Lexikon

ha a sérült halálát vagy valamelyik érzékszervének elvesztését, vagy életveszélyes sérülését, súlyos csonkulását, illetve a beszélőkészségének elvesztését vagy feltűnő torzulását, bénulását, elmezavarát okozza a munkabaleset.

a REACH rendelet definíciója értelmében a súlyos számkárosodás a szemkárosításra vizsgált vegyi anyagnak a szem külső felületére való hatását követő olyan szövetkárosodás kialakulását, vagy a látás olyan súlyos romlását jelenti, amely a hatást követő 21 napon belül nem teljesen reverzibilis.

a súlyozás során a tudományos eredmények számításához felhasznált adatokhoz rendelünk súlyozási faktorokat. Ezzel meghatározhatjuk, hogy mely adatoknak legyen „nagyobb súlya” a végső eredmények szempontjából.

Az életciklus felmérés során a vizsgált környezeti problémákat kifejező hatáskategóriákhoz rendelünk faktorokat, amelyek az egyes környezeti problémák „súlyosságát” fejezik ki egymáshoz viszonyítva. Az életciklus felmérés során kapott normalizált eredményeket lehet „súlyozni” ezekkel a faktorokkal. Ezzel a több hatáskategória normalizált értékei összevonhatókká válnak, azaz egy aggregált számmal kifejezhető a lehetséges környezeti hatás.

Például, ha „súlyosabb” problémának ítéljük meg a globális felmelegedést, mint a szmog képződést, akkor az életciklus során kibocsátott üvegházhatású gázok nagyobb részben fognak hozzájárulni az egy számmal kifejezett, „súlyozott” környezeti hatáshoz, mint a szmog képződést okozó szennyezők.

A súlyozási lépés hátránya, hogy csökkenti az életciklus felmérés átláthatóságát és az alkalmazott faktorokkal növeli az eredmények bizonytalanságát. Előnye ugyanakkor, hogy egyetlen számmal tudjuk kifejezni a lehetséges környezeti hatást. Ennek megfelelően a súlyozás alkalmazása akkor javasolt, ha a jellemzés, vagy a normalizálás által eredményezett több környezeti mutató kezelése nehézségekbe ütközik és egyetlen mutatószám alkalmazására van igény (pl. belső terméktervezési folyamatnál). Ugyanakkor nem javasolt a súlyozás alkalmazása, amennyiben az eredmények külső kommunikációja is cél.

A súlyozás az életciklus felmérés nem kötelező, opcionális lépése.

Alkalmazott életciklus felmérés során általában olyan kész adatbázisokat használunk, amelyek tartalmazzák az egyes hatáskategóriákhoz tartózó súlyozási faktorokat megfelelő irodalmi forrásokra hivatkozva.

különös aggodalomra okot adó vegyi anyagok.

Semi-Volatile Organic Compounds, magyarul közepesen Illékony szerves vegyületek, melyek forráspontja magasabb, mint a vízé és szobahőmérséklet felett illékonyak. Ide tartoznak a fosszilis tűzelőanyagok tökéletlen égésekor keletkező PAH vegyületek, pl. benzo[a]pirén, PCBk, peszticidek, az ipari lágyítók, pl. ftalátok.

Streghts, Weeknesses, Opportunities, Threats. Angolból átvett rövidítés: egy folyamat, egy módszer, egy technológia vagy bármilyen üzleti vállalkozás szóbeli jellemzését szolgáló irányított módszer: S = strenght = erősségek; W = weeknesses = gyengeségek; O = opportunities = lehetőségek; T = Threats = fenyegetések, kockázatok, melyek értelemszerűen az új módszer/technológia/eljárás/szolgáltataás/üzleti vállalkozás, stb. alkalmazásával kapcsolatban felmerülnek. A stratégiai tervezést segítő döntéstámogató rendszer része: segítségével tisztázhatóak azok a belső és külső elemek, melyek befolyásolják a fejlesztési projekt céljának elérését.

a veszélyes hulladék szállításához szükséges kísérőjegy, amely a kezelőig dokumentálja a hulladékot.

A termelő tölti ki 4 példányban (a veszélyes hulladékot tartalmazó csomagolóeszközön láthatóan fel kell tüntetni az „SZ” kísérőjegy számát és a hulladék EWC kódszámát). A kísérőjegy negyedik példánya a termelőnél marad, az 1–3. példányokat a szállító magával viszi és igazoltatja rajtuk a kezelővel az átadás tényét. A 2. példányt igazolásként megőrzi a szállító, az 1–3 példányt pedig a kezelőnél hagyja. A kezelő a veszélyes hulladék átvétele után a 3. példányt visszaküldi a termelőnek, mellyel igazolja, hogy a veszélyes hulladék a birtokába került.

a veszélyes hulladék szállításához szükséges kísérőjegy, amely a kezelőig dokumentálja a hulladékot.

