Lexikon

a reaktív résfalak vagy pontosabb elnevezésük szerint felszín alatti áteresztő reaktív falak szennyezett felszín alatti vízek in situ, azaz a víz felszínre szivattyúzása nélküli kezelésére képesek. A szennyezőanyag ártalmatlanítását a reaktív résfal töltete végzi. A töltet ártalmatlanító hatása alapulhat fizikai (adszorpció), kémiai (oxidáció, redukció, átalakítás, kicsapás, stb.) vagy biológiai (biodegradáció, biológiai kicsapás) folyamaton. A PRB technológia un. passzív technológia, a felszín alatti vizet a topográfiai, illetve hidrológiai gradiens, vagyis a felszíni és felszín alatti szintkülönbségek juttaják át a résfalon, nincs szükség energiabefektetésre például szivattyúk vagy injektorok működtetéséhez, mint más, nem passszív vízkezelési technológiáknál. A megépítését követően kezeléséhez, fenntartásához rendszeres, de kis gyakoriságú fenntartási munka szükséges. Az elfolyó viz minőségét természetesen ellenőrozni kell.

Két fő fajtájuk van, az egyiknél a víz a reaktív résfal teljes felületén átfolyik, a másiknál a "funnel and gate" típusúnál csak egy kisebb falfelület reaktív és áteresztő, erre a felületre terelőlemezek irányítják a felszín alatti vizet. Az újabb típusok már inkább hasonlítanak egy felszín alá süllyesztett reaktorhoz, mint egy falhoz és megjelentek a cserélhető töltetű PRB-k is. A f reaktor szerű PRB-k többlépcsős vagy kaszkád elrendezésben is beépíthetőek a felszín alá, akár nagy mélységekbe (100 m) is, a mélyebben elhelyezkedő vizek kezelésére.

a reaktív résfalak rokona, talajvíz in situ kezelésére alkalmas átfolyásos rendszerről van szó, melynek elhelyezkedése és arányai nem falszerűek, inkább egy bizonyos talajtérfogatról, zónáról beszélhetünk, mely nem független a talaj saját szilárd fázisától. Olyan természetes vagy mesterségesen kialakított talajtérfogatról van szó, amelyben lezajlik a talajvíz szennyezőanyag-tartalmából adódó kockázat csökkentése. A talajvíz in situ kezelése megtörténhet egyetlen reaktív zónában vagy több, a talajvíz folyásának irányában kialakított, egymást követő zónában.
A reaktív talajzóna kialakítása lehetséges az eredeti talajban kívülről (a talajfelszínről) irányított műveletekkel, például injektálás (segédanyagok, szubsztrátok, redukáló vagy oxidálószerek, levegő, hő, stb.), vagy célszerű térfogat kialakításával, az eredeti talaj eltávolítását követően. A mesterségesen kialakított zónával kiküszöbölhető a rendszer dugulása, hosszú távon működő pH- vagy redox-puffer kapacitás, vagy bármilyen reaktív töltet beépítése.
Elsősorban biológiai vagy biológiaival kombinált fizikai-kémiai talajvízkezelés folyik a reaktív zónákban és lehetnek vagy teljesen passzív (magára hagyható)vagy részben passzív (minimáis munka- és energiaigényű) rendszerek. Lásd még passzív talajvízkezelés, reaktív résfalak.

1. érzéksejt: a külvilágból származó ingerek felvételére differenciálódott sejtek, amelyek vagy egyenként, vagy érzékhámmá rendeződve fordulnak elő és az érzékelés funkcióját végzik.
2. molekuláris szintűreceptor: hatóanyagok (hormon, enzim, ellenanyag,) kapcsolódási helye. A hatóanyag és a molekuláris receptor térszerkezete komplementer, a kapcsolódás történhet kovalens vagy másodlagos kémiai kötésekkel. A káros hatású anyag (szennyezőanyag, toxin) kapcsolódása a receptormolekulához megakadályozhatja a normális funkciójú anyag kötődését (antagonisták, vagy receptorgátlók), szerkezeti hasonlóság miatt kifejthet hormonhatást, okozhat allergiát, kapcsolódásával inaktíválhat sejtalkotórészeket, gátolhatja az enzimek működését, beleszólhat a génátírás szabályozásába vagy megváltoztathatja a genomot, stb. Gyakori hatásmechanizmus a narkózis, a hisztamin vagy epinefrin kibocsátás fokozása, a kelátképzés, a fémek szervek közötti vándorlásának megindítása, aminosavak közötti kötések (pl. kénhidak) létrehozása.
3. környezeti hatásoknak kitett receptor: a környezetet veszélyeztető vegyi anyag hatásának kitett és azt érzékelő élőlény, szerv, sejtcsoport, sejt, sejtrészlet, vagy molekula. A levegőszennyezettség szervszintű receptora a növények légzőnyílása, bőrszövete, membránjai, az állatok tüdőszövete vagy bőre. A szervezetbe bejutott toxikus anyag membránokon keresztüllépve jut el az átalakítás vagy a raktározás helyszínére, emlősök szervei közül a máj, az emésztőrendszer, a vese, a tüdő és a bőr sejtjeibe, ahol kifejtheti káros hatását. A káros hatás lehet az anyagcsere egyes folyamatainak gátlása, az idegrendszer funkcióinak megzavarása, nukleinsavakkal való kölcsönhatás (mutagenitás, karcinogenitás), vagy a reproduktív rendszer károsítása (teratogenitás).
4. Legtágabb értelemben receptor: a környezeti hatásnak kitett környezeti elem, annak ökoszisztémája, vagy az azt használó emberek csoportja.

