Lexikon
olyan helyreállítási intézkedés, amely a felszíni víz károsodásának enyhítésére, az eredeti állapot vagy ahhoz közeli állapot helyreállítására, valamint a felszíni víz által nyújtott szolgáltatás helyreállítására vagy azzal egyenértékű szolgáltatás biztosítására irányul, így különösen olyan műszaki, gazdasági és igazgatási tevékenység, amely a veszélyeztetett, szennyezett, károsodott felszíni víz megismerése, illetőleg a szennyezettség, károsodás és a kockázat mértékének csökkentése, megszüntetése, továbbá monitorozása érdekében szükséges.
hatósági határozatban előírt koncentráció, amit a kármentesítés eredményeként kell elérni az emberi egészség és az ökoszisztéma, illetve a környezeti elemek károsodásának megelőzése érdekében; meghatározása a kármentesítési eljárás keretében végzett komplex értékelésen, a szennyező anyagnak a környezeti elemek közötti megoszlására, viselkedésére, terjedésére vonatkozó méréseken, modellszámításokon, kármentesítési mennyiségi kockázatfelmérésen alapul a területhasználat figyelembevételével.
kár pénzben történő megtérítése.
tényleges kár
elmaradt haszon
kárpótlás (nem vagyoni kár)
vagy költség (indokolt)
egy összegben, járadékként (pl. baleseti járadék), kombináltan, vagy kivételesen természetben.
A levegőtisztaság-védelmi szempontból végrehajtott kéntelenítés célja, hogy a tüzelési technológia során minél kevesebb kéntartalmú vegyület (leginkább kéndioxid) távozzon a füstgázzal. A kéntelenítési módszereket két nagy csoportba lehet sorolni úgy, mint primer és szekunder eljárások. A primer eljárás itt a tüzelőanyagok égetés előtti kéntelenítését, a szekunder pedig a füstgáz kéntelenítését jelenti.
A tüzeléssel okozott légszennyezés aktív csökkentési módszerei közül környezetvédelmi szempontból a tüzelőanyagok elégetése előtti kéntelenítése az egyik legjelentősebb. A többi eljárással összehasonlítva a következő előnyökkel rendelkezik:
- A tüzelőanyagokban a kén kb. tízszer nagyobb koncentrációban van jelen, mint a füstgázokban. A gyakorlatban előforduló koncentrációk tartományában a töményebb tüzelőanyagból jobb hatásfokkal választható le a kén, mint a füstgázokból,
- Az elégetéskor keletkezett füstgázoknak az eredeti tüzelőanyaghoz viszonyított közel tízszeres mennyiségéből való kénleválasztás nagyobb méretű berendezéseket, a közegek mozgatása több energiát igényel,
- A nagy hőmérsékletű füstgázok kéntelenítése általában drága hő- és korrózióálló anyagokból készített berendezésekben történik,
- Az eltüzelés előtti kéneltávolítással lényegesen mérsékelhető a betétanyagok kén okozta minőségromlása, a tűztér, a hőcserélő berendezések felületének és a füstjáratok anyagának korróziója,
- A tüzelőanyag előkészítésével általában nagyobb fűtőértékű, jobb égési tulajdonságú anyagokat lehet nyerni.
A tüzelőanyagokból kinyert elemi kén a legtöbb esetben vegyipari alapanyagként tovább hasznosítható, míg a füstgázokból leválasztott kénvegyületek mint a környezetre káros anyagok további víz, levegő vagy talajszennyezést okoznak.
Mindezek, valamint az egyre szigorúbbá váló emissziós normák és szennyezési bírságok a tüzelőanyagok előkészítése felé irányította a figyelmet. Az intenzív fejlesztési tevékenység eredményeképpen a közelmúltban több olyan módszert dolgoztak ki, amely nemcsak környezetvédelmi, hanem műszaki és gazdasági vonatkozásban is versenyképessé vált a hagyományosnak tekinthető füstgáz kéntelenítéssel szemben.