A termelő tölti ki 4 példányban (a veszélyes hulladékot tartalmazó csomagolóeszközön láthatóan fel kell tüntetni az „SZ” kísérőjegy számát és a hulladék EWC kódszámát). A kísérőjegy negyedik példánya a termelőnél marad, az 1–3. példányokat a szállító magával viszi és igazoltatja rajtuk a kezelővel az átadás tényét. A 2. példányt igazolásként megőrzi a szállító, az 1–3 példányt pedig a kezelőnél hagyja. A kezelő a veszélyes hulladék átvétele után a 3. példányt visszaküldi a termelőnek, mellyel igazolja, hogy a veszélyes hulladék a birtokába került.

1991-ben fejlesztették ki a FIFRA mesterséges ökoszisztémát, eredetileg peszticidek engedélyezéséhez szükséges tesztelés céljára. Méretét tekintve a FIFRA a mikrokozmosz és a mezokozmosz között helyezkedik el, a kettő keveréke: 6 m³-ben működik. Ebben a méretben mód van vízi növények és halak betelepítésére és tesztelésére is, ezzel a vizsgálatba bevont trofikus szintek száma is nő, tehát szinte mindenre alkalmas, amire a sokkal nagyobb mesterséges tó jellegű mezokozmoszok. További előnye, hogy párhuzamosok és ismétlések is végezhetőek.

Az adatértékelés természetesen még nagyobb feladat elé állítja a vizsgálatot végzőket, hiszen a belső térben kontrolláltan fenntartott mikrokozmoszokhoz képest, ezek a szabadtéri kísérleti edények kevésbé kontrollálhatóak, jobban ki vannak téve az időjárás és a környezet behatásainak. Egyszerűnek tűnő, mégis szinte megoldhatatlan a különböző évszakokban végzett kísérletek azonos hőmérsékleten tartása. Ezen segít valamennyit, ha földbe süllyesztett tartályokat használunk.

A FIFRA rendszerben felhasznált organizmusok: fitoplankton, zooplankton makrogerinctelenek, köztük rovarok,, vízi növények, halak. A halak alkalmazható mennyisége limitálva van 2 g/m³ értékben.

A kísérleti edény szabad vízfelülete legalább 5 m² legyen, mélysége 1,25 m, térfogata 6 m³. Halak nélküli rendszer esetén lehet kisebb méretű is.

6-8 hetes akklimatizálási vagy érlelési idővel kell tervezni a vizsgálandó vegyi anyag adagolása előtt. A vizsgálandó anyag vízbe juttatása sem mindig egyszerű: lehet spray formájában a felszínre juttatni, törzsoldatként feloldani, majd homogénen elkeverni, vagy talajhoz keverve iszap formájában adni a tesztrendszerbe. A tesztelendő anyagot a mikrokozmosz létrehozása után 2 héttel alkalmazzák első ízben, majd a problémához illő gyakorisággal ismételt adagolást végeznek. Az alkalmazott koncentrációt vagy dózist és az ismételt adagolások számát szintén az adott cél határozza meg.

A mikrokozmosz fizikai-kémiai paramétereit is kontrolláltan kell kialakítani. A hőmérséklettartás miatt a felszín alá süllyesztett, lapos fenekű tartályt alkalmaznak, a természetes forrásból származó üledéket legalább 5 cm vastagságban rétegzik a tartály aljára helyezett tálcákba. A víznek szennyezetlen, természetes tározóból vagy tóból kell származnia, olyanból, amely ökológiailag aktív. Mennyisége nem változhat a vizsgálat során nagy mértékben, maximum +/-10%-ot. Az időjárási viszonyokat folyamatosan kell követni és regisztrálni a kísérlet tartama alatt.

Környezeti zajt, rezgést előidéző kulturális, szórakoztató, vendéglátó vagy sportlétesítmény, és az előbbi célú tevékenység, valamint az előbbi célra használt berendezés, gép;

Forrás: a környezeti zaj és rezgés elleni védelem egyes szabályairól szóló 284/2007. (X. 29.) Korm. rendelet

A szabványok nemzetközi osztályozását (ICS) a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (ISO) dolgozta ki abból a célból, hogy megkönnyítse a kommunikációt és az információcserét a szabványosítás területén. Ezen belül az ICS célja, hogy szerkezetül szolgáljon a nemzetközi, a regionális és a nemzeti szabványok, valamint más hasonló dokumentumok katalógusaihoz, és alapja legyen a nemzetközi, a regionális és a nemzeti szabványok rendszerének.