&show

egy kémiai vagy biológiai rendszer oxidáló ill. redukáló;képes;ségének kvantitatív jellemzésére szolgáló mérőszám. A redoxpotenciálértéke platina vagy aranyelektróddal mérhető egy reverzibilis redoxrendszerben. A redoxpotenciál értékét szobahőmérsékleten az alább összefüggés adja meg, ahol z a redoxfolyamat során átvitt elektronok száma, {ox} az oxidált, {red} pedig a redukált alak koncentrációja, E_o pedig a redoxrendszer normál potenciálja abban az esetben, ha a
pH = 7 és az oxidált forma koncentrációja = redukált forma koncentrációjával;
               _{0,058        ox}
E= E_o + —— log ——
                 ^{z            red}
Biológiai rendszerek esetében azonos koncentrációviszonyok mellett a negatív redoxpotenciálú rendszer redukál, a pozitív oxidál a mérőszámmal arányos mértékben. Minden rendszer redukálólag hat, a nálánál negatívabb redoxpotenciálú rendszerre. Hogy valóban lejátszódik-e redoxfolyamat, azt a folyamat aktiválási energiája, ill. katalizátor jelenléte szabja meg. Mivel az anyagcsere;folyamatok nagy része redoxfolyamat, ezért a sejtekben és a sejteken kívül uralkodó redox-, koncentráció- és pH-viszonyok döntő hatást gyakorolnak a folyamatok irányára, minőségi és mennyiségi jellemzőikre. A környezeti elemek, a talaj, a felszín alatti víz, a felszíni víz és üledék redoxpotenciálja a környezet levegőztetettségét, oldott oxigéntartalmát tükrözi, függ a hőmérséklettől, a nedvességtartalomtól és a pH-tól. 750 mV feletti redoxpotenciál aerobiózisra, 200 mV-nál kisebb redoxpotenciál érték anaerobiózisra utal. Kisebb redoxpotenciál értékű környezetben a mikroorganizmusok alternatív légzési formákhoz folyamodnak, melyek lényege, hogy energiatermelő folyamatukban nem a légköri oxigént használják fel a szerves szubsztrátok elégetéséhez, hanem más oxigéntartalmú un. alternatív elektronakceptorokat. Az aerob és anaerob légzési formákat a redoxpotenciál függvényében a következők: légzés, nitrátlégzés, szulfátlégzés, karbonátlégzés (acetogenézis, metanogenézis).

olyan oldat, amely a reverzibilisen oxidálható és redukálható anyag oxidált és redukált formáját egyidejűleg tartalmazza. környezeti elemekben az oxigénkoncentrációtól, a nedvességtartalomtól, a pH-tól és az oldott anyagok koncentrációjától függő redoxrendszerek alakulnak ki, melyek meghatározzák az ott élő élőlények vagy közösségek anyagcsere-lehetőségeit, ezáltal fajeloszlásukat. A talaj redoxviszonyai, a pH-hoz és nedvességtartalomhoz hasonlóan nagy heterogenitást mutathatnak mind makro-, mind mikroméretben. A redoxrendszerek redukáló vagy oxidáló tulajdonságát, vagyis az elektronfelvételre vagy leadásra való hajlamát mennyiségileg a redoxpotenciál jellemezi.

a referencia áram az életciklus felmérésben használt kifejezés. A referencia áram az életciklus felmérés tárgyát képező termék azon mennyisége, amely betölti a funkció egységgel definiált funkciót. A felmérés eredményei, azaz a számszerű környezeti mutatók a referencia áramra vonatkoznak.

Például a műanyag palack funkciója az, hogy az italterméket tárolja és lehetővé tegyen annak szállítását, forgalmazását és fogyasztását. A referencia áram a funkció egység meghatározásától függ. Ha a funkcionális egység

• 1 darab palackra vonatkozik, akkor a referencia áram egy darab palack lesz, illetve ennek tömege.
• 6 darab egybecsomagolt palackra vonatkozik, akkor a referencia áram a fenti érték hatszorosa.
• egy adott vállalat által egy évben gyártott összes palackra vonatkozik, akkor ezek össztömege lesz a referencia áram.
• a Magyarországon egy személy által évente átlagosan elfogyasztott italtermékhez szükséges palackmennyiségre vonatkozik, akkor a referencia áram ezen mennyiségű palack össztömege.

az a folyamat, illetve tevékenység - ideértve a természetes regenerálódást is -, amelynek eredményeképpen a károsodott állapot megszűnik, a károsodott felszíni víz, illetve az általa nyújtott, károsodott szolgáltatás visszaáll az eredeti állapotba.

az egymással oly módon összefüggő - műszakilag elkülönítve gazdaságosan nem üzemeltethető - víziközművek, melyek egységes rendszert alkotnak, és a rendszer több települést (megyét) átfogó, összefüggő földrajzi területen (országrész, régió) nagyszámú, jellemzően vízbázistól távol fekvő település részére a vízkitermelést, -tisztítást, -elosztást - amelyhez a fogyasztók közműves ivóvízellátása, szennyvízelvezetése is tartozhat - látják el.

a regisztráció, egy, az EU-ban (és ha bevezezik, az EGK országaiban) előállított, vagy importált anyag technikai dokumentációinak, és ha szükséges, a kémiai biztonsági jelentésének benyújtása az Ügynökség (ECHA) részére.

az anyagokat önmagukban vagy készítményekben gyártóknak vagy importálóknak vagy az árucikkek termelőinek vagy importálóinak bizonyos körülmények esetén regisztrációs dossziét kell készíteniük az Európai Vegyianyag Ügynökségnek a 10, 11, 12, 17 és 18-as cikk szerint. Ez tartalmaz egy műszaki dokumentációt, és ha szükséges, egy kémiai biztonsági jelentést.

helyreállítás, elvesztett képességek visszaállítása, ill. a keletkezett hátrányok kiküszöbölése, a csökkent képességeknek megfelelő funkciók biztosítása.
1. Tájrehabilitáció: nagyobb összefüggő területek eredeti állapotának megőrzésére és/vagy visszaállítására irányuló tevékenység.
2. Területrehabilitáció: bármilyen okból tönkrement (földcsuszamlás, erózió, áradás, tűzvész, helytelen mezőgazdálkodás, ipari, bányászati használat, globális környezeti ártalmak helyi környezeti ártalmak pl. baleset, toxikus anyag kibocsátás, hulladéklerakás, stb.) terület eredeti állapotának visszaállítása vagy, ha ez nem lehetséges, akkor az irreverzibilis változásokat, a nagyobb környezeti kockázatot jelentő állapotot elfogadó új funkció, új területhasználat kialakítása.
3. Talajrehabilitáció: helytelen használat, vegyi anyagok okozta szennyezettség vagy talajkezelés (remediáció) miatt tönkrement vagy megváltozott talaj minőségének és környezeti kockázatának megfelelő új használata vagy újrahasznosítása.
4. Regeneráció: egy károsodott terület helyreállítása a növényzet újratelepítésével, magok vetésével vagy a túlélő növények elszaporodásával.
5. Talajregeneráció: megzavart, tönkrement talaj helyreállítása elsősorban a talajélet mesterséges kialakítása tápanyagpótlás, szervesanyag-tartalom növelés, a talaj mikroflórájának mesterséges oltóanyagokkal való pótlása, a termékenység növelése és növénytelepítés által.
6. Rekultiváció: a tönkrement terület elpusztult élővilágának, elsősorban növényzetének tudatos helyreállítása a szukcessziót is figyelembe vevő ültetéssel, talajjavítással, talajoltóanyagok alkalmazásával, tápanyagpótlással, stb.
7. Revegetáció: egy korábban elnéptelenedett terület/talaj újra benövése növények által.
8. Remediáció: vegyi anyagokkal szennyezett terület/talaj környezeti kockázatának csökkentése, az eredeti területhasználat mellett a vegyi anyag környezeti koncentrációjának vagy hozzáférhetőségének csökkentésével.
9. Területhasználat változtatás: szennyezett terület/talaj maradandóan nagyobb környezeti koncentrációjához illeszkedő, új területhasználat/talajhasználat kialakítása (pl. óvoda helyett ipari terület). remediációval csökkentett környezeti kockázat esetén értékesebb terület/talajhasználat kialakítása (pl. ipari terület helyett lakóterület).

a rekombináns DNS technikák, vagy más szóval génsebészet olyan in vitro módszereket, technikát foglal magába, mely a génkészlet nagy-mértékű megváltoztatását, célzott keveredését teszi lehetővé. A genetikai információt az egyik élőlényből (állat, növény, mikroorganizmus) mesterségesen visszük át egy másik organizmusba.

