Lexikon
vegyi anyag keverékek, készítmények olyan alkotórésze, melyet szándékosan adnak hozzá.
(Forrás: REACH)
A gázkromatográfiás gyakorlatban használt kifejezés vegyületek azon csoportjaira, melyeket a gázkromatográfiás módszer nem képes szétválasztani egyedi komponensekre, ezért együtt értékeljük a burkológörbe alatti terület integrálásával kalibráció alapján. Ilyen például a szénhidrogénekkel (dízelolajjal, transzformátorolajjal vagy pakurával) szennyezett talaj extraktuma.
A komposztálás olyan, alapvetően aerob biológiai folyamat, melynek során a hulladékok, melléktermékek szerves anyagaiból humuszszerű termék alakul ki. A mezőgazdaságban, különösen a kertészetekben régóta ismert és alkalmazott módszer. Újabban a biológiailag bontható szerves hulladékok, így városi biomassza, szennyvízsizsap, rothasztott szennyvíziszap, stb. hasznosítására is alkalmazzák.
Komposztnak nevezzük azt a morzsalékos, sötétbarna színű talajszerű, nagy szervesanyag-tartalmú anyagot, amely holt szerves anyagból, biomasszából, szerves hulladékokból, biológiai eredetű maradványokból elsősorban mikroorganizmusok tevékenységének hatására jön létre, megfelelő külső körülmények mellett (oxigén, nedvességtartalom).
A mikroorganizmusok intenzív légzés és energiatermelés közben elbontják a szerves széntartalmú anyagokat, a szenet széndioxiddá oxidálják. Ez a folyamat a mineralizáció. Miközben a komposzt mikroorganizmusai rengeteg szenet "ellélegeznek", a komposztált szerves anyagban lévő nitrogén részben beépül a mikroorganizmusok sejtjeibe, részben a humuszban marad, vagyis feldúsul a szénhez képest. Ebből adódik a humusz növényi tápanyagtartalma, és a talaj tápanyagtartalmának pótlására való alkalmassága.
A holt szerves anyag másik részét nem bontják le a komposzt mikroorganizmusai, a nehezebben bomló, nagymolekulájú szerves anyagok és a biológiai bontás maradékai feldúsulnak, majd kémiai átalakulásokon mennek keresztül, egyre nagyobb molekulákká kondenzálódnak és polimerizálódnak, vagyis humuszanyagok keletkeznek belőlük, melyek egy bizonyos méret elérését követően már stabil, nem biodegradálódó makromolekulákká állnak össze. Ezek, a kolloid mérettartományt elérő molekulák adják a szerkezeti humuszt a talajban, ezen alapszik a komposzt talajszerkezet-javító hatása.
1. elegyek, keverékek alkotóinak arányát kifejező mérőszám. Valamely komponens részaránya - gázban, folyadékban vagy szilárd anyagban - megadható százalékosan, vagy tömeg- ill. térfogati koncentrációban. Százalékosan azt adjuk meg, hogy az elegynek hány századrésze a kérdéses komponens; gázoknál általában térfogatszázalék tf%, folyadékoknál, szilárd anyagoknál tömegszázalék %, mólszázalék mól% vagy atomszázalék használatos. Térfogati koncentráció az oldott anyag tömegét adja meg az oldat térfogatában g/dm3, mg/dm3, μg/dm3 1 dm3=1 liter, de leggyakrabban a komponens tömegét adjuk meg az elegy vagy a keverék tömegében g/kg, mg/kg, μg/kg, ng/kg. Elterjedten alkalmazzák a ppm = part per million és a ppb = part per billion egységeket is, amelyek az adott komponens egymilliomod 10-6 g/g = mg/kg, vagy egymilliárdnyi 10-9 g/g = μg/kg részarányát jelentik az elegyben vagy a keverékben.
2. a környezeti koncentráció alapvetően meghatározza a vegyi anyagok környezeti kockázatát. vegyi anyagok koncentrációja a környezetben nem állandó. A környezetbe kikerülés idő és hely szerinti koordinátáiból kiindulva, a terjedés, a környezeti elemek fázisai közötti megoszlás és a bomlás fizikai, kémiai, biológiai hatásra nagymértékben befolyásolják a környezeti koncentrációt. A vegyi anyag tulajdonságainak, környezetben való viselkedésének, sorsának és a környezet jellegzetességeinek ismeretében a környezeti koncentráció térben és időben előrejelezhető:PEC előrejelzett környezeti koncentráció. Ugyanezen terjedési modell alapján előrejelezhető az elérési idő is. A környezeti koncentráció előrejelzése kiindulhat a vegyi anyag gyártott és/vagy felhasznált mennyiségéből, vagy a környezetben mért koncentrációból.
3. a környezetet szennyező vegyi anyagokra vonatkozó környezeti minőségi kritériumok háttérérték, szennyezettségi határértékek, beavatkozási érték, célértékek is koncentrációként kerülnek rögzítésre törvényekben, rendeletekben, irányelvekben, szabványokban.
a környezettoxikológiai szempontból tesztelendő veszélyes anyag növekvő koncentrációjának kitett tesztorganizmus válasza hatás a vegyi anyag koncentrációjának függvényében ábrázolva. A koncentráció-hatás összefüggés jellegzetes szigmoid alakú görbe, melynek a mérési pontokra történő illesztése, illetve statisztikai értékelése után nyerjük a káros hatás mértékét jellemző kitüntetett pontokhoz tartozó eredményt, vagyis a tesztmódszer végpontját, pl. EC50 vagy NOEC.
a kondenzációt a gőz, illetve a gőzt tartalmazó gáz hőmérsékletének csökkentésével illetve nyomásának növelésével érhetik el.
