Lexikon
reakcióképes gáz, ill. por egységnyi térfogatú és meghatározott állapotú levegőben mérhető legkisebb mennyisége, amelynél a keverék már felrobbanhat.
Forrás: MSZ 21460/3–78
CAS száma: 120-12-7, a PAH-vegyületek közé sorolt policiklikus aromás szénhidrogén. Három benzolgyűrű kondenzálódásával jön létre. Heteroatomot, szubsztituenseket nem tartalmaz. Legnagyobb mennyiségben a kőszén-kátrányban található meg. Faanyagok gombák és rovarok elleni védelmére használják fatelítés és a piros alizarin-festékek alapanyagául szolgál. Színtelen, de UV-fényben fluoreszkál. Háttérértéke Magyarországon talajban 0,04 mg/kg, felszín alatti vízben: 0,02 μg/liter. szennyezettségi határértéke felszín alatti vízben: 0,05 μg/liter, talajban csak össz-PAH értékként van megadva: 1 mg/kg.
egy vegyi anyag káros hatást nem mutató küszöbkoncentrációja.
1. vegyi anyagoknak az a koncentrációja, amely még nem mutat káros hatást egy krónikus hosszú idejű környezettoxikológiai vizsgálatban. A koncentráció-hatás görbe alapján, grafikusan, vagy statisztikai módszerekkel meghatározott küszöbkoncentráció értéket adunk meg. A küszöbérték lehet a legnagyobb, hatást még nem mutató, vagy a legkisebb, hatást már mutató koncentráció. A leggyakrabban használt küszöbértékek a következők: NOEC No Observed Effects Concentration, az a legnagyobb koncentráció, amelynek nincs megfigyelhető hatása. NOAEC No Observed Adverse Effects Concentration, az a legnagyobb koncentráció, amely még nem okoz megfigyelhető káros hatást. LOEC Lowest Observed Effects Concentration az a legkisebb koncentráció, amelynek hatása már megfigyelhető. MATC Maximum Allowable Toxicant Concentration, a szennyezőanyag maximális, még megengedhető koncentrációja. A NOEC és a LOEC egymásból számíthatóak: NOEC = LOEC/2, a MATC értéket a LOEC és NOEC érték átlaga adja.
2. egy vegyi anyagnak az a koncentrációja, amely még nem mutat káros hatást a környezetre, vagyis az emberre és az ökoszisztémára. Ez a vegyi anyag koncentráció csak extrapolációval határozható meg. Az emberre károsan még nem ható koncentrációt toxikológiai vizsgálatok, az ökoszisztémára károsan nem ható koncentrációt pedig ökotoxikológiai tesztek eredménye alapján határozzuk meg, extrapolációval. Az ökoszisztémára előrejelezhetően károsan nem ható koncentráció a PNEC Predicted No Effect Concentration, melyet leggyakrabban faktoriális módszerrel képeznek akut és/vagy krónikus ökotoxikológiai teszteredményekből. Az alkalmazott faktorok nagysága a tesztek információtartalmával és környezeti realizmusával arányos. A PNEC érték becsléséhez alkalmazott bizonytalansági faktorok 1-1000-ig változnak: minél jobban közelíti az eredmény a valóságot, annál kisebb bizonytalansági faktort kell alkalmazni. A PNEC érték a vegyi anyagok környezeti kockázatának mennyiségi jellemzéséhez használt küszöbérték: ennél nagyobb környezeti koncentráció elfogadhatatlan kockázatot jelent az ökoszisztéma szempontjából. A PNEC érték környezeti minőségi kritériumok, határértékek képzésére is alkalmas, értéke az un. hatáson alapuló környezeti minőségi kritériumokkal illetve határértékekkel arányos, vagy azonos. lásd még –>ártalmatlan dózis<–, LOEC, NOEC, PNEC, MATC.
