Lexikon

vegyi anyagok toxikus anyagok, veszélyes anyagok, xenobiotikumok keverékének olyan együttes hatása, melynek mértéke egyszerű összeadással kapható meg az egyes összetevők hatásaiból, tehát az egyes komponensek se nem erősítik, se nem gyengítik egymás hatását lásd még szinergizmus, antagonizmus.

vegyi anyagok bőrszenzitizáló hatásának tesztelését az OECD 406/92 útmutató tartalmazza. A tesztállat tengerimalac, a tesztelésre kétféle mmetodikát alkalmaznak a maximalizáló tesztet és a Buehler tesztet, melyek az állatok számában és a kezelések közötti napok számában különbözik.

A tesztről a KÖRINFO tudásbázisban az alábbi címeken olvashatunk:

https://enfo.hu/etanfolyam/4950

http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:L:2008:142:0001:0739:HU:PDF - 202. oldalon.

a környezettoxikológiai szempontból tesztelendő veszélyes anyag növekvő mennyiségének kitett tesztorganizmus válasza hatás a vegyi anyag mennyiségének függvényében ábrázolva, mely jellegzetes szigmoid alakú görbét eredményez. A szigmoid illesztése a mérési pontokra, illetve más statisztikai értékelése után nyerjük a káros hatást jellemző kitüntetett pontokhoz tartozó dózisértéket, pl. ED₅₀ vagy NOEL.

olyan változás a testi funkciókban vagy sejtszerkezetben, mely betegséghez vagy egészségproblémákhoz vezet.

az életciklus hatásvizsgálat az életciklus felmérésben használt kifejezés.

Az életciklus hatásvizsgálat a teljes életciklus során a nyersanyagok (pl. ásványi anyagok, energiaforrások) természetből történő kivonásával és a különböző anyagok természetbe történő kibocsátásával (pl. lég-, víz, talajszennyezőkkel) járó lehetséges környezeti hatásokat számszerűsítő eljárás.

Az életciklus hatásvizsgálat azután következik, hogy összegyűjtöttük, feldolgoztuk és dokumentáltuk a vizsgált életciklusra vonatkozó adatokat (ld. életciklus leltárelemzés). Az életciklus hatásvizsgálat lépései a következők:

• osztályozás és jellemzés, amellyekkel a különböző nyersanyagok és kibocsátások (ún. bemenő és kimenő áramok) együttes, aggregált hatása fejezhető ki bizonyos környezeti problémákkal összefüggésben (pl. globális felmelegedés, eutrofizáció, ökotoxikusság stb, melyek az ún. hatáskategóriák),
• normalizálás, amellyel az egyes környezeti problémákra kapott eredmények összehasonlíthatókká tehetők,
• súlyozás, amellyel az egyes környezeti problémákra kapott eredmények összevonhatókká válnak, azaz egy számmal tudjuk kifejezni a környezeti hatást.

Az életciklus hatásvizsgálat gyakorlati jelentősége, hogy a leltárelemzés során kapott hosszú lista, amely a bemenő és kimenő áramok mennyiségét tartalmazza, az eljárás során néhány mutatóvá alakítható. Ezek a mutatók könnyen kezelhetőek és kifejezik az életciklus lehetséges környezeti hatását.

a kockázatmenedzsment és a kockázatcsökkentési módszerek alkalmazásának gazdasági hatásai is vannak, ezeket már a kockázatcsökkentési módszer kiválasztásakor figyelembe kell venni. A kockázatmenedzsmenttől, illetve a kockázatcsökkentési célú beavatkozástól elvárjuk, hogy gazdasági hasznot is hozzon, a kezelt terület, a talaj értéke nőjön, használati értéke javuljon.
A remediációs tevékenység hasznai szélesebb körben is jelentkeznek így a gazdasági hasznokon kívül környezeti hasznai és szociális hasznai is vannak. A szűken vett elsődleges gazdasági haszon a terület értékének növekedéséből és jövőbeni használatából eredő haszonból tevődik össze. A tágabban értelmezett gazdasági hasznok közé tartozó tételek egy része kifejezhető pénzben, más része viszont nem. Ilyenek az atmoszféra/levegő, a vizek és a föld/talaj állapotának és funkciójának megörzése vagy javítása és a szociális hasznok. A pozitív és negatív gazdasági hatások a kiválasztott kockázatcsökkentő megoldásoknál nagymértékben eltérhetnek, így pl. a felhasznált energia mennyisége és költsége, mint elsődleges költség mellett felmerül a meg nem újuló energiaforrások felhasználásának mértéke és az ezzel okozott pénzben ki nem fejezhető kár.

