Lexikon

a munkabiztonsági követelményrendszer a magyar jogi szabályozás értelmében az alábbi részterületeket öleli fel:

• Munkahelyek tervezése, létesítése és fenntartása
• Munkaeszközök tervezése, gyártása, forgalmazása és üzemeltetése
• Munkafolyamatok kialakítása és végzése
• Védőeszközök gyártása, forgalmazása és üzemeltetése
• A munkavégzés személyi feltételei
• A munkavédelmi szervezet létrehozása és működtetése, ill. vezetése
• Eljárás károsodás esetén, rehabilitáció
• A munkavédelmi szabályok megszegésének következményei

a munkaegészség és munkavédelem az egészséggel és a biztonsággal kapcsolatos tevékenység egy szervezetben, melynek célja az alkalmazottak egészségi állapotára vonatkozó munkával vagy munkahellyel kapcsolatos kockázatok minimalizálása.

A munkaegészségre és munkabiztonságra vonatkozó 89/391 EU keretirányelv főbb előírásai:

• A munkahelyen a munkavállaló egészségét és biztonságát a munkáltatónak kell garantálnia, ez kizárólag a munkáltató felelőssége és kötelessége.
• A munkáltató kötelessége a foglalkoztatási veszélyeztetés megelőzése. A feladat megvalósítása érdekében megszervezi a dolgozók oktatását, biztosítja a munkához szükséges biztonságos munkaeszközöket. Az irányelv a munkaadó kötelességé teszi a kockázat-becslést és kockázat kezelést.
• Meghatározza a munkáltató elsősegély-nyújtással, tűzoltással, súlyos és közvetlen veszéllyel kapcsolatos munkáltatói feladatait.
• Szabályozza a munkavállaló munkavédelmi kérdésekkel kapcsolatos tájékoztatását, a munkavállalók bevonását a munka-egészségügyi, munkabiztonsági kérdések megoldásában.
• Meghatározza a munkavállaló munkavédelmi kötelezettségét, a munkaeszközök, a kollektív és egyéni védőeszközök kötelező alkalmazását.
• Előírja, hogy a dolgozók részére biztosítani kell az egészségügyi ellenőrzést és azt, hogy a kockázatnak kitett dolgozókat meg kell védeni a veszélyektől.
• Tartalmazza azt, hogy az irányelvek előírásait alkalmazni kell a műszaki egységesítés és szabványosítás területén és figyelembe kell venni a műszaki fejlődést, változásokat.

a munkaegészségügy célja az egészséges munkakörülmények normáinak kialakítása, a munkavégzés optimális higiénés feltételeinek feltárása. A foglalkozási ártalmak káros hatásainak kivédése érdekében igénybe kell vennie a munkaélettan, a munkabiztonság pszichológiája és a mentálhigiénia ismeretanyagát. Az egészségtudomány része.

A munkaegészségügy felméri és vizsgálja

• az emberi szervezet funkcióinak változása a fizikai és a szellemi munka során,
• az emberi szervezet teljesítőképessége és alkalmazkodása a munkakörülményekhez,
• a munkavégző tűrőképessége a munkakörnyezet hatásaival szemben.

A munkaegészségügy feladata:

• a munkahelyi ártalmak felderítése és hatásmechanizmusuk megállapítása,
• az ártalmak forrásainak felkutatása és azok teljesítményének csökkentése,
• a szervezet károsodási tendenciáinak korai időpontban történő feltárása,
• a károsodottak kiszűrése,
• a betegek gyógyítása,
• szükség szerint a rehabilitálást szolgáló eszközök és eljárások létrehozása.

azon tényezők összessége, amelyek a munkarendszer működését kívülről befolyásolják, de amelyre a munkarendszer is hatással van. Tulajdonképpen a munkavégzés fizikai helyszíne és szociális környezete.

a munkakörnyezet a legveszélyesebb emberi környezet, melynek kockázata 1–3 nagyságrenddel nagyobb a nem munkahelyi környezeténél.

A kockázatok különféle formákban jelennek meg, a veszélyes gépektől kezdve a veszélyes anyagokon át egészen a munkakörnyezet lelki és szociális tényezőiig, ideértve a rossz munkaszervezést, a szociális és higiénés ellátás hiányosságait, a munkahely emberi tényezőit is.

a munkakörnyezetvédelem egészségkárosodást nem okozó környezeti feltételek meghatározása és megteremtése.

Célja az optimális komfort tényezőinek (pl. a munkahelyi levegő szabályozása, a zaj és vibráció keletkezésének és terjedésének korlátozása, a munkahely világításának megfelelő kialakítása, stb.) meghatározása és biztosítása.

Feladatai:

• a jellemző paraméterek megkeresése,

• a megengedhető, illetve a komfortot biztosító paraméterek megállapítása,

• ezen paraméterekre megfelelő mérési eljárások kidolgozása,

• ezen tényezők szabályozási elveinek meghatározása.

1993. évi XCIII. törvény a munkavédelemről szerint a munkavédelem fogalma: mindazon követelmények, eszközök, intézkedések és intézmények rendszere, illetve ezek szervezett alkalmazása, amelyeknek feladata a dolgozók testi épségének, egészségének és munkaképességének fenntartása, valamint megóvása a munka folyamán fellépő veszélyektől és ártalmaktól.

A munkavédelem Magyarországon 3 szakágból tevődik össze:

1. munkabiztonság: munkabalesetek és más hirtelen fellépő egészségkárosodások megelőzésére szolgáló követelmény-, eszköz- és intézményrendszer

2. munkahigiénia: optimális munkakörnyezet kialakítása, ide tartozik az ergonómia is

3. foglalkozás-egészségügy: a munkavégzésből (foglalkozásból) eredő egészségkárosodások, betegségek megelőzése.

A munkavédelem közvetlen feladata tehát a munkavégzés során a balesetek kivédése, tágabb megközelítésben pedig a munkavégzés során fellépő specifikus egészség-károsodások kivédése.

