Lexikon

szennyezett talajvíz felszínre szivattyúzást követő kezelése. A víznyerőkutak segítségével kitermelt szennyezett talajvizet a felszínen célszerűen megválasztott reaktorokban kezeljük a szennyezőanyag mennyiségének és minőségének függvényében. Illékony szennyezőanyagot kihajtással (sztrippelés) távolíthatjuk el a talajvízből, sztrippelőtornyokban. Biodegradálható szennyezőanyagokat bioreaktorban való biológiai kezeléssel távolíthatjuk el. Fényre bomló anyagot tartalmazó vizet hatékony hullámhosszúságú fénnyel megvílágított vékony rétegben, filmreaktorban kezelhetjük. A kémiai szempontból reaktív, vízben oldott szennyezőanyagot oxidáló, redukáló vagy kicsapószerekkel kezelhetjük, a szorbeálódó szennyezőanyagot pedig adszorbennsel töltött reaktorokon átvezetve. Tulajdonképpen minden ismert és bevált szennyvízkezelési módszert és berendezést alkalmazhatunk a kiszivattyúzott talajvízre is, természetesen fogyelembe véve a különbségeket, azt, hogy a szennyvízhez képest sokkal kisebb szervesanyagtartalommal és egyoldalú szennyezettséggel van dolgunk.

A kezelt vizet minőségétől függően felszíni vizbe vagy csatornába engedhetjük, esetleg visszavezethetjük a felszín alatti vízbe vagy a talaj megfelelő rétegébe.

A kiszivattyúzással összekötött talajvíz kezelés csak akkor hatékony, ha a szennyezőanyag valóban a talajvízben oldva van jelen a talajban. Ha a szennyezőanyag szilárd és vízfázis közötti megoszlása olyan, hogy az főként a szilárd fázishoz kötődik (nagy Kow), akkor vízzel történő kinyerés hatékonysága igen rossz lesz, a talaj szilárd fázisához kötött anyaghányad végtelen forrásként fog működni. A szerves szennyezőanyagoknál nem ritka, hogy megoszlási hányadosuk a szilárd és víz fázis között százezres nagyságrendű. Ez azt jelenti, hogy 100 000 rész anyag van a szilárd fázishoz kötve, amíg egy rész a vízben oldva. Ebből kiszámítva, egyenesúly esetén is 100 000 liter víz kéne egy kg szennyezett talaj szennyezőanyagának vízzel történő kimosásához. A helyzetet tovább rontja, hogy általában nem alakul ki egyensúlyi helyzet a talajban az áramló talajvíz és a talaj között. Aszennyezőanyagok szilárd fázisból átjutását a vízfázisba segíthetjük melegítéssel, felületaktív anyag alkalmazásával (tenzid), koszolvenssel vagy komplexképző anyagokkal, mint amilyenek a molekulárisan kapszuláló ciklodextrinek.

a talaj bioremediációjának követésére, a folyamat központjában álló (mikro)biológiai átalakító tevékenység alapján alakítjuk ki a monitoringot. Az átalakítás lényege leggyakrabban az, hogy a talaj-mikroorganizmusok a szennyezőanyagot szubsztrátként (S) hasznosítják, miközben abból ártalmatlan terméket (T) állítanak elő.
S + talajmikroflóra → T
Fenti egyenlet alapján a biotechnológiai folyamatok követésére a szubsztrát fogyásának, a termék keletkezésének vagy, ha létezik a köztitermék, akkor annak kimutatása. Harmadik lehetőségünk a talajmikroflóra monitorozása. Monitorozhatjuk a mikroflóra egészét fiziológiai jellemzőjük, általánosan elterjed enzimek aktivitása (légzési lánc enzimjei, denitrifikáció, nitrogénfixálás, celluzlázaktivitás) alapján vagy valamilyen specifikus bontó- vagy tűrőképességgel rendelkező indikátorfaj mennyiségének követése révén. A végpont ilyenkor lehet az indikátorfaj jellemző génje, enzimje vagy egyszerűen csak elektív-, szelektív- vagy differenciáló táptalajon való megjelenése, növekedése.
talajremediáció követésére alkalmazható mérési végpontok az alábbiak:
szubsztrátfogyás oldaláról: talaj és/vagy talajvíz extrahálható szervesanyag- vagy szennyezőanyag-tartalma tartalma (C-forrás), nitrogén és foszfortartalma (N- és P-forrás), oxigénforrás fogyása (légköri O₂, oldott NO₃, SO₄, Fe³⁺)
Termékkeletkezés oldalról: a biodegradáció közti- és végtermékei, (NO₂, HCl, stb.), beleértve a mineralizáció végtermékeit (CO₂, NH₄²⁺, stb.)
Az átalakítást végző mikroorganizmusok oldaláról: sejtkoncentráció, pl. talaj összes sejtszáma: (aerob baktériumok, gombák, stb.), specifikus bontóképességű sejtek koncentrációja (pl. szénhidrogénbontó, PAH-bontó, stb.), speciális tűrőképességgel rendelkező mikroorganizmusok száma(fémtűrők), biokémiai markerek (specifikus tulajdonságért felelős enzimek), genetikai markerek (indikátorgének).