mutagén és a –>karcinogén–< hatással rokon, de annál tágabban értelmezett DNS károsító hatások összessége, a genetikai anyagban okozott direkt vagy indirekt, nem feltétlenül mutagén hatások, pl. nem tervezett DNS szintézis UDS: Unscheduled DNA Synthesis; testvér-kromatidák kicserélődése SCE: Sister Chromatid Exchange; mitotikus rekombináció, stb. - Fizikai, kémiai és biológiai ágensek géntoxikus hatás, géntoxicitásának bizonyítására epidemiológiai vizsgálatok eredményei és citogenetikai analízis szolgálhatnak. A vegyi anyagok és más géntoxikus hatás, géntoxicitással rendelkező ágensek géntoxikus hatás, géntoxicitásának kimutatása és mennyiségi meghatározása történhet:
1. Állat-tesztekkel: csontvelő mikro;nuk;leusz-teszt, emlős petesejtek citogenetikai vizsgálata, egér kromoszóma transzlokációs teszt, bőr- és tüdőszövet, valamint az emésztőrendszer nyálkahártyájának tesztelése és
2. in vitro módszerekkel: emlős sejtek mutációja és transzformációja, UDS, SCE, gyümölcsmuslica Drosophila melanogaster, élesztőgomba Saccharomyces cere;visiae vagy növényi szövetek, pl. hagyma Allium cepa gyökércsúcs citológiai vizsgálatával.

A vegyi anyagokkal és a vegyi anyagok környezeti kockázatával kapcsolatban a hatás a vegyi anyagok bármilyen kölcsönhatása vagy befolyása biológiai és ökológiai rendszerek bármilyen szintű elemére: a molekuláris szinttől az ökoszisztéma szintig.

a hatáskategória az életciklus felmérésben használt kifejezés.

Az életciklus során a természetből kinyert nyersanyagok fogyasztásának és a természetbe juttatott kibocsátásoknak környezeti hatásuk van. A hatáskategória egy adott környezeti problémával összefüggő hatást fejez ki, amellyel kapcsolatba hozhatók az adatgyűjtés során (ld. életciklus leltárelemzés) számszerűsített nyersanyagok és kibocsátások (ún. bemenő és kimenő áramok).

Ilyen hatáskategóriák például a globális felmelegedés, az ózonlyuk képződés, az eutrofizáció, a szmog képződés, a humán toxicitás, az ökotoxicitás.

az a terület vagy térrész, ahol jogszabályokban meghatározott mértékű környezetre gyakorolt hatás a környezethasználat során bekövetkezett vagy bekövetkezhet.

a környezetre jelentős hatás gyakorló tevékenységek megkezdése előtt kell végezni.

valamely fizikai, kémiai vagy biológiai ágens azon tulajdonsága, hogy képes tumorképződést kiváltani, ill. a tumorképződés gyakoriságát megnövelni. A vegyi anyagok, főleg a xenobiotikumok közül sok rendelkezik karcinogén hatás, karcinogenitás, rákkeltő hatással. A karcinogén hatás, karcinogenitás, rákkeltő hatással rendelkező vegyi anyagok a szájon át, a bőrön át, vagy belégzéssel kerülhetnek a szervezetbe.
A karcinogén hatás, karcinogenitás, rákkeltő hatásnak kitett sejtek ráksejtekké alakulásában a sejt növekedési, differenciálódási életszakaszának van nagy szerepe. A karcinogén ágensek karcinogén hatás, karcinogenitás, rákkeltő hatása gyakran összefügg mutagén és genotoxikus és reprotoxikus hatásukkal. A fizikai, kémiai és biológiai ágensek karcinogén és rákkeltő hatásának bizonyítása történhet epidemiológiai adatok leggyakrabban bizonyos foglalkozásokhoz kötődő megbetegedések statisztikája, vagy célzott vizsgálatok eredménye alapján. A karcinogén hatás, karcinogenitás, rákkeltő hatás tesztelése, a dózis-hatás összefüggés kimérése állati tesztekkel vagy in vitro módszerekkel lehetséges: karcinogén hatás, karcinogenitás, rákkeltő hatást mérő biotesztek, géntoxicitást kimutató tesztek, sejtosztódási- és szabályozási kísérletek, immunszuppresszió vizsgálata, QSAR alkalmazása.

egy szervezet káros alak-, élettani, növekedési, fejlődési, élettartambeli változása, amely károsodást okoz annak működőképességében, vagy csökkenti annak további stressz ellensúlyozására való képességét, vagy fokozott érzékenységet okoz a káros, vagy más környezeti hatásokkal szemben. (Forrás: REACH)

a környezettoxikológiai szempontból tesztelendő veszélyes anyag növekvő koncentrációjának kitett tesztorganizmus válasza hatás a vegyi anyag koncentrációjának függvényében ábrázolva. A koncentráció-hatás összefüggés jellegzetes szigmoid alakú görbe, melynek a mérési pontokra történő illesztése, illetve statisztikai értékelése után nyerjük a káros hatás mértékét jellemző kitüntetett pontokhoz tartozó eredményt, vagyis a tesztmódszer végpontját, pl. EC₅₀ vagy NOEC.