Az égéstermékek tisztításának a nemzetközi gyakorlatban elterjedt technológiái igen sokrétűek és állandó kutatás-fejlesztés tárgyát képezik. Így - elsősorban terjedelmi okok miatt - itt csupán egy-egy gyakorlati példát tudunk bemutatni.
Az SO2 – abszorpciós eljárások során – történő eltávolításához számos eljárást dolgoztak ki. Ezek elsősorban az abszorbens anyag tekintetében térnek el egymástól.
A Degussa AG által kifejlesztett technológiánál abszorbens anyagként H2O2-ot használnak. Elterjedten alkalmazzák még abszorbensként a Ca(OH)2-ot és a dolomit izzítása során keletkező CaMg(CO3)2 CaO MgO 2CO2 kettős oxidot, ahol az abszorpciós folyamat végeredményeként döntő mértékben CaSO4 keletkezik. Ezt gipsz formájában hasznosítják vagy FeCl3 katalizátor jelenlétében részben H2SO4-vá alakítják. Abszorbensként használnak még nátriumsókat tartalmazó és kálium-permanganát ( KMnO4) oldatot is.
A füstgáz-kéntelenítő eljárások között meg kell említeni a katalitikus eljárásokat is, ahol lényegében a kontakt kénsavgyártás elvet használják fel, ezeket összefoglaló néven Kat-Ox eljárásoknak nevezik. Ezeknél a portalanított - 480 oC-os - füstgázt katalizátoron (platinacsoport fémei vagy V205) átvezetve SO3-á oxidálják, amit vízben elnyeletve kénsavként használnak.
Forrás: Dr. Nagy Géza - Dr. Papp Zoltán: Levegővédelem (Művelődési és Közoktatási Minisztérium Felsőoktatási Programfinanszírozási Pályázata által támogatott elektronikus jegyzet, 1997), http://eki.sze.hu/ejegyzet/ejegyzet/levved/levego/levego.htm
a tüzelőberendezésben vagy annak kiegészítő berendezésében (pl. füstgáz-kéntelenítőben) adott időtartam alatt leválasztott kén tömegének ugyanazon időtartam alatt a tüzelőberendezésbe bejuttatott és felhasznált tüzelőanyagban lévő összes kén tömegéhez viszonyított aránya, százalékban kifejezve.
Forrás: 10/2003. (VII. 11.) KvVM rendelet
kitettség, valamilyen fizikai, kémiai vagy egyéb hatásnak, például az éghajlat, a domborzat, a napsugárzás hatásának. A radiológiában a radioaktív izotópoktól származó sugárzás hatásának való kitettségről van szó.
A környezetvédelemben a szennyezőanyagoknak vagy ágenseknek való kitettséget kell meghatározni. A környezetet szennyező anyagok esetében a kitettséget a környezetbe kikerült vegyi anyag mennyisége, illetve koncentrációja jelenti. Az az élőlény, amelyik a vízben él, a vízben lévő szennyezőanyag koncentrációnak van kitéve. Hogy a kitettségből adódóan mekkora mennyiség jut a receptorszervezetbe, az az expozíciós útvonalaktól (belégzéssel, szájon át, bőrkontaktus útján) és az egyéni expozíciós paraméterektől (belélegzett levegő térfogata, elfogyasztott étel, ital mennyisége, bőrkontaktus módja, időtartama, stb.) függ. Az egyén vagy a populáció kockázatának meghatározásához a kitettségen kívül az ézékenységet is meg kell határozni.
A kitettséget a vegyi anyag vagy a környezetet szennyező anyag forrásból a receptorokig megtett útjával jellemezhetünk. terjedési modell segítségével a kibocsátás alapján megbecsülhetjük a vegyi anyag felhasználási módjától, illetve a szennyezett terület használatától függő receptorok kitettségét, vagyis a környezeti koncentrációt (PEC: előrejelezhető környezeti koncentráció) és az abból származtatott, a receptorszervezet által felvett, illetve a receptorszervezetbe bevitt napi mennyiségeket (ÁND: átlagos napi dózis).