Vízi ökoszisztéma tagjainak ökotoxikológiai teszteredményeiből kiinduló
PNEC extrapolációs meghatározáshoz alkalmazandó biztonsági faktorok
Ártalmatlan koncentrációk vízi ökoszisztéma tagjainak ökotoxikológiai tesztelésekor | Biztonsági faktor |
Három különböző trófikus szint élőlényeivel legalább 1-1 akut toxicitási teszt LC50: hal, alga, Daphnia | 1000 |
Legalább egy hosszú távú NOEC mérés akár hal, akár Daphnia | 100 |
Két NOEC, két különböző trófikus szint élőlényeivel hal és/vagy alga és/vagy Daphnia | 50 |
Három trófikus szint élőlényeivel meghatározott krónikus NOEC | 10 |
Szabadföldi adatok, mezokozmosz kísérletek, vagy egyedi felmérés | 1 |
idegen anyag beszívása a légutakba, a légycsőbe vagy a tüdőbe, levegőből, nyeléskor vagy hányáskor.
Lásd még: aspiráció, idegen anyag belégzése
váladéknak vagy idegen anyagnak a beszívott levegővel történő légcsőbe vagy tüdőbe kerülése. A beszívott vegyi anyag lehet gáznemű, folyadék, folyadékok gőze, vagy szilárd anyag apró szemcséje, pora. A veszélyes anyag a légcsőbe és onnan a tüdőbe kerülve tüdőgyulladáshoz hasonló tüneteket okozhat, de a tüdőn keresztül felszívódva más szerveket is károsíthat.
biokoncentrációs faktor, rövidítve BCF, mely megadja, hogy a bioakkumulációra képes élőlény a vele érintkező környezetben lévő elem vagy vegyület koncentrációját hányszorosára növeli meg saját szervezetében. Nagyságát az egyensúlyi állapotban mérhető: Célőlény / Ckörnyezet hányados adja meg.
Nem-egyensúlyi alapon, mint a felvételi és a tisztulási sebességi állandók hányadosát dinamikus BCF adhatjuk meg. A statikus és a dinamikus BCF egyaránt használható kockázatfelmérési és akár szabályozási célokra. Ez a paraméter utal egy anyag felhalmozódási képességének mértékére.
Eredetileg, és egyes szakmai szövegekben még ma is, a biokoncentráció és a biokoncentrációs faktor kifejezéseket kizárólag a vizi ökoszisztémával kapcsolatban használják, a vízből a vizi élőlényekben felhalmozódott káros anyag kockázatának jellemzésére.
A bioakkumuláló élőlény testtömegét is figyelembe lehet, egyes esetekben kell venni, ilyenkor egységnyi testtömegre vonatkozó felvett vegyi anyag mennyiséget adjuk meg. A valóságban bonyolultabb a helyzet, hiszen a vegyi anyagok szervspecifikusan akkumulálódnak, ilyenkor nem mérvadó a teljes testtömegre való megadás. Ha a vegyi anyag pl. a májban akkumulálódik a szervezet többi része lehet vegyi-anyag mentes, ami a táplálkozás és a másodlagos mérgezés szempontjából nem mindegy.
Ma a biokoncentrációt és a biokoncentrációs faktort általánosabban hasznájuk, szinte minden környezeti elemben élő élőlényben történő káros anyag felhalmozódásra, így a talajból a növénybe, a vizi üledékből a kagylóba vagy más üledéklakókba bekerült és akkumulált vegyi anyagra is.
meghatározott anyagnak, az anyagok egy csoportjának, illetve az indikátornak adott terület földtani közegére vagy felszín alatti vizére jellemző, vizsgálatokkal megállapított tényleges háttér-koncentrációja.
Az Európai Bizottság és at Európai Vegyianyag Ügynökség szakértői bizottsága, mely a REACH és a vegyi anyagok osztályozásával és címkézésével foglalkozó rendelet gyakorlati előkészítésével majd a bevezetését követő problémákkal foglalkozik. A rövidítés a Kompetens (nemzeti) Ügynökségek a REACH-törvény és a Vegyianyag Osztályozás és Címkézés érdekében, angolul: Competent Authorities for REACH and CLP (Calssification and Labelling)
Lásd még: http://ec.europa.eu/enterprise/sectors/chemicals/reach/caracal/index_en.htm
Concerted Action on Risk Assessment for Contaminated Land = szennyezett területek kockázatfelmérése: európai projekt 1996 és 1998 között. Az egyik első közös kutatás-fejlesztési projekt, melyben 16 EU ország tudósai és törvényhozói együttműködésben módszertani kutatásokat folytattak a vegyi anyagokkal szennyezett területek kockázatfelmérésének megalapozásához és lefektették a szennyezett területek kockázatfelmérésével kapcsolatos legfontosabb alapelveket, melyek a következők: 1. a jövőbeni szennyezés megelőzése; 2. a szennyező fizet; 3. elővigyázatosság; 4. kockázat alapú döntéshozás; 5. kockázat alapú prioritások; 6. kockázat alapú remediáció.