Az ICS megkönnyíti az információs és rendezőeszközök, mint például a jegyzékek, a válogatások, a bibliográfiák, a mágnesszalagokon és optikai eszközökön tárolt adatbázisok összehangolását, így elősegíti a nemzetközi, a regionális és a nemzeti szabványok, valamint más hasonló dokumentumok terjesztését.

Az ICS háromszintű, hierarchikus osztályozási rendszerrel rendelkezik.

Az 1. szint a szabványosítási tevékenység 40 szakterületét öleli fel, pl. közúti járművek, mezőgazdaság, kohászat. Mindegyik szakterületnek két számjegyű szakjelzete van.

2. szint: a szakterületeken belüli csoportok, melyek szakjelzete a szakterület szakjelzetéből és a csoport három számjegyű csoportszámából áll. Ezeket pont választja el egymástól.

3. szint: az alcsoportok, melyek szakjelzete a szakterület szakjelzetéből, a csoport szakjelzetéből és az alcsoport kétjegyű számából áll. Ezeket pont választja el egymástól.

Azok a szabványok, amelyek tárgyuk szerint két vagy több csoportba vagy alcsoportba is tartozhatnak, az ICS-osztályozásban minden olyan csoportban vagy alcsoportban szerepelnek, amelybe besorolhatók. Ez megkönnyíti a szabványok témakörök szerinti keresését. Az ilyen szabványokon mindegyik besorolás szerinti szakjelzet fel van tüntetve. A szakjelzeteket pontosvessző választja el egymástól.

az a szagmennyiség 1 m³ standard állapotú szaganyagot tartalmazó gázban, amely már szagérzetet vált ki a szagmérés során az észlelők 50 %-ában.

1 m³ standard állapotú szaganyagot tartalmazó gázban a szagegységek száma.

egy anyag vagy készítmény szállítója bármely gyártó, importőr, továbbfelhasználó vagy forgalmazó, aki az anyagot - önmagában vagy készítményben - vagy a készítményt forgalomba hozza. Forrás: REACH 3. cikk (32)

valamennyi gyártó és / vagy importőr és/vagy továbbfelhasználó a szállítói láncon belül. Forrás: REACH 3. cikk (17)

a légkörben található por azon része, mely bizonyos időn belül nem ülepedik ki. A szálló port kémiai összetételtől függetlenül, csupán fizikai alapon, a részecskék átmérője szerint csoportosítják. A 100 μm-nél kisebb szemcsék már belélegezhetőek (inhalábilisak), de ezek nagy része az orrban és a szájban, legkésőbb a gégefőnél elakad, nem jut mélyebbre a légutakban. A 10 mikronnál kisebbek már túljutnak a garaton (thorakális frakció). A 4 mikron alattiak bejutnak a tüdőbe (respirábilis frakció). A 2,5 μm-nél kisebbek pedig már egyáltalán nem, vagy nehezen ürülnek ki a tüdőből (akkumuláció). Egészségügyi szempontból a 10 illetve a 2,5 mikronos határnak van jelentősége. Ezekre a PM10 és a PM2,5 jelölést használjuk.
Forrás: MSZ 21460/1–1988 és http://hu.wikipedia.org/wiki/Szálló_por

olyan program, amely más állományokhoz kapcsolja magát (indítható fájl, Excel tábla, Word dokumentum, e-mail, stb.). A gazdafájl elindításakor a vírus is feléled, a lehetséges károkozásnak csak az alkotó fantáziája szab határt. Egyébként elég ritkán sikerül lefülelni a komolyabb vírus készítőit.

olyan mezőgazdasági terület, melynek talaja szántással művelhető, azaz 20 vagy 30 cm mélységben megforgatható erre alkalmas eszközökkel. 30 cm-nél mélyebb talajforgatást mélyszántásnak nevezik.

a szennyezőanyagok légkörből száraz úton (nem a csapadékkal) való kikerülése gravitációs ülepedés, akadályokkal való ütközés, illetve felületek általi elnyelődés hatására.
Forrás: MSZ 21460/2–78

szárazföldi vagy terresztrikus szénbefogás az a folyamat, amikor a növények és a mikroorganizmusok fotoszintézisük során biomasszába építik a széndioxidot az atmoszférából, tehát a szenet ilyenformán immobilizálják a biomasszába, egy időre kivonják a folytonos körforgásból.

A biomasszába épített szén tehát a szén-körforgalomba történő visszatérés ciklusidejétől függően hosszabb vagy rövidebb ideig kivonódik a szén globális körforgalmából.

