Lexikon
&search
a kockázatfelmérési Bizottság a ECHA egyik bizottsága, amely az ECHA értékelésekre, engedélyezési kérelmekre, korlátozási javaslatokra, az osztályozási és címkézési jegyzék szerinti osztályba sorolásra és címkézésre vonatkozó javaslatokra, valamint egyéb olyan, az emberi egészséget és a környezetet érintő kockázatokkal kapcsolatos kérdésekre vonatkozó véleményének előkészítéséért felelős, amelyek e rendelet alkalmazásából adódnak. A bizottság tagjait hároméves időtartamra, mely meghosszabbítható, az igazgatóság nevezi ki, úgy, hogy minden jelöltet állító tagállam jelöltjei közül legalább egy, de legfeljebb két tagot nevez ki. A bizottságok tagjai tudományos, technikai vagy szabályozási kérdésekben tanácsadók segítségét vehetik igénybe.
(Forrás: REACH)
intézkedések, melyek csökkentik egy vegyi anyag kibocsátását, ezáltal csökkenti annak kockázatát az emberi egészségre és a környezetre. (Forrás: REACH)
a kockázatmenedzsment általában azt jelenti, hogy a kockázatot meghatározó politikai, társadalmi, gazdasági körülmények figyelembevételével ki kell alakítani a kockázat mérésére alkalmas metodikát, és minden tevékenység elkezdésénél vagy folytatásánál ipari, kereskedelmi, pénzügyi, mezőgazdasági, szállítási, területfejlesztési, környezetvédelmi, egészségi, stb. felmérni, majd folyamatosan figyelni, a kockázatok alakulását és megtenni a kockázati érték változásának megfelelő kockázacsökkentő intézkedést megelőzéssel, a kockázat egyes elemeinek jobbításával, korlátozásokkal.
Ugyanez történik a környezeti kockázat menedzsmentje során. A kockázatmendzsment a környezetmendzsment legfontosabb eszköze. A környezeti kockázatmenedzsment függvénye a környezetpolitikának, az pedig a nagypolitikának és a gazdasági helyzetnek. A környezeti kockázatmenedzsment két legfontosabb támogatója a környezetmonitoring és környezetvédelmi jogi háttér, a rendeletek. A monitoring által szolgáltatott adatok alapján lehet követni a környezet állapotváltozását és ebből előrejelezni a jövőbeni állapotot. Ezt kell összehasonlítani az elfogadható, törvénybe is beiktatott kívánatos minőséggel. Ha az előrejelzett állapot rosszabb, mint a kívánatos, akkor kockázatcsökkentő intézkedéseket kell indítani: megelőzés, remediálás, korlátozás.
A modern kockázatmenedzsment eszköztára egyre finomodó módszereket igényel, mind az adatszolgáltatás, információgyűjtés, mind pedig az előrejelzések területén. A környezeti kockázatmenedzsment eszköztárát a környezetről nyert információk finomítása, az előrejelzések pontosítása és a vegyi anyagok hatásának mérése és interpretálása területén kell javítani. Ez a MOKKA projekt fő feladata.
egy nagyobb életviszony-csoportra vonatkozó egynemű jogszabályok rendszerbe foglalása, szerves egységbe ötvözése. Eredményét törvénykönyvnek, kódexnek nevezik. A kodifikáció szót tágabb értelemben gyakran használják a jogalkotás folyamatának szinonimájaként. Törvényalkotás, törvénybe foglalás, törvényszerkesztés.
azonos célértékhez és jövőbeni területhasználathoz tartozó megoldási alternatívák egymáshoz viszonyított értékelésére használják, általában olyankor, ha nincs szükség vagy ha nincs elég adat a komplett költség-haszon felmérésre. Az összehasonlíthatóságot fajlagos költségek képzésével biztosítják és ugyanahhoz a célértékhez vezető legkissebb költségű alternatívát választják.
számos mikroorganizmus anyagcseréjében megfigyelhető jelenség, melynek során a mikroorganizmus számára tápanyagul nem szolgáló szubsztrát az un. koszubsztrát biotranszformációja, módosulása, lebontása történik, gyakorta egy másik, tápanyagul szolgáló szubsztrát átalakulásával egybekötve. A koszubsztrátból kometabolizmussal, kooxidációval nyert terméket a mikroorganizmus nem hasznosítja. A jelenség bizonyos enzimek tágabb szubsztrátspecificitásán alapul, vagyis azon, hogy az enzim a szokásos szubsztrátján kívül hasonló térszerkezetű és méretű idegen anyagot is elfogad, elvégzi rajta az átalakítást, de a keletkezett termék nem jut tovább az anyagcsere kapcsolódó reakcióiba energiatermelés, bioszintézis. Igen sok xenobiotikum biodegradációjának bevezető lépése kometabolizmus, kooxidáció . A kometabolizmus, kooxidáció folyamatát környezetvédelmi biotechnológiákban hasznosítják xenobiotikumokat tartalmazó hulladékok vagy szennyezett környezeti elemek pl. talaj, talajvíz, üledék remediációja során. Jól ismert kometabolikus folyamat a klórfenolok, pl. 3,4-diklórfenol bontása Penicillium frequentans fonalas gombával, fenol jelenlétében, vagy a 2,4,6-trinitro-toluol TNT többlépéses kometabolizmus, kooxidációval történő bontása. Ezeken a kometabolikus folyamaton talaj- és talajvízkezelési technológiák is alapulnak. Kezdetben azon a megfigyelésen alapult a kometabolizmust kihasználó technológiaalkalmazás, hogy a szennyzett talajvíz klórozott szénhidrogéntartalma gyorsabban biodegradálódott spontán olyan helyeken, ahol BTEX szennyzettség is volt jelen. Ma már tudatosan alkalmazzák a kometabolizmus jelenségét nehezen bontható klórozott szénhidrogénekkel szennyzett talajvíz biodegradáción alapuló remediációja során.
