Lexikon

a kémiai kivonásnak (kémiai extrakció) az a változata, amikor a kivonófázis egy vékony kvarc- vagy fémszál szilárd vagy folyékony bevonata Az extrakció a vékony szál felületén kialakított 5-10 mikrométer vastagságú vékony filmszerű bevonat segítségével történik. A gőztérből vagy oldatból a filmrétegbe kerül át és koncentrálódik az analizálandó célvegyület. Ez a szál egy mikrofecskendőhöz hasonló szerkezet mozgatható dugattyújához van rögzítve. Illékony vegyületek esetén mintavételkor a gőztérben tartjuk a szálat, nem illékony anyagoknál intenzív keverés mellett a folyadékban kell lennie a szálnak. A szálon feldúsult komponensek hődeszorpció (gázkromatográfia) vagy oldószeres elúció (folyadékkromatográfia) útján deszorbeálódnak. A célvegyület koncentrációja filmrétegben arányos a mintában lévő koncentrációjával. A kromatográfiás analízishez jól illeszthető, jól automatizálható mintaelőkészítési módszer, főleg mikroszennyezőanyagok elemzésre használják (pl. vizek illékony és nem illékony szerves szennyezőanyagainak meghatározására). Előnye a gyorsasága, nagy érzékenysége és hogy nincs szükség oldószerre a kivonáshoz.

a kockázatmenedzsment és a kockázatcsökkentés az életminőség javulását szolgálja, de ehhez még további szociális szempontok is adódnak, így
1. a lakóközösségekkel folyó kockázatkommunikáció;
2. a lakóközösség vagy a nagyközönség remediációs módszerekről vagy más kockázatmendzsment módszerekről alkotott véleménye;
3. valamint olyan hasznok, mint a terület értékének növekedése, értékesebb használat és infrastruktúra jövőbeni megteremtése, új munkahelyek létesítése, stb.

a szorpció magába foglalaja mind az abszorpciót, mind az adszorpciót, vagyis azokat a folyamatokat, amikor egy gázfázisú agyag folyadékba egy folyadék pedig szilárd anyaghoz kötődik részben a felülethez, részben az anyag belső szerkezetéhez kötődve.

A környezettel kapcsolatos folyamatok esetében, például a környezeti elemek fizikai fázisai közötti anyagátmenetek esetén átfednek az adszorpciós (felületen való megkötődés) és abszorpciós (anyag belsejében történő megkötődés, beoldódás) folyamatok, emiatt inkább a kettőt összefogó, nem megkülönböztető szorpció kifejezést használjuk.

olyan extrakciós módszer, melyben szuperkritikus folyadékot, többnyire széndioxidot alkalmazunk kritikus hőmérséklet és nyomás felett. Rövidítése SCFE (Super Critical Fluid Extraction)

az a vízmennyiség, amit a talaj különböző körülmények között visszatart, befogad. A talajban megtartott víz mennyisége függ a vizet a szilárd anyaghoz kötő erőktől, a nedvességformákat is eszerint osztályozzuk. A maximális vízkapacitás: a telített talaj pórusterét teljesen kitöltő vízmennyiség, a minimális vízkapacitást úgy határozzák meg, hogy a telített talajt kiteszik a gravitációnak, vagyis hagyják kicsurogni a víz egy részét, a szabadföldi vízkapacitás pedig a tavasszal beázott, átnedvesedett talaj víztartalma, melynek jellemzője, hogy a 10 μm-nél nagyobb pórusokat levegő tölti ki.

a talaj minőségének romlása, értékeinek elvesztése, alkalmasint mennyiségének csökkenése

• a rossz mezőgazdasági gyakorlat,
• a műtrágyák és növényvédőszerek korlátlan használata,
• a nehéz gépek miatti talajtömörödés,
• a talaj felszíni rétegének eróziója,
• a talajsavanyosdás,
• a tápanyagtartalomcsökkenés,
• a humusztartalom-csökkenés és
• a talaj szennyezettségének növekedése miatt.

lásd kémiai extrakció szerves oldószerrel talajból

lásd kémiai oxidáció talajban.

lásd kémiai redukció talajban.

szennyezett talaj gyógyítása, vagyis a vegyi szennyezettségből adódó kockázatának elfogadható mértékűre csökkentése. Történhet spontán módon: öngyógyítással, természetes remediáció és/vagy emberi közreműködéssel, talajremediációs technológiák alkalmazásával. talajremediációra alkalmazhatunk fizikai, kémiai vagy biológiai technológiákat. A talajremediáció alapulhat a szennyezőanyag mobilizációján vagy immobilizációján. A technológiák a talaj mindhárom fázisát, a gáz, a folyadék és a szilárd fázis kezelését jelenti, együtt vagy egymást követően, ugyanazon vagy különböző technológiákkal. A talajgázok és a talajvíz kezelése a szokásos levegő- és víztisztítási eljárásokkal azonos. A szilárd fázis kezelése a szennyezőanyag mobilizálásával: gázelszívás, vízkiszivattyúzás, vizes, mosószeres, savas vagy lúgos mosás, szerves oldószeres extrakció, deszorpció, égetés, pirolízis, biodegradáció stb. vagy immobilizálásával történhet: fizikai, kémiai vagy biológiai stabilizálás, szilárdítás, termikus immobilizáció, vitrifikáció, stb. A bioremediációs technológiák a mikroorganizmusok vagy a növények átalakító, biodegradáló vagy bioakkumuláló tevékenységét hasznosítják, mérnöki, főként biomérnöki technológiák segítségével. Az ökomérnöki technológiák természetes közösségeket és természetben lejátszódó folyamatokat hasznosítanak. A talajremediáció történhet ex situ, azaz a talaj eredeti helyéről való eltávolítása, kitermelése után és in situ, azaz a talaj eredeti helyéhez rögzítve; ilyenkor a műveleteket (levegőztetés, mosás, hőközlés stb.) a talajban hajtják végre. A talajremediációt a szennyezett terület tulajdonságait és a területhasználatot figyelembe véve kell megtervezni, a megfelelő technológiát kiválasztani, használhatóságát a laboratóriumi és szabadföldi kísérletekkel bizonyítani, költség-haszon felmérésnek alávetni. A technológia saját kibocsátását és környezeti kockázatát a technológia alkalmazása közbeni és utólagos monitorozással kell követni. (Lásd még remediálási technológiák, remediáció, talajkezelés).

