Lexikon
a kísérleti ES jelenti az expozícióbecslés és a kockázatfemérés kiindulópontját. Az átmeneti ES feltételezések sora (felhasználva az expozíció meghatározóit) arról, hogy egy folyamat hogyan zajlik le és milyen kockázatkezelési intézkedéseket alkalmaztak, vagy kellett volna bevezetni. A megismételt kémiai biztonsági értékelés során szükség lehet a kísérleti ES kiigazítására, mígnem azt mutatja, hogy felügyelik a kockázatokat. A végső ES-ek végrehajthatók saját gyártás/felhasználás céljára és/vagy közölni a továbbfelhasználókkal, a biztonsági adatlap mellékleteként.
kísérleti expozíció, amikor az előzetesen kezelt kísérleti állatot kiteszik a vizsgált anyag hatásának az indukciós időszak után azzal a céllal, hogy meghatározzák túlérzékeny módon reagál-e.
talaj mélyebb rétegeit és a talajvizet szennyező klórozott szénhidrogének és peszticidek mikrobiológiai bontása anaerob körülmények között klórlégzésre képes mikroorganizmusok segítségével történhet. Ilyenkor a környezetvédelmi biotechnológia a bontást végző klórlégző mikroorganizmusok számára teremt optimális működési körülményeket, például állandó nulla körüli vagy negatív redoxpotenciált.
kolloid rendszer részecskéinek egyesülése. A koaguláció során a szemcseméret nő, a részecskeszám csökken.
Forrás: MSZ 21460/2–78
egy nagyobb életviszony-csoportra vonatkozó egynemű jogszabályok rendszerbe foglalása, szerves egységbe ötvözése. Eredményét törvénykönyvnek, kódexnek nevezik. A kodifikáció szót tágabb értelemben gyakran használják a jogalkotás folyamatának szinonimájaként. Törvényalkotás, törvénybe foglalás, törvényszerkesztés.
azonos célértékhez és jövőbeni területhasználathoz tartozó megoldási alternatívák egymáshoz viszonyított értékelésére használják, általában olyankor, ha nincs szükség vagy ha nincs elég adat a komplett költség-haszon felmérésre. Az összehasonlíthatóságot fajlagos költségek képzésével biztosítják és ugyanahhoz a célértékhez vezető legkissebb költségű alternatívát választják.
számos mikroorganizmus anyagcseréjében megfigyelhető jelenség, melynek során a mikroorganizmus számára tápanyagul nem szolgáló szubsztrát az un. koszubsztrát biotranszformációja, módosulása, lebontása történik, gyakorta egy másik, tápanyagul szolgáló szubsztrát átalakulásával egybekötve. A koszubsztrátból kometabolizmussal, kooxidációval nyert terméket a mikroorganizmus nem hasznosítja. A jelenség bizonyos enzimek tágabb szubsztrátspecificitásán alapul, vagyis azon, hogy az enzim a szokásos szubsztrátján kívül hasonló térszerkezetű és méretű idegen anyagot is elfogad, elvégzi rajta az átalakítást, de a keletkezett termék nem jut tovább az anyagcsere kapcsolódó reakcióiba energiatermelés, bioszintézis. Igen sok xenobiotikum biodegradációjának bevezető lépése kometabolizmus, kooxidáció . A kometabolizmus, kooxidáció folyamatát környezetvédelmi biotechnológiákban hasznosítják xenobiotikumokat tartalmazó hulladékok vagy szennyezett környezeti elemek pl. talaj, talajvíz, üledék remediációja során. Jól ismert kometabolikus folyamat a klórfenolok, pl. 3,4-diklórfenol bontása Penicillium frequentans fonalas gombával, fenol jelenlétében, vagy a 2,4,6-trinitro-toluol TNT többlépéses kometabolizmus, kooxidációval történő bontása. Ezeken a kometabolikus folyamaton talaj- és talajvízkezelési technológiák is alapulnak. Kezdetben azon a megfigyelésen alapult a kometabolizmust kihasználó technológiaalkalmazás, hogy a szennyzett talajvíz klórozott szénhidrogéntartalma gyorsabban biodegradálódott spontán olyan helyeken, ahol BTEX szennyzettség is volt jelen. Ma már tudatosan alkalmazzák a kometabolizmus jelenségét nehezen bontható klórozott szénhidrogénekkel szennyzett talajvíz biodegradáción alapuló remediációja során.
bioremediációs technológia, mely olyan talajmikroorganizmusok tevékenységén alapul, amelyek a szennyezőanyagot azért képesek bontani, mert az hasonlít, más, ismert szubsztrátokhoz, melyeket a mikroorganizmus képes bontani, ha van mellette egy olyan szubsztrát mely az energiát adja. A központi biokémiai folyamattól eltekintve a technológia egyezik bármely talajbioremediációhoz, az egyetlen különbség, hogy a tápanyagokon kívül energiát szolgáltató anyaggal is el kell látni a bontó mikroflórát. Lásd még kometabolizmus, kooxidáció.
1. elegyek, keverékek alkotóinak arányát kifejező mérőszám. Valamely komponens részaránya - gázban, folyadékban vagy szilárd anyagban - megadható százalékosan, vagy tömeg- ill. térfogati koncentrációban. Százalékosan azt adjuk meg, hogy az elegynek hány századrésze a kérdéses komponens; gázoknál általában térfogatszázalék tf%, folyadékoknál, szilárd anyagoknál tömegszázalék %, mólszázalék mól% vagy atomszázalék használatos. Térfogati koncentráció az oldott anyag tömegét adja meg az oldat térfogatában g/dm3, mg/dm3, μg/dm3 1 dm3=1 liter, de leggyakrabban a komponens tömegét adjuk meg az elegy vagy a keverék tömegében g/kg, mg/kg, μg/kg, ng/kg. Elterjedten alkalmazzák a ppm = part per million és a ppb = part per billion egységeket is, amelyek az adott komponens egymilliomod 10-6 g/g = mg/kg, vagy egymilliárdnyi 10-9 g/g = μg/kg részarányát jelentik az elegyben vagy a keverékben.
2. a környezeti koncentráció alapvetően meghatározza a vegyi anyagok környezeti kockázatát. vegyi anyagok koncentrációja a környezetben nem állandó. A környezetbe kikerülés idő és hely szerinti koordinátáiból kiindulva, a terjedés, a környezeti elemek fázisai közötti megoszlás és a bomlás fizikai, kémiai, biológiai hatásra nagymértékben befolyásolják a környezeti koncentrációt. A vegyi anyag tulajdonságainak, környezetben való viselkedésének, sorsának és a környezet jellegzetességeinek ismeretében a környezeti koncentráció térben és időben előrejelezhető:PEC előrejelzett környezeti koncentráció. Ugyanezen terjedési modell alapján előrejelezhető az elérési idő is. A környezeti koncentráció előrejelzése kiindulhat a vegyi anyag gyártott és/vagy felhasznált mennyiségéből, vagy a környezetben mért koncentrációból.