Angolul legelterjedtebben talán a „genetic engineering” kifejezést használják, amely „genetikai mérnöki tevékenységet” vagy génmérnökséget jelent. Ez utal a DNS-fragmentumok összeépítésének tervezett és tudatos voltára, ezért találó elnevezés.

A szakemberek is elterjedten használják a DNS-klónozás meghatározást. Ezt köznapi életben is lehet használni, hiszen a biológiai ismeretterjesztésben a klón fogalma eléggé elterjedőben van.

A hibrid DNS molekulákat szokás rekombináns DNS-nek nevezni, ami újrarendezettet jelent.

szennyezett területek rangsorolására kidolgozott kockázatfelmérési eljárás eredményeképpen pontszámokban, vagy százalékban megkapott kockázati érték, amely az egyes területeket önkényesen megválasztott, konkrét tartalommal és mértékegységgel nem rendelkező skálán helyezi el. szennyezett területek felmérését és kockázatuk csökkentését célul kitűző nemzeti programok, - mint amilyen pl. Magyarországon a Nemzeti Kármenetesítési Program - több ezer terület állapotát mérik fel, hogy közülük kiválasszák azokat, melyek környezeti kockázatát azonnal, vagy rövid időn belül csökkenteni kell. A relatív kockázatfelmérés során egyezményen alapuló prioritásokkal összefüggő pontszámokkal/osztályzatokkal jellemzik a szennyezett területeket, majd a relatív skálán elfoglalt helyüknek megfelelően döntenek a további teendőkről:
1. nem igényel intézkedést;
2. abszolút kockázatának felmérése szükséges,
3. azonnali intézkedés szükséges. A relatív kockázat felmérésének lépései a terület alapos megismerése, a szennyezőforrás és a szennyezőanyagok azonosítása, a terület hidrogeológiai jellemzése, a terjedési útvonalak feltérképezése, a területhasználatokból adódó expozíciós útvonalak felderítése stb. majd mindezek alapján az integrált kockázati modell felvétele. A szennyezett terület értékelésekor úgy súlyoznak, hogy a környezeti kockázat szempontjából prioritást élvező jellemzők (pl. ivóvízbázisok veszélyeztetése) nagyobb pontszámot kapnak, a kevésbé jelentősek kisebbet. A területet összpont;száma alapján helyezik el azon a relatív skálán, melyen az összes vizsgált terület szerepel és sorrendbe állítható.

dimenzió nélküli szám, amely az anyag egy 20°C-on meghatározott térfogatának tömegét a víz 4°C-on meghatározott ugyanakkora térfogatának tömegéhez viszonyítva adja meg. A REACH regisztrációhoz szükséges adatlap által előírt fizikai-kémiai jellemző. A relatív sűrűség értékét a REACH nem használja az osztályozáshoz és címkézéshez (C&L, vegyi anyagok osztályozása és címkézése) csak a viszkozitás meghatározásánál (amely az aspirációs kockázat osztályozási kritériumaihoz szükséges). (http://www.prc.cnrs-gif.fr/reach/en/physicochemical_data.html) Nem kell elvégezni a meghatározást, ha az anyag csak bizonyos oldószerben stabil és az oldat sűrűsége hasonló az oldószeréhez. Ilyen esetekben elegendő azt közölni, hogy az oldat sűrűsége kisebb vagy nagyobb, mint az oldószeré. Ha az anyag gáz, az ideális gáztörvények alapján kell elvégezni a számítást.

latin kifejezés magyar jelentése: meggyógyítás. vegyi anyagokkal szennyezett környezeti elemek és/vagy fázisok környezeti kockázatának elfogadható mértékűre csökkentése. Leggyakrabban szennyezett talaj, talajvíz és üledék kezelésére alkalmazott kifejezés. Alternatív kifejezések: szennyezettség-csökkentés, rehabilitáció, ártalmatlanítás, talajkezelés. Kerülendő kifejezések: talajtisztítás, kármentesítés, mentesítés.
1. Az ökoszisztéma öngyógyítással igyekszik csökkenteni a környezetbe került szennyezőanyagok káros hatását: első lépésben hozzászokik, ezáltal képessé válik vagy a szennyezőanyag koncentrációjának csökkentésére (természetes bioremediáció, biodegradáció), vagy saját tűrőképessége növelésére (adaptáció, rezisztencia). Utóbbi az ökoszisztéma nem adaptálódott tagjai és az ember szempontjából nem jelent csökkent kockázatot.
2. A remediáció emberi beavatkozással levegő-, víz-, talaj- és hulladékkezelési technológiák alkalmazásával történik. A technológiák nagy része ismert mérnöki technológiáknak, műveleteknek, szennyezett környezeti elemekre/fázisokra történő célszerű alkalmazását jelenti (szűrés, aprítás, osztályozás, mosás, kioldás, extrakció, desztilláció, oxidáció, redukció, deszorpció, égetés, pirolízis, injektálás, buborékoltatás, levegőztetés, kevertetés, hőközlés, fermentáció, stb.). A remediáció történhet fizikai, kémiai vagy biológiai technológiával. A bioremediációs technológiák leggyakrabban a mikroorganizmusok vagy a növények átalakító tevékenységét hasznosítják és a vegyipar és a biomérnöki iparok műveleteit alkalmazzák. Az ökomérnöki technológiák természetes közösségeket és természetben lejátszódó folyamatokat hasznosítanak a vegyi anyagoknak tulajdonítható környezeti kockázatok csökkentésére. A fizikai-kémiai remediáció gyakran tönkreteszi, megszünteti a környezeti elem eredeti funkcióját - a biológiai és ökológiai technológiák kíméletesebbek. A remediáció történhet ex situ, azaz a környezeti elem/fázis eredeti helyéről való eltávolítás, kitermelés után és in situ, azaz a környezeti elem eredeti helyéhez rögzítve; ilyenkor a műveleteket (levegőztetés, mosás, hőközlés, stb.) a környezeti elemben hajtják végre, a technológiát a talajba, a talajvízbe, az üledékbe, mint egy nyitott (határtalan) reaktorba helyezik bele. (még remediálási technológiák, talaj remediáció, talajkezelés.

