Lexikon

A táj az a terület ahol a felszínalakító erők és az általuk létrehozott formák hasonlóak. A magyarországi tájkategóriák a tájalkotó tényezők alapján születtek. Ilyenek a növényzet jellege, a terület vízrajza és geológiája valamint domborzata. Az egyes tájkategóriák között nagyság szerinti hierarcha van.

Magyarországon 6 nagytáj van., 35 középtáj, 230 kistáj és 6000 ökotop.

A hat nagytáj:
1. Alföld (Dráva-síkkal)
2. Északi-középhegység
3. Nyugat-Magyarország (Alpok-aljával)
4. Dunántúli-dombság (Mecsekkel)
5. Kisalföld
6. Dunántúli-középhegység

a kőzetek mállása a kőzet aprózódása a Föld felszínén az esővíz, a hőmérsékletingadozások és a biológiai aktivitás hatására. Három alaptípusát különböztetjük meg: fizikai mállás, kémiai mállás és biológiai mállás.

A kőzetek mállása maga a talajképződés, a mállás eredménye a talaj.

a membránnal segített oldószeres extrakció angol nevének (Membrane Assisted Solvent Extraction) rövidítése. A definíciót lásd ott.

azok a légszennyező anyagok, amelyek kémiai szerkezete a légkörben megváltozott. Az elsődleges légszennyező anyagok reakciójából keletkezik, (Forrás: MSZ 21460/2–78).
A másodlagos szennyezőanyag tehát nem emittálódnak közvetlenül a forrásokból a levegőbe, hanem az emittált anyagokból vagy azok hatására képződnek magában a levegőben.
Ilyen másodlagosan keletkező levegő-szennyezőanyag a légtér földközeli rétegében felgyülemlő ózon, mely a szmogképződéshez járul hozzá. A legtöbb ózon a nitrogénoxidok és az illékony szerves anyagok reakcióiból keletkezik.
Egy sor szennyezőanyag mind elsődleges, mind másodlagos lehet, tehát közvetlen levegőbe kibocsátással és a levegőben történő átalakulással egyaránt kerülhet a légkörbe.

a környezeti elemekben lévő szennyezőanyagkoncentráció olyan közvetett hatása, mely a tápláékláncon keresztül realizálódik. A talajszennyezettséget a növények közvetítik a tápláléklánc felé, és mivel a növények a tápláléklánc legalján helyezkednek el, szinte minden ökoszisztáma-tagot és az emebert is veszélyeztetik a szennyezett talajból felvett veszélyes anyagokkal. A vízi ökoszisztémákban a halak, rákok, csigák a tipikus közvetítők a víz, illetve az üledék és a húsevők között. Ha másodflagos mérgezés tényével állunk szemben, akkor a kockázatfelmérés során nem elegendő a környezeti elem, a talaj vagy a felszíni víz szennyezettségét figyelembe venni a kitettség becslésénél, hanem a másodlagos mérgezés közvetítői növény, hal által koncentrált szennyezőanyag-mennyiséget kell alapul venni. A ható koncentrációt a biokoncentrációs faktor BCF segítségével integráljuk a kockázatfelmérésbe. BCF_növény = c_növény/c_talaj; BCF_hal = c_hal/c_víz.

az árvízvédelmi lokalizációs vonal, a szükségtározó töltései, az elsőrendű árvízvédelmi mű mögött fekvő körtöltés.

a szennyezőanyag maximális, még megengedhető koncentrációja. A MATC a LOEC és NOEC érték átlagaként számítható: MATC = LOEC + NOEC / 2. Krónikus hatáson alapuló küszöbkoncentráció, melyet környezeti minőségi kritériumként is alkalmaznak; olyan vegyi anyag határértékként, melynek meghatározásakor a vegyi anyag káros toxikus, mutagén, teratogén, stb. hatását vették figyelembe.

közepes szénlánchosszúságú klórozott szénhidrogének

Mutagenic, Carcinogenic, reprotoxic = mutagén, karcinogén és reprotoxikus hatású vegyi anyagok.

Mutagenic, Carcinogenic, reprotoxic and Respiratory Sensitizers = mutagén, karcinogén, reprotoxikus és a légzőrendszeren keresztül ható érzékenyítő, allergizáló vegyi anyagok.

a száraz szennyezett talajt és a porleválasztó/pernyeleválasztó ciklon finomszemcsés anyagát, valamint pontos mennyiségű fémsót és hidrogéndonort táplálnak a speciálisan kiképzett MCD-reaktorba, amely tulajdonképpen két vízszintesen elhelyezett hengeralakú vibrációs malom, örlő hatású töltettel ellátva. Ennek az őrlő töltetnek a mechanikai enegiája adja a dehalogénező reakció hajtóerejét. A megfelelő tartózkodási idő elteltével kb. 15 perc! a kezelt nyag egy szállítócsigára kerül, ahol kiporzás ellen nedvesítik. talaj DDT, DDD és DDE szennyeződését 91%-os, lindán, dieldrin és aldrin szennyeződését 72%-os hatásfokkal ártalmatlanította az MCD kezelés. Ez a technológia Újzélandban és Németországban elérhető. PCB-kre is alkalmazható.

a vízfolyást vagy állóvizet magában foglaló természetes mélyedés vagy kiépített terepalakulat, amelyet meghatározott partvonalig a víz rendszeresen elborít.

folyó, vízfolyás mederalakító munkája következtében kialakult káros mederáthelyeződés.

minden olyan költség, amely a környezetkárosodás megelőzéséhez, illetve az eredeti állapot helyreállításához szükséges, ideértve különösen a környezetkárosodás, valamint annak közvetlen veszélyének felmérésével kapcsolatos költségeket, a lehetséges intézkedések felmérésének költségeit, az adatgyűjtés költségeit, a jogi költségeket (így például ügyvédi, illetve közjegyzői költség), valamint a monitoring és az ellenőrzés költségeit, továbbá a kártalanítás összegét.

az épületek védendő helyiségeire vonatkozó belsőtéri zaj határérték kielégítését biztosító épületszerkezetek kialakítása, szerkezeti elemek beépítése;

Forrás: 284/2007. (X. 29.) Korm. rendelet a környezeti zaj és rezgés elleni védelem egyes szabályairól

időtartam, amelyre a mért zajt vonatkoztatjuk.

