Lexikon

általában az az organizmus, melyen fizikai ágens, vegyi anyag vagy biológiai folyamat hatását tanulmányozzuk.
Környezettoxikológiában a laboratóriumi ökotoxikológiai és toxikológiai tesztekben és az aktív biomonitoring során alkalmazott testorganizmus kontrollált körülmények között felnevelt, azonos korú és tulajdonságú egyedekből álló tenyészetből származik. A tesztorganizmusnak jól mérhető és reprodukálható választ kell adnia a vizsgálandó anyag hatására. Válasza arányos kell legyen a hatóanyag/szennyezőanyag mennyiségével illetve koncentrációjával.
Passzív biomonitoring során a természetben élő és elődorduló egyedeket vizsgáljuk, melyek rosszabb statisztikával rendelknek, mint a kontrollált körülmények között felnevelt és vizsgált tesztorganizmusok.

A környezettoxikológiában

A tesztorganizmus kiválasztásához adunk meg néhány szempontot illetve követelményt az alábbiakban:

• Könnyen hozzáférhető faj legyen törzsgyűjteményből vagy természetből.
• Fenntartható és tenyészthető legyen laboratóriumi körülmények között.
• A tenyészet története, genetikája ismert legyen: két igen jól ismert laboratóriumi tesztorganizmus az Escherichia coli és a norvég patkány.
• Ökoszisztéma reprezentánsként több különböző típusú vegyi anyagra is érékeny legyen.

Korai figyelmeztető indikátorként nagyon érzékeny és/vagy szelektíven érzékeny legyen

• Jól mérhető végpontja legyen, reprodukálható eredményt adjon.
• Ne legyen patogén, ne hordozzon más kockázatot.
• Jól reprezentálja osztályát vagy trofikus szintjét.

Utóbbi kritérium azért túlzó, mert sem az ökoszisztémát, sem annak trofikus szintjeit általában nem ismerjük olyan jól, hogy el tudnánk dönteni, hogy melyik tesztorganizmus reprezentálja azt jól.

Nem mindig egyértelmű, hogy a mikor milyen érzékenységű ökoszisztéma tagot alkalmazzunk. Ez a vizsgálat célja ismeretében egyes esetekben eldönthető (korai figyelmeztető rendszerek), más esetekben nem (vegyi anyagok engedélyezése). Egy másik dilemma, hogy valóban a legérzékenyebb ökoszisztéma tagot kell-e védenünk? Sokan az ökoszisztéma védelmét, az ökoszisztéma szempontjából még elfogadható káros hatást úgy definiálják, illetve ahhoz a feltételhez kötik, hogy az eredeti fajeloszlás 95 %-os valószínűséggel változatlan maradjon. Ez a megfogalmazás nyilvánvalóan nem a legérzékenyebb ökoszisztéma komponenst veszi alapul. Az is problémát jelent, hogy általában nem tudjuk, hogy melyik a legérzékenyebb ökoszisztéma tag. Gondoljunk egy talajra, ahol a talaj ökoszisztémájában igen fontos mikroorganizmusok legtöbbjét (fonalas baktériumok) még izolálni vagy kimutatni sem tudjuk.

vizsgálati végpont: a mérési végpont alapján felvett koncentráció-hatás vagy dózis-hatás görbéről leolvasott vagy más statisztikai értékeléssel kapott eredmény, pl. EC₅₀, NOEC, stb.

a talaj textúrája a szemcseösszetételen, pontosabban a homok, az iszap és az agyag %-os arányán alapul. A talaj textúracsoportjait a domináns szemcseméret-frakció szerint nevezik el, eszerint homok- vályog- vagy agyagtalajokról beszélünk. Ezt módosítják a nem fő frakciók jellemzői, pl. homokos agyag- vagy iszapos agyagtalaj.
A textúracsoportot általában hároszögdiagramok segítségével határozzák meg a szemcseösszetétel alapján.
agyagtalajnál: agyag >40%; iszap <40%; homok <45%,
iszapos agyagnál: homok <20%,
homokos agyagnál: iszap <20%.
vályogtalajnál: agyag: 7-20%; iszap: 28-50%; homok: 23-50%,
homoktalajnál: homok >85%.

összes szervetlen széntartalom, melyet pl. a vizek, üledékek szerves anyagtartalmának (lásd TOC) jellemzésekor határozunk meg és veszünk korrekcióba. Mérése úgy történik, hogy savval felszabadítjuk a karbonátokból, hidrogénkarbonátokból a széndioxidot, egy gázzal kihajtjuk és pl. infravörös detektorral mérjük. Ha a mintában illékony szerves komponensek is találhatók, pl. benzol, toluol, ciklohexán és kloroform, ezek is elvesznének a kihajtás során. Ilyenkor a TOC koncentrációt külön mérésben vagy kivonással határozzuk meg. Ma már vannak olyan készülékek, melyekkel a meghatározás automatikusan elvégezhető. (Forrás: Elementar GmbH: TOC mérés és TN mérés forradalmian új koncepcióval. Tallózó, Labinfo 2009/1, 20-21)

Tagged Image Fájl Format = TIFF. Magyarul: megjelölt látványfájl-formátum. Kiadványszerkesztéshez fejlesztették ki. Olyan adatátviteli formátum, amelyet képfeldolgozással, szkennelt képek utómunkáival kapcsolatban alkalmaznak. A TIFF tetszés szerinti képméretet és színmélységet támogat 24 bitig.

nem ütő, pontelvű nyomtató. Egy jel kialakításához sokkal több pontot használ, mint a mátrixnyomtató, ezért (is) szebb az írásképe. A tűmátrix-nyomtatóhoz hasonlóan, ez is mátrix-elvű, egy pontsort nyomtat, miközben a nyomtatófej mozog a papír előtt. Apró porlasztókon át finom tintacseppeket juttat a papírra, de nem festékszalagról, hanem tintapatronból. Ezek a pontok kisebbek, mint a tűmátrix-nyomtató esetén, de nagyobbak, mint a lézernyomtatónál. A tintasugaras nyomtatókon belül több típus létezik aszerint, hogy a tinta milyen módszerrel kerül a papírra. Egy teli patronnal kb. 2000 szöveges oldal kinyomtatása lehetséges. Mivel nem ütő, ezért csak egypéldányos nyomtatásra alkalmas. Viszonylag drága az üzemelése, képes lehet színes nyomtatásra is. A tintasugaras nyomtatók között léteznek cirkulációs rendszerűek, melyek a felhasználandó festéket belsejükben keringetik addig, amíg parancsot nem kapnak a nyomtatásra. Ekkor a tinta a nyomtatófejen keresztülhaladva cseppecskékre szakad, amelyek elektródák előtt elhaladva töltötté válnak. Ezután mozgásuk iránya már könnyen vezérelhető. Hogy a papírt a pozitív vagy negatív töltésű cseppek érik-e el, az a modelltől függ. A leggyakrabban azonban ez a technika alulmarad a többi módszerhez képest, főleg a nyomtatás lassúsága és a színes nyomtatás esetén felmerülő nehézségek miatt. A bubble-jet elv szerint működő tintasugaras készülékek lelke a tintacartridge, mely magába foglalja a nyomtatófejet (a felbontástól függő számú tintacsatornával) és a körülbelül 20 mg tintát tartalékoló szivacsot. A csatornácskákhoz tartozó fűtőelemeket közvetlenül a nyomtató központi egysége vezérli. Vezérlőjel érkezése esetén az elem nagyon magas hőmérsékletre melegíti fel a tintát, melynek egy része hirtelen elpárologva lökéshullámot kelt, mely az elemtől távolabb elhelyezkedő festéket az apró nyíláson át kipréseli. A jel szünetében az addig fennállt buborék összeesik és a keletkező vákuum beszívja a következő jel érkeztekor felhasználandó tintát. A piezoelektromos nyomtatók tintacsatornáiban erre alkalmas kerámiadarabkák nyomják ki a tintát az elektromos impulzus hatására. A fejek élettartama itt nagyon magas, hiszen az alkatrészek nincsenek gyors és nagy hőmérsékletváltozásoknak kitéve.

