Lexikon
1. biokémiai folyamat a sejtekben, melynek során az enzimes reakció szubsztrátja átalakul köztitermékké, vagy termékké; szintézis, lebontás vagy átalakítás révén. Az átalakulás az élő szervezetben reakciók sorozatán keresztül valósul meg: hidrolízis, oxidáció-redukció, aminálás-dezaminálás, gyűrűzárás-gyűrűhasítás, stb.
2. biotechnológia, melynek központi katalizátora valamely mikroorganizmus, tenyésztett szöveti sejt, vagy enzim. A biotechnológia reaktorában lévő közegben oldott szubsztrátot a sejt vagy az enzim termékké alakítja. A biotranszformáció, biokonverzió enyhe körülmények között zajlik, a technológusnak optimálnia kell a folyamatot, hogy a kívánatos termék keletkezzék. A biotranszformáció, biokonverzióra leggyakrabban fermentációs, hulladékkezelési vagy hulladékhasznosítási technológiák alapulnak. A környezetvédelmi biotechnológiák olcsó szubsztrátjai mezőgazdasági termékek, mellékter;mékek és hulladékok, erdőgazdasági- és élelmiszeripari melléktermékek és hulladékok. biotranszformáció, biokonverzióval előállított termékek lehetnek elsődleges és másodlagos anyagcseretermékek, melyeket finomvegyszerként, gyógyszerként vagy energia;hordozóként hasznosítanak, kémiai felépítésüket tekintve pedig: aldehidek, ketonok, savak oxálsav, C-vitamin, stb. aminosavak, alkoholok etanol, metanol, metán.
a szennyezett talajban leggyakrabban az oxigénhiány akadályozza a mikroorganizmusok szaporodását és légzését. A ~ olyan talajkezelési technológia, amely a szennyezett talajban élő és működő aerob mikrobaközösség megfelelő oxigénellátását biztosítja talajszellőztetéssel. Mind in situ, mind ex situ alkalmazható, önálló talajkezelési technológiaként vagy komplex remediációs technológia részeként. ex situ megoldása a levegőztető csőrendszerrel ellátott prizmás vagy reaktoros talajkezelés. in situ olyan esetekben alkalmazzuk, amikor a szennyezőanyag a telítetlen talajban, a talaj szilárd felületére abszorbeálva helyezkedik el és aerob körülmények között biodegradálható. Ilyenkor általában a talaj oxigénellátottsága a folyamat limitáló tényezője, hiszen a szennyezőanyagok talajban folyó biológiai bontása nagy mennyiségű oxigént igényel: 100 kg fütőolaj biodegradációjához elméletileg kb. 160 kg O2 szükséges, ez kb. 800 kg levegőt jelent, de a gyakorlatban ennek 10-20-szorosával kell tervezni. A talajlevegő oxigéntartalma általában is kisebb, mint a légkörié, de szennyezett talajban a biodegradáció során termelődő CO2 miatt még kisebb, így a talaj hézagtérfogatát kitöltő talajlevegő oxigénkoncentrációja túl kicsi ahhoz, hogy a mikropórusok biofilmjében élő és működő sejtekhez diffúzióval elegendő oxigén jusson. A bioventilláció a talajban célszerűen elhelyezett levegőztető kutak vagy csőrendszer függőleges, vízszintes, ferde, stb. segítségével légáramlást idéz elő az érintett talajtérfogatban. A szennyezőanyag-koncentráció és a bontó aktivitás igényei szerinti 1-5 légcsere/óra szükséges, lehetőleg szívással biztosítva. Ehhez kis kapacitású szellőztetőventillátorok kellenek. A technológia kapacitása függ a levegőbevezető nyílások számától, a ventillátor, illetve a légszivattyú teljesítményétől és a talaj tulajdonságaitól, elsősorban a porozitásától. Ha a talajt szennyező anyag illékony, a kiszívott talajgázt összegyűjtés után megfelelő módon kezelni kell. Ha a talajszennyező-anyag nem illékony, akkor levegő befúvást is lehet alkalmazni. Ennek előnye, hogy meleg levegő, esetleg gőz bejuttatásával felmelegíthető a kezelendő talajtérfogat. A szívás a talaj szerkezetéhez jobban illeszkedő megoldásnak bizonyult, mint a légbefúvás. Ennek áramlástechnikai okai vannak, nevezetesen az, hogy a levegő áramlása konvekcióval csak a nagyméretű talajhézagokban folyik, a mikropórusokba és mikrokapillárisokba, ahol felhasználásra kerül, diffúzióval jut, azt pedig az áramlás sebessége nem befolyásolja, csak a koncentrációkülönbség, mint a diffúzió hajtóereje. A szívóhatás a mikropórusokból kifele történő diffúziót segíti elő, melynek okvetlenül meg kell előznie a bediffundálást.
A megnövelt hőmérséklet fokozza a mikroorganizmusok aktivitását és elősegíti a szennyezőanyagok deszorpcióját. A talajszellőztetéssel fokozott párolgás is jár, ezért a talaj nedvességtartal;mának pótlásáról gondoskodni kell. A bioventilláció a talajgáz-elszívási technológiától, mely elsősorban fizikai beavatkozás és az illó talajszennyező-anyagok kiszívását jelenti, csupán célját tekintve különbözik, technikai megvalósításuk hasonló. Lásd még talajgáz elszívás, talajgáz kezelés, remediáció, bioremediácói, remediációs technológiák, in situ, ex situ, talajkezelés, injektálás, biodegradáció.
meghatározott anyagnak, az anyagok egy csoportjának, illetve az indikátornak adott terület földtani közegére vagy felszín alatti vizére jellemző, vizsgálatokkal megállapított tényleges háttér-koncentrációja.
egy szenzibilizáló anyag egy olyan hatóanyag, mely képes allergiás választ okozni az arra hajlamos egyénekben. Az allergiás reakció akkor lép fel, ha egy korábbi expozíció az anyaggal szembeni immunitás kifejlesztéséhez vezetett (azaz szenzibilizáló lépés). A hatások későbbi érintkezés alkalmával lépnek fel: allergiás érintkezéses bőrgyulladás, allergiás rinitis (szénanátha), asztma, stb.
A REACH értelmében nincsenek tájékoztatási követelmények a légzőszervi szenzibilzálásra. Mégis, újabban a légzőszervi szenzibilizáló anyagok meg vannak jelölve a harmonizált osztályozáshoz és címkézéshez az (EK) 1272/2008 sz. rendeletének 36-os cikkelyében.
Forrás: REACH
az irritáció és korrózió helyi hatások, vagyis az elváltozások az anyagnak a bőrrel, szemmel vagy a nyálkahártyákkal, mint pl. a légutakkal, való első érintkezésének a helyén lépnek fel.
A korrozív anyagok megsemmisíthetik az élő szöveteket, amelyekkel kapcsolatba kerülnek egyetlen expozíció után.
Az irritáló anyagok nem-korrozív anyagok, amelyek a szóban forgó szövetekkel való közvetlen érintkezésen keresztül gyulladást okozhatnak egyetlen expozíció után. Az anyagok, amelyek csak ismételt expozíció után okoznak irritáló hatásokat, nem kerülnek osztályozásra irritáló anyagokként a REACH rendelet értelmében.
A bőr és/vagy szemek irritációja teljesen visszafordítható változások létrejöttére vonatkozik egy anyag alkalmazását követően (a szemirritáció esetében, ha az alkalmazás a szem elülső felületére kerül végrehajtásra).
A korrozív anyagok visszafordíthatatlan hatásokat hoznak létre, mint pl. a felhám és az irha nekrózisa, szemszövet károsodás vagy a látás romlása.
