Lexikon

ez a remediációs megoldás agrotechnikai módszereket és speciális adalékokat alkalmaz POP-vegyületekkel szennyezett talaj bioremediációjára. A DARAMEND adalék célszerűen összeállított szemcseméretű, tápanyagprofilú, aprószemcsés színvasat és vizet tartalmazó keverék, melyet a fellazított és elsimított talajra locsolnak. Az adalék által intenzifikált talajmikroflóra gyorsan elhasználja az oxigént, így reduktív anoxikus körülmények keletkeznek. A kezelést ciklikusan folytatják: ha a talaj fokozatosan aerob körülmények közé kerül - kiszáradás és mesterséges lazítás hatására -, ismét alkalmazzák az adalékot, hogy anoxikus körülményeket teremtsenek és ezzel elősegítsék a klórozott szerves szennyezőanyagok deklórozási folyamatait. A deklórozás termékei az aerob szakaszokban bomlanak le. A DARAMEND technológiát toxafén és DDT tartalmú talajra és üledékre alkalmazták sikerrel. A kezelési idő 5 hónap volt, ami alatt a toxafén 200 mg/kg-ról 20 mg/kg, a DDT 80 mg/kg-ról 8 mg/kg értékre csökkent.

az aerob oxidációs biológiai folyamatok a talajban vagy a vízben a mikroorganizmusok energiatermeléséhez kötődnek. A szennyezőanyag a redukált szubsztrát, melynek oxidációjával energiát nyernek. A folyamathoz szükséges oxigént a légköri levegőből, a talajlevegőből vagy a vízben oldott oxigénből nyerik. Ez akkor lehetséges, ha a környezet redoxpotenciálja nagy, +0,8-+0,6 Volt. Ha ez a folyamat a remediációs technológiánk alapja, akkor az oxigénkoncentrációt kell magas szinten tartanunk talajszellőztetéssel, talajvízbe injektálással vagy a víz levegőztetésével. Ha a levegőztetés nehezen oldható meg, alternatív megoldásként hidrogénperoxid vagy kevésbé oldható peroxidvegyületek szolgáltathatják az oxigént a biológiai folyamatokhoz. Ilyen adalékok használatakor figyelembe kell venni, hogy a peroxid sejtméreg, már viszonylag kis koncentrációban is megmérgezheti a talajmikroorganizmusokat.

az oxidációs biológiai folyamatokat a talajban vagy a vízben a mikroorganizmusok katalizálják. A szennyezőanyagok ezen a mikroorganizmusok energiatermelő folyamatában szubsztrátként szerepelnek, a redukált szerves vegyületből oxidált termékek keletkeznek. Amennyiben ezekhez az oxidáció folyamatokhoz nem a légköri oxigént használják a mikroorganizmusokat, hanem alternatív légzési formák segítségével NO₃-ot, SO₄-ot vagy CO₂-ot, akkor anaerob oxidációról beszélünk. Amennyiben a biotechnológiánk központi folyamat az anaerob oxidáció, akkor megfelelő hidrogénakceptorról kell gondoskodnunk, ellenkező esetben egy ilyen magárahagyott folyamat zárt rendszerben egyre csökkenő redoxpotenciálhoz fog vezetni, végül az obligát anaerób mikroorganizmusoknak kedvező negatív redoxpotenciálon folyó metántermelő folyamatba torkollik pl. hulladéklerakó telepek.

az anaerob oxidáció folyamatpárja a redukció. Miközben egy szubsztrát pl. a szenyezőanyag oxidálódik, aközben anaerob körülmények között a nitrát nitrogéngázzá, a szulfát kénhidrogénné, karbonát pedig acetáttá vagy metánná redukálódik. Gyakran ez a reduktív folyamat a bioremediációs technológiánk alapfolyamata. Egyik legismertebb példa erre a szulfátredukció közben keletkező kénhidrogén felhasználása fémek oldhatatlan szulfiddá alakítására. Oldhatatlan szulfid formában az anaerob üledékek, vízzel elárasztott talajok fémtartalma, teljesen hozzáférhetetlen csapadék formában van jelen, kockázata kicsit. Egy másik ismert példa a klórlégzés vagy reduktív deklórozás: ilyenkor a szerves klórvegyületen kötött klór lesz a hidrogénakceptor, a szerves vegyület pedig deklórozódik. Ha ez a folyamat a biotechnológiánk alapja, biztosítanunk kell a klórlégzéshez szükséges negatív redoxpotenciált a talajban: ha in situ, vagyis nem zárt rendszerben dolgozunk, akkor a kezelt területre érkező talajvízben oldott szulfátot a szulfátlégző baktériumok számára túladagolt szubsztrátokkal lehet eltávolítani és ezzel a redoxpotenciált leszorítani.