A CARACAS nemcsak alapelveket, de alkalmazandó metodikákat is meghatározott, ilyenek: 1. az integrált kvantitatív kockázatfelmérési metodika; 2. a talajok és felszíni vizek állapotfelmérése, mintavétel, analízis; 3. a kitettség modellezése PEC, a szennyezőanyag terjedési- és sorsmodellje; 4. a hatás mérése: ökotoxikológiai és toxikológiai módszerekkel; 5. költség-haszon felmérés. Két kiadványban összegezték az elveket és a hozzá tartozó gyakorlatot.
Az EU által támogatott projekt lezártával a CARACAS tovább működik, a jelenlegi európai kockázatfelméréssel kapcsolatos kutatási javaslatokon és terveken dolgoznak. http://www.umweltbundesamt.at/en/umweltschutz/altlasten/
projekte1/international1/CARACAS
más programokat, szervereket feltörni, más gépébe bejutni, jelszavakat ellopni képes, azokat saját hasznára fordítva, másokat megkárosító, számítógépes bűnöző. A magyar szóhasználatban: krekker.
a demonstrációs technológiák teljes méretben első ízben alkalmazott technológiák, melyek célja az alkalmazás körülményeinek kidolgozása, kipróbálása, bemutatása és részletes követése. Egy új technológia demonstrációs fázisa a fejlesztés-tervezés és a rutinszerű, piacon is értékesíthető alkalmazás közé esik. A demonstrációs alkalmazás során gyűjtött információ alapján verifikálható a technológia. Egy technológia demonstrációját általában kutatás-fejlesztési projektekből szokták finanszírozni és tudományos igényességgel követni, monitorozni és értékelni. A MOKKA szóhasználatában az innovatív remediációs technológiák adatbázisba kerülésének a feltétele egy jól dokumentált demonstráció. Vannak olyan adatbázisok, például az EURODEMO adatbázis és a US-EPA talajremediációs adatbázisai, melyek kimondottan a demonstráción átesett új technológiákat gyűjtik össze és teszik közzé.
a környzettoxikológiában vagy a toxikus anyag dózisának vagy koncentrációjának hatását vizsgáljuk.
Dózis az az aktuális anyagmennyiség, amely az organizmusba bekerül, melyet az organizmus különböző expozíciós útvonalakon felvesz. Ez történhet a környezetben vagy a toxikológiai tesztben, mindkét esetben a dózis-hatás görbe mnutataja az összefügést a dózis és hatása között.
A koncentráció a vegyi anyag aktuális koncentrációja abban a környezti elemben vagy fázisban, amit az ember belégzik, vagy amibe az élőlények, az ökoszisztémák tagjai élnek. A valós környezetben vagy a környezettoxikológiai tesztben lezajló hatást a koncentráció-hatás görbe írja le.
A dózis–válasz összefüggést vizsgálva azt tapasztalhatjuk, hogy a vegyi anyagok kis dózisa gyakran stimulál. Más esetekben küszöbérték jelentkezik, ami azt jelenti, hogy növekvő koncentráció alkalmazása ellenére egy küszöbértékig nem jelentkezik a hatás. Ez általában a káros hatást kompenzáló metabolikus aktivitás létezésével, illetve kapacitásának kimerülésével magyarázható. A dózis növekedtével a hatás egy darabig arányosan nő, majd csökkenő sebességgel tart egy felső maximális határig, pl. az összes tesztorganizmus elpusztulásáig.