A légzőszervi irritációt okozóként osztályozott vegyi anyagok a bőr- vagy szemirritációhoz hasonló irritációkat okoznak. Ezek más toxikus hatásokat is okozhatnak a vegetatív idegrendszerrel való kölcsönhatással kapcsolatban és reflexválaszokhoz vezethetnek (tüsszentés, köhögés, légzőszervi tünetek, stb.). Ezek a hatások visszafordíthatók. A légzőszervi irritáció vizsgálata nem kötelező a REACH értelmében, mivel nem állnak rendelkezésre jóváhagyott irányvonalak. Mindazonáltal, figyelembe kell venni a létező és rendelkezésre álló adatokat, amelyek bizonyítják az anyag légzőszervi irritáló képességét.
Forrás: REACH
a vizsgálandó anyag alkalmazását követően 4 órán belül megjelenő, visszafordítható bőrkárosodás.
a cél és tárgy meghatározása (angolul „goal and scope definition”) az életciklus felmérés első lépése.
A cél meghatározásánál arra kell választ adni, hogy mi motiválja az életciklus felmérés elvégzését, ill. mik az elképzelések az eredmények felhasználásával kapcsolatban. A cél meghatározása nagyban befolyásolja az életciklus felmérés egészét, ill. az eljárás során alkalmazott módszertani megoldásokat.
Az életciklus felmérés célja gyakran terméktervezési folyamat során az egyes tervezési alternatívák összehasonlítása (pl. különöző alapanyok használata) és a környezeti szempontból előnyösebb tervezési irányok meghatározása. Cél lehet a vállalat termékeivel, vagy szolgáltatásaival összefüggő környezeti hatások bemutatása és kommunikációja (pl. ügyfeleknek, fogyasztóknak, közigazgatási szerveknek). Az életciklus felméréssel konkurens termékek is összehasonlíhatók, tehát ez is lehet egy megfogalmazott cél (pl. különböző csomagolóanyagok összehasonlítása). Gyakran alkalmazzák az életciklus felmérést különböző hulladékkezelési alternatívák összehasonlítására is. Egyes vállalatoknál az életciklus felmérés a környezetirányítási rendszer szerves része, azaz környezeti mutatókkal szolgál a vállalat környezeti teljesítményének nyomonkövetéséhez és optimalizálásához.
Az életciklus felmérés céljának ismeretében határozzuk meg az elemzés tárgyát, amely több olyan döntést foglal magában, amelyek meghatározzák az eljárás további lépéseit. Ekkor határozzuk meg pontosan a vizsgált életciklust, azaz, hogy az életciklus mely részeit vesszük figyelembe a felmérés során és esetleg melyeket nem (ld. termék rendszer, rendszerhatárok, megosztási szabály és kivágási szabály). Meghatározzuk azt is, hogy a végeredmények mekkora mennyiségű termékre vonatkozzanak (ld. funkció egység, referencia áram). Döntés születik arról, hogy milyen „minőségű” legyen az elemzés, azaz milyen adatforrásokat használjunk fel az adatgyűjtési folyamatban (ld. életciklus leltárelemzés) és milyen becslések és megközelítések alkalmazhatóak a felmérés egyszerűsítésére. Ekkor határozzuk meg a környezeti hatások számszerűsítésére alkalmas módszereket (ld. életciklus hatásvizsgálat) és az eredmények kiértékelésének módját (ld. életciklus értelmezés). Ekkor születik döntés a felmérés ellenőrzésének szükségességéről is külső szakértők bevonásával (ld. kritikai felülvizsgálat).
A tárgy meghatározását nagyban befolyásolja, hogy mire kivánjuk alkalmazni az eredményeket. Amennyiben a cél az eredmények külső kommunikációja, akkor a tárgy meghatározásánál arra kell törekedni, hogy a felmérés minél megbízhatóbb és átláthatóbb legyen.
kékmoszatok, fotoredukcióra képes baktériumok. Ezek okozzák az eutróf tavak helytelenül "algavirágzás"-nak nevezett veszélyes folyamatát, melynek során a felszíni vizet szennyező antropogén nitrátok és foszfátok biológiai hozzáférhetőségének növekedése miatt nagymértékben elszaporodnak, elhasználják a felszíni víz oldott oxigénkészletét, ezzel veszélyeztetik a vízi ökoszisztéma egészét, és szélsőségesen anaerob viszonyokat képesek előidézni. További kellemetlen tulajdonságuk, hogy egyes fajai emberre is veszélyes toxinokat termelnek.
B12 vitamincsoport egyik legismertebb és legelterjedtebb vitaminja. Vízben oldódó vitamin, 4 pirrolgyűrűt tartalmaz. Szintézisére az emberi szervezet nem képes, az ember belében élő szimbionta baktériumok (pl. kólibaktériumok) szintetizálják ezt a létfontosságú vitamint az ember számára. Felszívódási zavarok esetén a bélben megtermelt B12 vitamin nem kerül be a szervezetbe, emiatt vérképzési zavarok, vészes vérszegénység, idegrendszeri elváltozások valamint tápcsatorna működési zavarok figyelhetőek meg.
A B12 ipari előállítása szintén baktériumok segítségével történik, fermentációs technológiával. Mivel az összes B12 közül a cianokobalamin előállítása és feldolgozása a legkevésbé problémás ezért az élelemiszeradalékként ez terjedt el a legjobban.
az angol Concise International Chemical Assessment Documents rövidítése, magyarul annyit tesz, mint vegyi anyagok nemzetközi felmérésének tömör dokumentuma. Ezeket a dokumentumokat a WHO IPCS, vagyis a Egészségügyi Világszervezet Nemzetközi Kémiai Biztonsági Progaramja publikálja.
az alkánok, telített szénhidrogének egy csoportja, melyek gyűrű alakú molekularészletet tartalmaznak, pl. ciklohexán 6 szénatomból álló gyűrűs szerkezetű, telített szénhidrogén (C6H12).
a ciklodextrinek keményítőből előállított ciklikus oligoszacharidok, azaz cukorféleségek. Legelterjedtebb az alfa-, béta- és gamma-ciklodextrin, melyekben 6, 7 ill. 8 glükóz egység kapcsolódik össze. A ciklodextringyűrűk peremén helyezkednek el a hidroxil-csoportok, emiatt vízben jól oldódnak. Az üreg belseje kevésbé hidrofil (inkább víztaszító), ami lehetővé teszi, hogy az üregbe más, vízben rosszul oldódó molekulák lépjenek be. Az így létrejövő molekulaegyüttest, mely tehát a ciklodextrin gazdamolekulából és a rosszul oldódó vendégmolekulából áll, zárványkomplexnek nevezzük. A zárványkomplexképzés a rosszul oldódó vendégmolekulák számára általában oldékonyság-javulást eredményez. Különösen így van ez a jól oldódó ciklodextrin-származékok pl. a tonnás méretekben gyártott random metilezett béta-ciklodextrin (RAMEB) és hidroxipropil-béta-ciklodextrin (HPBCD) alkalmazásakor. A ciklodextrinek gyógyszeripari és élelmiszeripari segédanyagok, nem mérgezőek. Az alfa- és gamma-ciklodextrin korlátozás nélkül fogyasztható, a béta-ciklodextrinre megállapított elfogadható napi dózis (Acceptable Daily Intake, ADI) 0,5 mg/kg, tehát egy 50 kg-os ember napi 25 mg-ot fogyaszthat. A környezetvédelmi alkalmazások alapja az, hogy a ciklodextrinek a szerves szennyezőanyagok többségével zárványkomplexet képeznek. Jól használható adalékok lehetnek környezetvédelmi technológiák intenzifikálására, pl. víztaszító szennyezőanyagok le- vagy kimosásának hatékonyabbá tételére, vagy akár a talaj bontó mikroflórája számára hozzáférhetőbbé tételére. Természetes, környezetbarát molekulaként kiválthatják egyes veszélyes kémiai anyagok, pl. →tenzidek alkalmazását. Főleg a bioremediációs technológiák esetén van jelentősége a ciklodextrinek jelenlétében megnövekedett biológiai hozzáférhetőségnek.