3. a környezetet szennyező vegyi anyagokra vonatkozó környezeti minőségi kritériumok háttérérték, szennyezettségi határértékek, beavatkozási érték, célértékek is koncentrációként kerülnek rögzítésre törvényekben, rendeletekben, irányelvekben, szabványokban.
a környezettoxikológiai szempontból tesztelendő veszélyes anyag növekvő koncentrációjának kitett tesztorganizmus válasza hatás a vegyi anyag koncentrációjának függvényében ábrázolva. A koncentráció-hatás összefüggés jellegzetes szigmoid alakú görbe, melynek a mérési pontokra történő illesztése, illetve statisztikai értékelése után nyerjük a káros hatás mértékét jellemző kitüntetett pontokhoz tartozó eredményt, vagyis a tesztmódszer végpontját, pl. EC50 vagy NOEC.
a kondenzációt a gőz, illetve a gőzt tartalmazó gáz hőmérsékletének csökkentésével illetve nyomásának növelésével érhetik el.
A hőmérsékletcsökkenés kondenzátorban valósítható meg, amely direkt (közvetlen) és indirekt (közvetett) lehet. A direkt kondenzátorban a hűtő és cseppfolyósítandó anyagok közvetlen érintkezésben vannak, az indirekt kondenzátorban pedig a gőzök és a kondenzátum nem érintkezik a hűtőközeggel.
A levegőtisztaság-védelemben elsősorban a hőmérséklet csökkenés hatására megvalósuló kondenzációt alkalmazzák.
Az alkalmazott direkt kondenzátorok a permetező toronyhoz hasonló permetező kondenzátorok, a folyadéksugár kondenzátorok, amelyek a Venturi-mosónak felelnek meg, a keverő-vagy barometrikus kondenzátorok.
Indirekt kondenzátorként leggyakrabban használt a csőköteges és a léghűtéses kondenzátor.
Forrás: Barótfi István (Ed.): Környezettechnika, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 2000
a REACH törvény megkívánja egy vegyi anyag gyártóitól és importőreitől, hogy működjenek együtt egy-egy vegyi anyag regisztrálásában, és osszák meg az ezzel kapcsolatos munkát és költségeket. Ez a közös munka konzorciumokban folyik, egy-egy vegyi anyag menedzsmentjére konzorciumok alakulnak. ReachCentrum egyik szolgáltatása a REACH konzorciumok szakszerű mendzselése.
Az akkreditációs rendszert környezetvédelmi technológiák verifikációjához használja egy erre a célra létrehozott testület. Az akkreditáció a 761/2011 rendeletben foglaltak szerint történik.
A Bizottság megad néhány, a 761/2001/EK rendelet 9. cikkében foglalt követelményeknek megfelelő, ezért általa elismerendő felülvizsgált nemzetközi szabványt és tanúsító testületekre vonatkozó európai akkreditálási követelményt.
1. az osztrák jogi szabályozásban: a környezetgazdálkodási törvénynek (UMG BGBl.I Nr. 96/2001) a környezetvédelmi hitelesítő szervezetekre és a környezetvédelmi hitelesítő magánszemélyekre alkalmazandó releváns változata;
2. a német jogi szabályozásban: a környezetirányítási rendszerekkel kapcsolatos tanúsító testületek és tanúsítási eljárások akkreditálására vonatkozó iránymutatások; ezen iránymutatásokat a környezet- és természetvédelemért, valamint a nukleáris biztonságért felelős német szövetségi minisztérium, illetve a szövetségi gazdasági minisztérium bocsátotta ki 1996 szeptemberében, és a környezetirányítási és auditálási rendszerről szóló német törvény (Umweltauditgesetz) 21. cikkének megfelelően jóváhagyta őket a Környezetvédelmi Hitelesítő Bizottság;
3. az Európai Akkreditációs Együttműködés (EA) által jóváhagyott és nyilvánosan hozzáférhetővé tett megfelelő iránymutatásokon alapuló azon akkreditálási követelmények, amelyek az alábbi szabványok valamelyikével összhangban akkreditált ISO 14001:2004 tanúsító testületekre vonatkoznak:
a) ISO/IEC 17021:2006 (Megfelelőségértékelés – Követelmények irányítási rendszereket auditáló és tanúsító testületek részére);
b) ISO/IEC 66:1999 Útmutatás (A környezetirányítási rendszerek (EMS) értékelését és tanúsítását/bejegyzését végző testületekre vonatkozó általános követelmények) 2008. szeptember 15-ig.
1972. Stockholm: az Egyesült Nemzetek Szervezetének első környezetvédelmi tanácskozásán 113 nemzet képviselői akciótervet fogadtak el a környezetszennyezés elleni nemzetközi együttműködésről.
1973. Washington: a veszélyeztetett állat- és növényi fajok védelmével foglalkozó konferencián megszületett az ún. Washingtoni Egyezmény, a Veszélyeztetett Fajok Nemzetközi Kereskedelmét Szabályozó Egyezmény (CITES), amely 1975-ben lépett életbe. Az aláíró államok kétévente találkoznak.
1986. Harare: a zimbabwei fővárosban rendezett környezetvédelmi- és fejlesztési konferencián a norvég miniszterelnöknő, Gro Harlem Brundtland arra hívta fel a figyelmet, hogy új irányokat kell adni a fejlesztési politikának, mivel a rövidéletű sikerekre építő politika ártalmas a környezetre. A Brundtland vezetésével felállított ENSZ-bizottság 1987-ben közzétette az ún. Brundtland-jelentést, amely megállapította: nem csak a megnövekedett népesség és ennek munkája változtatja földgolyónk arculatát, hanem hatalmas, mindenki szándékán kívül eső folyamatok zajlanak le az atmoszférában, a talajban, a vizekben, az élővilágban és mindezek egymáshoz való kapcsolataiban. A jelentés hangsúlyozta az országok egyetemes felelősségét a fejlődés ilyen alakulásában, a meglévő nemzetközi gazdasági rend fenntartásában ("fenntartható fejlődés").