szennyezett talaj, talajvíz, felszíni víz, vagy felszíni vízi üledék környezeti kockázatának csökkentése biológiai módszerekkel. A bioremediáció olyan technológia, amely élő sejtek vagy szervezetek, esetleg azok valamely termékének pl. enzim biogedradációs, bioakkumulációs vagy biológiai stabilizáló képességét állítja a technológia középpontjába, ezeknek a biológiai folyamatoknak biztosít optimális körülményeket az alkalmazott technológiai paraméterekkel, adalékanyagokkal. A bioremediációhoz felhasználhatóak az ökoszisztéma endogén tagjai vagy közösségei, közülük izolált és mesterségesen felszaporított mikroorganizmusok és/vagy növények vagy külső forrásból származó aktív közösségek, pl. szennyvíziszap, komposzt, aktív talaj, stb. Leggyakoribb bioremediációs technológiák: természetes bioremediáció aktiválása, bioágyas vagy prizmás talaj/üledékkezelés, talajkezelés agrotechnikai módszerekkel, bioventilláció, iszapfázísú üledék/talajkezelés, fitoremediáció. A bioremediáció mind in situ, mind ex situ technológiaként alkalmazható. Előnyei, hogy viszonylag kis költséggel, nagy területek kezelésére is alkalmas, a talaj üledék tulajdonságait, élővilágát, biológiai aktivitását megőrzi, in situ kezelés esetén a terület munkálatok közbeni használatát megengedi, másodlagos környezeti kockázata kicsi, elő- és utókezelésként, vagy kombinált technológia részeként is alkalmazható. Hátrányai, hogy viszonylag nagy az időigénye, időjárás- és klímafüggő, szennyezőanyag maradékkal számolni kell. Lásd még remediáció, remediálási technológiák, élőgépek, talajba injektálás. Élő talaj esetében az enyhe fizikai-kémiai beavatkozásoknál is számítanunk kell biológiai következményekkel. A gázelszívás egyszersmind talajszellőztetés, illetve a talajmikroflóra levegőellátása, a vizes mosás stimulálhatja a talajmikroflórát, s mobilizálhatja a szennyezőanyagot, tehát a fizikai módszerek alkalmazásának is vannak biológiai következményei. Célszerű ezekkel számolni, vagy azért mert hasznosítható folyamatokról van szó, vagy azért mert védekezni kell ellenük.

a vízfolyások mentén lévő vagy létesülő - a miniszter által - fővédelmi művé nyilvánított, három vagy több település árvízvédelmét szolgáló (térségi) árvízvédelmi létesítmény (így például töltés, fal, magaspart, árvízi tározó, árapasztó csatorna), továbbá a folyó nyílt árterében fekvő település árvízmentesítését szolgáló körtöltés.