Forrás: MSZ 18150

a megjósolható elhullás a toxikológiában a kísérlet tervezett vége előtt, a jövőben egy ismert időpontban való elhullásra utaló klinikai tünetek megléte, például: a víz vagy az élelem elérésére való képtelenség. Ebben az esetben a vizsgálandó vegyület közvetetten okozza a tesztállat pusztulását.

&show

a környezetbe kikerült vegyi anyagok különböző fázisok közötti egyensúlyi megoszlását jellemző állandó, mely szoros összefüggésben áll az anyag környezetben való viselkedésével, terjedésével, mozgékonyságával, káros biológiai hatásával toxikus, mutagén, teratogén, hozzáférhetőségével, biodegradálhatóságával és bioakkumulációra való hajlamával. - A vegyi anyag illékonyságától Henry-állandó függően mozog a folyadék-gáz és szilárd-gáz határfelületeken, a szerves anyagok oktanol-víz megoszlási hányadosuktól K_ow függő arányban kötődnek a talaj, az üledék, ill. a lebegőanyag szilárd fázisához, vagy oldódnak a vizes fázisban.
A talajt alkotók és/vagy szennyező kationok megoszlási hányadosát a K_d = Ckation_víz : Ckation_szilárd összefüggés adja meg, a talajban beállt egyensúly esetén a talajvízben mérhető és a szilárd felülethez kötött kationok koncentrációjának hányadosaként. A K_d értéke függ a kation tulajdonságaitól ionerősség, méret és a talaj adszorpciós kapacitásától T, amely a kationok példájánál maradva a talaj szervetlen kolloidanyag-tartalmával agyag arányos.
Szerves talajszennyező anyagok megoszlási hányadosa a K_P = C_szilárd : C_víz hányados, mely a talaj üledék, lebegőanyag szilárd fázisában és a vele egyensúlyban lévő vizes fázisban mérhető szerves anyag koncentráció hányadosa. Értéke elsősorban a szerves szennyezőanyag oktanol-víz megoszlási hányadosától és a szilárd környezeti fázis szervesanyag-tartalmától függ: K_P = F_OC * K_OC, ahol F_OC: a szerves szén frakció aránya a talajban, K_OC: a szennyező anyagnak a szerves széntartalom és a vizes fázis közötti megoszlási hányadosa: K_OC = a * K_ow / 1000, ahol a: empirikus állandó, értéke 0,411; K_ow: oktanol-víz megoszlási hányados. - A megoszlási hányados fenti számítással vagy adatok hiányában kísérletesen határozható meg, közvetlen méréssel vagy szimulációs vizsgálattal. A megoszlási hányadost az adszorpció-deszorpció dinamikus egyensúlyának beállásakor mérhetjük. A környezetben nincs mindig egyensúlyi helyzet, például frissen szennyezett talaj esetében, de a talajvíz védelmében a legrosszabb esetet feltételezve, ilyenkor is az egyensúlyi értékkel számítjuk ki a vegyi anyag előre jelezhető koncentrációját a talajvízben.

a megosztás, angolul „allocation”, általában azt jelenti, hogy valamit (pl. időt, pénzt stb.) felosztunk különböző célokra, illetve hozzárendeljük az egyes célokhoz.

Az életciklus felmérés során előfordul, hogy az életciklust felépítő folyamatoknak (ún. folyamategységeknek) több terméke, mellékterméke van. Ilyenkor a megosztás az adott folyamategység környezeti hatására vonatkozik a termékek között. Ez a gyakorlatban a környezeti hatással összefüggő anyag- és energiafogyasztások, továbbá kibocsátások (ún. bemenő és kimenő áramok) megosztását jelenti. Amennyiben ez a megosztás nem lehetséges a folyamat részletes elemzésével, azaz az egyes termékek előállításához tartozó valós bemenő és kimenő áramok meghatározásával, akkor szükség van megosztási szabály alkalmazására. Ennek során valamilyen szabályt alkalmazva, pl. a termékek tömege, energiatartalma, egyéb fizikai tulajdonsága, vagy ára alapján osztjuk meg a bemenő és kimenő áramokat.

Például a kőolaj finomítás összetett folyamatának több terméke van (benzin, gázolaj, fűtőolaj stb.). Az egyes termékek között megoszthatjuk a bemenő kőolaj mennyiségét a termékek tömege alapján. Egy másik megosztási szabály lehet az, ha a termékek energiatartalma alapján osztjuk meg a kőolaj mennyiségét, mivel ez a tulajdonság reálisabb összefüggésben van a termékek használatánál meghatározó energiatartalommal.

Az választott megosztási szabály hatással lehet az életciklus felmérés eredményeinek megbízhatóságára, ezért érdemes összehasonlítani a különböző megosztási szabályokkal kapott eredményeket (ld. életciklus értelmezés).

olyan zaj, mely szabályos vagy szabálytalan időközönként fordul elő.

a megújuló energiák olyan természetes forrásokból származnak, melyek folyamatosan utántermelődnek, kifogyhatatlanok. Ilyen a napenergia, a szélenergia, a vízenergia, a geotermikus energia és a biomasszából nyerhető energiák.

Wikipédia információja szerint 2006-ban a Földön felhasznált összes energia 18%-a származik megújuló forrásból, 13%-a hagyományos biomasszából (fatüzelés) és 3%-a vízerőművekből. Az újtípusú energiacélú biomassza hasznosítás 2,4%-ra tehető, és gyors növekedést mutat. Ha csak az elektromos áram termelést nézzük, akkor annak mintegy 18% ered megújuló forrásból, elsősorban a vízenergia hasznosításból, ami a 18-ból 15%. A maradék 3%-nyi elektromos energia forrása újtípusú megújuló forrás.

a meiózis számfelező sejtosztódás, amely az ivarsejtek osztódásában, a haploid gaméták létrejöttében játszik szerepet.

A kromoszómák megkettőződését két egymást követő meiotikus sejtosztódás követi, melynek eredménye 4 haploid ivarsejt. Két haploid ivarsejt egyesüléséből egy diploid sejt jön létre az ivaros folyamat során.

a mélységi magmás kőzetek a magma lassú kihűlésével kikristályosodásával jönnek létre, 6–10 km mélységben. Magyarországon hasonló eredetű kőzetek alkotják például a Velencei hegységet (gránit, granodiorit és diorit) és hasonló körülmények között keletkezett a Mórágyi gránittömb.