Forrás: Miklóssy Dezső: Oktatási Segédanyag

a meghatározási módszer angol nevéből (Total Kjeldahl Nitrogen) származó rövidítés. A módszer nevét kifejlesztőjéről, Johan Kjeldahl (1849-1900) dán kémikusról kapta. A módszer lényege tömény kénsavas roncsolás, mely után az ammóniából és szerves nitrogénből keletkező ammónium-ion erős bázis hatására ammóniává alakul, amit kidesztillálunk és bórsav-oldatban megkötünk, majd a bórsavfelesleget erős savval visszatitráljuk. A szerves nitrogén-tartalom ugyanezzel a módszerrel külön is meghatározható, ha az ammóniát először kihajtjuk a mintából. A módszer alkalmas szinte bármilyen minta (élelmiszerek, takarmány, szennyvíz, talaj, stb.) nitrogén-tartalmának meghatározására. A természetben előforduló nitrogénformákról lásd nitrogénkörforgalom a talajban.

angol nevének (Total Nitrogén) rövidítése, összegző paraméter, a minta (felszíni vagy felszín alatti víz, szennyvíz, üledék, talaj) összes nitrogéntartalma, kivéve az oldott nitrogén gázt, beleértve a nitrát, nitrit, ammónia és a szervesen kötött nitrogéntartalmat. Régebben az egyes nitrogénformákat külön-külön meghatározták, és az eredmények összegzésével nyerték az összes nitrogéntartalmat. Ma már léteznek olyan automatizált készülékek, melyek a különböző nitrogénformákat egyszerre mérik. A módszer magas hőmérsékletű feltárás során keletkező nitrogénoxid meghatározásán alapul. A detektálás történhet elektrokémiai, kemilumineszcenciás vagy infravörös detektorral. (Forrás: Elementar GmbH: TOC mérés és TN mérés forradalmian új koncepcióval. Tallózó, Labinfo 2009/1, 20-21). A természetben előforduló nitrogénformákról lásd nitrogénkörforgalom a talajban.

álló szárazföldi víztest (természetes tó, mesterséges tó, tározó, holtág).

több fajt alkalmazó ökotoxikológiai tesztek a mikrokozmosz és a mezokozmosz tesztek. Ezeket az elmúlt 20 évben fejlesztették ki és 1 literes mérettől több ezer, esetleg millió literig is változhat a méretük. A különféle szakcikkek 11 módszert ismertetnek édesvízi mesterséges folyamok kialakítására. 22 laboratóriumi vízi mikrokozmoszt 0,1 litertől 8 400 literig, és 18 szabadtéri édesvízi mikrokozmoszt 8 litertől 18 millió literig.

A mikro- és mezokozmoszok leggyakoribb megoldásai:

• a mesterséges édesvízi folyam,
• általános édesvíz,
• mesterséges mocsár,
• szimulált mezőgazdasági víztározó,
• mesterséges kert,
• mesterséges erdő, stb.

Ahhoz, hogy több fajt tartalmazó ökotoxikológiai teszteket tudjunk tervezni meg kell értenünk a különbségeket az egyfajú tesztekhez képest. A mikro- és mezokozmoszok az ökológiai rendszerek jellegzetességeit hordozzák magukban, komplexek, több trofikus szintet tartalmaznak, modellezik a természetes ökoszisztémákat, a tápanyagellátást, a napfényt, a közeg fizikai-kémiai tulajdonságait, stb.

Az ökológiai rendszerek legfontosabb tulajdonsága, hogy a bennük folyó változásoknak időben meghatározott irányuk van, azaz az időben irreverzibilisek. Ezt a tervezéskor is figyelembe kell venni.

A mikrokozmosz másik fontos tulajdonsága, hogy evolúció folyik benne. Erre jó példa a kemosztát, amely egy mikrobiológiai alapú mezokozmosz, melynek célja új anyagcsereutak forszírozott kialakítása szelekciós nyomás alkalmazásával, például peszticidek vagy más hasonló, nehezen bontható szerves szennyezőanyagok biodegradációjának megoldására.

A mikrokozmoszok és mezokozmoszok paradoxonja, hogy a mesterséges ökoszisztéma modellel tulajdonképpen egy homogén rendszert akarunk létrehozni, hogy jobb statisztikája legyen a vizsgálat eredményének a szabadföldi vizsgálathoz képest, de ezzel veszítünk a környezeti realizmusból, dinamikusan szemlélve csökken a valószínűsége, pl. a heterogenitással együtt járó jobb alkalmazkodóképességből következő ellenálló képesség kialakulásának.

Az eredmények értékelése, az adatanalízis és interpretáció még nehezebb feladat, mint az egy fajt alkalmazó teszteknél. Problémát okoz a megfelelő ismétlések (párhuzamos kísérletek) megalkotása. Azonos kísérletből vett minták, vagy idősor szerinti minták nem tekinthetőek párhuzamosoknak, ezek legfeljebb a kísérlet heterogenitását mutatják.

Az adatok értékeléséhez olyan többváltozós módszereket kell alkalmazni, amelyek alkalmasak az ökológiai adatcsoportok közötti törvényszerűségek felfedésére. Két elterjedten alkalmazott módszer a PCA (Principal Components Analysis = főkomponens analízis) és az NCAA (Nonmetric Clustering and Assotiation Analysis = nem metrikus klaszteranalízis)

általános szabály, hogy egy meghatározott összetételű anyag, melyben egynél több fő összetevő 10% (m/m) és 80% (m/m) közötti koncentrációban van jelen.

az összes szerves kötésben lévő széntartalom angol nevének (Total Organic Carbon) rövidítése. Egyebek mellett a vízminőség és környezeti minták jellemzésére használt mérőszám, ivóvizek, felszíni vizek, szennyvizek szerves anyagtartalmát leíró kumulatív adat. Talaj jellemzésére is használható. A vizek szervesanyag-tartalma származhat természetes lebomlási folyamatokból (pl. huminsavak) vagy szennyezésekből (pl. detergensek, ipari szennyezőanyagok, növényvédőszerek). Meghatározása a minta levegőben (vagy oxigénben) történő magas hőmérsékletű oxidációján alapul, melynek során a teljes széntartalom szén-dioxiddá alakul át, a széndioxidot pedig pl. infravörös detektor méri. Amennyiben a minta szervetlen szénvegyületeket is tartalmaz (oldott széndioxid, karbonátok), azt külön meg kell határozni, és az eredményből levonni. Ma már vannak olyan készülékek, melyek automatikusan mérik az összes szervetlen széntartalmat (TIC) pl. úgy, hogy savazással felszabadítják a széndioxidot, majd a maradék szerves széntartalmat. (Forrás: Elementar GmbH: TOC mérés és TN mérés forradalmian új koncepcióval. Tallózó, Labinfo 2009/1, 20-21)

a nedves gáztisztító készülékek egyik fajtája. A locsolt töltetrétegben a gáz sokszoros sebesség és irányváltoztatásra kényszerül. A mosófolyadékkal érintkezve az abszorpción és a gáz hűtésén kívül a szilárd és folyékony légszennyezők leválasztódása is végbemegy. Portalanításra a gyakori eltömődés miatt csak igen ritkán alkalmazzák. A gáz áramlási sebessége a készülékben 1–2 m/s.
Forrás: dr. Barótfi István: Környezettechnika, Mezőgazda Kiadó, 2000