A hőmérsékletcsökkenés kondenzátorban valósítható meg, amely direkt (közvetlen) és indirekt (közvetett) lehet. A direkt kondenzátorban a hűtő és cseppfolyósítandó anyagok közvetlen érintkezésben vannak, az indirekt kondenzátorban pedig a gőzök és a kondenzátum nem érintkezik a hűtőközeggel.
A levegőtisztaság-védelemben elsősorban a hőmérséklet csökkenés hatására megvalósuló kondenzációt alkalmazzák.
Az alkalmazott direkt kondenzátorok a permetező toronyhoz hasonló permetező kondenzátorok, a folyadéksugár kondenzátorok, amelyek a Venturi-mosónak felelnek meg, a keverő-vagy barometrikus kondenzátorok.
Indirekt kondenzátorként leggyakrabban használt a csőköteges és a léghűtéses kondenzátor.
Forrás: Barótfi István (Ed.): Környezettechnika, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 2000
ütköztetéses elven működő pormintavevő berendezés, amely az atmoszférikus levegőben lévő porok szemcseszámának meghatározására szolgál.
Forrás: MSZ 21460/3–78
A kőolajból származó 300°C alatti forrpontú desztillátumok átfogó neve.
a REACH törvény megkívánja egy vegyi anyag gyártóitól és importőreitől, hogy működjenek együtt egy-egy vegyi anyag regisztrálásában, és osszák meg az ezzel kapcsolatos munkát és költségeket. Ez a közös munka konzorciumokban folyik, egy-egy vegyi anyag menedzsmentjére konzorciumok alakulnak. ReachCentrum egyik szolgáltatása a REACH konzorciumok szakszerű mendzselése.
a kőolajból 1. tisztítás, stabilizálás és 2. lepárlás során előállított szénhidrogén-keverékek. A kőolaj származékok összetétele, minősége a technológiától és a kőolaj összetételétől függ, az pedig a kőolaj-keletkezés kiindulási anyagaitól és körülményeitől. Fő komponensei általában szénhidrogének: paraffinok, olefinek, cikloparaffinok és aromások; oxigéntartalmú vegyületek: fenolok, karbonsavak, karbonsavészterek; kéntartalmú vegyületek; nitrogéntartalmú vegyületek.
1. Tisztítás során első lépés a kibányászott kőolaj gáztalanítása, víztelenítése és a lebegő szennyeződések eltávolítása.
2. Lepárlás során különböző forrpontú párlatokat és maradékokat nyernek: benzin: 40-200 oC; Diesel-olaj: 200-350 oC; kenőolaj: 350 oC felett, desztillációs maradék: bitumen, aszfalt.
Ha világító olajat akarnak előállítani, vagy ha a kenőolaj frakció minősége nem lenne megfelelő, akkor csak a 300 oC-ig desztilláló párlatot gyűjtik, a maradékot, a pakurát, vagy mazutot pedig fűtőanyagként hasznosítják. A benzinhozam növelése céljából a magasabb hőfokon illó frakciót hőbontásnak krakkolás teszik ki, az így nyert illó frakció a krakkbenzin. A desztillációval, ill. vakuumdesztillációval nyert frakciókból további feldolgozással, adalékanyagok bekeverésével jönnek létre a kereskedelmi forgalomban lévő termékek. A kőolaj származékokból globálisan felhasznált évi 4 milliárd tonna nagy terhet ró a környezetre. A kőolaj származékok közel 300 komponensének legtöbbje különböző mértékben biodegradálható, de a nagyobb molekulasúlyú, aromás, policiklikus aromás és más kondenzált gyűrűs vegyületek rosszul vagy egyáltalán nem biodegradálhatóak. A környezet mikroorganizmusai viszonylag könnyen adaptálódnak a kőolaj származékokhoz, a mikrobiológiai bontó aktivitás a vízben és a talajban a kőolaj származékok használatával párhuzamosan nagymértékben megnőtt mindenütt a földi ökoszisztémában. A kőolaj származékok biodegradációja komponensenként eltérő biokémiai útvonalakon zajlik míg végül a földi szénkörforgalomba kapcsolódva mineralizált komponenseket CO2, vagy humuszanyagokba épült termékeket eredményez. A kőolaj származékok egyes összetevőinek az ökoszisztémára és az emberre gyakorolt káros hatásai is eltérőek: vannak enyhén toxikus, toxikus, mutagén, karcinogén és teratogén komponensei. Belégzés, bőrkontakt és emésztés útján a szervezetbe jutó kőolaj származékok káros hatásán kívül gyakori a vízfelszínen úszó szennyeződés, melynek, az esztétikai károknál sokkal veszélyesebb hatása a vízi ökoszisztéma levegőtől való elzárása, ezáltal elpusztítása.
a korai figyelmeztető rendszerek a szennyezőanyag káros hatásának vagy más káros hatások minél korábbi felismerését, az ehhez szükséges jelzőrendszert, mérhető végpontokat, korai figyelmeztető indikátorokat jelent.