ciklodextrinnel (pontosabban random metilezett béta-ciklodextrinnel) gyorsított bioremediációs technológia (rövidítése: CDT) szerves szennyezőanyagokkal, pl. szénhidrogénekkel, PAH vegyületekkel, klórozott alifás szénhidrogénekkel, poliklórozott bifenilekkel szennyezett talajok remediálására, melyben a ciklodextrin adalék a szennyezőanyagok biológiai hozzáférhetőségét javítja azáltal, hogy üregébe zárja (komplexálja), ezáltal javítja oldékonyságát. A ciklodextrinnel intenzifikált bioremediációval elérhető időnyereség kompenzálhatja a ciklodextrin ára miatti nagyobb költséget. A technológiáról további részleteket tudhatunk meg a MOKKA adatbázis 51. és 175. adatlapján. További irodalom: Gruiz, K.; Fenyvesi, E.; Kriston, E.; Molnar, M.; Horvath, B. (1996) J. Incl. Phenom. Mol. Recognit. Chem. 25(1-3), 233-236, Fava, F.; Di Gioia, D.; Marchetti, L.; Fenyvesi, E.; Szejtli, J. (2003) J. Incl. Phenom. Macrocycl. Chem., 44, 417-421, Leitgib, L.; Gruiz, K.; Fenyvesi, E.; Balogh, G.; Muranyi, A. (2008) Sci. Total Environ., 392, 12-21
vegyi anyagok felirattal történő jellemzése: gyúlékony, mérgező, stb. A vegyi anyagok egyre szélesebb körű felhasználása szükségessé tette egy egységes, az egész világon harmonizált rendszer létrehozását GHS a fogyasztók és használók védelmében. Legtöbb országnak van saját biztonsági rendszere, mely feliratokkal, figyelmeztető címkékkel látja el a különféle veszélyességi osztályokba sorolt vegyi anyagokat. Az egységes rendszeren még dolgoznak. A leggyakoribb emberi egészségkockázatot és környezeti kockázatot jelentő anyagtulajdonságok, illetve ezeknek megfelelő "címkék" a következők: nagyon toxikus, toxikus, veszélyes, korrozív, irritáló, rákkeltő, reprodukcióra veszélyes, nem öröklött veleszületett rendellenességeket okozó, érzékenyítő. A tűz és robbanásveszélyes anyagokra alkalmazott címkék: robbanékony, oxidálódó, különösen gyúlékony, nagyon gyúlékony, gyúlékony. A környezetre gyakorolt toxikus hatás jellemzésére: élőlényekre toxikus, perzisztens, bioakkumulálódó.
A vegyi anyagok szállítására és használatára vonatkozóan, az Európai Bizottság a veszélyes anyagok és keverékek osztályozására, címkézésére és csomagolására 2008 végén elfogadta az úgynevezett EK 1272/2008 sz. "CLP" rendeletet. Ez a rendelet már figyelembe veszi a GHS előírásait és fokozatosan átveszi a jelenleg alkalmazott osztályozási és cimkézési rendszer szerepét.
a talajban a cink általában Zn2+ ion formában fordul elő, de más ionos és szerves vegyületei is ismertek. A cink a talajokban leginkább az alumínium- és vas-oxidokhoz, illetve az agyagásványokhoz kötött. A növények általában a vízoldható és a könnyen kicserélhető formáit veszik fel. Ez a talajban lévő cinktartalomnak általában csak kis része, de a savanyú talajban ez az arány lényegesen nagyobb, mint a semleges vagy lúgos kémhatású talajokban. A talajba került cink az egyik legkönnyebben felvehető, és ezért a legveszélyesebb nehézfém. A fokozatosan növekvő cinkterhelést a bányászat, a kohászat, a fosszilis tüzelőanyagok elégetése légköri ülepedés, illetve a mezőgazdasági tevékenység okozza.
Embernél kis koncentrációban esszenciális elem, gyakori a hiánybetegség, mivel a szervezetben nem raktározódik, így napi utánpótlása igen fontos. A cinkhiány legfontosabb tünetei: növekedési visszamaradás, fejletlen herék, bőrelváltozások, étvágytalanság, szellemi fásultság, késleltetett sebgyógyulás. Ha viszont túl sok cink kerül a szervezetbe, akkor az mérgezési tüneteket okoz. A ZnCl2 bizonyítottan mérgező hatású, míg a ZnSO4 tönkreteszi a fogakat.
A mikroorganizmusok nagy része érzékeny a cinkre. A növényEK számára a cink kis koncentrációban esszenciális mikroelem, mivel számos enzim alkotórésze és aktivátora. Szabályozza a szénhidrátok átalakulását és az oxidációs folyamatokat. Legtöbb növény érzékeny a cinkre, egyes növényeknél más meglepően kis koncentrációk mellett is tapasztalhatók toxicitási tünetek. A cinkfeleslegre a legtöbb növényfaj hozamcsökkenéssel reagál, a növények fejlődése megáll. talajszennyezés esetén a cink elsősorban a növények gyökerében akkumulálódik.
Háttérértéke Magyarországon: talajban 100 mg/kg; felszín alatti vizekben: 65 μg/liter. szennyezettségi határérték rendelet szerint talajra: 250 mg/kg; felszín alatti vizre: 200 μg/liter.
az élő sejtek alapanyaga (citoszol vagy citoplazma-mátrix), melyben eukarióta sejtek esetén a membránnal elhatárolódó sejtmag, valamint membránok, fonalak és szemcsék hálózatához (endoplazmatikus retikulum) kapcsolódva sejtszervecskék (organellumok, így mitokondrium, plasztiszok, Golgi-készülék, szferoszómák és lizoszómák) valamint zárványok (pigmentek, tartaléktápanyagok, fehérje és kristályos zárványok) helyezkednek el. A protoplazma differenciálódása citoplazmára és karioplazmára (a sejtmag alapanyaga) az evolúció eredménye, a prokarióta sejteknél még csak egy sejtplazma van, nincs membránnal elkülönülő sejtmag. A citoplazmát a külső tértől a sejtmembrán választja el, egy félig áteresztő hártya, mely a vizet és kisebb ionokat átengedi, de a nagyobb molekulák csak aktív transzporttal juthatnak át rajta. A növényi és gomba sejtmembránon kívül sejtfal is van, az állati sejteknél sejtfal nincs.
A citoplazmában zajlik a sejt anyagcseréje (energiatermelés és bioszintéziek), a citoplazma felelős a mozgásért és az ingerlékenységért. A sejtmag szerepe a genetikai állomány továbbadása, a genetikai információ „olvasása” és átírása a növekedés, a szaporodás és a mindennapi működés során.
A citoplazma morfológiailag is jellemzi a sejtet: a sejt működési állapotát, korát, rendellenességeit. A citoplazmában oldott makromolekulák miatt a citoszol nem tekinthető tökéletes oldatnak, a benne oldott makromolekulák mennyiségétől függ, hogy a többi citoplazmában oldott molekula számára mennyi jut. Ha nagyon sok a makromolekula, akkor a többi molekula effektív koncentrációja, emiatt viselkedésük megváltozik, semmiképpen sem hasonlítható a tesztekben kimért jellemzőikhez.
a Daphnia, a vízibolha az egyik legelterjedtebb vízi tesztorganizmus. Két faja népszerű, mint ökotoxikológiai tesztorganizmus: a Daphnia magna és a Daphnia pulex.