azok a talajremediációs technológiák melyek szóba jöhetnek egy bizonyos probléma (kibocsátás, szennyezett terület, stb.) megoldására. A döntés előkészítés során a problémára megoldás jelető technológiák összegyűjtését követően összehasonlító értékelést kell végezni. A sorrendiség megállapítása során különböző szempontok szerint lehet súlyozni és dönteni, így a műszaki, a környezetmenedzsment, területfejlesztés, gazdasági, társadalmi, szociális, és politikai szempontok figyelembevételével. Az összehasonlító értékelés alapján lehetséges a lehető legjobb technológia kiválasztása, a döntsé meghozatala arról, hogy melyik technológiát válasszuk egy szennyezettség felszámolására, egy vegyi anyag kibocsátásának csökkentésére, egy szennyezett terület remediálására.

több szempontból történhet:
1. Remediálási módszerek környezeti elemek szerint: levegő-, víz-, talajvíz-, talaj- vagy üledékremediálási módszer;
2. a talaj fázisai szerint: talajlevegő, talajnedvesség, talajvíz, talaj szilárd fázisa, különálló szennyezőanyag fázis, több fázis együttes kezelése, pl. telített talaj (talajvíz és szilárd fázis), teljes (telítetlen) talaj;
3. spontán lejátszódó folyamaton alapul-e vagy sem;
4. szennyezőanyag mobilizálásán vagy immobilizálásán alapul-e;
5. in situ vagy ex situ módszer-e vagy ezek kombinációja;
6. fizikai-kémiai, termikus vagy biológiai módszeren alapul-e, esetleg ezek kombinációján;
7. biológiai módszer esetén milyen mértékű beavatkozást tervezünk: NA (természetes szennyező;anyag-csökkenés), MNA (monitorozott természetes szennyezőanyag-csökkenés), ENA (intenzifikált természetes szennyezőanyag-csökkenés), bioremediáció, más módszerekkel kombinált bioremediáció.

lásd talajvíz kinyerése és felszíni kezelése.

a kifejezés a REACH szerinti elsődleges jelentése alapján olyan dokumentációt jelent, amely a regisztrációhoz szükséges minden információt tartalmaz, a 10. cikk a) pontjában leírtaknak megfelelően. A technikai dokumentáció formátuma az IUCLID.

Ezen kívül a technikai dokumentáció kifejezés használatos még a XV. melléklet két részének valamelyikére való utalásként is. Ez igazolja a XV. melléklet szerinti jelentést.

a talaj bioremediációjának követésére, a folyamat központjában álló (mikro)biológiai átalakító tevékenység alapján alakítjuk ki a monitoringot. Az átalakítás lényege leggyakrabban az, hogy a talaj-mikroorganizmusok a szennyezőanyagot szubsztrátként (S) hasznosítják, miközben abból ártalmatlan terméket (T) állítanak elő.
S + talajmikroflóra → T
Fenti egyenlet alapján a biotechnológiai folyamatok követésére a szubsztrát fogyásának, a termék keletkezésének vagy, ha létezik a köztitermék, akkor annak kimutatása. Harmadik lehetőségünk a talajmikroflóra monitorozása. Monitorozhatjuk a mikroflóra egészét fiziológiai jellemzőjük, általánosan elterjed enzimek aktivitása (légzési lánc enzimjei, denitrifikáció, nitrogénfixálás, celluzlázaktivitás) alapján vagy valamilyen specifikus bontó- vagy tűrőképességgel rendelkező indikátorfaj mennyiségének követése révén. A végpont ilyenkor lehet az indikátorfaj jellemző génje, enzimje vagy egyszerűen csak elektív-, szelektív- vagy differenciáló táptalajon való megjelenése, növekedése.
talajremediáció követésére alkalmazható mérési végpontok az alábbiak:
szubsztrátfogyás oldaláról: talaj és/vagy talajvíz extrahálható szervesanyag- vagy szennyezőanyag-tartalma tartalma (C-forrás), nitrogén és foszfortartalma (N- és P-forrás), oxigénforrás fogyása (légköri O₂, oldott NO₃, SO₄, Fe³⁺)
Termékkeletkezés oldalról: a biodegradáció közti- és végtermékei, (NO₂, HCl, stb.), beleértve a mineralizáció végtermékeit (CO₂, NH₄²⁺, stb.)
Az átalakítást végző mikroorganizmusok oldaláról: sejtkoncentráció, pl. talaj összes sejtszáma: (aerob baktériumok, gombák, stb.), specifikus bontóképességű sejtek koncentrációja (pl. szénhidrogénbontó, PAH-bontó, stb.), speciális tűrőképességgel rendelkező mikroorganizmusok száma(fémtűrők), biokémiai markerek (specifikus tulajdonságért felelős enzimek), genetikai markerek (indikátorgének).