technológia monitoring általában a technológiai paraméterek folyamatos mérést, ellenőrzését jelenti acélból, hogy az adatok alapján a technológus ellenőrizze, hogy a folyamatok a kívánt módon és mértékben folynak-e, szükség esetén beavatkozzon vagy folyamatosan szabályozza a technológiai folyamatokat, optimumon tartsa a technológia által biztosított körülményeket. A technológia-monitoring másik célja, hogy ellenőrizze a technológiából történő veszélyes anyag kibocsátását.
A remediáció monitoringja ugyanezt a célt szolgálja. A kezelt talaj állapotát, a körülményeket és a kibocsátást kell követni.
ex situ talajremediációnál a többé-kevésbé homogén talajt tartalmazó reaktor hozzáférhető, abból a mintavétel könnyűszerrel megoldható. Tehát megfelelően átgondolt, a heterogenitásokat, illetve gradienseket is figyelembe vevő mintavételi terv alapján, a technológia követése akár a talajgáz, akár a talajnedvesség vagy talajvíz, akár a teljes talaj elemzésén keresztül megoldható.
in situ remediációnál két alapvető nehézségbe ütközünk, ha teljes talajból akarunk mintát venni. 1. A talaj maga és a szennyezőanyag eloszlása is heterogén. Ezek a térbeli heterogenitások sokszorosan felülmúlhatják az időbeni szennyezőanyag csökkenést vagy más monitorozandó paramétert. 2. Gyakori, hogy a szilárd fázis zavartalansága mellett szeretnénk dolgozni a talajlevegő és talajvíz áramlási viszonyainak beállítása után. Magminta vétele fúrással, a talajlevegő és víz áramlási viszonyainak megváltozását okozhatja. in situ talajremediáció követésére tehát célszerű a mobilis talajfázisok, a talajlevegő, a talajnedvesség és/vagy a talajvíz mintázása és analízise. Ilyenkor a levegő és víz adataiból kell következtetnünk a teljes talajban lejátszódó folyamatokra, szennyezőanyagtartalomra.
A teljes talaj vagy bármelyik fázisának monitorozásához a hagyományos fizikai-kémiai metodikákon kívül biológiai és környezettoxikológiai tesztmódszereket is kell alkalmazni. A szennyezett talaj jellemzőin, illetve a szennyezőanyag koncentációján és más fizikai-kémiai tulajdonságán kívül a szennyezőanyag hatását és a szennyezett talajban kialakult élővilág jellemzőit együttesen értékeli a talajTesztelő Triád.
Az integrált megközelítés különösen fontos a szennyezőanyag immobilizációján/stabilizációján alapuló remediáció monitorozásánál, hiszen ezek a technológiák a kockázatcsökkenést a szennyezőanyag hatásának, biológiai hozzáférhetőségének csökkentésével érik el.

a talaj (vízzel) telítetlen zónája, vadózus zónának is nevezik, háromfázisú talaj, melynek pórusait és mikropórusait részben víz, részben levegő tölti ki. telítetlen talajban a víz mozgását a gravitáció mellett a kapillárisok szívóereje befolyásolja. Ha a talaj mélyebb rétege száraz, akkor a kapilláris erők lefelé, a gravitációs erővel azonos irányba, ha a felső rétege száraz, akkor felfelé, a gravitáció ellenébe szívják a vizet. A telítetlen talaj pórusainak méreteloszlásától is függ (mikropórusok), hogy mekkora a víz és a levegő hányada. A kapilláris vízvezetést elsősorban a durva pórusok mennyisége határozza meg. A telítetlen talaj élővilága aerob, a levegő a makropórusokból, az oldott anyagok pedig a vízvezető mikropórusokból diffúzióval jutnak a mikropórusok biofilmjeiben élő és működő mikroorganizmusokhoz. A szennyezőanyagok aerob biodegradációja a telítetlen talajban folyik. A telítetlen talaj talaj adszorpciós kapacitása nagy, a szennyezőanyagokat kiszűri, megköti; ez védelmet jelent a felszín alatti vizek szempontjából. A szennyezőanyag szilárd és folyadék fázis közötti megoszlása telítetlen talajban nem egyensúlyi modell szerint történik, ezért szennyezőanyag megoszlási hányadosának (K_d) kísérleti meghatározása szükséges.

kétfázisú talaj, amelyre az jellemző, hogy a szilárd fázis valamennyi pórusát teljes mértékben folyadékfázis tölti ki tehát a telített talajban nincs gázfázisú levegő, legfeljebb vízben oldott. Szabad felszínű talajvíz esetén a talajvízszint alatti talajrétegekben, a telítetlen talaj alatt található. A talaj vízáteresztő képességét a hidraulikus vezetőképességgel (K) jellemezhetjük: telített talajon időegység alatt átszivárgott víz mennyisége cm/nap egységben. A K tényező a talaj fontos jellemzője; mind a talajkezelési technológiák tervezésénél, mind a szennyezőanyagok terjedésének alapvető paraméter, mely meghatározza az áramlási viszonyokat. A szennyezőanyagok nem csak oldódnak és áramlanak a talajvízben, de meg is oszlanak a szilárd és folyadék fázis között, a megoszlási hányadosuktól függő (K_d, K_p) mértékben. A vízben oldott anyaghányad a vízzel együtt mozog (migráció) a tiszta talajtérfogat fizikai, kémiai és biológiai szűrőhatásának kitéve.
Az élővilág a telített talajban anaerob vagy fakultatív anaerob. A redoxpotenciáltól függő anyagcserével és légzésformákkal rendelkező közösségek a telítetlen talaj aerob közösségéhez képest kevésbé intenzív anyagcserét folytatnak, tehát a szennyezőanyagok bontása általában lassabban vagy egyáltalán nem történik meg. Ugyanakkor, más, anoxikus vagy anaerob körülmények között biodegradálódó szennyezőanyagok csak a telített talaj által kínált redoxpotenciálokon és a hozzá tartozó mikrobiális légzésformák mellett bonthatóak.

levegő vagy oxigén injektálása, bevezetése a telített talajba (az aquiferbe) illékony komponensek kihajtása, sztrippelése céljából. Az illékony anyaggal szennyezett vízen átbuborékoltatott, szennyezőanyag-tartalmú levegő kezelése a felszínen történik.
A telített talaj biológiai célból történő levegőztetését a "biosparging" elnevezéssel illetik, szintén levegőbevezetés történik, de nem az illó anyag kihajtása, hanem a mikroflóra aktiválása céljából.

