Lexikon

általában a talajgáz, illetve gőz talajból történő kiszívását értjük alatta. Intenzifikált párolgásnak vagy párologtatásnak is szokták nevezni, mert a talajgázt kitermelő kutakban vákuumot alkalmaznak. A vákuum okozta nyomáscsökkenés és csökkenő koncentrációgradiens a talajgáz/gőz talajból kifelé áramlását nagyban meggyorsítja a spontán diffúzióhoz képes. A másik fontos jellemzője, hogy a gőzformájú szennyezőanyag kontroll alá kerül, a kiszívott talajgázzal együtt. A szennyezőanyag természetének, tulajdonságainak megfelelő kezelést kap a felszínen. A technológia-alkalamazás időigénye és hatékonysága a talaj felső rétegének áteresztőképességétől és a szennyezőanyag illékonyságától függ. Utóbbi megnövelhető a talajhőmérséklet emelésével, ekkor –>termikusan intenzifikált–< kihajtásról, esetleg –>kigőzölésről⁄kigőzölés–< beszélünk.
A kiszívott gőzöket további kezelésnek vetjük alá. Vagy visszanyerjük vagy bontjuk, roncsoljuk, égetjük a szennyezőanyagot a levegőre vonatkozó helyi előírásoknak mgefelő értéket biztosítva a kibocsátott gáznak. Leggyakoribb kezelési eljárások: leválasztás ciklonnal vagy hűtővel és visszanyerés. Magas hőmérsékletű vagy katalizátoros égetés. Elnyeletés folyékony reagensben, szorpció nagyfelületű tölteten aktív szén, agyagásványok, egyéb szorbensek, biológiai szűrő alkalmazása biodegradálható anyag esetén. A technológia alkalmazása viszonylag egyszerű, és biztonságos, mert a vákuumszivattyú vagy ventillátor által biztosított depresszió nem engedi a szennyezőanyag gőzét a környezetbe szökni. Nagyon kötött, agyagos talajban sűrű hálóban kell a szívó-kutakat elhelyezni és viszonylag nagy vákuum szükséges, ez növelheti a költségeket.

lásd sztrippelés

egy folyadék felett kialakuló gőztérben az illékony vegyületek koncentrációja arányos a folyadékban lévő koncentrációval az adott hőmérsékleten és nyomáson. Ugyanez vonatkozik egy vizsgálandó mintára is, ezért egyes módszerek a gőztér elemzése alapján következtetnek a mintában levő koncentrációra (gőztér analízis).

a keverékek szétválasztására alkalmas gázkromatográfiának az a változata, amelyben a minta felett kialakuló gőztérből veszünk mintát, és ennek összetételéből következtetünk a minta összetételére. Illékony komponensek, pl. VOC, BTEX mérésére alkalmas.

globális helyzetmeghatározó rendszer (GPS=Global Positioning System), Amerikai Egyesült Államok Védelmi Minisztériuma által kifejlesztett és üzemeltetett – a Föld bármely pontján, a nap 24 órájában működő – műholdas helymeghatározó rendszer. A GPS-t egyre több területen használják, térképek készítéséhez, közlekedési navigátorokban, számítástechnikai eszközökben.
A GPS egy olyan helymeghatározó rendszer, amellyel 3 dimenziós helyzetmeghatározást, időmérést és sebességmérést végezhetünk földön, vízen vagy levegőben. Pontossága jellemzően méteres nagyságrendű, de differenciális mérési módszerekkel akár mm-es pontosságot is el lehet érni, valós időben is. A GPS, mint számos más technológia esetében is, először katonai célokra lett kifejlesztve, de ma már széles körű a felhasználása a civil lakosság minden rétegében. Nagy előnye, hogy adatait felhasználva szolgáltatások sorát élvezhetjük a kis méretű eszköz által és növelhetjük kényelmünket, biztonságunkat.
A mai GPS rendszer alapjait 1973-ban fektették le, 24 Navstar műhold segítségével, amelyek mindegyike naponta kétszer kerüli meg a Földet, a Föld felszíne fölött 20 200 km-es magasságban. Elhelyezkedésük olyan, hogy minden pillanatban a Föld minden pontjáról legalább négy látszódjon egyszerre. A 24 műhold hat csoportba van osztva, a Föld körül keringve egymástól 60°-os kelet-nyugati eltérésű pályán mozognak. Az égbolton sík terepről egyszerre 7-12 műhold látható, melyből a helymeghatározáshoz 3, a tengerszint feletti magasság meghatározásához pedig további egy hold szükséges.
A rendszer kialakítása igen nagy összegeket emésztett fel (indításkor kb. 12 milliárd USD). Az 1970-es években, a hidegháború során kezdtek a fejlesztésbe, ez része volt a szigorúan titkos csillagháborús tervnek.
A GPS műholdak két frekvencián sugároznak, ezeket L1-nek (1575,42 MHz) és L2-nek (1227,6 MHz) nevezik.
A GPS-rendszert elsősorban rádiónavigációs célokra szánták, azonban emellett felhasználható a pontos idő és frekvencia terjesztésére is. Minden műholdon két db. rubídium- vagy cézium-atomóra van elhelyezve. Az oszcillátorok biztosítják az alapfrekvencia és a kód előállítását is. Az alapfrekvenciát az USDOD földi állomásai felügyelik, amit egyeztetnek az egyezményes koordinált világidővel (UTC) (amit az United States Naval Observatory (USNO) állít elő), azonban a két időfogalom és érték nem azonos egymással. Kölcsönös egyeztetéssel az USNO és a NIST által előállított UTC-idő 100 ns-on belül (ns=nanoszekundum) megegyezik egymással, frekvenciaeltérésük kisebb, mint 10−13.
A helymeghatározás elmélete analitikus geometriai módszereken nyugszik. A műholdas helymeghatározó rendszer időmérésre visszavezetett távolságmérésen alapul. Mivel ismerjük a rádióhullámok terjedési sebességét, és ismerjük a rádióhullám kibocsátásának és beérkezésének idejét, ezek alapján meghatározhatjuk a forrás távolságát. A háromdimenziós térben három ismert helyzetű ponttól mért távolság pontos ismeretében már meg tudjuk határozni a pozíciót. A további műholdakra mért távolságokkal pontosítani tudjuk ezt az értéket.