olyan környezetvédelmi biotechnológia, mely növények felhasználásával csökkenti elfogadható mértékűre a vegyi anyagokkal szennyezett terület, környezeti elem vagy fázis környezeti kockázatát. A fitoremediáció a szennyezőanyag és az elérendő cél függvényében lehet:
1. fitostabilizáció: szennyezőanyagot, pl. toxikus fémeket tűrő növényekből álló takaróréteg fizikai jelenlétével akadályozza a szennyezett talaj levegőbe jutását defláció, porzás, felszíni, vagy felszín alatti vízbe jutását erózió, kioldás. A fitostabilizációt gyakran kombinálják kémiai stabilizációval. Fontos követelmény, hogy a fitostabilizációban alkalmazott növények ne akkumulálják a szennyezőanyagot.
2. fitodegradáción alapuló technológia, melynek során a növény maga vagy gyökerének mikroflórája teljesen elbontja mineralizáció, mobilizálja illékonnyá teszi, pl. higany vagy csökkent kockázatú anyaggá alakítja a biodegradálható vegyi anyagokat. Szennyezett talaj vagy szennyezett víz rizofiltráció, élőgép kezelésére egyaránt alkalmazható.
3. fitoextrakción alapuló technológiát elsősorban toxikus fémekkel szennyezett talajnál alkalmaznak hiperakkumuláló növényfajok felhasználásával. A szennyezett területeken adaptáció során kiszelektálódott vagy géntechnikákkal előállított, nagy biokoncentrációs faktorral BCF rendelkező növénnyel szembeni további követelmények: nagy hozammal rendelkezzen, föld feletti részében akkumulálja a szennyezőanyagot, könnyen kezelhető, betakarítható legyen. A betakarított növényi anyag ellenőrzött feldolgozására van szükség, pl. égetése és hamujának veszélyes hulladékként kezelése. Egyetlen fémet szelektíven akkumuláló növényből a fém visszanyerése gazdaságossá tehető. A fitoextrakció több évtizedig tartó folyamat is lehet, a szennyezőanyag koncentrációjától függően. Érclelőhelyek közeléből olyan cink, kadmium, kobalt, króm, mangán, nikkel, réz és ólom akkumuláló növényeket keresztesvirágúak, kutyatejfélék, akácfélék, kender, torma, stb. izoláltak, melyek a talajban lévő szennyezőanyag-koncentrációt több százszorosára képesek koncentrálni.
4. A rizofiltráció során a növényi gyökér és a gyökéren kötött mikroorganizmusok együttműködésben kötik meg, szűrik ki, csapják ki és bontják el, elsősorban a szennyezett víz oldott szennyezőanyagait élőgépes szennyvíztisztítás. A szerves szennyezőanyagokat a rizoszféra mikroorganizmusai mineralizálják, a mineralizált elemeket pedig a növények asszimilálják, így azokat teljesen eliminálhatják. A szervetlen szennyezőanyagokkal más a helyzet, azokat a rizoszféra passzív vagy aktív módon kiszűri a vízből, majd vagy a gyökérzónában marad, vagy felveszi a növény, emiatt újabb műveletre van szükség: izolálása vagy a növények eltávolítása és kontrollált kezelése.
A fitoremediációs technológia a fitoextrakció és a rizofiltráció esetében tulajdonképpen két lépésből áll: 1. a növény kiválasztása, telepítése, működésének biztosítása és 2. a feladatát teljesített növény feldolgozása, ártalmatlanítása. A fitoremediációs technológiák elterjedésének akadálya ez utóbbi, vagyis a szennyezett növényi anyag kezelésének megoldatlansága. A szennyezett növényi anyagot égetéssel lehet megsemmisíteni: a hamut annak szennyezőanyag-tartalmától függően kell elhelyezni, veszélyes hulladéklerakóba vagy ha lehet, újrahasznosítani.

CAS száma: 86-73-7, PAH-vegyület, azaz policiklikus aromás szénhidrogén. Két benzolgyűrűt egy öttagú gyűrű köt össze. Szagtalan, kristályos anyag, szintetikusan állítják elő, bár a magasabb forrpontú kőszénkátrány frakció is tartalmazza. Festékek, műanyagok, és peszticidek alapanyaga. Lilásan fluoreszkál, innen a neve. A polifluorént szerves fénykibocsátó diódaként is alkalmazzák, kopolimerjét napkollektorként is tesztelték.
Mutagén és karcinogén, szájon át és belégzéssel. Emésztőrendszerre és a májra toxikus.
Háttérértéke Magyarországon talajban 0,04 mg/kg, felszín alatti vízben: 0,002 μg/liter. szennyezettségi határértéke felszín alatti vízben: 0,005 μg/liter, talajban az össz-PAH értékben foglaltatik: 1 mg/kg.

bármely olyan szerves vegyület, amelynek gőznyomása 293,15 Kelvin fokon 0,01 kPa vagy annál nagyobb érték, vagy ennek megfelelő illékonyságú a felhasználás körülményei között. A kátránypárlatok (kreozot frakció) is illékony szerves vegyületeknek tekintendők, ha gőznyomásuk 293,15 K-on 0,01 kPa vagy annál nagyobb érték.
Forrás: 10/2001. (IV. 19.) KöM rendelet

Néhány levegőre nézve kockázatos illékony szerves vegyület:

Forrás: Környezettechnika, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 2000

bioremediációs technológia, mely olyan talajmikroorganizmusok tevékenységén alapul, amelyek a szennyezőanyagot azért képesek bontani, mert az hasonlít, más, ismert szubsztrátokhoz, melyeket a mikroorganizmus képes bontani, ha van mellette egy olyan szubsztrát mely az energiát adja. A központi biokémiai folyamattól eltekintve a technológia egyezik bármely talajbioremediációhoz, az egyetlen különbség, hogy a tápanyagokon kívül energiát szolgáltató anyaggal is el kell látni a bontó mikroflórát. Lásd még kometabolizmus, kooxidáció.

lásd ökológiai remediáció

egy minta-előkészítést csak minimálisan igénylő roncsolás-mentes kvalitatív és kvantitatív elemanalitikai módszer (rövidítése angol nevéből: XRF), amely a gerjesztett (szekunder) sugárzás vonalai energiájának és intenzitásának mérésén alapszik. Ha a vizsgálandó minta atomjait megfelelő energiájú röntgen vagy gammasugarakkal, vagy töltött részecskékkel bombázzuk, az atom gerjesztett állapotba kerül és karakterisztikus röntgensugárzást bocsát ki. A kibocsátott karakterisztikus röntgensugár energiája a rendszámmal, intenzitása pedig, a gerjesztett atomok számával arányos. Ily módon a röntgen-emissziós spektroszkópia felhasználható mind minőségi, mind mennyiségi meghatározásokra. Az analízis előtt kalibrációt végzünk ismert elemeket tartalmazó standard mintákkal. A mennyiségi analízis azon alapul, hogy a mintában levő vizsgálandó elem koncentrációja és a mintából kilépő - a vizsgálandó elemtől származó - karakterisztikus röntgensugárzás intenzitása közt lineáris összefüggés adható meg. Ez az összefüggés azonban csak azonos mátrix esetén igaz, ennek következtében az összetétel meghatározása sok nehézséget okozhat (Forrás: http://kbkf.vemt.bme.hu/XRF.pdf). A módszerrel az összes elem meghatározható, nyomelemzésre is alkalmas. Tipikus környezetvédelmi alkalmazása a toxikus fémek (Pb, Hg, As, Cd) meghatározása szennyezett talajokban, hulladékokban, szennyezett növényi anyagokban, fákban, Cr mérése fatelepek talajában. Hordozható készülékekkel on site mérésekre is lehetőség van, míg a laboratóriumokban nagyméretű, nagy érzékenységű műszerek állnak rendelkezésre.

a talaj bioremediációjának követésére, a folyamat központjában álló (mikro)biológiai átalakító tevékenység alapján alakítjuk ki a monitoringot. Az átalakítás lényege leggyakrabban az, hogy a talaj-mikroorganizmusok a szennyezőanyagot szubsztrátként (S) hasznosítják, miközben abból ártalmatlan terméket (T) állítanak elő.
S + talajmikroflóra → T
Fenti egyenlet alapján a biotechnológiai folyamatok követésére a szubsztrát fogyásának, a termék keletkezésének vagy, ha létezik a köztitermék, akkor annak kimutatása. Harmadik lehetőségünk a talajmikroflóra monitorozása. Monitorozhatjuk a mikroflóra egészét fiziológiai jellemzőjük, általánosan elterjed enzimek aktivitása (légzési lánc enzimjei, denitrifikáció, nitrogénfixálás, celluzlázaktivitás) alapján vagy valamilyen specifikus bontó- vagy tűrőképességgel rendelkező indikátorfaj mennyiségének követése révén. A végpont ilyenkor lehet az indikátorfaj jellemző génje, enzimje vagy egyszerűen csak elektív-, szelektív- vagy differenciáló táptalajon való megjelenése, növekedése.
talajremediáció követésére alkalmazható mérési végpontok az alábbiak:
szubsztrátfogyás oldaláról: talaj és/vagy talajvíz extrahálható szervesanyag- vagy szennyezőanyag-tartalma tartalma (C-forrás), nitrogén és foszfortartalma (N- és P-forrás), oxigénforrás fogyása (légköri O₂, oldott NO₃, SO₄, Fe³⁺)
Termékkeletkezés oldalról: a biodegradáció közti- és végtermékei, (NO₂, HCl, stb.), beleértve a mineralizáció végtermékeit (CO₂, NH₄²⁺, stb.)
Az átalakítást végző mikroorganizmusok oldaláról: sejtkoncentráció, pl. talaj összes sejtszáma: (aerob baktériumok, gombák, stb.), specifikus bontóképességű sejtek koncentrációja (pl. szénhidrogénbontó, PAH-bontó, stb.), speciális tűrőképességgel rendelkező mikroorganizmusok száma(fémtűrők), biokémiai markerek (specifikus tulajdonságért felelős enzimek), genetikai markerek (indikátorgének).

a törésvonalak a a Föld szilárd burkát adó kőzetlemezek szegélyein helyezkednek el.