valamely fizikai, kémiai vagy biológiai ágens azon tulajdonsága, hogy élőlények utódait károsítja, azok számát csökkenti, vagy fejlődési rendellenességeket, torz egyedképződést vált ki, ill. ezEK számát növeli az átlagos gyakorisághoz képest. A teratogén hatás, teratogenitás érintheti a szülők szaporítószerveit, azok működését és kapacitását (fertilitás), károsíthatja az utód genomját, valamint magát a fejlődésben lévő embriót vagy magzatot. A teratogén hatás, teratogenitások a petesejt megtermékenyítésétől fogva az egyedfejlődés során általában a fejlődés adott szakaszaihoz kötve okoznak maradandó ártalmat, pl. ember esetében a rubeolavírus, a fejlődés első 3-4 hónapjában. A környezetbe kikerülő vegyi anyagok közül sok rendelkezik teratogén hatás, teratogenitással, ebből adódóan krónikus kockázattal. A teratogén hatás, teratogenitás korrelációt mutat a mutagén és karcinogén (rákkeltő) hatásokkal.
teratogén hatással, teratogenitással bírnak a
1. fizikai ágensek a sugárzások (ionizáló, UV, radioaktív, röntgen, stb.);
2. kémiai ágensek (mutagén vegyi anyagok, növényvédő;sze;rek, gyógyszerek: nyugtatók, fogamzásgátló szerek, citosztatikumok, drogok: nikotin, alkohol);
3. biológiai ágensek, pl. az embernél teratogén hatás, teratogenitást és ártalmakat okozó rubeola vírus, az onkogén vírusok, a herpeszvírus, a hepatitis-B vírus.
Ember esetében a teratogén hatás, teratogenitás eredményeképpen hibás vagy torz fejlődés, az érzékszervek fejlődésének zavara vagy funkciójának hiánya, szívfejlődési rendellenességek, értelmi fogyatékosság, anyagcsere- és enzim-rendellenességek jöhetnek létre.
A fizikai, kémiai és biológiai ágensek teratogén hatás, teratogenitása mérhető és jellemezhető
1. epidemiológiai és statisztikai adatok értékelésével: termékenység, libido, spontán vetélés, születési rendellenességek, stb.;
2. olyan állati tesztekkel, amelyek viszonylag kis generációs idejű tesztorganizmust használnak, hogy az utódok mennyisége és minősége alapján a teratogén hatás, teratogenitás statisztikailag jól értékelhető legyen.
A teratogén hatás, teratogenitás mérésére szabványosított biológiai tesztmódszerek közül a legismertebbek:
1. a halembrió tesztek;
2. a FETAX: békaembrió gyorsteszt a Xenopus laevis délafrikai galléros békával. A teszt értékeléséhez egy adatbázis (atlasz) is tartozik, amely az összes létező abnormitást tartalmazza. Az értékelésnél mind a letalitást, mind a torz egyedek mennyiségét és az abnormitások típusát figyelembe veszik. A hatást még nem mutató, ill. a legkisebb, már hatást mutató koncentráció ill. dózis küszöbértékkel jellemzik a vizsgált anyag teratogenitását.
Lásd még mutagenitás, géntoxicitás, reprotoxicitás, karcinogenitás.

lásd teratogén hatás

a természet öntisztuló, az ökoszisztéma bonyolult közösségeinek szennyezőanyagokat ártalmatlanító és bontó képességét kihasználó ökomérnöki technológiák összessége. A természetes szennyvíztisztítás vízi (tavas, lagúnás szennyvíztisztítás), sekélyvízi (mesterséges láp, mocsár) és szárazföldi (gyökérzónás szennyvízkezelés) megoldásokat alkalmaz.
1. A tavas szennyvíztisztítás az üledék mikroflóráján kívül a természetes vízi vagy mocsári növényi közösséget és az üledéklakó állatokat is használja. A tavak általában átfolyással működnek, recirkulációjuk nincs, ennek ellenére a szennyvíztisztító telepekkel összehasonlítva jó nitrát- és foszfáteltávolítási hatásfokkal jellemezhetőek. A szennyvíztisztító tó lehet:
A.) aerob tó: általában 90-100 cm vízmélységű, stabilan aerob lagúna, melynek szennyvíztisztító kapacitása a hőmérsékleti viszonyoktól, az időjárási körülményektől és a tó geometriájától függ.
B.) Levegőztetett tó: 3-5 m vízmélységű, mesterséges levegőztetéssel ellátott tó.
C.) Fakultatív anaerob tó: 1,5-2 m vízmélységű, aerob-anaerob viszonyokkal jellemezhető tó, gyakran aerob tó után következő egység.
D.) anaerob tavak: 2-5 m vízmélység és anaerob viszonyok jellemzik, a kellemetlen szaghatás miatt korlátozott BOI és szulfátterhelés engedhető meg.
E.) Tórendszerek kombinációja: a szennyvíz minőségétől függően több tó egymáshoz, valamint elő- és utótisztító egységekhez kapcsolása.
A szennyvíz előkezelése után a kezelő tóban viszonylag hosszú utat tesz meg, melynek mentén a víz változó összetétele és az eltérő külső körülmények kvázi-kaszkád rendszert eredményeznek, a tó kialakításától függően aerob, anaerob és anoxikus viszonyokkal, elő- és utótisztítási szakaszokkal. A növényi anyag felhalmozódása és belőle humusz képződése a tavak folyamatos feltöltődését eredményezheti. Ez a növények learatásával, betakarításával és az üledék kotrással való eltávolításával megakadályozható.
2. Az épített láp és épített mocsár (constructed wetland) a lápra, ill. a mocsárra jellemző sekélyvízi ökoszisztéma tagjait tartalmazza, beleértve a detrituszt, a növényeket és az állatokat.
3. A gyökérzónás szennyvízkezelés a szennyezőanyagok biodegradációján kívül nagymértékű immobilizációra is képes rendszer. Növényzettel kombinált talajszűrőnek is tekinthető. A gyökérmezőben aerob és anaerob zónák vannak és komplex biocönózis felelős a szennyvíztisztításért. A biodegradációt a gyökérmező mikroorganizmusai, a mineralizált tápanyagok elfogyasztását a növények végzik. Legfontosabb folyamatok: ammonifikáció, nitrifikáció, denitrifikáció, foszfátmobilizáció, szulfátredukció, metánképződés, humuszképződés. Leggyakoribb megoldásai:
A.) A mesterséges nádas (reed bed) felszíni rávezetést, ill. elárasztást követő függőleges és vízszintes átfolyással működik. Tervezése és építése során lejtősen kiképzett, vizet át nem eresztő szigetelésre vízáteresztő hordozóanyagot rétegeznek, erre telepítik, az általában egyetlen fajból álló növényzetet. Az egyetlen növényfajhoz széles fajeloszlású talajközösség adódik. Leggyakrabban alkalmazott növények: Phragmites australis (nád), Schoeneplectus lacostris (káka), Typha latifolia (gyékény). Azok a növények használhatóak előnyösen, amelyek ún. átszellőztető alapszövettel (aerenchima) rendelkeznek. A növényi anyagot általában nem távolítják el, így azok holt anyagából humusz képződik. Alkalmazzák kommunális szennyvízre (2 m²/lakos helyigény), ipari szennyvizekre, olajos szennyvíz vagy talajvíz utókezelésére, vegyi anyagokat tartalmazó ipari szennyvizekre.
B.) A gyökérzónás szennyvíztisztítás szárazföldi ökoszisztémát alkalmaz, általában erre a célra telepített fákat. A szennyvizet felszín alatti rávezetéssel és vízszintes átfolyással közvetlenül a fák gyökeréhez juttatják. Mind szennyvíz, mind szennyvíziszap kezelésére alkalmazzák.
4. Élőgépes szennyvíztisztítás: vízinövények gyökérzetükhöz kötődő mikroorganizmusok együttes működését kihasználó kaszkád-reaktoros technológia, mely lehet szárazföldön elhelyezett vagy vízen úszó kezelőtelep.