Ha a biomasszát évről-évre learatjuk és elégetjük (akár kémiai, akár biológiai úton), akkor a szénmérleg évi átlagos bevétele ugyanannyi, mint a kiadása. De ha hosszabb időn keresztül a biomasszába épülve marad a szén, például erdők fáiba vagy hosszabb életű bokrokba épülve, akkor a fás növények életidejére felvett mérleg azt mutatja, hogy hosszú évekig késleltethető a biomasszába épített szén kiadása.

Ha a globális erdőmennyiséget vesszük alapul, akkor − a sajnos folytonosan fogyó erdők − a szén-kiadáshoz járulnak hozzá, mert a fákat kivágják, elégetik és párhuzamosan nincs azonos mennyiségú széndioxidot elnyelő élő, asszimiláló biomassza újratermelődés és működés. Az erdők összmennyiségének növelése viszont csökkentené a szén-körforgalomban részt vevő szén mennyiségét. Az erdők összmennyiségének növelése a többi globális egyensúly (esőerdők, vízkörforgalom) is kívánatos lenne. Lásd még erdőterületek statisztikája a világon és térképen erdőterületek a Földön és Magyarországon.

Amennyiben a talaj szerkezeti humuszanyagába épül be a szén ( a biomasszában immobilizálódást követően), akkor a bevétel mellé nem adódik kiadás, amennyiben a humusztartalom hosszútávon nem csökken a talajban. A talajok humusztartalmának növelése amúgyis kívánatos lenne a talaj termékenységének, mechanikai tulajdonságának, élőhelykénti funkciójának megtartása miatt.

a földfelszínen álló, vagy mozgásban levő vízek és minden felszín alatti víz annak az alapvonalnak a szárazföld felőli oldalán, amelytől a felségvizek szélességét számítják.

Forrás: 60/2000/EK

a DNEL az anyag expozíciós szintje, mely alatt nem vált ki ártalmas hatást. Továbbá az anyag expozíciós szintje, mely fölött embereket nem ajánlott a hatásának kitenni. A DNEL az expozíció származtatott értéke, mert általában állat kísérletek dózis leírásai alapján számítják ki, hasonlóan a Nem Megfigyelhető káros hatás szintjéhez (NOAEL) és a Viszonyítási Dózishoz (BMD). (Forrás: REACH Glossary)

nem-küszöb hatások esetében, az alapul vett feltételezés az, hogy a hatásmentes szint nem megállapítható és a DMEL ebből következően egy olyan expozíciós szintet fejez ki, amely megfelel egy alacsony, lehetséges elméleti kockázatnak, amit megengedhető kockázatnak lehet tekinteni. (Forrás: REACH Glossary)

1. fizikai rendszerek szelektivitása: az a sajátság, hogy valamely kölcsönhatás csak bizonyos anyagokban vagy bizonyos körülmények között játszódik le, pl. a gázatomok meghatározott hullámhosszúságú fényabszorpcióján alapszik analitikai meghatározásuk vagy a rádióvevő csak egy bizonyos hullámhosszúságú adó frekvenciáját veszi, azt a többitől elválasztja.
2. kémiai rendszerek szelektivitása: az a sajátság, hogy többkomponensű összetett rendszerekben a lehetséges kémiai kölcsönhatások közül az egyik lejátszódik, a többi nem, pl. oldószerek adott elegynek csak meghatározott komponensét vagy hasonló tulajdonságú komponensek csoportját oldják, másokat nem; analitikai reagens csak egyetlen anyaghoz kapcsolódva hoz létre észlelhető változást; kémiai reakció lejátszódása során egyetlen reakció uralkodik, a többi visszaszorul (szelektív katalízis).
3. biológiai rendszerekre minden szinten nagyfokú szelektivitás jellemző: molekuláris szinten a különféle funkciójú fehérjék, pl. szabályozó-, enzim- és immunfehérjék felelősek a szelektivitásért, sejtszinten a membránok biztosítják hogy csak egyes vegyületek és ionok jussanak be a sejtekbe, a kívánatos mértékben. A szervezetek szelektivitást mutatnak a tápanyagok felvételében és hasznosításában, egymással való kölcsönhatásaikban, pl. szimbiózis, antibiózis. A környezetet szennyező vegyi anyagokkal kölcsönhatásban szelektivitást mutat az élőlények érzékenysége (rezisztenciája), biodegradációja és bioakkumulációja.

elektromos áramot termelő szélgenerátorok a WWS típusú (Wind, Water and Sun = szél, víz és nap) megújuló energiákat hasznosító technológiák közé tartoznak. Erős széljárású területeken érdemes telepíteni a szélturbinákat, melyeket elektromos energiatermelésre használnak vagy közvetlenül hasznosítanak, például vízszivattúzásra.