A litoszféra a Föld külső, a kéregből és a legfelső köpenyből álló, szilárd, merev kőzetburka, amely a köpeny asztenoszféra nevű, képlékeny részén úszik. A litoszféra szokásos vastagsága 70–150 km: az óceánok alatt vékonyabb, a kontinensek alatt vastagabb. A litoszféra nem egységes héj, hanem több, különböző méretű kőzetlemezekből, litoszféralemezből áll. Hét nagy kőzetlemez különböztethető meg a Föld felszínén, melyek egymáshoz és a Föld forgástengelyéhez képest is állandó mozgásban vannak: A litoszféralemezek a lemeztektonikát mozgásban tartó erők hatására felmorzsolódnak, töredeznek. A lemezek a lemezszegélyek mentén érintkeznek egymással és ezeken a vonalakon olyan geológiai jelenségek tapasztalhatóak, mint a földrengések, a hegységképződés, a vulkáni tevékenység, illetve az óceáni árkok kialakulása. A lemezszegélyeknek háromféle fő típusa létezik, aszerint, hogy a két találkozó lemez mozgása egymáshoz képest milyen: 1) Súrlódó vagy konzervatív szegély, amikor a lemezszegélyek egymással párhuzamosan mozognak, gyakran összesúrlódva. Példa erre a kaliforniai Szent András törésvonal; 2) Divergens vagy konstruktív szegély, amikor a két lemez egymástól távolodva sodródik. Köztük magma tör föl, hegységeket létrehozva. Ilyen például a Közép-atlanti törés; 3) Konvergens vagy destruktív szegély (vagy aktív szegély), amikor a két lemez egymás felé sodródik, az egyik lemez a másik alá bukik vagy kontinensütközést eredményez. A súrlódás és az alábukó kőzettömeg felmelegedése következtében a vulkáni tevékenység ilyen szegélyek esetében szinte kivétel nélkül jelen van. Ilyen szegélyen alakult ki a dél-amerikai Andok hegység. Kontinentális lemezütközésre példa Eurázsia és a Dekkán-pajzs ütközése, aminek hatására a Himalája felgyűrődése folyik.

A földköpeny hőmérsékletét a köpeny mélyebb részeiből felfele áramló ún. köpenycsóvák képesek megmelni 150−200 Celsius fokkal, ezeket nevezik a geológiában forró pontoknak. A felszínen a földkéreg kidudorodása jelzi a helyüket, illetve abban az esetben, amikor teljesen áttörik a felszínt, akkor un. forró pont vulkánok jönnek létre. A forró pontok óceáni és kontinentális kőzetlemezek belseje alatt, valamint hasadékvölgyek alatt fordulhatnak elő.

A forró pontok nagyobb része – mintegy 50 – óceáni kőzetlemezeken belül működik, illetve működött az elmúlt tízmillió évben. Ezek az óceáni lemez felszínén ritkábban korlátozott kiterjedésben, egy-egy sziget formájában, gyakrabban – a kőzetlemez mozgása miatt – szigetek láncolataként jelennek meg (pld. Hawaii-szigetek). A vulkáni működés termékei az ún. OIB-bazaltok („ocean island basalt”, azaz óceán-szigeti bazalt). Az OIB szigetvulkánok „csendesek”: működésüket a lávaömlések jellemzik (effúziós vulkánok); robbanásos kitöréseik nem jellemzőek, leginkább csak hosszú szünet után fordulhatnak elő.