1. valamely gyártmány vagy termék fő komponensének tulajdonságait módosító, általában szilárd halmazállapotú adalékanyag, mely szerepét tekintve a termék mechanikai, fizikai vagy esztétikai sajátságait befolyásolják, esetleg árát csökkentik. Gyártmányok és termékek környezeti kockázatának felmérésekor a töltőanyag kockázatát is figyelembe kell venni. A papír fehérségének fokozására titán-dioxidot vagy bárium-karbonátot alkalmaznak, a gumi előállításánál a korom a szakítószilárdságot növeli, a műanyagipar pamutszálat vagy üvegszálat használ töltőanyagként a műanyagok mechanikai szilárdságának növelésére. A gyógyszer- és a növényvédőszer-ipar a hatóanyag adagolhatósága érdekében hígításra, a felvehetőség biztosítására, formulázásra is alkalmaz töltőanyagokat (vivőanyag).
2. egyes hulladékokat töltőanyagként hasznosító fizikai hulladékkezelési eljárásoknál az össztömeghez képest kisebb részarányt képviselő hulladékot hordozóanyagba keverik. A töltőanyagként bekevert hulladékrészecskék a hordozó anyaggal fizikai vagy kémiai jellegű, felületaktív kapcsolatot alkotnak Lényeges, hogy a töltőanyagként alkalmazott hulladék anyagi tulajdonságai az új termék minősége szempontjából nem közömbösek, annak használati értékét növelik. Ilyen módszerrel a gumi- és műanyag hulladékot, valamint az üveghulladékot útburkolati anyagokba építik be (ún. üvegaszfalt, gumiaszfalt), továbbá üveghulladékból műgyanták hozzákeverésével önterülő padlóbevonatokat, műmárványt és szennyvízcsöveket állítanak elő.

a tömegspektrométer vagy tömegspektroszkóp a a töltéssel rendelkező anyagi részecskéket tömegtöltésük szerint választja szét. Az ionok elektromágneses térrel való kölcsönhatásra tömeg/töltés hányadosuk alapján elválnak egymástól.
A tömegspektrometria fő felhasználási területei: 1. tiszta szerves vegyületek összegképletének és szerkezetének meghatározása, 2. elválasztástechnikai eszközökhöz (gázkromatográfia, folyadékkromatográfia, kapilláris elektroforézis) kapcsolódva a komponensek detektálása.
A tömegspektroszkópia nagy érzékenységű (akár fg), széles tömegtartományú, jól reprodukálható, szelektív analitikai, illetve detektálási módszer.
A mérés során a tömegspektrumot vesszük fel, mely relatív intenzitást ábrázol a tömeg/töltés hányados függvényében.

Főbb részei: minta beviteli rendszer a minta vákuum alatti térbe juttatásához, ionforrás, analizátor a részecskék tömegtöltés szerinti szétválasztásához, detektor a tömegrészek felismerésére, vákuumrendszer. A tömegspektrometer több különböző típusú elemző része a tömegek idő szerinti elválasztásán, a mágneses elválasztáson, a villamos és mágneses tér, valamint a gyorsan változó villamos tér (kvadrupól) együttes felhasználásán alapszik.
A környezeti analitikában szennyezőanyagok azonosítására, környezeti minták elválasztástechnikákkal történő szétválasztása utáni detektálása, így minden szennyezett környezeti elemben (levegőben, vízben, talajban), az ökoszisztéma tagjaiban (élőlényekben) és az emberben jelenlévő veszélyes anyag kimutatására, azonosítására és mennyiségének meghatározására alkalmas.

összes szervesen kötött nitrogéntartalom angol nevének (Total Organic Nitrogen) rövidítése. A minták (felszíni és felszín alatti vizek, szennyvizek, üledékek, talaj, stb.) szerves anyagaiból (fehérjék, peptidek, nukleinsavak, karbamid, stb.) származó nitrogéntartalmat jelenti. A szervesen kötött nitrogént a növények nem hasznosítják, csak miután lebomlott és átalakult szervetlen formába. Az antropogén eredetű szerves nitrogén a felszíni vizekbe vezetett ipari és kommunális szennyvízből és a mezőgazdaságból származik. A természetben előforduló nitrogénformákról lásd nitrogénkörforgalom a talajban.

a törésvonalak a a Föld szilárd burkát adó kőzetlemezek szegélyein helyezkednek el.

A litoszféra a Föld külső, a kéregből és a legfelső köpenyből álló, szilárd, merev kőzetburka, amely a köpeny asztenoszféra nevű, képlékeny részén úszik. A litoszféra szokásos vastagsága 70–150 km: az óceánok alatt vékonyabb, a kontinensek alatt vastagabb. A litoszféra nem egységes héj, hanem több, különböző méretű kőzetlemezekből, litoszféralemezből áll. Hét nagy kőzetlemez különböztethető meg a Föld felszínén, melyek egymáshoz és a Föld forgástengelyéhez képest is állandó mozgásban vannak: A litoszféralemezek a lemeztektonikát mozgásban tartó erők hatására felmorzsolódnak, töredeznek. A lemezek a lemezszegélyek mentén érintkeznek egymással és ezeken a vonalakon olyan geológiai jelenségek tapasztalhatóak, mint a földrengések, a hegységképződés, a vulkáni tevékenység, illetve az óceáni árkok kialakulása. A lemezszegélyeknek háromféle fő típusa létezik, aszerint, hogy a két találkozó lemez mozgása egymáshoz képest milyen: 1) Súrlódó vagy konzervatív szegély, amikor a lemezszegélyek egymással párhuzamosan mozognak, gyakran összesúrlódva. Példa erre a kaliforniai Szent András törésvonal; 2) Divergens vagy konstruktív szegély, amikor a két lemez egymástól távolodva sodródik. Köztük magma tör föl, hegységeket létrehozva. Ilyen például a Közép-atlanti törés; 3) Konvergens vagy destruktív szegély (vagy aktív szegély), amikor a két lemez egymás felé sodródik, az egyik lemez a másik alá bukik vagy kontinensütközést eredményez. A súrlódás és az alábukó kőzettömeg felmelegedése következtében a vulkáni tevékenység ilyen szegélyek esetében szinte kivétel nélkül jelen van. Ilyen szegélyen alakult ki a dél-amerikai Andok hegység. Kontinentális lemezütközésre példa Eurázsia és a Dekkán-pajzs ütközése, aminek hatására a Himalája felgyűrődése folyik.

A földköpeny hőmérsékletét a köpeny mélyebb részeiből felfele áramló ún. köpenycsóvák képesek megmelni 150−200 Celsius fokkal, ezeket nevezik a geológiában forró pontoknak. A felszínen a földkéreg kidudorodása jelzi a helyüket, illetve abban az esetben, amikor teljesen áttörik a felszínt, akkor un. forró pont vulkánok jönnek létre. A forró pontok óceáni és kontinentális kőzetlemezek belseje alatt, valamint hasadékvölgyek alatt fordulhatnak elő.