lásd költség-hatékonyság és lásd költség-haszon felmérés

üledékek, iszapok és vízben felszuszpendált talajok ex situ kezelése zagyreaktorban. talajremediáció iszapfázisban alkalmazása, a talaj szemcseméret szerinti nedves frakcionálását (előkezelés) követően célszerű, csupán a különválasztott, szennyező;anyagokat tartalmazó finom frakció (agyag, humusz) kezelésére. Száraz talajból vízzel és adalékokkal megfelelő sűrűségű zagyot kell készíteni. A remediáció iszapfázisban lehet fizikai-kémiai, de leggyakrabban biológiai technológia, mely a szennyezőanyag bontását végző mikroorganizmusok számára a tápanyagot, az oxigént, a megfelelő pH-t, hőmérsékletet stb. iszapreaktorban biztosítja. A remediáció iszapfázisban jellegzetességei: homogén rendszer, kevertethető, levegőztethető, a talaj elveszíti makro- és mikrostruktúráját, a mikrobaközösség intenzíven érintkezik a vízzel, így a benne oldott tápanyagokat, adalékanyagokat könnyen felveszi. Az üledék és a nedves iszapok mikrobaközössége számára a megszokotthoz hasonló körülményeket jelent, de a talajmikroflóra számára a természetestől eltérőeket, melyekhez adaptálódnia kell. Az iszapreaktor lehet egyszerű földmedence, betonmedence lassú keveréssel és levegőztetéssel vagy a célnak megfelelő felszereltségű pl. automatizált működésű, számítógépes vezérlésű acélreaktor. A remediáció iszapfázisban lehet aerob vagy anaerob, szakaszos vagy folyamatos, egylépcsős vagy többlépcsős. Az iszap kezelésének befejeztével a vizes és szilárd fázist elválasztják, a vizet további kezelésnek vetik alá, az iszapot víztelenítik és minőségétől függően elhelyezik vagy hasznosítják.

&search&pattern

vegyi anyagokkal szennyezett környezeti elemek/fázisok környezeti kockázatának csökkentését szolgáló technológiák. A remediációs technológiák alapulhatnak a szennyezőanyag mobilizációján vagy immobilizációján, alkalmazhatnak fizikai, kémiai, termikus, biológiai és ökológiai módszereket. Az alkalmazás helyétől függően lehetnek in situ vagy ex situ remediációs technológiák, működhetnek előkezeléssel, utókezeléssel, jelenthetnek több különböző, párhuzamosan, vagy egymást követően alkalmazott technológiát, pl. háromfázisú talaj esetében a talaj in situ kezelése mellett a kiszívott talajvíz és talajgáz ex situ kezelése folyik. Minden szennyezettségi eset egyedi megoldást kíván, ezért a remediációs technológiákat a szennyezett terület állapot;felmérése alapján, a jövőbeni területhasználat ismeretében kell kiválasztani; az összes szóba jövő alternatíva költség-haszon felmérése alapján kell dönteni. A remediációs technológiák tervezéséhez laboratóriumi és félüzemi kísérletekre is szükség van, ezekkel határozzuk meg a technológiai paramétereket. A remediációs technológiáknak is van környezeti kockázatuk, ezért technológia-monitoringra, utómonitoringra és a szennyezőanyag-kibocsátás megelőzésére van szükség: gázelszívás és gázkezelés, csurgalékvíz gyűjtés és kezelés, adalékok kontrollált alkalmazása, különös tekintettel a hozzáférhetőséget növelő, mérgező vagy biológiailag aktív adalékokra. Legfontosabb remediációs technológiák:
1. sztrippelés: gázok vagy illékony szennyezőanyagok in situ vagy ex situ eltávolítására talajvízből, szennyezett felszíni vízből;
2. gázelszívás talajból: gáznemű, vagy illékony szennyezőanyagok in situ vagy ex situ elszívása talajból;
3. gázok kezelése: talajból vagy talajvízből eltávolított gáz összegyűjtés utáni kezelése elnyeletéssel: folyadékos mosókban, adszorpcióval, pl. aktív szenes szűrőn, égetéssel, katalitikus oxidációval vagy bioszűrők alkalmazásával;
4. a talajból kiszivattyúzott szennyezett víz, felszíni víz, pórusvíz vagy csurgalékvíz oldott állapotú szennyezőanyagainak eltávolítása a szennyvíz;tisztításból ismert kémiai módszerekkel: kicsapás, oxidáció, redukció, extrakció, adszorpció;
5. aerob vagy anaerob biodegradáción alapuló módszerrel kezelhetőek a biodegradálható szerves anyagokat tartalmazó szennyezett vizek, a szennyvíztisztításnál is alkalmazott módszerek-kel;
6. ökológiai módszer a mezokozmosz vagy az élőgép alkalmazása szennyezett vizekre;
7. szennyezett talajvíz kiszivattyúzása és felszíni kezelése vízben oldható anyaggal szennyezett telített talajnál alkalmazható;
8. szennyezett talajvíz in situ kezelése fizikai-kémiai módszerekkel: adalékanyagokkal, az áramlásirányba épített felszín alatti reaktív falakkal vagy biodegradáción alapuló technológiákkal;
9. talaj vizes mosása: in situ vagy ex situ módon, a vízoldható szennyezőanyagok mobilizálására és eltávolítására alkalmazható. in situ alkalmazás esetén a vízoldható szennyezőanyag talajvízbe jutását és továbbterjedését meg kell előzni. A mosóvíz kezeléséről további technológiai lépésekben kell gondoskodni;
10. termikus deszorpció: szilárd felületre abszorbeálódó, vízben nem oldható, közepesen mozgékony talajszennyező-anyagokra alkalmas módszer, főként ex situ megoldásait alkalmazzák. Alacsony (100-300 ^oC) és magas hőmérsékletű (300-540 ^oC) deszorpció különböztethető meg. A deszorbeált szervesanyag összegyűjtésére és kezelésére kapcsolódó technológiákat kell alkalmazni: pl. ciklonos leválasztó, katalitikus égető, adszorber;
11. bioremediációt biodegradálható szerves szennyezőanyagokkal szennyezett talaj és üledék kezelésére alkalmazunk: in situ megoldások: bioventilláció, aktivált biodegradáció, ex situ megoldások: agrotechnikai talajkezelés, prizmás talajkezelés, iszapfázísú talaj;kezelés;
12. fitoremediációt elsősorban toxikus fémekkel szennyezett talaj fémtartalmának csökkentésére alkalmazunk. A hiperakkumuláló növények által termelt biomasszát veszélyes hulladékként kell kezelni;
13. a kioldás (leaching) leggyakrabban toxikus fémekkel szennyezett talaj és üledék szervetlen vagy szerves savakkal történő extrakcióját jelenti. biológiai kioldásról (bioleaching) beszélünk, ha a savak termelése mikrobiológiai folyamat eredménye;
14. oldószeres extrakció szerves anyagokkal szennyezett talaj és üledék ex situ kezelésére alkalmazható: a berendezés szakaszos vagy folytonos működésű extraktor, az oldószert a szennyezőanyag oldhatóságától függően kell megválasztani. Az oldószert a kezelt talajból kapcsolódó technológiával kell eltávolítani, majd regenerálni, esetleg más módon kezelni, pl. égetéssel vagy pirolízissel.
15. az égetés és a pirolízis a termikus módszerek közé tartozik. A füstgázok kezelésére további technológiák alkalmazása szükséges. Nagy energiaigényű, nagy környezeti kockázatú technológia, de a szennyezőanyag végleges eltüntetését eredményezi.
16. szennyezőanyag immobilizációját eredményező remediációs technológiák: a fizikai, a kémiai, a biológiai stabilizálás és a vitrifikáció;
17. frakcionálás: a szemcseméret szerinti osztályozás gyakori és célszerű előkezelési módszer, főként üledékeknél. Célja a kezelendő anyagmennyiség csökkentése. A kis fajlagos felületű frakciók (kavics, homok) újrahasznosíthatóak, a finom frakció (iszap, agyag és humusz) pedig a szennyezőanyag minőségétől függő módszerrel kezelhető. A frakcionálás történhet ciklon alkalmazásával, ülepítéssel vagy flotálással.