bioremediációs technológia, mely olyan talajmikroorganizmusok tevékenységén alapul, amelyek a szennyezőanyagot azért képesek bontani, mert az hasonlít, más, ismert szubsztrátokhoz, melyeket a mikroorganizmus képes bontani, ha van mellette egy olyan szubsztrát mely az energiát adja. A központi biokémiai folyamattól eltekintve a technológia egyezik bármely talajbioremediációhoz, az egyetlen különbség, hogy a tápanyagokon kívül energiát szolgáltató anyaggal is el kell látni a bontó mikroflórát. Lásd még kometabolizmus, kooxidáció.
vegyi anyag keverékek, készítmények olyan alkotórésze, melyet szándékosan adnak hozzá.
(Forrás: REACH)
1. elegyek, keverékek alkotóinak arányát kifejező mérőszám. Valamely komponens részaránya - gázban, folyadékban vagy szilárd anyagban - megadható százalékosan, vagy tömeg- ill. térfogati koncentrációban. Százalékosan azt adjuk meg, hogy az elegynek hány századrésze a kérdéses komponens; gázoknál általában térfogatszázalék tf%, folyadékoknál, szilárd anyagoknál tömegszázalék %, mólszázalék mól% vagy atomszázalék használatos. Térfogati koncentráció az oldott anyag tömegét adja meg az oldat térfogatában g/dm3, mg/dm3, μg/dm3 1 dm3=1 liter, de leggyakrabban a komponens tömegét adjuk meg az elegy vagy a keverék tömegében g/kg, mg/kg, μg/kg, ng/kg. Elterjedten alkalmazzák a ppm = part per million és a ppb = part per billion egységeket is, amelyek az adott komponens egymilliomod 10-6 g/g = mg/kg, vagy egymilliárdnyi 10-9 g/g = μg/kg részarányát jelentik az elegyben vagy a keverékben.
2. a környezeti koncentráció alapvetően meghatározza a vegyi anyagok környezeti kockázatát. vegyi anyagok koncentrációja a környezetben nem állandó. A környezetbe kikerülés idő és hely szerinti koordinátáiból kiindulva, a terjedés, a környezeti elemek fázisai közötti megoszlás és a bomlás fizikai, kémiai, biológiai hatásra nagymértékben befolyásolják a környezeti koncentrációt. A vegyi anyag tulajdonságainak, környezetben való viselkedésének, sorsának és a környezet jellegzetességeinek ismeretében a környezeti koncentráció térben és időben előrejelezhető:PEC előrejelzett környezeti koncentráció. Ugyanezen terjedési modell alapján előrejelezhető az elérési idő is. A környezeti koncentráció előrejelzése kiindulhat a vegyi anyag gyártott és/vagy felhasznált mennyiségéből, vagy a környezetben mért koncentrációból.
3. a környezetet szennyező vegyi anyagokra vonatkozó környezeti minőségi kritériumok háttérérték, szennyezettségi határértékek, beavatkozási érték, célértékek is koncentrációként kerülnek rögzítésre törvényekben, rendeletekben, irányelvekben, szabványokban.
a környezettoxikológiai szempontból tesztelendő veszélyes anyag növekvő koncentrációjának kitett tesztorganizmus válasza hatás a vegyi anyag koncentrációjának függvényében ábrázolva. A koncentráció-hatás összefüggés jellegzetes szigmoid alakú görbe, melynek a mérési pontokra történő illesztése, illetve statisztikai értékelése után nyerjük a káros hatás mértékét jellemző kitüntetett pontokhoz tartozó eredményt, vagyis a tesztmódszer végpontját, pl. EC50 vagy NOEC.
a kondenzációt a gőz, illetve a gőzt tartalmazó gáz hőmérsékletének csökkentésével illetve nyomásának növelésével érhetik el.
A hőmérsékletcsökkenés kondenzátorban valósítható meg, amely direkt (közvetlen) és indirekt (közvetett) lehet. A direkt kondenzátorban a hűtő és cseppfolyósítandó anyagok közvetlen érintkezésben vannak, az indirekt kondenzátorban pedig a gőzök és a kondenzátum nem érintkezik a hűtőközeggel.
A levegőtisztaság-védelemben elsősorban a hőmérséklet csökkenés hatására megvalósuló kondenzációt alkalmazzák.
Az alkalmazott direkt kondenzátorok a permetező toronyhoz hasonló permetező kondenzátorok, a folyadéksugár kondenzátorok, amelyek a Venturi-mosónak felelnek meg, a keverő-vagy barometrikus kondenzátorok.
Indirekt kondenzátorként leggyakrabban használt a csőköteges és a léghűtéses kondenzátor.