A forró pontok nagyobb része – mintegy 50 – óceáni kőzetlemezeken belül működik, illetve működött az elmúlt tízmillió évben. Ezek az óceáni lemez felszínén ritkábban korlátozott kiterjedésben, egy-egy sziget formájában, gyakrabban – a kőzetlemez mozgása miatt – szigetek láncolataként jelennek meg (pld. Hawaii-szigetek). A vulkáni működés termékei az ún. OIB-bazaltok („ocean island basalt”, azaz óceán-szigeti bazalt). Az OIB szigetvulkánok „csendesek”: működésüket a lávaömlések jellemzik (effúziós vulkánok); robbanásos kitöréseik nem jellemzőek, leginkább csak hosszú szünet után fordulhatnak elő.

A forró pontokból kontinentális kőzetlemezen belül mintegy 40-et tartanak számon. Az ilyen forró foltok által táplált vulkáni tevékenység kapcsolódhat kontinensszétszakadáshoz. Működésük eredményei platóbazaltok megjelenése. A kontinentális forró foltok bazaltja általában az OIB-hez hasonló.
A hasadékvölgyek alatt 15 forró pont található, ezeknek nagy szerepe volt a kontinensek szétválásában. Ilyenkor a felnyomuló köpenydudor nemcsak a hőmérsékletet, de a kőzetlemezt is megemeli. Számítások szerint a széthasadás geológiailag rövid folyamatában akár 10 millió km³ vulkáni anyag is a felszínre ömölhet.

egy folyó beömlésénél az édes víz és a parti vizek közötti átmeneti területet jelenti.

a törvény mint jogi fogalom a jogszabályok hierarchiájában az alkotmány után a legfőbb jogszabályt jelenti, amelyet csak az adott állam törvényhozása alkothat meg, módosíthat vagy helyezhet hatályon kívül. A köznyelv "törvény" alatt esetenként a jog egészét, bármelyik jogszabályt illetve a bíróságot is érti. A törvényeket a törvényhozó hatalom (parlament) fogadja el. A Magyar Köztársaságban törvényalkotásra kizárólag az Országgyűlés jogosult.

a törvénykönyvek vagy kódexek nem feltétlenül kétharmados törvények, elnevezésüket főleg az adott jogágat, jogterületet átfogó szabályozásuk miatt érdemlik meg. A törvénykönyvek ennek megfelelően nagyobb terjedelműek az átlagos törvényeknél. A legfontosabbak a Polgári Törvénykönyv (Ptk.), amely a polgári jog, a Büntető Törvénykönyv (Btk.) Számos más jogszabályt is így neveznek (például a Munka Törvénykönyve, devizakódex stb.).

az a gyártótól vagy importőrtől különböző, a közösségben letelepedett természetes vagy jogi személy, aki vagy amely ipari vagy foglalkozásszerű tevékenységei során az anyagot önmagában vagy készítményben felhasználja. A forgalmazó vagy a fogyasztó nem továbbfelhasználó. A 2. cikk (7) bekezdésének c) pontja alapján mentesített újraimportáló továbbfelhasználónak minősül. Forrás: REACH 3. cikk (13)

összes szerves halogenidtartalom, angol nevének (Total Organic Halides) rövidítéséből TOX. (EPA SW-846 Method 9020B), az adszorbeálható szerves halogenidek (AOX) szinonímája. Kumulatív paraméter.

a vegyi anyagok REACH rendelet szerinti toxicitásának tesztelését a BIZOTTSÁG 440/2008/EK RENDELETE (2008. május 30.) írja elő.

(1) Az 1907/2006/EK rendelet értelmében közösségi szinten vizsgálati módszereket kell elfogadni olyan vizsgálatokat illetően, amelyek szükségesek az egyes anyagok lényegi tulajdonságaira vonatkozó információk megszerzéséhez.

(2) A veszélyes anyagok osztályozására, csomagolására és címkézésére vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről szóló 67/548/EGK tanácsi irányelv V. melléklete megállapította az anyagok és készítmények fizikai és kémiai tulajdonságainak, toxicitásának, valamint ökotoxicitásának meghatározására szolgáló módszereket. A 2006/121/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 2008. január 1-jei hatállyal törölte a 67/548/EGK rendelet V. mellékletét.

(3) A 67/548/EGK rendelet V. mellékletében szereplő vizsgálati módszereket bele kell foglalni ebbe a rendeletbe.

(4) E rendelet nem zárja ki más vizsgálati módszerek használatát, feltéve hogy alkalmazásuk összhangban van az 1907/2006/EK rendelet 13. cikkének (3) bekezdésével

(5) A vizsgálati eljárások során az állatok helyettesítésére, illetve a felhasználásuk csökkentésére és finomítására vonatkozóelveket teljes mértékben figyelembe kell venni a vizsgálati módszerek kidolgozásakor, különösen akkor, ha az állatkísérletek kiváltására, számának csökkentésére vagy finomítására alkalmas, hitelesített módszerek rendelkezésre állnak.

(6) E rendelet rendelkezései összhangban vannak az 1907/ 2006/EK rendelet 133. cikkével létrehozott bizottság véleményével.

1. cikk: Az 1907/2006/EK rendelet céljából alkalmazandó vizsgálati módszereket e rendelet melléklete állapítja meg.

2. cikk: A Bizottság szükség esetén felülvizsgálja az e rendeletben foglalt vizsgálati módszereket a gerinces állatokon végzett kísérletek helyettesítése, számának csökkentése és finomítása érdekében.

3. cikk: A 67/548/EGK irányelv V. mellékletére történő hivatkozásokat az e rendeletre való hivatkozásként kell értelmezni.

4. cikk: Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő kihirdetését követő napon lép hatályba. Rendelkezéseit 2008. június 1-jétől kell alkalmazni.

