikai anyaga. A mitokondrium az eukariota sejtek energiatermelő sejtszervecskéje. Saját genomja a sejtmagban található DNS-től függetlenül szabályozza a mitokondrium osztódását és genomjának átöröklését.
A mitokondrium DNS-e eltér a sejtmagban található DNS-től, sokkal nagyobb hasonlóságot mutat a prokarioták (baktériumok) genomjával. Ezen alapul az az elmélet, mely a mitokondriumokat az eukaritákkal endoszimbiózisban élő prokariotáknak tekinti.
a mitózis azt a sejtosztódási folyamat, melynek során a megduplázódott genetikai anyag két egyenlő részre oszolva két utódsejtbe jut. Emiatt a két utódsejt a sejtmagban lévő DNS-t illetően teljesen azonos. Ugyanakkor a szülősejt citoplazmája, sejtmembránja és sejtszervecskéi nem oszlanak el teljesen azonos arányban a két utódsejt között.
hatásmechanizmus
notebookokhoz kifejlesztett nagyteljesítményű, kis energiafogyasztású processzorok, mint pl. az Intel® Pentium® M processzor, a Mobile Intel® Pentium® 4 - M processzor, Mobil Intel® Celeron® M processzor.
bármely tervezési folyamatban használt méretarányosan kicsinyített vagy teljes méretű vázlat, amelyet demonstrációs, tesztelési vagy oktatási céllal készítenek. A webfejlesztésben a mockup layout tervezése nagyon hatékonnyá teszi a grafikai munkálatok előkészítését, mert sokkal gyorsabban megtalálható a megfelelő elrendezés. A digitalis mockup technológiák magukba foglalják a többszintű 3D modellek alkalmazását vizuálizáláshoz és analízishez, valamint mennyiségi jellemzők meghatározásához és tervezéshez.
környezeti kockázat jellemzését szolgáló modellek:
integrált kockázati modell
transzport mopdell
expozíciós modell
Szennyzett környezetet jellemző modellek:
matematikai modellek
kémiai-analitikai modellek
biológiai modellek
mikro- és mezokozmoszok
Környezettechnológiai modellek:
modellkísérletek
adatok, szövegek, képek, filmek vizuális megjelenítését szolgáló készülék, a számítógépek legfontosabb kimenete. Míg a TV-nél a vevő-berendezést és a monitort (katódsugaras képernyőt) ugyanazon készülékbe integrálják, a hagyományos személyi számítógépnél a monitor gyakran egy különálló tartozék. Legfontosabb alkatrésze a kijelző (display), mely vagy egy hagyományos katódsugaras képcső vagy egy sík folyékonykristály, LCD. Utóbbi laptopoknál különösen felhasználóbarát módon építhető össze a központi számítógéppel.
TV-készülékek képcsöveivel összehasonlítva, számítógép-monitorok kijelzői általában nagyobb felbontásúak mint a TV képernyők (ez nem tévesztendő össze a képcsövek méretével!).
a monitoring rendszer működtetése, amely magában foglalja az észlelést, az adatok ismétlődő gyűjtését, ellenőrzését, feldolgozását, nyilvántartását, értékelését és továbbítását.
a környezeti elemek, különösen a felszín alatti víz, a földtani közeg terhelésének, szennyezésének, károsodásának, állapotának (beleértve a szennyeződésterjedést is) és igénybevételének megismerésére, illetőleg az állapotváltozás nyomon követésére szolgáló mérő-, megfigyelő- (együtt észlelő-), ellenőrző hálózat.
felszín alatti víz megfigyelésére és mintavételre kialakított víznyerő kút, lásd még víznyerő kút.
&show
szennyezett területeken folyó természetes szennyezőanyagcsökkentő folyamatok és eredményük monitorozása. Szűkebb értelemben a felszín alatti vizeket szennyező szerves anyagok által létrehozott szennyezőanyag-csóvák viselkedésének monitorozását értik alatta, tágabb értelemben minden környezetben kint lévő szennyezőanyag sorsának követését. A szennyezőanyag-csökkenési folyamatok (transzport, hígulás, megoszlás, kioldás, kémiai átalakulás, degradáció, fotolízis, hidrolízis,biodegradáció, stb.) és a helyi hidrogeológiai viszonyok ismeretében kell a megfigyelőrendszert kiépíteni és működtetni. A modern környezetvédelem integrált környezetmonitoringot alkalmaz, ami azt jelenti, hogy a fizikai-kémiai analitikai módszereket célszerűen ötvözik a biológiai-ökológiai, illetve környezettoxikológiai teszteléssel és az eredményeket integráltan értékelik. Az eredmények interpretációjának leggyakoribb formája a kvantitatív kockázatfelmérés.