technológia monitoring általában a technológiai paraméterek folyamatos mérést, ellenőrzését jelenti acélból, hogy az adatok alapján a technológus ellenőrizze, hogy a folyamatok a kívánt módon és mértékben folynak-e, szükség esetén beavatkozzon vagy folyamatosan szabályozza a technológiai folyamatokat, optimumon tartsa a technológia által biztosított körülményeket. A technológia-monitoring másik célja, hogy ellenőrizze a technológiából történő veszélyes anyag kibocsátását.
A remediáció monitoringja ugyanezt a célt szolgálja. A kezelt talaj állapotát, a körülményeket és a kibocsátást kell követni.
ex situ talajremediációnál a többé-kevésbé homogén talajt tartalmazó reaktor hozzáférhető, abból a mintavétel könnyűszerrel megoldható. Tehát megfelelően átgondolt, a heterogenitásokat, illetve gradienseket is figyelembe vevő mintavételi terv alapján, a technológia követése akár a talajgáz, akár a talajnedvesség vagy talajvíz, akár a teljes talaj elemzésén keresztül megoldható.
in situ remediációnál két alapvető nehézségbe ütközünk, ha teljes talajból akarunk mintát venni. 1. A talaj maga és a szennyezőanyag eloszlása is heterogén. Ezek a térbeli heterogenitások sokszorosan felülmúlhatják az időbeni szennyezőanyag csökkenést vagy más monitorozandó paramétert. 2. Gyakori, hogy a szilárd fázis zavartalansága mellett szeretnénk dolgozni a talajlevegő és talajvíz áramlási viszonyainak beállítása után. Magminta vétele fúrással, a talajlevegő és víz áramlási viszonyainak megváltozását okozhatja. in situ talajremediáció követésére tehát célszerű a mobilis talajfázisok, a talajlevegő, a talajnedvesség és/vagy a talajvíz mintázása és analízise. Ilyenkor a levegő és víz adataiból kell következtetnünk a teljes talajban lejátszódó folyamatokra, szennyezőanyagtartalomra.
A teljes talaj vagy bármelyik fázisának monitorozásához a hagyományos fizikai-kémiai metodikákon kívül biológiai és környezettoxikológiai tesztmódszereket is kell alkalmazni. A szennyezett talaj jellemzőin, illetve a szennyezőanyag koncentációján és más fizikai-kémiai tulajdonságán kívül a szennyezőanyag hatását és a szennyezett talajban kialakult élővilág jellemzőit együttesen értékeli a talajTesztelő Triád.
Az integrált megközelítés különösen fontos a szennyezőanyag immobilizációján/stabilizációján alapuló remediáció monitorozásánál, hiszen ezek a technológiák a kockázatcsökkenést a szennyezőanyag hatásának, biológiai hozzáférhetőségének csökkentésével érik el.

lásd demonstrációs technológia.

egy technológia hatékonyságát, azt hogy alkalmazásakor teljesítette-e az általános és tervezett elvárásokat, azt verifikációval lehet bizonyítani.

A verifikáció, a technológia jóságának bizonyítása, a verifikációs módszer ismeretében összeállított technológia-monitoringból származó adatok alapján, számításokkal elvégzett művelet. A számított értékeket össze kell vetni az elvárásokkal.

A négy fő terület, mely egy technológiát minősít, annak
technológiai hatékonysága,
környezethatékonysága,
a gazdasági hatékonyság és a
szociális vagy társadalmi hatékonyság.

Ezek között a jellemzők között vannak abszolút értékben, kvantitatív jellemzők alapján is értékelhetőek (pl. mennyi szennyezőanyagot távolított el egy remediációs technológia a kezdetben meglévő mennyiséghez képest) és vannak olyanok, bár azok is kvantitatív értékek, melyek csak összehasonlításban értékelhetőek, például, az energiafelhasználás megítélésének, csak más alternatív technológiákkal összehasonlítva van értelme.

Vannak olyan jellemzők is, melyek eleve nem kvantitatív értékek, pl. a szociális hasznok egy része, az esztétikai hasznok, stb. melyeket pontszámokkal vagy más kvalitatív jellemzőkkel lehet minősíteni.