Az erdők pusztulását okozó káros hatásokra már a korai szakaszban következtethetünk a klorofilltartalom csökkenéséből (távérzékeléssel mérve), amikor vizuálisan vagy morfológiai vizsgálatokkal még nem érzékelhető a káros hatás eredménye. Egy ökoszisztéma legérzékenyebb tagjainak monitorozásával már a kezdet-kezdetén figyelmeztető jelet kaphatunk az ökoszisztéma veszélyeztetettségére. A fémszennyzettség már az első pilanattól genetikai és biokémiai változásokat indukál a környezetben élő mikroorganizmusokban (rezisztencia gének elszaporodása, fémek hatástalanításában szerepet játszó fehérjék termelődése, stb., amikor még semmi más jele nincs a toxicitásnak.
A környezetben élő növények, állatok és mikroorganizmusok szervezete adaptálódik és védekezik; ennek millió genetikai és anyagcsere-következménye van: specifikus metabolitok termelődhetnek, melyek kimutatása egyszerű kémiai-analitikai vizsgálatokkal a szennyezettség megjelenését követően szinte azonnal kimutathatóak.
féreg, számítógépféreg, ami a hálozatokon keresztül biztosítja, hogy a virus írója hozzáférjen a megfertőzött számítógéphez. A Korgo a Microsoft Windows Local Security Authority Subsystem Service-ének (LSASS) sebezhetőségét használja ki, hogy felkerüljön a nem megfelelően védett gépekre. A Korgo, miután megtámadta a gépet, véletlenszerűen generált néven a rendszermappába másolja magát, és regisztrálja a fájlt. Ezután új támadható gépek után kezd el kutatni és hátsó kapukat nyit a vírust író hackerek számára. A fertőzött gépek LSASS-hibaüzenetet írnak ki, és gyakran újraindulnak. A vírust az oroszt “Hangup Team” vírus csapata készítette a Microsoft ellen.
Forrás: http://www.amega.hu/index.php?page=lexicon&id=44
akörnyezet a környezeti elemek, azok rendszerei, folyamatai, szerkezete. Beletartozik a természetes környezet és az ember által épített vagy módosított környezet is.
A környezet élő és élettelen része, a levegő, a vizek, a talaj csak integrált módon kezelhető és iránytható, hiszen minden mindennel összefügg.
A földi környezet állapota, teherbíróképessége csakis a trendek ismeretében ítélhető meg, emiatt rendkívül fontos a monitoring és az előrejelzése. Rövid távon többé-kevésbé képes lenne az emberi tudás mai állását tükröző tudomány és mérnöki gyakorlat megbírkóni a környezet helyes menedzsmentjével (sajnos rövidtávú társadalmi-gazdasági indokokra hivatkozva nem teszi ezt), de a hosszútávú trendek ismeretének hiánya miatt napi döntéseink és tevékenységünk nem illeszkedik harmonikusan a Föld egésze szempontjából optimális megoldásokhoz.
a környezetben változás előidézése, a környezetnek vagy elemének természeti erőforráskénti használata.
a környezet szempontjából legjobb megoldás azt jelenti, hogy technológiai és gazdasági szempontból kiválasztott alternatívákat a környezet szemszögéből is megvizsgáljuk. Elsősorban a hulladékmenedzsment és szennyezett területek kockázatmenedzsmentje során alkalmazzák. Azt az alternatívát kell választani, amely a legtöbb hasznot, illetve a legkisebb kárt okozza a környezetnek. A fő szempont a környezet, benne az ember és az ökoszisztéma értékeinek megőrzése. A környezet szempontjából legjobb megoldás egy döntési folyamat eredményeképpen szelektálódik ki, amit szisztematikus döntéstámogatás, például szakértőkkel való konzultáció vagy más döntéstámogató segédeszköz igénybevételével lehet jól végigvinni.
a környezetnek vagy elemének természeti erőforráskénti használatának mértéke.
a környezetnek vagy valamely elemének igénybevételével, illetőleg terhelésével járó tevékenység.
a környezethasználó az, aki igénybe veszi, terheli, vagy veszélyezteti a környezetet. Jogi szempontból a környezethasználó a környezethasználat feltételeit megállapító engedély jogosultja.
Forrás: 2005. évi XV. Törvény
A környezethasználat nem azonos a „területhasználattal” ami azt adja meg, hogy a kik és milyen módon vannak kitéve a szennyezőanyagoknak, milyen módon érintkezhetnek a szennyezett környezeti elemekkel vagy az ott termelt növényekkel, ott élő állatokkal.
olyan technológia, eljárás, szolgáltatás vagy működés, mely a környezetet a lehető legkevésbé terheli energiafogyasztással, szennyezőanyag-, és egyéb környezetkárosító ágens kibocsátásával, ugyanakkor szociális és gazdasági szempontból is megállja a helyét.
a környezet térbeli, morfológiai és funkcionálisan körülhatárolható része. A környezeti elemekre jellemző ökoszisztémák különbségei, valamint környezeti menedzsmentjük, szennyezettségük, kockázataik kezelése és a jogi szabályozás specifikumaira visszavezethető okok miatt az alábbi környezeti elemeket szokták megkülönböztetni: levegő, felszíni víz és üledék, földtani közeg alapkőzet, talaj, felszín alatti víz rétegvizek, talajvíz. Minden környezeti elem több fázisból, szervetlen és szerves összetevőkből és élőlényekből bióta áll.