1987. Montreal: a kanadai konferencián 46 ország megállapodásra jutott az ózonréteget károsító vegyszerek - elsősorban is a klorfluorkarbon (CFC) - termelési szintjének befagyasztásáról, illetve a huszadik század végéig történő, 50 százalékos csökkentéséről. Az ózonréteg védelméről létrejött ún. Montreali Jegyzőkönyvet mára már több mint 160 ország aláírta. 1990-ben Londonban, 1992-ben Koppenhágában és 1997-ben Montrealban az aláíró államok további szigorításokat vállaltak: előre hozták a halonok és CFC-k felhasználásának teljes tilalmát, és további anyagokat is felvettek a tilalmi listára.
1992. Rio de Janeiro: az ENSZ égisze alatt 178 ország küldöttségének részvételével tartott Föld-csúcs elfogadta a 21. század akciótervét, az Agenda 21 elnevezésű dokumentumot, mely a Föld környezeti állapotát elemzi, és megfogalmazza a környezetromlás megállításának cselekvési programját. A résztvevők többsége aláírta a Föld klímájának megóvásáról, valamint a veszélyeztetett állat- és növényfajok védelméről szóló megállapodást. A kibocsátott ún. Riói Nyilatkozat nem kötelező jellegű dokumentum a környezettel kapcsolatos jogokról és kötelességekről.
1997. Kiotó: a Japánban, 160 ország részvételével megrendezett környezetvédelmi ENSZ-konferencián a globális felmelegedés témaköre állt a középpontban. Megállapodás született arról, hogy az ipari országok 2008 és 2012 között - 1990-hez képest - átlagosan 5,2 százalékkal csökkentik hat, üvegházhatást okozó gáz kibocsátását. A tanácskozáson nagy vita bontakozott ki az ipari államok és a fejlődők csoportja között az ártalmas gázokkal, illetve azok kvótáival folytatandó kereskedelemről.
2000. Montreal: 135 ország képviselője jegyzőkönyvet írt alá a Biológiai Biztonságról, a génkezelt organizmusok biztonságos forgalmazásának szabályozásáról. A dokumentum a legmagasabb szintű ellenőrzés alá helyezte a génkezelt szervezeteket - akár vetőmagokról, akár állati takarmányról vagy emberi fogyasztásra szánt termékekről, akár további feldolgozásra szánt élelmiszeripari alapanyagokról van szó.
2001. Stockholm: a 21. század első átfogó környezetvédelmi megállapodása született meg, amikor a svéd fővárosban megrendezett konferencián 127 ország képviselője 12 tartós, környezeti méreg, organikus szennyezőanyag, (rövidített nemzetközi elnevezéssel: POP) gyártásának és alkalmazásának tilalmáról szóló egyezmény életbe lépéséhez adta hozzájárulását.
2001. Bonn: a Kiotói Jegyzőkönyv életbeléptetésével kapcsolatos utókonferencián - miután az Egyesült Államok visszalépett a ratifikálásától, s Japán és néhány más ország is fenntartásait hangoztatta - 180 ország képviselői kompromisszumos megállapodást fogadtak el: lehetővé tették, hogy az erdősítési programokat messzemenően beszámíthassák az adott országok kötelezettségébe. A megegyezésnek köszönhetően az Egyesült Államok nélkül is hatályba léphet a kiotói egyezmény.
2001. Marrákes: a marokkói városban - a bonni tanácskozás folytatásaként - 167 ország képviselője megállapodott a kiotói klímavédelmi jegyzőkönyv gyakorlati megvalósításáról szóló dokumentum szövegéről, s ezzel elhárult az akadály az okmány ratifikálása elől.
2001. Bonn: a fajok sokféleségéről rendezett konferencián 182 ország képviselője megegyezett a növények és állatok genetikai információinak hasznosításáról. Szabályozták a gének hasznosítását, valamint az ebből származó gazdasági előnyök megosztását az ipari és a fejlődő országok között.
2002. Augusztus 26. és szeptember 4. között rendezte meg az ENSz a dél-afrikai Johannesburgban a Csúcsértekezlet a Fenntartható Fejlődésért elnevezésű, "Rió+10" Föld-csúcsot.
Forrás: MTI Sajtóadatbank
bármely tudományos tevékenység és publikáció felülvizsgálata az elvégzett munka és az eredmények ellenőrzését és bírálatát foglalja magában, amit általában független szakértők végeznek el.
Az életciklus felmérésnél alkalmazott kritikai felülvizsgálat (angolul „critical review”) a nemzetközi szabványok (ISO 14040 és ISO 14044) előírásainak való megfelelést ellenőrzi. Ez kiterjed az alkalmazott módszertani megoldásokra, a felhasznált adatokra, az eredmények értelmezésére és az LCA jelentésre is. A kritikai felülvizsgálat növeli az életciklus felmérés megbízhatóságát és átláthatóságát.
Az életciklus felmérések célja lehet konkurens termékek (áruk, szolgáltatások, technológiák) környezeti szempontú összehasonlító vizsgálata. Ebben az esetben a felmérés eredményei sérhetik egyes iparágak, vagy egyéb piaci szereplők érdekeit. Ilyen esetben különösen fontos az érintett piaci szereplők bevonásával végzett kritikai felülvizsgálat, főként abban az esetben, ha cél az eredmények külső kommunikációja.
más néven lángfotometria, elemanalízisre használt módszer, angol neve után rövidítése FAAS. Az analízis során a porlasztott minta a lángba jut, ahol a gerjesztett atomok és ionok kialakulnak, és adott hullámhosszúságú fényt bocsátanak ki a koncentrációjukkal arányos intenzitással. A láng szénhidrogén, pl. metán, propán, propán-bután vagy acetilén égésekor keletkezik. A leggyakrabban használt láng esetében az éghető gáz acetilén, az égést tápláló közeg levegő. Ezzel 2300 oC lánghőmérséklet alakul ki, ami elég a legtöbb anyag (közel 30 elem) atomizálására. Folyadék minták esetén a mintabevitel oldatporlasztással történik, melynek legelterjedtebb módja a nagy sebességű gázáram segítségével történő pneumatikus porlasztás. A szilárd minták bevitelére alakultak ki az ív-láng, a lézeres és elektrotermikus elpárologtatásos módszerek. (Forrás: Posta József: Atomabszorpciós spektrometria. Debreceni Egyetem, 2008, Kempelen Farkas Digitális Tankönyvtár. www.tankonyvtar.hu/kemia/atomabszorpcios-080904-63) A módszert környezeti minták (talaj, talajvíz, iszap, üledék), hulladék elemtartalmának meghatározására használjuk.
a leggyakrabban alkalmazott gázkromatográfiás detektor (angol neve után "Flame Ionization Detector" közismert rövidítése FID). Az elpárologtatható szerves vegyületek koncentrációjának mérésére alkalmas. Az anyag komponeneseit elválasztó kromatográfiás oszlopról eluálódó anyagokat hidrogén-lángban égeti el. A hangyasav és a formaldehid kivételével minden elpárologtatható szerves vegyületet detektál. Érzékenysége függ a vegyület fajlagos széntartalmától.
olyan meteorológiai helyzet kialakulásának valószínűsége, mely a légszennyező anyagok felhalmozódásának kedvez. A légszennyeződés potenciál előrejelzésénél a talajközeli szélsebességet, a szél magassággal való változását, a keveredési réteg vastagságát és a hőmérsékleti rétegződést veszik figyelembe.