a természetes mikroflóra működésének optimálása, aktivitásának növelése enyhe beavatkozásokkal is lehetséges, így oldott oxigént, különféle tápanyagokat, igény szerint a biológiai aktivitást és a szennyezőanyag mobilitását, biológiai hozzáférhetőségét növelő adalékokat juttathatnak a talajba.
sok remediációs technológia szerepel a szakirodalomban és a gyakorlatban, amely in situ vagy ex situ módon igyekszik intenzifikálni a biodegradációt a talajban. A talaj saját biodegradációján alapuló technológiáknak helyszín-specifikusak;nak kell lenniük, vagyis figyelembe venniük a helyi adottságokat, a szennyezőanyag, a talajmátrix és a már adaptálódott mikroflóra jellemzőit és kölcsönhatásait.
A helyspecifikusság nemcsak azt jelenti, hogy a biotechnológia paramétereit kell helyszín-specifikussá tenni, hanem a műveleteket is, amelyek ezeket a paramétereket biztosítják. Emiatt ritkán lehet két technológia teljesen azonos és a tervezett technológia alkalmasságát kísérletesen is bizonyítani kell. A technológia-tervezés alapparamétereit célszerűen laboratóriumi vagy félüzemi technológiai kísérletek szolgáltatják.
A leggyakrabban alkalmazott intenzifikáló beavatkozások a következők: oxigénellátás, tápanyagellátás, hozzáférhetőséget növelő adalék, egyéb stimuláló adalék, mikrobiális oltóanyag.
Az oxigénigény kielégítése történhet légköri levegő bevezetésével, illetve elszívásával (bioventilláció), vagy oxigént szolgáltató oldott anyagok talajba vagy talajvízbe juttatásával (peroxid oldat, oxigént szolgáltató immobilis peroxidvegyületek, pl. Mg-peroxid, nitrát vagy szulfát az alternatív légzésformák kiszolgálására a talaj anaerob telített zónájában, stb.).
A tápanyagok és adalékanyagok bejuttatása általában oldott formában történik, mélyebb rétegekbe injektálással, injektáló kutak vagy szondák segítségével, vékony talajrétegbe talajra locsolással, beszivárogtatással.
Nagy befolyás gyakorolható a talajban működő biodegradációra a talaj szervesanyag-tartalmának kontrollálásával. A talajba kevert holt szerves anyag (hulladékok) hatására megindul a holt szerves anyag bontását végző közösség aktiválódása, ezzel olyan anyagcsereutak lépnek működésbe, melyek a szennyezőanyagok bontására is képesek. A szerves anyagok mineralizációján kívül a körülményektől függően humuszképződés is lejátszódik, mely egyes, nehezen bontható szennyezőanyagoknak a humuszba épülését is eredményezheti.
A talaj hőmérsékletének kismértékű (mikrobák számára optimális és a deszorpciót is növelő) emelése ugyancsak növeli a biodegradáció hatékonyságát. A nehezen biodegradálható anyagok kémiai reakcióit, pl. polimerizáció, oxidáció szintén megnöveli, tehát a humuszba épülést és a stabilizációt is elősegítheti abban a stádiumban, amikor már biológiailag bontható szubsztrát (szennyezőanyag) kevés van vagy nincs a talajban.

100-300 ^oC-on (alacsony hőmérsékletű) vagy 300-600 ^oC-on történik a víz és a szerves szennyezőanyagok elpárologtatása a szennyezett talajból. Tulajdonképpen a szennyezőanyag ledesztillálását jelenti a szilárd felületről. Ha nedves a talaj, akkor vízgőz-desztilláció folyik.
A termikus deszorberben nem történhet égés (túl alacsony a hőfok, emiatt veszélyes égéstermékek keletkezhetnek és robbanásveszély is fennáll), ezért inert gázáramra és indirekt fűtésre van szükség.
Az elszívott gőzöket a deszorberből a gőzkezelő rendszerbe a vivőgáz vagy a vákuum-rendszer továbbítja. A gőzök kezelőrendszerében a szerves szennyezőanyagok leválasztására ciklonokat, aktív szenes vagy más töltetű adszorbereket, szűrőket, nedves elnyeletőket alkalmaznak, elégethetik vagy biológiailag bonthatják a deszorbeálódott szerves szennyező;anyagokat. Nagyobb mennyiség lepárlása esetén a szennyezőanyag újrahasznosítása is lehetséges.
A gyakorlatban két eljárás ismeretes: a forgó dobos kemence és a termikus szalagspirál.
A forgó dobos deszorber egy vízszintes vagy ferde helyzetű henger, melyet kívánatos közvetve fűteni. A csőkemencét forgatják. A kezelőtér izolációja a külső tértől igényes megoldást követel.
A termikus szalagspirál egy zárt hengerben forog, miközben továbbítja a szállítandó anyagot. Hasonló izolációra és fűtőrendszerre van szükség, mint a forgódobosnál. A szalagspirál üreges szárában keringtetett forró olaj vagy gőz közvetve fűti a szállított anyagot, a szennyezett talajt.
Az eltávozó gőzök további kezelése a technológia lényeges pontja, minden esetben szükséges.
Az alacsony hőfokú deszorberből kikerült talaj csak kis mértékben károsodik. A talaj hőmérséklete mindig alacsonyabb, mint a kemence légterének hőmérséklete. Emiatt még a 350 ^oC-on kezelt talaj is tartalmaz élő sejteket, és a talaj élettelen része nem bomlik, nem károsodik, könnyen revitalizálható, pl. kevés (kb. 10%) jó minőségű talaj hozzákeverésével. A termikus deszorberből kikerülő, szennyezőanyagot már nem tartalmazó talaj steril talajként is hasznosítható, steril talajt igénylő mezőgazdasági technológiákban vagy biotechnológiákban (steril növények tenyésztése, kontrollált talajoltóanyaggal oltott talaj rizoszféra kialakításához, stb.)
Magas hőfokú deszorpció 300-600^oC-on történik, indirekt fűtéssel. Itt is inert gázáramot vagy vákuumot alkalmaznak, hogy a szennyezőanyag ne gyulladjon be. A többi jellemzője megegyezik az alacsony hőfokú deszorpciónál tárgyaltakkal, de a kezelt talaj károsodása nagyobb mértékű, így általában a talaj a kezelés után revitalizációra szorul, ha talajként kívánjuk használni.

a termikus turbulencia kifejlődésében döntő része van a hőmérsékleti rétegződésnek. Minél nagyobb a turbulenciát előidéző hőmérséklet gradiens, annál nagyobb az a sebesség, amellyel a keveredés végbemegy. Nappal a besugárzás hatására a földfelszín felmelegszik és a légkör alsó rétege labilissá válik. A melegebb, tehát könnyebb légrétegek felemelkednek és ezek helyébe hidegebb légrészek süllyednek le. A nagy függőleges hőmérséklet gradiensű légtömegekben gyakori a talajközelben is az élénk turbulens mozgás. A kis függőleges hőmérséklet gradiensű légtömegekben viszont a gyakori szélcsend és a gyenge áramlás a jellemző.
Forrás: Barótfi István (Ed.): Környezettechnika, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 2000

a vegyi anyagok REACH rendelet szerinti toxicitásának tesztelését a BIZOTTSÁG 440/2008/EK RENDELETE (2008. május 30.) írja elő.