Az eljárás lépései
1. A GPS-vevő folyamatosan rendelkezzen a műholdakon lévő atomórák pontos idejével: ehhez igazítja saját óráját.
2. Legalább 4 műhold láthatósága esetén „háromszögeléssel” meghatározható a földfelszíni pozíció: háromszögek segítségével állapítjuk meg egy ismeretlen pont (a vevő) térbeli helyzetét. Elméletileg 3 műhold is elég lenne ehhez, ha mindegyik órája tökéletesen járna, a gyakorlatban azonban a rendszer ismert pontatlanságait figyelembe véve legalább 4 műholdat használnak a pozíció meghatározásához. A műholdaktól való távolság kiszámításához a pontos idő szinkronizálásánál használt elv szerint: a műholdról sugárzott és a vevőben meglévő idők eltérését állapítja meg. Az időbeli különbség szorozva a rádióhullámok terjedési sebességével kiadja a vevő és az adott műhold távolságát. 3 műholdat a távolság kiszámítására használ, a negyedikkel validálja a kapott eredményt: ha a vevő órája szinkronban jár a műholdakéval akkor a 4. műhold gömbje pontosan a három másik gömb metszéspontján megy át. Ha viszont nem áll fenn a szinkron, akkor minden gömbhármas más és más metszéspontot ad. Ezért a vevőberendezés úgy korrigálja a saját órájának a beállítását, hogy a négy metszéspont végül egy pontba kerüljön. Ezért kell legalább 4 műholdat figyelni, és ezért nem kell atomórát építeni a vevőkészülékbe.
3. Ehhez ismerni kell a vevő és a műholdak pontos távolságát, amihez a műholdak aktuális pályájának és a kisugárzott jel megérkezési idejének ismerete szükséges. Ehhez a műholdak kisugározzák az ún. „almanac” adatokat (ez a vevőkészülék bekapcsolásakor, illetve később periodikusan megtörténik), amik az egyes műholdak pályaadatait tartalmazza. Ennek ismeretében a vevő kiszámítja a műhold Föld feletti helyzetét. Az Amerikai Védelmi Minisztérium (USDOD) folyamatosan radarokkal követi a műholdakat és méri azok földfelszínhez viszonyított pozícióját, sebességét és magasságát. Ezekkel az adatokkal korrigálják a műholdakban lévő pályaelemeket (amiket a műholdak lesugároznak a vevő felé).
4. Hibák és korrekciók: a műholdakon lévő atomórák nagyon pontosak, de nem tökéletesek. Az eltéréseket a földi állomások figyelik, és szükség esetén korrigálják. A pályaelemek folyamatosan változnak a különféle zavaró hatások következményeként (ezeket összefoglaló néven „efemerisz-hibának” nevezik, mivel végső soron a műhold pályájára vannak hatással). Ilyen zavaró hatás a Föld anyageloszlásának, és így gravitációjának egyenetlenségei, a Nap és a Hold gravitációs hatása, illetve a napszél eltérítő ereje (ami mindig más irányból hat a műholdra). Bár ezek a hatások önmagukban kis pontatlanságot okoznak, mindet figyelembe veszik a pontos pályaszámításokhoz. Jelentősen nagyobb torzítást okoz a rendszerben a légkör hatása a rádióhullámokra. A számítások leírásánál feltételeztük, hogy egyszerűen a távolság = sebesség x idő képlettel számolunk. Ez igaz is, csakhogy a rádióhullámok sebessége csak vákuumban állandó. Ahogy a műhold jele a Föld felé terjed, áthalad az elektromosan töltött részecskéket tartalmazó Van Allen sugárzási övön, majd a vízpárát tartalmazó troposzférán, és mindkettőben valamennyire lelassul a vákuumbeli sebességhez képest. Több módszer kínálkozik ennek a hibának a minimalizálására. Az egyik, hogy a hatás mértéke ismert, a korábbi mérésekből alkotott modellek alapján jól közelíthető egy adott napra. Azonban a légkör állapota soha nem állandó és soha nem pontosan ugyanaz.
A differenciális GPS (röviden: DGPS) elve kihasználja azt a tényt, hogy a földfelszín egy adott, ismert pontján lévő rögzített vevőkészülék milyen eltéréseket tapasztal a műholdakról sugárzott és az általa más forrásból megkapott jelek között. Az eltérések a többi hibaforrás számításba vétele után a légkör torzító hatásának tudható be. Ezt az információt fellövik a műholdra, ami a vevők felé lesugározza azt. Az így megnövelt pontosság csak a földi állomás környezetében használható ki igazán (ez tipikusan néhány száz km), ahol a légkör állapota még megegyezik a földi állomás fölötti légkör állapotával. Az épületekről és nagyobb tárgyakról visszaverődő jel is eljut a vevőig és ezzel meghamisíthatja a pontos távolság kiszámítását.
A GPS-sel történő helymeghatározásnak számos előnya van: napszaktól független,földfelszín feletti magasságtól független, mozgási sebességtől független (a műszerrel akár repülőgépen is mérhetünk, egy bizonyos sebességhatárig).
A GPS-szel történő helymeghatározásnak hátrányai is vannak: a szükséges adatok vétele viszonylag hosszú időbe telik (bekapcsolás után több perc is lehet), csak nyílt, fedetlen területeken alkalmazható (pl.: alagútban nem), az épületekről visszaverődő jelek zavart okoznak a mérésben, a ritkán előforduló erős napkitörések alatt használhatatlanná válnak
Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/GPS