Forrás: MSZ 21460/2–78
a megosztás, angolul „allocation”, általában azt jelenti, hogy valamit (pl. időt, pénzt stb.) felosztunk különböző célokra, illetve hozzárendeljük az egyes célokhoz.
Az életciklus felmérés során előfordul, hogy az életciklust felépítő folyamatoknak (ún. folyamategységeknek) több terméke, mellékterméke van. Ilyenkor a megosztás az adott folyamategység környezeti hatására vonatkozik a termékek között. Ez a gyakorlatban a környezeti hatással összefüggő anyag- és energiafogyasztások, továbbá kibocsátások (ún. bemenő és kimenő áramok) megosztását jelenti. Amennyiben ez a megosztás nem lehetséges a folyamat részletes elemzésével, azaz az egyes termékek előállításához tartozó valós bemenő és kimenő áramok meghatározásával, akkor szükség van megosztási szabály alkalmazására. Ennek során valamilyen szabályt alkalmazva, pl. a termékek tömege, energiatartalma, egyéb fizikai tulajdonsága, vagy ára alapján osztjuk meg a bemenő és kimenő áramokat.
Például a kőolaj finomítás összetett folyamatának több terméke van (benzin, gázolaj, fűtőolaj stb.). Az egyes termékek között megoszthatjuk a bemenő kőolaj mennyiségét a termékek tömege alapján. Egy másik megosztási szabály lehet az, ha a termékek energiatartalma alapján osztjuk meg a kőolaj mennyiségét, mivel ez a tulajdonság reálisabb összefüggésben van a termékek használatánál meghatározó energiatartalommal.
Az választott megosztási szabály hatással lehet az életciklus felmérés eredményeinek megbízhatóságára, ezért érdemes összehasonlítani a különböző megosztási szabályokkal kapott eredményeket (ld. életciklus értelmezés).
a kémiai kivonásnak az a változata, amikor szerves fázissal töltött polipropilén membrán-csomagot (egy membránnal határolt zacskó vagy tartály) helyeznek a vizes minta oldatába A vízben lévő szerves komponensek átjutnak a membránon és beoldódnak a szerves oldószerfázisba. Automata mintaadagoló segítségével a membrán belsejéből történik a mintavétel. Kromatográfiás meghatározási módszerek mintaelőkészítési módszere. Tipikus alkalmazásai: extrahálható szénhidrogének (EPH), policiklikus aromás szénhidrogének (PAH), fenolok, peszticidek, PCB-k extrakciója vízből vagy vizes szuszpenzióból. Különösen szennyezett vizes minták mérésére alkalmas. (Forrás: B. Hauser, M. Schellin, and P. Popp: Membrane-Assisted Solvent Extraction of Triazines, Organochlorine, and Organophosphorus Compounds in Complex Samples Combined with Large-Volume Injection-Gas Chromatography/Mass Spectrometric Detection. Anal. Chem. 76, 6029-6038, 2004)
1. mikroorganizmusok anaerob anyagcserefolyamata, melynek során az energiatermeléshez hidrogént és széndioxidot használnak fel, miközben metánt termelnek metanogenézis. A földi ökoszisztémában széles körben elterjedt, természetes folyamat. A Föld légkörének metántartalma az elmúlt évszázadban megduplázódott, manapság évente 1-2%-kal növekszik. A metántartalom 83 %-a ered biológiai folyamatokból. A metán környezeti kockázata, az CO2-hoz képest 20-szoros üvegházhatást előidéző hőelnyelésével függ össze. Az antropogén eredetű üvegházhatás 13-15 %-áért felelős a metán. A metán fermentációért az obligát anaerob acetogén Clostridium acetogenum és metanogén baktériumok felelősek. A metanogén baktériumok között megkülönböztetünk CO2-t asszimilálókat Methanobacterium, Methanococcus, Methanospirillum, stb. és acetátot felhasználókat Methanosarcina, Methanotrix. A környezetben metán fermentáció a holt szervesanyagok rothadása, rizsföldeken, mocsarakban, édesvízi tavakban és a kérődzők emésztése során, bélrendszerükben játszódik le. A kérődzők bendőmikroflórája olyan összetett mikróbaközösség, mely a metán fermentáción kívül ecetsav, propionsav és vajsav fermentációt is végez. Az emberek kb. 30%-ának bélrendszerében folyik metán fermentáció, metántermelő mikroflóra jelenlétének köszönhetően. - 2. metán fermentáció felhasználása környezetvédelmi biotechnológiában rothasztás, metán, ill. biogáz előállítására. Ezekben a technológiákban a metanogén mikroorganizmusok bonyolult mikrobaközösség tagjaként végzik a soklépcsős bontási folyamat utolsó lépését a metán fermentáció. Az anaerob metanogén baktériumok előnyösen használhatóak hulladékok megsemmisítésével egybekötött biogáz előállításra, mert igen kis mennyiségű sejtanyag 10 % előállítása mellett nagy mennyiségű biogáz termelésre 80-90% képesek, ez a hulladék mennyiségének 10-ed részére csökkentését jelenti.