A szélturbinák a szélkerekek mechanikus energiáját elektromos energiává alakítják. A szélfarmok egyes szélkerekei elérhetik a 7 MW-os teljesítményt is.

olyan erőmű, amely a villamos energiát szélenergia felhasználásával termeli.

ugyanazon ügyfél vagy egy engedélyes üzemeltetésében lévő azon szélerőművek összessége, amelyek az átviteli vagy elosztó hálózathoz ugyanazon csatlakozási ponton kapcsolódnak.

a nemzetközi talajtani Társaság osztályozási rendszere szerint (Attenberg-féle) a talaj szemcsefrakciói az alábbiak: 2 mm felett: kő, kavics, 2 mm-0,2 mm: durva homok, 0,2 mm-0,02 mm: finom homok 0,02 mm-0,002 mm: iszap és 0,002 mm alatt agyag. (Az USDA osztályozási rendszere ettől kismértékben eltér, ők a homokfrakciókat tovább osztályozzák.). Az agyagfrakció fajlagos felülete kb. 10 000 cm²/g, addig a homoké kb.100 cm²/g, a kavicsé pedig mindössze kb. 10 cm²/g. A szemcseméret, illetve a talaj szemcseméret-eloszlása meghatározza a talaj textúráját, kötöttségét, tömörségét, vízmegkötő- és víztartó-képességét, vízállóságát, porozitását, víz- és levegő- és hőgazdálkodását.
A talaj, üledék szemcseösszetétele a szemcsefrakciók egymáshoz viszonyított arányát (%) szitálással vagy nedves frakcionálással (ülepítés, áramoltatás melletti ülepítés) vagy közelítő módszerekkel határozzák eg (leiszapolható frakció aránya (LI%), Arany-féle kötöttségi szám (K_A), higroszkóposság (hy vagy Hy), stb.)

a szemcse jellemző adata, amely megadható az ekvivalens gömb átmérővel vagy pl. a szitalyuk méretével.
Forrás: MSZ 21460/3–78

a talajt alkotó különböző szemcseméretű anyagok szétválasztása. Célja lehet 1. a talaj jellemzése, a talaj fizikai féleségének megállapítása, 2. Hasznosítható termék előállítása, például kavics, homok, 3. talaj vagy üledék remediációja vagy remediációhoz előkezelése. A remediációhoz való felhasználás alapja az, hogy a talajban és az üledékben a szennyezőanyagok a nagy fajlagos felülettel rendelkező finom frakciókhoz kötődnek; a szervetlen mikroszennyezők az agyagásványokhoz, a szerves szennyezőanyagok a humuszanyagokhoz. Tehát a szennyeződést kötő frakció a kolloid mérettartományba esik, melytől a durva frakciókat (kavics, homok) elkülönítve nagymértékben lecsökkenthető a kezelendő talaj/üledék mennyisége, a durva frakciók pedig hasznosíthatóak. A szennyezett talaj/üledék szemcseméret szerinti frakcionálás, mint talajkezelési eljáráshoz bármilyen osztályozásra alkalmas berendezés használható, sziták, ívsziták, ciklonok, hidrociklonok, ülepítéses és flotációs technológiák.

a talaj, üledék szemcseösszetételét a szemcsefrakciók tömeg%-ban kifejezett mennyisége adja meg. A durva frakciókat száraz szitálással, a durva homokot nedves szitálással, a finomabb frakciók mennyiségét ülepítéssel határozzák meg. Az ülepedési sebesség függ a szemcsemérettől, ezt a Stokes-törvény írja le: ülepedési sebesség = k x r², ahol "k" egy hőmérsékletfüggő állandó, "r" pedig a részecske sugara. Az ülepítéses szemcseméret meghatározás akkor ad reális eredményt, ha a mérés előtt a talaj aggregátumait szétverik: az aggregátumokat összetartó meszet sósavval, a vas- és alumínium oxihidroxidokat komplexképző anyagokkal, a humuszt hidrogénperoxiddal oldják ki. Natrium;hidroxid vagy lúgosan hidrolizáló nátriumsók, esetleg lítiumsók adagolásával lehet megakadályozni a szemcsék újra aggregálódását. Az ülepítést pipettában vagy hidrométerben végzik. Pipettás eljárásnál adott ülepedési után meghatározott mélységből meghatározott térfogatú mintát vesznek és meghatározzák a tömegét. A hidrométeres eljáránál a lebegőrész időbeni sűrűségcsökkenéséből kalibráció segítségével határozzák meg a szemcseméret-eloszlást.
A talajokat szemcseösszetétel alapján is osztályozzák, un. textúracsoportokba sorolják. Általában hároszög-diagramok segítségével határozzák meg a szemcseösszetétel alapján.

szemét a haszontalan(ná vált), vegyesen tárolt, szétszórt anyag, használt termék, hasznosítatlan vagy hasznosíthatatlan anyag vagy tárgy, amelyeknek további felhasználásáról lemondtak, kezeléséről, elhelyezéséről, újrahasználatáról vagy hasznosításáról nem gondoskodnak.

szemirritációról akkor beszélünk, ha a tesztvegyület káros hatása 21 napi alkalmazást követően reverzibilis, vagyis a szem képes teljesen regenerálódni, meggyógyulni. Az ilyen vegyi anyagok jele az európai osztályozási és címkézési rendszerben Xi, a figyelmeztető mondat: R36.