Ahhoz, hogy az expozíciókat (kitettségeket) kiszámíthassuk, pontosan ismerni kell az összes használatot, a potenciális receptorokat. Ezt a kockázati modell, illetve az expozíciós forgatókönyv (expozíciós szcenárió) írja le. Lásd még expozíció.
víz kóliform baktériumkoncentrációjának mérőszáma: 1 db kólibaktérium kóliform, kólicsoportba tartozó baktérium hány ml vízben van, vagyis egy kóliform baktériumra hány ml víz jut. Más megfogalmazásban adja meg a bakteriális szennyezettséget a kóliszám: 100 ml vízben található kóli- illetve a kólicsoportba tartozó baktériumok száma db/100 ml. A kólicsoportba tartozó baktériumok a normál bélmikroflóra tagjai, jelzőmikroflóraként alkalmazzuk az ivóvíz, az élelmiszerek és a fürdővíz higiénés mikrobiológiai vizsgálatakor, olyan alapon, hogy ahol a kóli-titer bizonyos értéket meghalad, ott nagy a valószínűsége fekáliás eredetű, patogén mikroorganizmusok jelenlétének is. A víz és az élelmiszerek egészségi kritériumai is kóli-titer vagy kóliszám egységben jelennek meg, ivóvízre például a megengedhető kóliszám; klórozott vezetékes víz esetén: 0,4; nem klórozott vezetékes víz és ásványvíz esetében: 2; fúrt kútnál: 4 és ásott kútnál 20 db/100 ml víz érték.
a szennyezőanyagforrás és a receptorok (ember, ökoszisztéma) között a környezeti közeg közvetítő szerepet tölt be, melyen keresztül a vegyi anyag tulajdonságaitól is függő terjedési mechanizmusok révén jut el a szennyezőanyag a receptorokhoz, az emberhez és a környezeti elemeket használó ökoszisztéma-tagokhoz.
a környezet kívánatos állapotát jellemző ismérv, ill. előírás, melyet rendeletek vagy irányelvek rögzítenek határérték formájában. A környezeti minőségi kritérium egy absztrakt kifejezés, amely konkrét mutatókhoz kapcsolódhat, pl. halandóság, íz, szín, szag, toxikus hatás, rákot okozó hatás, eutrofizáció mértéke, stb. A legtöbb országban a környezeti minőségi kritérium környezeti tulajdonsághoz rendelt számszerű értéket, gyakran küszöbértéket jelent, amely biztosítja, hogy a környezet ne veszélyeztesse az ökoszisztéma és az embert egészségét elfogadható környezeti kockázat és eleget tegyen bizonyos esztétikai követelményeknek íz, szag, látvány. A környezeti minőségi kritérium-állítás a tudományos következtetések, a politikai megfontolások és a jogi végrehajtás teljes folyamatát jelenti. A környezeti minőségi kritérium teljesülése integrált környezeti monitoringgal ellenőrizhető. A környezeti minőségi kritérium teljesítésével biztosítható, hogy környezetünk helytelen használat vagy szennyezés miatt ne képviseljen elviselhetetlenül nagy ökológiai vagy humán egészségkockázatot, a környezeti minőségi kritériumnak tehát még elfogadható, kis környezeti kockázatot kell tükröznie.
Leggyakoribb környezeti minőségi kritérium a kockázatos vegyi anyagokra vonatkozik és azt a legnagyobb vegyi anyag koncentrá;ciót jelenti, amellyel még nem jár elfogadhatatlanul nagy környezeti, azaz ökológiai és/vagy emberi egészségkockázat. A környezeti minőségi kritérium környezeti elemenként és területenként specifikus érték, melynek nagyságát a területhasználat befolyásolja. Legszigorúbb környezeti minőségi kritériumot a természetvédelmi területek szárazföldi és felszíni vízi ökoszisztémája esetében, emberi területhasználatoknál pedig az ivóvízbázisként való és a gyermekek általi használat pl. óvoda esetében állítanak. A környezeti minőségi kritérium szorosan összefügg a kockázati tényező nagyságára vonatkozó RQ = PEC/PNEC ≤ 1 kritériummal, amely alapján a megengedhető maximális PEC határesetben azonos a PNEC értékkel, azaz az előrejelezhetően károsan még nem ható koncentrációval, ami az ökoszisztémánál az ökotoxikológiai eredményekből közvetlenül, embernél az átlagos fogyasztás, belégzés, vagy más kitettség és annak gyakorisága figyelembevételével határozható meg TDI, RfC.