(1) Az 1907/2006/EK rendelet értelmében közösségi szinten vizsgálati módszereket kell elfogadni olyan vizsgálatokat illetően, amelyek szükségesek az egyes anyagok lényegi tulajdonságaira vonatkozó információk megszerzéséhez.

(2) A veszélyes anyagok osztályozására, csomagolására és címkézésére vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről szóló 67/548/EGK tanácsi irányelv V. melléklete megállapította az anyagok és készítmények fizikai és kémiai tulajdonságainak, toxicitásának, valamint ökotoxicitásának meghatározására szolgáló módszereket. A 2006/121/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 2008. január 1-jei hatállyal törölte a 67/548/EGK rendelet V. mellékletét.

(3) A 67/548/EGK rendelet V. mellékletében szereplő vizsgálati módszereket bele kell foglalni ebbe a rendeletbe.

(4) E rendelet nem zárja ki más vizsgálati módszerek használatát, feltéve hogy alkalmazásuk összhangban van az 1907/2006/EK rendelet 13. cikkének (3) bekezdésével

(5) A vizsgálati eljárások során az állatok helyettesítésére, illetve a felhasználásuk csökkentésére és finomítására vonatkozóelveket teljes mértékben figyelembe kell venni a vizsgálati módszerek kidolgozásakor, különösen akkor, ha az állatkísérletek kiváltására, számának csökkentésére vagy finomítására alkalmas, hitelesített módszerek rendelkezésre állnak.

(6) E rendelet rendelkezései összhangban vannak az 1907/ 2006/EK rendelet 133. cikkével létrehozott bizottság véleményével.

1. cikk: Az 1907/2006/EK rendelet céljából alkalmazandó vizsgálati módszereket e rendelet melléklete állapítja meg.

2. cikk: A Bizottság szükség esetén felülvizsgálja az e rendeletben foglalt vizsgálati módszereket a gerinces állatokon végzett kísérletek helyettesítése, számának csökkentése és finomítása érdekében.

3. cikk: A 67/548/EGK irányelv V. mellékletére történő hivatkozásokat az e rendeletre való hivatkozásként kell értelmezni.

4. cikk: Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő kihirdetését követő napon lép hatályba. Rendelkezéseit 2008. június 1-jétől kell alkalmazni.

A REACH ÁLTAL ELÕÍRT TOXICITÁSI TESZTEK

B.1a. Akut orális toxicitás – rögzített dózisú eljárás
B.1b. Akut orális toxicitás – akut toxikus osztály módszer
B.2. Akut toxicitás (inhaláció)
B.3. Akut toxicitás (dermális)
B.4. Akut toxicitás: bőrirritáció/bőrkorróziós hatás
B.5. Akut toxicitás: szemirritáció/szemkorróziós hatás
B.6. A bőr érzékennyé tétele
B.7. Ismételt adagolású (28 napos) toxicitásvizsgálat (orális)
B.8. Ismételt adagolású (28 napos) toxicitás (inhaláció)
B.9. Ismételt adagolású (28 napos) toxicitás (dermális)
B.10. Mutagenitás – kromoszóma-rendellenességek in vitro vizsgálata emlősökön
B.11. Mutagenitás – kromoszóma-rendellenességek in vivo vizsgálata emlősökön
B.12. Mutagenitás – in vivo emlős eritrocita mikronukleusz vizsgálat
B.13/14. Mutagenitás: reverz mutagenitási vizsgálat baktériumokkal
B.15. Mutagenitásvizsgálat és a rákkeltő hatás szűrése génmutáció vizsgálata saccharomyces cerevisiae-ben
B.16. Mitotikus rekombináció-vizsgálat sacharomyces cerevisiae- ben
B.17. Mutagenitás – in vitro génmutáció vizsgálat emlőssejteken
B.18. DNS-károsodás és -javítás – nem tervezett dns-szintézis (unscheduled dna synthesis, uds) – emlőssejtek in vitro
B.19. In vitro emlőssejttestvér-kromatidkicserélődés (sister chromatid exchange, sce) vizsgálat
B.20. Nemhez kötött recesszív letális vizsgálat drosophila melanogasterben
B.21. In vitro emlőssejt-transzformációs vizsgálatok
B.22. Domináns letális vizsgálat rágcsálókon
B.23. Emlős spermiogoniális kromoszóma-rendellenesség vizsgálat
B.24. Egérfolt- (spot) teszt
B.25. Egéren végzett örökletes transzlokációs vizsgálat
B.26. Szubkrónikus orális toxicitási vizsgálat, rágcsálókon végzett 90 napos, ismételt adagolású orálistoxicitás-vizsgálat
B.27. Szubkrónikusorális-toxicitási vizsgálat, 90 napos, ismételt adagolású orálistoxicitási vizsgálat nem rágcsálókon
B.28. Szubkrónikus dermális toxicitásvizsgálat 90 napos, ismételt dermális adagolású vizsgálat rágcsálófajokon
B.29. Szubkrónikus inhalációs toxicitásvizsgálat 90 napos, ismételt inhalációs adagolású vizsgálat rágcsálófajokon
B.30. Krónikus toxicitásvizsgálat
B.31. Prenatális fejlődési toxicitásvizsgálat
B.32. A rákkeltő hatás vizsgálata
B.33. A krónikus toxicitás és a rákkeltő hatás együttes vizsgálata
B.34. Egygenerációs reprodukciós toxicitásvizsgálat
B.35. Kétgenerációs reprodukciós toxicitásvizsgálat
B.36. Toxikokinetikai vizsgálat
B.37. Szerves foszforvegyületekkel kiváltott akut késleltetett neurotoxicitás
B.38. Szerves foszforvegyületekkel kiváltott késleltetett neurotoxocitás-vizsgálat 28 napos ismételt adagolás esetén
B.39. Nem ütemezett dns-szintézis (uds) in vivo vizsgálat emlős májsejtekkel
B.40. In vitro bőrkorrózió: transzkután elektromos rezisztencia vizsgálat (ter)
B.40 a. In vitro bőrkorrózió: emberi bőrmodellen végzett vizsgálat
B.41. In vitro 3T3 NRU fototoxicitás-vizsgálat
B.42. Bőrszenzibilizáció: lokális nyirokcsomó-vizsgálati módszer
B.43. Neurotoxicitási vizsgálat rágcsálókban
B.44. Bőrön át történő felszívódás: in vivo módszer
B.45. Bőrön át történő felszívódás: in vitro módszer