A törvény a definíciót kitágítja azokkal az új értékekkel is, amelyek napjainkban életünket és munkavégzésünket egyre inkább meghatározzák. Ez pedig biztonságos életkörülmények és ezen belül a biztonságos munkavégzés igénye. Ennek megfelelően a munkavédelem szerves része a biztonság biztosítása, ennek megfelelően a veszélyhelyzetek kivédése.  A megújult szemlélet szerint a munkavédelem célja a következőkben foglalható össze:

• A munkavégzés során fellépő egészségkárosító hatások kivédése, biztonságos, egészséges, fenntartó munkakörülmények biztosítása – ehhez a munkabiztonság megfelelő színvonalát kell kialakítania.
• A célok elérése érdekében feltételrendszerét (munkavédelmi körülmények, eszközök, intézkedések, intézmények) egységes rendszerben és szervezetten kell kialakítania.
• A munkavédelem társadalmi meghatározottsága azt mutatja meg, hogy milyen mértékben társadalmi jelenség a munkavédelem, mennyire hatnak rá a társadalom gazdasági viszonyai és a társadalmi berendezkedés.

a munkavédelmi előírások célja az egészséges és biztonságos munkavégzés munkavédelmi követelményeinek rögzítése.

• Munkavédelmi szabályzat a felső-, közép- és alsó szintű vezetők, valamint beosztott dolgozók munkavédelmi feladatait, az alkalmazás munkavédelmi feltételeit, a munkavédelmi oktatás és vizsgáztatás rendjét, a személyi védőeszközök, a védőitalok, a tisztálkodási szerek juttatásának szabályozását, a munkavégzésre vonatkozó általános követelmények és a munkavédelmi eljárások szabályait tartalmazza.
• A munkaköri leírások tartalmazzák az egyes dolgozók konkrét munkavédelmi feladatait és ellenőrzési kötelezettségeit.
• Technológiai dokumentumok rögzítik a munkafolyamat egészséges és biztonságos végrehajtásának személyi, tárgyi, magatartásbeli és egyéb követelményeit.
• A technológiai utasítás a vég- vagy közbenső termék előállításának módját tartalmazó előírás.
• A műveleti utasítás a technológiai folyamatok egyes önálló műveletei elvégzésének módját meghatározó előírás.
• A kezelési utasítás valamely gép, berendezés, műszer, stb. üzemeltetését meghatározó előírás.
• A karbantartási utasítás a gép, berendezés zavartalan és biztonságos üzemállapotát fenntartó időszakos és esetenkénti ellenőrzési, javítási, ápolási munka elvégzésére vonatkozó előírás.

lásd mérnöki tudományok

a mutagén hatás a maradandó átadható változások keltésére vonatkozik a sejtek vagy szervezetek genetikus anyagának mennyiségében vagy szerkezetében. Ezek a változások egyetlen gént vagy génszakaszt, gének egy tömbjét vagy kromoszómákat érinthetnek.
A sejtek genetikai anyagának módosulásai spontánul léphetnek fel vagy az ionizáló vagy ibolyántúli sugárzásnak vagy genotoxikus anyagoknak való expozíció eredményeként jöhetnek létre. Elvben, a mutagén anyagoknak való emberi expozíció a mérőbázis feletti mutációk megnövekedett gyakoriságát eredményezheti. A mutagén anyagoknak kitett szülők leszármazottai és a következő generációk lehetséges károsodása következhet be, ha a mutációk jönnek létre a szülői csirasejtekben (reprodukciós sejtek). A mutációk a szomatikus sejtekben (a reprodukciós sejtektől különböző sejtek) halálosak lehetnek vagy átadásra kerülhetnek a leánysejtekbe, káros következményekkel az érintett szervezetre. Számottevő bizonyíték van pozitív korrelációra az anyagok in vivo mutagén hatása és rákkeltő hatásuk között, hosszútávú állatkísérletekben. A mutagén hatások vizsgálatának célja az anyagok képességének felbecsülése olyan hatások keltésében, amely öröklődő károsodást okoznak az emberekben vagy rákhoz vezetnek.

A vegyi anyagokat akkor tekintik rákkeltőnek, ha daganatokat okoznak, megnövelik a daganat előfordulásának és/vagy rosszindulatúságának gyakoriságát vagy lerövidítik a daganat bekövetkezésének idejét. A rákkeltő vegyi anyagokat hagyományos módon két kategóriára osztják a feltételezett hatásmechanizmus szerint. A nem genotoxikus hatásmechanizmusok magukba foglalják az epigenetikus változásokat, vagyis olyan hatásokat, amelyek nem vezetnek DNS-módosulásokhoz, de befolyásolhatják a génexpressziót, a módosult sejt-sejt kommunikációt vagy a rákkeltő folyamatban résztvevő egyéb tényezőket. A rákkeltő hatású vegyi anyagok vizsgálatának célja a lehetséges emberi rákkeltő anyagok, azok hatásmechanizmusának és potenciáljának azonosítása.
Amint egy vegyi anyag rákkeltőként került azonosításra, szükség van az alapul szolgáló hatásmechanizmus tisztázására, vagyis, hogy a vegyi anyag közvetlenül genotoxikus vagy sem. A genotoxikus rákkeltő anyagokra feltételezik, hogy, a kivételtől eltekintve, nincs felismerhető küszöb és minden expozíciós szint kockázatot hordoz. A nem genotoxikus rákkeltő anyagokra nem tételezik fel, hogy léteznek hatásküszöbök és, hogy azok felismerhetők. Általában emberi tanulmányok nem állnak rendelkezésre a fennebb említett hatásmechanizmusok közötti különbség megállapítására; és egy erre vonatkozó következtetés a mutagén hatások vizsgálatának eredményétől és egyéb hatásmechanizmus-tanulmányoktól függ. Ehhez való kiegészítésül, az állatkísérletek tájékoztathatnak a rákkeltő hatás alapjául szolgáló hatásmechanizmusról.
A rákveszély és a hatásmechanizmus nagymértékben függhet az expozíciós feltételektől, mint pl. a beadás útja. Ennek következtében, az emberi expozícióra vonatkozó minden lényeges hatásadat és információ felmérésre kerül.