A különféle jogi formulák határértékeinek a leegyszerűsítés és általánosítás ellenére is tudományos alapokon kell nyugodniuk. A tudományos alapon képzett határértékek az ún. hatáson, vagy kockázaton alapuló határértékek a lokálisan jellemző, károsan még nem ható küszöbértékeket veszik figyelembe.
Magyarországon kormányrendelet tartalmazza 13 vegyületcsoportra a talaj és a felszín alatti víz háttérértékét A és szennyezettségi határértékét B. A szennyezett talaj remediálásának célértékét a területhasználattól függő –>D-érték–< adja meg. A D-érték kiszámításakor a kritikus kockázati értékből RQ = 1 kiindulva, a területhasználatból adódó expozíciós paraméterek figyelembevételével számítjuk ki a maximálisan megengedhető koncentrációt, vagyis a D-értéket.
Hollandiában két kockázati szintet határoztak meg: a maximálisan megengedett koncentrációt MPC: Maximum Permissible Concentration és az elhanyagolható koncentrációt NC: Negligible Concentration. Az ember esetében két további MPC létezik: az egyik a nem rákkeltő toxikus hatású anyagok tolerálható napi felvételéből TDI, vagyis abból a dózisból számítható ki, amely a toxikológiai adatok alapján előrejelezhetően nem eredményez semmiféle káros hatást, a másik a rákkeltő anyagok MPC értéke, amely abból a dózisból számítható, amelyik eggyel több halállal végződő rákos megbetegedést okoz, egymillió fős népességben, egy év alatt, azaz 10-6 esetet évente. Az NC karcinogén hatású anyagok esetében, definíció szerint, az MPC 1/100-ad része, azaz 10-8 eset/év. Az ökoszisztémák MPC értéke azt a koncentrációt jelenti, amiről feltételezik hogy védelmet nyújt az illető ökoszisztéma legtöbb fajának, legalább 95 %-uknak. A végső minőségi célértékeket természetvédelmi területek és vízi ökoszisztémák esetében vagy az NC vagy a háttérérték képviseli, a szennyezettségi határértékeket az MPC és az NC között állapítják meg, míg a beavatkozási értékek általában az MPC fölött vannak.
A környezeti minőségi kritérium átlépése minden országban következményekkel ill. kötelezettségekkel jár: 1. további vizsgálatok elindítása; 2. beavatkozás, intézkedés elindítása izoláció, remediáció, területhasználat megváltoztatása; 3. a végső minőségi cél elérése a legmagasabb védelmi szint, melynek célja lehet az összes környezeti elem/fázis funkciójának általános védelme vagy korlátozódhat egyetlen funkció védelmére, a területhasználat függvényében.
a környezet állapotának rendszeres rögzítése, minősítése és az időbeli változások értékelése. Történhet megfigyelés vagy mérés alapján. A mérések lehetnek in situ, vagy laboratóriumi mérések. A vizsgálati módszerek széles skálán mozognak, alapulhatnak fizikai-kémiai, biológiai és ökotoxikológiai jellemzők analízisén. A modern környezetmonitoring integrált metodikát alkalmaz. Az integrált monitoring a fizikai-kémiai analitikai valamint biológiai és környezettoxikológiai módszerek együttes alkalmazásán alapul. A monitoring hatékonysága többféleképpen növelhető, pl. in situ mérésekkel, folyamatos mérőrendszerekkel, távérzékeléssel, fizikai, kémiai és biológiai korai figyelmeztető rendszerek, érzékeny biomarkerek alkalmazásával.