a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény egyéb szerveket (Kormány, miniszterek stb.) csak rendelet alkotására jogosítja fel.

üzemszerű működésen kívülálló okból (műszaki meghibásodás, gondatlan kezelés, baleset) bekövetkező vízszennyezés, illetve a közcsatorna károsító szennyezése, továbbá, ha a felszíni víz, közcsatorna szennyezése nem szennyvízzel történt.

a rendszerhatárok az életciklus felmérésben használt kifejezés.

A rendszerhatárok meghatározzák, hogy az életciklus mely részeit és folyamatait vesszük figyelembe az életciklus felmérés során. A rendszerhatárokkal definiáljuk, hogy mely folyamategységek alkotják a felmérés tárgyát képező életciklust és hogyan épül fel ezekből a vizsgált termék rendszer.

Az életciklus felmérés céljától függően akár nagyobb életciklus szakaszok is a rendszerhatáron kívülre kerülhetnek. Ilyenek például az ún. „bölcsőtől a kapuig” típusú felmérések, amikor a termék használatával és hulladékká válásával összefüggő folyamategységeket nem vesszük figyelembe.

Még „bölcsőtől a sírig” típusú felméréseknél is előfordul, hogy az egyszerűsítés kedvéért a termék gyártásából keletkező hulladékok kezelésének folyamatai a rendszerhatáron kívülre esnek.

Egy jellemzően „rendszerhatáron kívülre helyezett” tényező az életciklus során használt infrastruktúra (pl. gyár, gépek, utak, járművek) előállításának folyamatai. Ezek hozzájárulása egy adott termék életciklusának környezeti hatásához általában elhanyagolható. Jellemző ellenpélda a megújuló energiák életciklusa, ahol például a szélerőművel és a napelemek gyártásának környezeti hatása jelentősen hozzájárul a megtermelt energia (pl. 1 kWh) életciklusának környezeti hatásához.

Az életciklus felmérés átláthatósága és értelmezhetősége érdekében fontos a rendszerhatárok pontos dokumentációja.

egy mérési módszer reprodukálhatóságát meghatározza a módszer ismételhetősége, - akár hosszútávon és másik berendezésen, másik személy által -, a visszanyerés mértéke és a hiteles mintaanyagokkal kapcsolatos adatok, eredmények.

Az ismételhetőség ugyanazokra a körülményekre és egymást követő mérésekre vonatkozik.

vegyi anyagok vagy ágensek olyan káros hatásainak összefoglaló elnevezése, mely magában foglalja mind a szaporodási képességet, mind pedig az utódok fejlődési rendellenességeit. Az utódok esetében a káros hatások közé soroljuk az anyatejjel táplált csecsemőket, a tejenn keresztül érő káros hatásokat is. A szaporodóképességen belül további különbségtétel lehetséges: a szexuális képesség és az ivarsejtek nemzőképességének (fertilitásának) csökkenése, károsodása. A reproduktivitást károsan befolyásoló toxikus hatást röviden reprotoxicitásnak is nevezik. A reprotoxicitást okozó vegyi anyagok az un. reprotoxikus vegyi anyagok.

az élőlények azon tulajdonságai, hogy milyen számú és minőségű utódot hoznak létre. A káros vegyi anyagok mutagén, citotoxikus, teratogén és reprotoxikus hatása a reproduktivitáson, mint végponton mérhető le. Hal- vagy békaembrión szokták tesztelni a vízi ökoszisztémára gyakorolt reprotox hatást.

lásd reproduktív toxicitás.

reprotoxikus az a vegyi anyag, mely káros hatást gyakorolhat a reproduktivitásra. A reproduktivitásra gyakorolt káros hatás, magába foglalja a nemzőképességet, valamint az utódok számát és genetikai állományát károsan érintő mutagén, citotoxikus, teratogén hatásokat, valamint az anyatejjel táplált csecsemőket, a tejen keresztül érintő káros hatásokat. Lásd még reproduktív toxicitás.

a reprodukciót károsító hatások különös aggodalomra adnak okot, mivel az emberi faj folytonossága a reprodukciós ciklus sértetlenségétől függ. Ez többszörösen különböző végpontok által jellemezhető, mint a férfi és női reprodukciós funkciók vagy képesség (fogamzóképesség) károsodásától, nem örökletes káros hatások keltése az utódban (fejlődési toxicitás) és a szoptatásra gyakorolt vagy az által közvetített hatások.
A reprodukciót károsító hatások felbecsülésének célja a következők megállapítása:

• az embereknek illető anyagnak való expozíciója össze volt-e kapcsolódva a reprodukciót károsító hatásokkal;
• az emberi adatoktól különböző információk alapján előre lehet-e jelezni, hogy az anyag a reprodukciót károsító hatásokat idéz elő az emberekben;
• a terhes nő potenciálisan hajlamosabb-e az általános toxicitásra;
• az adag-válasz viszony a reprodukciót károsító minden hatásra.