Forrás: REACH

valamely fizikai, kémiai vagy biológiai ágens azon tulajdonsága, hogy képes mutációt kiváltani, ill. a mutációk számát a spontán mutációk gyakoriságához képest megnövelni. mutagén hatás, mutagenitásra maradandó módon megváltozik az élőlények genetikai anyaga, a DNS, egyes gének, kromoszómák vagy az egész genom. Az ivarsejteket érintő mutáció örökletes. A környezetbe kikerülő vegyi anyagok nagy része rendelkezik mutagén hatás, mutagenitással, ebből adódóan pedig krónikus kockázattal. A mutagén hatás, mutagenitás gyakran összefügg a rákkeltő hatással (karcinogenitás). - mutagén hatás, mutagenitású
1. fizikai ágensek a sugárzások (ionizáló, UV, radioaktív, röntgen, stb.);
2. kémiai ágensek a mutagén vegyületek (alkilezőszerek, kolhicin, aflatoxinok, etilén-oxid, azove;gyületek, aromás aminok, klóraminok, nitrózaminok, PAHok, PCBk, aromás és klórozott szénhidrogének, stb.);
3. biológiai ágensek a természetes eredetű növényi vagy mikrobiális eredetű anyagok, pl. flavonoidok, hidrazinok, baktérium- és gombatoxinok.
A mutagén hatás, mutagenitás a mutációk mennyisége és minősége alapján jellemezhető. A mutagén ágensek mutagén hatás, mutagenitásának mérésére szabványosított biológiai tesztmódszereket használnak, melyek közül a legismertebbek:
1. az Ames-teszt: génmanipulált hisztidin auxotróf Salmonella törzzsel dolgozik, amely mutagén hatás, mutagenitásra revertálódik és ismét képes lesz hisztidin-mentes tápközegen szaporodni;
2. az SOS-kromoteszt: az E. coliban mutagén hatás, mutagenitásra létrejövő mutációk letális következményét kiküszöbölő SOS hibajavító rendszer jellegzetes enzimjeit detektálja;
3. a mikronukleusz-teszt: tenyésztett emlős sejteket (általában CHO, azaz kínai hörcsög petesejtet) alkalmaz, amelynél mutagén hatás, mutagenitásra a kromoszómák osztódásakor kis fragmentumok jönnek létre, melyek jól detektálható képletek formájában kizáródnak a sejtmagból.
A mutagén hatás, mutagenitás jellemzésére a mutagén ágensek dózis-hatás görbéje alkalmas. A dózis-hatás összefüggés jellemzője, hogy egy bizonyos küszöbdózis alatt nem jelentkezik mutagén hatás. Ezt a küszöbértéket (LOEL, LOAEL) határértékként is alkalmazzák, az ennél kisebb dózisokhoz tartozó kockázat gyakorlatilag nulla. A mutagén hatás, mutagenitás mérőszáma a mutációs ráta vagy a mutációs együttható, mely a mutáns sejtek vagy egyedEK számát adja meg az összes mutagén hatásnak kitett sejt vagy egyed számához viszonyítva.

a kőolajeredetű telített szénhidrogének közé tartozik, szintelen folyadék, az izo-oktánnal együtt a motorhajtóanyagok oktánszámának meghatározására használt elegyek egyik komponense. (Forrás: Olajipari értelmező szótár)

CAS száma: 91-20-3, a PAH-vegyületek közé sorolt policiklikus aromás szénhidrogén, bár mindössze csak két benzolgyűrű kondenzálódásával jött létre. Heteroatomot, szubsztituenseket nem tartalmaz. Illékony anyag, gőzei éghetőek, szobahőfokon szublimál. Kőszén lepárlásával állítják elő, majd ftálsavanhidriddé alakítják, hogy aztán műanyagokat, festékeket vagy oldószereket állítsanak elő belőle. Fertőtlenítőszerként és rovarölőszerként is használják, korábban szinte kizárólag naftalint használtak molyirtószerként. Ezt használták. A naftalinok (naftalin + 1-metil-naftalin + 2-metil-naftalin háttérértéke Magyarországon talajban 0,03 mg/kg, felszín alatti vízben: 0,1 μg/liter. szennyezettségi határértéke felszín alatti vízben: 2 μg/liter, talajban össz-PAH értékként megadva: 1 mg/kg.

a cikloparaffinok (cikloalkánok) gyűjtőneve

a környezetmendzsment megkülönbözteti a jól körülhatárolt pontforrásokat, kisebb területeket és az ún. megaméretű szennyezett területeket, melyeket hajdani ipartelepek, bányterületek, kikötők térben és időben kiterjedt szennyezettsége jellemez, a szennyezettség többféle szennyezőanyagot jelent, melyek eredete is többféle. A kiterjedt szennyezett területek lehetnek teljes vízgyűjtők vagy részvízgyűjtők, egybefüggő tengerparti területek, többféle szennyzeett környezeti elemmel (felszíni víz, üledék, feszín alatti víz és talaj) és fázissal.

A kiterjedt szennyezett területek menedzsmentje és remediációja összehangolt tervezést és döntéshozást igényel és komplex rehabilitációjukat általában csak több forrásból lehet finanszírozni.