a környezeti kockázatmenedzsment, a kockázatcsökkentés, illetve a remediáció alapvetően hasznot hozó, pozitív tevékenység, hiszen fő célja a veszély elhárítása, a kockázat csökkentése, ezzel az előrejelezhető káros környezeti hatások csökkentése. A remediációs tevékenység hasznai szélesebb összefüggésben is jelentkeznek így a környezeti hasznokon kívül gazdasági, és szociális hasznai is vannak. Ugyanakkor a környezet jobbítását célzó beavatkozások, technológiák alkalmazásához is kapcsolódhatnak környezeti és egyéb kockázatok, melyek a megoldások/technológiák szerint eltérő mértékűek. Ilyenek az energiaigény és használat, a vízigény és a felhasznált mennyiség, a terület használata/használhatósága a beavatkozás során, stb. in situ technológiák esetén különös fontossággal bír a technológiából történő kibocsátás, a megváltoztatott talaj- és talajvízviszonyok, valamint a remediációs technológia alkalmazását követő maradék környezeti kockázat. A környezetvédelmi és remediációs technológiák verifikálása során külön felmérést és értékelést igényelnek ezek a környezeti hatások és kockázatok.

annak felmérése egy tevékenység megkezdése előtt, hogy a tevékenység milyen formában és milyen mértékben hathat a környezet és az ember egészségére. Ha elfogadhatatlan a kockázat mértéke, akkor azt a tevékenységet a tervezett formában nem szabad megkezdeni. A környezeti hatásvizsgálatnak minden potenciálisan káros hatásra ki kell terjednie, a fizikai, statikai, meteorológiai kockázatokra, a természeti katasztrófák valószínűségére és természetesen a vegyi anyagok kockázatára.

a környezetben környezetterhelés, illetőleg a környezet igénybevétele következtében bekövetkező változás.

a közlekedés egyike azon káros tevékenységeknek, melyek többrendben is károsítják a környzetet és az embert, így levegőszennyezéssel, zajjal, és a természet, a vadvilág, az ökoszisztémák megzavarásával.

a krónikus hatásokat kimutató és mérő ökotoxikológiai és toxikológiai tesztek egyetlen fajt vagy több fajt közösséget alkalmazó ún. krónikus tesztek, melyek időtartama a tesztorganizmus élethosszához és reprodukciós ciklusához illeszkedő, hosszú távú, a kísérleti állat élethosszának nagyobb részét magába foglaló, legalább egy-két generációt átfogó teszt. A növekedési tesztek a mikroorganizmusok baktériumok, gombák, algák, állati egysejtűek biomassza produkcióján vagy sejtszámán, ill. valamely azzal arányos más végpont mérésén alapulnak. A kockázatos anyagnak hosszú időn keresztül kitett növényeknél mérhetünk gyökér- és szárnövekedést, valamint biomasszaprodukciót. Az állatok tömegének gyarapodása szintén alkalmas, de anyagcsere-indikátorok is szolgálhatják a krónikus toxicitás felmérését. A reproduktivitási tesztek esetében a női ivarú állatok peteérésének és a hímivarúak spermatogenézisének periódusával összhangban kell meghatározni a tesztelési időszakot és a létrejött utódok számlálásának időpontját. A teratogenitási tesztek az utódokban jelentkező fejlődési rendellenességeket vizsgálják, legismertebbek a halak utódait és a békaembriókat vizsgáló gyorstesztek, valamint a kisemlősökkel végzett, különféle expozíciós utakat szájon át, belégzéssel és bőrkontaktus útján modellező tesztek. A karcinogenitás és a mutagenitás kimutatására a kisállatokon végzett időigényes, drága és etikai problémákat is felvető kísérleteket nagyrészt felváltották a mikrobiális gyorstesztek, pl. Ames-teszt, Mutatox-teszt, SOS-kromoteszt és a szövettenyészetekkel végzett kísérletek.

Krónikus toxicitás hosszú idejű teszt vizsgálatából az alábbi, a koncentráció-hatás görbe alapján grafikusan vagy statisztikai módszerekkel meghatározott értékeket szokták megadni:

NOEC = No Observed Effects Concentration, az a legnagyobb koncentráció, amelynek nincs megfigyelhető hatása.

NOEL = No Observed Effects Level Concentration, az a legnagyobb dózis, amely nem okoz megfigyelhető hatást.

NOAEC = No Observed Adverse Effects Concentration, az a legnagyobb koncentráció, amely még nem okoz megfigyelhető káros hatást.

NOAEL = No Observed Adverse Effects Level, az a legnagyobb dózis, amely még nem okoz megfigyelhető káros hatást.

LOEC = Lowest Observed Effects Concentration az a legkisebb koncentráció, amelynek hatása már megfigyelhető.

LOEL = Lowest Observed Effects Level az a legkisebb dózis, amelynek hatása már megfigyelhető.

MATC = Maximum Allowable Toxicant Concentration, a szennyezőanyag maximális, még megengedhető koncentrációja.