vegyi anyagok, (veszélyes anyagok, szennyezőanyagok, xenobiotikumok) azon tulajdonsága, hogy akut (heveny) vagy krónikus (idült) mérgező hatást képesek kiváltani. Az akut toxicitás a vegyi anyagnak való egyszeri kitettség alkalmával jelentkezik. A krónikus toxikus hatás, toxicitás, mérgező hatás az egész élettartam, vagy az élettartamhoz képest hosszú időn keresztül történő ismételt, vagy rendszeres kitettségnek tulajdonítható káros hatás. Az akut toxicitástól megkülönböztetjük a bőrirritációt és a szemkárosító hatásokat, a krónikus toxicitástól pedig a mutagén, karcinogén és teratogén hatásokat.
A toxikus anyagok az élő szervezetbe a táplálékkal, az ivóvízzel, a belégzett levegővel és bőrkontaktus útján juthatnak. A szervezetbe bejutott toxikus anyag átalakulásokon mehet keresztül (pl. emésztés) mielőtt a biokémiai receptorokkal (DNS, RNS, membrán, enzim, stb.) kölcsönhatásba lép és kifejti hatását. A toxikus hatás, toxicitás, mérgező hatás kiterjedhet egyetlen egyed biokémiai jellemzőire (stresszfehérjék megjelenése, acetilkolin-észteráz gátlás, immunválasz), fiziológiai és viselkedési jellemzőire (kromoszóma rendellenességek, tumorok, fejlődési rendellenességek, halálozás) vagy a különböző szintű közösségi funkciókra (fajsűrűség, fajeloszlás, hozam). -vegyi anyagok toxikus hatás, toxicitás, mérgező hatásának mérésére szabványosított toxikológiai és ökotoxikológiai tesztmódszereket használunk, melyek eredményéből az akut és a krónikus toxicitás mértékét határozzuk meg.

a bőr látszólagos elektromos rezisztenciájának mérése rezisztenciaértékként, kiloohmban kifejezve. A barrierfunkció vizsgálatának egy egyszerű és nagy teljesítményű módszere, amely során az ionok bőrön történő áthaladását egy Wheatstone-híd segítségével rögzítik. Elsősorban bőrkorrózió teszteknél használják, hogy a vizsgálandó vegyület bőrroncsoló hatásának mértékét számszerűsíteni lehessen. Minél jobban roncsolódik a vizsgálandó bőrlemez preparátum, annál jobban elvékonyodik, annál kisebb a mérhető ellenállása.

az áramláson belüli rendezetlen mozgásokat turbulenciának nevezzük. A turbulenciát termikus és mechanikus hatások hozzák létre. Ennek alapján két típusát különböztetjük meg: a termikus és a dinamikus turbulenciát.
Forrás: Barótfi István (Ed.): Környezettechnika, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 2000

szennyezett területek remediálása során is keletkezhetnek olyan hulladékok, vagy melléktermékek, melyek újrafelhasználása vagy hasznosítása lehetséges.

Erre jó példa a felszín alatti víz felületén úszó víznél könnyebb talajszennyezőanyagok, pl. szénhidrogének leszívása a talajvíz felszínéről és tisztítás, kezelés utáni felhasználása tüzelőolajként vagy tüzelőolajba keverve. A Tököli repülőtéren például évekig szivattyúzták a reptér alatti vízfelszínről a kerozint, melyet újrahasznosítottak fűtőanyagként.

Maguk a kezelt, remediált talajok is újra felhasználhatóak, eredeti funkciójukban vagy minőségüknek megfelelően új funkcióban, pl. töltőanygként, hulladéklerakók fedésére, stb. A remediációt megelőzően szemcseméret szerint osztályozott szennyezett üledékek és talajok durva frakciói (kavics, homok) általában nem tartlamaznak jelentős mennyiségű szennyezőanyagot, így felhasználhatóak építőanyagként vagy más célra. A szerves anyaggal szennyezett finomfrakció, pl. az agyagfrakció felhasználható cement- vagy téglagyártáshoz, ahol a cement-/téglagyártási technológiában kiég belőle a szerves szennyezőanyag.