A szemirritációnál súlyosabb hatás a szemkorrózió, vagyis súlyos szemkárosodás, melyet a REACH törvény úgy definiál, hogy olyan szem szövetkárosodás vagy látáskárosodás, mely a tesztvegyület 21 napig tartó szemre történő kísérleti alkalmazása eredményeképpen irreverzibilis, vagyis a szem már soha nem képes tökéletesen rendbejönni. Az ilyen vegyi anyagok az európai osztályozási és címkézési rendszerben Xi jelölést és R41 figyelmeztetést kapnak.

a szemkorróziót, vagyis súlyos szemkárosodást a REACH törvény úgy definiálja, hogy olyan szem szövetkárosodás, vagy látáskárosodás, mely a tesztvegyület 21 napig tartó szemre történő kísérleti alkalmazása eredményeképpen irreverzibilis, vagyis a szem és a látás kóros elváltozásai maradandóak. Az ilyen vegyi anyagok az európai osztályozási és címkézési rendszerben Xi jelölést és R41 figyelmeztetést kapnak.

A szemkorroziótól megkülönböztetjük a vegyi anyagok káros hatásának enyhébb formáját, a szemirritációt. Szemirritációról akkor beszélünk, ha a tesztvegyület káros hatása 21 napi alkalmazást követően is reverzibilis, vagyis a szem képes teljesen regenerálódni, meggyógyulni. Az ilyen vegyi anyagok jele: Xi, a figyelmeztető mondat: R36.

a széndioxid levegőből vagy füstgázokból, gáznemű égéstermékekből történő befogása (leválasztása, csapdázása) és tárolása (angol rövidítése CCS = Carbon Capture and Storage) a légkörbe kerülő széndioxid-mennyiséget és annak következményeképpen kialakuló üvegházhatást és globális felmelegedést hivatott csökkenteni.Tehát a globális "karbon-mendzsment" ezen módszerével a szénkörforgalmat változtathatjuk meg, illetve javíthatjuk a szénmérleget, amennyiben globálisan általánosan elterjedt technológiává válik majd.

Elsősorban a pontszerű CO₂ kibocsátások, így a fosszilis tüzelőanyagot használó nagyteljesítményű hőerőművek széndioxid kibocsátásának csökkentését szolgáló módszer a kombinált kémiai-geotechnikai eljárás. A CSS eljárással a hőerőművekben keletkező füstgázból kémiai módszerrel lecsapják a szén-dioxidot, majd azt nyomás alatt, folyékony állapotban egy geológiai képződmény alkotta tárolóba sajtolják, mélyen a felszín alá, például földgáz vagy kőolajkitermelés kimerült helyszíneire. Egy másik lehetőség a mélytengeri injektálás. Ennek veszélye, hogy a széndioxid savanyítjhata az amúgyis vészesen savanyodó tengervizet.

A kémiai-geotechnológiai CSS módszerrel mintegy 80–90%-kal csökkenthető a hőerőművek szén-dioxid-emissziója. Hátrányos tulajdonsága azonban, hogy az eljárás energiaigényes, a mai szén-dioxid-leválasztó berendezések 25-40%-kal növelik az energiafelhasználást. Hosszabb távra szóló előrejelzések szerint 2025-re már nem lesz különbség a széndioxid-elnyeletéssel és anélkül működő erőművek költsége között.

Az első ipari méretekben működő kémiai-geotechnikai CSS eljárást használó hőerőművi blokkot 2008. szeptemberében helyezték üzembe a németországi Sprembergben. A demonstrációs üzem részletes technológiai és környezeti monitoringja alapján fogják megbecsülni az ilyen alternatív erőművek gazdasági és ökológiai hasznait, a többletköltségeket és az esetleges ökológiai károkat.

A szénbefogás és tárolás kifejezést a karbon-menedzsment biológiai alapú folyamataira is alkalmazzuk és a két módszert alternatívaként tekintjük ugyanazon probléma megoldására. Míg a kémiai-geotechnikai szénbefogás kizárólag pontforrásokra alkalmazható, addig a biológiai módszer diffúz forrásokra is működik, tehát valóban globálisan ható és alkalmazható, olcsó módszerről van szó, mely közvetlenül szabályozza a szénkörforgalmat, a szén légköri és szárazföldi tartózkodási idejének és egyensúlyának eltolására, normalizálására alkalmas.