Forrás: REACH

granulometria vagy a hatékony hidrodinamikai sugár (m) a részecske-méreteloszlást határozza meg. A részecskeméret-eloszlásnak annak eldöntésében van szerepe, hogy melyik beadási mód a legmegfelelőbb az állati toxikológiai vizsgálatokhoz (akut toxicitás és ismételt adagolású toxicitás). Az EN 4811 dokumentumban meghatározott különböző részecske méretek a következők:

• belehelhető párlat: részecskék tömegpárlata, amelyet be lehet lélegezni az orron és szájon keresztül.
• mellkasi párlat: részecskék tömegpárlata, amelyek áthaladnak a gégén.
• belélegezhető párlat: részecskék tömegpárlata, amelyek elérik az alveolát.

A részecskeméret frakció meghatározása a munkahelyen a levegőben levő részecskék belélegzésének az egészségre gyakorolt lehetséges hatásainak az értékelésére használható.

földrajzilag lehatárolt terület, amelyről a felszíni vizek − vízfolyások és a felszínen lefolyó egyéb vizek, illetőleg tavak összességén keresztül − egy vízfolyás egy pontjához jutnak; a magyarországi vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés vonatkozásában a Duna közvetlen részvízgyűjtő, a Tisza részvízgyűjtő, a Dráva részvízgyűjtő és a Balaton részvízgyűjtő területe.

üledékes-törmelékes képződményekben a talajvíz alatt elhelyezkedő felszín alatti víz.

a kromatográfiás elválasztástechnikáknál alkalmazott paraméter, az az idő, amely alatt egy komponens eljut az injektortól a detektorig a kromatográfiás rendszeren keresztül. Az egyes komponenesek áthaladási ideje különböző lehet az állófázis visszatartó hatása miatt. A retenciós idő értékek jól reprodukálhatóak, ezért standard anyaggal való összehasonlítás alapján a komponensek azonosítására is alkalmasak. Gázkromatográfiában a hasonló kémiai szerkezetű, például nyílt láncú, telített szénhidogénekből álló keverék egyes komponeneseinek retenciós ideje egyenesen arányos a szénatomszámmal.

&pattern

a réz a legtöbb talajban Cu²⁺-ion alakban fordul elő, de ahol reduktív körülmények uralkodnak ott a Cu⁺ forma jellemző. A talajban lévő réz legnagyobb része szerves anyagokhoz kötött, de egy része a vasoxidokhoz és más talajkolloidokhoz is kapcsolódhat. A réz savanyú talajokban a legoldhatóbb, a pH-érték emelésével csökken az oldhatósága. Nagy adagú réztrágyázás, réztartalmú fungicidek ismételt alkalmazása, szennyvíziszap adagolása, illetve a bányászat, kohászat, fémelőállítás következében fellépő légköri ülepedés eredményezhet toxikus rézkoncentrációt a talajban.
A réz esszenciális mikroelem, egy bizonyos koncentrációtartományban számos élettani folyamatban fontos szerepet játszik, több enzim alkotórésze. Az emberi szervezetben jelentős szerepet játszik a biokémiai folyamatokban. A réz hiánya vérszegénységet okoz, mivel a réz befolyásolja a vas anyagcseréjét. Szembe kerülve a réz kalkózist okoz, amely vaksághoz vezet. A bordói lével permetezők között gyakori a tüdő- és májkárosodás. A réz elsősorban a növények gyökerében dúsul fel. A hajtás 20-30 mg/kg-nál magasabb réztartalma már toxicitási tüneteket okozhat: a gyökérzet károsodik (megvastagodik, elszíneződik, az elágazások száma csökken), a levelekben klorózis alakul ki, az esszenciális elemek felvétele gátlódik.
Háttérértéke Magyarországon: talajban 30 mg/kg; felszín alatti vizekben: 10 μg/liter. szennyezettségi határérték (rendelet szerint) talajra: 100 mg/kg; felszín alatti vizre: 200 μg/liter.

zaj- és rezgés egymástól el nem válaszható. Minden rezgés egyúttal zajt is okozhat, de nincs zaj rezgés nélkül. A rezgést részben azért mérjük, hogy elbírálhassuk káros mivoltát az emberre gyakorolt közvetlen, illetve közvetett hatása esetén. Egy mozgás akkor nevezhető rezgésnek, ha a mozgást végző test kimozdulási iránya többször ismétlődve változik az egyensúlyi állapothoz viszonyítva. A rezgőmozgás keletkezéséhez valamely "m" tömeggel és egy rugalmas tulajdonsággal rendelkező rendszer szükséges. Rezgőmozgásból akkor lesz hang, ha a rezgő rendszert valamely rugalmas közeg veszi körül, és ez a közeg alkalmas a rezgési energia továbbítására.

Forrás: Zajosak vagyunk, Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, Budapest

az a belégzett veszélyes anyag koncentráció, amely nagy biztonsággal nem okoz káros hatást az emberi szervezetben. Ezt az állatkísérletek eredménye alapján extrapolációval nyert, tolerálható értéket referenciaértékként alkalmazzák vegyi anyagok belégzés útján megnyilvánuló egészségkockázatának számszerű meghatározásához:
HQ = IC / RfC
ahol HQ: humán egészségkockázati hányados, IC: belégzett szennyezőanyag-koncentráció.

Reference Dose, magyarul referencia dózis, az a toxikusanyag mennyiség, melyet az USA Környezetvédelmi Ügynöksége (US-EPA) az alábbiak szerint definiál: RfD az a becsült érték, melyről - figyelembe véve az egy nagyságrendnyi bizonytalanságot és az érzékenyebb alcsoportokat is -azt mondhatjuk, hogy az egész élettartamot figyelmebe véve sem okoz elviselhetelen kockázatot az embernél.
Ezt az értéket hosszú távú (krónikus) állatkísérletek alapján határozzák meg, és az állati eredményekről extrapolálnak az emberre.