a metil-tercier-butiléter, MTBE (összegképlete C5H12O) illékony, gyúlékony, színtelen, jellegzetes szagú, vízzel nem elegyedő folyadék. benzin adalékként 1-2%-ban használják az oktánszám növelésére, a szénmonoxid kibocsátás csökkentésére. Illékony, ezért gyorsan párolog a nyitott tartályokból és a szennyezett felszíni vizekről, gőze általában kimutatható a levegőben. Vízben sokkal jobban oldódik (5-7%), mint a szénhidrogének, ezért a talajba kerülve sokkal gyorsabban szétterjed, és könnyen szennyez be nagy területeket, pl. az üzemanyagtöltő állomások környékén. Átmenetileg megkötődik az üledék vagy talaj szemcséin. Napsütés hatására gyorsan lebomlik, de a felszín alatti szennyezettség tartósan megmarad. Növényekben, állatokban nem akkumulálódik jelentősen. Gőzének belégzése orr- és torok-nyálkahártya irritációt, fejfájást, hányingert okoz. Lenyelése az emésztő rendszer, máj, vese és idegrendszer károsodását okozhatja. rákkeltő hatása nem bizonyított. Az ivóvízben megengedett koncentráció (Amerikai Környezetvédelmi Hatóság, EPA) 3 mg/L, a munkahelyi levegőben megengedett koncentráció (American Conference of Governmental Industrial Hygienists, ACGIH) 40 ppm. (Forrás: Amerikai Toxikus Anyagok és Betegségek Regisztere, ATSDR, www.atsdr.cdc.gov)
talajkezelési technológia alapját képező mikrobiológiai és növényi együttműködés. mikroorganizmusok és növények képesek mind szerves, mind szervetlen szennyezőanyagok immobilizálására, stabilizálására. Az immobilizáció történhet az élőlény szervezetében vagy a szervezeten kívül, magában a talajban. Az immobilizáció egyik formája az, amikor az élőlények sejtjeikbe építik be a szennyezőanyagot miután kivonták a talajból, üledékből. Ez a folyamat a természetben izolálatlanul nem hasznos, hiszen a szennyezőanyag az élőlény pusztulásával visszakerül a körforgalomba, de még káros is lehet, ha körforgása közben bekerül a táplálékláncba. Ugyanakkor mesterségesen izolálva a folyamatot a környezettől, hasznos technológia válhat belőle: ezen alapul a fitoextrakció és a rizofiltráció: ilyenkor a növényben immobilizált fémek egy kapcsolódó technológiában ártalmatlaníthatóak.
Spontán is lejátszódó, de akár tudatosan használható és irányítható folyamat a redoxpotenciál csökkentése a levegő oxigén párhuzamosan történő felhasználása révén. Mesterséges adalékként talajba juttatott energiaforrás mindig aktiválja a helyi mikroflórát. Ha nem gondoskodunk levegőztetésről, akkor először elfogy a talajlevegő oxigénje, majd az alternatív légzési formák beindultával elfogynak az alternatív légzésformák oxigénforrásai nitrát, szulfát, végül teljesen anaerob körülmények teremtődnek. A negatív redoxpotenciál mellett eltolódnak a kémiai formák egyensúlyai, ez bizonyos szennyezőanyagoknál, pl. toxikus fémeknél kémiai immobilizációhoz, mozgékonyságcsökkenéshez, biológiai hozzáférhetetlenséghez vezet.
A növények extracelluláris anyagot termelve képesek bizonyos szennyezőanyagok rhizoszférában történő kicsapására.
Egyes mikroorganizmusok extracelluláris poliszaccharidokat termelve csapják ki a fémeket a sejten kívüli térben. Vízkezelés, vagy in situ talajkezelés során hasznosíthatjuk ezt a folyamatot, ha a fémeket megkötő növényzetet el tudjuk távolítani gyökerestől a környezeti elemből.
Más mikroorganizmusok a sejten belül kötik meg, majd a sejtfalba és a membránba építik be a szennyezőanyagokat, ezáltal védve saját magukat a toxikus hatású szennyezőanyag anyagcseréjükbe kerülésétől. Ez a környezetben haszontalan folyamat - a védekező organizmustól eltekintve - akkor használható technológiaként, ha a sejtek elkülöníthetőek a szennyezett környezeti elemtől, tehát elsősorban vizek kezelésére ajánlható.
Szennyezett vizek üledékének felszínén egy idő után humuszréteg alakul ki a belehullott szerves anyagoktól humuszlepény, mely kettős hatású. Egyrészt fizikailag izolálja az alatta lévő szennyezett réteget, másrészt az így létrejövő anaerob körülmények közt a redoxpotenciál megváltozásával a fémek oldhatatlan szulfid formába MeS kerülnek. Utóbbi állapotot stabilizálhatják a szulfátlégzést alkalmazó baktériumok, melyek vagy honosak, vagy oltóanyagként betelepíthetőek a szulfát-veszélyt jelentő talajokba vagy üledékekbe, az izoláció alá. A Thiobacillusok tevékenységének megakadályozására szulfátredukáló baktériumok telepíthetőek a szennyezett területre, a talajba vagy az üledékbe. Ilyen mikroorganizmusok az obligát anaerob Desulfovibrio, Desulfotomaculum, Desulfuromonas autooxidans, amelyek a szulfátot oldhatatlan szulfiddá alakítják. A baktériumok működéséhez anaerob körülményekre van szükség, tehát ez vagy felszíni vizek mélyebb rétegeiben, mocsaras területeken vagy légmenetesen lezárt talajokban alkalmazható mikrobiológiai stabilizálási módszer.
fitostabilizáció céljából a területet a szennyezőanyagot tűrő növényfajokkal ültetik be, megakadályozva ezzel a szennyezőanyag szél vagy víz útján történő továbbterjedését. Rhizofiltráció esetén a felszíni vizekből és/vagy a vízzel elárasztott talajból a gyökérzóna kiszűri, felveszi, elbontja, vagy megköti a szennyezőanyagot. A növények gyökérrendszere igen nagy területet hálóz be, nagy felületet biztosít a gyökér-mikroflóra működésének. A gyökjérmikroflóra által mineralizált szerves anyagokat a növények flhasználják. Ha akkumulálható toxikus fémek is vannak a rendszerben és ezek a növény föld feletti részében akkumulálódnakk, akkor a növényi anyagot veszélyes hulladékként kell kezelni: betakarítás után égetés, majd a hamu veszélyes hulladéklerakóban történő elheyezése vagy más módon történő ártalmatlanítáa, esetleg hasznosítása. A hamuból a fémtartalom kioldható vagy stabilizálandó.
lásd aerob oxidáción alapuló talajbioremediáció és
lásd anaerob+oxidáción+alapuló+bioremediáció" target="_blank">anaerob oxidáción alapuló bioremediáció.
lásd anaerob+redukción+alapuló+bioremediáció" target="_blank">anaerob redukción alapuló bioremediáció.
olyan talajremediációs technológia, melyben a szennyezőanyag immobilizálása a talajban mikrobiológiai közreműködéssel történik. A hasznosuló mikrobiológiai folyamat eredménye lehet közvetlenül vagy közvetetten immobilizációhoz vezető változás, pl. mikrobiológiai átalakítás, biológiai oxidáció vagy redukció, bioszorpció, stb. de lehet a környezeti paraméterek, például a pH vagy a redoxpotenciál biológiai okokra visszavezethető megváltozása pl. szulfátlégzés és ezen megváltozott körülmények között spontán lejátszódó kémiai reakció fémszulfidok keletkezése.