Az ökotoxikológus dózis helyett környezeti koncentrációval dolgozik, koncentrációértékeket használ, hiszen az ökoszisztémában, az ökoszisztéma tagjai esetében nem tudjuk ellenőrizni, hogy a környezetben lévő anyagból mennyi jut be a szervezetbe. A humántoxikológusok által ismert dózisoknak kitett (beinjektált, megetetett) állatokkal szemben, a környezettel szoros kapcsolatban lévő organizmus a vegyi anyagnak több expozíciós útvonalon keresztül is kitett. Például egy talajlakó ugróvillás teljes testfelületével érintkezik a talajjal, belégzi a talajgőzöket, és ha éhezik, emésztés útján is juthat talaj a szervezetébe. A földigiliszta teljes külső és belső (bélrendszer) felületével érintkezik a talajjal. A növényi gyökerek és a mikroorganizmusok lokálisan kibocsátott anyagaikkal kölcsönhatásba lépnek a szennyezett talajjal, mobilizálják a környezetükben lévő anyagokat. A környezettoxikológiai tesztekben felvett koncentráció-hatás görbék tehát nem veszi figyelembe a környezetből a szervezet által valóban felvett anyagmennyiséget.
A környezeti koncentráció és a felvett dózis tehát nincs egymással szoros összefüggésben. Az organizmus fajlagos felülete, alakja, határolófelületének minősége, légzése, stb. nagyban befolyásolja a környezeti koncentráció – felvett dózis arányt. A környezetből felvett mennyiség fajfüggő.
az elektroporáció a transzformációt (vagyis a meztelen DNS-nek a közvetlen sejtbe juttatását) elektromos erőtér alkalmzásával segíti. A sejtfúzió hatékonyságának növelésére is alkalmazzák.
A körülményeket optimálni kell, nehogy a sejtek megsérüljenek, nehogy felrobbanjanak az elektromos erőtérbe kerülve. A transzformálandó sejteket a DNS-t tartalmazó oldatba teszik, majd az egészet elektromos erőtérbe helyezik, például váltóáramot adnak rá. Az elektromos erőtér módosítja a sejt lipidmembránjának állapotát, megnövelve sejthártya átjárhatóságát, részecskéknek, molekuláknak a külső térből való felvételét (pinocitózis).
Főleg növényi sejtekbe való DNS bejuttatásnál sikeres és elterjedt az elektroporáció, történelmileg is a növényi sejtfúziónál (szomatikus hibridek, poliploidok előállítása) történő alkalmazásából fejlődött tovább. Egyéb sejttípusoknál, például mikróba- és állati sejteknél más módszerek kapnak prioritást, mint a transzformáció vagy a transzfekció.
a REACH hatályba lépése után az anyagok legalább évi 1 tonna mennyiségben való gyártása vagy importálása regisztrációhoz kötött. Azokra az anyagokra, amelyek már kereskedelmi forgalomban vannak (bevezetett anyagok), átmeneti intézkedések vonatkoznak, feltéve, hogy a gyártó vagy importőrök előzetesen regisztrálják anyagaikat 2008. június 1. és 2008. december 1. között. Az előzetes regiszráció lehetővé teszi a cégEK számára, hogy folytassák a bevezetett anyagok gyártását, illetve importját a regisztrációs dokumentáció benyújtásának határidejéig. Az előzetesen regisztrálónak be kell nyújtania az Ügynökség részére egy előregisztrációs dokumentációt, amelynek tartalmaznia kell az anyag megnevezését, a regisztráló nevét és elérhetőségét, a tervezett regisztrációs határidőt, az anyag előállítására vagy behozatalára vonatkozó mennyiségi tartományt, valamint az anyag megnevezését a kereszthivatkozásos megközelítéshez, a csoportosításhoz vagy QSAR-hoz. (Forrás: REACH)
reakcióképes gáz, ill. por egységnyi térfogatú és meghatározott állapotú levegőben mérhető legnagyobb mennyisége, amelynél a keverék már nem tud felrobbanni. Mértékegység: porok esetén mg/m3, gázok esetén térfogat%.
Forrás: MSZ 21460/3–78
reprezentatív érték, ami az egyes anyagoknak, az anyagok egy csoportjának vagy indikátornak − a földtani közeg figyelembevételével − az adott felszín alatti víztestben vagy víztestcsoportban jellemző koncentrációja, illetve az indikátor értéke, mely az ember által nem, vagy csak csekély mértékben megváltoztatott, zavaró hatásoktól mentes körülmények fennállása esetén fordul elő.