fizikai fázisok a környezetben. Valamennyi környezeti elem több fázist tartalmaz, melyek közül egyik dominálhat. A levegőben domináns a légnemű a folyadék/pára, és a szilárd/por fázisok mellett. A vizekben oldott levegő és más gázok/gőzök és szilárd anyag/lebegőanyag található. A telítetlen talaj kiegyensúlyozottan tartalmazza a három fázist, a telített talaj és a felszíni vízi üledékek két fő fázisból állnak. A környezeti elemek szennyezőanyag-tartalma megoszlik a fizikai fázisok között. A megoszlás mértékét az egyensúlyi megoszlási hányadosokkal szokták jellemezni, mely elsősorban a szennyezőanyag tulajdonságaitól függ illékony, vízoldható, szorbeálódó, de a környezeti paraméterek, a környezeti elemek és fázisok tulajdonságai is befolyásolják pl. hőmérséklet, talajtípus, stb.. Lásd még talajfázisok.
a környezeti kockázatmenedzsment, a kockázatcsökkentés, illetve a remediáció alapvetően hasznot hozó, pozitív tevékenység, hiszen fő célja a veszély elhárítása, a kockázat csökkentése, ezzel az előrejelezhető káros környezeti hatások csökkentése. A remediációs tevékenység hasznai szélesebb összefüggésben is jelentkeznek így a környezeti hasznokon kívül gazdasági, és szociális hasznai is vannak. Ugyanakkor a környezet jobbítását célzó beavatkozások, technológiák alkalmazásához is kapcsolódhatnak környezeti és egyéb kockázatok, melyek a megoldások/technológiák szerint eltérő mértékűek. Ilyenek az energiaigény és használat, a vízigény és a felhasznált mennyiség, a terület használata/használhatósága a beavatkozás során, stb. in situ technológiák esetén különös fontossággal bír a technológiából történő kibocsátás, a megváltoztatott talaj- és talajvízviszonyok, valamint a remediációs technológia alkalmazását követő maradék környezeti kockázat. A környezetvédelmi és remediációs technológiák verifikálása során külön felmérést és értékelést igényelnek ezek a környezeti hatások és kockázatok.
annak felmérése egy tevékenység megkezdése előtt, hogy a tevékenység milyen formában és milyen mértékben hathat a környezet és az ember egészségére. Ha elfogadhatatlan a kockázat mértéke, akkor azt a tevékenységet a tervezett formában nem szabad megkezdeni. A környezeti hatásvizsgálatnak minden potenciálisan káros hatásra ki kell terjednie, a fizikai, statikai, meteorológiai kockázatokra, a természeti katasztrófák valószínűségére és természetesen a vegyi anyagok kockázatára.
a kár nagyságának és a kár bekövetkezési valószínűségének szorzata, vegyi anyagok környezeti kockázata esetében olyan abszolút vagy relatív mérőszámmal jellemzett érték, mely az anyag környezetbe kerülése alapján előrejelezhető káros hatását jellemzi abszolút vagy relatív skálán. Egy vegyi anyag kockázatának felméréséhez szükség van a szennyezőanyag forrásának ismeretére, a kibocsátott anyagmennyiség ismeretére, magának a szennyezőanyagnak az ismeretére fizikai-kémiaia tulajdonságok, szerkezet, környezetben való viselkedés, káros hatások, a környezetben való terjedés jellemzőire, melyet az anyag és a környezet tulajdonságai és kölcsönhatásai együttesen szabnak meg, a szennyezőanyag által elért környezeti elemek azonosítására és a területhasználatból adódó receptorok ismeretére. Mindezt az integrált kockázati modell segítségével modellezhetjük. Az abszolút kockázat mérőszáma egy fizikai jelentéssel rendelkező érték, az előrejelezhető környezeti koncentráció PEC = Predicted Environmental Concentration és előrejelzés szerint káros hatást még nem mutató koncentráció érték PNEC = Predicted No Effect Concentration hányadosa, vagyis a kitettségnek és a hatásnak a hányadosa. A kockázat számszerűsítésének vagyis felmérésének célja hogy értékelésre és összehasonlításra használható, környezetirányítási és kockázatkezelési döntések támogatására alkalmas mérőszámot nyerjünk. A környezeti kockázat akkor elfogadható mértékű, ha értéke kisebb, mint 1. A környezetbe kerülő vegyi anyagok vagy vegyi anyagokkal szennyezett területek relatív kockázatát rangsorolására kidolgozott kockázatfelmérési eljárás eredményeképpen pontszámokban, vagy százalékban fejezzük ki. Ezek a relatív értékek a vegyi anyagok vagy szennyezett területeket bizonyos szempontok szerint önkényesen megválasztott, konkrét mértékegységgel nem rendelkező skálán helyezi el. Bizonyos szempontból egy csoportba sorolható vegyi anyagok vagy területek rangsorolására, prioritási listák készítésére alkalmas. A relatív környezeti kockázat mérőszáma döntésekhez közvetlenül nem használható fel. Lásd még kockázat.
a környezeti kockázat menedzsmentje azt jelenti, hogy az előrejelezhető károk nagyságától és a gazdasági adottságoktól függően intézkedünk a kockázat csökkentése érdekében. Két oldala a környezeti kockázatfelmérés és a kockázatcsökkentés.