elektrotermikus atomizáción alapuló elemanalitikai módszer. Alapállapotú atomok létrehozására a lángatomizáció mellett kialakult technika. Az adott elem különböző kötésállapotú formáinak megbontására, az atomoknak e kötésviszonyokból történő felszabadításának egyik hatékony módja, hogy nagy hőmérsékleten olvadó anyag, pl. grafit felületére felvitt oldatok, vagy szilárd minták nagy hőmérsékleten elpárolognak és termikusan atomjaikra disszociálnak. A grafit jól reprodukálhatóan magas hőmérsékletre hevíthető, 3700 ^oC-on szublimál. Az elektrotermikus atomizálás gyakorlatilag egyet jelent a grafitcsőben végrehajtott atomizálással, amelynek a kísérleti berendezését grafitkemencének, a fűtött csövet grafitküvettának, a módszert pedig grafitkemencés atomabszorpciós (GAAS) módszernek nevezzük. (Forrás: Posta József: Atomabszorpciós spektrometria. Debreceni Egyetem, 2008, Kempelen Farkas Digitális Tankönyvtár. www.tankonyvtar.hu/kemia/atomabszorpcios-080904-63) Folyadék és szilárd minták mérésére is alkalmas. A szilárd minták mérésekor fellépő bizonytalanság csökkenthető szuszpenziók mérésével. A módszert környezeti minták (talaj, talajvíz), hulladék elemtartalmának meghatározására használjuk.

a Gram-negatív baktériumok eredeti definíció szerint azok, melyek a Gram, német mikrobiológus által kitalált differenciáló színezési eljárás során nem festődnek meg maradandóan, ellentétben a Gram-pozitív baktériumokkal, melyek kékes-lilás színt öltenek a Gram-színezés eredményeképpen. A színezés lényege, hogy kristályibolya vagy genciánibolya festék oldatával megfestik a bektériumokat, majd amikor a festék már bejutott a sejtekbe, akkor Lugol-oldattal (kálium-jodidos jódoldat) kezelik a sejteket. Ekkor az ibolyafesték jód-komplexe alakul ki, mely a Gram negatív sejtekből kimosható alkoholos oldattal, a Gram pozitívakból viszont nem. Ezt az eltérő viselkedést a két csoport eltérő sejtfala okozza.

A Gram-pozitív baktériumok sejtfala vastag, amorf felépítésű, peptidoglikánból áll, azaz egy peptidláncokból álló keresztkötéseket tartalmazó cukorpolimerből. A Gram-negatívak sejtfalában csak egy igen vékony peptidoglikán réteg van a sejtmembránon kívül, a sejtfal merevítése céljából, viszont egy sor összetett és különleges szereppel bíró fehérje, így lipoprotein és lipopoliszacharid molekula vesz részt a többrétegű sejtfal felépítésében. A Gram-negatív mikroorganizmusok patogén mivolta is ezekenek a sejtfal-alkotóknak tulajdonítható, a lipoproteinek például fontos szerepet játszanak az immunválasz kiváltásában. Ugyanakkor a sok és változékony gén által kódolt sejtfalalkotók könnyen megváltoznak mutagén hatásra (sejtfalmutánsok), így a korábbi változatokra kialakított immunválasz, vagy alkalmazott antibiotikum könnyen hatástalanná válhat. A szalmonelláknak például több száz un. szerotípusa (vérszérumban lévő antitetekre utaló név) ismert, ezek mind eltérő immunválaszt produkálnak, eltérő antigénként más és más antitestet, teháét új immunválaszt igényelnek.

A Gram-negatív baktériumok legnagyobb csoportja a proteobaktériumok csoportja, ide tartozik az Escherichia coli, Salmonella, Shigella, és más Enterobacteriaceae (eneterobaktériumok), Pseudomonas, Moraxella, Helicobacter, Stenotrophomonas, Bdellovibrio, ecetsavbaktériumok, Legionella és olyan alfa.proteobaktériumok, mint a Wolbachia. Gram-negativok a cyanobacteriumok, a spirochéták, a zöld kénbaktériumok és a zöld, de nem kénbaktériumok is.

orvosi szempontból jelentő patogén Gram-negatív kokkuszok a Neisseria gonorrhoeae, az agyhártyagyulladás kórokozója, a Neisseria meningitidis és a tüdőt és alégutakat támadó Moraxella catarrhalis.

Gram-negatív patogén pálcák közül említésre méltók a Hemophilus influenzae, Klebsiella pneumoniae, Legionella pneumophila, Pseudomonas aeruginosa, a húgyutakat támadó Escherichia coli, Proteus mirabilis, Enterobacter cloacae, Serratia marcescens és a bélproblémákat okozó Helicobacter pylori, Salmonella enteritidis, Salmonella typhi.