Az akkreditációs rendszert környezetvédelmi technológiák verifikációjához használja egy erre a célra létrehozott testület. Az akkreditáció a 761/2011 rendeletben foglaltak szerint történik.
A Bizottság megad néhány, a 761/2001/EK rendelet 9. cikkében foglalt követelményeknek megfelelő, ezért általa elismerendő felülvizsgált nemzetközi szabványt és tanúsító testületekre vonatkozó európai akkreditálási követelményt.
1. az osztrák jogi szabályozásban: a környezetgazdálkodási törvénynek (UMG BGBl.I Nr. 96/2001) a környezetvédelmi hitelesítő szervezetekre és a környezetvédelmi hitelesítő magánszemélyekre alkalmazandó releváns változata;
2. a német jogi szabályozásban: a környezetirányítási rendszerekkel kapcsolatos tanúsító testületek és tanúsítási eljárások akkreditálására vonatkozó iránymutatások; ezen iránymutatásokat a környezet- és természetvédelemért, valamint a nukleáris biztonságért felelős német szövetségi minisztérium, illetve a szövetségi gazdasági minisztérium bocsátotta ki 1996 szeptemberében, és a környezetirányítási és auditálási rendszerről szóló német törvény (Umweltauditgesetz) 21. cikkének megfelelően jóváhagyta őket a Környezetvédelmi Hitelesítő Bizottság;
3. az Európai Akkreditációs Együttműködés (EA) által jóváhagyott és nyilvánosan hozzáférhetővé tett megfelelő iránymutatásokon alapuló azon akkreditálási követelmények, amelyek az alábbi szabványok valamelyikével összhangban akkreditált ISO 14001:2004 tanúsító testületekre vonatkoznak:
a) ISO/IEC 17021:2006 (Megfelelőségértékelés – Követelmények irányítási rendszereket auditáló és tanúsító testületek részére);
b) ISO/IEC 66:1999 Útmutatás (A környezetirányítási rendszerek (EMS) értékelését és tanúsítását/bejegyzését végző testületekre vonatkozó általános követelmények) 2008. szeptember 15-ig.
a környezettoxikológiai tesztek eredménye - hasonlóan a kémiai analitikai módszerekéhez - csak akkor hasonlíthatóak össze egymással és csak akkor érdemes adatbázisokba tenni és onnan használni, ha standardizált módszerekkel kapott ökotoxikológiai eredményekről van szó. A standardizálás hasznosságát, előnyeit foglaljuk össze a következőkben.
- Egységes és összehasonlítható módszerek jönnek létre a szabványosítással.
- Standard, törzsgyűjteményben, kereskedelmi forgalomban kapható teszt-organizmusok, tesztrendszerek, előregyártott készletek beszerezhetőek.
- A mérés és az eredmény megismételhető bármelyik laboratóriumban.
- Kockázatfelmérésre és döntési folyamatok támogatására alkalmas eredményeket ad.
- Egyszerűsített eljárások, különösebb fejlesztés nélkül alkalmazhatóak.
- Ha nagyszámú eredményre van szükség statisztikai értékeléshez, pl. határértékképzéshez, QSAR-hoz vagy kockázatfelméréshez, akkor különböző laboratóriumok eredményei együttesen is felhasználhatóak.
- Célszerű módosításokkal tudományos kutatási célokra is megfelelnek.
- Az elmúlt években egy sor standard módszer született az USA-ban és az európai államokban. Egységes európai szabványok is léteznek, különböző országok ökotoxikológiai laboratóriumaiban végzett ellenőrző körmérésekkel alátámasztva. Lásd még: OECD standardok.