A REACH ÁLTAL ELÕÍRT TOXICITÁSI TESZTEK

B.1a. Akut orális toxicitás – rögzített dózisú eljárás
B.1b. Akut orális toxicitás – akut toxikus osztály módszer
B.2. Akut toxicitás (inhaláció)
B.3. Akut toxicitás (dermális)
B.4. Akut toxicitás: bőrirritáció/bőrkorróziós hatás
B.5. Akut toxicitás: szemirritáció/szemkorróziós hatás
B.6. A bőr érzékennyé tétele
B.7. Ismételt adagolású (28 napos) toxicitásvizsgálat (orális)
B.8. Ismételt adagolású (28 napos) toxicitás (inhaláció)
B.9. Ismételt adagolású (28 napos) toxicitás (dermális)
B.10. Mutagenitás – kromoszóma-rendellenességek in vitro vizsgálata emlősökön
B.11. Mutagenitás – kromoszóma-rendellenességek in vivo vizsgálata emlősökön
B.12. Mutagenitás – in vivo emlős eritrocita mikronukleusz vizsgálat
B.13/14. Mutagenitás: reverz mutagenitási vizsgálat baktériumokkal
B.15. Mutagenitásvizsgálat és a rákkeltő hatás szűrése génmutáció vizsgálata saccharomyces cerevisiae-ben
B.16. Mitotikus rekombináció-vizsgálat sacharomyces cerevisiae- ben
B.17. Mutagenitás – in vitro génmutáció vizsgálat emlőssejteken
B.18. DNS-károsodás és -javítás – nem tervezett dns-szintézis (unscheduled dna synthesis, uds) – emlőssejtek in vitro
B.19. In vitro emlőssejttestvér-kromatidkicserélődés (sister chromatid exchange, sce) vizsgálat
B.20. Nemhez kötött recesszív letális vizsgálat drosophila melanogasterben
B.21. In vitro emlőssejt-transzformációs vizsgálatok
B.22. Domináns letális vizsgálat rágcsálókon
B.23. Emlős spermiogoniális kromoszóma-rendellenesség vizsgálat
B.24. Egérfolt- (spot) teszt
B.25. Egéren végzett örökletes transzlokációs vizsgálat
B.26. Szubkrónikus orális toxicitási vizsgálat, rágcsálókon végzett 90 napos, ismételt adagolású orálistoxicitás-vizsgálat
B.27. Szubkrónikusorális-toxicitási vizsgálat, 90 napos, ismételt adagolású orálistoxicitási vizsgálat nem rágcsálókon
B.28. Szubkrónikus dermális toxicitásvizsgálat 90 napos, ismételt dermális adagolású vizsgálat rágcsálófajokon
B.29. Szubkrónikus inhalációs toxicitásvizsgálat 90 napos, ismételt inhalációs adagolású vizsgálat rágcsálófajokon
B.30. Krónikus toxicitásvizsgálat
B.31. Prenatális fejlődési toxicitásvizsgálat
B.32. A rákkeltő hatás vizsgálata
B.33. A krónikus toxicitás és a rákkeltő hatás együttes vizsgálata
B.34. Egygenerációs reprodukciós toxicitásvizsgálat
B.35. Kétgenerációs reprodukciós toxicitásvizsgálat
B.36. Toxikokinetikai vizsgálat
B.37. Szerves foszforvegyületekkel kiváltott akut késleltetett neurotoxicitás
B.38. Szerves foszforvegyületekkel kiváltott késleltetett neurotoxocitás-vizsgálat 28 napos ismételt adagolás esetén
B.39. Nem ütemezett dns-szintézis (uds) in vivo vizsgálat emlős májsejtekkel
B.40. In vitro bőrkorrózió: transzkután elektromos rezisztencia vizsgálat (ter)
B.40 a. In vitro bőrkorrózió: emberi bőrmodellen végzett vizsgálat
B.41. In vitro 3T3 NRU fototoxicitás-vizsgálat
B.42. Bőrszenzibilizáció: lokális nyirokcsomó-vizsgálati módszer
B.43. Neurotoxicitási vizsgálat rágcsálókban
B.44. Bőrön át történő felszívódás: in vivo módszer
B.45. Bőrön át történő felszívódás: in vitro módszer

egy anyagnak való kitettségből származó toxicitás a szervezetben reakcióként lezajló események láncolatának következménye, amely azt eredményezi, hogy a szervezet érintett szövete olyan mennyiségben veszi át a mérgező anyagot, hogy az káros hatást okoz.

A mérgező anyag koncentrációja a biológiai célszervezetben a felszívódástól, eloszlástól, anyagcserétől és kiürüléstől függ. A REACH VIII. melléklete szerint, ezen folyamatok, vagyis a vegyi anyag toxikokinetikai viselkedésének értékelése kötelező a már meglévő adatokból. Új adatok létrehozásának kötelezettsége nem áll fenn.

Forrás: REACH

olyan tesztorganizmusokkal végzett tesztek, melyek eredményéből az emberre lehet extrapolálni. Általában állatkísérletek az emberihez hasonló anyagcserével rendelkező állatokkal, de lehetnek szövettenyészetekkel végzett vagy mikrobiológiai tesztek. A toxikológiai tesztek eredménye a dózis-válasz görbe, melyből statisztikai értékeléssel határozzák meg a tesztorganizmusra jellemző, akut teszt esetében ED₅₀, krónikus tesztek esetében a NOAEL vagy LOAEL értéket. Ezekből a küszöbkoncentrációkból extrapolációval határozzák meg az emberre vonatkozó értéket, leggyakoribb módszer a biztonsági faktorok alkalmazásával történő extrapoláció.

a REACH törvény értelmében toxikus vagy mérgező az a vegyi anyag, mely megfelel a "mérgező" kritériumainak, vagyis:
– a hosszú távú megfigyelhető hatást nem okozó koncentráció (NOEC) a tengeri vagy édesvízi organizmusok esetében 0,01 mg/l-nél kisebb, vagy
– az anyagot rákkeltőként (1. vagy 2. kategória), mutagénként (1. vagy 2. kategória) vagy reprodukciót károsító hatásúként (1., 2. vagy 3. kategória) sorolják be, vagy
– a 67/548/EGK irányelv szerinti T, R48 vagy Xn, R48 osztályba sorolható krónikus toxicitás egyéb bizonyítéka áll rendelkezésre.

a fémek dózis-hatás, illetve koncentráció-hatás görbéje, mint legtöbb vegyi anyagé, egy S alakú görbét ír le. Ez azt jelenti, hogy ha elég nagy hígításokkal indítjuk a teszteléshez készített koncentrációsorozatunkat, akkor egy bizonyos koncentrációig nem jelentkezik a káros hatás. A legnagyobb vizsgált koncentráció, ami még nem mutat káros hatást (NOAEC), illetve a legkisebb, ami már mutatja a káros hatást (LOAEC). Ez két fontos pont, mert ezek után már meredeken nő a káros hatás a koncentráció függvényében. Tehát fémtől és tesztorganizmustól függő koncentrációban minden fém toxikus, annak ellenére, hogy nagyon nagy különbségek vannak a NOAEC és LOAEC abszolút értékében. Az egyes fémek különböznek viszont a NOAEC alatti szakasz szempontjából: az un. esszenciális fémeknél a káros hatás jelentkezését megelőzően a fém hiánya jár negatív hatásokkal, a fém koncentrációfüggő mértékben pozitív hatású. A nem esszenciális fémek esetében pozitív hatások nem ismertek.
A tudományos köznyelv a "toxikus fémek" kifejezést általában az alábbi, gyakori környezetszennyező mikroelemekre használja: arzén, bárium, cink, higany, kadmium, kobalt, króm, molibdén, nikkel, réz, ón, ólom. Néha az alumínium, a bór, a titánium is szerepel a toxikus fémek listáján.
Sokan, helytelenül, a nehézfém kifejezést használják a környezetszennyező toxikus fémekre.