Forrás: Barótfi István (Ed.): Környezettechnika, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 2000
a REACH törvény megkívánja egy vegyi anyag gyártóitól és importőreitől, hogy működjenek együtt egy-egy vegyi anyag regisztrálásában, és osszák meg az ezzel kapcsolatos munkát és költségeket. Ez a közös munka konzorciumokban folyik, egy-egy vegyi anyag menedzsmentjére konzorciumok alakulnak. ReachCentrum egyik szolgáltatása a REACH konzorciumok szakszerű mendzselése.
a környezeti kockázatmenedzsment, a kockázatcsökkentés, illetve a remediáció alapvetően hasznot hozó, pozitív tevékenység, hiszen fő célja a veszély elhárítása, a kockázat csökkentése, ezzel az előrejelezhető káros környezeti hatások csökkentése. A remediációs tevékenység hasznai szélesebb összefüggésben is jelentkeznek így a környezeti hasznokon kívül gazdasági, és szociális hasznai is vannak. Ugyanakkor a környezet jobbítását célzó beavatkozások, technológiák alkalmazásához is kapcsolódhatnak környezeti és egyéb kockázatok, melyek a megoldások/technológiák szerint eltérő mértékűek. Ilyenek az energiaigény és használat, a vízigény és a felhasznált mennyiség, a terület használata/használhatósága a beavatkozás során, stb. in situ technológiák esetén különös fontossággal bír a technológiából történő kibocsátás, a megváltoztatott talaj- és talajvízviszonyok, valamint a remediációs technológia alkalmazását követő maradék környezeti kockázat. A környezetvédelmi és remediációs technológiák verifikálása során külön felmérést és értékelést igényelnek ezek a környezeti hatások és kockázatok.
a kár nagyságának és a kár bekövetkezési valószínűségének szorzata, vegyi anyagok környezeti kockázata esetében olyan abszolút vagy relatív mérőszámmal jellemzett érték, mely az anyag környezetbe kerülése alapján előrejelezhető káros hatását jellemzi abszolút vagy relatív skálán. Egy vegyi anyag kockázatának felméréséhez szükség van a szennyezőanyag forrásának ismeretére, a kibocsátott anyagmennyiség ismeretére, magának a szennyezőanyagnak az ismeretére fizikai-kémiaia tulajdonságok, szerkezet, környezetben való viselkedés, káros hatások, a környezetben való terjedés jellemzőire, melyet az anyag és a környezet tulajdonságai és kölcsönhatásai együttesen szabnak meg, a szennyezőanyag által elért környezeti elemek azonosítására és a területhasználatból adódó receptorok ismeretére. Mindezt az integrált kockázati modell segítségével modellezhetjük. Az abszolút kockázat mérőszáma egy fizikai jelentéssel rendelkező érték, az előrejelezhető környezeti koncentráció PEC = Predicted Environmental Concentration és előrejelzés szerint káros hatást még nem mutató koncentráció érték PNEC = Predicted No Effect Concentration hányadosa, vagyis a kitettségnek és a hatásnak a hányadosa. A kockázat számszerűsítésének vagyis felmérésének célja hogy értékelésre és összehasonlításra használható, környezetirányítási és kockázatkezelési döntések támogatására alkalmas mérőszámot nyerjünk. A környezeti kockázat akkor elfogadható mértékű, ha értéke kisebb, mint 1. A környezetbe kerülő vegyi anyagok vagy vegyi anyagokkal szennyezett területek relatív kockázatát rangsorolására kidolgozott kockázatfelmérési eljárás eredményeképpen pontszámokban, vagy százalékban fejezzük ki. Ezek a relatív értékek a vegyi anyagok vagy szennyezett területeket bizonyos szempontok szerint önkényesen megválasztott, konkrét mértékegységgel nem rendelkező skálán helyezi el. Bizonyos szempontból egy csoportba sorolható vegyi anyagok vagy területek rangsorolására, prioritási listák készítésére alkalmas. A relatív környezeti kockázat mérőszáma döntésekhez közvetlenül nem használható fel. Lásd még kockázat.
a környezeti kockázat menedzsmentje azt jelenti, hogy az előrejelezhető károk nagyságától és a gazdasági adottságoktól függően intézkedünk a kockázat csökkentése érdekében. Két oldala a környezeti kockázatfelmérés és a kockázatcsökkentés.
A kockázatmendzsment a környezetmendzsment legfontosabb eszköze. A környezeti kockázatmenedzsment függvénye a környezetpolitikának, az pedig a nagypolitikának és a gazdasági helyzetnek. A környezeti kockázatmenedzsment két legfontosabb támogatója a környezetmonitoring és környezetvédelmi jogi háttér, a rendeletek. A monitoring által szolgáltatott adatok alapján lehet követni a környezet állapotváltozását és ebből előrejelezni a jövőbeni állapotot. Ezt kell összehasonlítani az elfogadható, törvénybe is beiktatott kívánatos minőséggel. Ha az előrejelzett állapot rosszabb, mint a kívánatos, akkor kockázatcsökkentő intézkedéseket kell kezdeni: megelőzés, remediálás, korlátozás, melyek alkalmazását szintén a jogi háttér szabályozza.