agyagásvány, mely mérsékelt égővön, lúgos körülmények között, változó mennyiségű csapadék hatására létrejövő mállási folyamatok során, elsődleges szilikátokból keletkezik. A szmektitek közé tartozó háromrétegű agyagásvány, két tetraéderes sík között egy oktaédersík helyezkedik el és kapcsolódik rácsköteggé (4:8:4), majd ez ismétlődik többször. A központi atomok helyettesítése kisebb értékű atomokkal igen jellemző, emiatt a felületeken nagymennyiségű negatív töltésfelesleg jelentkezik. Képlete: (Na,Ca)(Al,Mg)2Si4O10(OH)2 x nH2O. A montmorillonitok kationcserélő kapacitása igen nagy (60-120 mg egyenérték/100 g talaj), holtvíztartalma 20% feletti. A szennyezőanyagok, elsősorban a toxikus fémek megkötésében nagy szerepet játszanak. A monorillonitnál is több kation megkötésére képesek a vermikulitok. A vermikulitok kationcserélő kapacitása 120-200 mg egyenérték/100 g talaj, melyek a talaj humuszfrakciójának ioncserélő kapacitásával azonos nagyságrendű.
a "Montreáli jegyzőkönyv az ózonréteget károsító anyagokról" 1987-ben született. Az egyik legsikeresebb nemzetközi környezetvédelmi egyezmény, melyet 196 ország ratifikált. Célja az üvegházhatású gázok fokozatos kivonása. Első lépcsőben az ózonréteget leginkább károsító CFC gázok kivonására került sor, majd fokozatosan a hidroklór-fluorkarbonátokat is más anyagokkal helyettesítik. Az egyezményhez 4 kiegészítést csatoltak: londoni (1990), koppenhágai (1992), montreáli (1997) és pekingi módosítás (1999). Az egyezmény körébe eső üvegházhatású gázok listája, a kezdeti 8 vegyületről már több mint 80-ra bővült, és ezek többségét a fejlett országok 1995-ig ki is vonták a használatból. (Forrás: http://www.eoearth.org/article/Montreal_Protocol_on_Substances_that_Deplete_the_Ozone_Layer)
keverékek komponeneseinek szétválasztását célzó kromatográfiás eljárásokban az a gáz- vagy folyadékfázis, amely a mintát keresztüljuttatja az állófázison.
digitális zenetömörítési eljárás és fájlformátum. Az elnevezés az MPEG-1 layer 3 rövidítése.
Az MP3 veszteséges tömörítési módszer szinte minőségromlás nélkül teszi lehetővé a zenei médiaállományok méretének csökkentését. Az MP3 tömörítési eljárásának alapját szabadalmak védik, és az ilyen formátum előállítására képes programok után alkotóiknak jogdíjat kell fizetniük a Frauenhofer Intézet részére.
Forrás: http://www.amega.hu/index.php?page=lexicon&id=92
az ISO részlege, amely a digitális multimédia szabványokat felügyeli (angolul: MPEG=Moving Picture Experts Group). Az MPEG-1-től 4 szabványok tömörítő eljárásokat tartalmaznak mozgó (30 képkocka/s) videó képek és hangok tárolására. Minimális tömörítési arány: 50:1. Jelenleg az alábbi MPEG-szabványok léteznek:
MPEG-1: 1992. novemberében elfogadott szabvány a mozgóképek és hangállományok tárolására
MPEG-2: a digitális televíziózás 1994. novemberében elfogadott szabványa
MPEG-4: multimédiás alkalmazások szabványa, 1998. októberében az első változatot fogadták el, 1999. decemberében a második változatát fogadták el.
MPEG-7: multimédiás állományok kereséséhez, szűréséhez és menedzseléséhez létrehozott szabvány
MPEG-21: a multimédia-keretrendszer
member state, tagállam, az EU-ban használatos rövidítés az Európai Únió tagjaira.
Member State Committee, Tagállami Bizottság, mely az ECHA alatt működik és a Tagállamokat képviseli a REACH törtvénnyel kapcsolatos döntésekben.
vegyi anyagok biztonsági adatlapja (Material Safety Data Sheet). A REACH által megkövetelt formátumú információ a gyártott, forgalmazott, használt vegyi anyag jellemzőiről, biztonsági intézkedésekről, stb. A REACH által megkövetelt adatlapot általában SDS-ként, Safety Data Sheet említik.
A vegyi anyagok biztonsági adatlapját különböző weboldalakon összegyűjtve is megtalálhatja, például a http://www.sciencelab.com/msdsList.php webcímen 4653 vegyi anyag listájából kiválasztott biztonsági adatlap érhető el, tölthető le linkként.
Egy másik weblapon: http://www.msds.com/, 3,5 millió létező biztonsági adatlapból lehet megkeresni a vegyi anyag és gyártó kombinációja alapján a szükséges adatlapot.