POP (perzisztens szerves szennyezőanyagok) meghatározásának mintaelőkészítő lépése. Angol neve után (Accelerated Solvent Extraction) rövidítése: ASE. A minta lehet bármilyen szilárd minta: talaj, üledék, élelmiszer, textil, hulladék, biológiai minták, hamu, stb. Az extrakciót emelt hőmérsékleten végezzük, mert a vegyületek oldékonysága így nagyobb, pl. az antracén oldékonysága 13-szorosra nő, ha 50 °C -ról 150 °C -ra növeljük a hőmérsékletet. Ez nagyobb diffúziós sebességet is jelent, tehát az extrahálandó komponens hamarabb jut el a két fázis határfelületére ill. onnan az extrahálószerbe. További előny, hogy a viszkozitás csökken, minek következtében az extrahálószer könnyebben jut a minta pórusaiba. A nyomás emelése pedig azt teszi lehetővé, hogy az extrahálószer forráspontja feletti hőmérsékleten végezzük az extrakciót és az oldószer jobban behatoljon a pórusokba. (Forrás: MOKKA 582. számú adatlap)

a REACH rendelet értelmében egy anyag megfelel a nagyon bioakkumulálódó kritériumának, amennyiben:
– a biokoncentrációs tényezője (BCF) 5000-nél nagyobb.

A bioakkumuláció értékelése a vízi fajokon mért biokoncentrációs adatokon alapul.Édesvízi és tengervízi fajokon mért adatok egyaránt felhasználhatók.

Lásd még: bioakkumulatív anyag, vPvB anyagok

a REACH rendelet értelmében nagyon perzisztens az az anyag, mely megfelel a nagy perzisztencia kritériumának, vagyis:
– felezési ideje tengervízben, édesvízben vagy folyótorkolati vízben 60 napnál hosszabb, vagy
– felezési ideje tengeri üledékben, édesvízi vagy folyótorkolati vízi üledékben 180 napnál hosszabb, vagy
– felezési ideje a talajban 180 napnál hosszabb.

Lásd még: perzisztens anyag, vPvB anyagok

lásd vPvB

egy anyag akkor "nagyon toxikus", ha az alábbi OSHA definícióban megadott valamelyik kritériumnak eleget tesz:

1. Nagyon toxikus az a vegyi anyag, amelynek átlagos LD₅₀ értéke 50 mg/kg testtömeg vagy kisebb érték, 200 és 300 g közötti albínó patkányokon szájon át történő expozíció esetén mérve.
2. Nagyon toxikus az a vegyi anyag, amelynek átlagos LD₅₀ értéke 200 mg/kg testtömeg vagy kisebb érték 24 órás folyamatos bőrkontaktussal történő expozíció esetén 200 és 300 g közötti kopaszbőrű albínó patkányokon mérve.
3. Nagyon toxikus az a vegyi anyag, amelynek átlagos LC₅₀ értéke a levegőben 200 ppb vagy kisebb érték (gáz vagy gőztérfogat szerint) vagy 2 mg/liter vagy kevesebb por, füst vagy köd esetében, ha folyamatos belégzésnek kitett 2-300 g közötti albinó patkányokon mérik.

Ebbe a kategóriába sorolt vegyi anyagokra szigorú munkahelyi, munkavédelmi előírások vonatkoznak. Ezek alkalmazására és használatára írott szabályzatok szükségesek, melyben szerepelnek a védőeszközök, a hatások, a szimptómák, az elsősegélynyújtás módja, az ellenszer, stb. Sose dolgozzunk nagyon veszélyes anyagokkal egyedül!!

a vízfolyást vagy állóvizet magában foglaló terület, amelyet az árvíz levonulása során a víz rendszeresen elborít.

a terület hasznosítása és használata, a terület felmérése és nyilvántartása, megóvása, őrzése, fenntartása érdekében végzett tevékenység.

a napelem a napból származó elektromágneses sugárzást közvetlenül villamos energiává alakítja. Az energiaátalakítás alapja, hogy a sugárzás elnyelődésekor mozgásképes töltött részecskéket generál, melyből elektromos áram jön létre.

Alapanyag szerint az alábbi napelemeket különböztetjük meg:

• Egykristályos szilícium (Si) napelemek: drágák, de hatékonyak. A legkorszerűbb panelek hatásfoka 18%, laboratóriumi körülmények között 25% (az elméleti határ 31%)
• Polikristályos Si napelemek
• Amorf szilícium napelemek: olcsóbbak
• Fém–félvezető–fémszerkezetek: festékanyagokkal érzékenyített félvezető-oxidok. A hatásfokuk kevesebb, mint 10%. Példa: kadmium-tellurid és a réz-indium-tellurid napelemek
• Adalékolt amorf félvezető napelemek
• Szerves anyagokból (polimerekből) készült napelemek: olcsók, de hatásfokuk csak 2−5%

A napsugárzás koncentrálásával (többfotonos technológia; vagyis apró lencsék alkalmazása) a hatásfok elméletileg 66%-ra növelhető.

a napkollektor a napsugárzás energiáját elnyeli, átalakítja hőenergiává, majd valamilyen hőhordozó közegnek, pl. víznek átadja. Ílymódon épületek fűtésére, uszodák vizének melegítésére hazsnálhatjuk az összegyűjtött hőt. A napkollektort ne tévesszük össze a napcellával, vagy napelemmel, mely áramot szolgáltat.

A napkollektoroknak három alaptípusa a síkkollektor, az abszorberfelület és a koncentráló elnyelő.

A síkkollektor fő részei az elnyelő lemez, a hőszigetelt doboz és a hőszigető üveg, vagy műanyagfedés. Az elnyelő feladata a minél több sugárzás átalakítása hővé és az elnyelt hő elszállítása a hőhordozó folyadékig. Ezeknek a kívánalmaknak a különleges, ú.n. szelektív bevonattal ellátott könnyűfém elnyelők felelnek meg a legjobban, színük jellegzetesen lilásfekete. Az elnyelőfelületnek többnyire szerves része a folyadék áramlási útját meghatározó csatorna, mely lehet kígyóvonal elrendezésû, regiszteres és spirális.
A kollektordoboz teszi lehetővé az alkatrészek szilárd összeépítését, védi a hátoldali hőszigetelést, biztosítja az elnyelő és a fedés közötti légrést, valamint megbízhatóan és vízhatlanul rögzíti a kollektort fedő üveglemezt.
Az üvegfedés fő feladata az előoldali hőveszteség csökkentése, miközben csak minimális mennyiségű napenergiát tart vissza. Anyaga többnyire edzett biztonsági üveg, de terjednek a különböző műanyagok is. Ezek korszerű típusai viszont még elég drágák.