Teszteléshez a laboratóriumban nevelt harmadik generáció alkalmazható. A D. pulex, a kis vízibolha, kisebb méretű és a lágyabb vizet is tolerálja.
A víz minősége az egyik legfontosabb faktor a tesz kivitelezése során. A víz nem tartalmazhat klórt, halogénezett szerves vegyületeket, nehézfémeket és szerves makro- és mikroszennyezőanyagokat. Ahol jó minőségű vezetékes- vagy kútvíz van, ott csak kisebb fokú víztisztításra van szükség. Ahol rossz minőségű a víz, ott komolyabb, esetleg többlépcsős víztisztításra van szükség; szűrésre, desztillációra. A minták hígítására használt víznek azonos minőségűnek kell lennie a Daphnia fenntartására szolgáló vízzel.
Referenciaanyagként Na-pentaklórfenolt szoktak alkalmazni. A referencia vegyület toxikus hatására adott válaszból következtethetünk a tesztorganizmus egészséges állapotára és a tesztkörülmények megfelelő voltára. Referenciaanyagként Na-pentaklórfenolt szoktak alkalmazni. A referencia vegyület toxikus hatására adott válaszból következtethetünk a tesztorganizmus egészséges állapotára és a tesztkörülmények megfelelő voltára.
A teszteléshez 10 db 24 órásnál nem idősebb újszülöttet használunk. Az állatkákat 100 ml tesztoldatot tartalmazó 125 ml-es edénybe helyezzük. A tesztelendő vegyi anyag 5 különböző koncentrációját vizsgáljuk, ehhez adódik a negatív kontroll és a referenciaanyag. Általában 3 ismétlés szükséges a megfelelő minőségű eredményhez.
Az állatkák halálát nehéz megállapítani, ezért végpontként a mozgásképtelenséget illetve mozdulatlanságot használjuk. Akkor tekinthető mozdulatlannak egy vízibolha, ha üvegpipettával vagy üvegrúddal megpiszkálva sem mozdul meg. A mérést 24 óra és 48 óra elteltével végezzük. Az akut teszt során nem etetjük az állatokat. Optimális hőmérséklet 20 oC, a megvilágító fény intenzitása 540 - 1000 lux közötti érték lehet, 16 órás megvilágítást 8 óra sötétség követ. A pH: 7,0-8,6 között változhat, az oldott oxigén koncentrációja 60-100 %.
A 48 órás akut teszt jól alkalmazható „tiszta” vegyi anyagok veszélyességének felmérésére, vegyi anyagok keverékeire, szennyvizekre és más elfolyó vizekre, veszélyes hulladékokra.
Az egyes Daphnia fajok és változatok érzékenysége nagymértékben eltérhet egymástól, ezért igen fontos a tesztorganizmus azonosítása és megadása. Ha különböző laboratóriumok eredményeit össze akarjuk hasonlítani, akkor azonos klónból származó állatokat kell alkalmazni.
A teszt előnye, hogy kivitelezése nem költséges, magának a tesztnek a környezeti- és egészségkockázata kicsi, időigénye szintén kicsi. Hátránya, hogy kényes a víz minőségére és egyes esetekben túlzott érzékenységet mutat.
a 21 napos krónikus Daphnia (vizibolha) teszt során az állatok túlélésén kívül növekedésüket és szaporodásukat is vizsgálhatjuk.
A viszonylag hosszú idejű teszt során az állatok etetéséről gondoskodni kell. Általában algákat és laboratóriumonként eltérő adalékokat alkalmaznak.
A teszt kivitele lehet szakaszos vagy folytonos. A szakaszos kísérletet rendszeresen frissíteni kell. A folyamatos átfolyást biztosító kamra egyik előnye, hogy hígítással állandó összetételű és minőségű közeget produkál, nem kell frissíteni, így az átrakással nem sérülhetnek meg az állatok, mint a szakaszos frissítésnél.
Egy módosított változat a Ceriodaphnia dubia fajt alkalmazza a krónikus teszthez. A C. dubia kisebb méretű, mint a D. magna, gyorsabban szaporodik, így a teszt ideje lerövidül, kisebb edényben, kisebb költséggel oldható meg. A kis méret viszont ügyesebb kezet, esetleg mikroszkóp alatti munkát igényel.
Ez a faj is igényes a táplálékra, olyan összetételű táplálék szükséges, mely a viszonylag hosszú idő alatt is biztosítja a tesztállatok egészségét, fejlődését és szaporodását.
A krónikus teszt szintén 10 állatot alkalmaz, minimum 2 ismétlésben, 100 ml-es edényben 80 ml tesztoldattal, 21 napon keresztül. A hőmérséklet 20 oC, a megvilágító fény intenzitása 600 lux, 16 órás megvilágítást 15−30 perces átmenet biztosításával 8 órás sötétség követ. Az oldott oxigén koncentráció 40-100%, külön levegőztetés nem szükséges. A végpontok a túlélés, a növekedés és a szaporodás.
a decibel (dB) két mennyiség arányának logaritmikus mértéke, amit széles körben használnak az akusztika, a fizika és az elektronika területén. A decibelt széles körben használják a hang erősségének mérésére. A decibel mértékegysége és dimenziója egy, hasonlóan a százalékhoz.
Szélsőségesen nagy és kicsi értékek összehasonlítását teszi lehetővé, egyszerű összeadásra és kivonásra egyszerűsíti le az arányokkal való műveleteket.
A zajszint (zajteljesítményszint) mérésére szolgáló egység a decibel, dB.
A dB(A) mértékegység (A)-tagja egy szabványos, elektronikus zajszűrő használatára utal, amely az átlagos emberi hallás hangmagasság-érzékelését utánozza a mérőműszerben. A mélyebb hangok tartományában fülünk egyre érzéketlenebb, ezért a kisebb frekvenciákon nagyobb zajszint engedhető meg. Az (A) jelű súlyozó szűrő használatával az egyetlen adattal meghatározott mérési eredmény a határértékkel könnyen összevethető.
Források:
http://www.animations.physics.unsw.edu.au/jw/dB.htm
Zajosak vagyunk, Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, Budapest
szélerózióként is emlegetett folyamat, melynek szakaszai a lehordás, a koptatás, a felhalmozás és üledékképzés. Mértékét és jellemzőit a szél ereje, iránya és a felszín anyaga, borítottsága határozza meg. A széleróziónak leginkább kitett területek a sivatagok, és a fagy aprózó hatásnak kitett területek. A sivatagos területeken akár a tengerszint alá is koptathatja a szél a felületet. Magyarország talajainak kialakulásában nagy szerepet kapott a jégkorszakban az északi glaciális által érintett területekről a szél által ideszállított és itt felhalmozott lösz. A talajfelületről történő elhordás a talajpusztulás egyik formája, főként a homokos és láptalajokat érinti. A lerakás is károkat okozhat, amennyiben befedi a növények felületét vagy teljesen eltemeti azokat. A szélerózió ellen a talaj kötöttségének, nedvességtartalmának és növényi borítottságának növelésével tudunk védekezni.
a demonstrációs technológiák teljes méretben első ízben alkalmazott technológiák, melyek célja az alkalmazás körülményeinek kidolgozása, kipróbálása, bemutatása és részletes követése. Egy új technológia demonstrációs fázisa a fejlesztés-tervezés és a rutinszerű, piacon is értékesíthető alkalmazás közé esik. A demonstrációs alkalmazás során gyűjtött információ alapján verifikálható a technológia. Egy technológia demonstrációját általában kutatás-fejlesztési projektekből szokták finanszírozni és tudományos igényességgel követni, monitorozni és értékelni. A MOKKA szóhasználatában az innovatív remediációs technológiák adatbázisba kerülésének a feltétele egy jól dokumentált demonstráció. Vannak olyan adatbázisok, például az EURODEMO adatbázis és a US-EPA talajremediációs adatbázisai, melyek kimondottan a demonstráción átesett új technológiákat gyűjtik össze és teszik közzé.
a dinamikus turbulencia a felszín érdességi elemei által keltett örvénylő mozgás. Mértéke a felszíni érdességen kívül a szélsebesség nagyságától is függ. Minél nagyobb a szélsebesség, annál erősebb a turbulencia. A kétféle turbulencia általában egyszerre fordul elő, az egyik vagy a másik azonban dominálhat adott meteorológiai feltételek esetén. A dinamikai örvényesség szeles éjszakákon jelentős, a termikus örvények pedig a meleg nyári napokon uralkodnak.