A modern kockázatmenedzsment eszköztára egyre finomodó módszereket igényel, mind az adatszolgáltatás, információgyűjtés, mind pedig az előrejelzések területén. A környezeti kockázatmendzsment eszköztárát a környezetről nyert információk finomítása, az előrejelzések pontosítása és a vegyi anyagok hatásának mérése és interpretálása területén kell javítani. Ez a MOKKA projekt fő feladata. Lásd még kockázatmendzsment és környezeti kockázatmendzsment mérnöki eszköztára.
kidolgozás alatt
a környezettechnológiák technológiák hatékonyságát, azt hogy alkalmazásukkor teljesítették-e az általános és tervezett elvárásokat, azt verifikációval lehet bizonyítani.
A verifikáció, a technológia jóságának bizonyítása a verifikációs módszer ismeretében összeállított technológia-monitoringból származó adatok alapján, számításokkal elvégzett művelet. A számított értékeket össze kell vetni az elvárásokkal.
A négy fő terület, mely egy technológiát minősít, annak
technológiai hatékonysága,
környezethatékonysága,
a gazdasági hatékonyság és a
szociális vagy társadalmi hatékonyság.
A környezettechnológiák esetében különösen fontos és összetett jellemző a környezethatékonyság. Itt kétféle hatékonyságról van szó: az egyik a technológia céljául kitűzött kockázatcsökkentési hatékonyság, mely a lokálisan meglévő, esetleg nagyobb területre, pl. vízgyújtőre kiterjedő regionális kockázatok csökkentését jelenti. A másik elem magának a technológia-alkalmazásnak, minden más technológiához hasonló környezeti kockázata, ami abból adódik, hogy energiát fogyaszt, segédanyagokat és szállítást igényel, belőle kibocsátások lehetségesek a környezetbe, tehát mind helyi, mind regionális, mind globális kockázatokhoz való hozzájárulást jelenthet maga a technológia-alkalmazás is. Ez a kétfajta környezeti kockázat ellentétes irányú és szétválasztása a hatékonyság számításakor elengedhetetlen.
A jellemzők között vannak abszolút értékben, kvantitatív jellemzők alapján is értékelhetőek (pl. mennyi szennyezőanyagot távolított el egy remediációs technológia a kezdetben meglévő mennyiséghez képest) és vannak olyanok, bár azok is kvantitatív értékek, melyek csak összehasonlításban értékelhetőek, például, az energiafelhasználás megítélésének, csak más alternatív technológiákkal összehasonlítva van értelme.
Vannak olyan jellemzők is, melyek eleve nem kvantitatív értékek, pl. a szociális hasznok egy része, az esztétikai hasznok, stb. melyeket pontszámokkal vagy más kvalitatív jellemzőkkel lehet minősíteni.
Az akkreditációs rendszert környezetvédelmi technológiák verifikációjához használja egy erre a célra létrehozott testület. Az akkreditáció a 761/2011 rendeletben foglaltak szerint történik.
A Bizottság megad néhány, a 761/2001/EK rendelet 9. cikkében foglalt követelményeknek megfelelő, ezért általa elismerendő felülvizsgált nemzetközi szabványt és tanúsító testületekre vonatkozó európai akkreditálási követelményt.
1. az osztrák jogi szabályozásban: a környezetgazdálkodási törvénynek (UMG BGBl.I Nr. 96/2001) a környezetvédelmi hitelesítő szervezetekre és a környezetvédelmi hitelesítő magánszemélyekre alkalmazandó releváns változata;
2. a német jogi szabályozásban: a környezetirányítási rendszerekkel kapcsolatos tanúsító testületek és tanúsítási eljárások akkreditálására vonatkozó iránymutatások; ezen iránymutatásokat a környezet- és természetvédelemért, valamint a nukleáris biztonságért felelős német szövetségi minisztérium, illetve a szövetségi gazdasági minisztérium bocsátotta ki 1996 szeptemberében, és a környezetirányítási és auditálási rendszerről szóló német törvény (Umweltauditgesetz) 21. cikkének megfelelően jóváhagyta őket a Környezetvédelmi Hitelesítő Bizottság;
3. az Európai Akkreditációs Együttműködés (EA) által jóváhagyott és nyilvánosan hozzáférhetővé tett megfelelő iránymutatásokon alapuló azon akkreditálási követelmények, amelyek az alábbi szabványok valamelyikével összhangban akkreditált ISO 14001:2004 tanúsító testületekre vonatkoznak:
a) ISO/IEC 17021:2006 (Megfelelőségértékelés – Követelmények irányítási rendszereket auditáló és tanúsító testületek részére);
b) ISO/IEC 66:1999 Útmutatás (A környezetirányítási rendszerek (EMS) értékelését és tanúsítását/bejegyzését végző testületekre vonatkozó általános követelmények) 2008. szeptember 15-ig.
1972. Stockholm: az Egyesült Nemzetek Szervezetének első környezetvédelmi tanácskozásán 113 nemzet képviselői akciótervet fogadtak el a környezetszennyezés elleni nemzetközi együttműködésről.
1973. Washington: a veszélyeztetett állat- és növényi fajok védelmével foglalkozó konferencián megszületett az ún. Washingtoni Egyezmény, a Veszélyeztetett Fajok Nemzetközi Kereskedelmét Szabályozó Egyezmény (CITES), amely 1975-ben lépett életbe. Az aláíró államok kétévente találkoznak.