a toxikus fémek a táplálékláncba elsősorban a növényeken keresztül kerülnek be. A talaj összes fémtartalmának csak egy része hozzáférhető a növényEK számára, elsősorban a vízoldható és az ionosan kicserélhető kémiai formák. Ha megnő a mozgékony fémhányad, illetve a talajoldat fémtartalma, akkor az addig ott élő őshonos nem fémtűrő és nem fémakkumuláló növényfajok fizikai toxicitási tüneteket produkálnak. A fémek egymással is kölcsönhatásba léphetnek, hatásuk lehet antagonista (egymás hatását csökkentő) vagy szinergista (egymást erősítő).
A fémek növények általi felvehetőségét a fémek fizikai és kémiai formáján kívül befolyásolja a talaj fémmegkötő-képessége is. A fémek megoszlását a talaj szilárd fázisa és a talajoldat között a Kd megoszlási hányadossal jellemezhetjük, amely
Kd = c_{fém,szilárd}/c_fém,oldat.
A Kd egyensúlyi állandó egy adott szituációban (adott talajtípus és növény) függ a növényi gyökerek savtermelésétől és attól, hogy a talaj egyensúlyban van-e, van-e savanyodás, folynak-e olyan mállási folyamatok, melyek növelik a fémek mozgékonyságát.
A fémek talajból történő növényi felvételét a
BCF = c_{fém,növény}/c_fém,talaj hányadossal jellemezhetjük,
ami megadja, hogy a talajban lévő fémkoncentrácónak hányszorosa alakul ki a növényben. Ez a hányados elsősorban a talajt szennyező fémek kémiai formáitól és a növény fémakkumuláló képességétől függ. A hiperakkumuláló növény- vagy gombafajok a fémeket akár 1000-szeres mértékben is képesek koncentrálni szöveteikben. Ez a tápláléklánc szempontjából rendkívül kockázatos szituáció (biomagnifikáció), viszont kontrolláltan fitoextrakción alapuló talajremediációra hasznosítható.
A legtöbb ökoszisztéma-tag, így a növények is védekeznek a toxikus fémek ellen. Az evolúció során a legkülönfélébb mechanizmusok alakultak ki az élő szervezetekben a toxikus fémek ártalmatlanítására, így a gyors kiürítés, a felvétel megakadályozása a sejten kívül, a mebránban vagy a sejten belül működő immobilizáló/stabilizáló megoldásokkal, például membránfehérjékhez kötés, nagyméretű fehérjékbe csomagolva tárolás a sejtben vagy egyes szövetekben, a transzlokáció megkadályozása a gyökérből a szár és a levelek felé. Az oldhatatlan formában, sejten belüli raktárakban koncentráltan tárolt toxikus fémek nagy kockázatot jelentenek a tápláléklánc felsőbb tagjaira és az emberre (lásd még biokoncentráció, bioakkumuláció, biomagnifikáció, másodlagos mérgezés)

vegyi anyagok, (veszélyes anyagok, szennyezőanyagok, xenobiotikumok) azon tulajdonsága, hogy akut (heveny) vagy krónikus (idült) mérgező hatást képesek kiváltani. Az akut toxicitás a vegyi anyagnak való egyszeri kitettség alkalmával jelentkezik. A krónikus toxikus hatás, toxicitás, mérgező hatás az egész élettartam, vagy az élettartamhoz képest hosszú időn keresztül történő ismételt, vagy rendszeres kitettségnek tulajdonítható káros hatás. Az akut toxicitástól megkülönböztetjük a bőrirritációt és a szemkárosító hatásokat, a krónikus toxicitástól pedig a mutagén, karcinogén és teratogén hatásokat.
A toxikus anyagok az élő szervezetbe a táplálékkal, az ivóvízzel, a belégzett levegővel és bőrkontaktus útján juthatnak. A szervezetbe bejutott toxikus anyag átalakulásokon mehet keresztül (pl. emésztés) mielőtt a biokémiai receptorokkal (DNS, RNS, membrán, enzim, stb.) kölcsönhatásba lép és kifejti hatását. A toxikus hatás, toxicitás, mérgező hatás kiterjedhet egyetlen egyed biokémiai jellemzőire (stresszfehérjék megjelenése, acetilkolin-észteráz gátlás, immunválasz), fiziológiai és viselkedési jellemzőire (kromoszóma rendellenességek, tumorok, fejlődési rendellenességek, halálozás) vagy a különböző szintű közösségi funkciókra (fajsűrűség, fajeloszlás, hozam). -vegyi anyagok toxikus hatás, toxicitás, mérgező hatásának mérésére szabványosított toxikológiai és ökotoxikológiai tesztmódszereket használunk, melyek eredményéből az akut és a krónikus toxicitás mértékét határozzuk meg.

környezeti minták C₆-C₄₀ szénatom;számú szénhidrogén típusú szennyezőanyaginak együttes mennyisége, az alifás telített (alkán) és telítetlen (olefin, alkén) szénhidrogén-, a cikloalkán-, a naftalintartalom stb. összege. Ezeket legnagyobb mennyiségben a kőolaj és a kőolajszármazékok (kerozin, benzin, dízelolaj, motorolajok) tartalmazzák, illékony aromás (BTEX) és a policiklikus aromás (PAH) vegyületekkel együtt. A TPH-tartalom a szénhidrogén-komponensek eloszlásáról nem ad információt.
A kőolaj eredetű szénhidrogének legtöbbje biodegradálható, a mikroorganizmusok szénforrásként képesek hasznosítani, ezért a szennyezett környezet spontán bomlásuk révén és/vagy biodegradáción alapuló biotechnológia alkalmazásával remediálható.
A TPH szabvány szerinti meghatározása extrakció és tisztítás, majd kapilláris gázkromatográfiás elválasztást követő lángionizációs detektálással (GC-FID) vagy infravörös spektroszkópiás (IR) méréssel történik. A illékony aromások (BTEX) és a PAHok külön szabályozás alá tartoznak, ezek mennyiségét egy más analitikai (pl. GC-MS) meghatározás után le kell vonni.
Magyarországon hatályos, rendeletben rögzített határértékeit felszín alatti víz és talaj esetére a táblázat tartalmazza.
TPH (Total Petroleum Hydrocarbon) határértékek felszín alatti vízre és talajra

mozgó légrészecske véges időtartama alatti egymás utáni helyzetét leíró térbeli görbe. A légszennyezőanyag nagytávolságú terjedésének vizsgálati eszköze. A magassági szélmérések adataiból kerül meghatározásra.
Forrás: MSZ 21460/2–78

más néven szigetelő olaj, az olajfinomítás egyik terméke, magas hőmérsékleten is stabil és jó elektromos szigetelő tulajdonságú, paraffinokból, cikloparaffinokból, aromás vegyületekből álló világossárga folyadék. Dieletrikumként és hőátadóanyagként, továbbá a korona-kisülések megakadályozására is alkalmazzák. A hetvenes években poliklórozott bifenileket (PCB) használtak erre a célra, mert nem gyúlékony. Azóta kiderült, hogy toxikus, és számos országban betiltották. Ma inkább szilikonolajat és fluorozott szénhidrogéneket használnak. Újabban a növényi olaj alapú és szintetikus pentaeritritol zsírsavas (C7, C8) tetraészterek lassan kiszorítják a kőolaj-alapú transzformátorolajokat. Az észterek nem toxikusak, biodegradálhatók, kevésbé illékonyak, magasabb a gyulladási hőmérsékletük, mint az ásványi olajoké. A transzformátorolaj vízben nem oldódik, gyulladási hőmérséklete >140 ^oC. Normál használatkor nincs káros hatása, de bőrrel való hosszantartó vagy ismétlődő érintkezés viszketést, irritációt, ekcémát okozhat. Melegítésekor keletkező olajpermet vagy gőz belégzése irritálja a légutakat és köhögést idéz elő, szemirritácit okozhat. Lenyelésekor kisebb mértékű akut mérgező hatás léphet fel. (Forrás: biztonsági adatlap STATOIL) A transzformátorok csepegése miatt a talajt elszennyezi. Nem könnyen biodegradálható, ökotoxikológiai tesztek szerint káros hatású a talajéletre.

a transzgénikus állatot, mint expressziós rendszer termékek előállítáásra vagy humán gyógyászati célú fehérjék termelésére használják.