Érdekes újrafelhasználási lehetőség a termikus deszorpción átesett talajok esetében a talaj steril talajként, kényesebb növénytermesztési, pl. növényklónozási technológiákban való használata.

szemcseméret szerinti frakcionálás.

fizikai módszer, melynek során ultrahangos rezgést használunk a minta extrakciójának intenzívebbé tételére, és hogy növeljük az oldószer/vizsgálandó anyag kölcsönhatásait. Angol neve után (Sonication Assisted Extraction) rövidítése SAE. Többek között talajok szerves szennyezőanyag-tartalmának meghatározásakor alkalmazzuk.

egy korábban szennyezett és remediált terület remediálása utáni teendők végzése, pl. monitoring, revitalizáció, revegetáció, stb.

ex situ talajremediációnál az utómonitoring általában befejeződik a kezelt talaj minősítésével. környezetmonitoringra akkor van szükség, ha a talaj kezelése után is nagy kockázattal rendelkezik, mégis kihelyezik a környezetbe. A minősítéshez integrált metodika (talajTesztelőTriád) szükséges és ismerni kell a talaj jövőbeni használatát, hogy az azzal kapcsolatos megengedhető kockázathoz hasonlíthassuk az eredményeket.
in situ kezelést követően szigorúbb követelményeknek kell eleget tenni, mert nem csak a kezelt talajtérfogatnak kell megfelelnie a talajhasználat minőségi követelményeinek, hanem a kezelt talajtérfogatot körülvevő egész területnek, az ottani környezeti elemeknek. A heterogenitások és lassan beálló egyensúlyok miatt csak a hosszú időn keresztüli negatív kibocsátás bizonyíthatja a terület ártalmatlan voltát. in situ talajkezelés után általéban 5 évig írnak elő ~ot.

az eljárások és a felhasználás széles körére kiterjedő expozíciós forgatókönyv, amelyben legalább a felhasználás rövid általános leírása formájában közlik az eljárásokat és felhasználásokat. Forrás: REACH 3. cikk (38).

a 79/831/EEC rendelet VII. és VIII. melléklete megadja azokat a mószereket, melyek a vegyi anyagok ökotoxicitásának mérésére elfogadott, egységes európai metodikák. A névre kattintva a szabvány módszerek angol nyelvű szövegét éri el.

Általános bevezetés
1 hal, akut toxicitás
2 Daphnia, akut toxicitás
3 algagátlási teszt
4 biodegradáció: gyors ("ready") biodegradálhatóság
   4-a oldott szerves szén (DOC) elszíntelenedési teszt
   4-b módosított OECD szűrővizsgálat
   4-c széndioxid képződési teszt
   4-d manométeres légzési teszt (respirométer)
   4-e zárt palack teszt
   4-f miti teszt
5 degradáció: biokémiai oxigén igény
6 degradáció: kémiai oxigén igény
7 degradáció: abiotikus degradáció: hidrolízis a pH függvényében
8 földigiliszta teszt: mesterséges talajteszt
9 biodegradáció: Zahn−Wellens teszt
10 biodegradáció: eleveniszapos szimulációs teszt
11 biodegradáció: eleveniszapos légzés-gátlási teszt
12 biodegradáció: módosított SCAS-teszt
13 biokoncentráció: átfolyós halteszt
14 hal, növekedési teszt
15 hal, akut toxicitás hal-lárvával
16 méh, akut orális toxicitási teszt
17 méh, akut kontakt toxicitási teszt
18 adszorpció/deszorpció tesztelése statikus egyensúlyi módszerrel
19 adszorpciós koefficiens meghatározása (Koc) talajjal és szennyvíziszappal, HPLC-s módszert alkalmazva
20 Daphnia magna szaporodási teszt
21 talajmikroorganizmusok: nitrogén-formák tesztelése
22 talajmikroorganizmusok: szénformák tesztelése
23 aerob és anaerob átalakítás talajban
24 aerob és anaerob átalakítás víz-üledék rendszerben

a vegyi anyagok osztályozás a REACH-ben az a folyamat, amely során a megadott anyagokat vagy készítményeket besorolják a megadott 15 veszélyességi kategória valamelyikébe a belső tulajdonságaik alapján, összhangban a 67/548-as EEC rendelet részletezett kritériumaival.
Ha az anyagot nem találják veszélyesnek az említett kritériumok szerint, akkor nem osztályozzák. A GHS alapján az anyagok vagy készítmények veszélyességi/kockázati osztályokba lesznek besorolva.

Az osztályozási és besorolási (cimkézési) leltár egy, az Európai Kémiai Ügynökség (ECHA) által kezelt adatbázis, mely az összes anyag osztályozását tartalmazza, amely megjelenik a regisztrációs dossziékban, vagy az osztályozási és besorolási bejelentésekben, beleértve a PPORD bejelentéseket is. A leltár nyilvánosan elérhető információi között szerepel az anyag neve, osztályozása és besorolása, mely a REACH rendelet 119. cikk rendelkezésével van összhangban.

Forrás: REACH, http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:L:1999:200:0001:0068:EN:PDF

a 79/831/EEC rendelet VII. és VIII. melléklete megadja azokat a mószereket, melyek a vegyi anyagok toxicitásának mérésére elfogadott, egységes európai metodikák. A névre kattintva a szabvány módszerek angol nyelvű szövegét éri el.