1986. Harare: a zimbabwei fővárosban rendezett környezetvédelmi- és fejlesztési konferencián a norvég miniszterelnöknő, Gro Harlem Brundtland arra hívta fel a figyelmet, hogy új irányokat kell adni a fejlesztési politikának, mivel a rövidéletű sikerekre építő politika ártalmas a környezetre. A Brundtland vezetésével felállított ENSZ-bizottság 1987-ben közzétette az ún. Brundtland-jelentést, amely megállapította: nem csak a megnövekedett népesség és ennek munkája változtatja földgolyónk arculatát, hanem hatalmas, mindenki szándékán kívül eső folyamatok zajlanak le az atmoszférában, a talajban, a vizekben, az élővilágban és mindezek egymáshoz való kapcsolataiban. A jelentés hangsúlyozta az országok egyetemes felelősségét a fejlődés ilyen alakulásában, a meglévő nemzetközi gazdasági rend fenntartásában ("fenntartható fejlődés").
1987. Montreal: a kanadai konferencián 46 ország megállapodásra jutott az ózonréteget károsító vegyszerek - elsősorban is a klorfluorkarbon (CFC) - termelési szintjének befagyasztásáról, illetve a huszadik század végéig történő, 50 százalékos csökkentéséről. Az ózonréteg védelméről létrejött ún. Montreali Jegyzőkönyvet mára már több mint 160 ország aláírta. 1990-ben Londonban, 1992-ben Koppenhágában és 1997-ben Montrealban az aláíró államok további szigorításokat vállaltak: előre hozták a halonok és CFC-k felhasználásának teljes tilalmát, és további anyagokat is felvettek a tilalmi listára.
1992. Rio de Janeiro: az ENSZ égisze alatt 178 ország küldöttségének részvételével tartott Föld-csúcs elfogadta a 21. század akciótervét, az Agenda 21 elnevezésű dokumentumot, mely a Föld környezeti állapotát elemzi, és megfogalmazza a környezetromlás megállításának cselekvési programját. A résztvevők többsége aláírta a Föld klímájának megóvásáról, valamint a veszélyeztetett állat- és növényfajok védelméről szóló megállapodást. A kibocsátott ún. Riói Nyilatkozat nem kötelező jellegű dokumentum a környezettel kapcsolatos jogokról és kötelességekről.
1997. Kiotó: a Japánban, 160 ország részvételével megrendezett környezetvédelmi ENSZ-konferencián a globális felmelegedés témaköre állt a középpontban. Megállapodás született arról, hogy az ipari országok 2008 és 2012 között - 1990-hez képest - átlagosan 5,2 százalékkal csökkentik hat, üvegházhatást okozó gáz kibocsátását. A tanácskozáson nagy vita bontakozott ki az ipari államok és a fejlődők csoportja között az ártalmas gázokkal, illetve azok kvótáival folytatandó kereskedelemről.
2000. Montreal: 135 ország képviselője jegyzőkönyvet írt alá a Biológiai Biztonságról, a génkezelt organizmusok biztonságos forgalmazásának szabályozásáról. A dokumentum a legmagasabb szintű ellenőrzés alá helyezte a génkezelt szervezeteket - akár vetőmagokról, akár állati takarmányról vagy emberi fogyasztásra szánt termékekről, akár további feldolgozásra szánt élelmiszeripari alapanyagokról van szó.
2001. Stockholm: a 21. század első átfogó környezetvédelmi megállapodása született meg, amikor a svéd fővárosban megrendezett konferencián 127 ország képviselője 12 tartós, környezeti méreg, organikus szennyezőanyag, (rövidített nemzetközi elnevezéssel: POP) gyártásának és alkalmazásának tilalmáról szóló egyezmény életbe lépéséhez adta hozzájárulását.
2001. Bonn: a Kiotói Jegyzőkönyv életbeléptetésével kapcsolatos utókonferencián - miután az Egyesült Államok visszalépett a ratifikálásától, s Japán és néhány más ország is fenntartásait hangoztatta - 180 ország képviselői kompromisszumos megállapodást fogadtak el: lehetővé tették, hogy az erdősítési programokat messzemenően beszámíthassák az adott országok kötelezettségébe. A megegyezésnek köszönhetően az Egyesült Államok nélkül is hatályba léphet a kiotói egyezmény.
2001. Marrákes: a marokkói városban - a bonni tanácskozás folytatásaként - 167 ország képviselője megállapodott a kiotói klímavédelmi jegyzőkönyv gyakorlati megvalósításáról szóló dokumentum szövegéről, s ezzel elhárult az akadály az okmány ratifikálása elől.
2001. Bonn: a fajok sokféleségéről rendezett konferencián 182 ország képviselője megegyezett a növények és állatok genetikai információinak hasznosításáról. Szabályozták a gének hasznosítását, valamint az ebből származó gazdasági előnyök megosztását az ipari és a fejlődő országok között.
2002. Augusztus 26. és szeptember 4. között rendezte meg az ENSz a dél-afrikai Johannesburgban a Csúcsértekezlet a Fenntartható Fejlődésért elnevezésű, "Rió+10" Föld-csúcsot.
Forrás: MTI Sajtóadatbank
amely az államnak, illetve a helyi önkormányzatnak törvényben meghatározott vízgazdálkodási feladatait, különösen a víziközművekkel nyújtott szolgáltatást, a vizek kártételei elleni védelmet, a vízkészletek feltárását, megóvását, hasznosítását, pótlását és állapotának figyelemmel kísérését, a vízkészlettel való gazdálkodását szolgálja.
az a kibocsátó, aki közcsatornába szennyvizet, csapadékvizet bocsát.
ez az európai irányelv definiálja a kozmetikumok fogalmát, megadja a jelenleg létező kozmetikum-fajtákat, valamint a kozmetikumokban használható engedélyezett és tiltott vegyi anyagok listáját.
