Lexikon

ez a melléklet az Európai Unióhoz kapcsolódó vegyi anyagok vagy vegyi anyag cvsoportok harmonizált osztályozását és cimkézését tartalmazza. Ezt a listát rendszeresen frissítik a fejlődésnek, az újabb információknak megfelelően. Ezt az eljárást úgy nevezik, hogy "Alkalmazkodás a Technikai Előrehaladáshoz" (ATP: Adaptations to Technical Progress). A javaslatokat a DG ENV (EC Directorate General responsible for environment, vagyis az Európai Bizottság környezetért felelős főigazgatósága) terjeszti elő és a tagállamok hagyják jóvá.

Az Annex I. listát az európai jogszabályokat publikáló OJL adja közre. A legfrissebb listát a következő weboldalon találhatjuk: http://www.reach-compliance.eu/english/legislation/docs/launchers/launch-annex-1-67-548-EEC.html

a szennyezőanyag biológiailag hozzáférhető része egy környezeti elemben vagy fázisban, az a mennyiség, amit a környezeti elemet, fázist használó vagy fogyasztó ökoszisztéma-tag vagy ember fel tud venni belégzés, emésztés vagy bőrkontaktus által. Az ökoszisztémában, a felszíni vizekben, üledékekben és a talajban élő élőlények teljes testfelületükkel érintkeznek környezetükkel, így abból közvetlenül is felvehetik a szennyezőanyagokat. A talajlakó állatok a talajlevegőt lélegzik be, közülük sokan talajjal táplálkoznak, az állatok bőre és szőre, a növények savakat termelő gyökerei, a mikroorganizmusok nyálkás tokja, sejtfala vagy membránja közvetlenül érintkezik a talajjal és benne a szennyezőanyag mozgékony frakciójával, így az bekerülhet a szervezetébe. Tovább növeli a kockázatot az, hogy a talajjal közvetlenül érintkező mikoroorganizmusok és növények a talajból történő tápanyagfelvétel intenzifikálására kölcsönhatásba lépnek a talajjal és olyan anyagokat is kioldanak, mobilizálnak, komplexálnak, emulgeálnak, stb. a talajban, ami "magától", csupán a talajnedvesség hatására nem kerülnének át a talajoldatba. Ugyanakkor védekező és szelektáló mechanizmusok is kialakulnak, a talajlakó sejtek és szervezetek egy része fel sem veszi, vagy ha felvette, akkor "veszélyes hulladékként" "izolált lerakóba" helyezi a káros anyagokat, valahol, a szervezetén belül. Ez a táplálékláncra jelent megnövekedett kockázatot.

Meg kell különböztetnünk az anyagjellemzőt, melyet hozzáférhetőségnek, vagy felvehetőségnek neveznek és általában a K_ow oktanol—víz megoszlási hányados alapján becsülnek meg és a valódi felvételt, helyesebbn felvett hányadot, mely a helyi jellegezetességek, valamint a kitett organizmus és a vegyi anyag kölcsönhatásából adódó helyszín-specifikus folyamat, melynek eredménye a felvett, bioakkumulált vagy biomagnifikáción átesett szennyezőanyag koncentráció a szervezetben.

szilárd anyagok, élelmiszerek, hulladékok és a talaj szennyezőanyag-tartalma feltáródik, mobilizálódik, biológiailag hozzáférhetővé válik az emésztés során. Az emésztés által mobilizálódó szennyezőanyag-hányad válik aztán biológiailag elérhetővé, az tudja kifejteni hatását a szervezet/szövetek/sejtek receptorhelyein. Az emésztés során savas feltáródás, különféle emésztő-enzimek pepszin, tripszin, stb. általi feltáródás és az epe általi emulgeálódás a fő szennyezőanyag-mobilizáló folyamatok. Egyes, talajhoz kötött szennyezőanyagok, mint például a PAH-ok kimondottan az emésztés által veszik fel hatékony formájukat, ezért a toxicitási/mutagenitási/teratogenitási teszteknél, a szennyezett talajt az emésztést szimuláló feltárással előkezelik a teszteléshez. A többlépéses enzimes feltárás nagymértékben bonyolítja a tesztelést, ráadásul kb. 100-szoros hígulást eredményez, ezért a kutatás-fejlesztések egyik iránya az emésztéssel történő feltárás egyszerűsített modellezése.