kémiai analízist, pl. kromatográfiás meghatározást megelőző mintaelőkészítési technika. Rövidítése angol neve (Micro Extraction by Packed Sorbent) után: MEPS. A szilárd fázisú extrakció miniatürizált formája. A MEPS hegy (kartridzs) 2-3 mg szilárdfázisú töltetet tartalmaz, amely lehet C2, C8, C18, ioncserélő, vagy módosítatlan szilikagél. Ezt a hegyet csatlakoztatjuk 10-250 mikroliteres, esetleg nagyobb térfogatú fecskendőhöz. Az oldatformájú vizsgálandó minta fecskendőn történő átszívásakor a célvegyületek szorbeálódnak a fecskendő tűbe töltött szorbeáló képességű mintavevő anyagon, az állófázison. Az átszívások számának növelése emeli az extrakciós hatásfokot. A szorbens jól megválasztott oldószerrel történő átmosásával a zavaró anyagok és a mátrix egy részét eltávolíthatjuk, ezután a szorbensről közvetlenül injektálhatjuk a mintát LC vagy nagytérfogatú GC injektorba. Jól automatizálható mintaelőkészítő művelet. Tipikus alkalmazásai: PAH vegyületek, növényvédőszer-maradványok, PCBk meghatározása vizes mintákban. (Forrás: www.labhut.com/docs/static/autosamplers/meps.pdf)
a kémiai kivonásnak az a változata, amikor mikrohullámú energia közlésével segítjük a folyamatot. Például, talajok szennyezőanyagainak kivonása analízist megelőzően történhet mikrohullámú extrakcióval. A folyamat gyorsabb, mintha nem közölnénk mikrohullámú energiát a rendszerrel, gazdaságosabb, mert kevesebb oldószert használ, emiatt a környezetet is kevésbé szennyezi. A készülék drága, de több ezer extrakció elvégzésére képes, szoftverrel vezérelt, a körülmények pontosan tarthatóak, jól reprodukálható eredményekre vezet.
szerves anyagot szervetlenné alakítani, ezáltal a növényEK számára ismét felvehető állapotba hozni. A földi biogeokémiai ciklus jellemzője, hogy az elemek körforgásában váltják egymást a élő és holt, a szerves és a szervetlen elemformák. A talajból vízből felvett szervetlen anyagokból a növények és a fotoredukcióra képes baktériumok ismét szerves anyagot szintetizálnak a napenergia befogásával. Ezek a szerves anyagok cukrok, zsírok, fehérjék, nukleinsavak, stb. az élőlény pusztulása után visszakerülnek a talajba vizekbe és ott a talajlakó állatok férgek, majd a gombák felaprítják, végül a talaj mikroorganizmus-közösségei teljesen biodegradálják, miközben a táplálékul elfogyasztott holt szerves anyagból, mint redukált szubsztrátból energiát nyernek. Ha sikerül teljesen eloxidálni a szerves anyagot, akkor co2, és víz, illetve szervetlen N, P és S-vegyületek keletkeznek, melyek a növények által felvehető formák, így ismét beépülhetnek a növények által szintetizált szerves vegyületekbe. Ha túl sok a mineralizálandó szerves anyag a talajmikroflóra kapacitásához képest, akkor a szerves anyagok nem mineralizált hányada kondenzációs és polimerizációs reakciókon keresztül humusszá alakul.
A szerves hulladékok és szennyezőanyagok ugyanezen az útvonalon semmisülnek meg, feltéve, hogy nem akadályozzák vagy állnak ellen a talajmikroflóra biodegradációs tevékenyégének. Az akadályt a szennyezőanyag káros hatása, például toxicitása jelentheti, az ellenállást pedig kémiai szerkezete, biológiai hozzáférhetetlensége, perzisztenciája.
POP (perzisztens szerves szennyezőanyagok) meghatározásának mintaelőkészítő lépése. Angol neve után (Accelerated Solvent Extraction) rövidítése: ASE. A minta lehet bármilyen szilárd minta: talaj, üledék, élelmiszer, textil, hulladék, biológiai minták, hamu, stb. Az extrakciót emelt hőmérsékleten végezzük, mert a vegyületek oldékonysága így nagyobb, pl. az antracén oldékonysága 13-szorosra nő, ha 50 °C -ról 150 °C -ra növeljük a hőmérsékletet. Ez nagyobb diffúziós sebességet is jelent, tehát az extrahálandó komponens hamarabb jut el a két fázis határfelületére ill. onnan az extrahálószerbe. További előny, hogy a viszkozitás csökken, minek következtében az extrahálószer könnyebben jut a minta pórusaiba. A nyomás emelése pedig azt teszi lehetővé, hogy az extrahálószer forráspontja feletti hőmérsékleten végezzük az extrakciót és az oldószer jobban behatoljon a pórusokba. (Forrás: MOKKA 582. számú adatlap)
a kétfázisú talajban vagy a biológiai reaktív résfalban folyó biológiai folyamatok, elsősorban a biodegradáció, hacsak nem levegőztetjük intenzíven a telítetlen talajt, mindig csökkent redoxpotenciálon mennek végbe: az aerob légzésre jellemző + 0,8 V redoxpotenciálhoz képest kb. + 0,4 V értéken folyik a nitrátlégzés, még kisebb redoxpotenciálon a szulfátlégzés, a karbonátlégzés, pedig negatív redoxpotenciálon. A két- és háromfázisú talaj határán, ahol a víznél könnyebb szénhidrogén típusú szennyezőanyagok általában elhelyezkednek, a talajmikroorganizmusok nitrátlégzése dominál. Ezért, ha a talajvízben vagy a kétfázisú talajban folyó (természetes körülmények között már megindult) biodegradációt szeretnénk intenzifikálni, azt nitrát adagolásával és kiegyensúlyozott tápanyagellátással érhetjük el. Ezt a biotechnológiát is úgy lehet optimumon vezetni, ha folyamatosan mérjük a talajvíz nitrát- és tápanyagtartalmát, a pH-t és a redoxpotenciált, valamint a biológiai bontás indikátorait. A folyamatos technológiamonitoring teszi lehetővé a technológia szabályozását. Akár automatikus szabályozási megoldások is beépíthetőek.