A kockázatmendzsment a környezetmendzsment legfontosabb eszköze. A környezeti kockázatmenedzsment függvénye a környezetpolitikának, az pedig a nagypolitikának és a gazdasági helyzetnek. A környezeti kockázatmenedzsment két legfontosabb támogatója a környezetmonitoring és környezetvédelmi jogi háttér, a rendeletek. A monitoring által szolgáltatott adatok alapján lehet követni a környezet állapotváltozását és ebből előrejelezni a jövőbeni állapotot. Ezt kell összehasonlítani az elfogadható, törvénybe is beiktatott kívánatos minőséggel. Ha az előrejelzett állapot rosszabb, mint a kívánatos, akkor kockázatcsökkentő intézkedéseket kell kezdeni: megelőzés, remediálás, korlátozás, melyek alkalmazását szintén a jogi háttér szabályozza.
A modern kockázatmenedzsment eszköztára egyre finomodó módszereket igényel, mind az adatszolgáltatás, információgyűjtés, mind pedig az előrejelzések területén. A környezeti kockázatmendzsment eszköztárát a környezetről nyert információk finomítása, az előrejelzések pontosítása és a vegyi anyagok hatásának mérése és interpretálása területén kell javítani. Ez a MOKKA projekt fő feladata. Lásd még kockázatmendzsment és környezeti kockázatmendzsment mérnöki eszköztára.
kidolgozás alatt
a szennyezőanyagforrás és a receptorok (ember, ökoszisztéma) között a környezeti közeg közvetítő szerepet tölt be, melyen keresztül a vegyi anyag tulajdonságaitól is függő terjedési mechanizmusok révén jut el a szennyezőanyag a receptorokhoz, az emberhez és a környezeti elemeket használó ökoszisztéma-tagokhoz.
a magyar jogi értelmezés szerint a légkör egésze, a munkahelyek és a zárt terek levegőjének kivételével.
Forrás: 21/2001. (II. 14.) kormányrendelet
a környezeti mikrobiológia az ökológia és a környezetbiológia egyik ága. Kiemelten tárgyalja a mikroorganizmusok szerepét a földi ökológiai rendszerekben, különös tekintettel a biogeokémiai ciklusokban és a táplálékláncokban betöltött szerepére.
A Föld ökoszisztémájában rendkívüli módon elterjedtek a mikroorganizmusok, egy gramm átlagos talajban 109 db (milliárd) mikroorganizmus él, de jó minőségű, aktív talajokban ennek még százszorosa vagy ezerszerese is lehetséges.
A biomérnök, illetve az ökomérnök célja, hogy a mikroorganizmusokat és végtelen genetikai és biokémiai potenciáljukat technológiák szolgálatába állítsa és hogy a környezetben lejátszódó természetes folyamatokat, átalakító tevékenységeket mérnöki technológiákban hasznosítsa.
Hogy a mérnök a földi ökoszisztémával harmoniában tehesse ezt, ahhoz részletes ismereteket kell szereznie a földi ökológiai rendszerekről, erről a mai napig ismeretelen fekete dobozról.
A mikroorganizmusokat számtalan biotechnológiában hasznosítják a környezetmérnökök, ökomérnökök, így biológiai szennyvízkezelési technológiákban, szennyezett talajok kezelésében, hulladékok bontásában, például biogáztermelésre, komposztok előállítására. A környezetben szerepet játszó mikroorganizmusokat olyan biotechnológiákban is hasznosítják, ahol segítségükkel finomvegyszereket, különleges, például hőtűrő enzimeket vagy gyógyszereket, például antibiotikumokat állítanak elő.
A szennyezett környezet remediálásában hatékony mikroorganizmusok általában a környezetben kifejlődött, a szennyezőanyaghoz, vagy szennyezőanyagok keverékéhez szokott, adaptálódott mikroorganizmus-közösséget alkotnak. Ilyet az ember nem tud mesterségesen összeállítani, lévén, hogy töb száz mikroorganizmus optimális együttműködéséről van szó. Ha egy ilyen "finoman-hangolt" mikroorganizmus-közösséghez mesterségesen felszaporított fajokat adunk, folyamatosan követnünk kell a fajeloszlást és a folyamatokat, hogy ne borítsuk fel, illetve ne károsítsuk irreverzibillisen a természetes körülményeket.
A környezetben élő mikroorganizmusok végtelen genetikai és biokémiaia potenciálja még messze ki nem aknázott lehetőségeket rejt az emberiség számára az energiatermelésben, a hulladékhasznosításban és különleges, biológiailag aktív vegyületek előállításában.
A környezeti mikrobiológia történetének legfontosabb mérföldkövei:
1887. Winogradszki (Szergej) tanulmányozni kezdi a Beggiatoa nemzetséget ezzel megalapozza az autotróf szervezetekről, anyagcseréről szóló tanokat.
1888. Beijerinck (Martinus) kifejleszti a dúsítási technikát, azaz egyes fajok arányának szelektív megnövelését egy vegyes mikróbakultúrában.