1a általános bevezetés
1b akut orális toxicitás − fix dózisú eljárás
1c akut orális toxicitás − toxicitási osztály meghatározása
2 akut toxicitás belégzéssel
3 akut toxicitás bőrkontaktussal
4 akut toxicitás: bőrirritáció, maró hatás
5 akut toxicitás: szeirritáció, maró hatásn
6 szenzitizálás (érzékenyítés) bőrön
7 ismételt dózisú (28 nap) toxicitás (orális)
8 ismételt dózisú (28 nap) toxicitás (belégzés)
9 ismételt dózisú (28 nap) toxicitás (bőrkontaktus)
10 mutagenitás − in vitro emlőskromoszóma-rendellenességi teszt
11 mutagenitás − in vivo emlős csontvelő kromoszóma-rendellenességi teszt
12 mutagenitás − emlős eritrocita mikronukleusz teszt
13/14 mutagenitás − reverz mutációs teszt baktériummal
15 génmutáció − Saccharomyces cerevisae felhasználásával
16 mitotikus recombináció − Saccharomyces cerevisae felhasználásával
17 mutagenitás − in vitro emlőssejt génmutációs teszt
18 DNS-károsodás és javítás − nem ütemezett DNS-szintézis − emlőssejt, in vitro
19 nővér-kromatidák kicserélődése, in vitro bioteszt
20 nemek által irányított recesszív pusztulási teszt Drosophila melanogaster felhasználásával
21 in vitro emlőssejt transzformációs teszt
22 rágcsáló, domináns letális teszt
23 emlős éretlen spermasejt kromoszóma rendelenességének tesztelése
24 egérembrió teszt
25 egér, öröklődő transzlokáció
26 szubkrónikus orális toxicitás, ismétlődő dózisú, 90 napos, rágcsálóval
27 szubkrónikus orális toxicitás, ismétlődő dózisú, 90 napos, nem rágcsálóval
28 szubkrónikus toxicitás bőrkontaktussal, ismétlődő dózisú, 90 napos, rágcsálóval
29 szubkrónikus toxicitás belégzéssel, ismétlődő dózisú, 90 napos, rágcsálóval
30 krónikus toxicitási teszt
31 teratogenitási teszt −rágcsálóval és nem-rágcsálóval
32 rákkeltő hatás (karcinogenitás) tesztelése
33 kombinált krónikus toxicitási és karcinogenitási teszt
34 egy-generációs reprotoxicitási teszt
35 két-generációs reprotoxicitási teszt
36 toxikokinetika
37 késleltetett neurotoxicitás, szerves foszforvegyületekkel történt akut expozíciót követően
38 késleltetett neurotoxicitás, szerves foszforvegyületekkel 28 napon át ismételt dózisú expozíciót követően
39 nem ütemezett DNS-szintézis (UDS) emlős májsejtekkel, in vivo
40 bőrkorrózió (in vitro)
41 fototoxicitás − in vitro 3t3 nru fototoxicitási teszt
42 bőrérzékenyítés (szenzitizálás): helyi nyirokcsomó teszt
43 neurotoxicitási tanulmány rágcsálóval

a verifikáció általában a jóság, alkalmasság lehetőleg számszerű adatokkal megalapozott bizonyítását jelenti. A technológiák esetében a technológia hatékonyságát kell mérni különféle szempontokból. A környezettechnológiák hatékonyságát azzal mérjük, hogy alkalmazásukkor teljesítették-e az általános és tervezett elvárásokat, remediálták-e a területet, megtisztították-e a vizet, csökkentették-e a kockázatot, és közben nem okoztak-e el aránytalanul sok környezeti kárt és nem igényeltek-e eránytalanul nagy költséget.

a vegyi anyagok osztályozására és címkézésre vonatkozó, már létező és a 67/548/EGK Irányelvben leírt rendelkezések szerint, a veszély megjelölését az anyag vagy készítmény csomagolásán, szóban, a veszély szimbólumával együttesen kell feltüntetni. A veszély megjelölése a szimbólummal együtt határozza meg a veszély típusát. Például: "Mérgező", "Ártalmas", "Irritatív", "Fokozottan tűzveszélyes".
A jelenlegi osztályozási és besorolási rendelkezés szerint a veszélyszimbólumok piktogrammok, melyeket a veszélyes anyagok és készítmények csomagolásain helyeznek el. A veszélyszimbólumok képének meg kell egyeznie a 67/548/EEC irányelv II. mellékletében leírtakkal. A szimbólumot feketével kell rányomtatni narancs-sárga háttérre. Amikor a GHS jogerőre emelkedik, a jelenlegi veszélyszimbólumokat nem lehet majd tovább használni, és új GHS szimbólumokkal lesznek helyettesítve. (Forrás: REACH)

ld. 67/548/EEC irányelv, veszélyes anyagok osztályozása, csomagolása, címkézése,
2001/59/EC irányelv a veszélyes anyagok osztályozására, csomag és címkézésére
1999/45/EC irányelv, veszélyes készítmények osztályozása, csomagolása címkézése

a szennyezett talaj magas hőmérsékleten történő megolvasztása, melynek során a talaj szilikátjaiból üvegszerű, amorf vagy kristályos szerkezetű szilárd anyag válik, a szerves szennyezőanyagok deszorbeálódnak és/vagy pirolízissel elbomlanak, a toxikus fémek pedig immobilizálódnak. A vitrifikáció kivitelezhető in situ vagy ex situ formában. in situ vitrifikációt talaj vagy üledék mélyebb rétegében található igen veszélyes anyagok fizikai rögzítésére, stabilizálására használják. ex situ vitrifikációval hasznosítható termékek, kerámiaszerű építőanyagok (díszkavics, burkolólapok) állíthatóak elő. A vitrifikáció 1600-2000 ^oC-on történik, a talajba helyezett elektródák közötti nagyfeszültségű elektromos áram hatására. A pirolízistermékek, a gázok és a pára összegyűjtése és kezelése kapcsolódó technológiákat igényel. Az eljárás magas költségei miatt, célszerű a szennyezett talajt vagy üledéket frakcionálással előkezelni és csak a szennyezőanyagot tartalmazó finom frakciót alávetni vitrifikációnak. Lásd mégtermikus deszorpció, immobilizáció, stabilizáció, égetés, pirolízis.