A mélységi magmás kristályosodás szakaszai:

A. Előkristályosodási fázis (kb. 1100–1000 °C)
Az előkristályosodási fázisban ultrabázisos és bázisos kőzetek keletkeznek. A hőmérséklet csökkenésével a szilikátok és a szulfidok olvadéka elkülönül, a szulfidok között a pirrhotin, pentlandit és kalkopirit válik ki. Az előkristályosodás során gazdasági szempontból jelentős érctelepek is keletkeznek: krómérc (kromit), vasérc (magnetit), titánvasérc (ilmenit), valamint platina, gyémánt és apatit válik ki.
B. Főkristályosodási fázis (kb. 1000–700 °C)
A főkristályosodási fázisban történik tulajdonképpen a magma kőzetté merevedése. Az ún. színes szilikátok (olivin, piroxének, amfibólok) és az ún. színtelen szilikátok (a földpátok és földpátpótlók) egymással párhuzamosan kristályosodnak (Bowen-féle sorozat), végül pedig a kvarc válik ki.
C. Utómagmás szakasz (kb. 700 °C-tól)
A magma kőzetté válása után a könnyen illó anyagokból álló magmamaradék kristályosodik ki. Az utómagmás szakasznak három fázisa különíthető el:

Pegmatitos fázis (kb. 700–550 °C): Az ebben a fázisban keletkezett pegmatitok ásványi összetétele megegyezik a főkristályosodási szakaszban keletkezett kőzetekével, annyi a különbség, hogy a pegmatitok sokkal nagyobb – akár több centiméteres – ásványokat is tartalmazhatnak. A pegmatitok általában telér formában jelennek meg, ritka elemekben gazdagok (ón, urán, tórium, bór, lítium, berillium, cirkónium, titán, tantál).

Pneumatolitos fázis (kb. 550–375 °C): A gazdag halogéntartalmú oldatok kémiailag igen aktívak, így jelentősen átalakíthatják a már megszilárdult kőzeteket, melynek hatására különböző ásványok jönnek létre: ónkő, kvarc, fluorit, topáz, wolframit, turmalin.

Hidrotermális fázis (kb. 375 °C-tól): A maradék magma híg, vizes oldatai átitatják a mellékkőzeteket vagy behatolnak a repedésekbe, hézagokba, ahol hidrotermális teléreket hoznak létre. A hidrotermális fázisban elsősorban ritka fémek dúsulnak fel: arany, ezüst, réz, ólom, cink, higany, valamint a maradékoldatban visszamaradt vas, kobalt és nikkel ásványai is megjelennek.

a kémiai kivonásnak az a változata, amikor szerves fázissal töltött polipropilén membrán-csomagot (egy membránnal határolt zacskó vagy tartály) helyeznek a vizes minta oldatába A vízben lévő szerves komponensek átjutnak a membránon és beoldódnak a szerves oldószerfázisba. Automata mintaadagoló segítségével a membrán belsejéből történik a mintavétel. Kromatográfiás meghatározási módszerek mintaelőkészítési módszere. Tipikus alkalmazásai: extrahálható szénhidrogének (EPH), policiklikus aromás szénhidrogének (PAH), fenolok, peszticidek, PCB-k extrakciója vízből vagy vizes szuszpenzióból. Különösen szennyezett vizes minták mérésére alkalmas. (Forrás: B. Hauser, M. Schellin, and P. Popp: Membrane-Assisted Solvent Extraction of Triazines, Organochlorine, and Organophosphorus Compounds in Complex Samples Combined with Large-Volume Injection-Gas Chromatography/Mass Spectrometric Detection. Anal. Chem. 76, 6029-6038, 2004)

a REACH-ben különböző követelmények tömegen alapuló kritériumai. X tonna/év gyártónként/importőrként. Ezen túl a mennyiségi küszöbérték hatással van a bevezetett anyagok regisztrációs határidejére.

a mikroextrakció fecskendőtűbe töltött adszorbensen mintaelőkészítési technika angol nevének (Micro Extraction by Packed Sorbent) rövidítése. A definíciót lásd ott.

lásd pontosság

a tudományos és a hétköznapi életben pontosság az, mennyire közelíti meg valamely észlelés (mérés) eredménye a megfigyelt jelenség valódi értékét. A valódi érték teljes bizonyossággal nem ismerhető meg, de véges pontossággal megbecsülhető.

Ha az észlelés, vagy mérés többszöri megismétlése hasonló eredményt ad, akkor precizitásról beszélünk. Precíz az a mérés, amelynek eredménye reprodukálható, illetve megismételhető.

Amikor észlelésről, vagy mérésről beszélünk, minden olyan eljárást figyelembe veszünk, amely növeli az észlelés vagy mérés megbízhatóságát. Ilyen lehet bármely összehasonlítás, vagy számítási eljárás.

A mérés eredménye lehet pontos, de nem precíz; lehet precíz, de nem pontos. A mérés eredményét állandó nagyságú torzítás, vagy véletlen szóródás hamisíthatja meg.

Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Pontoss%C3%A1g_%C3%A9s_precizit%C3%A1s

Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Pontoss%C3%A1g_%C3%A9s_precizit%C3%A1s

mérgező vagy toxikus anyagok azok a természetben előforduló vagy mesterségesen előállított vegyi anyagok, melyek az élő szervezetre - belértve az ökoszisztéma tagokat és az embert is - toxikus hatást, toxicitást, mérgező hatást gyakorolnak. Általában megkülönböztetjük a környezetben és a munkahelyeken előforduló toxikus anyagokat, hiszen ezek kockázata és a kockázat csökkentésének lehetőségei eltérnek. Míg a vegyi anyagoknak tulajdonítható munkahelyi kockázatok megelőző intézkedésekkel, védőfelszereléssel hatékonyan csökkenthetőek, addig a környezetbe kikerülő vegyi anyagok esetében, sokszor jelenlétükről sem tudunk, általában több vegyi anyag együttes jelenlétéről van szó, és olyan hatásviselőkről, akik nincsenek felkészülve ezekre a kockázatokra.