Forrás: Barótfi István (Ed.): Környezettechnika, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 2000
egy anyag disszociált és nem disszociált formái közötti arány vízben egyensúlyi állapotban. Ionizálható szerves anyag esetében, ez az adat jelzi, hogy mely vegyi anyag fajták lesznek jelen egy bizonyos pH-jú oldatban (egy anyag ionizált formájának sorsa és toxicitása különbözhet a megfelelő semleges molekulától). (http://www.prc.cnrs-gif.fr/reach/en/physicochemical_data.html) A disszociációs állandó egy speciális fajtája a savi disszociációs állandó (Ka), amely a savak erősségét jellemzi, vagyis azt, hogy ezek vizes oldatban milyen mértékben disszociálnak H-ionra és a megfelelő anionra. Mivel a disszociációs állandó több nagyságrendet is átfoghat, a gyakorlatban logaritmusát használjuk. A -log10Ka értékét, a pKa-t is szokás savi disszociációs állandónak nevezni. Minél nagyobb a pKa értéke, annál gyengébb savról van szó. Értékét titrálással határozzuk meg. A REACH regisztrációhoz előírt fizikai-kémiai jellemző 100 tonnánál nagyobb mennyiségben gyártott vagy importált anyagokra. Nem kell elvégezni a meghatározást, ha az anyag hidrolitikusan nem stabil (fél-élet ideje kevesebb 12 óránál), vagy könnyen oxidálódik vízben, vagy ha tudományosan nem megalapozott a teszt, pl. mert az analitikai mérés érzékenysége nem teszi lehetővé a meghatározást.
a környzettoxikológiában vagy a toxikus anyag dózisának vagy koncentrációjának hatását vizsgáljuk.
Dózis az az aktuális anyagmennyiség, amely az organizmusba bekerül, melyet az organizmus különböző expozíciós útvonalakon felvesz. Ez történhet a környezetben vagy a toxikológiai tesztben, mindkét esetben a dózis-hatás görbe mnutataja az összefügést a dózis és hatása között.
A koncentráció a vegyi anyag aktuális koncentrációja abban a környezti elemben vagy fázisban, amit az ember belégzik, vagy amibe az élőlények, az ökoszisztémák tagjai élnek. A valós környezetben vagy a környezettoxikológiai tesztben lezajló hatást a koncentráció-hatás görbe írja le.
A dózis–válasz összefüggést vizsgálva azt tapasztalhatjuk, hogy a vegyi anyagok kis dózisa gyakran stimulál. Más esetekben küszöbérték jelentkezik, ami azt jelenti, hogy növekvő koncentráció alkalmazása ellenére egy küszöbértékig nem jelentkezik a hatás. Ez általában a káros hatást kompenzáló metabolikus aktivitás létezésével, illetve kapacitásának kimerülésével magyarázható. A dózis növekedtével a hatás egy darabig arányosan nő, majd csökkenő sebességgel tart egy felső maximális határig, pl. az összes tesztorganizmus elpusztulásáig.
Az ökotoxikológus dózis helyett környezeti koncentrációval dolgozik, koncentrációértékeket használ, hiszen az ökoszisztémában, az ökoszisztéma tagjai esetében nem tudjuk ellenőrizni, hogy a környezetben lévő anyagból mennyi jut be a szervezetbe. A humántoxikológusok által ismert dózisoknak kitett (beinjektált, megetetett) állatokkal szemben, a környezettel szoros kapcsolatban lévő organizmus a vegyi anyagnak több expozíciós útvonalon keresztül is kitett. Például egy talajlakó ugróvillás teljes testfelületével érintkezik a talajjal, belégzi a talajgőzöket, és ha éhezik, emésztés útján is juthat talaj a szervezetébe. A földigiliszta teljes külső és belső (bélrendszer) felületével érintkezik a talajjal. A növényi gyökerek és a mikroorganizmusok lokálisan kibocsátott anyagaikkal kölcsönhatásba lépnek a szennyezett talajjal, mobilizálják a környezetükben lévő anyagokat. A környezettoxikológiai tesztekben felvett koncentráció-hatás görbék tehát nem veszi figyelembe a környezetből a szervezet által valóban felvett anyagmennyiséget.
A környezeti koncentráció és a felvett dózis tehát nincs egymással szoros összefüggésben. Az organizmus fajlagos felülete, alakja, határolófelületének minősége, légzése, stb. nagyban befolyásolja a környezeti koncentráció – felvett dózis arányt. A környezetből felvett mennyiség fajfüggő.
Európai Fogyasztók Vegyianyag Leltára http://ec.europa.eu/taxation_customs/common/
databases/ECICS/index_en.htm, EU szabályozáson (2658/87, VI. szekciója) alapuló információs rendszer, mely a kereskedelmi forgalomban lévő vegyi anyagok és termékek azonosítását, adózását és monitoringját szolgálja (DG TAXAUD).
az elektrokinetikai –>remediációs⁄remediáció–< eljárásoknál a talajba helyezett elektródák között egyenárammal potenciálkülönbséget hoznak létre, mely mobilizálja a töltéssel rendelkező részecskéket. A pozitív ionok pl. a fémionok a katód, a negatív ionok az anód felé vándorolnak. Az eljárás végén az elektródokon felhalmozódott szennyezőanyagot eltávolítják. A szeparáció során nem szabad fémes elektródákat használni, mert azok oldódhatnak az elektrolízis során, ezáltal korróziós anyagok juthatnak a talajba. Semleges elektródákat szén, platina, grafit kell alkalmazni, hogy másodlagos szennyezés ne történjen a talajban.
Az Egyesült Államokban elterjedt technológia, főleg fémek eltávolítására alkalmazzák. Olaszországban és az oroszoknál is népszerű technológia. Elsősorban a villamosenergia árától függ a gazdaságossága. Szikes talajok javítására is szolgálhat.
A módszerrel rossz áteresztő képességű talajokat is főleg agyag lehet remediálni. Rosszabb hatásfokú, mint a talajmosás, de in situ alkalmazásban prioritást élvezhet. Mélyebb talajrétegek kezelése is könnyűszerrel megoldható az elektródák megfelelő szintre juttatásával.
az elektroporáció a transzformációt (vagyis a meztelen DNS-nek a közvetlen sejtbe juttatását) elektromos erőtér alkalmzásával segíti. A sejtfúzió hatékonyságának növelésére is alkalmazzák.
