Lexikon

a legtöbb élőlény szintetizál polimer molekulákat, saját sejtjeinek építőelemeként, elsősorban a sejtfal felépítéséhez. Ezekből a biopolimerekből is lehet anyagokat és termékeket készíteni, de legtöbbjük csak kevéssé képes ellenállni a környezeti hatásoknak, nedvességgel érintkezve, esőn elázik, szétesik. A két legsikeresebb biopolimer a poli-hidroxibutirát és a polikaprolakton. Mindkét anyag, a szintetikus műanyagokhoz hasonlóan, hőre lágyuló, vízálló és vízátnemeresztő. A környezet mikroorganizmusai képesek megbontani a polimer szerkezetet és hónapok vagy évek múltával teljesen lebontani a biopolimereket. Általánosan használható, ellenálló, vízálló és vízátnemeresztő biopolimerek a növényi rostanyagok és a fa. A fák faanyagának génmanipulációval történő módosításával behatóan foglalkoznak a génmérnökök, hogy az ember céljainak megfelelő faalapú biopolimerekhez jussanak.