A NOEC és a LOEC egymásból számíthatóak: pl. NOEC = LOEC/2

MATC a LOEC és NOEC érték átlagaként számítható.

a légszennyező anyagok szűrőszövetes leválasztásának fontos jellemzője. A szűrőszövetben minden olyan porszemcse visszatartódik, amelynek mérete nagyobb, mint a szövedékben jelenlévő pórus. Mivel a szövetpórus szerkezete inhomogén és a leválasztás során állandóan változik, továbbá a szöveten porréteg alakul ki, a szűrőhatás folyamata rendkívül bonyolult.
Forrás: Barótfi István (Ed.): Környezettechnika, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 2000

lásd toxikus hatás, toxicitás, mérgező hatás

a mutagén hatás a maradandó átadható változások keltésére vonatkozik a sejtek vagy szervezetek genetikus anyagának mennyiségében vagy szerkezetében. Ezek a változások egyetlen gént vagy génszakaszt, gének egy tömbjét vagy kromoszómákat érinthetnek.
A sejtek genetikai anyagának módosulásai spontánul léphetnek fel vagy az ionizáló vagy ibolyántúli sugárzásnak vagy genotoxikus anyagoknak való expozíció eredményeként jöhetnek létre. Elvben, a mutagén anyagoknak való emberi expozíció a mérőbázis feletti mutációk megnövekedett gyakoriságát eredményezheti. A mutagén anyagoknak kitett szülők leszármazottai és a következő generációk lehetséges károsodása következhet be, ha a mutációk jönnek létre a szülői csirasejtekben (reprodukciós sejtek). A mutációk a szomatikus sejtekben (a reprodukciós sejtektől különböző sejtek) halálosak lehetnek vagy átadásra kerülhetnek a leánysejtekbe, káros következményekkel az érintett szervezetre. Számottevő bizonyíték van pozitív korrelációra az anyagok in vivo mutagén hatása és rákkeltő hatásuk között, hosszútávú állatkísérletekben. A mutagén hatások vizsgálatának célja az anyagok képességének felbecsülése olyan hatások keltésében, amely öröklődő károsodást okoznak az emberekben vagy rákhoz vezetnek.

A vegyi anyagokat akkor tekintik rákkeltőnek, ha daganatokat okoznak, megnövelik a daganat előfordulásának és/vagy rosszindulatúságának gyakoriságát vagy lerövidítik a daganat bekövetkezésének idejét. A rákkeltő vegyi anyagokat hagyományos módon két kategóriára osztják a feltételezett hatásmechanizmus szerint. A nem genotoxikus hatásmechanizmusok magukba foglalják az epigenetikus változásokat, vagyis olyan hatásokat, amelyek nem vezetnek DNS-módosulásokhoz, de befolyásolhatják a génexpressziót, a módosult sejt-sejt kommunikációt vagy a rákkeltő folyamatban résztvevő egyéb tényezőket. A rákkeltő hatású vegyi anyagok vizsgálatának célja a lehetséges emberi rákkeltő anyagok, azok hatásmechanizmusának és potenciáljának azonosítása.
Amint egy vegyi anyag rákkeltőként került azonosításra, szükség van az alapul szolgáló hatásmechanizmus tisztázására, vagyis, hogy a vegyi anyag közvetlenül genotoxikus vagy sem. A genotoxikus rákkeltő anyagokra feltételezik, hogy, a kivételtől eltekintve, nincs felismerhető küszöb és minden expozíciós szint kockázatot hordoz. A nem genotoxikus rákkeltő anyagokra nem tételezik fel, hogy léteznek hatásküszöbök és, hogy azok felismerhetők. Általában emberi tanulmányok nem állnak rendelkezésre a fennebb említett hatásmechanizmusok közötti különbség megállapítására; és egy erre vonatkozó következtetés a mutagén hatások vizsgálatának eredményétől és egyéb hatásmechanizmus-tanulmányoktól függ. Ehhez való kiegészítésül, az állatkísérletek tájékoztathatnak a rákkeltő hatás alapjául szolgáló hatásmechanizmusról.
A rákveszély és a hatásmechanizmus nagymértékben függhet az expozíciós feltételektől, mint pl. a beadás útja. Ennek következtében, az emberi expozícióra vonatkozó minden lényeges hatásadat és információ felmérésre kerül.

Forrás: REACH

valamely fizikai, kémiai vagy biológiai ágens azon tulajdonsága, hogy képes mutációt kiváltani, ill. a mutációk számát a spontán mutációk gyakoriságához képest megnövelni. mutagén hatás, mutagenitásra maradandó módon megváltozik az élőlények genetikai anyaga, a DNS, egyes gének, kromoszómák vagy az egész genom. Az ivarsejteket érintő mutáció örökletes. A környezetbe kikerülő vegyi anyagok nagy része rendelkezik mutagén hatás, mutagenitással, ebből adódóan pedig krónikus kockázattal. A mutagén hatás, mutagenitás gyakran összefügg a rákkeltő hatással (karcinogenitás). - mutagén hatás, mutagenitású
1. fizikai ágensek a sugárzások (ionizáló, UV, radioaktív, röntgen, stb.);
2. kémiai ágensek a mutagén vegyületek (alkilezőszerek, kolhicin, aflatoxinok, etilén-oxid, azove;gyületek, aromás aminok, klóraminok, nitrózaminok, PAHok, PCBk, aromás és klórozott szénhidrogének, stb.);
3. biológiai ágensek a természetes eredetű növényi vagy mikrobiális eredetű anyagok, pl. flavonoidok, hidrazinok, baktérium- és gombatoxinok.
A mutagén hatás, mutagenitás a mutációk mennyisége és minősége alapján jellemezhető. A mutagén ágensek mutagén hatás, mutagenitásának mérésére szabványosított biológiai tesztmódszereket használnak, melyek közül a legismertebbek:
1. az Ames-teszt: génmanipulált hisztidin auxotróf Salmonella törzzsel dolgozik, amely mutagén hatás, mutagenitásra revertálódik és ismét képes lesz hisztidin-mentes tápközegen szaporodni;
2. az SOS-kromoteszt: az E. coliban mutagén hatás, mutagenitásra létrejövő mutációk letális következményét kiküszöbölő SOS hibajavító rendszer jellegzetes enzimjeit detektálja;
3. a mikronukleusz-teszt: tenyésztett emlős sejteket (általában CHO, azaz kínai hörcsög petesejtet) alkalmaz, amelynél mutagén hatás, mutagenitásra a kromoszómák osztódásakor kis fragmentumok jönnek létre, melyek jól detektálható képletek formájában kizáródnak a sejtmagból.
A mutagén hatás, mutagenitás jellemzésére a mutagén ágensek dózis-hatás görbéje alkalmas. A dózis-hatás összefüggés jellemzője, hogy egy bizonyos küszöbdózis alatt nem jelentkezik mutagén hatás. Ezt a küszöbértéket (LOEL, LOAEL) határértékként is alkalmazzák, az ennél kisebb dózisokhoz tartozó kockázat gyakorlatilag nulla. A mutagén hatás, mutagenitás mérőszáma a mutációs ráta vagy a mutációs együttható, mely a mutáns sejtek vagy egyedEK számát adja meg az összes mutagén hatásnak kitett sejt vagy egyed számához viszonyítva.