A körülményeket optimálni kell, nehogy a sejtek megsérüljenek, nehogy felrobbanjanak az elektromos erőtérbe kerülve. A transzformálandó sejteket a DNS-t tartalmazó oldatba teszik, majd az egészet elektromos erőtérbe helyezik, például váltóáramot adnak rá. Az elektromos erőtér módosítja a sejt lipidmembránjának állapotát, megnövelve sejthártya átjárhatóságát, részecskéknek, molekuláknak a külső térből való felvételét (pinocitózis).
Főleg növényi sejtekbe való DNS bejuttatásnál sikeres és elterjedt az elektroporáció, történelmileg is a növényi sejtfúziónál (szomatikus hibridek, poliploidok előállítása) történő alkalmazásából fejlődött tovább. Egyéb sejttípusoknál, például mikróba- és állati sejteknél más módszerek kapnak prioritást, mint a transzformáció vagy a transzfekció.
az életciklus a biológiában egy élőlény adott generációjának egy bizonyos életfázisától a következő generáció azonos életfázisáig tartó szakaszát jelöli.
A közgazdaságtanban az életciklus kifejezés eredetileg egy termék előállítását, piacon való megjelenését, gyártásának befejezését és a piacról való kikerülését foglalja magában. Ez a megközelítés alkalmazható szolgáltatások, technológiák és vállalkozások életciklusára is.
A környezettudományok terén az életciklus azoknak a folyamatoknak az összességére vonatkozik, amely magában foglalja egy termék előállítását, használatát és hulladékba kerülését. Az életciklus tehát figyelembe veszi a nyersanyagok kinyerését, az alkatrészek és a termék előállitását, a köztes szállitási folyamatokat, a használati szakaszt és az „életút” végén zajló hulladékgazdálkodást. Szokás ezt a megközelítést "bölcsőtől a sírig" kifejezéssel jellemezni. Ez a szemlélet nemcsak termékekre, hanem szolgáltatásokra, vagy technológiákra is értelmezhető, ha figyelembe vesszük az adott szolgáltatás, vagy technológia megvalósításához és üzemeltetéséhez szükséges anyagok, termékek és energiaforrások életciklusát.
az életciklus értelmezés az életciklus felmérésben használt kifejezés.
Az életciklus értelmezés az életciklus környezeti szempontból legkritikusabb pontjainak meghatározását és a felmérés minőségével, megbízhatóságával kapcsolatos vizsgálatokat foglalja magában (pl. érzékenység vizsgálat). Az életciklus értelemzés során arra keressük a választ, hogy milyen következtetések vonhatók le az életciklus felmérés alapján és milyen esetleges ajánlások fogalmazhatók meg.
Az életciklus értelemzésre az életciklus leltárelemzés és életciklus hatásvizsgálat eredményei alapján kerül sor a cél és tárgy meghatározásának figyelembevételével.
Az életciklus értelmezés során az eredmények alapos kiértékelése a cél és a felhasznált adatok és az eredmények közötti ok-okozati összefüggések feltárása. Ez gyakran a felmérés során elkövetett hibák és téves feltételezések megállapítására és javítására is alkalmas.
az életciklus felmérés LCA vegyi anyagok, termékek és szolgáltatások veszélyességének, környezeti kockázatának számszerű jellemzése teljes életciklusuk figyelembevételével, hogy teljes és helyes képet kapjunk gyártáshoz, a felhasználáshoz és hulladékként megjelenéshez kötődő összes kibocsátásból és ebből adódó környezeti és egészségkockázatról.
A termékek életciklus-felmérésénél általában a globális kockázatokat veszik figyelembe széndioxid-kibocsátás, üvegházhatás, meg nem újuló források felhasználása, savas esőket okozó kibocsátások, ózon-réteg tönkretétele, eutrofizáció, sivatagosodás, környezettoxicitás, stb. és a felmérés anyagáramokon, anyagmérlegeken alapul. Már a termék tervezésénél elvégzik, erre utal az "ökodizájn" kifejezés. A vegyi anyagok teljes életciklusát mind regionális, mind lokális szintű kockázatfelmérésnél figyelembe veszik. Az LCA a cél meghatározását követően, egy leltár felvételével, majd az egyes globális kockázatok mennyiségi értékelésével folytatódik. Az értékelésnél meghatározzák a főkomponenseket és megfelelő statisztikai módszerekkel értékelik az érzékenységet az eredmény érzékenysége egyes komponensekre és a bizonytalanságot. Végül az interpretáció egy kumulált mérőszám formájában történik, mely megadja, hogy a termék vagy szolgáltatás mennyire terheli, mennyire kockázatos a Föld egészére nézve.
az életciklus felmérés (angolul „Life Cycle Assessment”, rövidítve LCA) olyan módszer, amely lehetővé teszi a környezettudományok szerint értelmezett életciklus lehetséges környezeti hatásainak számszerűsítését.
Egy termék életciklusának minden egyes szakasza (gyártási és szállítási folyamatok, használat, hulladékkezelés) anyag- és energia-fogyasztással és a környezetbe történő kibocsátásokkal jár. Ezeknek a fogyasztásoknak és kibocsátásoknak környezeti hatásuk van, melyeket az életciklus felmérés figyelembe vesz: az ökológiai következményeket (globális felmelegedés, ózonlyuk képződése, eutrofizáció, savas esők, ökotoxicitás stb.), az emberi egészségre káros hatásokat (pl. szmog képződés, humán toxicitás, stb.) és a nyersanyagok felhasználásához kapcsolódó hatásokat (pl. nem megújuló energiaforrrások és ásványi anyagok, vízfogyasztás stb.).
Az életciklus felmérés a cél és tárgy meghatározásával kezdődik, ahol pontosan definiáljuk, hogy mire vonatkozik a felmérés. Ezek után az életciklus anyag- és energiafogyasztásáról, ill. a kibocsátásokról készül egy leltár az ún. életciklus leltárelemzés során. A leltár alapján kerül sor a környezeti hatások számítására az életciklus hatásvizsgálat módszereivel, amelyek mennyiségi mutatókat eredményeznek. A felmérés utolsó lépése az életciklus értelmezés, amikor kiértékeljük az eredményeket, vizsgálhatjuk a felmérés minőségét és megbízhatóságát, ill. megfogalmazzuk a célok figyelembevételével levonható következtetéseket.
Az életciklus felmérés gyakorlati jelentősége, hogy a számszerűsített eredmények segítségével az életciklus környezeti hatásával kapcsolatos információ hatékonyan integrálható a döntéshozatali folyamatokba.
Az életciklus felmérésre vonatkozó nemzetközi szabványok az ISO 14040 és ISO 14044.
Az életciklus felmérés szolgáltatások és technológiák vizsgálatára is alkalmas, hiszen figyelembe vehetők az adott szolgáltatás, vagy technológia megvalósításához és üzemeltetéséhez szükséges anyagok, termékek és energiaforrások életciklusai.
az életciklus hatásvizsgálat az életciklus felmérésben használt kifejezés.
Az életciklus hatásvizsgálat a teljes életciklus során a nyersanyagok (pl. ásványi anyagok, energiaforrások) természetből történő kivonásával és a különböző anyagok természetbe történő kibocsátásával (pl. lég-, víz, talajszennyezőkkel) járó lehetséges környezeti hatásokat számszerűsítő eljárás.
Az életciklus hatásvizsgálat azután következik, hogy összegyűjtöttük, feldolgoztuk és dokumentáltuk a vizsgált életciklusra vonatkozó adatokat (ld. életciklus leltárelemzés). Az életciklus hatásvizsgálat lépései a következők:
- osztályozás és jellemzés, amellyekkel a különböző nyersanyagok és kibocsátások (ún. bemenő és kimenő áramok) együttes, aggregált hatása fejezhető ki bizonyos környezeti problémákkal összefüggésben (pl. globális felmelegedés, eutrofizáció, ökotoxikusság stb, melyek az ún. hatáskategóriák),
- normalizálás, amellyel az egyes környezeti problémákra kapott eredmények összehasonlíthatókká tehetők,
- súlyozás, amellyel az egyes környezeti problémákra kapott eredmények összevonhatókká válnak, azaz egy számmal tudjuk kifejezni a környezeti hatást.