a REACH bevezetésére létrehozott projekt, amely 13 alprojektből áll. http://ecb.jrc.it/REACH/rip/

szennyvíz- vagy talajvízkezelés a rizoszféra felhasználásával. Történhet 1. növényi gyökerek által benőtt talaj segítségével, amit gyökérzónás vízkezelésnek is neveznek, vagy 2. vízbe merített rizoszféra alkalmazásával, amit élőgépnek neveznek. Mindkettő passzív vízkezelési módszer, alkalmas talajvíz, szennyvíz, csurgalékvíz, bányavíz kezelésére.
A gyökérzónás kezelés céljára kialakított felszín alá süllyesztett reaktív zóna alulról izolált, ugyanakkor horizontálisan és vertikálisan átjárható. Az izoláló rétegen drénréteg helyezkedik el, azon pedig porózus termőtalaj, beleültetett növényekkel, általában nádfélékkel. A kezelendő víz, szennyezettségétől és kezelhetőségétől függő úthosszon áramlik a gyökérzónában, megtisztulva mire távozik a reaktív zónából. A gyökerekkel benőtt talaj kiszűri, a gyökérzóna mikroflórája mineralizálja a bontható szerves szennyezőanyagokat, a növények hasznosítják a mikróbák által mineralizált termékekeket, biztosítják az átjárhatóságot valamint a talaj levegőellátását, és a gyökér által kiválasztott anyagok plusz mikrobiális tápanyagul szolgálnak. A nem bontható szerves anyagokat a talaj a humuszképződés során humifikálja. A rizofiltráció a toxikus fémeket is kiszűri és immobilizálja. Toxikus fémszennyezettség esetén a passzív rendszer kimerülése vagy a vízkezelés befejezése után gondoskodni kell a fémtartalmú reaktív zóna izolálásáról, kapszulálásáról.
A gyökérzóna felszíni vízből, illetve üledékből is kiszűri és bontja, vagy stabilizálja a szennyezőanyagokat, ha megfelelő módon rögzített növényitenyészetet tudunk a vízbe meríteni. Ezt alul perforált tutajokra vagy hajókra applikált konténeres növénytenyészetekkel, un. élőgépekkel oldhatjuk meg.

kockázatkezelési vagy már szóval kockázatmenedzsment intézkedés, tevékenység. Az angol Risk Management Measure rövidítése. Ezek olyan intézkedések egy gyártás, technológia folyamat, vegyi anyag szállítás, használat, stb. ellenőrzésének stratégiájában melyek csökkentik a vegyi anyag emisszióját, ezáltal csökkentik annak kockázatát az emberi egészségre és a környezetre.(Forrás REACH)

Ez az intézkedés lehet egy szennyezőforrásként működő technológia izolálása, a kibocsátások csökkentése, mérgező gázok elszívása a munkahelyi légtérből, szennyezett gázok kezelése, füstgázkezelés, szennyvízkezelés, környezetbe kikerült szennyezettség esetén a területhasználat korlátozása (belépni tilos, úszni tilos, stb.), védőruha, oktatás, stb.

Forrás: REACH

egy anyag azon hajlama, hogy megfelelő feltételek mellett heves és gyors lebomláson menjen keresztül, hőt és/vagy gázt hozva létre. A robbanásveszélyes anyag lehet folyadék vagy szilárd anyag, vagy anyagok keveréke.

A robbanásveszélyes tulajdonságok vizsgálata egy robbanóanyagnak a megfelelő veszélyességi osztályba való besorolására szolgálnak. Van néhány anyag, amelyek bár nem esnek bele egyetlen robbanásveszélyes osztályba sem, a robbanásveszélyesség határán vannak. Ezek besorolása kétséges lehet.

a REACH törvény szerint robbanásveszélyes egy anyag, ha megfelelő feltételek mellett heves és gyors bomláson megy keresztül, hő- és/vagy gáztermelés közben. A robbanásveszélyes tulajdonságok vizsgálata egy robbanóanyagnak a megfelelő veszélyességi osztályba való besorolására szolgál. Van néhány anyag, amelyek bár nem esnek bele egyetlen robbanásveszélyes osztályba sem, a robbanásveszélyesség határán vannak. Megfontolást igényel egy megfelelő veszélyességi besorolás alkalmazása ezekre az anyagokra. (http://www.prc.cnrs-gif.fr/reach/en/physicochemical_data.html)

robbanószerek vagy robbanásveszélyes anyagok olyan vegyi anyagok vagy készítmények, melyek nagymennyiségű energiát tárolnak, amely rendkívűl hirtelen képes kiszabadulni gyújtás vagy más iniciáció hatására. A hirtelen energiafelszíbadulás a robbanás, mely túlnyomás, hő és fényjelenségekkel jár.

A robbanásveszélyes vegyi anyagok és robbanószerek elsősorban az embert és az épített környezetet veszélyeztetik,másodlagos hatásokkal is számolni kell. A robbanásveszélyes anyagokat, robbanószereket, lőszereket különös elővigyázatossággal kell kezelni, hiszen kockázatunk mind a bekövetkező kár nagyságát, mind a bekövetkezés gyakoriságát illetően extrém mértékű.

A robbanószerekben tárolt energia lehet kémiai energia, mint a nitroglicerin esetében, sűrített gáz vagy gőz formájú energia, mint a robbanómotorok hengerében vagy akár a kozmetikai spray-k fémdobozaiban, vagy nukleáris energia, mint a uránium izotópokból készült bombák vagy erőművi elemek esetében.

Hagyományos robbanószerekek a puskapor, egyéb lőporok, ezeket ma már inkább csak indítótöltetként használják komolyabb fegyverekben. Ma már a nekleáris robbanóanyagokon kívül létező egyén újtípusú robbanóanyagok a plazmák, az antianyag, az elektromos és lézer fáklyák.

A kémiai robbanóanyagok közül a legismertebbek az alábbiak:
Nitroglycerin: nagyon instabil és érzékeny folyadék.
Aceton-peroxide: nagyon instabil fehér színű, szerves peroxid.
TNT: sárga kristály, megolvasztható robbanás nélkül.
Nitrocellulóz: nitratált polimer, mely a nitratálás fokától függően kis vagy nagy robbanékonyságú.
RDX, PETN, HMX: igen erős robbanószerek, melyek használhatóak magukban vagy plaszticizálva, azaz polimerekbe keverve ("plasztik-bomba").
C-4 (or Composition C-4): an RDX plastic explosive plasticized to be adhesive and malleable.

rágcsálók elleni szerek, a peszticidek egyik csoportja.

1968 tavaszán, a római Akadémián 70 tudós, mérnök és politikus részvételével megalakult a Római Klub. Elhatározták, hogy állandóan figyelemmel kísérik az emberiség helyzetét, és rendszeresen felhívják a világ-szervezetek és az egyes országok vezetőinek figyelmét az emberiség veszélyeztetett helyzetére.