A standard módszerek alkalmazásának hátrányai is vannak. Általában konkrét környezetvédelmi vagy egészségvédelmi céllal fejlesztették ki őket, ezért sosem szabad egy módszert sem vakon alkalmaznunk. Először meg kell ismernünk a konkrét környezeti problémát, az ökotoxikológiai vizsgálat célját, és azután ahhoz megtalálni a megfelelően megismert és elemzett standard ökotoxikológiai módszert, vagy annak módosított változatát.
amely az államnak, illetve a helyi önkormányzatnak törvényben meghatározott vízgazdálkodási feladatait, különösen a víziközművekkel nyújtott szolgáltatást, a vizek kártételei elleni védelmet, a vízkészletek feltárását, megóvását, hasznosítását, pótlását és állapotának figyelemmel kísérését, a vízkészlettel való gazdálkodását szolgálja.
közút, közforgalom elől el nem zárt magánút és vasúti pálya,
Forrás: 284/2007. (X. 29.) Korm. rendelet a környezeti zaj és rezgés elleni védelem egyes szabályairól
az a nem közüzemű létesítmény, amelyet több kibocsátó közösen használ a különböző eredetű, döntően technológiai szennyvizek tisztítására.
&search
a kémiai feldolgozás céljából gyártott és annak során felhasznált vagy másik anyaggá való átalakítás céljából kémiai feldolgozás (a továbbiakban: a szintézis) során felhasznált anyag.
1. nem elkülönített intermedier: olyan intermedier, amelyet a szintézis során nem távolítanak el szándékosan (kivéve mintavétel céljából) abból a berendezésből, amelyben a szintézis végbemegy. Az ilyen berendezés a reaktort, kiegészítő berendezéseit és azokat a berendezéseket foglalja magában, amelyeken az anyag(ok) a folytonos vagy szakaszos folyamat során áthalad(nak), valamint a reakció következő lépése érdekében az egyik tartóedényből a másikba való átjuttatáshoz használt csőrendszert, de nem foglalja magában azokat a tartályokat és más tartóedényeket, amelyekben az anyago(ka)t a gyártás után tárolják;
2. telephelyen elkülönített intermedier: olyan intermedier, amely nem felel meg a nem elkülönített intermedier kritériumainak, és amelynek esetében a intermedier gyártására és az adott intermedierből az egyéb anyag(ok) szintézisére egyazon - egy vagy több jogi személy által üzemeltetett - telephelyen kerül sor.
3. szállított elkülönített intermedier: olyan intermedier, amely nem felel meg a nem elkülönített intermedier kritériumainak, és amelyet más telephelyek között szállítmányoznak vagy beszállítanak. (Forrás: REACH 3. cikk (15))
víztermelést, -kezelést, -ellátást, szennyvízgyűjtést, -kezelést, hulladékgyűjtést, -kezelést, -ártalmatlanítást, villamosenergia- és gázellátást, távhőszolgáltatást végző létesítmény;
Forrás: 284/2007. (X. 29.) Korm. rendelet a környezeti zaj és rezgés elleni védelem egyes szabályairól
bármely tudományos tevékenység és publikáció felülvizsgálata az elvégzett munka és az eredmények ellenőrzését és bírálatát foglalja magában, amit általában független szakértők végeznek el.
Az életciklus felmérésnél alkalmazott kritikai felülvizsgálat (angolul „critical review”) a nemzetközi szabványok (ISO 14040 és ISO 14044) előírásainak való megfelelést ellenőrzi. Ez kiterjed az alkalmazott módszertani megoldásokra, a felhasznált adatokra, az eredmények értelmezésére és az LCA jelentésre is. A kritikai felülvizsgálat növeli az életciklus felmérés megbízhatóságát és átláthatóságát.