A vegyi anyagok mérgező hatása általában koncentráció- vagy dózis- vagyis mennyiségfüggő. Ugyanaz a vegyi anyag lehet hasznos, mi több esszenciális (létfontosságú) egy bizonyos (kis) koncentrációban ugyanakkor toxikus egy nagyobb koncentrációban. A vegyi anyagok mérgező hatást mutató koncentrációja élőlénytípusonként, fajonként, alfajonként, de még egyénenként is eltérhet. Például az ember számára létfonosságú cink-koncentráció sok növényre már toxikusan hat. A mikroorganizmusok számára ártalmatlan vagy éppen tápanyagul szolgáló vegyi anyagok, gyógyszerek, ipari segédanyagok, biológialag aktív xenobiotikumok az emberre végzetes hatásúak lehetnek. A nikotin ember esetében stimuláló hatású, de egyes rovarokra (levéltetü) erősen toxikus hatású.

A mérgező anyagok lehetnek szervetlen vagy szerves anyagok. A szervetlen anyagok között leggyakoribbak a toxikus fémek és félfémek. Ezek közül is említésre méltóak az arzén, a cadmium, az ólom, a króm és a nikkel. A szerves anyagok egy része természetes eredetű (rovarmérgek, kígyómérgek, gombamérgek, bakteriális eredetű mérgek, növényi toxinok vagy biológiailag aktív anyagok, pl. alkaloidák, antibiotikumok, stb.), ezeket gyakran gyógyszerként vagy antimikróbás szerként is alkalmazzák. A szerves anyagok másik csoportja az un. xenobiotikumok, vagyis a természetes élővilág számára idegen, ember által tervezett és szintetizált anyagok. Ezeket általában mérgező hatásuk miatt állítják elő, hogy egy élőlényt öljenek vagy gátoljanak velük (fertőtlenítőszerek, antimikrobás szerek, peszticidek, antibiotikumok, vegyi fegyverek, stb.). Ezek a célzottan mérgezésre tervezett anyagok a környezetbe kikerülve a célszervezeteken kívül más szervezetekre is hatnak, lehetséges, például, hogy az elsődlegesen tervezett mérgező hatásuk mellett mutagén, reprotoxikus, hormonrendszert károsító, immunrendszert károsító vagy érzékenyítő (szenzibilizáló) hatásuk van.

Lásd még toxikus vegyi anyagok, toxikus fémek, toxikus hatás, toxicitás, toxikológia, környezettoxikológia.

lásd toxikus hatás, toxicitás, mérgező hatás

a természettudományos kutatások eredményén alapuló alkalmazott kutatás és fejlesztés, új technológiák, eljárások és ezek kombinációinak létrehozása, az alternatívák kipróbálása és értékelése és a problémától és a gazdasági megfontolásoktól függő lehető legjobb technológia kiválasztása. A mérnöki tudományok integrálják a hagyományos mérnökséget a tudománnyal. Alapjai a matematika, fizika, kémia, hagyományos területei a gépész, -villamos, építő és vegyészmérnöki tudományok, melyek újabb teületekkel bővültek, így a biomérnöki és környezetmérnöki tudományterületekkel, melyek integrálják a modern biotechnológiákat és nanotechnológiákat.

a vizsgált vízszennyező forrás környezetében kialakult, más vízszennyező források által okozott, meghatározott időtartamra vonatkoztatott jellemző vízszennyezettség, amelyhez a vizsgált vízszennyező forrás kibocsátásának hatása hozzáadódik.

az interneten számos eszközt találhatunk a metrikus és nem metrikus mértékegységek átszámítására.

A http://www.digitaldutch.com/unitconverter/density.htm segítségével például a legtöbb fizikai mennyiség átváltható a különféle rendszerek között.

olyan légszennyező anyagok, melyek emberi tevékenység eredményeképpen kerültek a légkörbe.
Forrás: MSZ 21460/2–78

emberi tevékenység eredményeként létrejött felszíni víztest.

a metamorf kőzetek korábban kialakult kőzetek szilárd fázisú átkristályosodásával, azaz metamorfózisával képződő, speciális szerkezeti és kőzetszöveti bélyegekkel jellemezhető, átalakult kőzetek. Kiindulási anyaguk lehet magmás-, üledékes- vagy korábban már metamorfizált kőzet. A metamorf folyamatok hatására (fellépő irányított nyomás (p_stressz) a földkéregben, az átkristályosodás mellett, megváltozik a kőzetek eredeti és újonnan keletkező metamorf ásványainak irányítottsága, geometriai elrendeződése. A metamorf kőzetek tanulmányozása során a fázisváltozások (az ásványok átalakulásának) nyomonkövetése és a szerkezeti bélyegek tanulmányozása egyforma jelentőségű. A szerkezeti jellemvonások fontos információkat nyújtanak arról a földtani környezetről (tektonikai helyzetről), melyben az adott kőzet kialakult. A metamorf kőzetek rendszerezése és elnevezése során az ásványos összetétel, a makroszkóposan látható szerkezet, a kémiai összetétel és az eredeti kőzet jellege a legfontosabb jellemvonások. A metamorfitok ásványos összetétele függ a kiindulási kőzet ásványos-, illetve kémiai összetételétől, melyek alapján a metamorfózis szempontjából a metamorf kőzetek hat csoportba sorolhatók be: ultramafikus, mafikus, pelites (agyagos), karbonátos, kvarc- és kvarc-földpát kőzetek. A metamorf kőzetek neve egy alapnévből és előtagok sorozatából áll. Az alapnév lehet az ásványos összetételből képzett (például amfibolit, kvarcit), vagy a szerkezetből adódó (például gneisz, ld. gneiszes szerkezet, agyagpala ld. palás szerkezet). Az előtag utalhat jellegzetes szerkezetre (például gyűrt gneisz) vagy pontosítja az ásványos összetételt (például epidot-tartalmú gránátamfibolit). Azoknál a kőzeteknél, melyeknél az eredeti kőzet szöveti bélyegei és/vagy ásványai még felismerhetők meta- előtagot illesztenek (például metaandezit, metabazalt). Az orto- vagy para- előtag akkor használatos, ha egyértelművé akarják tenni a metamorf kőzet üledékes (para-) vagy magmás (orto-) eredetét (például ortogneisz, paragneisz). A metamorf kőzetek besorolásának és elnevezésének alapja lehet alkotórészeik (ásványok, aggregátumok, rétegek-sávok stb.) jellemző elrendeződése is (szerkezet alapú elnevezés). Ezt akkor alkalmazzák, ha a kőzet szerkezete alapján egyértelműen besorolható az adott kőzetcsoportba; ilyen kőzetnevek például a gneisz, agyagpala, szaruszirt, kataklazit, stb. Speciális elnevezést akkor kap a metamorf kőzet, ha az ásványos összetétele és a kőzetszövete alapján egyértelműen besorolható az adott kőzettípusba; ilyen kőzetnevek például zöldpala, granulit, szkarn, stb. Ha egy metamorf kőzet térfogatának több, mint 75%-át egyetlen ásvány alkotja, akkor az elnevezését az ásványnévből kell képezni úgy, hogy ahhoz az "-it" utótagot kell hozzáilleszteni (például szerpentinit). A metamorf kőzeteket tipikus ásványtársulások jellemzik, a kőzet eredetének, valamint a metamorfózis fokozatának függvényében. A metamorfózis fokozatait és az adott fokozatra jellemző metamorf kőzeteket és ásványokat az alábbiakban foglaltuk össze:

• Nagyon kisfokú metamorfózis (agyagpala, metabazalt). Jellegzetes ásványai: agyagásványok, laumontit (zeolit), prehnit (zeolit).
• Kisfokú metamorfózis (szerpentinit, kloritpala, szericitpala). Jellegzetes ásványai: szericit, pirofillit, klorit
• Közepes fokú metamorfózis (csillámpala, márvány). Jellegzetes ásványai: csillám, kvarc, plagioklász, gránát, andaluzit
• Nagyfokú metamorfózis (eklogit, gneisz). Jellegzetes ásványai: kvarc, muszkovit, biotit, plagioklász, káliföldpát, sillimanit, sztaurolit

a metamorfózis kifejezés átalakulást jelent egyik formából egy másikba. A biológiában az egyedfejlődés egyes lépéseit értik alatta, a geológiában pedig kőzetek fizikai és kémiai átalakulási folyamatait. A geológiában metamorfózisnak nevezzük azt a földkéregben zajló folyamatot, amely során a kőzetek az eredeti kőzetképződési körülményektől eltérő fizikai (hőmérséklet, nyomás) és kémiai körülmények között, szilárd állapotban lejátszódó ásványtani és szerkezeti átalakuláson mennek át. A metamorf kőzetek kiindulási anyaga lehet magmás-, üledékes- vagy korábban már metamorfózison átesett kőzet. A metamorfózis típusok megkülönböztetése általában a kiterjedés, valamint a két fő fizikai körülmény, a nyomás és a hőmérséklet egymáshoz viszonyított mértéke szerint történik. A metomorfózis három fő típusát különböztetjük meg: 1. dinamikus metamorfózis: törésvonalak és vetők mentén nagy nyomás hatására; 2. kontakt metamorfózis: kőzetátalakulás magas hőmérsékletű plutón, azaz mélységi vulkanikus kőzettest környezetében; 3. regionális metamorfózis: nagy területen nagy hőmérséklet és nyomás hatására.

telített szénhidrogének homológ sorának első tagja. Képlete: CH₄. A földgáz fő alkotórésze, amely 75% metánt, 15% etánt és 5% egyéb szénhidrogént, pl. propánt és butánt tartalmaz. Előfordul még kisebb mennyiségben a kőolajban is. Keletkezhet állati és növényi részek rothadásakor. A metanogén baktériumok tevékenységének eredményeképpen fejlődő mocsárgáz is jelentős metántartalmú gázelegy. Gyakran öngyulladó foszfor-hidrogén is van benne, így a keletkező metán is meggyullad: ez a lidércfény. Előfordul még a szénbányákban, a metán okozza a sújtólégrobbanást. Szobahőmérsékleten a levegőnél kisebb sűrűségű, olvadáspontja -183 °C, forráspontja -164 °C. Vízben gyakorlatilag nem oldódik. Éghető, 5-15%-os elegye levegővel robbanásveszélyes. Belélegezve nem mérgező, de légszomjat okozhat, mert kevesebb oxigén jut a szervezetbe.

1. mikroorganizmusok anaerob anyagcserefolyamata, melynek során az energiatermeléshez hidrogént és széndioxidot használnak fel, miközben metánt termelnek metanogenézis. A földi ökoszisztémában széles körben elterjedt, természetes folyamat. A Föld légkörének metántartalma az elmúlt évszázadban megduplázódott, manapság évente 1-2%-kal növekszik. A metántartalom 83 %-a ered biológiai folyamatokból. A metán környezeti kockázata, az CO₂-hoz képest 20-szoros üvegházhatást előidéző hőelnyelésével függ össze. Az antropogén eredetű üvegházhatás 13-15 %-áért felelős a metán. A metán fermentációért az obligát anaerob acetogén Clostridium acetogenum és metanogén baktériumok felelősek. A metanogén baktériumok között megkülönböztetünk CO₂-t asszimilálókat Methanobacterium, Methanococcus, Methanospirillum, stb. és acetátot felhasználókat Methanosarcina, Methanotrix. A környezetben metán fermentáció a holt szervesanyagok rothadása, rizsföldeken, mocsarakban, édesvízi tavakban és a kérődzők emésztése során, bélrendszerükben játszódik le. A kérődzők bendőmikroflórája olyan összetett mikróbaközösség, mely a metán fermentáción kívül ecetsav, propionsav és vajsav fermentációt is végez. Az emberek kb. 30%-ának bélrendszerében folyik metán fermentáció, metántermelő mikroflóra jelenlétének köszönhetően. - 2. metán fermentáció felhasználása környezetvédelmi biotechnológiában rothasztás, metán, ill. biogáz előállítására. Ezekben a technológiákban a metanogén mikroorganizmusok bonyolult mikrobaközösség tagjaként végzik a soklépcsős bontási folyamat utolsó lépését a metán fermentáció. Az anaerob metanogén baktériumok előnyösen használhatóak hulladékok megsemmisítésével egybekötött biogáz előállításra, mert igen kis mennyiségű sejtanyag 10 % előállítása mellett nagy mennyiségű biogáz termelésre 80-90% képesek, ez a hulladék mennyiségének 10-ed részére csökkentését jelenti.

a hosszúság és a távolság alapmértékegysége az SI mértékegységrendszerben.