az ammónia (vizes oldatban ammónium ion formában) aerob biológiai oxidációja nitriten keresztül nitráttá, energia nyerés céljából. A nitrifikáció két lépését két baktériumcsoporthoz köthetjük: az ammónium-oxidálókhoz és a nitrit-oxidálókhoz. A vizekben, szennyvizekben és a talajban a szerves anyagok bontásából és a műtrágyákból is ammónia szabadul fel, melyet, mint redukált szubsztrátot nitritté oxidálva energiatermelésre hasznosítanak a Nitroso- prefixel jelölt baktériumfajok (Nitrosomonas, Nitrosococcus, Nitrosospira, Nitrosolobus, stb.). A nitritből nitráttá oxidálók a Nitro- prefixxel jelöltek (Nitrobacter, Nitrococcus, Nitrospina, Nitrospira, stb. A nitrifikáló baktériumok lassan nőnek, tevékenységük igen fontos a talajban, ahol a holt szerves anyagok biodegradációjakor keletkezett ammóniából a növényEK számára felvehető nitrátokat képeznek. Másik pozitív szerep, hogy a keletkező salétromsav a növényEK számára fontos tápanyagok kioldását segíti a talajban. Amennyiben túl sok az ammónia vagy pazarló műtrágyázást alkalmaznak, és ennek megfelelően a növényi igényhez képest többlet nitrát van a talajban, a felszín alatti vizek elszennyeződésének kockázata megnő. Felszíni vizekben a vízi növények abnormális elszaporodásához vezet.
a normalizálás általában azt jelenti, hogy bármely dolgot bizonyos szabályok figyelembevételével kezelünk, mely alapján szabályszerű, „normalizált” állapotba hozunk.
Adatkezelés esetén a normalizálás során az adatokat összehasonlíthatóvá, „együtt kezelhetővé” tesszük valamely szabályszerűség alapján.
Az életciklus felmérés esetében a normalizálás során a vizsgált környezeti problémákat kifejező hatáskategóriákra kapott jellemzési értékeket viszonyítjuk egy választott referencia-rendszer jellemzési értékeihez. Ez a referencia általában egy adott földrajzi terület egésze (pl. Európa, Magyarország stb.), vagy ezen belül az egy főre eső rész.
A gyakorlatban tehát normalizálási faktorokra van szükség, amelyek a válaszott referencia rendszer jellemzési értékeivel arányosak. Az ezekkel a faktorokkal normalizált eredmények minden egyes hatáskategóriára kifejezik, hogy az életciklus felmérésben vizsgált termék mennyiben járul hozzá a választott referencia-rendszer környezeti hatásához, mialatt betölti funkcióját. Ezzel az egyes hatáskategóriák normalizált értékei összehasonlíthatókká (de nem összeadhatókká) válnak.
Tegyük fel például, hogy az életciklus felmérésben vizsgált termék globális felmelegedést okozó lehetséges hatása 10 kg szén-dioxid egyenértéknek adódik a jellemzés során. Ha Európát vesszük a normalizálás referencia-rendszernek, akkor az Európában kibocsátott üvegházhatású gázok kg szén-dioxid egyenértékben kifejezett teljes globális felmelegedési potenciáljához kell viszonyítanunk a 10 kg szén-dioxid egyenértéket. A normalizált eredmény a két érték hányadosa lesz. Ugyanilyen számítást kell elvégezni a többi hatáskategóriára is.
A normalizálás az életciklus felmérés nem kötelező, opcionális lépése.
Alkalmazott életciklus felmérés során általában olyan kész adatbázisokat használunk, amelyek tartalmazzák az egyes hatáskategóriákhoz tartózó normalizálási faktorokat megfelelő irodalmi forrásokra hivatkozva.
érett, riboszómákat már nem tartalmazó eritrocita, amely a riboszómákra szelektív festéssel különböztethető meg a polikromáziás eritrocitától.
a nyilvánvaló toxicitás a toxikológiai tesztekben a vizsgálandó anyag beadását követően jól látható mérgezési tüneteket leíró általános kifejezés, amelynél a következő legmagasabb rögzített dózis esetében a legtöbb állatnál súlyos fájdalom vagy súlyos szorongás tartós jelei, elhullásközeli, vagy valószínű elhullás várható.
erősen módosított, illetőleg mesterséges felszíni víztesten várhatóan kialakuló és állandóan fenntartható életközösség, valamint egy vagy több hasonló természetes vagy természeteshez közeli élőhelyre jellemző élőlény-együttes minőségi és mennyiségi jellegű összehasonlítása alapján meghatározható, továbbá osztályozható állapota.
ökológiai remediáció alatt olyan technológiákat értünk, melyek a növények, a talaj és talajmikroorganizmusok, elsősorban a rhyzoszféra (gyökér és a vele együttműködő mikroorganizmusok) együttműködését feltételezik. Ezek olyan technológiák, melyek a természetes ökoszisztémákhoz hasonlóan működnek, azok mesterségesen kialakított részeként integrálódnak a természetes környezetbe. Ezen mesterséges ökoszisztémák szerepe, hogy kompenzálják a vegyi anyagok, a szennyezett környezeti elemek vagy fázisok káros környezeti hatásait. Hatékony működésükről a remediációs célokra létrehozott mesterséges ökoszisztéma tervezőjének kell gondoskodnia, a rendszer víz- és elemkörforgalmának megfelelő "méretezésével". Ez azt jelenti, hogy a remediációs célú mesterséges ökoszisztéma képes legyen a rendszerbe befolyó és elfolyó víz, a vízben oldott szerves és szervetlen anyagok, szennyezőanyagok kiegyensúlyozott hasznosítására, illetve ártalmatlanítására, miközben a növények biomasszát termelnek, a mikroorganizmusok mineralizálják a szerves anyagokat és tápanyaggal látják el a növényeket, a talaj tápanyagtartalma és humuszartalma pedig a szezonális és klimatikus viszonyoknak megfelelően egyensúlyba kerül.
Ökológiai remediációt alkalmazhatunk szennyvizek kezelésére, tavak, víztározók, lápok és mocsarak remediálására és egészséges fenntartására, hulladéklerakatok komplex rahabilitációjára, és remediációjára, csurgalékok kezelésére, mindenféle szennyezett és leromlott talaj remediálására és minőségének hosszútávú fenntartására.
Az ökológiai remediáció környezethatékony és költség-hatékony módon képesek helyreállítani, meggyógyítani vagy megvédeni vízbázisainkat, felszíni és felszín alatti vizeinket, tavakat, folyókat, a tengert, hosszútávon biztosítva a környezet megfelelő minőségét, a vizek és a talaj élőhelyként való működését, a fajok diverzitását.