A környezetben, a vízekben, talajokban, élelmiszerekben is gyakoriak a Gram-negatív baktériumok, elsősorban az enterobaktériumok, vagyis bélbaktériumok, melyek fekáliás szennyezettséget jelezhetnek. Az un. kóliform baktériumok a fekáliás szennyezettség indikátorai, ha számuk elér egy bizonyos mértéket (ld. kóliszám vagy kóli-titer), feltételezhető, hogy a vízben, talajban, élelmiszerben friss fekáliás szennyezettség van, melyben mindig vannak patogén mikroorganizmusok és féregpeték.

vastag amorf sejtfallal rendelkező baktériumok. A sejtfal merev épitőanyaga egy peptidoglikán, a murein, melyben a cukorláncokat rövid peptidek kötik össze. A Gram-pozitív baktériumok sejtfalát a lizozim nevű enzim bontja. Ez az enzim a könnyben is nagymennyiségben fordul elő, ez védi a szemünket is a baktériumoktól.

a részecskeméret eloszlás meghatározása. A REACH törvényben meghatározott különböző részecskeméretek a következők: beszívható frakció: azon részecskék tömeghányada, amelyeket az orron és szájon keresztül be lehet lélegezni, de onnan nem jutnak tovább a légzőrendszerben. A mellkasi frakció: azon részecskék tömeghányada, amelyek áthaladnak a gégén, bejutnak a mellkasba, a légcső felső részein rakódik le. A belélegezhető hányad: azon részecskék tömeghányada, amelyek elérik a tüdőhólyagocskákat. A részecskeméret-eloszlásban az effektív hidrodinamikai sugár paraméternek van jelentősége vagy az effektív Stokes-sugárnak (R_s). A részecskeméret-eloszlásnak annak eldöntésében van szerepe, hogy milyen beadási mód a legmegfelelőbb az állati toxikológiai vizsgálatokban (akut toxicitás és ismételt adagolású toxicitás). A részecskeméret frakció meghatározását arra is használjuk, hogy értékeljük a munkahelyen a levegőben levő részecskék belélegzésének az egészségre gyakorolt lehetséges hatásait. (http://www.prc.cnrs-gif.fr/reach/en/physicochemical_data.html). Nem szükséges meghatározni, ha az anyag nem szilárd vagy granulált formában kerül forgalomba.

tömegmérésen alapuló módszerek. Például, a szennyezett talaj oldószeres extraktumából az oldószer eltávolítása után maradó anyag (extrakt) tömegének mérleggel történő meghatározása.

a Greenpeace egy nemzetközi környzetvédő civil szervezet. Magyarországon bejegyzett részlehe a Greenpeace Magyarország.

Mint globális szervezet, bolygónk biodiverzitását és a környezetet fenyegető problémákra helyezi a hangsúlyt. Ezek érdekében indított kampányok jelzik aktivitását, filozófiáját.

Főbb kampányok:

-- GMO kampány: a genetikailag manipulált élelmiszer-növények ellen
-- Õserdő kampány: az őserdők kiírtása ellen
-- Vegyi kampány: veszélyes vegyi anyagok ellen
-- Energia és klíma kampány: a globális felmelegedés és klímaváltozás ellen
-- Tenger kampány: a tengerek és óceánok védelmében.

A nemzetközi szervezet webes elérhetősége: http://www.greenpeace.org/international/en/

A magyar szervezet webcíme: http://greenpeace.hu/

&pattern

Gasoline Range Organics, az angolszász irodalomban elterjedt rövidítés, más néven Volatile (Total) Petroleum Hydrocarbons, VPH, VTPH, magyarul összes illékony petróleum, vagyis kőolaj eredetű szénhidrogén (benzin frakció): a 6-12 szénatomszámú frakció, amely aromásokat, alkánokat, cikloalkánokat és elágazó láncú alkánokat tartalmaz. A friss benzin kb. 40%-a monoaromás vegyületekből áll (benzol, toluol és etilbenzol, BTEX). A VTPH (GRO) és ETPH (DRO) (ez utóbbi a C10-C40 szénatomszámú, kevésbé illékony extrahálható petróleum-, azaz kőolajeredetű szénhidrogének koncentrációja) összege adja meg az összes petróleum-, azaz kőolajeredetű szénhidrogének koncentrációját, azaz a TPH értékét egy adott mintára.

anyagok előállítása vagy kitermelése természetes állapotban. Forrás: REACH 3. cikk (8)

az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek közösségi kódexét 2001. november 6.-án fogadta el az Európai Parlament,
2001/83/EK számon. Ez az irányelv egységes rendszerbe foglalja a korábbi gyógyszerekre vonatkozó irányelveket, a gyógyszertermékek engedélyezését, osztályozását, szállítás során és a kereskedelemben előírt címkézését, és a többi vonatkozó jogszabályi előírást.

Célja a közegészség megóvása, olymódon, hogy nem hátráltatja a gyógyszeripar fejlődését, illetve az Európai Közösségen belüli gyógyszer-kereskedelmet.

Az irányelv előírásai szerint meg kell határozni a gyógyszerek ellenőrzésére vonatkozó szabályokat és azokat a
feladatokat, amelyeket a tagállamok illetékes hatóságainak el kell végezniük.

Érdekes megállapítás, hogy a gyógyszerek káros hatásának és terápiás hatásának fogalmát csak egymáshoz viszonyítva
lehet vizsgálni. Az adatoknak igazolniuk kell, hogy a termék esetleges káros hatásainak a kockázatát meghaladják a várható terápiás hatás előnyei.

Külön említésre kerülnek a homeopátiás szerek és az antropozófus orvoslásban alkalmazott gyógyszerek, melyek engedélyeztetésére egyszerűsített eljárást javasol, és hangsúlyozza a garantált minőség fontosságát.

Az irányelv megköveteli a gyógyszerek címkézésére és a betegtájékoztató kialakítására vonatkozó egységes szabályokat és foglalkozik a reklámozás szabályozásával is, tiltja például a promóciós minták lakosság körében történő ingyenes terjesztését.

olyan ásványvíz, amelynek bizonyítottan gyógyhatása van és gyógyászati felhasználása engedélyezett.

a talajnak az a része, mely a növényi gyökerek környezetében helyezkedik el, rizoszférának is nevezik. A növényi gyökerek környezetében sokszoros a mikroorganizmusok száma, a növények által nem használt talajrészekhez képest, akár 10¹⁰-10¹² db/cm³ is lehet a talajmikroorganizmusok koncentrációja. A mikroorganizmusok különféle mértékű kötöttsében élnek a növényi gyökerekkel, éppen csak a talajnak ebben az aktív térfogatában laza együttműködésben a mikroflóra többi tagjával és a növénnyel, a gyökerek felszínén vagy a gyökerekbe beépülve szoros szimbiózisban. A gökérzónában élő mikroorganizmusok aktív mineralizációja növeli a növények tápanyag-ellátottságát, így növekedését, produkcióját. A gyökérzóna bifilm-rendszere kiszűri, szorbeálja a potenciális tápanyagokat, a talaj-nedvességben vagy talajvízben oldott szerves és szervetlen anyagokat és előkészíti azokat növényi felvételre. Azok az anyagok, amelyek nem bonthatóak vagy nem kellenek a növényeknek, feldúsulnak a gyökérzónában, ahol a szerves anyag felhalmozódás miatt intenzív humuszképződés is zajlik.