A méter 1983-ban elfogadott meghatározása a következő: az a távolság amit a fény vákuumban megtesz a másodperc 1/299 792 458-ad része alatt. A méter önmagában egy hagyományosan kényelmes mértékegység, mivel reális összefüggésben van a többi mértékegységgel a fizika törvényei szerint.

Az etalon méter ma is látható a Nemzetközi Súly- és Mértékügyi Hivatalban, a franciaországi Sèvres-ben.

A méter , a négyzetméter és a köbméter átszámításához szükséges váltószámokat a táblázatban foglaltuk össze.

a metil-tercier-butiléter, MTBE (összegképlete C₅H₁₂O) illékony, gyúlékony, színtelen, jellegzetes szagú, vízzel nem elegyedő folyadék. benzin adalékként 1-2%-ban használják az oktánszám növelésére, a szénmonoxid kibocsátás csökkentésére. Illékony, ezért gyorsan párolog a nyitott tartályokból és a szennyezett felszíni vizekről, gőze általában kimutatható a levegőben. Vízben sokkal jobban oldódik (5-7%), mint a szénhidrogének, ezért a talajba kerülve sokkal gyorsabban szétterjed, és könnyen szennyez be nagy területeket, pl. az üzemanyagtöltő állomások környékén. Átmenetileg megkötődik az üledék vagy talaj szemcséin. Napsütés hatására gyorsan lebomlik, de a felszín alatti szennyezettség tartósan megmarad. Növényekben, állatokban nem akkumulálódik jelentősen. Gőzének belégzése orr- és torok-nyálkahártya irritációt, fejfájást, hányingert okoz. Lenyelése az emésztő rendszer, máj, vese és idegrendszer károsodását okozhatja. rákkeltő hatása nem bizonyított. Az ivóvízben megengedett koncentráció (Amerikai Környezetvédelmi Hatóság, EPA) 3 mg/L, a munkahelyi levegőben megengedett koncentráció (American Conference of Governmental Industrial Hygienists, ACGIH) 40 ppm. (Forrás: Amerikai Toxikus Anyagok és Betegségek Regisztere, ATSDR, www.atsdr.cdc.gov)

a valóságos ökoszisztémát modellező mesterséges rendszer. A mezokozmoszokban minden trofikus szint képviselve van, komplexebb, mint a mikrokozmosz, ezért környezeti realitása nagy, a mezokozmoszban mért eredmények közvetlenül felhasználhatók az ökoszisztéma jellemzésére, az ökoszisztémával kapcsolatos döntésekben. Az 1 literes mérettől több ezer, esetleg millió literig is változhat a méretük. A mezokozmoszt általában a szabadban alakítják ki, gyakran a természetes ökoszisztéma izolált és kontrollált részeként, hogy ki legyen téve a természetes behatásoknak, mint a csapadék, a sugárzások, a napfény és az atmoszférából leülepedő anyagok. A mikrokozmoszok másik fontos tulajdonsága, hogy evolúció folyik benne. Erre jó példa a kemosztát, amely egy mikrobiológiai alapú mezokozmosz, melynek célja új anyagcsereutak forszírozott kialakítása szelekciós nyomás alkalmazásával, például peszticidek, vagy más hasonló, nehezen bontható szerves szennyezőanyagok biodegradációjának megoldására.

A mezokozmoszban mód van a komplex ökoszisztémákra jellemző strukturális és funkcionális jellemzők vizsgálatára is Az ökológiai rendszerek legfontosabb tulajdonsága, hogy a bennük folyó változásoknak időben meghatározott irányuk van, azaz az időben irreverzibilisek. Ezt a tervezéskor is figyelembe kell venni.

Amezokozmoszban folyhat megfigyelés vagy kísérlet. A folyamatok követésének eszköze az integrált monitoring. Alkalmazzák:
1. ökológiai kutatásokra,
2. ökotoxikológiai vizsgálatokra és
3. biodegradáción vagy fitoremediáción alapuló ökológiai technológiaként.

Édesvízi folyamok mesterséges kialakítására laboratóriumi vízi mikrokozmoszokat vagy szabadtéri édesvízi mikrokozmoszt alkalmazhatunk. talaj és szennyezett talaj vizsgálatára talajból kiemelt zavartalan mintát vagy egy terület elhatárolt részét használják. Leggyakoribb megoldásai a következők: a mesterséges édesvízi folyam, általános édesvíz, mesterséges mocsár, szimulált mezőgazdasági víztározó, mesterséges kert, mesterséges erdő, stb.

A mikrokozmoszok és mezokozmoszok paradoxonja, hogy a mesterséges ökoszisztéma modellel tulajdonképpen egy homogén rendszert akarunk létrehozni, hogy jobb statisztikája legyen a vizsgálat eredményének a szabadföldi vizsgálathoz képest, de ezzel veszítünk a környezeti realizmusból, dinamikusan szemlélve csökken a valószínűsége, pl. a heterogenitással együtt járó jobb alkalmazkodóképességből következő ellenálló képesség kialakulásának.

Az eredmények értékelése, az adatanalízis és interpretáció még nehezebb feladat, mint az egy fajt alkalmazó teszteknél. Problémát okoz a megfelelő ismétlések párhuzamos kísérletek megalkotása. Azonos kísérletből vett minták, vagy idősor szerinti minták nem tekinthetőek párhuzamosoknak, ezek legfeljebb a kísérlet heterogenitását mutatják. Az adatok értékeléséhez olyan többváltozós módszereket kell alkalmazni, amelyek alkalmasak az ökológiai adatcsoportok közötti törvényszerűségek felfedésére. Két elterjedten alkalmazott módszer a PCA Principal Components Analysis = főkomponens analízis és az NCAA Nonmetric Clustering and Assotiation Analysis = nem metrikus klaszteranalízis. még ökomérnökség, élőgép, élőgépes szennyvíztisztítás, remediáció

mikroorganizmusok által előidézett korrózió, az angol kifejezés "Microbially Induced Corrosion" rövidítése.