1891. Winogradszki felfedezi a nitrifikációért felelős mikroorganizmusokat és az új tudás hasznosíthatóságát a mezőgazdálkodás során, amikoris a talaj nitrogéntartalma limitáló tényező lehet a növények tápanyagellátásban.
1904. Beijerinck előállítja a kén-oxidáló Thiobacillus denitrificans első tiszta kultúráját.
1904. Koning (Cornelius Johan) kimutatja és bizonyítja, hogy a gombáknak kulcsszerepe van a környezetben a holt szervesanyag bontásában.
1909. Orla-Jensen (Sigurd) javaslatára elkezdik a baktériumokat fiziológiai jellemzőik figyelembe vételével csoportosítani, osztályozni. Később ezen alapult a Bergey-féle osztályozási rendszer. Maga Orla-Jensen elsősorban a tejsavbaktériumokat kutatta és azonosításukra és megkülönböztetésükre alkalmas kritériumok létrehozásában játszott szerepet.
1920. Az Amerikai Bakteriológiai Társaság publikálta a baktériumok jellemzésének és osztályozásának alapjait és kiadta a Bergey kézikönyvet, 1923-ban.
1961. McCarthy (Brian) és Bolton (E. T.) kifejlesztették és leírták a hibridizációs technika felhasználását különböző mikroorganizmus-fajok genomjának összehasonlítására. A technika alkalmas a fajok genetikai hasonlóságának kvantitatív leírására.
1965. Zuckerkandl (Emile) és Pauling (Linus) publikálta "A molekulák mint az evolúció dokumentumai" (Molecules as documents of evolutionary history) című művét. melyben egyértelművé teszik, megadják a metodikát és példákkal támasztják alá a DNS-szekvenciák használhatóságát a mikroorganizmus rokonságának, evolúciós történetének meghatározására.
1969. Brenner (Don) és kutatócsoportja módszert dolgozott ki az enterobaktériumok (bélből izolált baktériumok, Enterobacteriaceae) osztályozására. A módszer alapja a különböző organizmusokból nyert DNS hibridizációja, a kapcsolódás (reasszociáció) mértéke. A módszer segítségével történhet az egyes izolált és tisztított fajok/törzsek azonosítása.
1977. Woese (Carl) a riboszómális RNS-analízis alapján azonosította az élő szervezetek egy új csoportját, az ősbaktériumokat (Archea). Az archeobaktériumok egyértelműen eltérnek a többi baktériumtól, rokonságot mutatnak mind a prokariótákkal, mind az eukariótákkal.
1977. Jannasch (Holger) kiterjedt élőközösséget talált az óceánok fenekén a hidrotermális rések közelében. Ez az élőközösség a kenet oxidáló és ebből energiát nyerő (szulfátlégzés) élőlények tevékenységén alapul, mert az óceán mélyén a fotoszintézis és a fotoredukció nem működik, lévén, hogy oda nem jut le a fény.
1982. Stetter (Karl) hőtűrő, akár 105 oC-on életképes baktériumokat (Archaea) izolál. Ezzel a felfedezéssel megdőlt az addig uralkodó nézet az életre alkalmas hőmérsékletekről és a fehérjék denaturálódásáról.
1994. Olsen (Gary), Woese (Carl) és Overbeek (Ross) áttekintik és összegzik a prokarióták fejlődéstörténetét, melynek hatására a tudósok átértelmezték a mikroorganizmusok szerepét és fontosságát a földi életben.
Forrás:
http://www.microbiologytext.com/index.php?module=book&func=displayarticl...
környezeti rezgésforrástól származó, a szilárd test olyan mértékű és minőségű ismétlődő rugalmas alakváltozása, amely a védendő környezetben levő épület szerkezetén keresztül hat az ott tartózkodó emberre;
Forrás: 284/2007. (X. 29.) Korm. rendelet a környezeti zaj és rezgés elleni védelem egyes szabályairól
a levegőnek olyan mértékű és minőségű nyomásingadozása, amely a zajtól védendő környezetben észlelhető.
Forrás: A környezeti zaj és rezgés elleni védelem egyes szabályairól szóló 284/2007. (X. 29.) Korm. rendelet
a vasúti pályahálózatot és annak tartozékait, vasúti üzemi létesítményt működető vasúti társaság, a közút kezelője, a vízi út fenntartója, a repülőtér üzemben tartója, az üzemi vagy szabadidős zaj-, illetve rezgésforrást jelentő létesítményt, gépet, berendezést működtető jogi vagy természetes személy
Forrás: a környezeti zaj és rezgés elleni védelem egyes szabályairól szóló 284/2007. (X. 29.) Korm. rendelet
építési, üzemi, szabadidős, közlekedési és egyéb létesítmény, gép, berendezés, illetve olyan tevékenység, amely a zajtól védendő környezetben környezeti zajt, vagy környezeti rezgést okoz.