Forrás: http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=CONSLEG:1976L0768:20080424:hu:PDF
az a nem közüzemű szennyvíz elvezetését szolgáló vízilétesítmény, amelyet több kibocsátó közösen használ a különböző eredetű, döntően technológiai szennyvizek közös üzemi szennyvíztisztító telepre, illetve befogadóba vezetésére.
&search
a kémiai feldolgozás céljából gyártott és annak során felhasznált vagy másik anyaggá való átalakítás céljából kémiai feldolgozás (a továbbiakban: a szintézis) során felhasznált anyag.
1. nem elkülönített intermedier: olyan intermedier, amelyet a szintézis során nem távolítanak el szándékosan (kivéve mintavétel céljából) abból a berendezésből, amelyben a szintézis végbemegy. Az ilyen berendezés a reaktort, kiegészítő berendezéseit és azokat a berendezéseket foglalja magában, amelyeken az anyag(ok) a folytonos vagy szakaszos folyamat során áthalad(nak), valamint a reakció következő lépése érdekében az egyik tartóedényből a másikba való átjuttatáshoz használt csőrendszert, de nem foglalja magában azokat a tartályokat és más tartóedényeket, amelyekben az anyago(ka)t a gyártás után tárolják;
2. telephelyen elkülönített intermedier: olyan intermedier, amely nem felel meg a nem elkülönített intermedier kritériumainak, és amelynek esetében a intermedier gyártására és az adott intermedierből az egyéb anyag(ok) szintézisére egyazon - egy vagy több jogi személy által üzemeltetett - telephelyen kerül sor.
3. szállított elkülönített intermedier: olyan intermedier, amely nem felel meg a nem elkülönített intermedier kritériumainak, és amelyet más telephelyek között szállítmányoznak vagy beszállítanak. (Forrás: REACH 3. cikk (15))
szennyező anyag bejutása - tevékenység következtében - a földtani közegbe, illetve közvetlen érintkezésbe kerülése a földtani közeggel (a levegőből történő kiülepedés kivételével).
szennyező anyagok bevezetése a felszín alatti vízbe, a talajon vagy az altalajon (földtani közegen) való átszivárogtatás nélkül.
bármely tudományos tevékenység és publikáció felülvizsgálata az elvégzett munka és az eredmények ellenőrzését és bírálatát foglalja magában, amit általában független szakértők végeznek el.
Az életciklus felmérésnél alkalmazott kritikai felülvizsgálat (angolul „critical review”) a nemzetközi szabványok (ISO 14040 és ISO 14044) előírásainak való megfelelést ellenőrzi. Ez kiterjed az alkalmazott módszertani megoldásokra, a felhasznált adatokra, az eredmények értelmezésére és az LCA jelentésre is. A kritikai felülvizsgálat növeli az életciklus felmérés megbízhatóságát és átláthatóságát.
Az életciklus felmérések célja lehet konkurens termékek (áruk, szolgáltatások, technológiák) környezeti szempontú összehasonlító vizsgálata. Ebben az esetben a felmérés eredményei sérhetik egyes iparágak, vagy egyéb piaci szereplők érdekeit. Ilyen esetben különösen fontos az érintett piaci szereplők bevonásával végzett kritikai felülvizsgálat, főként abban az esetben, ha cél az eredmények külső kommunikációja.
krónikus hatásokért felelős fizikai, kémiai és biológiai ágensek környezetbe kerüléséből és receptor szervezetekkel való találkozásából adódó környezeti kockázat: hosszú idejű káros hatásokból, vegyi anyagoknak való ismétlődő kitettségből adódó krónikus toxicitáshoz, mutagenitáshoz, karcinogenitáshoz, terato;geni;táshoz köthető ökológiai és humán egészségkockázat. A krónikus kockázat nagyságát a környezeti kockázat definíciójából követ;kezően az ökoszisztéma esetében a számítással vagy méréssel meghatározott vegyi anyag koncentrációnak PEC = előrejelezhető környezeti koncentráció és az ökoszisztéma tagjaira hosszú távon a receptorszervezet gene;rá;ciós idejéhez képest hosszú távon toxicitást, mutagenitást, teratogenitást még nem mutató küszöbkoncentráció NOEL, NOEC, PNEC hányadosa. Ember esetében megkülönböztetjük a krónikus toxicitásból, vagyis a különböző expozíciós utakon ismétlődően bejutott anyag toxikus hatásából eredő kockázatot, melynek mértéke HQ = ADD/TDI, a mutagén és karcinogén kockázatoktól, mely az ember életfogytig tartó kitettsége során bevett dózisból adó;dik, mértéke szájon át és bőrkontaktus esetén:
Karcinogén kockázatszájon/bőrön át = 1-e-Orális Meredekségi Tényező * LADD
és belégzés esetén:
Karcinogén Kockbelégzéssel = 1-e-Egységnyi kockázat *AIC, ahol
LADD: teljes élettartamra vonatkozó átlagos napi dózis és
AIC: teljes élettartamra vonatkozó átlagos belégzett koncentráció.