Vibrio fisheri lumineszkáló baktériumot alkalmazó laboratóriumi, akut toxicitási teszt. A Microtox teszt a legelterjedtebben használt, a Microtox cég által szabadalmaztatott, szabványosított, ökotoxikológiai teszt. A Vibrio fisheri vagy régebbi nevén Photobacterium phosphoreum egy tengeri baktérium, amely optimális életkörülmények között fényt bocsát ki, ártalmas környezetben viszont fénykibocsátását csökkenti, ill. megszünteti. A fénykibocsátás-gátlás mértéke arányos a toxikus hatással. Elterjedten használják vegyi anyagok toxikus hatásának vizsgálatára, hulladékok és szennyezett környezeti minták tesztelésére, integrált környezetmonitoringra, szennyezett területek előzetes és részletes állapotfelmérésére és kockázatfelmérésre, remediáció követésére, ellenőrzésére, és utómonitoringjára. Vizes oldatok, szuszpenziók és szilárd minták talaj, üledék tesztelésére egyaránt alkalmas, jól reprodukálható, toxikus fémekre, szerves makro- és mikroszennyező-anyagokra egyaránt érzékeny és pontos. Eredménye jó korrelációt mutat a Daphnia-, a halteszt és más, hagyományos bakteriális biotesztek eredményével. A tesztelés során luminométerrel mérik a kibocsátott fény intenzitását mérési végpont.
Az eredmény értékeléseként a fényintenzitás értéket kontrollhoz viszonyított gátlási százalékká alakítják, ezt pedig a vizsgált vegyi anyag, hulladék, vagy környezetei minta koncentrációjának vagy dózisának függvényében ábrázolják.
A mérési pontokra statisztikai módszerrel illesztett szigmoid alakú, koncentráció-lumineszcencia;gátlás, ill. dózis-lumineszcenciagátlás görbéről olvassák le a 20%-os ill. 50%-os gátláshoz tartozó koncentráció, ill. dózis értékeket: EC20 és ED20, ill. EC50 és ED50 vizsgálati végpont.
A Microtox egybeépíti a mérő és értékelő rendszert: a lumineszcencia mérést számítógépes értékelő program irányítja és értékeli. A mérés időigénye 30 perc. A lumineszkáló baktériumtörzset liofilezett formában árusítják, a méréshez tartozó szabványosított készlet részeként.

olyan vegyületek, melyek megölik a mikroorganizmusokat (pl. baktériumokat, gombákat, egysejtű állatokat) vagy nagymértékben lecsökkentik aktivitásukat, például fertőzőképességüket.

A mikróbaölő szerek között cél és hatás szerint megkülönböztetünk antibiotikumokat, baktericideket, fungicideket.

Az antibiotikumok antimikróbás szerek, melyeket az orvosi gyakorlatban baktériumok, gombák vagy protozoák (egysejtű állatok) által okozott fertőzések kezelésére alkalmaznak. Az antibiotikumok megölik vagy nagymértékben gátolják a mikroorganizmusok növekedését, szaporodását.

Természetes körülmények között az antibiotikumokat mikroorganizmusok állítják elő más mikroorganizmusok gátlására. Az antibiotikumok mikrobagátló hatása mesterséges körülmények között és az emberi szervezetben is megnyilvánul, ezen alapul gyógyszerként történő alkalmazásuk.

A baktericidek szelektíven baktériumokat ölő szerek, általában ártalmatlanok más élőlényekre.

A fungicidek vagy gombaölőszerek gombák és gombaspórák elpusztításra vagy gátlására használatosak. Legnagyobb mennyiségben a mezőgazdaságban, az állat- és embergyógyászatban használjuk őket.

mikrobiológia a biológia tudományának egy ága, mely olyan apró biológiai képződményekkel és élőlényekkel foglalkozik, melyek csak mikroszkóppal láthatóak. Ilyenek a szubvirális elemek (prionok és viroidok) a vírusok és a mikroorganizmusok. A mikroorganizmusok között vannak baktériumok, gombák, növények és állatok, lehetnek egyejtűek vagy többsejtűek, a lényeg, hogy szemmel nem látszanak, nem vizsgálhatóak. A géntechnikák és az immunológia módszertanilag és céljait tekintve is nagyrészt a mikrobiológiához tartozik.

A mikrobiológia egyik legfontosabb területe a környezeti mikrobiológia, mely a mikrobák szerepét és diverzitását vizsgálja természetes környezetükben és azt, hogy a természetes vagy szennyezett környezetben élő és működő mikroorganizmusok hogyan hasznosíthatóak környezetvédelmi technológiákban.

A környezeti mikrobiológia alterületei a mikrobiális ökológia, a biogeokémiai ciklusok és a geomikrobiológia, a mikrobák élete és működése szempontjából fontos életterek (rizoszféra, phylloszféra, talaj, talajvíz ökoszisztémái, óceánok, extrém életterek) és az együttműködések (szimbiózis, antibiózis, kommenzalizmus, parazitizmus, stb.) vizsgálata.

A környezeti mikrobiológia társterületei a környezettudományokban az ökológia, a mikrobiális ökológia, a mikrobiális fiziológia, a mikrobiális genetika, a humán patogének mikrobiológiája, orvosi mikrobiológia, állatorvosi mikrobiológia, parazitológia, evolúciós mikrobiológia és az ipari mikrobiológia.