1. elegyek, keverékek alkotóinak arányát kifejező mérőszám. Valamely komponens részaránya - gázban, folyadékban vagy szilárd anyagban - megadható százalékosan, vagy tömeg- ill. térfogati koncentrációban. Százalékosan azt adjuk meg, hogy az elegynek hány századrésze a kérdéses komponens; gázoknál általában térfogatszázalék tf%, folyadékoknál, szilárd anyagoknál tömegszázalék %, mólszázalék mól% vagy atomszázalék használatos. Térfogati koncentráció az oldott anyag tömegét adja meg az oldat térfogatában g/dm3, mg/dm3, μg/dm3 1 dm3=1 liter, de leggyakrabban a komponens tömegét adjuk meg az elegy vagy a keverék tömegében g/kg, mg/kg, μg/kg, ng/kg. Elterjedten alkalmazzák a ppm = part per million és a ppb = part per billion egységeket is, amelyek az adott komponens egymilliomod 10-6 g/g = mg/kg, vagy egymilliárdnyi 10-9 g/g = μg/kg részarányát jelentik az elegyben vagy a keverékben.
2. a környezeti koncentráció alapvetően meghatározza a vegyi anyagok környezeti kockázatát. vegyi anyagok koncentrációja a környezetben nem állandó. A környezetbe kikerülés idő és hely szerinti koordinátáiból kiindulva, a terjedés, a környezeti elemek fázisai közötti megoszlás és a bomlás fizikai, kémiai, biológiai hatásra nagymértékben befolyásolják a környezeti koncentrációt. A vegyi anyag tulajdonságainak, környezetben való viselkedésének, sorsának és a környezet jellegzetességeinek ismeretében a környezeti koncentráció térben és időben előrejelezhető:PEC előrejelzett környezeti koncentráció. Ugyanezen terjedési modell alapján előrejelezhető az elérési idő is. A környezeti koncentráció előrejelzése kiindulhat a vegyi anyag gyártott és/vagy felhasznált mennyiségéből, vagy a környezetben mért koncentrációból.
3. a környezetet szennyező vegyi anyagokra vonatkozó környezeti minőségi kritériumok háttérérték, szennyezettségi határértékek, beavatkozási érték, célértékek is koncentrációként kerülnek rögzítésre törvényekben, rendeletekben, irányelvekben, szabványokban.
a környezettoxikológiai szempontból tesztelendő veszélyes anyag növekvő koncentrációjának kitett tesztorganizmus válasza hatás a vegyi anyag koncentrációjának függvényében ábrázolva. A koncentráció-hatás összefüggés jellegzetes szigmoid alakú görbe, melynek a mérési pontokra történő illesztése, illetve statisztikai értékelése után nyerjük a káros hatás mértékét jellemző kitüntetett pontokhoz tartozó eredményt, vagyis a tesztmódszer végpontját, pl. EC50 vagy NOEC.
Risk Assessment Committee = kockázatfelmérési Bizottság, az ECHA egyik bizottsága, mely a REACH végrehajtásában közreműködik.
A kockázatértékelési Bizottság az Ügynökség bizottsága, amely az Ügynökség értékelésekre, engedélyezési kérelmekre, korlátozási javaslatokra, az osztályozási és címkézési jegyzék szerinti osztályba sorolásra és címkézésre vonatkozó javaslatokra, valamint egyéb olyan, az emberi egészséget és a környezetet érintő kockázatokkal kapcsolatos kérdésekre vonatkozó véleményének előkészítéséért felelős, amelyek e rendelet alkalmazásából adódnak. A bizottság tagjait hároméves időtartamra, mely meghosszabbítható, az igazgatóság nevezi ki, úgy, hogy minden jelöltet állító tagállam jelöltjei közül legalább egy, de legfeljebb két tagot nevez ki. A bizottságok tagjai tudományos, technikai vagy szabályozási kérdésekben tanácsadók segítségét vehetik igénybe. (Forrás: REACH)
Risk Abatement Center for Contaminated Soil in CEE Countries = Központ a szennyezett talaj kockázatcsökkentéséért a középkeleteurópai országokban
az a folyamat, illetve tevékenység - ideértve a természetes regenerálódást is -, amelynek eredményeképpen a károsodott állapot megszűnik, a károsodott felszíni víz, illetve az általa nyújtott, károsodott szolgáltatás visszaáll az eredeti állapotba.