A biológiai vagy ökológiai szénbefogás magába foglalja az atmoszférikus CO₂ növényekkel és mikroorganizmusokkal történő befogását és annak élő biomassza, holt szerves anyag vagy humusz formájában történő tárolását.

A szárazföldi növények és a talaj által végzett szénbefogás és tárolás folyamatát terresztrikus (terrális, magyarosabban szárazföldi) szénbefogásnak is nevezik. A terresztrikus szénbefogás előnyei:

• nagy mennyiségű és diffúz eloszlású széndioxid befogására alkalmas
• olcsó
• környezethatékony, ökohatékony és gazdaságilag is hatékony
• megvédi a talajokat, mi több javítja a talajok minőségét, textúráját, szervesanyagtartalmát, termékenységét
• védi a természeti értékeket, vízbázisokat, élőhelyeket, általában a diverzitást
• elősegíti a fenntartható mezőgazdálkodást és erdészeti gyakorlatot
• anyagi bevételt, gazdasági hasznot generál.

a szén bio-geokémiai ciklusát vagy jelzik ezzel a kifejezéssel, vagyis azt, hogy a szén bizonyos szabályok szerint mozog a légkör, az óceánok, szárazföld és annak ökoszisztémája és a geológiai fázisok (kőzetek) között, miközben szervesből szervetlenbe, élőből élettelenbe, gázból szilárdba vagy folyékonyba vándorol.

színtelen, szagtalan, vízben kevéssé oldódó, szobahőmérsékleten nehezen oxidálható gáz. A levegőnél kissé nehezebb. A CO rendkívül mérgező gáz , huzamosabb időn át kis mennyiségben való belégzése is halálos mérgezést okozhat. Affinitása a vörös vérsejthez háromszázszor nagyobb mint az oxigéné. A vérben stabilis szén-monoxid hemoglobin (CO Hb) alakjában halmozódik fel.
A CO mérgező hatása nemcsak az oxigénhordozók számának csökkenésében nyilvánul meg, hanem a sejtekben végbemenő anyagcsere folyamatra gyakorolt specifikus toxikus hatásában is. A vas és más nehézfémek a sejtek anyagcseréjében közvetett szerepet játszanak. CO hatására nehézfém-tartalmú fermentumok csapódnak ki.

A növények a CO-ra nem reagálnak, az állatok életterében rendszerint hatástalan koncentrációban lép fel.

A CO alapvetően tökéletlen égési folyamatok eredménye, ugyanúgy, mint a korom. A CO képződést befolyásoló tényezők egyben a koromképződést is befolyásolják. Mindkettő az égés közbenső terméke:

CO és korom jelenlétének a tüzelőberendezés füstgázában több oka lehet:

• a tüzelőanyag és a levegő nem megfelelő keveredése,
• láng lehűlése az égőben (vagy tűztérben)
• levegő túladagolás következtében kialakuló kicsi lánghőmérséklet,
• sztöchiometrikus levegőnél kevesebb levegőmennyiséggel történő tüzelés,
• kevés tér áll az égés rendelkezésére.

A felsorolt okok alapvetően a tüzelőberendezéssel vagy tüzeléstechnikai rendellenességgel függnek össze. Földgáz és olajtüzelésnél a CO emisszió megfelelő égők használata, beállítása és karbantartása esetén jelentéktelen.

Forrás: Dr. Nagy Géza - Dr. Papp Zoltán: Levegővédelem (Művelődési és Közoktatási Minisztérium Felsőoktatási Programfinanszírozási Pályázata által támogatott elektronikus jegyzet,1997) (http://eki.sze.hu/ejegyzet/ejegyzet/levved/levego/levego.htm)

a globális szénkörforgalom befolyásolására alkalmazott karbon-menedzsment módszer, melynek lényege, hogy a kibocsátott széndioxid nagy részét befogjuk, kivonjuk a szén-körforgalomból és hosszabb-rövidebb ideig hozzáférhetetlen helyen tároljuk. A tárolás történhet a föld mélyében lévő tárolóhelyeken, biomasszában vagy egyéb természetes szerves-anyag formákban, például humusz formájában. Lásd részletesen a szén befogása és tárolása címszó alatt.

a szén-dioxid légköri nyomáson gáz halmazállapotú vegyület. Cseppfolyós állapotában extrahálószerként használják. Praktikus, mert nem kell bepárolni az extraktumot. ‒78 °C-on fagy meg, a szilárd halmazállapotának neve szárazjég.