Forrás: a környezeti zaj és rezgés elleni védelem egyes szabályairól szóló 284/2007. (X. 29.) Korm. rendelet
a környezetben, illetve valamely környezeti elemben közvetlenül vagy közvetve bekövetkező, mérhető, jelentős kedvezőtlen változás, illetve valamely környezeti elem által nyújtott szolgáltatás közvetlen vagy közvetett, mérhető, jelentős romlása.
a környezetmérnöki tudomány a környezetmérnöki munkát felmérés, tervezés, technológia alkalmazása és a tudományos kutatást ötvözi a környezet levegő, víz és talaj állapotának javítása, illetve megóvása céljából, hogy az emberiség ellátása egészséges levegővel és vízzel megoldható legyen, hogy az ember és más élőlényEK számára elengedhetetleni élőhelyek megmaradjanak, és hogy a szennyezett területek meggyógyuljanak, rendbe jöjjenek.
A környezetmérnöki kutatás és fejlesztés kiterjed a levegő és vízszennyezettségre, a szennyezett területek komplex menedzsmentjére, a talajremediációra, a hulladékkezelés és elhelyezés problémakörére, a humán egészségkockázat csökkentésére, az ökoszisztéma sokféleségének megóvására és a környezetmérnöki jog megalkotására.
A globális környezeti problémák közül a savas esők, az ózonréteg fogyása, a megújuló energiaforrások használata, a vegyi anyagok környezetbe kerülése az aktuális kutatási területek. A regionális és lokális problémák közül a vízellátás és víztisztítás témakörök a mai napig aktuálisak, kutatási szinten vannak a vízgyűjtő szintű megoldások és a különféle vízhasználatok igényeinek figyelembevétele. A szennyvíztisztítás területén is lehet még fejleszteni, a szennyvíz-kezelés és menedzsment gazdaságilag és a biztonság szempontjából egyaránt optimális megoldásai még a legtöbb európai országban váratnak magukra. Még mindig időszerű az eutrofizáció megelőzéséhez szükséges másodlagos és harmadlagos szennyvízkezelés természetközeli technológiai megoldásokkal. A levegőtisztaság-védelem is fejlődő terület, az égetés során történő kibocsátás csökkentésére egyre hatékonyabb kezelőberendezések és technológiák kellenek, a levegőbe kibocsátott szennyezőanyagok terjedésének valósághű modellezése is sokat javítana levegő minőségén. Rohamosan fejlődő terület a szennyezett területek menedzsmentje és remediációja, a kockázatfelmérés, a szilárd hulladék-menedzsment, a veszélyes hulladék menedzsment, a környezetegészségügy és biztonság, a természetes erőforrások menedzsmentje.
A szennyezett területek felmérése, kockázatkezelése és kockázatcsökkentése komplex menedzsment eszköztárat és döntéstámogató rendszert követel, ehez nyújt segítséget a MOKKA kutatás-fejlesztési projekt és adatbázis.
egy bizonyos anyag vagy az anyagok egy csoportjának koncentrációja a vízben, üledékben vagy biótában, amelyet az emberi egészség és a környezet védelme érdekében nem szabad meghaladni.
a környezet kívánatos állapotát jellemző ismérv, ill. előírás, melyet rendeletek vagy irányelvek rögzítenek határérték formájában. A környezeti minőségi kritérium egy absztrakt kifejezés, amely konkrét mutatókhoz kapcsolódhat, pl. halandóság, íz, szín, szag, toxikus hatás, rákot okozó hatás, eutrofizáció mértéke, stb. A legtöbb országban a környezeti minőségi kritérium környezeti tulajdonsághoz rendelt számszerű értéket, gyakran küszöbértéket jelent, amely biztosítja, hogy a környezet ne veszélyeztesse az ökoszisztéma és az embert egészségét elfogadható környezeti kockázat és eleget tegyen bizonyos esztétikai követelményeknek íz, szag, látvány. A környezeti minőségi kritérium-állítás a tudományos következtetések, a politikai megfontolások és a jogi végrehajtás teljes folyamatát jelenti. A környezeti minőségi kritérium teljesülése integrált környezeti monitoringgal ellenőrizhető. A környezeti minőségi kritérium teljesítésével biztosítható, hogy környezetünk helytelen használat vagy szennyezés miatt ne képviseljen elviselhetetlenül nagy ökológiai vagy humán egészségkockázatot, a környezeti minőségi kritériumnak tehát még elfogadható, kis környezeti kockázatot kell tükröznie.
Leggyakoribb környezeti minőségi kritérium a kockázatos vegyi anyagokra vonatkozik és azt a legnagyobb vegyi anyag koncentrá;ciót jelenti, amellyel még nem jár elfogadhatatlanul nagy környezeti, azaz ökológiai és/vagy emberi egészségkockázat. A környezeti minőségi kritérium környezeti elemenként és területenként specifikus érték, melynek nagyságát a területhasználat befolyásolja. Legszigorúbb környezeti minőségi kritériumot a természetvédelmi területek szárazföldi és felszíni vízi ökoszisztémája esetében, emberi területhasználatoknál pedig az ivóvízbázisként való és a gyermekek általi használat pl. óvoda esetében állítanak. A környezeti minőségi kritérium szorosan összefügg a kockázati tényező nagyságára vonatkozó RQ = PEC/PNEC ≤ 1 kritériummal, amely alapján a megengedhető maximális PEC határesetben azonos a PNEC értékkel, azaz az előrejelezhetően károsan még nem ható koncentrációval, ami az ökoszisztémánál az ökotoxikológiai eredményekből közvetlenül, embernél az átlagos fogyasztás, belégzés, vagy más kitettség és annak gyakorisága figyelembevételével határozható meg TDI, RfC.