vegyi anyagok környezetben való viselkedésével és hatásával kapcsolatban felmerülő, tápanyagoknál és hatóanyagoknál a hasznosulást, szennyezőanyagoknál a környezeti kockázat mértékét alapvetően meghatározó, kölcsönhatáson alapuló tulajdonság. Egy vegyi anyag hozzáférhetősége megnyilvánulhat a környezet abiotikus és biotikus elemeivel kölcsönhatásban, szennyezőanyagoknál legveszélyesebb módon a víz közvetítésével történő mozgékonyságban és az ökoszisztéma tagjai és az ember általi felvehetőségben. A vegyi anyagok a környezetben eltérő fizikai-kémiai formákban lehetnek jelen, pl. a vas, az alumínium vagy a kálium szilikátok rácsszerkezetébe beépülve hozzáférhetetlen, de ionosan kötve könnyen felvehető, vagy a legtöbb toxikus fém szulfidja hozzáférhetetlen, de szulfáttá oxidálódva vízben oldhatóvá és az élőlényEK számára felvehetővé válik, vagy a policiklikus szénhidrogének a talaj humuszanyagaiba beépülve hozzáférhetetlenek, így ártalmatlanok, de az állatok és az ember emésztőrendszerében hozzáférhetővé válnak, s így kifejthetik mutagén és teratogén hatásukat. Egy vegyi anyag a környezetben mindig csak részlegesen hozzáférhető, ennek okai: fizikai izoláltság, kis fajlagos felület, nagy molekulaméret, immobilis kémiai forma, oldhatatlanság, felületeken kötöttség és a kötés erőssége; másodlagos, ionos, kovalens kötések, élő anyagba beépült forma. Mindezeket befolyásolja a környezet fizikai-kémiai hőmérséklet, pH, redoxpotenciál, nedvességtartalom, szervesanyag-tartalom, stb. és a biológiai állapot bioakkumuláció, raktározás, anyagcsere-átalakulások, biotenzidek és komplexképző anyagok termelése, stb.. A biológiailag hozzáférhető koncentráció meghatározása a környezeti analitika egyik megoldandó feladata. A környezeti minták előkészítése és a kémiai analitikai módszerek egyáltalán nem modellezik a biológiai hozzáférhetőséget. Az aktuálisan ható, hozzáférhető anyagmennyiséggel arányos választ a toxikológiai és ökotoxikológiai vizsgálatok adnak. A vegyi anyag víz számára való hozzáférhetősége elsősorban a kémiai formától és az oxidációs foktól függ, melyeket a környezeti paraméterek módosíthatnak, befolyásolva ezzel az illékonyságot, az oldhatóságot, az szorbeálódó képességet és a megoszlást a környezeti fázisok között. A biológiai hozzáférhetőség meghatározó a tápanyagellátás, a biodegradáció, a bioakkumuláció és a vegyi anyag káros hatásainak szempontjából. biodegradáció során a hozzáférhetőség limitálhatja a bontási folyamat sebességét, ezért a biodegradáción alapuló remediációs technológia részeként a hozzáférhetőséget növelni kell; szerves szennyezőanyagok esetén alkalmazható: megnövelt víztartalom, tenzidek, felületaktív anyagok, ciklodextrin, biotenzideket termelő mikroorganizmusok, komplexképző szerek, komplexképző anyagokat termelő mikroorganizmusok vagy növényi gyökerek, szerves oldószerek, kovalens kötések bontására hidrolízis, a lítikus enzimek. A mozgékonyság növelhető hőmérsékletemeléssel, koncentrációgradiens alkalmazásával vagy kémiai átalakítással: oxidáció, redukció, dehalogénezés, termikus bontás, égetés, pirolízis, stb. szervetlen szennyezőanyagok esetén a hozzáférhetőség növelhető a víztartalom növelésével kioldás, mosás, a pH változtatásával savas mosás, szerves és szervetlen savakat termelő mikroorganizmusok gombák, kénsavbaktériumok és/vagy növény gyökérsavak hasznosításával, a redoxpotenciál változtatásával pl. higanyszulfid hozzáférhetetlen, higanyszulfát hozzáférhető komplexképző szerek pl. EDTA, oldószerkeverékek alkalmazásával, stb. A hozzáférhetőség csökkentésével csökkenthető a szennyezett területek vagy környezeti elemek/fázisok kockázata. Elsősorban az ivóvíz és a receptor szervezetek kockázatának csökkentésére alakultak ki hozzáférhetőséget csökkentő talajremediációs technológiák: a fizikai, a kémiai és a biológiai immobilizáció, stabilizáció.

lásd remediáció iszapfázisban.

lásd talajoltóanyag, starterkultúra.

ultraibolya fény elnyelésén alapuló detektálási technika, amit előszeretettel használnak folyadékkromatográfiához. Egyes vegyületeknek (pl. PAH vegyületek) jellemző UV elnyelési spektrumuk van, melyek ennek alapján azonosíthatók. Az elnyelés nagysága a mérendő komponens mennyiségével arányos.