A levegő-hőhordozóval működő kollektor csak az elnyelő tábla kialakításában különbözik a folyadékostól, hőtechnikai tulajdonságai miatt teljesítménye és hatásfoka csak kb. fele a folyadékosnak. Épületfűtésre viszont főként az amerikai kontinensen előszeretettel használják, mivel a benne felmelegített levegő közvetlenül bevezethető a fűtendő térbe, nincs fagyásveszély sem pedig tömítetlenségi hiba.

A fedés nélküli abszorberelnyelők, melyek többnyire műanyagból készülnek, a zavartalan napsütés időszakában nyújtanak kellő teljesítményt. A hőszigetelés mellőzése a hőterhelés csökkentése miatt szükséges, így viszont nagy a hőveszteségük, ezért főleg uszodák vizének fűtésére, vagy hőszivattyúk elpárologtatójaként használják őket.

A koncentráló ernyővel ellátott kollektorokat egyszerűbb esetekben síklapokból, vagy gömbtükörből állítják elő, a nagy koncentráló képességű elnyelőket viszont parabola ill. paraboloid tükörrel készítik. A fókuszpontban elhelyezett elnyelő mérete jóval kisebb mint a síkkolektoré, hőmérséklete viszont sokkal magasabb. Nagy méretekben ezért vákuum-szigetelésű elnyelőt alkalmaznak. Fontos tulajdonsága, hogy csak a direkt sugárzást lehet vele koncentrálni, ezért csak a páramentes, tiszta időszakokban vagy helyeken használható kellő teljesítménnyel. A Nap pályájának követése első ránézésre bonyolult és költséges berendezéseket igényel, de születtek már egyszerűsítő és nagyon frappáns módszerek is ( lásd a napkollektor elhelyezésével foglalkozó fejezetet ). A nagy naperőművekben azonban a precíz megoldásokat érdemes használni.

A fentiek, valamint a hazai éghajlati és technológiai viszonyok figyelembe vételével nem véletlen, hogy hazánkban inkább a síkkollektorokat és néhány esetben az abszorberelnyelőket alkalmazzák, és a szolártechnikával foglalkozó cégek kínálatában is főleg ezek a berendezések szerepelnek.

Forrás: http://www2.freeweb.hu/napenergia/htmlszak/sz2koll.htm

a napsugárzás minden földi életfolyamat energia forrása. A Föld felszínét elérő összes sugárzás mennyiség a közvetlen napsugárzásból és az égbolt diffúz háttérsugárzásából tevődik össze. A Föld felszínét elérő sugárzás mennyisége nagymértékben változik a földrajzi szélesség és a felhőzet helyi eloszlása függvényében. A Térítők mentén erdőben szegény, száraz szubtrópusi területeken a sugárzás értéke 70% az átlagos 49%-al szemben.

Az energia mennyiség mellett a sugárzás összetétele is nagy jelentőségű a földi élet szempontjából. A Nap sugárzó energiája részint korpuszkuláris (részecske természetű), részint elektromágneses (hullám természetű) sugárzás formájában éri a Földet. A korpuszkuláris sugárzás, mint elektronfelhő, nem hatol a Föld légkörébe.Az elektromágneses sugárzás különböző hullámhosszúságú sugarakból áll. Ennek 10%-a a rövid hullámhosszú (380 nm-ig) ultraibolya sugárzás (UV), amely áthatol a növényeken, átlagosan csupán 1/3-a verődik vissza. Egyes virágok nagymértékben visszaverik, így csalogatják azokat a rovarokat, melyek képesek az UV-mintázatok észlelésére.sugárzási energia 45%-a látható fényként (380−720 nm hullámhossz) éri el a földfelszínt. A fotoszintetikusan hasznosítható sugárzás hullámhossz tartománya 380−740 nm. A növényzet a kék és vörös fényt nagy mértékben elnyeli, míg a zöld tartományban kismértékű a megkötés. Az el nem nyelt energia visszaverődik vagy áthatol a növényen. A szárazföldi növények a fotoszintézisre alkalmas sugárzás 50%-át hasznosítják, a fitoplankton szervezetei csupán 0,01−3%-ot.A látható fény, elsősorban a sugárzás időtartama, befolyásolja a növények (virágnyílás), illetve az állatok (táplálékkeresés) napszakos aktivitását, sőt az emberekre is hatással van (évszakhoz kötött depresszió). A besugárzás 45%-a a láthatatlan infravörös tartományba (720 nm felett) esik, ez a földfelszínt melegíti. A nagy hullámhosszúságú infravörös sugárzást a növények elnyelik, az alacsonyabb tartományba esőt nem, ezek visszaverődnek. A Föld által visszasugárzott energia legnagyobb része a légkörben újra elnyelődik, majd visszasugárzódik a felszínre, ahol további melegedést okoz (üvegházhatás).