olyan biológiai szennyvíztisztítási eljárás, amely során a szennyezőanyagok lebomlását a hordozó talajhoz, homokhoz, kavicshoz, növények gyökerének felületéhez kapcsolódó mikroorganizmusok végzik aerob vagy anaerob módon, valamint a tavas szennyvíztisztítási megoldások.

a termikus égetést olyan szerves anyagok, elsősorban szénhidrogének vagy bűzös vegyületek ártalmatlanítására használják, amelyeket nem érdemes visszanyerni, de ártalmasak lehetnek az egészségre, tűzveszélyesek lehetnek, vagy kellemetlen szagforrások komponenseiként szerepelhetnek. Az égetési eljárások az utóbbi 10–15 évben megbízhatósági és gazdaságossági szempontból jelentősen fejlődtek. Az üzemeltetési költségek a modern berendezéseknél hővisszanyeréssel csökkenthetőek.
A legtöbb véggáz esetében az éghető szennyező anyag koncentrációja a véggázban az alsó éghetőségi határ alatt van. Ebben az esetben kiegészítő fűtőanyag elégetésével kell az elégetendő gázokat a teljes elégéshez szükséges kellő idejű nagy hőmérsékletre felhevíteni. Vagy katalizátoros utóégetést beiktatani.
Forrás: Barótfi István (Ed.): Környezettechnika, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 2000

a vegyi anyagok REACH rendelet szerinti toxicitásának tesztelését a BIZOTTSÁG 440/2008/EK RENDELETE (2008. május 30.) írja elő.

(1) Az 1907/2006/EK rendelet értelmében közösségi szinten vizsgálati módszereket kell elfogadni olyan vizsgálatokat illetően, amelyek szükségesek az egyes anyagok lényegi tulajdonságaira vonatkozó információk megszerzéséhez.

(2) A veszélyes anyagok osztályozására, csomagolására és címkézésére vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről szóló 67/548/EGK tanácsi irányelv V. melléklete megállapította az anyagok és készítmények fizikai és kémiai tulajdonságainak, toxicitásának, valamint ökotoxicitásának meghatározására szolgáló módszereket. A 2006/121/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 2008. január 1-jei hatállyal törölte a 67/548/EGK rendelet V. mellékletét.

(3) A 67/548/EGK rendelet V. mellékletében szereplő vizsgálati módszereket bele kell foglalni ebbe a rendeletbe.

(4) E rendelet nem zárja ki más vizsgálati módszerek használatát, feltéve hogy alkalmazásuk összhangban van az 1907/2006/EK rendelet 13. cikkének (3) bekezdésével

(5) A vizsgálati eljárások során az állatok helyettesítésére, illetve a felhasználásuk csökkentésére és finomítására vonatkozóelveket teljes mértékben figyelembe kell venni a vizsgálati módszerek kidolgozásakor, különösen akkor, ha az állatkísérletek kiváltására, számának csökkentésére vagy finomítására alkalmas, hitelesített módszerek rendelkezésre állnak.

(6) E rendelet rendelkezései összhangban vannak az 1907/ 2006/EK rendelet 133. cikkével létrehozott bizottság véleményével.

1. cikk: Az 1907/2006/EK rendelet céljából alkalmazandó vizsgálati módszereket e rendelet melléklete állapítja meg.

2. cikk: A Bizottság szükség esetén felülvizsgálja az e rendeletben foglalt vizsgálati módszereket a gerinces állatokon végzett kísérletek helyettesítése, számának csökkentése és finomítása érdekében.

3. cikk: A 67/548/EGK irányelv V. mellékletére történő hivatkozásokat az e rendeletre való hivatkozásként kell értelmezni.

4. cikk: Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő kihirdetését követő napon lép hatályba. Rendelkezéseit 2008. június 1-jétől kell alkalmazni.