Manapság a levegő 0,039 térfogat %-át teszi ki a széndioxid. 100 éve kb. 0,028% volt. Üvegházhatású gáz, a légkörben abszorbeálja a napsugarakat, ezáltal hozzájárul a globális felmelegedéshez.

A légkörbe szén és széntartalmú anyagok égése, valamint állatok, növények és mikroorganizmusok energiatermelése során kerül. Környezeti katasztrófák, erdőtüzek, égő szénbányák eredményeképpen is nagymennyiségű széndioxid kerül a légkörbe.

A szén földi körforgásában nagy szerepet játszik a széndioxid, hiszen ez a forma jelenti a gáz-halmazállapotot, mely biztosítja a légkörbe kerülést és ezzel a növényekhez való eljutást. A növények és a fototróf baktériumok segítségével a szén oxidált állapotából ismét energiatartalmú redukált formává változhat (cukor, kemyénítő, cellulóz), és energiát szolgáltathat az élőlényeknek vagy akár technológiákban (biohajtóanyagok, fűtés).

A széndioxid felhalmozódása a levegőben veszélyes az ember és az állatok számára.

A széndioxid által okozott mérgezések talán leggyakoribb formája, hogy szüret után, a borospincék mélyén, a bor forrása közben keletkező gáz felgyűlik és a pincében dolgozókat megmérgezi. Mivel a levegőnél nehezebb, az is előfordulhat, hogy a mérgezés úgy következik be, hogy a széndioxiddal csak félig telt pincében dolgozik valaki, majd amikor lehajol, leguggol valamiért, akkor lélegzi be a föld felett nagyobb koncentrációban összegyűlt mérgező anyagot.

Másik gyakori mérgezési lehetőség, a rosszul működő gázkészülékek vagy más fűtőberendezések, melyek égésükkel elfogyasztják a levegő oxigénjét, és mérgező mennyiségű széndioxidot bocsátanak a kisebb helyiségek légterébe. Ha tökéletlen az égés szénmonoxid is keletkezhet, melyből 1%-os koncentráció a légtérben már eszméletvesztést okoz.

a környezetbe kerülve, kellemetlen szaghatású vegyi anyagok. Kémiai reakciók, biológiai folyamatok eredményeként keletkeznek; elsősorban tiolok, szulfidok, tiofének, aldehidek, fenolok, heterociklusos nitrogénvegyületek. A bűzanyagok kibocsátása hozzájárul a légszennyezéshez, számos iparágra, a mezőgazdaságra és a hulladékok kezelésére jellemző.
Forrás: Környezet- és Természetvédelmi Lexikon, Akadémiai Kiadó, 2002

egy kikterjedt természetes vegyületcsoport, melynek molekulái hidrogénből, oxigénből és szénből állanak. A szénhidrátok közé tartoznak az egyszerű és összetett cukrok, cukoralkoholok és a cukorpolimerek, mint a keményítő vagy a cellulóz.

csak szénből és hidrogénből álló vegyületek. Főleg a szénben, kőolajban (kőolaj származékok) és földgázban fordulnak elő. Két fő csoportjuk: az alifás szénhidrogének, amelyek közül a metán (CH₄) a legegyszerűbb, és az aromás vegyületek, amelyeknek a benzol az alapvegyülete. Az alifás szénhidrogének további három csoportja: alkánok, alkének és alkinek.

az a cselekedet, mely a környezet szennyezettségét eredményezi. Tehát olyan, emberi tevékenységből származó anyagok és hő közvetlen vagy közvetett bevezetését (kibocsátását) jelenti a levegőbe, a vízbe vagy a talajba, amelyek károsak lehetnek az emberi egészségre, a vízi vagy szárazföldi ökoszisztémákra, amelyek az anyagi tulajdon károsodását eredményezik, vagy amelyek rontják, illetve zavarják a környezet élvezetét vagy más, jogszerű használatát.

lásd szennyezett talajvíz, mosófolyadékok és csurgalékvizek kezelése

a környezetben és a talajremediálással kapcsolatban keletkező és kezelendő vizek esetében gyakorlatilag ugyanazokat az eljárásokat alkalmazzuk, mint a víz- illetve szennyvíztisztításnál.

Ezek az eljárások lehetnek fizikai-kémiai, termikus vagy biológiai eljárások vagy ezek megfelelő kombinációi. A talajvíz kezelése történhet in situ vagy ex situ módon, az összegyűjtött csurgalékvizeket és mosóvizeket általában ex situ kezelik, de lehetséges a talajba visszajuttatásuk vagy felszín alá épített reaktív résfal vagy reaktív zóna alkalmazása. Lásd még csurgalékvíz.