a reprodukciót károsító hatások különös aggodalomra adnak okot, mivel az emberi faj folytonossága a reprodukciós ciklus sértetlenségétől függ. Ez többszörösen különböző végpontok által jellemezhető, mint a férfi és női reprodukciós funkciók vagy képesség (fogamzóképesség) károsodásától, nem örökletes káros hatások keltése az utódban (fejlődési toxicitás) és a szoptatásra gyakorolt vagy az által közvetített hatások.
A reprodukciót károsító hatások felbecsülésének célja a következők megállapítása:

• az embereknek illető anyagnak való expozíciója össze volt-e kapcsolódva a reprodukciót károsító hatásokkal;
• az emberi adatoktól különböző információk alapján előre lehet-e jelezni, hogy az anyag a reprodukciót károsító hatásokat idéz elő az emberekben;
• a terhes nő potenciálisan hajlamosabb-e az általános toxicitásra;
• az adag-válasz viszony a reprodukciót károsító minden hatásra.

Forrás: REACH

a DNEL az anyag expozíciós szintje, mely alatt nem vált ki ártalmas hatást. Továbbá az anyag expozíciós szintje, mely fölött embereket nem ajánlott a hatásának kitenni. A DNEL az expozíció származtatott értéke, mert általában állat kísérletek dózis leírásai alapján számítják ki, hasonlóan a Nem Megfigyelhető káros hatás szintjéhez (NOAEL) és a Viszonyítási Dózishoz (BMD). (Forrás: REACH Glossary)

nem-küszöb hatások esetében, az alapul vett feltételezés az, hogy a hatásmentes szint nem megállapítható és a DMEL ebből következően egy olyan expozíciós szintet fejez ki, amely megfelel egy alacsony, lehetséges elméleti kockázatnak, amit megengedhető kockázatnak lehet tekinteni. (Forrás: REACH Glossary)

vannak veszélyes vegyi anyagok, melyek specifikusan bizonyos szerveket céloznak meg káros hatásukkal. Ez összefügg a vegyi anyag szervezetben betöltött szerepével, útvonalával, sorsával, metabolizmusával. Egyes szervekben vannak olyan receptorok, melyekhez a veszélyes anyag nagy affinitással kapcsolódik és a kölcsönhatásoktól függően ott ártalmatlanodik, feldolgozódik, félig metabolizálódik (esetleg még veszélyesebb anyaggá alakulva) vagy felhalmozódik, stb.
Néhány szervspecifikus hatást összegez a következő táblázat, melyben megadjuk a szervspecifikus hatást, a szimptomákat és példaként néhány felelős vegyi anyagot.

Szervspecifikus hatású szennyezőanyagokkal való munkánál különös gondot kell fordítani a védőfelszelésre és az elővigyázatosságra, főként, ha egyéni érzékenységre lehet számítani!