kvantitatív kockázat
a környezetvédelmi információigény kielégítése és összekapcsolása a rendelkezésre álló adatokkal, információkkal: ellenőrző listákkal, költség-haszon felmérési eredményekkel, kumulált energiaigényre, környezeti hatásokra, kockázatokra, életciklus-felmérésekre, anyagmérlegekre, vonatkozó információval Forrás: EUGRIS
más néven lángfotometria, elemanalízisre használt módszer, angol neve után rövidítése FAAS. Az analízis során a porlasztott minta a lángba jut, ahol a gerjesztett atomok és ionok kialakulnak, és adott hullámhosszúságú fényt bocsátanak ki a koncentrációjukkal arányos intenzitással. A láng szénhidrogén, pl. metán, propán, propán-bután vagy acetilén égésekor keletkezik. A leggyakrabban használt láng esetében az éghető gáz acetilén, az égést tápláló közeg levegő. Ezzel 2300 oC lánghőmérséklet alakul ki, ami elég a legtöbb anyag (közel 30 elem) atomizálására. Folyadék minták esetén a mintabevitel oldatporlasztással történik, melynek legelterjedtebb módja a nagy sebességű gázáram segítségével történő pneumatikus porlasztás. A szilárd minták bevitelére alakultak ki az ív-láng, a lézeres és elektrotermikus elpárologtatásos módszerek. (Forrás: Posta József: Atomabszorpciós spektrometria. Debreceni Egyetem, 2008, Kempelen Farkas Digitális Tankönyvtár. www.tankonyvtar.hu/kemia/atomabszorpcios-080904-63) A módszert környezeti minták (talaj, talajvíz, iszap, üledék), hulladék elemtartalmának meghatározására használjuk.
a leggyakrabban alkalmazott gázkromatográfiás detektor (angol neve után "Flame Ionization Detector" közismert rövidítése FID). Az elpárologtatható szerves vegyületek koncentrációjának mérésére alkalmas. Az anyag komponeneseit elválasztó kromatográfiás oszlopról eluálódó anyagokat hidrogén-lángban égeti el. A hangyasav és a formaldehid kivételével minden elpárologtatható szerves vegyületet detektál. Érzékenysége függ a vegyület fajlagos széntartalmától.
lefolyásmentes nedves terület.
általában a minimális kibocsátást és környezetszennyezést okozó ipari technológia-alternatíva a létező választékból. Rokon kifejezések a BPM = Best Practicable Means = legjobb gyakorlat, BPEO = Best Practicable Environmental Option = környezet szempontjából legjobb megoldás. A kifejezés maga is dinamikus szemléletet és igényt tükröz, tudniillik a legjobb gyakorlat folyamatosan változik, ami ma a legjobb, holnap már nem az, a követelmény viszont marad: mindig az éppen elérhető legeslegjobb megoldást kell választani. Természetesen figyelembe kell venni a költségeket és a technológia-alkalmazásból származó hasznokat is.
Ai innovatív technológiák fejlesztői ugyanezen elv alapján fejlesztenek egyre jobb technológiákat, egyre nagyobb választékot biztosítva a probléma-specifikus meoldásokban. Egy innovatív, de még a piacra nem került innovatív technológia lehet jobb, mint a pillanatnyilag létező legjobb, de elérhetősége korlátozott. Ezzel a problémával foglalkozik az EURODEMO és a MOKKA Projekt.
Európában a BAT koncepciót 1992-ben először az OSPAR = Convention for the Protection of the Marine Environment of the North-East Atlantic egyezmény használta, minden észak-kelet atlanti térségben létesülő ipari beruházással kapcsolatban megkövetelte a BAT alkalmazását a tengeri környezet védelme érdekében.
Hasonló értelmeben használta1984-ben az AFD Air Framework Directive a BATNEEC kifejezést Best available techniques not entailing excessive costs a nagy ipari létesítmények levegőszennyezésével kapcsolatban. 1996-ban ugyanez a rendelet bevezette az IPPC-t = Integrated Pollution Prevention and Control, vagyis a kibocsátást az összes környezeti elembe, levegőbe, vízbe, talajra egyaránt kontrollálni kívánja. Ugyanbben az évben az EU által rendeletbwe foglalt kibocsátási határértékek European Union directive 96/61/EC már a BAT alapján kerültek meghatározásra és megadásra. BAT definícióját is megadja: módszerek, eljárások és működtetésük fejlesztésének leghatékonyabb és legfejlettebb állapota, mely képes biztosítani a tervezett kibocsátási határértékeket és általában csökkenteni a környezet egészébe történő kibocsátást.
a levegőnek jogszabályban vagy hatósági határozatban meghatározott maximális mértékű szennyezése. Ez az érték nem léphető túl.
Forrás:Barótfi István (ED.): Környezettechnika, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 2000
technológiai kibocsátási határértékeket minden esetben a BAT figyelembevételével kell megállapítani, ezért értékük a technikai, gazdasági és társadalmi fejlődéssel időben változik.
A technológiai kibocsátási határértékek két fő csoportra oszthatóak:
- általános technológia kibocsátási határértékek,
- eljárás-specifikus technológiai kibocsátási határértékek.
Értékük függ:
- a légszennyező anyag tömegáramától,
- a légszennyező anyag minőségétől, veszélyességétől,
- a legjobb rendelkezésre álló technika szintjétől.