Az életciklus felmérések célja lehet konkurens termékek (áruk, szolgáltatások, technológiák) környezeti szempontú összehasonlító vizsgálata. Ebben az esetben a felmérés eredményei sérhetik egyes iparágak, vagy egyéb piaci szereplők érdekeit. Ilyen esetben különösen fontos az érintett piaci szereplők bevonásával végzett kritikai felülvizsgálat, főként abban az esetben, ha cél az eredmények külső kommunikációja.
kvantitatív kockázat
a talajremediáció reaktorszemléletű megközelítésében az in situ talakzelési technológiákat a reaktoros technológiákhoz hasonlóan tárgyaljuk, azzal a különbséggel, hogy a kvázi-reaktor határai nem falak, hanem a talajba helyezett műveletek hatóköre által megszabottak. Kevés kivétellel a legtöbb talajremediációs technológia alternatívaként megoldható minde ex situ, mind in situ módon, és a műveletek nagy része is azonos módon oldható meg
1. talajgázzal in situ és ex situ végezhető műveletek: levegőbevezetés, levegőinjektálás, levegőelszívás, talajszellőztetés ventilláció;
2. Vizes fázissal mind in situ, mind ex situ végezhető műveletek: víz felszínre szivattyúzása, folyadékinjektálás, elszivárogtatás, recirkuláltatás, telítetlen talaj elárasztása. talajvízzel csak in situ végezhető műveletek: talajvízszint-csökkentés depresszió biztosítása, talajvízszint-növelés, talajvízbe levegő bevezetés és szétoszlatás, talajvíz in situ kezelése kútban vagy aktív fallal, víz felszíni kezelése levegőztetés, porlasztás, melegítés, ioncsere, stb. az in situ technológiáknál jellemző.
talaj szilárd fázisával in situ és ex situ is végezhető műveletek: talaj fellazítása, szilárd talajból zagykészítés, talajhomogenizálás, talajmosás, hőkezelés, hőátadási műveletek, elektrokinetikus kezelés, deszorpció, szilárdítás. talaj és üledékek kitermelése után alkalmazható műveletek: szilárd talajok és zagyok szállítása, szilárd fázis szemcseméret szerinti frakcionálása,, szilárd fázis mosása, extrakciója, ioncsere, szorpció-deszorpció, centifugálás, víztelenítés, stb.
Egyéb műveletek mind ex situ, mind in situ kivitelben: tápanyagadagolás, vízoldható adalékanyagok talajba juttatása vízben oldás, adszorpció, vízben szuszpendált anyagok talajba juttatása szuszpendálás, talaj szűrő hatása, hőmérséklet beállítása, hőmérséklet tervezett növelése a talaj belsejében meleg levegővel, gőzzel, rádiófrekvenciával, pH beállítás, izolálás, lehatárolás, aktív és passzív résfalak beépítése.
lakkbenzin vagy hígitó néven forgalmazott oldószert leggyakrabban festéshez, festékek oldására, hígitására, és az ecset tisztításához használják.
A természetes petróleum helyettesítésére kőolajból állítják elő.
A kőolajból közvetlenül desztillációval nyert termék a "0" jelölést viseli. A finomítás céljából kéntelenített vagy oldószerrel extrahált valamint a hidrogénezett változatokat további számokkal különböztetik meg: kéntelenített = 1, oldószerrel extrahált = 2 és hidrogénezett = 3 jelöléssel.
A lakkbenzint vagy hígitót (idegen nyelveken: benzene, Petroleumbenzin, petrol, white spirit, solvent-naphta,stb.) elsősorban ipari célokra használják.Mindhárom kategórián belül megkülömböztetünk alacsony, közepes és magas lobbánáspontú termékeket, melyek eltérő fizikai-kémiai jellemzőit mutatja a táblázat.