A forró pontokból kontinentális kőzetlemezen belül mintegy 40-et tartanak számon. Az ilyen forró foltok által táplált vulkáni tevékenység kapcsolódhat kontinensszétszakadáshoz. Működésük eredményei platóbazaltok megjelenése. A kontinentális forró foltok bazaltja általában az OIB-hez hasonló.
A hasadékvölgyek alatt 15 forró pont található, ezeknek nagy szerepe volt a kontinensek szétválásában. Ilyenkor a felnyomuló köpenydudor nemcsak a hőmérsékletet, de a kőzetlemezt is megemeli. Számítások szerint a széthasadás geológiailag rövid folyamatában akár 10 millió km³ vulkáni anyag is a felszínre ömölhet.

egyik leggyakoribb halogénezett illékony szerves szennyezőanyag, színtelen, nem gyúlékony folyadék, képlete: CHCl=CCl₂. Angol neve után TCE rövidítés terjedt el. Eleinte altatószerként használták, de felismerve mérgező tulajdonságait a hetvenes években világszerte betiltották gyógyszer- és élelmiszeripari alkalmazását (pl. kávé koffeinmentesítésére). Legfontosabb felhasználása fémek zsírtalanítása az 1920-as évektől kezdődően. Fizikai tulajdonságai (ANTSZ, ICSC 0081):

Forráspont: 87°C

Olvadáspont: -73°C

Relatív sűrűség (víz = 1): 1,5

Oldékonyság vízben, g/100 ml 20°C-on: 0,1

Gőznyomás, kPa 20°C-on: 7,8

Relatív gőz sűrűség (levegő = 1): 4,5

A gőz/levegő keverék relatív sűrűsége 20°C-on (levegő = 1): 1,3

Öngyulladási hőmérséklet: 410°C

Robbanási határok, térf% levegőben: 8-10,5

Oktanol/víz megoszlási hányados log P: 2,42

Munkabiztonsági előírások hiányában, majd későbbiekben ezen utasítások be nem tartásának következtében a zsírtalanító kádak, teknők vagy tartályok környezetében folyamatos talajszennyezés történt. Miután sűrűsége a víznél nagyobb, és vízoldhatósága alacsony, a talajba szivárgó TCE szennyezés a talajszemcsékhez adszorbeálva, valamint a vízzáró rétegen összegyűlő lencse formájában halmozódik fel. A vízzáró rétegeken megülő lencséket szokás DNAPL-ként (Dense Non-Aqueous Phase Liquids) "nehéz, vízzel nem elegyedő szénhidrogénekként" is említeni. Az elnevezés azért is előnyösebb, mert az esetek jelentős részében a lencseként összegyűlt szennyeződés már nem is tekinthető tiszta triklóretilénnek. A talajba leszivárgó triklóretilén ugyanis a talajmikrobák, és a talaj fizikai-kémiai összetételének hatására lassan bomlik, így a DNAPL-ben TCE-n kívül sok más bomlási vegyület mellett DCE (cisz-diklóretilén) és vinilklorid (VC) is megtalálható.

Mint az Illékony szerves vegyületek (Volatile Organic Compounds, VOC), a TCE is irritálja a bőrt és a nyálkahártyát, illetve jól oldódik a szervezet lipidekben gazdag képleteiben. Ezzel magyarázható neurotoxikus hatásuk, átjutásuk a vér-agy gáton és a placentán, és az anyatejjel történő kiválasztásuk is. A szívizom adrenalinnal szembeni érzékenységét fokozza, amely magas oldószergőz koncentrációban végzett fizikai munka esetén hirtelen szívhalálhoz vezethet. A halogénezett szerves oldószer származékok károsítják a vesét, a májat, a tüdőt és a vérképző rendszert (Forrás: Nagymajtényi, L. (2007) Környezetegészségtan, SZTE TTK, Szeged). A TCE karcinogén hatása miatt, a többi klórozott szénhidrogénhez hasonlóan igen veszélyes az emberre. Káros a májra, a vesére, és a tüdőre is. Belélegezve, illetve lenyelve szédülést, álmosságot, fejfájást, gyengeséget, hányingert majd eszméletveszést okozhat. Bőrre kerülve vörösséget és kiszáradást idéz elő. Illékonysága és magas gőztenziója miatt hatása a TCE szennyeződéssel érintett területeken élőkre is igen jelentős. A szennyezőanyag-csóva feletti ingatlanok beltéri levegőjében gőzei felhalmozódhatnak. A munkahelyi levegőben megengedett koncentráció 270 mg/m³ Az Amerikai Környezetvédelmi Hatóság (EPA) által megengedett szint az ivóvízben 0,005 mg/L, a munkahelyi levegőben 100 mg/m³. (Forrás: Amerikai Toxikus Anyagok és Betegségek Regisztere, ATSDR, www.atsdr.cdc.gov)