Forrás: http://www.ilpi.com/msds/osha/1910_1200_APP_A.html#targetorgan

valamely fizikai, kémiai vagy biológiai ágens azon tulajdonsága, hogy élőlények utódait károsítja, azok számát csökkenti, vagy fejlődési rendellenességeket, torz egyedképződést vált ki, ill. ezEK számát növeli az átlagos gyakorisághoz képest. A teratogén hatás, teratogenitás érintheti a szülők szaporítószerveit, azok működését és kapacitását (fertilitás), károsíthatja az utód genomját, valamint magát a fejlődésben lévő embriót vagy magzatot. A teratogén hatás, teratogenitások a petesejt megtermékenyítésétől fogva az egyedfejlődés során általában a fejlődés adott szakaszaihoz kötve okoznak maradandó ártalmat, pl. ember esetében a rubeolavírus, a fejlődés első 3-4 hónapjában. A környezetbe kikerülő vegyi anyagok közül sok rendelkezik teratogén hatás, teratogenitással, ebből adódóan krónikus kockázattal. A teratogén hatás, teratogenitás korrelációt mutat a mutagén és karcinogén (rákkeltő) hatásokkal.
teratogén hatással, teratogenitással bírnak a
1. fizikai ágensek a sugárzások (ionizáló, UV, radioaktív, röntgen, stb.);
2. kémiai ágensek (mutagén vegyi anyagok, növényvédő;sze;rek, gyógyszerek: nyugtatók, fogamzásgátló szerek, citosztatikumok, drogok: nikotin, alkohol);
3. biológiai ágensek, pl. az embernél teratogén hatás, teratogenitást és ártalmakat okozó rubeola vírus, az onkogén vírusok, a herpeszvírus, a hepatitis-B vírus.
Ember esetében a teratogén hatás, teratogenitás eredményeképpen hibás vagy torz fejlődés, az érzékszervek fejlődésének zavara vagy funkciójának hiánya, szívfejlődési rendellenességek, értelmi fogyatékosság, anyagcsere- és enzim-rendellenességek jöhetnek létre.
A fizikai, kémiai és biológiai ágensek teratogén hatás, teratogenitása mérhető és jellemezhető
1. epidemiológiai és statisztikai adatok értékelésével: termékenység, libido, spontán vetélés, születési rendellenességek, stb.;
2. olyan állati tesztekkel, amelyek viszonylag kis generációs idejű tesztorganizmust használnak, hogy az utódok mennyisége és minősége alapján a teratogén hatás, teratogenitás statisztikailag jól értékelhető legyen.
A teratogén hatás, teratogenitás mérésére szabványosított biológiai tesztmódszerek közül a legismertebbek:
1. a halembrió tesztek;
2. a FETAX: békaembrió gyorsteszt a Xenopus laevis délafrikai galléros békával. A teszt értékeléséhez egy adatbázis (atlasz) is tartozik, amely az összes létező abnormitást tartalmazza. Az értékelésnél mind a letalitást, mind a torz egyedek mennyiségét és az abnormitások típusát figyelembe veszik. A hatást még nem mutató, ill. a legkisebb, már hatást mutató koncentráció ill. dózis küszöbértékkel jellemzik a vizsgált anyag teratogenitását.
Lásd még mutagenitás, géntoxicitás, reprotoxicitás, karcinogenitás.

vegyi anyagok, (veszélyes anyagok, szennyezőanyagok, xenobiotikumok) azon tulajdonsága, hogy akut (heveny) vagy krónikus (idült) mérgező hatást képesek kiváltani. Az akut toxicitás a vegyi anyagnak való egyszeri kitettség alkalmával jelentkezik. A krónikus toxikus hatás, toxicitás, mérgező hatás az egész élettartam, vagy az élettartamhoz képest hosszú időn keresztül történő ismételt, vagy rendszeres kitettségnek tulajdonítható káros hatás. Az akut toxicitástól megkülönböztetjük a bőrirritációt és a szemkárosító hatásokat, a krónikus toxicitástól pedig a mutagén, karcinogén és teratogén hatásokat.
A toxikus anyagok az élő szervezetbe a táplálékkal, az ivóvízzel, a belégzett levegővel és bőrkontaktus útján juthatnak. A szervezetbe bejutott toxikus anyag átalakulásokon mehet keresztül (pl. emésztés) mielőtt a biokémiai receptorokkal (DNS, RNS, membrán, enzim, stb.) kölcsönhatásba lép és kifejti hatását. A toxikus hatás, toxicitás, mérgező hatás kiterjedhet egyetlen egyed biokémiai jellemzőire (stresszfehérjék megjelenése, acetilkolin-észteráz gátlás, immunválasz), fiziológiai és viselkedési jellemzőire (kromoszóma rendellenességek, tumorok, fejlődési rendellenességek, halálozás) vagy a különböző szintű közösségi funkciókra (fajsűrűség, fajeloszlás, hozam). -vegyi anyagok toxikus hatás, toxicitás, mérgező hatásának mérésére szabványosított toxikológiai és ökotoxikológiai tesztmódszereket használunk, melyek eredményéből az akut és a krónikus toxicitás mértékét határozzuk meg.