talajkezelési technológia alapját képező mikrobiológiai és növényi együttműködés. mikroorganizmusok és növények képesek mind szerves, mind szervetlen szennyezőanyagok immobilizálására, stabilizálására. Az immobilizáció történhet az élőlény szervezetében vagy a szervezeten kívül, magában a talajban. Az immobilizáció egyik formája az, amikor az élőlények sejtjeikbe építik be a szennyezőanyagot miután kivonták a talajból, üledékből. Ez a folyamat a természetben izolálatlanul nem hasznos, hiszen a szennyezőanyag az élőlény pusztulásával visszakerül a körforgalomba, de még káros is lehet, ha körforgása közben bekerül a táplálékláncba. Ugyanakkor mesterségesen izolálva a folyamatot a környezettől, hasznos technológia válhat belőle: ezen alapul a fitoextrakció és a rizofiltráció: ilyenkor a növényben immobilizált fémek egy kapcsolódó technológiában ártalmatlaníthatóak.
Spontán is lejátszódó, de akár tudatosan használható és irányítható folyamat a redoxpotenciál csökkentése a levegő oxigén párhuzamosan történő felhasználása révén. Mesterséges adalékként talajba juttatott energiaforrás mindig aktiválja a helyi mikroflórát. Ha nem gondoskodunk levegőztetésről, akkor először elfogy a talajlevegő oxigénje, majd az alternatív légzési formák beindultával elfogynak az alternatív légzésformák oxigénforrásai nitrát, szulfát, végül teljesen anaerob körülmények teremtődnek. A negatív redoxpotenciál mellett eltolódnak a kémiai formák egyensúlyai, ez bizonyos szennyezőanyagoknál, pl. toxikus fémeknél kémiai immobilizációhoz, mozgékonyságcsökkenéshez, biológiai hozzáférhetetlenséghez vezet.
A növények extracelluláris anyagot termelve képesek bizonyos szennyezőanyagok rhizoszférában történő kicsapására.
Egyes mikroorganizmusok extracelluláris poliszaccharidokat termelve csapják ki a fémeket a sejten kívüli térben. Vízkezelés, vagy in situ talajkezelés során hasznosíthatjuk ezt a folyamatot, ha a fémeket megkötő növényzetet el tudjuk távolítani gyökerestől a környezeti elemből.
Más mikroorganizmusok a sejten belül kötik meg, majd a sejtfalba és a membránba építik be a szennyezőanyagokat, ezáltal védve saját magukat a toxikus hatású szennyezőanyag anyagcseréjükbe kerülésétől. Ez a környezetben haszontalan folyamat - a védekező organizmustól eltekintve - akkor használható technológiaként, ha a sejtek elkülöníthetőek a szennyezett környezeti elemtől, tehát elsősorban vizek kezelésére ajánlható.
Szennyezett vizek üledékének felszínén egy idő után humuszréteg alakul ki a belehullott szerves anyagoktól humuszlepény, mely kettős hatású. Egyrészt fizikailag izolálja az alatta lévő szennyezett réteget, másrészt az így létrejövő anaerob körülmények közt a redoxpotenciál megváltozásával a fémek oldhatatlan szulfid formába MeS kerülnek. Utóbbi állapotot stabilizálhatják a szulfátlégzést alkalmazó baktériumok, melyek vagy honosak, vagy oltóanyagként betelepíthetőek a szulfát-veszélyt jelentő talajokba vagy üledékekbe, az izoláció alá. A Thiobacillusok tevékenységének megakadályozására szulfátredukáló baktériumok telepíthetőek a szennyezett területre, a talajba vagy az üledékbe. Ilyen mikroorganizmusok az obligát anaerob Desulfovibrio, Desulfotomaculum, Desulfuromonas autooxidans, amelyek a szulfátot oldhatatlan szulfiddá alakítják. A baktériumok működéséhez anaerob körülményekre van szükség, tehát ez vagy felszíni vizek mélyebb rétegeiben, mocsaras területeken vagy légmenetesen lezárt talajokban alkalmazható mikrobiológiai stabilizálási módszer.
fitostabilizáció céljából a területet a szennyezőanyagot tűrő növényfajokkal ültetik be, megakadályozva ezzel a szennyezőanyag szél vagy víz útján történő továbbterjedését. Rhizofiltráció esetén a felszíni vizekből és/vagy a vízzel elárasztott talajból a gyökérzóna kiszűri, felveszi, elbontja, vagy megköti a szennyezőanyagot. A növények gyökérrendszere igen nagy területet hálóz be, nagy felületet biztosít a gyökér-mikroflóra működésének. A gyökjérmikroflóra által mineralizált szerves anyagokat a növények flhasználják. Ha akkumulálható toxikus fémek is vannak a rendszerben és ezek a növény föld feletti részében akkumulálódnakk, akkor a növényi anyagot veszélyes hulladékként kell kezelni: betakarítás után égetés, majd a hamu veszélyes hulladéklerakóban történő elheyezése vagy más módon történő ártalmatlanítáa, esetleg hasznosítása. A hamuból a fémtartalom kioldható vagy stabilizálandó.

lásd biológiai kioldás.

mikrobiológiai korrózióról akkor beszélünk, ha fémek vagy nem fémes anyagok korrózióját mikroorganizmusok okozzák közvetlenül vagy közvetetten, az általuk termelt korrozív anyagok révén.

A mikrobiológiai korrózióért felelős baktériumok közül a leggyakoribbak 1. a szulfidokból vagy kénhidrogénből szulfátot, azaz kénsavat képző Thiobacillus vagy Acidothiobacillus nemzetség tagjai, 2. a vasat oxidáló baktériumok, melyek a vasból vashidroxidot vagy vasoxidot képeznek, miközben energiát nyernek. Az általuk termelt finomszemcsés vasoxid eldugíthatja a csővezetékeket. 3. Az anaerob körülmények között élő szulfátlégző baktériumok szulfidokat illetve kénhidrogént képeznek a szulfátokból, ilyenkor a kénhidrogén korrozív hatásával kell számolnunk. 4. Egy sor baktérium képes szerves savakat, vagy 5. lúgos vegyületeket termelni, például a denitrifikáló baktériumok ammóniát, mely szintén korrozív anyag. 6. Maga a biofilm, illetve a mikroorganizmusok által kiválasztott nyálka is okozhat korróziót,vagy azért mert maga savas, vagy azért mert fegyűlik alatta a korrozív mikrobiológiai anyagcseretermék.

A mikrobiológiai korrózió nem csak fémeket, de például a betont, a követ, és a legtöbb építőanyagot is érintheti. A műanyagok, a fa- és textiltermékek mikrobiológiai korróziója a mikroorganizmusok biodegradáló tevékenységének következménye.

A mikrobiológiai korrózió ellen a felület tisztán tartásával, biocidekkel, jól záró bevonatokkal, felületkezeléssel lehet védekezni.