Az életciklus hatásvizsgálat gyakorlati jelentősége, hogy a leltárelemzés során kapott hosszú lista, amely a bemenő és kimenő áramok mennyiségét tartalmazza, az eljárás során néhány mutatóvá alakítható. Ezek a mutatók könnyen kezelhetőek és kifejezik az életciklus lehetséges környezeti hatását.
'leltárelemzésen általában a meglévő készletek (pl. árúkészlet, anyagkészlet stb.) feltárását és számbavételét értjük. Az elemzés eredménye a leltár, ami gyakorlatilag egy lista, amely tartalmazza a készlet összetevőire vonatkozó minőségi és mennyiségi információkat.
Az életciklus felmérés esetében a leltárelemzés az életciklus során fellépő anyag- és energiafogyasztásokra, továbbá kibocsátásokra (ún. bemenő és kimenő áramokra) vonatkozó mennyiségi adatok gyűjtését, rendszerezését, feldolgozását és dokumentációját jelenti. Az életciklus leltárelemzés csak azután következik, hogy pontosan meghatároztuk, mire vonatkozik a felmérés (ld. cél és tárgy meghatározása). Az adatgyűjtéshez általában kérdőívet készítünk, amely az életciklus egy adott folyamata (ún. folyamategysége) esetén vonatkozhat például a felhasznált alapanyagok minőségére, kémiai összetételére és mennyiségére; a folyamat energiafelhasználására; a kibocsátott szennyezőanyagok és a termelt hulladékok mennyiségére.
Az életciklus azon folyamategységeiről, amelyekről nem áll módunkban közvetlenül, helyszíni adatokat gyűjteni, általában irodalmi forrásokat és adatbázisokat használunk fel (pl. alapanyagok előállítása, energiatermelési folyamatok, szállítási folyamatok fogyasztása és kibocsátásai stb.)
A leltárelemzés során az egyes folyamategységekről gyűjtött adatok alapján felépítjük a teljes életciklus modelljét. Ezt a gyakorlatban általában erre alkalmas szoftver megoldások segítségével tesszük meg. A leltárelemzés végeredménye a teljes életciklus bemenő és kimenő áramainak listája a vizsgált termék egy választott mennyiségére vonatkozóan (ld. funkció egység és referencia áram).
eljárás specifikus technológiai határértékeket állapítanak meg egy sor olyan technológiára, amelyek fejlettségi szintje bizonyos szennyezőanyagok tekintetében szigorúbb, vagy enyhébb követelmények betartását teszi lehetővé. Az eljárás-specifikus technológiai határértékek – a részletesen szabályozott technológiák kivételével – csak az adott eljárás meghatározott anyagaira vonatkoznak, a technológiákból kikerülő egyéb, szennyező anyagokra az általános technológiai kibocsátási határértékeket kell alkalmazni.
Forrás: Barótfi István: Környezettechnika, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 2000
a REACH hatályba lépése után az anyagok legalább évi 1 tonna mennyiségben való gyártása vagy importálása regisztrációhoz kötött. Azokra az anyagokra, amelyek már kereskedelmi forgalomban vannak (bevezetett anyagok), átmeneti intézkedések vonatkoznak, feltéve, hogy a gyártó vagy importőrök előzetesen regisztrálják anyagaikat 2008. június 1. és 2008. december 1. között. Az előzetes regiszráció lehetővé teszi a cégEK számára, hogy folytassák a bevezetett anyagok gyártását, illetve importját a regisztrációs dokumentáció benyújtásának határidejéig. Az előzetesen regisztrálónak be kell nyújtania az Ügynökség részére egy előregisztrációs dokumentációt, amelynek tartalmaznia kell az anyag megnevezését, a regisztráló nevét és elérhetőségét, a tervezett regisztrációs határidőt, az anyag előállítására vagy behozatalára vonatkozó mennyiségi tartományt, valamint az anyag megnevezését a kereszthivatkozásos megközelítéshez, a csoportosításhoz vagy QSAR-hoz. (Forrás: REACH)
az I. Környezetvédelmi Világkonferenciát 1972-ben az ENSZ rendezte meg Stockholmban "Az emberi környezet" címmel. A tanácskozások végeredménye az a megállapítás, hogy környezetkímélő gazdasági fejlődésre van szükség, csak így érhető el az éhezés megszüntetése és az életszínvonal kiegyenlítése a világ országaiban. A konferencia egyenes következményeként születtek meg azok a nemzetközi egyezmények, melyek az egységes környezetvédelem és a fenntartható fejlődés alapját jelentették, így
1. Nagy távolságra jutó, országhatárokon átterjedő légszennyezés korlátozása, (Genf, 1979);
2. Kén-dioxid kibocsátás csökkentését előirányzó megállapodás (Helsinki, 1985);
3. Nitrogén-oxidok kibocsátásának korlátozásáról szóló megállapodás (Szófia, 1988);
4. Sztratoszférikus ózonréteg védelmére kötött egyezmények (Bécs, 1985 és Montreal, 1987).
az érzékenységi vizsgálat általában annak megállapítására szolgál, hogy egy tudományos elemzés során alkalmazott adatok, vagy információk bizonytalansága mennyire befolyásolja az eredmények és a következtetések megbízhatóságát.
életciklus felmérés során alkalmazott érzékenység vizsgálattal az alkalmazott módszertani megoldások (pl. megosztási szabályok) és a felhasznált adatokkal kapcsolatos becslések, elhanyagolások hatása ellenőrizhető az eredmények minőségére és a következtetések megbízhatóságára.
Az életciklus felmérés során gyakran nehézségekbe ütközik pontos adatok gyűjtése az életciklus minden egyes folyamategységéről. Az ilyen esetekben alkalmazott közelítő értékek bizonytalanságának meghatározása és az eredmények érzékenységének ellenőrzése fontos a felmérés megbízhatóságának szempontjából.
azok a kémiai elemek, melyek elengedhetetlenek az élethez, az ember, az állatok, a növények vagy a mikroorganizmusok anyagcseréjében alapvető szerepet játszanak. Az elsődleges biogén C, O, H, N, P elemeken kívül, melyek az élőlények fő építőkövei, egy sor mezoelem Na, Mg, S, K, Ca, Fe, Cl, Br, melyek kisebb mennyiségben létfontosságúak és a mikroelemek melyek a szervezetben igen kis mennyiségben vannak jelen - tartoznak ide. A mikroelemek között vannak olyan elemek, elsősorban fémek, melyek kis koncentrációban esszenciálisak, nagyobb koncentrációban viszont toxikusak.Ezt a népnyelv úgy fogalmazza meg, hogy jóból is megárt a sok. Ezek a Si, Mn, Cu, Co, Zn, Mo, I, F, Se, stb.
esszenciális általában azt jelenti, lényeges, létfontosságú. A biokémiában és a táplálkozástudományban (dietetika) esszenciálisnak azokat a biológiailag aktív anyagokat nevezzük, melyeket a szervezet nem tud maga előállítani, vagy nem tud megfelelő mennyiségben előállítani, így azokat a környezetből kell felvennie, természetes körülmények között táplálékként. Esszenciális tápanyagok a vitaminok, ásványi anyagok, az esszenciális zsírsavak és az esszenciális aminosavak. A cukrok között is vannak esszenciálisak, de ez kevésbé ismert tény, az ezzel kapcsolatos a kutatások most kezdődtek. Esszenciálisnak tekinthető az oxigén és a víz, hiszen ezeket sem tudja maga előállítani az állati és emberi szervezet.