&show

a gyökérzónában zajló intenzív mikrobiológiai, növényi és talajfolyamatokat talaj- és talajvíz-remediációra , mi több, talajba vezetett szennyvíz tisztítására is fel lehet használni. A bontható szerves anyagok intenzíven degradálódnak és a mineralizált termékeket a növények mindjárt fel is használják.
A gyökérzóna aktivitás különféle elrendezésekben lehet technológia részeként hasznosítani:
1. szennyezett talajvíz áramlásának megfelelően alakítjuk ki a vízáteresztő drénréteget, melybe merülnek a növényi gyökerek. A drénrétegnek hosszú távon kell biztosítani a kezelendő víz szabad áramlását, a talajmikroorganizmusok és a növényi gyökereknek szükséges nedvesség- és levegőellátást.
2. szennyvíz, elsődleges kezelésen már átesett szennyvíz, szennyezett felszíni víz, vagy bányavíz is vezethető a felszínen kialakított kezelő zóna drénrendszerébe,
3. szennyezett talaj kezelésére, közvetlenül a talajba ültetett növényekkel,
4. szennyezett felszíni vizek kezelésére úszó kivitelben is készül élőgép.
A növények és talajmikroorganizmusok együttműködésére épülő remediációs technológiák egyik hátránya, hogy a téli időszakban csökkent aktivitással kell számolni.
A másik potenciális megoldandó probléma, hogy a szennyezett talajban, a gyökérzónában feldúsulnak a nehezen bontható szerves anyagok és a fémek, melyek a talaj és a növény tulajdonságaitól függően vagy a gyökérzónában maradnak, vagy átkerülnek a növénybe. Toxikus anyagok növénybe kerülése növeli a környezeti kockázatot, így azt a talajban történő immobilizációval/stabilizációval kombinálva meg kell előzni. A gyökérzónában hosszú távon feldúsuló bonthatatlan szennyezőanyagokat a gyökérzónás szűrőréteg kimerülése után izolálni kell a környezettől, kapszulába kell zárni. Ezt célszerű úgy megoldani, hogy a gyökérzónás kezelésre kialakított térfogatot már eleve jól izoláló aljzattal látjuk el geofólia, agyagréteg, majd kimerülésekor ugyanilyen fedőréteget teszünk a tetejére.

az organikus mezőgazdálkodásban nem gyomirtást végeznak, hanem a gyomok visszaszorítását célozzák meg olyan tevékenységekkel, mint a termények versenyképességének növelése, gyomokra toxikus termények termesztése, a gyomokat gátló agrotechnikák alkalmazása. Nem használnak kémiai növényvédószereket, legfeljebb egy-két természetes vegyi anyagot, mint pl. ecetsav vagy rovarölő illóolajok.

Konkrét eszközök a vetésforgó megfelelő megválasztása, sűrű vetés, kicsi sortávolság, a kultúrnövény kései vetése, ami a közben beállt meleg miatt kedvez a gyors csírázásnak és növekedésnek, vetés előtti szántás, vetés utáni kultivátorozás, a gyomok levágása és/vagy eltávolítása (gyomlálás), láng alkalmazása a gyomok és gyommagvak elpusztítására, mulcs alkalmazása gyomok ellen és a legeltetés.

a gyulladáscsökkentők lehetnek szteroidok és nem szteroid gyulladáscsökkentők, valamint vegyes kémiai szerkezetű reuma elleni szerek.

A szteroidok a mellékvese kéreg hormonjai, a legerősebb ismert gyulladáscsökkentők, sajnos számos mellékhatással.

A nem szteroidok rövidítve NSAID (NonSteroidal Anti-Inflammatory Drug) olyan gyulladáscsökkentő szerek, amelyek kémiailag nem szteránvázasak, és hatásukat nem a szteroid hormonok (glükokortikoidok) receptorain fejtik ki.

A gyulladáscsökkentő szerek a mozgásszervi gyógyászatban a leggyakrabban rendelt szerek közé tartoznak. A gyulladáscsökkentők, szemben az egyszerű fájdalomcsillapítókkal, oki kezelést adnak. A gyulladás provokálja a fájdalmat, így a gyulladás megszüntetésével a fájdalom is megszűnik. A fájdalom csillapítók ezzel szemben a gyulladást érintetlenül hagyják, csak a tünetek nyomják el.

Gyulladáscsökkentő hatásuk mellett általában lázcsökkentő (antipyreticus) hatással is rendelkeznek. Lázcsökkentő hatásukat a központi idegrendszer hőközpontjának bénításával fejtik ki, melynek hatására csak a kórosan magas testhőmérséklet csökken – a normál nem.

A gyulladás csökkentő hatásukat az úgynevezett ciklooxigenáz enzimek (COX-1 és COX-2) bénítása révén fejtik ki. A ciklooxigenáz enzimek fő feladata a prosztaglandinok szintézise, amelyek az élő szervezetben – több más folyamat mellett – felelősek a gyulladás kialakulásáért.