NaOH, eredetileg a szódából (Na₂CO₃) nyerték, ma a klórgyártás melléktermékeként jön létre. Erősen lúgos, maró anyag, nedvszívó, vizes oldatát háztartási vegyszerként is árulják, lefolyók tisztítására, zsíroldásra. Az iparban nyersanyagként alkalmazzák a papírgyártás, az alumíniumgyártás és a viszkóz műselyemgyártás során, a szappan és egyéb felületaktív anyagok előállításánál, a textil és a növényolajiparban.

jogszabályokban meghatározott különleges madárvédelmi terület, különleges természetmegőrzési, valamint kiemelt jelentőségű természetmegőrzési területnek kijelölt terület, illetve az Európai Unió által jóváhagyott különleges természetmegőrzési, valamint kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület.

a nedves gáztisztítás a portalanítás és egyéb gázalakú szennyezőanyag-eltávolítás legrégibb módszere . A száraz – különösen a szűrő típusú – porleválasztók fejlődése háttérbe szorította ugyan a nedves leválasztókat, de azokon a területeken, ahol előnyük egyértelműen megmutatkozik, a nedves készülékek szilárdan tartják pozíciójukat.
A nedves porleválasztás legnagyobb előnye, hogy megfelelően megválasztott mosófolyadékkal a szilárd és gázalakú szennyező komponensek eltávolítása, azaz a porleválasztás és az abszorpciós eljárás, egy lépésben megvalósítható. Tűz- és robbanásveszélyes poroknál, illetve amikor a hordozó gáz tűz-és robbanásveszélyes, kizárólagosan a nedves porleválasztás alkalmazható. A nedves leválasztó berendezés beruházási költsége és helyigénye kisebb, mint az ugyanolyan leválasztási hatásfokkal rendelkező száraz porleválasztóé.
A nedves leválasztó berendezés hátránya, hogy a levegő szennyező komponensei a gáztisztítás során a folyadék fázisba kerülnek. A folyadék további tisztításáról tehát gondoskodni kell. Hátránya továbbá hogy a nedves gáztisztító készülékek üzemeltetési költsége magasabb, mint az ugyanazon hatásfokú száraz porleválasztóé, valamint az, hogy télen a szabadba telepített készülék lefagyhat.
Porlasztásos készülékek A legegyszerűbb leválasztó, a tisztítandó és hűtendő gázt a torony alján tangenciálisan vagy radiálisan vezetik be a készülékbe. A toronyban a gáz ellenáramban halad a torony felső részén beporlasztott vízcseppekkel. A gáz áramlási sebessége a toronyban 1–3 m/s. Előleválasztásra alkalmas.
Forrás: Barótfi István (Ed.): Környezettechnika, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 2000

a szennyezőanyagok légkörből való kikerülése csapadékkal történő kihullás útján.
Forrás: MSZ 21460/2–78

a talajban lévő víz alapvetően három fő formában fordul elő: kötött víz, kapilláris víz, szabad víz és vízgőz formájában. Minden vízforma osztályozását tovább lehet finomítani, a kötött víz, mely növényEK számára nem felvehető, lehet kémiailag kötött víz, például ásványokban vagy fizikailag kötött víz, mely vagy erősen a felülethez tapadva, nagy sűrűségű víz formájában fordul elő vagy lazábban kötve az aggregátumok legszűkebb 0,2 μm-nél kisebb átmérőjű hézagokban. A kapilláris víz a 0,2-10 μm átmérőjű kapillárisokban helyezkedik el, ez a tartósán tárolt, növényEK számára felvehető víz, mely tápanyagokat is old. Lehet támaszkodó, függő vagy izolált kapilláris víz: ezek a kifejezések a talajvízhez való viszonyát fejezik ki: a támaszkodó a talajvízből kapja az utánpótlás, a függő a beszivárgó csapadékvízből, az izolált kiszáradó állapotban lévő talaj átmeneti víztartalma. A szabd víz a kapillárisok telítődése után tölti ki a nagyobb pórusokat, nem kötődik szilárd fázishoz. Jellemzője, hogy a kapilláris erők és a gravitáció egyensúlyától függően lassabban vagy gyorsabban vándorol a talajvíz felé.

nagy atomsúlyú elemek, melyek fém tulajdonságokat hordoznak szobahőmérsékleten, lehetnek fémek vagy félfémek. Definíciói számosak és különbözőek:
1. a réz és a bizmut közé eső elemek a periódusos rendszerben;
2. a ritka-földfémeknél nehezebb elemek, melyek nem esszenciálisak és már igen kis koncentrációban is toxikusak;
3. a periódusos rendszer elemei a higany alatt, beleértve a radioaktív elemeket is;
4. a csillagászok minden héliumnál nehezebb elemet "nehéz elemnek" tekintenek.
A környezetvédelemmel kapcsolatban gyakran a toxikus fémek helyett használják, azokra a fémekre, melyek környezeti és egészségproblémák okozói lehetnek már viszonylag kis koncentrációkban.

az anyag ami nincs bevezetve, a REACH törvény 3.20. cikke értelmében. Ezek a nem bevezetett anyagok nem jelentenek hasznot az átmeneti rendszerben melyet a REACH nyújt a nem bevezetett anyagokra, és emiatt a gyártónak regisztrálnia kell azelőtt, hogy az import elkezdődne. (Forrás: REACH)

a detergensek azon csoportja, melynek poláros része neutrális, pl. hidroxil-csoport. Lineáris AE: alkohol etoxilátok és APE: alkilfenol etoxilátok valamint ezek 1-40 egységből álló polimerjei. Az APE csoporton belül az NPE: nonilfenol etoxilátok környezeti kockázatuk miatt visszaszorulóban vannak. A nem ionos detergensek degradálhatósága függ a hidrofób lánc degradálhatóságától, C11 felett a hidrofil lánc hosszúságától és az etoxilát-számtól: 20 felett nehezen biodegradálható. Más glikolok a hidrofób molekularészben tovább csökkenthetik a bonthatóságot. AE: biodegradálhatóságuk szennyvíztisztítóban 95 % körüli érték, APE: rosszabbul bonthatóak, anaerob bontásuk során pedig alkilfenollá alakulva perzisztens maradékot eredményeznek. felszíni vízben az AE 60-80%-os, az APE esetén mindössze 35 %-os bonthatóságot érnek el. AE toxicitása a vízi ökoszisztémára EC₅₀=0,3-10 mg/l érték, enyhe toxicitás. APE akut toxicitása kisebb, de a bontásukkor keletkező perzisztens köztitermékek miatt, környezeti kockázatuk mégiscsak nagyobb.

minden talaj-, karszt- és partiszűrésű vízkészletet igénybe vevő felszín alatti vízkivételi mű, továbbá azon a rétegvízkészletet igénybe vevő vízkivételi mű, amely termelt vizében mért trícium koncentráció nagyobb mint 0,2 Bq/l (1,6 TU).