a regisztráció, egy, az EU-ban (és ha bevezezik, az EGK országaiban) előállított, vagy importált anyag technikai dokumentációinak, és ha szükséges, a kémiai biztonsági jelentésének benyújtása az Ügynökség (ECHA) részére.
az anyagokat önmagukban vagy készítményekben gyártóknak vagy importálóknak vagy az árucikkek termelőinek vagy importálóinak bizonyos körülmények esetén regisztrációs dossziét kell készíteniük az Európai Vegyianyag Ügynökségnek a 10, 11, 12, 17 és 18-as cikk szerint. Ez tartalmaz egy műszaki dokumentációt, és ha szükséges, egy kémiai biztonsági jelentést.
szennyvíz- vagy talajvízkezelés a rizoszféra felhasználásával. Történhet 1. növényi gyökerek által benőtt talaj segítségével, amit gyökérzónás vízkezelésnek is neveznek, vagy 2. vízbe merített rizoszféra alkalmazásával, amit élőgépnek neveznek. Mindkettő passzív vízkezelési módszer, alkalmas talajvíz, szennyvíz, csurgalékvíz, bányavíz kezelésére.
A gyökérzónás kezelés céljára kialakított felszín alá süllyesztett reaktív zóna alulról izolált, ugyanakkor horizontálisan és vertikálisan átjárható. Az izoláló rétegen drénréteg helyezkedik el, azon pedig porózus termőtalaj, beleültetett növényekkel, általában nádfélékkel. A kezelendő víz, szennyezettségétől és kezelhetőségétől függő úthosszon áramlik a gyökérzónában, megtisztulva mire távozik a reaktív zónából. A gyökerekkel benőtt talaj kiszűri, a gyökérzóna mikroflórája mineralizálja a bontható szerves szennyezőanyagokat, a növények hasznosítják a mikróbák által mineralizált termékekeket, biztosítják az átjárhatóságot valamint a talaj levegőellátását, és a gyökér által kiválasztott anyagok plusz mikrobiális tápanyagul szolgálnak. A nem bontható szerves anyagokat a talaj a humuszképződés során humifikálja. A rizofiltráció a toxikus fémeket is kiszűri és immobilizálja. Toxikus fémszennyezettség esetén a passzív rendszer kimerülése vagy a vízkezelés befejezése után gondoskodni kell a fémtartalmú reaktív zóna izolálásáról, kapszulálásáról.
A gyökérzóna felszíni vízből, illetve üledékből is kiszűri és bontja, vagy stabilizálja a szennyezőanyagokat, ha megfelelő módon rögzített növényitenyészetet tudunk a vízbe meríteni. Ezt alul perforált tutajokra vagy hajókra applikált konténeres növénytenyészetekkel, un. élőgépekkel oldhatjuk meg.
olyan terület, amelyen belül a népesség és/vagy a gazdasági tevékenység elegendően koncentrált ahhoz, hogy a települési szennyvizet összegyűjtsék, szennyvíztisztító telepre és végső kibocsátási pontra vezessék.
szerves szennyezőanyagok természetes koncentrációcsökkenése a talajban fizikai, kémiai és biológiai folyamatok eredményeképpen jön létre.
1. koncentráció-csökkentő fizikai folyamatok a talajban: terjedés, hígulás;
2. koncentrációcsökkentő fizikai-kémiai folyamatok a talajban: párolgás-lecsapódás, oldódás-kicsapódás, szorpció-deszorpció, megoszlás, stb.;
3. koncentrációcsökkentő kémiai folyamatok a talajban: hidrolízis során a szerves anyag reakcióba lép a vízzel és alkohol képződik, szubsztitúció során nukleofil ágenssel (anionnal) lép reakcióba a szerves anyag, elimináció során a szerves vegyület funkciós csoportjai leszakadnak, majd kettős kötés alakul ki, oxidáció/redukció során elektron transzport valósul meg a reakcióban résztvevő komponensek között;
4. koncentrációcsökkentő biológiai folyamatok a talajban: bioszorpció, biotenzidek hatására történő emulgeálás, részleges vagy teljes oxidáció, redukció, mineralizáció, stb.