A technológiai kibocsátási határértékek különböző mértékegységben adhatók meg. Pl.
- koncentráció: mg/m3 füstgáz, ppm, térf.%
- termékspecifikus érték: g/GJ, g/kWh, kg/t termék, g/m2 termék
- a felhasznált nyersanyag mennyiségére vonatkoztatott érték: tömeg%
Az egyedi kibocsátási határértéket akkor állapítja meg a hatóság, ha
- a technikai és műszaki fejlődés meghaladja az országos érvényű határértékek megállapításához alapul vett BAT szintjét és annál szigorúbb határérték betartását is lehetővé teszi,
- az adott terület légszennyezettsége olyan nagy, hogy a levegőminőségi határértékek betartásához nem elégséges a BAT alkalmazása, annál hatékonyabb intézkedések szükségesek a légszennyező anyag kibocsátás megelőzésére illetve csökkentésére.
Az egyedi kibocsátási határérték mindig szigorúbb, mint az országosan érvényes határértékek.
Forrás: Barótfi István: Környezettechnika, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 2000
olyan meteorológiai helyzet kialakulásának valószínűsége, mely a légszennyező anyagok felhalmozódásának kedvez. A légszennyeződés potenciál előrejelzésénél a talajközeli szélsebességet, a szél magassággal való változását, a keveredési réteg vastagságát és a hőmérsékleti rétegződést veszik figyelembe.
Forrás: MSZ 21460/2–78
leltárelemzésen általában a meglévő készletek (pl. árúkészlet, anyagkészlet stb.) feltárását és számbavételét értjük. Az elemzés eredménye a leltár, ami gyakorlatilag egy lista, amely tartalmazza a készlet összetevőire vonatkozó minőségi és mennyiségi információkat.
Az életciklus felmérés esetében a leltárelemzés az életciklus során fellépő anyag- és energiafogyasztásokra, továbbá kibocsátásokra (ún. bemenő és kimenő áramokra) vonatkozó mennyiségi adatok gyűjtését, rendszerezését, feldolgozását és dokumentációját jelenti. Az életciklus leltárelemzés csak azután következik, hogy pontosan meghatároztuk, mire vonatkozik a felmérés (ld. cél és tárgy meghatározása). Az adatgyűjtéshez általában kérdőívet készítünk, amely az életciklus egy adott folyamata (ún. folyamategysége) esetén vonatkozhat például a felhasznált alapanyagok minőségére, kémiai összetételére és mennyiségére; a folyamat energiafelhasználására; a kibocsátott szennyezőanyagok és a termelt hulladékok mennyiségére.
Az életciklus azon folyamategységeiről, amelyekről nem áll módunkban közvetlenül, helyszíni adatokat gyűjteni, általában irodalmi forrásokat és adatbázisokat használunk fel (pl. alapanyagok előállítása, energiatermelési folyamatok, szállítási folyamatok fogyasztása és kibocsátásai stb.)
A leltárelemzés során az egyes folyamategységekről gyűjtött adatok alapján felépítjük a teljes életciklus modelljét. Ezt a gyakorlatban általában erre alkalmas szoftver megoldások segítségével tesszük meg. A leltárelemzés végeredménye a teljes életciklus bemenő és kimenő áramainak listája a vizsgált termék egy választott mennyiségére vonatkozóan (ld. funkció egység és referencia áram).
az olyan technológiai folyamatokat, amelyek jelentős hatást gyakorolnak a környezetre és speciális, jellemzőik indokolják, részletes előírásokkal szabályozzák.
Ilyen részletes előírások vonatkoznak, pl.:
- a tüzelési eljárásokra,
- a hulladékok égetésére,
- a motorbenzinek tárolására és szállítására,
- az illékony szerves vegyületek felhasználására.
Ezekre a technológiákra vonatkozó szabályozások a kibocsátási határértékeken túlmenően részletes előírásokat tartalmaznak többek között a technológiák működtetési feltételeire – az üzemeltetési paraméterekre, a kibocsátások és működési jellemzők ellenőrzésére, mérésére és az adatszolgáltatásra, illetve egyéb műszaki követelményekre.
Forrás: Barótfi István: Környezettechnika, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 2000
az a legkisebb vegyi anyag koncentráció, amelynek hatása már megfigyelhető egy élőlény tesztorganizmus hosszú távú kitettsége esetén, pl. krónikus toxicitási tesztben. Analóg kifejezés a dózisokkal dolgozó toxikológiában a LOEL Lowest Observed Effects Level az a legkisebb dózis, melynek hatása már megfigyelhető. A NOEC és a LOEC egymással összefügg, általában:
NOEC = LOEC / 2
A MATC a LOEC és NOEC érték átlagaként számítható:
MATC = NOEC + LOEC / 2
a szennyezőanyag maximális, még megengedhető koncentrációja. A MATC a LOEC és NOEC érték átlagaként számítható: MATC = LOEC + NOEC / 2. Krónikus hatáson alapuló küszöbkoncentráció, melyet környezeti minőségi kritériumként is alkalmaznak; olyan vegyi anyag határértékként, melynek meghatározásakor a vegyi anyag káros toxikus, mutagén, teratogén, stb. hatását vették figyelembe.
közepes szénlánchosszúságú klórozott szénhidrogének