1972-ben közreadták „A növekedés határai” című tanulmányukat, melynek legfőbb következtetése az volt, hogy ha folytatódnak a hatvanas évek tendenciái, akkor már a 21. század közepén elérjük a növekedés határait. A jelentés nagy érdeme, hogy rámutatott a nemzetközi együttműködés szükségességére a környezeti problémák kezelése érdekében.

az a változás, amely során a felszín alatti víz mennyiségi vagy minőségi állapota, hosszabb időszakot tekintve, folyamatosan romlik; ilyen tendenciának minősül a jelentős és tartósan emelkedő szennyezettségi tendencia, a hőmérséklet tartós csökkenése, vagy a statisztikailag és környezeti szempontból jelentős és tartósan süllyedő víznyomás, illetve vízszint.

egy minta-előkészítést csak minimálisan igénylő roncsolás-mentes kvalitatív és kvantitatív elemanalitikai módszer (rövidítése angol nevéből: XRF), amely a gerjesztett (szekunder) sugárzás vonalai energiájának és intenzitásának mérésén alapszik. Ha a vizsgálandó minta atomjait megfelelő energiájú röntgen vagy gammasugarakkal, vagy töltött részecskékkel bombázzuk, az atom gerjesztett állapotba kerül és karakterisztikus röntgensugárzást bocsát ki. A kibocsátott karakterisztikus röntgensugár energiája a rendszámmal, intenzitása pedig, a gerjesztett atomok számával arányos. Ily módon a röntgen-emissziós spektroszkópia felhasználható mind minőségi, mind mennyiségi meghatározásokra. Az analízis előtt kalibrációt végzünk ismert elemeket tartalmazó standard mintákkal. A mennyiségi analízis azon alapul, hogy a mintában levő vizsgálandó elem koncentrációja és a mintából kilépő - a vizsgálandó elemtől származó - karakterisztikus röntgensugárzás intenzitása közt lineáris összefüggés adható meg. Ez az összefüggés azonban csak azonos mátrix esetén igaz, ennek következtében az összetétel meghatározása sok nehézséget okozhat (Forrás: http://kbkf.vemt.bme.hu/XRF.pdf). A módszerrel az összes elem meghatározható, nyomelemzésre is alkalmas. Tipikus környezetvédelmi alkalmazása a toxikus fémek (Pb, Hg, As, Cd) meghatározása szennyezett talajokban, hulladékokban, szennyezett növényi anyagokban, fákban, Cr mérése fatelepek talajában. Hordozható készülékekkel on site mérésekre is lehetőség van, míg a laboratóriumokban nagyméretű, nagy érzékenységű műszerek állnak rendelkezésre.

a nedves gáztisztító készülékek egyik fajtája. A rotációs mosókban a folyadékcseppek létrehozásához és a mosófolyadéknak a gáz-por diszperz rendszerrel való intenzív keveredéséhez forgó szerelvényeket alkalmaznak. A gázsebesség a leválasztóban széles határok között ingadozhat.
Forrás: Barótfi István (Ed.): Környezettechnika, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 2000

anaerob mikrobiológiai folyamat, melynek lényege, hogy a baktériumokban anaerob körülmények között az energiaforrásul szolgáló redukált szubsztrátok hidrogénjét a légköri oxigén helyett a CO₂ veszi át, amelyből a redoxpotenciál függvényében acetát (acetogenézis) vagy metán (metanogenézis) keletkezik. A rothadás bevezető lépése gyakran a baktériumok és gombák szintén anaerob, de kevésbé negatív redoxpotenciálokon zajló anyagcserefolyamata az erjedés, amelynek végterméke (erjedési termék) a rothadás kiindulási szubsztrátja. A rothadás a természetben a szerves anyagokban, főleg fehérjékben gazdag holt szerves anyagok lebontását jelenti, bűzös termékek keletkezése közben. (még metánfermentáció, rothasztás).

1. anaerob mikrobiológiai folyamat, a rothadás hasznosítása környezetvédelmi biotechnológiákban, elsősorban hulladékkezelésben, szennyvíztisztításban, iszapkezelésben, hulladékhasznosításban és megújuló energiaforrások előállításában, pl. metánfermentáció.
2. rothadási folyamaton alapuló anaerob környezetvédelmi biotechnológia, melynek előnye, hogy az aerob biotechnológiák legnagyobb költségét jelentő levegőztetés ára megtakarítható.
1. anaerob szennyvíztisztítás, azaz szennyvíz direkt rothasztása: nagy szervesanyag-tartalmú (1-100g/l), elsősorban élemiszeripari- és mezőgazdasági szennyvizek tisztítására alkalmas technológia.
2. iszapkezelés rothasztással: az eleveniszapos aerob biológiai szennyvíztisztításból kikerülő primer- és fölösiszap (eleven iszap) anaerob stabilizálására és térfogatának csökkentésére szolgáló eljárás, ami az ún. rothasztó-toronyban megy végbe. A betáplált szerves anyaggal a reaktorba bekerülő aerob mikroorganizmusok elpusztulása után sejten kívüli enzimek hatására hidrolízis indul és anaerob mikroorganizmusok savas jellegű közbülső termékeket (tejsav, ecetsav) termelnek. A pH-csökkenés fokozatosan ezeket a mikrobatörzseket is elpusztítja, ami a savképződés visszaszorulását eredményezi. Újabb mikroorganizmus-típus gondoskodik a következő lépésről, a metánfermentációról, amely a biogázképzés alapfolyamata.
3. biogáz előállítása történhet a szennyvíziszap, vagy más nagy szervesanyag-tartalmú hulladék (élelmiszeripari hulladék, szennyvíz, hígtrágya, stb.) rothasztásával. A savas erjedésen túljutott mikrobaközösségben felszaporodó metanogén baktériumok fokozatosan ellúgosítják a közeget és megkezdik a biogáz termelését, amely kb. 70 tf% CH₄-t (metán) és 30% CO₂-ot (szén-dioxid) tartalmaz. A folyamat meggyorsítására a biogáz-reaktort a termelt gázzal fűtik (30-33 ^oC), ezáltal a tartózkodási idő 8-15 napra csökken.
4. hulladékkezelés rothasztással speciális előkezelést igényel: a felaprított biodegradálható szilárd hulladékot vízben szuszpendálják és kb. 70% nedvességtartalmúra állítják be. A hulladékot lúgos előkezeléssel részlegesen feltárják, ezután szakaszos vagy félfolytonos működésű biogáz-reaktorba adagolják, ahol 15-20 napos tartózkodási idővel alakul biogázzá. Újabban nagy szárazanyag-tartalmú hulladékok rothasztására un. "száraz rothasztást" alkalmaznak, melynek előnye, hogy csökkenthető a technológiából eredő szennyvízmennyiség. A rothasztási technológiák maradékának elhelyezése, a biológiai szennyvíztisztításhoz és iszapkezeléshez hasonlóan, olyan környezetvédelmi probléma, ami megoldásra vár.