A speciális termékek közül említésre méltó a selymet termelő kecske, mely erős selyemszerű fonlat termelő pókból származó gént tartalmaz. A nagyobb mennyiségű gyapjat növesztő birka, vagy a koleszterinmentes tejet termelő tehén.  Vannak kevésbé gyakorlatias próbálkozások is, a szárnyas gyík vagy a dolion, egy kiméra, a kutya és az oroszlán keveréke.

A humán fehérjék termelését úgy oldották meg a transzgénikus állatokkal, hogy nemcsak hogy beültették a kívánt termék génjét, de azt sem bízták a véletlenre, hogy milyen szövetekben mikor és mi módon fejeződjenek ki a beültetett gének. Olyan promotert és olyan szignál peptid szekvenciáját tették a gén mellé, amelyek azt eredményezték, hogy a fehérje a tejmirigyben termelődjék és a tejben választódjék ki. Egyes gyógyszerek esetében a tejjel kiválasztott fehérje koncentrációja 3 g/liter.

Összehasonlítva a transzgénikus állatokat, mint expressziós rendszert az emlőssejttenyészetekkel, óriási a transzgénikus állatok előnye. Nincs szükség bonyolult fermentorra, steril tenyésztésre, bonyolult összetételű és drága tápközegekre és adalékokra, nincsenek zavaró fehérjék, endotoxinok, sejtmaradványok. Ezt az eljárást az angolszász újságírók az igen találó „pharming” elnevezéssel illették.

Mára már készítettek a kutatók állatokat, amelyek alfa-1-antitripszint (enzimhiányos embereknél a tüdőemfizéma megelőzésére) képesek termelni és a tejükben kiválasztani néhány g/liter koncentrációban. Különböző cégek más és más állatban valósították meg a gén expresszióját. Újabban a birka és a kecske használata visszaszorította a tejtermelési és fogyasztási szokások miatt kezdetben favorizált tehenet, hiszen ezek a kisebb állatok szaporábbak és gyorsabban növekednek fel.

a transzgénikus állat egy mesterségesen előállított élőlény, mely kívülről bejuttatott idegen gént hordoz a genomjában. Az idegen gén előállításához rekombináns DNS technikákat alkalmaznak. A struktúrgénen kívül a beültetett DNS más, a működéshez szükséges szekvenciákat is tartalmaz, amelyek biztosítják:

• Hogy az idegen gén beépüljön a gazda DNS-ébe,

• Hogy helyesen fejeződjék ki a gazda sejtjeiben,

• Transzgénikus juh és kecske esetében azt, hogy az idegen gén terméke a tejben termelődjék és a tejmirigyekben választódjék ki

• Transzgénikus csirkében, hogy az idegen géntermék, pl. a humán fehérje a tojásfehérjében szintetizálódjék

Ezek az állatok értékes forrásai nélkülözhetetlen humán gyógyászati jelentőségű fehérjéknek és terápiás lehetőséget biztosítanak gyógyíthatatlan betegeknek.

2000 júliusában született meg DOLLY, az első transzgénikus bárány, mely humán eredetű gént hordozott a genomjában, olyan helyen, hogy ott megfelelően tudott működni is.

Transzgénikus egérrel olyan modellt fejlesztettek ki, mely egy sor biológiai kérdésre ad választ a kutatóknak. Például, a normál egért nem fertőzi a humán pólió vírus (gyermekbénulás okozója). Az egérből hiányzik a sejtfelszíni receptor, melyhez a vírus képes kapcsolódni. A normál egéren nem lehet tanulmányoznia pólió virus fertőzésének és életének menetét, viszont azon a transzgénikus egéren, melynek beépítették a sejtfelszíni receptor szerkezetéért felelős gént, jó betegségmodellként szolgálhat a pólió fertőzés mechanizmusának, a gyógyszerek és terápiák kipróbálásának tanulmányozására. Megfertőzhető a humán pólió virussal, kialakul benne a paralízis és más kísérő rendellenességek, ugyanúgy, mint az emberben. A transzgénikus egér olcsó, könnyen manipulálható betegségmodell.

az orvosi alkalmazások közül a legígéretesebbek a következők:

• Xenotranszplantáció: transzgénikus állatokkal előállított szervek beültetése.

• Élelmiszerként fogyasztható gyógyszerek és speciális táplálékkiegészítők. Főleg tejtermelő állatok tejében kiválasztot formában értékes.

• Emberi génterápia: hiányzó gének bejuttatása az emberi szervezetbe, a mintegy 5000 genetikai betegség végleges meggyógyítására.

a transzgénikus állatok máig legsikeresebb alkalmazása az ember betegségeinek modellezésében történt. Elsősorban viszonylag ritka betegségek tanulmányozására alkalmas a transzgénikus állati modell, tehát olyanokéra, melyeknél kicsi a betegszám, és amelyeknek a kifejlődése lassú és ezért nem ismerhetőek fel a kezdeti stádiumban. A transzgénikus állati modell segítségével megkerülhetőek az embereken végzett kísérletek, amelyek gyakran sem etikai sem praktikus okokból nem elfogadhatóak.

A modell állatokon kialakított emberi betegségeket jól lehet tanulmányozni a kialakulás, a lefolyás, a diagnosztizálás és a gyógyítás szempontjából. Új gyógyszerek és terápiák kipróbálást lehet elvégezni például nagyszámú egéren.

Az AIDS kutatására kifejlesztett humanizált egér megfertőzhető az AIDS vírusával a beültetett humán CD4 génnek köszönhetően. A Hu-SCID egérnek nincs saját működő immunrendszere. AIDS gyanús humán immunsejteket ültettek bele, ilyenformán ez az egér tulajdonképpen egy kiméra. Az immunhiányos egeret immunrendszerének drasztikus tönkretételével nyerik. Ez történhet besugárzással, vagy egy olyan toxin génjének transzgénikus bevitelével, amely a limfocitákban fejeződik ki és tökéletsen „kiüti” az immunrendszert.

A diabetes és más olyan betegségek modellezésére, ahol specifikus sejtek csoportjának működése csökkent, vagy hiányzik, olyan transzgénikus állatokat állítanak elő, melyeknél a toxin-gén csak a kérdéses szövetben expresszálódik. A diabetes esetében a toxin csak a hasnyálmirigy Langerhans-féle sejtjeiben fejeződik ki, azokat megöli, az állat többi része egészséges marad.

A rákos megbetegedéseket a megfelelő onkogén beültetésével lehet elérni. Az onkogén beültetése specifikus rákot alakít ki igen nagy gyakorisággal. Az első transzgenikus állat a myc onkogén tanulmányozására lett kifejlesztve, becenevén „mycy-mouse”. A myc génhez egy olyan promotert kapcsoltak, amely az onkogén termékét a tejmirigyekben expresszáltatja. Az egérbe ennek az onkogénnek egy működésképtelen, mutált változatát már korábban beépítették, így a myc gén bekapcsolása a homológ rekombináció révén volt lehetséges. A modell mind a rák kialakulásának tanulmányozására, mind pedig a kezelési stratégia kutatására alkalmas.

A Harvard Egyetemen állították elő ezt az onko-egeret, amelyet szabadalmaztattak is. Ez volt az első eset, hogy egy állatot szabadalmaztattak.

Az immunfunkciók vizsgálata olyan transzgénikus modelleken lehetséges, amelyeknél az immunproblémák alapjait képező hibát alakítják ki, vagyis azt, hogy az immunsejtek nem képesek megkülönböztetni a szervezet saját anyagait az esetlegesen károsaktól.