A gyulladáscsökkentő, illetve gátló szereket a WHO egységes osztályozási rendszerében (ATC = Anatomical Therapeutic Chemical Classification) az alábbiak szerint csoportosítjuk:

1 Nem szteroid gyulladásgátlók és reuma elleni készítmények

1.1 Butil-pirazolidinek

1.2 Ecetsav-származékok és rokon vegyületek

1.3 Oxikámok

1.4 Propionsav származékok

1.5 Fenamátok

1.6 Coxibok

1.7 Egyéb nem szteroid gyulladásgátlók és reuma elleni szerek

2 Kombinált gyulladásgátló/reuma elleni készítmények

2.1 Kortikoszteroidokkal kombinált gyulladásgátló/reuma elleni szerek

2.2 Egyéb gyulladásgátlók/reumaelleni szerek kombinációban más gyógyszerekkel

3 Specifikus reuma elleni szerek

3.1 Kinolinok

3.2 Aranykészítmények

3.3 Penicillamin és hasonló szerek

3.4 Egyéb egyedi reuma elleni szerek

vegyi anyagok, pl. motorhajtóanyagok tűz- és robbanásveszélyességének jellemzője, más néven gyulladási hőmérséklet, az a legalacsonyabb hőmérséklet, amelynél meghatározott vizsgálati körülmények között az anyagból felszabaduló gőzök és gázok atmoszférikus nyomáson szikra hatására meggyulladnak, égésük elindul. Ne tévesszük össze az öngyulladással, amikor a gyulladás szikra nélkül, spontán következik be. Ha a gyulladási hőmérséklet 60 ^oC-nál kisebb, gyúlékony anyagokról, ha ennél nagyobb, éghető anyagokról beszélünk. A REACH regisztrációhoz szükséges adatlap által előírt fizikai-kémiai jellemző. (http://www.prc.cnrs-gif.fr/reach/en/physicochemical_data.html) Néhány anyag gyulladási és öngyulladási hőmérséklete: benzin -40 ^oC/246 ^oC, dízelolaj 62 ^oC/210 ^oC, kerozin 38-72^oC/220 ^oC. (Forrás: wikipedia) Nem kell meghatározni, ha szervetlen vegyi anyagról vagy vizes oldatról van szó, ha 200 °C feletti a várható gyulladáspont, ha az anyag illékony komponenseinek gyulladáspontja 100 °C feletti, illetve ha ismert anyagok gyulladáspontjából interpolációval pontosan becsülhető.

a HACCP olyan rendszer, amely meghatározza, értékeli és szabályozza az élelmiszer-biztonság szempontjából jelentős veszélyeket.

A veszély lehet az élelmiszerben előforduló biológiai, kémiai vagy fizikai hatású anyag, vagy az élelmiszer olyan állapota, amelynek egészségkockázata van.

A veszélyek az élelmiszer gyártása, feldolgozása, árusítása és fogyasztása során egyaránt okozhatnak kockázatot.

Folyamatábra: valamely meghatározott élelmiszer előállításához vagy feldolgozásához használt lépések vagy műveletek sorrendjének módszeres ábrázolása.

HACCP-terv: a HACCP-alapelvekkel összhangban készített dokumentum, amelynek célja, hogy biztosítsa az élelmiszerlánc figyelembe vett részében az élelmiszer-biztonság szempontjából jelentős veszélyek szabályozását.

A HACCP-rendszer a következő hét alapelvből áll:

1. alapelv: Veszélyelemzés végzése.

2. alapelv: A Kritikus Szabályozási Pontok (CCP-k) meghatározása.

3. alapelv: A kritikus határérték(ek) megállapítása.

4. alapelv: A CCP szabályozását felügyelő rendszer felállítása.

5. alapelv: Azon helyesbítő tevékenység meghatározása, amit akkor kell elvégezni, ha a felügyelet azt jelzi, hogy egy adott CCP nem áll szabályozás alatt.

6. alapelv: Az igazolásra szolgáló eljárások megállapítása, annak megerősítésére, hogy a HACCP-rendszer hatékonyan működik.

7. alapelv: Olyan dokumentáció létrehozása, amely minden eljárást és nyilvántartást tartalmaz ezen alapelvekhez és alkalmazásukhoz.

a HACCP-terv a HACCP-alapelvekkel összhangban készített dokumentum, amelynek célja, hogy biztosítsa az élelmiszerlánc figyelembe vett részében az élelmiszer-biztonság szempontjából jelentős veszélyek szabályozását.

a hallószerv bármilyen károsodása, beleértve a hallás részleges vagy teljes elvesztését, a fül funkcióinak átmeneti vagy állandó károsodását direkt zajhatásra vagy zajhatásból eredő másodlagos hatásra.

olyan intézkedések és védőfelszerelések, melyek megvédik az embert a hangok, a zajok káros hatásaitól.

melynek frekvenciája 16Hz≤ f ≤ 16 kHz közé esik

Forrás: Walz Géza:Zaj- és rezgésvédelem. Budapest Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft.2008