Az ökológiai remediáció vagy röviden ökoremediáció tárgykörbe tartozik a mikroflóra működésére alapozó bioremediáció, a fitoremediáció, - amit egyre gyakrabban neveznek növény-mérnökségnek (phytoengineering), és növényeket hasznosító technológiákat értünk alatta -, az egyre terjedő remediációs célú mesterséges tavak, aerob és anaerob lápok, reaktív talajzónák.
a vegyi anyagok azon káros hatása, mely az ökoszisztéma tagjait, közösségeit vagy teljes ökoszisztémákat érint. A humán toxicitástól eltérően az ökoszisztéma-tagok kitettsége, expozíciós útvonalaik komplexebbek, pl. a vízi ökoszisztéma tagjai teljes testfelületükkel érintkeznek a szennyezett közeggel, hasonlóképpen a talajlakó vagy üledéklakó élőlények. A szennyezett közeg nem csak testfelületüket, de gyakran emésztőrendszerüket is 100%-os mennyiségben (pl. giliszták talajemésztése) veszélyezteti. A felvett szennyezőanyag-mennyiség nem kontrollálható, nem mérhető, emiatt az ökoszisztémára vagy annak tagjaira gyakorolt hatást nem szennyezőanyag-dóziban, hanem a szennyezett közeg mennyiségében, illetve a szennyező vegyület ismeretében szennyezőanyag-koncentrációban adjuk meg.
a REACH rendelet értelmében alkalmazandó ÖKOTOXICITÁSI TESZTEKET a BIZOTTSÁG 440/2008/EK rendelete (2008. május 30.) listázza, melyet a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH) szóló 1907/2006/EK európai parlamenti és a tanácsi rendelethez állítottak össze.
(1) Az 1907/2006/EK rendelet értelmében közösségi szinten vizsgálati módszereket kell elfogadni olyan vizsgálatokat illetően, amelyek szükségesek az egyes anyagok lényegi tulajdonságaira vonatkozó információk megszerzéséhez.
(2) A veszélyes anyagok osztályozására, csomagolására és címkézésére vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről szóló 67/548/EGK tanácsi irányelv (2) V. melléklete megállapította az anyagok és készítmények fizikai és kémiai tulajdonságainak, toxicitásának, valamint ökotoxicitásának meghatározására szolgáló módszereket. A 2006/121/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 2008. január 1-jei hatállyal törölte a 67/548/EGK rendelet V. mellékletét.
(3) A 67/548/EGK rendelet V. mellékletében szereplő vizsgálati módszereket bele kell foglalni ebbe a rendeletbe.
(4) E rendelet nem zárja ki más vizsgálati módszerek használatát, feltéve hogy alkalmazásuk összhangban van az 1907/2006/EK rendelet 13. cikkének (3) bekezdésével
(5) A vizsgálati eljárások során az állatok helyettesítésére, illetve a felhasználásuk csökkentésére és finomítására vonatkozóelveket teljes mértékben figyelembe kell venni a vizsgálati módszerek kidolgozásakor, különösen akkor, ha az állatkísérletek kiváltására, számának csökkentésére vagy finomítására alkalmas, hitelesített módszerek rendelkezésre állnak.
(6) E rendelet rendelkezései összhangban vannak az 1907/ 2006/EK rendelet 133. cikkével létrehozott bizottság véleményével, ELFOGADTA EZT A RENDELETET:
1. cikk
Az 1907/2006/EK rendelet céljából alkalmazandó vizsgálati módszereket e rendelet melléklete állapítja meg.
2. cikk
A Bizottság szükség esetén felülvizsgálja az e rendeletben foglalt vizsgálati módszereket a gerinces állatokon végzett kísérletek helyettesítése, számának csökkentése és finomítása érdekében.
3. cikk
A 67/548/EGK irányelv V. mellékletére történő hivatkozásokat az e rendeletre való hivatkozásként kell értelmezni.
4. cikk
Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő kihirdetését követő napon lép hatályba. Rendelkezéseit 2008. június 1-jétől kell alkalmazni.
A REACH TÖRVÉNY SZERINT ALKALMAZANDÓ ÖKOTOXICITÁSI TESZTEK
C.1. Akut toxicitás hal esetében
C.2. Daphnia-fajok akut immobilizációs vizsgálata
C.3. Alganövekedés-gátlási vizsgálat
C.4. A „gyors” biológiai lebonthatóság meghatározása
I. Rész általános
II. Rész. Doc (oldott szerves szén) csökkenésének vizsgálata (c.4-a. Módszer)
III. Rész. Módosított oecd-vizsgálat (doc-csökkenés) (c.4-b. Módszer)
IV. Rész. CO2-fejlődés-vizsgálat (c.4-c. Módszer)
V. Rész. Manometrikus respirometriás mérés (c.4-d. Módszer)
VI. Rész. Zártpalack-módszer (c.4-e. Módszer)
VII. Rész. Miti-vizsgálat (c.4-f. Módszer)
C.5. Lebomlás – biokémiai oxigénigény
C.6. Lebomlás – kémiai oxigénigény
C.7. Lebomlás – abiotikus lebomlás: hidrolízis a ph függvényében
C.8. Toxicitás földigilisztákra
C.9. Biológiai lebomlás – zahn–wellens vizsgálat
C.10. Biológiai lebomlás – eleveniszap-szimulációs vizsgálat
C.11. Biológiai lebomlás – eleveniszap-légzésgátlási vizsgálat
C.12. Biológiai lebomlás – módosított scas-vizsgálat
C.13. Biokoncentráció vizsgálata: átfolyásos hal vizsgálat
C.14. Halivadékok növekedési vizsgálata
C.15. Rövid távú toxicitási vizsgálat halembriókkal és hallárvákkal
C.16. Háziméh – akutorálistoxicitás-vizsgálat
C.17. Háziméh – akutkontakttoxicitás-vizsgálat
C.18. Kémiai anyagok talajon történő adszorpciójának vizsgálata egyensúlyi rendszerben
C.19. Adszorpciós együttható becslése talajon és szennyvíziszapon nagyhatékonyságú folyadékkromatográfiával (HPLC)
C.20. Daphnia magnán végzett reprodukciós vizsgálat
C.21. Talajlakó mikroorganizmusok: nitrogén-átalakítási vizsgálat
C.22. Talajlakó mikroorganizmusok: szénátalakítási vizsgálat
C.23. Aerob és anaerob átalakítás a talajban
C.24. Aerob és anaerob átalakítás vízi üledékrendszerekben