A különféle jogi formulák határértékeinek a leegyszerűsítés és általánosítás ellenére is tudományos alapokon kell nyugodniuk. A tudományos alapon képzett határértékek az ún. hatáson, vagy kockázaton alapuló határértékek a lokálisan jellemző, károsan még nem ható küszöbértékeket veszik figyelembe.
Magyarországon kormányrendelet tartalmazza 13 vegyületcsoportra a talaj és a felszín alatti víz háttérértékét A és szennyezettségi határértékét B. A szennyezett talaj remediálásának célértékét a területhasználattól függő –>D-érték–< adja meg. A D-érték kiszámításakor a kritikus kockázati értékből RQ = 1 kiindulva, a területhasználatból adódó expozíciós paraméterek figyelembevételével számítjuk ki a maximálisan megengedhető koncentrációt, vagyis a D-értéket.
Hollandiában két kockázati szintet határoztak meg: a maximálisan megengedett koncentrációt MPC: Maximum Permissible Concentration és az elhanyagolható koncentrációt NC: Negligible Concentration. Az ember esetében két további MPC létezik: az egyik a nem rákkeltő toxikus hatású anyagok tolerálható napi felvételéből TDI, vagyis abból a dózisból számítható ki, amely a toxikológiai adatok alapján előrejelezhetően nem eredményez semmiféle káros hatást, a másik a rákkeltő anyagok MPC értéke, amely abból a dózisból számítható, amelyik eggyel több halállal végződő rákos megbetegedést okoz, egymillió fős népességben, egy év alatt, azaz 10-6 esetet évente. Az NC karcinogén hatású anyagok esetében, definíció szerint, az MPC 1/100-ad része, azaz 10-8 eset/év. Az ökoszisztémák MPC értéke azt a koncentrációt jelenti, amiről feltételezik hogy védelmet nyújt az illető ökoszisztéma legtöbb fajának, legalább 95 %-uknak. A végső minőségi célértékeket természetvédelmi területek és vízi ökoszisztémák esetében vagy az NC vagy a háttérérték képviseli, a szennyezettségi határértékeket az MPC és az NC között állapítják meg, míg a beavatkozási értékek általában az MPC fölött vannak.
A környezeti minőségi kritérium átlépése minden országban következményekkel ill. kötelezettségekkel jár: 1. további vizsgálatok elindítása; 2. beavatkozás, intézkedés elindítása izoláció, remediáció, területhasználat megváltoztatása; 3. a végső minőségi cél elérése a legmagasabb védelmi szint, melynek célja lehet az összes környezeti elem/fázis funkciójának általános védelme vagy korlátozódhat egyetlen funkció védelmére, a területhasználat függvényében.
a környezet állapotának rendszeres rögzítése, minősítése és az időbeli változások értékelése. Történhet megfigyelés vagy mérés alapján. A mérések lehetnek in situ, vagy laboratóriumi mérések. A vizsgálati módszerek széles skálán mozognak, alapulhatnak fizikai-kémiai, biológiai és ökotoxikológiai jellemzők analízisén. A modern környezetmonitoring integrált metodikát alkalmaz. Az integrált monitoring a fizikai-kémiai analitikai valamint biológiai és környezettoxikológiai módszerek együttes alkalmazásán alapul. A monitoring hatékonysága többféleképpen növelhető, pl. in situ mérésekkel, folyamatos mérőrendszerekkel, távérzékeléssel, fizikai, kémiai és biológiai korai figyelmeztető rendszerek, érzékeny biomarkerek alkalmazásával.
a környezetben környezetterhelés, illetőleg a környezet igénybevétele következtében bekövetkező változás.
a környezetre veszélyes vegyi anyagok közül említést érdemelnek a diffúzan jelentkező gázhalmazállapotú légszennyezőanyagok, melyek a globális környezeti problémák okozójaként kerültek a veszélyes anyagok prioritási listáira: S-oxidok, N-oxidok, ózon, CO és a fluoridok.
Egy másik anyagcsoport a toxikus fémek heterogén csoportja. Ezeket gyakran nehézfémek gyűjtőnéven is emlegetik, annak ellenére, hogy nem mind nehézfém (sűrűségük szerint), amelyik toxikus. A leggyakrabban előforduló és veszélyességük miatt vizsgált fémek az As, Cd, Cu, Co, Cr, Hg, Ni, Pb, Zn. Az illékony higanyon kívül a többi toxikus fém főleg az üledékekben és a talajokban, kötött formában fordulnak elő, ahonnan fizikai-kémiai tulajdonságaik és a környezeti paraméterek által közösen meghatározott mozgékonyságuk függvényében kerülnek át a vizes fázisba, a felszíni vízbe, a pórusvízbe vagy a talajvízbe és más felszín alatti vizekbe.
A környezetünket szennyező vegyi anyagok harmadik nagy csoportját képezik a szerves szennyezőanyagok. Leggyakoribb vegyületcsoportok a peszticidek, a kőolajszármazékok, policiklikus aromás szénhidrogének (PAH), ipari vegyi anyagok, mint oldószerek, detergensek, halogénezett alifás vegyületek, halogénezett benzolok, fenolok és fenolszármazékok, poliklórozott bifenilek (PCB), stb.
a környezet valamely elemének a kibocsátási határértéket meghaladó terhelése.