A REACH ÁLTAL ELÕÍRT TOXICITÁSI TESZTEK

B.1a. Akut orális toxicitás – rögzített dózisú eljárás
B.1b. Akut orális toxicitás – akut toxikus osztály módszer
B.2. Akut toxicitás (inhaláció)
B.3. Akut toxicitás (dermális)
B.4. Akut toxicitás: bőrirritáció/bőrkorróziós hatás
B.5. Akut toxicitás: szemirritáció/szemkorróziós hatás
B.6. A bőr érzékennyé tétele
B.7. Ismételt adagolású (28 napos) toxicitásvizsgálat (orális)
B.8. Ismételt adagolású (28 napos) toxicitás (inhaláció)
B.9. Ismételt adagolású (28 napos) toxicitás (dermális)
B.10. Mutagenitás – kromoszóma-rendellenességek in vitro vizsgálata emlősökön
B.11. Mutagenitás – kromoszóma-rendellenességek in vivo vizsgálata emlősökön
B.12. Mutagenitás – in vivo emlős eritrocita mikronukleusz vizsgálat
B.13/14. Mutagenitás: reverz mutagenitási vizsgálat baktériumokkal
B.15. Mutagenitásvizsgálat és a rákkeltő hatás szűrése génmutáció vizsgálata saccharomyces cerevisiae-ben
B.16. Mitotikus rekombináció-vizsgálat sacharomyces cerevisiae- ben
B.17. Mutagenitás – in vitro génmutáció vizsgálat emlőssejteken
B.18. DNS-károsodás és -javítás – nem tervezett dns-szintézis (unscheduled dna synthesis, uds) – emlőssejtek in vitro
B.19. In vitro emlőssejttestvér-kromatidkicserélődés (sister chromatid exchange, sce) vizsgálat
B.20. Nemhez kötött recesszív letális vizsgálat drosophila melanogasterben
B.21. In vitro emlőssejt-transzformációs vizsgálatok
B.22. Domináns letális vizsgálat rágcsálókon
B.23. Emlős spermiogoniális kromoszóma-rendellenesség vizsgálat
B.24. Egérfolt- (spot) teszt
B.25. Egéren végzett örökletes transzlokációs vizsgálat
B.26. Szubkrónikus orális toxicitási vizsgálat, rágcsálókon végzett 90 napos, ismételt adagolású orálistoxicitás-vizsgálat
B.27. Szubkrónikusorális-toxicitási vizsgálat, 90 napos, ismételt adagolású orálistoxicitási vizsgálat nem rágcsálókon
B.28. Szubkrónikus dermális toxicitásvizsgálat 90 napos, ismételt dermális adagolású vizsgálat rágcsálófajokon
B.29. Szubkrónikus inhalációs toxicitásvizsgálat 90 napos, ismételt inhalációs adagolású vizsgálat rágcsálófajokon
B.30. Krónikus toxicitásvizsgálat
B.31. Prenatális fejlődési toxicitásvizsgálat
B.32. A rákkeltő hatás vizsgálata
B.33. A krónikus toxicitás és a rákkeltő hatás együttes vizsgálata
B.34. Egygenerációs reprodukciós toxicitásvizsgálat
B.35. Kétgenerációs reprodukciós toxicitásvizsgálat
B.36. Toxikokinetikai vizsgálat
B.37. Szerves foszforvegyületekkel kiváltott akut késleltetett neurotoxicitás
B.38. Szerves foszforvegyületekkel kiváltott késleltetett neurotoxocitás-vizsgálat 28 napos ismételt adagolás esetén
B.39. Nem ütemezett dns-szintézis (uds) in vivo vizsgálat emlős májsejtekkel
B.40. In vitro bőrkorrózió: transzkután elektromos rezisztencia vizsgálat (ter)
B.40 a. In vitro bőrkorrózió: emberi bőrmodellen végzett vizsgálat
B.41. In vitro 3T3 NRU fototoxicitás-vizsgálat
B.42. Bőrszenzibilizáció: lokális nyirokcsomó-vizsgálati módszer
B.43. Neurotoxicitási vizsgálat rágcsálókban
B.44. Bőrön át történő felszívódás: in vivo módszer
B.45. Bőrön át történő felszívódás: in vitro módszer

vegyi anyagok, (veszélyes anyagok, szennyezőanyagok, xenobiotikumok) azon tulajdonsága, hogy akut (heveny) vagy krónikus (idült) mérgező hatást képesek kiváltani. Az akut toxicitás a vegyi anyagnak való egyszeri kitettség alkalmával jelentkezik. A krónikus toxikus hatás, toxicitás, mérgező hatás az egész élettartam, vagy az élettartamhoz képest hosszú időn keresztül történő ismételt, vagy rendszeres kitettségnek tulajdonítható káros hatás. Az akut toxicitástól megkülönböztetjük a bőrirritációt és a szemkárosító hatásokat, a krónikus toxicitástól pedig a mutagén, karcinogén és teratogén hatásokat.
A toxikus anyagok az élő szervezetbe a táplálékkal, az ivóvízzel, a belégzett levegővel és bőrkontaktus útján juthatnak. A szervezetbe bejutott toxikus anyag átalakulásokon mehet keresztül (pl. emésztés) mielőtt a biokémiai receptorokkal (DNS, RNS, membrán, enzim, stb.) kölcsönhatásba lép és kifejti hatását. A toxikus hatás, toxicitás, mérgező hatás kiterjedhet egyetlen egyed biokémiai jellemzőire (stresszfehérjék megjelenése, acetilkolin-észteráz gátlás, immunválasz), fiziológiai és viselkedési jellemzőire (kromoszóma rendellenességek, tumorok, fejlődési rendellenességek, halálozás) vagy a különböző szintű közösségi funkciókra (fajsűrűség, fajeloszlás, hozam). -vegyi anyagok toxikus hatás, toxicitás, mérgező hatásának mérésére szabványosított toxikológiai és ökotoxikológiai tesztmódszereket használunk, melyek eredményéből az akut és a krónikus toxicitás mértékét határozzuk meg.

szennyezett területek remediálása során is keletkezhetnek olyan hulladékok, vagy melléktermékek, melyek újrafelhasználása vagy hasznosítása lehetséges.

