Lexikon

szemét a haszontalan(ná vált), vegyesen tárolt, szétszórt anyag, használt termék, hasznosítatlan vagy hasznosíthatatlan anyag vagy tárgy, amelyeknek további felhasználásáról lemondtak, kezeléséről, elhelyezéséről, újrahasználatáról vagy hasznosításáról nem gondoskodnak.

űrszemétnek nevezik mindazokat a világűrben keringő, lebegő mesterséges eredetű tárgyakat, amelyeknek már nincs semmiféle hasznuk.

A Vikipédia definíciója szerint az űrszemét vagy kozmikus hulladék, mindazon mesterséges eredetű tárgyak neve, amelyek a világűrben keringenek, és már nem hasznosíthatók és nem hozhatók működőképes állapotba. Ezek a tárgyak főleg a mesterséges holdak és űrállomások kisebb-nagyobb levált darabkái, alkatrészei, valamint használaton kívüli műholdak, alacsony Föld körüli pályán maradt utolsó rakétafokozatok és az űrséták, szerelések során elszabadult eszközök, amelyek együttesen alkotják a kozmikus hulladékot.

A Föld körül keringő űrszemét főképp a 800-1200 km közötti magasságban veszélyes az űrhajókra és a repülőgépekre, az űrállomásokra, továbbá a különféle műholdakra. Különösen veszélyesek az apró, 5-10 cm-es darabok, mert azokat a radar sem jelzi, és ezért nem kerülhetőek el.

A világűr szennyezése már 1987. évi adatok szerint is jelentős volt: 7000 Földünk körül keringő űrtárgyból alig 150-350 volt mûködőképes, vagyis több mint 95 %-uk szemét, és ezek csak a nagyobb radarok által észlelhető nyilvántartott objektumok, a kisebb törmelékek mennyisége felbecsülhetetlen.

Az űrbéli hulladékokról az első adatokat az Amerikai Egyesült Államok világűr megfigyelőrendszere, a NORAD szolgáltatta. Eszerint 1957 óta, amikor az első mesterséges holdat pályára állították, mintegy 20 ezer 5 cm-nél nagyobb objektum került Föld körüli pályára. Azóta ezek több mint két harmada megsemmisült, a többi kikerült a földi irányítás alól, és számos hulladék keletkezett.

3 sávban jelent hulladék nagy kockázatot : 300−450 km-es magasságban, ahol az űrállomások tartózkodnak; a földmegfigyelő holdak pályáinak 800−1500 km-es sávjában, valamint a távközlési és meteorológiai célokra használt geostacionárius pálya 36 000 km-es magasságában az egyenlítő fölött.
Szerencsére az 500 km-nél alacsonyabb rétegekben nincs ütközési veszély, ott az egyre sűrűbb légkörnek köszönhetően elég gyors a világűr öntisztulása. Ebben az övezetben a kisebb-nagyobb roncsdarabok igen hamar lefékeződnek, felizzanak és megsemmisülnek. 800-1500 km között viszont már több ezer év is lehet az ott keringő objektumok élettartama, ezért ebben a térrészben egyre nő a hulladék darabok száma, s ma már ott sem hanyagolható el az ütközésveszély. Amikor az űrsiklók a Nemzetközi Ûrállomásra szállítanak űrhajósokat és felszerelést, akkor 1 a 300-hoz a kockázata annak, hogy mikrometeorit vagy ember alkotta tárgy maradványa ütközik az űrhajónak.

Az űrállomás nemzedékek előkészítése, építése idején az űrszemét egyre nagyobb gondokat okozhat. 2009-ben megtörtént az első űrkarambol, egy amerikai iridium távközlési űrhold és egy már működésképtelen orosz műhold ütközött össze800 km magasan, Szibéria fölött. A karambol eredménye: több mint 2000 darab közepes roncsdarab, mely tovább növelte a Föld körül kerengő szemétfelhőt. A jelenlegi hulladéksűrűség mellett statisztikai valószínűség alapján 5 évenként számíthatunk egy újabb űrkarambolra.

Már ma is sokféle lehetőség van az űrbeli hulladékok eltávolítására (befoghatók űrrepülőgépekkel, a nagyobb darabok lefékezhetők segédrakétákkal vagy ernyőkkel), nagy költségek és az apróbb hulladékdarabok óriási száma azonban határt szab a védekezésnek.

Napjainkban a geostacionárius pálya kiöregedett holdjait maradék üzemanyaguk segítségével kissé magasabb "temetői" pályára emelik, így azok nem zavarják meg az üzemben lévő mesterséges holdak népes seregét. A nagyobb űrállomás-darabokat és mesterséges holdakat pedig feladatuk végeztével lefékezik és visszahozzák a sűrűbb légkörbe, ahol darabjaikra hullanak és elégnek. Így elhanyagolhatóvá csökkenthető annak a veszélye is, hogy űreszközök lezuhannak lakott területre, mint ahogyan ez a veszély majdnem megtörtént a Szaljut-7 esetében.

Megelőző és hulladékeltakarító intézkedéseket kezdtek és továbbiakat terveznek a jövőben. Megtiltották például, hogy rakétakísérleteket célpontjául használják a kiszuperált műholdakat, ahogy ezt Kína tette, ezzel nagyban megnövelve a hulladékfelhő darabjainak számát. A takarításra ma mg csak tervek vannak: például lézersugarak, melyek a föld légköre felé itérítenék el pályájukről a kisebb kerengő tárgyakat, hogy aztán azok a Föld légkörébe kerülve elégjenek. Ûrbéli kukásautókat is terveznek, melyek a nagyobb darabokat szednék össze, majd a földközelbe hozva a légkörbe löknék őket.

Források:
http://astro.u-szeged.hu/szakdolg/vegiandras/urszemet/urszemet.html
http://hu.wikipedia.org/wiki/%C5%B0rszem%C3%A9t
National Geographic Magyarország, 2010. júliusi szám, 18. oldal