Az immunrendszer mechanizmusait olyan modelleken lehet vizsgálni amelyekben tönkretesznek bizonyos fajta immunsejteket, vagy beépítenek idegen fehérjék génjeit. Ilyen módon kutatják az allergiákat, az athritist, a multiplex sclerosist, a diabetes autoimmun formáit.

A homológ rekombináció segítségével olyan génhibák modellezhetőek, melyeknél egyetlen gén funkciója esett ki, például a kollagén betegségek, mint bizonyos csontképződési rendellenességek.

olyan élőlények, melyekben mesterségesen bejuttatott DNS van. Ez a DNS tovább öröklődik az utódokban.

A DNS bejuttatás módjai a legkülönfélébbek a mikroinjektálástól, az egyéb mechanikai belövési módszerektől (génpuska), a célzott rekombináns DNS technikákig, ahol molekuláris szinten oldják meg a DNS bejuttatását és határozzák meg a beépülés helyét.

a bőr látszólagos elektromos rezisztenciájának mérése rezisztenciaértékként, kiloohmban kifejezve. A barrierfunkció vizsgálatának egy egyszerű és nagy teljesítményű módszere, amely során az ionok bőrön történő áthaladását egy Wheatstone-híd segítségével rögzítik. Elsősorban bőrkorrózió teszteknél használják, hogy a vizsgálandó vegyület bőrroncsoló hatásának mértékét számszerűsíteni lehessen. Minél jobban roncsolódik a vizsgálandó bőrlemez preparátum, annál jobban elvékonyodik, annál kisebb a mérhető ellenállása.

a légkörbe került szennyező anyagok hígulása, keveredése. Az emisszió és az immisszió közötti folyamatot jelöli, függ a befogadó jellemzőitől és a szennyezőanyag tulajdonságaitól.
Forrás: MSZ 21460/1–1988

a transzmissziós folyamatok leírására szolgáló tényezők.(pl.: szél iránya és sebessége, a keveredési réteg vastagsága, a stabilitási paraméter értéke, a levegő relatív nedvességtartalma, a napsugárzás erőssége, a léghőmérséklet, a csapadék intenzitása és a csapadékos időszak hossza).
Forrás: MSZ 21460/2–78

lásd terjedés, terjedési modellek, terjedésmodellezés.

egyik leggyakoribb halogénezett illékony szerves szennyezőanyag, színtelen, nem gyúlékony folyadék, képlete: CHCl=CCl₂. Angol neve után TCE rövidítés terjedt el. Eleinte altatószerként használták, de felismerve mérgező tulajdonságait a hetvenes években világszerte betiltották gyógyszer- és élelmiszeripari alkalmazását (pl. kávé koffeinmentesítésére). Legfontosabb felhasználása fémek zsírtalanítása az 1920-as évektől kezdődően. Fizikai tulajdonságai (ANTSZ, ICSC 0081):

Forráspont: 87°C

Olvadáspont: -73°C

Relatív sűrűség (víz = 1): 1,5

Oldékonyság vízben, g/100 ml 20°C-on: 0,1

Gőznyomás, kPa 20°C-on: 7,8

Relatív gőz sűrűség (levegő = 1): 4,5

A gőz/levegő keverék relatív sűrűsége 20°C-on (levegő = 1): 1,3

Öngyulladási hőmérséklet: 410°C

Robbanási határok, térf% levegőben: 8-10,5

Oktanol/víz megoszlási hányados log P: 2,42

Munkabiztonsági előírások hiányában, majd későbbiekben ezen utasítások be nem tartásának következtében a zsírtalanító kádak, teknők vagy tartályok környezetében folyamatos talajszennyezés történt. Miután sűrűsége a víznél nagyobb, és vízoldhatósága alacsony, a talajba szivárgó TCE szennyezés a talajszemcsékhez adszorbeálva, valamint a vízzáró rétegen összegyűlő lencse formájában halmozódik fel. A vízzáró rétegeken megülő lencséket szokás DNAPL-ként (Dense Non-Aqueous Phase Liquids) "nehéz, vízzel nem elegyedő szénhidrogénekként" is említeni. Az elnevezés azért is előnyösebb, mert az esetek jelentős részében a lencseként összegyűlt szennyeződés már nem is tekinthető tiszta triklóretilénnek. A talajba leszivárgó triklóretilén ugyanis a talajmikrobák, és a talaj fizikai-kémiai összetételének hatására lassan bomlik, így a DNAPL-ben TCE-n kívül sok más bomlási vegyület mellett DCE (cisz-diklóretilén) és vinilklorid (VC) is megtalálható.

Mint az Illékony szerves vegyületek (Volatile Organic Compounds, VOC), a TCE is irritálja a bőrt és a nyálkahártyát, illetve jól oldódik a szervezet lipidekben gazdag képleteiben. Ezzel magyarázható neurotoxikus hatásuk, átjutásuk a vér-agy gáton és a placentán, és az anyatejjel történő kiválasztásuk is. A szívizom adrenalinnal szembeni érzékenységét fokozza, amely magas oldószergőz koncentrációban végzett fizikai munka esetén hirtelen szívhalálhoz vezethet. A halogénezett szerves oldószer származékok károsítják a vesét, a májat, a tüdőt és a vérképző rendszert (Forrás: Nagymajtényi, L. (2007) Környezetegészségtan, SZTE TTK, Szeged). A TCE karcinogén hatása miatt, a többi klórozott szénhidrogénhez hasonlóan igen veszélyes az emberre. Káros a májra, a vesére, és a tüdőre is. Belélegezve, illetve lenyelve szédülést, álmosságot, fejfájást, gyengeséget, hányingert majd eszméletveszést okozhat. Bőrre kerülve vörösséget és kiszáradást idéz elő. Illékonysága és magas gőztenziója miatt hatása a TCE szennyeződéssel érintett területeken élőkre is igen jelentős. A szennyezőanyag-csóva feletti ingatlanok beltéri levegőjében gőzei felhalmozódhatnak. A munkahelyi levegőben megengedett koncentráció 270 mg/m³ Az Amerikai Környezetvédelmi Hatóság (EPA) által megengedett szint az ivóvízben 0,005 mg/L, a munkahelyi levegőben 100 mg/m³. (Forrás: Amerikai Toxikus Anyagok és Betegségek Regisztere, ATSDR, www.atsdr.cdc.gov)

a táplálékláncban egymás fölött elhelyezkedő szintek: termelők a növények, elsődleges fogyasztók a növényevő állatok, ezeket fogyasztók a ragadozók. Az elpusztult élőlények (holt szerves anyag) ismételt felhasználhatóságát a detritusz biztosítja biodegradációval és mineralizációval. A termelők és fogyasztók trofikus szintjei a táplálékláncban felfelé haladva egyre kisebb biomasszát képviselnek és egyre rosszabb abszolút és fajlagos tápanyag- és energiahasznosítással működnek; arányos hasábok formájában egymás fölé rajzolva ezeket a mennyiségeket jellegzetes felfele keskenyedő zikkurat formát kapunk. Lásd még tápláléklánc.

egy szoftver, mely rejtve marad és információt, pl. jelszavakat, hitelkártyaszámot, lop. Egy jól megírt trójai azonban ennél sokkal többre is képes: a támadó akár teljesen átveheti a "becsapott" gép irányítását. A trójai faló többnyire e-mailben érkezik, a trükköt gyakran nehéz felismerni. Ezért is fontos a víruskeresőrendszerek rendszeres frissítése.