Erre jó példa a felszín alatti víz felületén úszó víznél könnyebb talajszennyezőanyagok, pl. szénhidrogének leszívása a talajvíz felszínéről és tisztítás, kezelés utáni felhasználása tüzelőolajként vagy tüzelőolajba keverve. A Tököli repülőtéren például évekig szivattyúzták a reptér alatti vízfelszínről a kerozint, melyet újrahasznosítottak fűtőanyagként.

Maguk a kezelt, remediált talajok is újra felhasználhatóak, eredeti funkciójukban vagy minőségüknek megfelelően új funkcióban, pl. töltőanygként, hulladéklerakók fedésére, stb. A remediációt megelőzően szemcseméret szerint osztályozott szennyezett üledékek és talajok durva frakciói (kavics, homok) általában nem tartlamaznak jelentős mennyiségű szennyezőanyagot, így felhasználhatóak építőanyagként vagy más célra. A szerves anyaggal szennyezett finomfrakció, pl. az agyagfrakció felhasználható cement- vagy téglagyártáshoz, ahol a cement-/téglagyártási technológiában kiég belőle a szerves szennyezőanyag.

Érdekes újrafelhasználási lehetőség a termikus deszorpción átesett talajok esetében a talaj steril talajként, kényesebb növénytermesztési, pl. növényklónozási technológiákban való használata.

fizikai módszer, melynek során ultrahangos rezgést használunk a minta extrakciójának intenzívebbé tételére, és hogy növeljük az oldószer/vizsgálandó anyag kölcsönhatásait. Angol neve után (Sonication Assisted Extraction) rövidítése SAE. Többek között talajok szerves szennyezőanyag-tartalmának meghatározásakor alkalmazzuk.

ex situ talajremediációnál az utómonitoring általában befejeződik a kezelt talaj minősítésével. környezetmonitoringra akkor van szükség, ha a talaj kezelése után is nagy kockázattal rendelkezik, mégis kihelyezik a környezetbe. A minősítéshez integrált metodika (talajTesztelőTriád) szükséges és ismerni kell a talaj jövőbeni használatát, hogy az azzal kapcsolatos megengedhető kockázathoz hasonlíthassuk az eredményeket.
in situ kezelést követően szigorúbb követelményeknek kell eleget tenni, mert nem csak a kezelt talajtérfogatnak kell megfelelnie a talajhasználat minőségi követelményeinek, hanem a kezelt talajtérfogatot körülvevő egész területnek, az ottani környezeti elemeknek. A heterogenitások és lassan beálló egyensúlyok miatt csak a hosszú időn keresztüli negatív kibocsátás bizonyíthatja a terület ártalmatlan voltát. in situ talajkezelés után általéban 5 évig írnak elő ~ot.

a vegyi anyag azonosítása egy folyamat, melynek során az anyagot azonosítani és elkülöníteni lehetséges a többi anyagtól. Az anyag azonosításának egy eleme az anyag megnevezése, ami különleges feltételeket követ, amiket az anyag azonosításáról szóló útmutató tartalmaz.

a 79/831/EEC rendelet VII. és VIII. melléklete megadja azokat a mószereket, melyek a vegyi anyagok ökotoxicitásának mérésére elfogadott, egységes európai metodikák. A névre kattintva a szabvány módszerek angol nyelvű szövegét éri el.

Általános bevezetés
1 hal, akut toxicitás
2 Daphnia, akut toxicitás
3 algagátlási teszt
4 biodegradáció: gyors ("ready") biodegradálhatóság
   4-a oldott szerves szén (DOC) elszíntelenedési teszt
   4-b módosított OECD szűrővizsgálat
   4-c széndioxid képződési teszt
   4-d manométeres légzési teszt (respirométer)
   4-e zárt palack teszt
   4-f miti teszt
5 degradáció: biokémiai oxigén igény
6 degradáció: kémiai oxigén igény
7 degradáció: abiotikus degradáció: hidrolízis a pH függvényében
8 földigiliszta teszt: mesterséges talajteszt
9 biodegradáció: Zahn−Wellens teszt
10 biodegradáció: eleveniszapos szimulációs teszt
11 biodegradáció: eleveniszapos légzés-gátlási teszt
12 biodegradáció: módosított SCAS-teszt
13 biokoncentráció: átfolyós halteszt
14 hal, növekedési teszt
15 hal, akut toxicitás hal-lárvával
16 méh, akut orális toxicitási teszt
17 méh, akut kontakt toxicitási teszt
18 adszorpció/deszorpció tesztelése statikus egyensúlyi módszerrel
19 adszorpciós koefficiens meghatározása (Koc) talajjal és szennyvíziszappal, HPLC-s módszert alkalmazva
20 Daphnia magna szaporodási teszt
21 talajmikroorganizmusok: nitrogén-formák tesztelése
22 talajmikroorganizmusok: szénformák tesztelése
23 aerob és anaerob átalakítás talajban
24 aerob és anaerob átalakítás víz-üledék rendszerben

a 79/831/EEC rendelet VII. és VIII. melléklete megadja azokat a mószereket, melyek a vegyi anyagok toxicitásának mérésére elfogadott, egységes európai metodikák. A névre kattintva a szabvány módszerek angol nyelvű szövegét éri el.