olyan szerves oldószer, ami legalább egy bróm, fluor, jód vagy klór atomot tartalmaz molekulánként.
A halogénezett szerves oldószerek – és általában a halogénezett vegyületek - a levegőben, vízben, talajban és üledékben is sűrűn előforduló szennyező anyagok. Ezek a molekulák az erős szén-halogén kötésnek köszönhetően igen stabilisak, ezért ellenállóak a mineralizációval szemben. Ez a stabilitás és kémiai közömbösség teszi ezeket az anyagokat oly hasznossá a vegyi ipar számára, viszont ebből adódóan nagyon lassan bomlanak le, miután kikerültek a környezetbe. Általánosságban kijelenthető, hogy minél több halogén atom található egy molekulában, annál nagyobb a molekula degradációs ideje.
A halogénezett szerves oldószereket széles körben használják többek között a fémfeldolgozásban, festékek és tisztítószerek előállításakor, az elektronika iparban, a papír- és textilgyártás során. Ezért ezek az anyagok potenciális szennyezők a környezet minden elemére, de különösen a talajra és vizekre nézve. Mivel ezeknek az anyagoknak általában a víznél nagyobb a sűrűségük, ezért sokszor a talaj mélyebb rétegeibe süllyednek és a felszín alatti vizekben halmozódnak fel. A halogénezett szerves anyagok akut, nagymértékű expozíciója az emberi szervezetre nézve jelentős egészségügyi következményekkel járhat, úgy, mint idegrendszeri károsodások, szívbetegségek, megnövekedett hajlam rákos daganat kialakulására. Kisebb dózisban szintén rákkeltő hatású.
Forrás: Princeton Egyetem, 1998 (http://www.princeton.edu/~chm333/2004/Bioremediation/HOS+main.htm)

A környezettoxikológiában egyim legelterjedtebb vízi tesztorganizmus a hal. Többféle halat is alkalmaznak a vegyi anyagok és a környezeti elmek teszteléséhez.

A halakat más vízi gerincesek és makrogerinctelenek mellett kiterjedten használják vízi ökoszisztémák érzékenységének jellemzésére, a vízi ökoszisztémát veszélyeztető vegyi anyagok hatásának vizsgálatára. Általánosan elterjedt a halteszt peszticidek és más ipari és mezőgazdasági vegyi anyagok hatásának mérésére, valamint szennyvizek, elfolyók és veszélyes hulladékok vizsgálatára.

A vízi ökoszisztémát jellemző tesztorganizmusok beszerzése általában problémás, nehéz egészséges és állandó minőségű tesztorganizmusokhoz jutni. Néha a természetből gyűjtött, majd a laboratóriumi körülményekhez adaptált populációt alkalmazunk. Ezek főként akkor előnyösek, ha lokálisan érvényesülő káros hatásokat, pl. stresszt akarunk vizsgálni.

A halpopulációk nagymértékben eltérhetnek egymástól, ez főként ugyanannak a fajnak laboratóriumi és vad változata esetén lehet jelentős, de egyes fajok természetben előforduló populációk is különbözhetnek egymástól.

A vízminőség a másik kényes pont a haltesztek esetében. Sokan tiszta természetes vízhez igyekeznek jutni, mások speciális tisztítórendszert hoznak létre. Sokan kétszer desztillált vízből állítják elő szintetikus adalékokkal a tesztközeget, természetesen ennek mennyisége limitált. Ha mód van rá, akkor a laboratóriumot érintetlen, tisztának minősülő élővíz közelébe kell telepíteni, ahonnan korlátlan mennyiségű víz nyerhető a teszteléshez és hígítóvízként egyaránt.

A halteszteknél jól ismert LC₅₀ értéket adó toxikus anyagot használunk referenciaként, amelynek segítségével minősíthetjük a tesztrendszerünket és a tesztorganizmusunkat. A tesztrendszerben mért és kontrollált hőmérséklet, pH, vízkeménység, tengervíznél a sótartalom, megvédheti a tesztet a kudarctól, illetve a nem megfelelő körülmények miatti rossz eredménytől.

A legnépszerűbb édesvízi teszthalak a Pimephales promelas, a Lepomis macrochirus, az Ictalarus punctatus és az Oncorhynchus mykiss.

A tesztállatok kiválogatásánál arra kell törekednünk, hogy korban és méretben azonos egyedekkel dolgozzunk. Fiatal állatokat válasszunk, melyek tömege fajtól függően 0,1−5,0 g lehet. A leghosszabb hal hosszmérete ne legyen nagyobb, mint a legrövidebb kétszerese.

A tesztedény vízszintes mérete legalább háromszorosa legyen a legnagyobb állat vízszintes méretének, a mélysége legalább háromszorosa a legnagyobb állat magasságának.

A tesztoldat legalább 150 mm mély legyen a 0,5 g-nál nagyobb tömegű halak számára, és legalább 50 mm mély a 0,5 g alattiak esetében.

Naponta legalább egyszer etessük az állatokat, olyan mennyiségű és minőségű tápanyaggal, amely biztosítja a tesztorganizmus egészségét, normális anyagcseréjét.

A teszt időtartama statikus teszt esetén 96 óra, hosszabb idejű teszteknél legalább 96 óránként frissítésre van szükség, vagy átfolyásos megoldásra.

A víz hőmérséklete fajtól függően 12^oC-tól (O. mykiss) 25^oC-ig (P. promelas) változhat. A víz pH-ja a vízkeménységtől és a fajok igényétől függően 6,5 és 8,5 között változhat. A megvilágítás intenzitása általában nincs megadva, de az fontos követelmény, hogy a 16 órás megvilágítást 15-30 perc átmenettel 8 órás sötétség kövesse. Az oldott oxigén koncentráció 60−100% között változhat.

Végpontként a pusztulás vagy a mozgásképtelenség mérhető.