A Környezetvédelmi Minisztérium által koordinált, 1995-ben indult kockázatkezelési projekt, melynek célja, hogy Magyarországon számba vegye az állami felelősségi körbe tartozó szennyezett területeket, felmérje állapotukat és környezeti kockázatukat, prioritási listákat készítsen, a legnagyobb környezeti kockázatú területeken gyorsintézkedéseket foganatosítson, a többinél részletes, mennyiségi kockázatfelmérés alapján meghatározza az intézkedés sürgősségét, a kockázatcsökkentés módját, elvégezze a kockázatcsökkentési feladatot és megadja a megengedhető jelenlegi és jövőbeni területhasználatokat. A Magyarországon előzmény nélkül álló Nemzeti Kármentesítési Programmal összefüggésben környezetpolitikai, környezetirányítási, gazdasági és tudományos-technikai módszertani fejlesztések is történtek. Megszületett a jogi és rendeleti háttér és a hatósági intézkedési rend (a Környezetvédelmi Törvény, a 33/2000. (III.17.), a felszín alatti vizek minőségét érintő tevékenységekkel összefüggő egyes feladatokról szóló Kormányrendelet és a 10/2000.(VI.2.), KöM-EüM-FVM-KHVM Együttes Miniszteri Rendelet, mely tartalmazza a földtani közegre (talajra) és a felszín alatti vízre vonatkozó határértékeket és feltünteti az alkalmazandó vizsgálati szabványokat is). A Nemzeti Kármentesítési Program három feladatcsoportra oszlik:
1. Általános feladatok: a program működtetése, koordináció, stratégiák meghatározása, alapozó kutatás és műszaki fejlesztés, gazdasági szabályozás, központi és regionális informatikai rendszer kialakítása, PR tevékenység, oktatási programok, szakmai kiadványok (segédanyagok, kézikönyvek és útmutatók, amelyek alapján a hatóságok és a szennyezett területek tulajdonosai és kezelői egységes módszertan szerint tudnak dolgozni);
2. Országos feladatok: szennyezőforrások és szennyezett területek teljes körű számbavétele, szennyezettségi állapotuk felmérése, ingatlan-nyilvántartásba vétele, kockázatuk felmérése, a prioritások meghatározása, monitoring;rendszerek működtetése (TIM: talajvédelmi Információs Monitoring), utóellenőrzés, a kockázatcsökkentés hatékonyságának vizsgálata, alprogramok működtetése és összehangolása (katonai területek, bányászati tevékenységből visszamaradt, MÁV Rt.-nél és az ÁPV Rt.-nél jelentkező szennyezett területek kockázatának kezelése);
3. Egyedi feladatok: egyes szennyezett területekhez kapcsoltan tényfeltárás, megvalósíthatósági tanulmányok kidolgozása, kockázatcsökkentő technológiai megoldások kiválasztása, alkalmazása (gyorsintézkedés, lokalizálás, remediáció), a gazdasági háttér biztosítását, helyi monitoring kialakítása.
A Nemzeti Kármentesítési Program szakaszai:
1. Rövidtávú program, 1996-97: első számbavétel, gyorsintézkedések;
2. Középtávú szakasz, 1998-2002: kutatás, műszaki fejlesztés, finanszírozás, tejes körű számbavétel, nyilvántartásba vétel, információs rendszer kialakítása, a kockázatcsökkentés folyamatos végzése, alprogramok működtetése stb.
A Nemzeti Kármentesítési Program szorosan együttműködik az Ivóvízbázis-védelmi Programmal és a Nemzeti Környezet-egészségügyi Programmal.
A Nemzeti Kármentesítési Program támaszkodhatott korábban indult amerikai (Superfund) és nyugateurópai remediációs programok tapasztalataira, így a holland, a dán vagy a német (Altlasten) nemzeti programokra és nemzetközi kutatási projektek eredményeire, pl. CARACAS (Concerted Action on Risk Assessment for Contaminated Land, 1996-1998), CLARINET (Contaminated Land Rehabilitation Network for Environmental Technologie in Europe, 1998-2001), NICOLE (Network for Industry Contaminated in Europe, 1996-99), RACE (Risk Abatement Center for Contaminated Soil in CEE Countries), melyek tisztázzák a szennyezett területek kockázatának felméréséhez, kezeléséhez és a kockázat csökkentéséhez szükséges tudományos alapokat.

a netbook könnyű, olcsó, kisteljesítményű notebook, amely kimondottan internethasználatra és alapvető felhasználói programok (pl. szövegszerkesztő) alkalmazására van optimalizálva. Általában webkamerával és egyéb internetes használatot támogató eszközzel vannak felszerelve.
Ismert modellek: ASUS Eee PC, Acer Aspire One, Dell Inspiron Mini 9, stb.

nanogramm, tömegegység.
1 mikrogramm (μg) = 1000 nanogramm (ng)
1 nanogramm = 0,000 000 001 g

nem-kormányzati szervezet, civil szervezet.

Network for Industrially Contaminated Land in Europe = ipar által szennyezett területek hálózata Európában. Egy 1996és 1999 között az EU által támogatott projekt azóta is működő önállósult, az ipar, környezetvédelmi vállalkozók és kutatók által fenntartott információs hálózata, kiterjedt aktivitással, munkacsoportokkal, rendszeres workshopokkal.
Ma NICOLE tekinthető a vezető európai fórumnak a szennyezett területek menedzsmentje témában. Célja, hogy elősegítse az együttműködést az ipar, a kutató-fejlesztők és a környezetvédelmi szolgáltatók között, és támogassa a az új, fenntartható környezetvédelmi technológia-fejlesztést és -alkalmazást. Ennek érdekében Európai Fórumot működtet az információk és ötletek kicserélésére és továbbítására, és azonosítja azokat a kutatási igényeket, melyek a szennyezett területek hatékonyabb menedzsmentjéhez szükségesek.