1a általános bevezetés
1b akut orális toxicitás − fix dózisú eljárás
1c akut orális toxicitás − toxicitási osztály meghatározása
2 akut toxicitás belégzéssel
3 akut toxicitás bőrkontaktussal
4 akut toxicitás: bőrirritáció, maró hatás
5 akut toxicitás: szeirritáció, maró hatásn
6 szenzitizálás (érzékenyítés) bőrön
7 ismételt dózisú (28 nap) toxicitás (orális)
8 ismételt dózisú (28 nap) toxicitás (belégzés)
9 ismételt dózisú (28 nap) toxicitás (bőrkontaktus)
10 mutagenitás − in vitro emlőskromoszóma-rendellenességi teszt
11 mutagenitás − in vivo emlős csontvelő kromoszóma-rendellenességi teszt
12 mutagenitás − emlős eritrocita mikronukleusz teszt
13/14 mutagenitás − reverz mutációs teszt baktériummal
15 génmutáció − Saccharomyces cerevisae felhasználásával
16 mitotikus recombináció − Saccharomyces cerevisae felhasználásával
17 mutagenitás − in vitro emlőssejt génmutációs teszt
18 DNS-károsodás és javítás − nem ütemezett DNS-szintézis − emlőssejt, in vitro
19 nővér-kromatidák kicserélődése, in vitro bioteszt
20 nemek által irányított recesszív pusztulási teszt Drosophila melanogaster felhasználásával
21 in vitro emlőssejt transzformációs teszt
22 rágcsáló, domináns letális teszt
23 emlős éretlen spermasejt kromoszóma rendelenességének tesztelése
24 egérembrió teszt
25 egér, öröklődő transzlokáció
26 szubkrónikus orális toxicitás, ismétlődő dózisú, 90 napos, rágcsálóval
27 szubkrónikus orális toxicitás, ismétlődő dózisú, 90 napos, nem rágcsálóval
28 szubkrónikus toxicitás bőrkontaktussal, ismétlődő dózisú, 90 napos, rágcsálóval
29 szubkrónikus toxicitás belégzéssel, ismétlődő dózisú, 90 napos, rágcsálóval
30 krónikus toxicitási teszt
31 teratogenitási teszt −rágcsálóval és nem-rágcsálóval
32 rákkeltő hatás (karcinogenitás) tesztelése
33 kombinált krónikus toxicitási és karcinogenitási teszt
34 egy-generációs reprotoxicitási teszt
35 két-generációs reprotoxicitási teszt
36 toxikokinetika
37 késleltetett neurotoxicitás, szerves foszforvegyületekkel történt akut expozíciót követően
38 késleltetett neurotoxicitás, szerves foszforvegyületekkel 28 napon át ismételt dózisú expozíciót követően
39 nem ütemezett DNS-szintézis (UDS) emlős májsejtekkel, in vivo
40 bőrkorrózió (in vitro)
41 fototoxicitás − in vitro 3t3 nru fototoxicitási teszt
42 bőrérzékenyítés (szenzitizálás): helyi nyirokcsomó teszt
43 neurotoxicitási tanulmány rágcsálóval

a veszélyes hulladék szállítása és begyűjtése a Környezetvédelmi- és Természetvédelmi Főfelügyelőség tevékenységi engedélyével végezhető. A szállító, illetve a begyűjtő csak olyan veszélyes hulladékot szállíthat, amelyre az engedélye feljogosítja, és amelyre vonatkozik a szerződése.

A környezetvédelmi hatóság engedélye nélkül szállíthatja azonban a termelő a veszélyes hulladékot a telephelyén belül, valamint a termelő a birtokában lévő kis (500 kg/év) mennyiségű saját veszélyes hulladékát akkor, ha jogosult veszélyes áruk szállítására is, rendelkezik az előírásoknak megfelelő járművel, továbbá a veszélyes hulladékot a saját telephelyei között, vagy a gyűjtőhelyre, vagy a kezelőhöz szállítja.

Nem kell engedély a háztartásokban keletkező veszélyes hulladéknak a speciális gyűjtőhelyre, hulladékgyűjtő udvarra vagy átvételre jogosult kezelőhöz történő saját járművel végzett szállításához sem.

Veszélyes hulladékok szállítása a veszélyes áruk szállítására vonatkozó külön jogszabályok [38/2009. (VIII. 7.) KHEM rendelet a Veszélyes Áruk Nemzetközi Közúti Szállításáról szóló Európai Megállapodás (ADR) és Mellékletének belföldi alkalmazásáról, a 39/2009. (VIII. 7.) KHEM rendelet a Veszélyes Áruk Nemzetközi Vasúti Fuvarozásáról szóló Szabályzat (RID) belföldi alkalmazásáról.] előírásai szerint végezhető Magyarországon. Amennyiben a veszélyes hulladék a szállítási megállapodások és szabályzatok más osztályának (1–8) előírásai szerint nem sorolható be, akkor a szabályzatok 9. osztályába (különféle veszélyes anyagok és tárgyak), a környezetre veszélyes anyagok csoportjába tartozónak kell tekinteni.

Az ország területén történő hulladékmozgások követésére a veszélyeshulladék-forgalomban részt vevőknek a 98/2001. (VI. 15.) Kormány rendelet – a veszélyes hulladékkal kapcsolatos tevékenységek végzésének feltételeiről – előírásainak megfelelően „SZ”, illetve „K” kísérőjegyeket kell használni.

a hamisított feladóval szétküldött levélszemét miatt a reklamáló levelek tömege zúdul egy ártatlan felhasználóra.

egy folyadék belső súrlódása (Erdey-Grúz T., Schay G.: Elméleti fizikai kémia, Tankönyvkiadó Budapest, 1964), egy folyadék ellenállásának mértéke a nyíró igénybevétellel vagy húzó igénybevétellel szemben (általában kiöntéssel szembeni ellenállást értik ez alatt). Ezt az adatot az emberi egészségkockázat értékelésében használják (folyadékok és előkészítésük aspirációs kockázatot jelent az embereknél, kicsi viszkozitásuk miatt). A REACH regisztrációhoz előírt fizikai-kémiai jellemző 100 tonnánál nagyobb mennyiségben gyártott vagy importált anyagokra. (http://www.prc.cnrs-gif.fr/reach/en/physicochemical_data.html)