1. élő szervezetek mikroorganizmusok, növények, állatok, növényi/állati szervek vagy termékek teljes elégetése után nyert ásványi alkotórész-tartalom. A hamutartalom meghatározás élőlények, szövetek vagy azokból készült termékek analízisének alapvető módszere. A hamu mennyiségi és minőségi elemösszetétel analízise a vizsgált organizmus vagy termék minősítéséhez ad információt. Szerves anyagok teljes elégetése után visszamaradó többnyire por alakú, de esetleg nagyobb darabokká összeolvadt hamuanyag az oxidáció nem illékony termékeiből, szervetlen sókból, oxidokból savanhidridekből v. bázisanhidridekből áll pl. K₂CO_3, SiO₂, CaO. A hamuban található alkotó elemek legtöbbször P, K, Ca, Mg, Fe, Si, Al, valamint a S és a Cl egy része.
2. hulladékok és veszélyes hulladékok égetéssel történő ártalmatlanítása után visszamaradó hamutartalom a hulladékokra és/vagy veszélyes hulladékokra előírt különleges kezelésmódot igényel, ha toxikus elemtartalma meghaladja a felhasználásától, elhelyezésétől függő, vonatkozó környezeti minőségi kritériumokat. Ha nem minősül veszélyes hulladéknak, akkor hasznosítható szegény talajok elempótlására.

mechanikus rezgés, amely rugalmas közegben terjedve az emberben hangérzetet kelt. A hangforrás által keltett rezgési energia a rugalmas közegben nyomásváltozást okozva hullámformában terjed. Levegőben ez a nyomásingadozás a hallható hang.

Forrás: Zajosak vagyunk, Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, Budapest

A léghang visszaverődésének mérséklése(, például szigetelőanyag segítségével).

Forrás: Walz Géza:Zaj- és rezgésvédelem. Budapest Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft.2008

egy forrásból kibocsátott hang szétterjedése a környezetben.

a környzetbe kikerülő zaj, melynek forrásai a legkülönbözőbbek lehetnek, így a közlekedés, ipari tevékenység, szokásos napi tevékenységek, emberi beszéd., stb. Ezek összessége adja a zajt egy környezetben.

egységnyi felületen, arra merőleges irányba időegység alatt átáramló hangenergia.

Forrás: Antal István: Zajvédelem 1. rezgéstani és hullámtani alapfogalmak, Népszava Lap- és Könyvkiadó Szegedi Nyomda; Budapest, 1986

A leggyengébb, de még hallható hanghoz (0 dB) viszonyított zajszint.

Forrás: http://href.hu/x/ct2k

a hang által kiváltott érzékelés mértéke, mely függ a hang intenzitásától, a hang frekvenciájától és a hullámformától.

Az ember hallása által intenzitásuk szerinti (halktól a hangosig) sorba rendezett hangok

Forrás: Walz Géza:Zaj- és rezgésvédelem. Budapest Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft.2008

nagyszámú megfigyelés alapján sorba rendezett, számszerűsíthető hangosságérzet, amely bármely adott hangra megegyezik a vele azonos hangosságérzetű, a szabad hangtérben szemből érkező 1000Hz-es tiszta hang hangnyomásszintjével (dB).

Forrás: Walz Géza:Zaj- és rezgésvédelem. Budapest Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft.2008

egy erős, impulzus-szerű zaj, mely a hangsebességet átlépő repülőgépek vagy más hangsebességénél gyorsabban mozgó tárgyak által kibocsátott hanghullámok lökésszerű összeadódása. Ha egy repülőgép eléri a Mach 1-et (vagyis a hangsebesség határát) nagy nyomáskülönbség képződik a repülőgép előtt. Ez a hirtelen nyomáskülönbség, melyet lökéshullámnak hívnak, a repülőtől kúpalakban el illetve hátrafelé terjed (az úgynevezett Mach-kúpban). Ez a lökéshullám okozza a hangrobbanást, mely hallható, ha egy gyors repülőgép elhalad a fejünk felett. A repülőgépben ülő személy nem hallja ezt.

a zárt térbe behatoló hang elleni védelem.

Forrás: Walz Géza:Zaj- és rezgésvédelem. Budapest Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft.2008

a hardver (angolul: hardware) a számítógép-alkalmazásoknál használt fizikai eszköz. A megkülönböztetés a készülék (hardver) és az azt működtető program (szoftver) között többek között azért is szükséges, mert a számítógépek világában ezekért különböző cégek felelősek.

a nyárigát és a hullámtéri terelőgát.

harmonizált az osztályozás, ha közösségi szinten elfogadott, és a 67/548/EGK irányelv I. mellékletében szerepel. Bármely európai tagállam javasolhatja egy anyag harmonizált osztályozását és címkézését egy REACH XV. melléklet szerinti dokumentáció benyújtásával.

levegőt, vizet és szilárd fázist tartalmazó talaj, lásd még telítetlen talaj, vadózus zóna.

a felszín alatti víztest utánpótlódásának hosszú időszakra megállapított éves átlagos, m³/évben kifejezett értékéből a vele kapcsolatban levő felszíni vizek ökológiai állapotához szükséges, hosszú időszakra megállapított éves átlagos vízhozamának, továbbá a felszín alatti vizektől is függő szárazföldi ökoszisztémák felszín alatti víz felé támasztott ökológiai vízigényének levonásával adódó érték.

vízkivételi művek által igénybe vett, felszíni vagy felszín alatti - azonos vízkészlet-típushoz tartozó - térrész és az onnan kitermelhető vízkészlet a vízbeszerző létesítményekkel együtt.

A vegyi anyagokkal és a vegyi anyagok környezeti kockázatával kapcsolatban a hatás a vegyi anyagok bármilyen kölcsönhatása vagy befolyása biológiai és ökológiai rendszerek bármilyen szintű elemére: a molekuláris szinttől az ökoszisztéma szintig.

a hatáskategória az életciklus felmérésben használt kifejezés.

Az életciklus során a természetből kinyert nyersanyagok fogyasztásának és a természetbe juttatott kibocsátásoknak környezeti hatásuk van. A hatáskategória egy adott környezeti problémával összefüggő hatást fejez ki, amellyel kapcsolatba hozhatók az adatgyűjtés során (ld. életciklus leltárelemzés) számszerűsített nyersanyagok és kibocsátások (ún. bemenő és kimenő áramok).

Ilyen hatáskategóriák például a globális felmelegedés, az ózonlyuk képződés, az eutrofizáció, a szmog képződés, a humán toxicitás, az ökotoxicitás.