A Földre a Napból az energia elektromágneses sugárzás formájában − rövid hullámhosszú sugárzásként − érkezik. Ennek a sugárzásnak az egységnyi energiája 342 W/m². A beérkező energia 30%-a visszaverődik a világűrbe, míg a fennmaradó 70% elnyelődik, melegítve a felszínt és a légkört. A légkört a felszínről visszaverődött és hosszú hullámhosszú sugárzássá alakuló- infravörös- sugárzás melegíti fel. Az üvegházhatású gázok úgynevezett falat alkotnak a Föld felszíne és a világűr közt, visszaverve a világűr felé kisugárzódó energiát, ezzel melegedést okozva. Tehát lefelé átengedik a napsugárzást, de nem engedik át a felszínről felfelé haladó hősugárzást. Az üvegházhatás természetes folyamat elvileg, ez a mechanizmus már az ember előtt is működött. Ekkor a vízgőz, a metán és az ózon voltak a fő összetevői a „üvegház gázoknak”. A múltban egyensúly állt fent a légkörben. Az ember ezt az egyensúlyt bontotta meg azzal, hogy más üvegházhatású gázokat bocsát ki folyamatosan, melyek növelik a Föld légkörének hőmérsékletét. A modern kori társadalom óriási mennyiségben kezdte a fosszilis eredetű (szén, kőolaj, földgáz) energiahordozókat elégetni, kiirtani az erdőket, a megnövekedett élelemszükséglet fedezésére megsokszorozni a mezőgazdasági területeket és az állatállományt. Ezzel drasztikusan megnőtt a levegőben a szén-dioxid, nitrogén-oxidok, metán, klórozott szén-hidrogén és egyéb üvegházhatású gázok mennyisége. Manapság a köztudatban globális felmelegedésként emlegetik ezt a problémát. Nagy ipari országok, akik felelősök eme gázok kibocsátásáért kevesebb sikerrel, de próbálnak harcolni a globális felmelegedés ellen, egyezmények és konferenciák formájában. Egyes kutatók úgy vélik, hogy a Földnek ez a „melegedési állapota” egy természetes periódusa bolygónknak, ugyanis a földtörténeti korokban periodikusán változtak az ilyen változások.

Forrás: Moser M., Pálmai Gy.: A környezetvédelem alapjai (2006)

az ökoszisztémát felépítő egyedekre más szabályok érvényesek, mint az ökoszisztémára magára. Ezért az egész ökoszisztémára vonatkozó környezeti kockázat megítélésekor komplex, dinamikus, a folyamatokat és változásokat térben és időben elhelyezni képes gondolkodásra van szükség.

A környezettoxikológiában a megítélés problémája abból adódik, hogy a veszélyes anyag az egyeddel és molekuláris szinten lép kölcsönhatásba de ez a hatás áttevődik egy komplex struktúrába, a teljes ökoszisztémába. Ez a két rendszer alapvetően eltérő tulajdonságú.

Az egyed konkrét genommal rendelkezik, minden sejtjében jelen van az azonos információ, a szervezeten belül jól szervezett kommunikációs rendszer működik. A szomatikus sejtekben bekövetkező változások nem befolyásolják az utódok genomját. Az egyed homeosztázisa, immunrendszere stabil.

Az ökológiai rendszerek esetében nincs konzervált genom, az ökoszisztémára jellemző gének összessége állandóan változó. A végbemenő folyamatok irreverzibilisek. Nem alkalmazható tisztán sem a determinisztikus, sem a sztochasztikus modell, de a rendszer mindkettő elemeit tartalmazza. Nem lineáris összefüggések és kölcsönhatások jellemzik a komplex ökológiai rendszereket, az okozat nem arányos az okkal. Gyakori a szinergizmus, de antagonizmus is előfordul. A komplex rendszerek dinamikusak, nem áll be az egyensúly, folyamatosan változik az elérendő cél.

Ezek a tulajdonságok rendkívül fontosak a kockázat felmérése szempontjából, a tervezés, az adatkezelés és az eredmények interpretációja során. Feltételezhetjük, hogy az ökoszisztéma váratlan reakciókat fog produkálni egyes szennyezőanyagok hatására.

a környezttoxikológia alapja a vegyi anyagok és élőlények közötti kölcsönhatás, melynek kialkulásában a két legfontosabb elem a 1. a hatás helye (receptor) és 2. a hatás módja, vagyis a vegyi anyag és az organizmus közötti molekuláris szintű kölcsönhatás.

A receptor lehet egy nukleinsav, egy membránba vagy idegvégződésbe épült specifikus fehérje és lehet egyáltalán nem specifikus molekula. A narkotikumok receptorai például nem specifikusak, azok általában hatnak a membránokra, megváltoztatva azok áteresztőképességét vagy egyéb tulajdonságát, ezáltal pedig normális funkcióját.

A molekuláris szintű kölcsönhatás következményei magasabb szinteken, tehát az organizmus, a populáció, a közösség vagy a teljes ökoszisztéma szintjén is megjelenhet, ezen válaszok bármelyikét értelmezhetjük egy környezettoxikológiai teszt mérendő paramétereként.

Molekuláris szintű; biokémiai paraméterek:

•     stresszfehérjék termelése,
•     anyagcsereindikátorok megjelenése,
•     metallotionein termelés,
•     acetilkolin-észteráz gátlás,
•     immunszuppresszió.

Szervezet szintjén megjelenő fiziológia és viselkedésbeli jellemzők:

•     kromoszómasérülések,
•     lézió, nekrózis (szervkárosodás, elhalás),
•     daganatképződés,
•     teratogén hatások,
•     szaporodóképesség megváltozása,
•     viselkedés megváltozása: kompenzáló viselkedés
•     pusztulás.

Populáció szintjén jelentkező jellemzők:

•     a populáció sűrűsége,
•     produktivitása,
•     párzás sikeressége,
•     genetikai struktúra megváltozása,
•     kompetíció megváltozása.

A közösség szintjén jelentkező jellemzők:

•     a közösség összetétele,
•     a közösség diverzitása,
•     a közösség stabilitása,
•     energiafelhasználásának hatékonysága,
•     a szukcesszió állapota.