a szennyezett talaj magas hőmérsékleten történő megolvasztása, melynek során a talaj szilikátjaiból üvegszerű, amorf vagy kristályos szerkezetű szilárd anyag válik, a szerves szennyezőanyagok deszorbeálódnak és/vagy pirolízissel elbomlanak, a toxikus fémek pedig immobilizálódnak. A vitrifikáció kivitelezhető in situ vagy ex situ formában. in situ vitrifikációt talaj vagy üledék mélyebb rétegében található igen veszélyes anyagok fizikai rögzítésére, stabilizálására használják. ex situ vitrifikációval hasznosítható termékek, kerámiaszerű építőanyagok (díszkavics, burkolólapok) állíthatóak elő. A vitrifikáció 1600-2000 ^oC-on történik, a talajba helyezett elektródák közötti nagyfeszültségű elektromos áram hatására. A pirolízistermékek, a gázok és a pára összegyűjtése és kezelése kapcsolódó technológiákat igényel. Az eljárás magas költségei miatt, célszerű a szennyezett talajt vagy üledéket frakcionálással előkezelni és csak a szennyezőanyagot tartalmazó finom frakciót alávetni vitrifikációnak. Lásd mégtermikus deszorpció, immobilizáció, stabilizáció, égetés, pirolízis.

a víz-keretirányelv 4. cikkének (1) bekezdésében meghatározott környezetvédelmi célkitűzésekkel összhangban a tagállamok célja, hogy megakadályozzák az összes felszíni és felszín alatti víztest állapotának romlását és 2015-re elérjék, hogy az említett víztestek általában véve jó állapotban legyenek. Ezenkívül fokozatosan csökkenteni kell az vízminőség szempontjából elsődleges vegyi anyagok által történő szennyezéseket és a veszélyes anyagok kibocsátásait meg kell szüntetni vagy ki kell iktatni, valamint a felszín alatti vizekben a szennyezőanyag-koncentráció bármilyen jelentős emelkedését megfelelő intézkedésekkel vissza kell fordítani.

az a mű (víziközmű), műtárgy, berendezés, felszerelés vagy szerkezet, amelynek rendeltetése, hogy a vizek lefolyási, áramlási viszonyait, mennyiségét vagy minőségét, medrének vagy partjának állapotát, a vizek kártételeinek elhárítása, a vizek hasznosítása - ideértve a víziközművekkel végzett közüzemi tevékenységgel nyújtott szolgáltatást -, minőségének és mennyiségének megfigyelése, illetve ásványi és földtani kutatások végzése céljából vagy ásványi nyersanyag kitermelése céljából befolyásolja.

a vörösiszapot újrahasználata vagy hasznosítása kiváltaná a tárolást, így a tárolással összefüggő kockázatai is nullára csökkennének.

A vörösiszap eddigi tudásunk szerint széles körben hasznosítható, ezekről adunk áttekintést az alábbiakban:

1. Építőipari hasznosítás, építőanyagkénti alkalmazás

• Cementgyártás
• Aggregátok előállítása
• Tégla, blokktéglák, építőelemek előállítása
• Geopolimerek: aluminiumszilikát alapú geopolimerek a cement kiváltására: Si-O-Al-O-Si-O- váz

2. Vegyipari felhasználás

• Katalizátorok (TiO₂ és Fe₂O₃ tartalom, valamint a nagy fajlagos felület miatt)
• Szorbensek
• Kerámia
• Bevonat
• Műanyagok
• Pigmentek gyártásában

3. Környezettechnológiákban

• Szennyvíz és más elfolyó vizek kezelése
• Savas bányavizek kezelése
• Szennyezett talaj kezelése: fémekkel szennyezett talaj fémtartalmának stabilizálására
• Savas füstgázok és véggázok kezelésére:
           SO₂ elnyeletés lúgos vörösiszapban, semlegísítés céljából
           CO₂ elnyeletés lúgos vörösiszapban: karbonizáció semlegítés és szilárdság javítás céljából

4. Agrárfelhasználás

• Általános talajadalékként
• Talajok pH-normalizálására
• Foszforháztartás javítására, foszforvisszatartás
• Szennyezett talajokra

5. Fémipar, fémfeldolgozás

• Fémvisszanyerés, kinyerés vörösiszapból
• Acélgyártáshoz
• Mikrokomponensek kinyerése

Lásd még vörösiszap összetétele és vörösiszap kockázatai

lásd vulkáni törmelékes kőzetek

a vizsgált zajforrás egyenértékű A-hangnyomásszintjéből korrekciós tényezőkkel számított, a teljes megítélési időre vonatkoztatott érték, amelynek mértékegysége: dB,

Forrás: 27/2008. (XII. 3.) KvVM-EüM együttes rendelet a környezeti zaj- és rezgésterhelési határértékek megállapításáról

a zajforrást jellemző mennyiség. Jele: L _W , vagy L_P . Az index nagybetű, mert a kis betűs index másfajta mennyiség (a hangnyomásszint) jelölésében szerepel. A zajteljesítményszint a zajforrástól ismert távolságban mért zajszintből számítható. Mértékegysége a decibel.

Forrás: www.akuzaj.hu

detergensként alkalmazott kristályos nátrium alumínium szilikát, a természetben előforduló agyagásványokhoz hasonló szerkezetű, módosított szilikát. Számottevő környezeti kockázattal nem rendelkező, környezetazonos anyag, mosószeradalékként, nedvesítőszerként, emulzióstabilizátorként jól alkalmazható. Csatornákban kisebb mérvű kirakódást okozhat. szennyvíztisztítókban 2/3 része a homokfogóban kiülepszik, a finomabb frakció a lebegőanyaggal együtt mozog. A környezetbe kikerülve kisebb átalakulás után vagy változatlan formában az agyagásványokhoz hasonló módon, a környezet szilárd frakcióinak építőkövévé válhat. Toxicitást nem mutat sem vízi sem szárazföldi ökoszisztéma-tagokra. Felszíni vizek sziliciumtartalmát kismértékben növelheti, de ez 0,1 mg/l értékig nem befolyásolja a kovamoszatok szaporodását.