Az, hogy melyik tápanyag esszenciális, az fajfüggő. Egyes fajoknak nem esszenciális, ami másiknak az, például a C vitamint a legtöbb emlős elő tudja állítani, de az ember nem, tehát az embernek a táplálékkal kell azt felvennie.
az Európai Élelmiszer Információs Bizottság (EUFIC) egy olyan non-profit szervezet, amely az élelmiszerbiztonság és -minőség, valamint az egészség és táplálkozás kapcsolatáról nyújt tudományon alapuló információkat a médiának, egészség- és táplálkozásügyi szakembereknek, oktatóknak, valamint a közvéleményt formáló személyeknek közérthető formában.
Ahogy az emberek egyre nagyobb igényt mutatnak a hiteles és tudományon alapuló információk iránt a táplálkozás minőségét, valamint az élelmiszerbiztonságot illetően, az EUFIC küldetése, hogy még inkább érthetővé tegye számukra e témákat, valamint tudatosítsa bennük, hogy aktív szerepet játszanak a biztonságos élelmiszer kezelésében és a kiegyensúlyozott, egészséges étrend megválasztásában.
Az EUFIC által közzétett információk mindegyike előzetes felülvizsgálaton megy keresztül, melyért a Tudományos Tanácsadó Testület (SAB) tagjai felelősek. A testület tagjai olyan ismert tudósokat jelentenek Európa minden tájáról, akik tanácsot adnak a EUFIC által kiadott információk és kommunikációs programokkal kapcsolatban, hogy minden információ tudományos bizonyítékon alapuló, releváns és ténylegesen korrekt legyen.
Brüsszeli székhelyével az EUFIC egy európai hálózatban gondolkodik, hogy erősítse kommunikációs eszközeinek és programjainak hatásosságát és eredményességét más országokban is.
Az EUFIC aktív résztvevője európai kezdeményezéseknek az Európa Bizottság Kutatási- valamint Egészség- és Fogyasztóvédelmi Főigazgatóságával, ezzel számos partnerhez jutva.
Az EUFIC az Európa Bizottság és az Európai élelmiszer- és italipar által finanszírozott. Kormányzását egy Igazgatói Testület végzi, melynek tagjai a csatlakozott vállalatokból kerülnek kiválasztásra. A jelenlegi EUFIC tagok a következők: Barilla, Cargill, Cereal Partners, Coca-Cola HBC, Coca-Cola, Danone, DSM Nutritional Products Europe Ltd., Ferrero, Kraft Foods, Louis Bonduelle Foundation, McCormick Foods, Mars, McDonald's, Nestlé, Novozymes, PepsiCo, Pfizer Animal Health, Südzucker, Unilever.
természetes vizek tápanyagokkal való szennyezettsége, főként a nitrogén- és foszfortartalmú vegyületek antropogén feldúsulása. Az eutrofizáció eredményeképpen a tápanyagokban abnormálisan gazdag felszíni vizek ökológiai egyensúlya felborul, feldúsulnak az algák és a cianobaktériumok. Pusztulásukat követő biológiai bontásuk nagy levegőigénye miatt a felszíni vízben anaerob viszonyok alakulnak ki, melyek a vízi ökoszisztéma károsodásához, pusztulásához vezetnek.
szennyezett környezeti elemek és/vagy fázisok remediációjának az a módja, amely a szennyezett talaj, felszín alatti víz, talajgáz, felszíni víz és üledék kezelését eredeti helyéről elmozdítva, kitermelése után oldja meg a halmazállapottól függően bioágyakban, prizmákban, tartályokban vagy reaktorokban. Az ex situ remediáció alkalmazhat fizikai, kémiai, biológiai vagy ökológiai technológiákat. A ex situ remediáció alapulhat a szennyezőanyag mobilizációján, vagy immobilizációján. on site remediációt, vagyis az eredeti helyszínhez közeli kezelést alkalmazunk, ha célunk a kezelt talaj, üledék, felszíni vagy felszín alatti víz eredeti helyére visszajuttatása. Off site remediáció szennyezőanyagokra szakosodott kezelőtelepeken lehet végezni, ilyenkor a kezelt talaj, üledék vagy víz újrahasznosításáról vagy végleges elhelyezéséről a kezelés utáni minőség függvényében, a kezelőtelep gondoskodik. Gyakori ex situ remediáció technológiák:
1. Szennyezett talajgáz/gőz kezelése a felszínre szivattyúzás után fázisszétválasztással, vízben elnyeletéssel, adszorpcióval pl. aktív szénen, égetéssel magas hőmérsékleten, vagy katalitikusan vagy bioszűrőkön folyó biodegradációval történhet.
2. felszín alatti víz kezelésére fázisszétválasztást, sztrippelést, kicsapást, adszorpciót, hőkezelést, UV kezelést, kémiai reakciókon alapuló kezelést, bidegradáción alapuló biotechnológiákat vagy ökotechnológiákat élőgép alkalmazhatunk.
3. talajt biológiai kezelése szilárd fázisban bioágyakban vagy prizmákban folyhat agrotechnikai eszközök vagy föld-munkagépek alkalmazásával.
4. talaj fizikai-kémiai kezelése szilárd fázisú reaktorokban történhet: töltött oszlopban és forgódobos vagy tárcsás reaktorokban.
5. Vizes kezelésen átesett vagy vízben szuszpendált talajt és vizes üledékeket iszapfázisban is kezelhetjük, ld. talajremediáció iszapfázisban. A szennyezőanyag összetételétől és a szennyezett fázisoktól függően több ex situ remediációs technológia vagy ex situ remediáció és in situ remediáció kombinációját és célszerűen megválasztott előkezelést is gyakran alkalmaznak szennyezett területek remediációja során. Az ex situ remediáció előnyei: a szennyezett környezeti elem azonnali eltávolításával pillanatszerűen csökkenthető a környezeti kockázat a szennyezés helyszínén. Hátrányai: a környezeti kockázat máshol jelenik meg on site, a kezelőtelepen vagy a lerakótelepen, a kitermelés és szállítás költsége gazdasági teher, a kezelt anyag végleges használata vagy elhelyezése többletmunkát és gyakran többletköltséget jelent. még remediáció, remediációs technológiák, talajkezelés, talaj remediáció, talajkezelés iszapfázisban.
káros hatású vegyi anyagoknak való kitettség belégzés és a tüdőszöveten keresztül történő felszívódás útján. A tüdőn keresztül felszívódó, így a szervezetbe jutó kockázatos anyagmennyiséget nem lehet a szájon át bejutó vagy a bőrrel érintkező anyagmennyiséghez hasonlóan dózisként kezelni, ezért a kockázat számszerű jellemzéséhez a tüdőbe jutó levegő szennyezőanyag-koncentrációját IC: Inhaled Concentration = belélegzett koncentráció vetjük össze a toxikológiai kísérletek alapján károsan még nem ható, levegőben tolerálható szennyezőanyag-koncentrációval RfC: referencia koncentráció. HQL = IC / RfC belégzésből adódó kockázati hányados = belégzett koncentráció / referencia koncentráció. IC = PEClev* BRL * EG * ED / TT, ahol PEClev: a levegőben előrejelezhető vagy mért szennyezőanyag-koncentráció, BR: belégzett levegő mennyisége EG: expozíció gyakorisága, ED: expozíciók hossza, TT: testtömeg.