Ökoszisztéma szintű jellemzők:

•    a fajok összetétele és eloszlása,
•    anyagcsere, elemkörforgalom,
•    a táj megváltozása.

Ha a toxikológus és az ökotoxikológus jól le tudná írni az elsődleges hatások felsőbb szintekre vonatkozó következményeit, akkor egyszerű vizsgálatok eredményei, vagy akár pusztán a vegyi anyag szerkezetének ismerete alapján jól tudnánk előre jelezni az ökoszisztéma egészére várható hatást. Ma még távol vagyunk ettől a tudástól, így általában a felsőbb szinteken jelentkező válaszparaméterek mérését kell választanunk, nem pedig az alsó szintek eredménye alapján történő extrapolációt.

vegyi anyagok hatásának megértéséhez érdemes a folyamatot három további lényeges lépésre bontani.

1. A vegyi anyag környezetbe kerülése után kölcsönhatásba lép a környezettel. Terjed, megoszlik a különböző fázisok között, átalakul, degradálódik, stb. Ezek a folyama-tok határozzák meg a vegyi anyag környezeti koncentrációját, azt, amely eléri a biota tagjait és hat rájuk.

2. A vegyi anyag kölcsönhatásba lép az élőlény egy molekuláris szinten értelmezett aktív helyével. A hatás molekuláris szinten lehet egy élőlény életfontosságú szerkezeti eleme vagy valamely fontos szereppel bíró molekulája, pl. enzimfehérje, nukleinsav vagy membránreceptor.

3. A molekuláris szintű kölcsönhatás eredményeképpen a hatás magasabb szintekre is áttevődik és megjelenik például biokémiai vagy fiziológiai szinten, a viselkedés szintjén, a populáció, a közösség vagy az egész ökoszisztéma szintjén.

A vegyi anyag sorsát a környezetben alapvetően befolyásolja kémiai szerkezete. Például az illékonyság, a vízoldhatóság, a polaritás, az abszorbeálódó képesség, a hidrolízisre vagy az oxidációra való hajlam, az UV sugárzással szembeni érzékenység stb. megszabják azt, hogy a vegyi anyag mely környezeti elem melyik fázisába kerül, milyen lesz a kémiai formája és milyen hosszú az élettartama.

Gyakori, hogy a xenobiotikum térbeli szerkezete, mérete és alakja egyezik valamely természetes anyagéval, emiatt bekerülhet a szennyezett területen élő ökoszisztéma tagjainak normál anyagcseréje által az elemkörforgásba. Ennek eredménye maga a toxikus hatás is, amikor a szennyezőanyag receptorokhoz, aktív helyekhez kötődve károsítja, tönkreteszi az organizmus anyagcseréjét. Szerencsés esetben olyan biológiai átalakulásokon megy keresztül, melyek során hatástalan anyaggá transzformálódik, biodegradálódik vagy teljesen mineralizálódik, elveszítve toxikus hatását.

A biológiai átalakulás szerves szennyezőanyagok esetén az adott környezet tulajdonságaitól függően sokféle úton mehet végbe. A biodegradáció energiatermelés közben CO2 és víz keletkezését jelenti, a bioakkumuláció főleg a lipofil szerves anyagoknál jelentős. A lipofilitást és a bioakkumulációra való hajlamot a szerves anyagok oktanol–víz megoszlási hányadosával (Kow) jellemezhetjük. A biotranszformáció biológiai átalakítást jelent. A szerves szennyezőanyag biológiai átalakítása mind csökkent, mind megnövekedett toxicitású terméket eredményezhet.

A hatás helye (receptor) és a hatás módja, vagyis a vegyi anyag és az organizmus közötti molekuláris szintű kölcsönhatás meghatározó fontosságú. A receptor lehet nukleinsav, egy membrán vagy idegvégződés specifikus fehérjéje és lehet egyáltalán nem specifikus molekula, mint a narkotikumok, melyek általában hatnak a membránokra, megváltoztatva áteresztőképességüket vagy egyéb tulajdonságukat, ezáltal pedig normális funkciójukat.

A molekuláris szintű kölcsönhatás következménye magasabb szinteken, tehát az organizmus, a populáció, a közösség vagy a teljes ökoszisztéma szintjén megjelenő válaszok bármelyikét értelmezhetjük az ökotoxikológiai teszt mérendő paramétereként.

a zaj emberi egészségre gyakorolt káros hatása elsősorban halláscsökkenést, a hallás elvesztését és más fiziológiai hatásokat jelenthet, például az egyensúlyszerv megbetegedéseit, fűlzúgást, stb.

a létesítmény (környezeti zajforrás) zajvédelmi szempontú hatásterületének határa az a vonal, ahol a vizsgált létesítmény még „észlelhető”. Meghatározásának módjáról a környezeti zaj és rezgés elleni védelem egyes szabályairól szóló 284/2007. (X. 29.) Korm. rendelet 6. § rendelkezik.

Forrás: a környezeti zaj és rezgés elleni védelem egyes szabályairól szóló 284/2007. (X. 29.) Korm. rendelet