A Ni²⁺ mobilis és nem mobilis formái közötti arányt is döntő mértékben a talaj kémhatása szabja meg. Ha a pH < 6, jelentősen megnő az oldatban az Ni²⁺ mennyisége. Hidroxo-komplexe (NiOH⁺) csak 8-as pH érték felett képződik. A Ni adszorpciója főként az agyagásványokon, valamint a vas-, és mangán-oxidokon/hidroxidokon következik be. Redukáló közegben pedig NiS-csapadék válhat ki.
A nikkel a talajokba bányászat, kohászat, szennyvíziszap felhasználása során, illetve az olajszármazékok, szén és szemét elégetésével kerülhet.

A nikkel bőrallergiát, az érzékenyebbeknél asztmát, majd gyomor- és vesekárosodást válthat ki. Nagyobb koncentrációban azonban vegyületei már mérgezőek és rákkeltőek, így egyértelműen humán karcinogénnek minősül.

Ki koncentrációjú nikkel kedvező hatása bizonyított a növényeknél, mivel az ureáz enzim alkotórésze, így a hüvelyes növények nitrogén-anyagcseréjében fontos szerepet tölt be. A növényekben 10-100 mg/kg nikkelkoncentráció esetén jelentkeznek toxicitási tünetek: a növények növekedése és gyökérfejlődése gátlódik, a leveleken a vasklorózishoz hasonló tünetek alakulnak ki. Nikkelmérgezés esetén csökken a növények fotoszintézise, transpirációja, nitrogénkötő képessége és vasfelvétele, összességében a növekedés és a hozam.
Háttérértéke Magyarországon: talajban 25 mg/kg; felszín alatti vizekben: 5 μg/liter. szennyezettségi határérték (rendelet szerint) talajra: 40 mg/kg; felszín alatti vizre: 20 μg/liter.

fakultatív anaerob mikroorganizmusok alternatív légzésformája. Ha a környezetben oxigénhiány van, akkor amikroorganizmus átáll un. alternatív elektronakceptorokra, ilyen a nitrát. Csökkent redoxpotenciálon a nitrátlégző mikroorganizmusok az energiatartalmú (redukált) szubsztrátok oxidációjához a NO₃^2- oxigénjét használják fel. Ezt a folyamatot denitrifikációnak is nevezik és talajban, anaerob vizekben, üledékekben és szennyvizekben fordul elő. A folyamat a szennyvíztisztításban a szennyvíz mitráttartalmának eltávolítására, denitrifikációra hasznosítható. A szennyezett talaj kezelésben a fakultatív anaerob mikroorganizmusok által végzett biodegradációt +0,4 Volt redoxpotenciálon és alatta nitrát adagolásával lehet intenzifikálni, amennyiben az elektrondonor a szűk keresztmetszet a biodegradációs folyamatban. Lásd még légzésformák a talajban, alternatív elektronakceptorok, nitrátlégézésen alapuló remediáció a talajban.

a kétfázisú talajban vagy a biológiai reaktív résfalban folyó biológiai folyamatok, elsősorban a biodegradáció, hacsak nem levegőztetjük intenzíven a telítetlen talajt, mindig csökkent redoxpotenciálon mennek végbe: az aerob légzésre jellemző + 0,8 V redoxpotenciálhoz képest kb. + 0,4 V értéken folyik a nitrátlégzés, még kisebb redoxpotenciálon a szulfátlégzés, a karbonátlégzés, pedig negatív redoxpotenciálon. A két- és háromfázisú talaj határán, ahol a víznél könnyebb szénhidrogén típusú szennyezőanyagok általában elhelyezkednek, a talajmikroorganizmusok nitrátlégzése dominál. Ezért, ha a talajvízben vagy a kétfázisú talajban folyó (természetes körülmények között már megindult) biodegradációt szeretnénk intenzifikálni, azt nitrát adagolásával és kiegyensúlyozott tápanyagellátással érhetjük el. Ezt a biotechnológiát is úgy lehet optimumon vezetni, ha folyamatosan mérjük a talajvíz nitrát- és tápanyagtartalmát, a pH-t és a redoxpotenciált, valamint a biológiai bontás indikátorait. A folyamatos technológiamonitoring teszi lehetővé a technológia szabályozását. Akár automatikus szabályozási megoldások is beépíthetőek.

az ammónia (vizes oldatban ammónium ion formában) aerob biológiai oxidációja nitriten keresztül nitráttá, energia nyerés céljából. A nitrifikáció két lépését két baktériumcsoporthoz köthetjük: az ammónium-oxidálókhoz és a nitrit-oxidálókhoz. A vizekben, szennyvizekben és a talajban a szerves anyagok bontásából és a műtrágyákból is ammónia szabadul fel, melyet, mint redukált szubsztrátot nitritté oxidálva energiatermelésre hasznosítanak a Nitroso- prefixel jelölt baktériumfajok (Nitrosomonas, Nitrosococcus, Nitrosospira, Nitrosolobus, stb.). A nitritből nitráttá oxidálók a Nitro- prefixxel jelöltek (Nitrobacter, Nitrococcus, Nitrospina, Nitrospira, stb. A nitrifikáló baktériumok lassan nőnek, tevékenységük igen fontos a talajban, ahol a holt szerves anyagok biodegradációjakor keletkezett ammóniából a növényEK számára felvehető nitrátokat képeznek. Másik pozitív szerep, hogy a keletkező salétromsav a növényEK számára fontos tápanyagok kioldását segíti a talajban. Amennyiben túl sok az ammónia vagy pazarló műtrágyázást alkalmaznak, és ennek megfelelően a növényi igényhez képest többlet nitrát van a talajban, a felszín alatti vizek elszennyeződésének kockázata megnő. Felszíni vizekben a vízi növények abnormális elszaporodásához vezet.