| Forráspont (°C) | 130-144 | 145-174 | 175-200 |
| Végső forráspont (°C) | forráspont + 21, max. 220 | ||
| Átlagos molekulatömeg | 140 | 150 | 160 |
| Relative density (15 °C) | 0,765 | 0,780 | 0,795 |
| Gyulladáspont (°C) | 21-30 | 31-54 | > 55 |
| Gőznyomás (kPa, 20 °C) | 1,4 | 0,6 | 0,1 |
| Illékonyság (n-butyl acetate=1) | 0,47 | 0,15 | 0,04 |
| Öngyulladási hőfok (°C) | 240 | 240 | 230 |
| Robbanási határ (% by volume in air) | 0,6-6,5 | 0,6-6,5 | 0,6-8,0 |
| Gőzsűrűség (air=1) | 4,5-5,0 | 4,5-5,0 | 4,5-5,0 |
| Refrakció (20 °C) | 1,41-1,44 | 1,41-1,44 | 1,41-1,44 |
| Viszkozitás (cps, 25 °C) | 0.74-1.65 | 0.74-1.65 | 0.74-1.65 |
| Oldhatóság (% vízben) | <0,1 | <0,1 | <0,1 |
| Kauri-butanol érték | 29-33 | 29-33 | 29-33 |
| Anilin-pont (°C) | 60-75 | 60-75 | 60-75 |
| Reakcióképesség | erős oxidálószerekkel reagál | ||
| Szagküszöb (mg/m3) | - | 0,5-5,0 | 4,0 |
A vegyületcsoport veszélyessége az aromás vegyület-tartalomtól függ. Az aromás-tartalom az eredeti lepárlással kapott termélben 20% volt. Ma már csökkentett aromástartalmú hígitószereket gyártanak és használnak, legnagyobb mennyiségben az 1% alatti aromástartalmút.
Eredetileg textília száraztisztítására fejlesztették ki. Elterjedten használják ipari célokra (festékek és ragasztók oldószereként).
A gyógyászatban a finomított frakció sebbenzin néven terjedt el. A gyógyszerkönyvnek megfelelő tiszta benzin színtelen, nem fluoreszkáló, sajátságos, de nem kellemetlen szagú folyadék. Sűrűsége 0,710-0,720; forráspontja 65−75 oC. A könnyű frakció elpárolgása után a forráspont megemelkedik akár 85−90 oC-ra. Vízben oldhatatlan, alkoholban mérsékelten oldódik. Főleg hexánból és heptánból áll.
A táblázat forrása: Wikipédia, http://en.wikipedia.org/wiki/White_spirit
emberi egészségi határérték: a légszennyezettségnek a tudomány mindenkori szintje alapján megállapított azon legnagyobb mértéke, vagyis az a legnagyobb szennyezőanyag koncentráció a levegőben, amely tartós egészségkárosodást nem okoz, és amelyet az emberi egészség védelme érdekében e jogszabályban meghatározott módon és időn belül be kell tartani.
ökológiai határértéke: a légszennyezettség azon szintje, amely túllépése esetén az ökológiai rendszer károsodhat.
légszennyezettségi tűréshatár: a légszennyezettség emberre vonatkozó határértékének bizonyos százaléka, amellyel a határérték a jogszabályban meghatározott feltételek mellett túlléphető.
tájékoztatási küszöbérték: a légszennyezettségnek egyes légszennyező anyagok tekintetében a lakosság egyes érzékeny (gyermek, időskorú, beteg) csoportjaira megállapított szintje, amelynek túllépése esetén a lakosságot tájékoztatni kell.
riasztási küszöbérték: a légszennyezettség azon szintje, amelynek rövid idejű túllépése is veszélyeztetheti az emberi egészséget, és amelynél azonnali beavatkozásra van szükség.
Forrás: 14/2001. (V. 9.) KÖM-EÜM-FVM együttes rendelet
a légköri levegő szennyezettségére vonatkozó határértékek, konkrét szennyezőanyagok maximálisan megengedett koncentrációja egy bizonyos területen, egy bizonyos időn keresztül.
térfogategység. Átváltásához szüksgées váltószámokat a táblázat tartalmazza:
| liter | bushel | 0.028 377 59 |
| liter | köbláb | 0.035 314 67 |
| liter | köbhüvelyk | 61.023 74 |
| liter | köbméter | 0.001 |
| liter | köbyard | 0.001 307 95 |
| liter | deciliter | 0.1 |
| liter | száraz pint | 1.816 166 |
| liter | száraz quart | 0.908 082 98 |
| liter | gallon | 0.264 172 052 |
| liter | gill (USA) | 8.453 506 |
| liter | folyadék uncia | 33.814 02 |
| liter | folyadék pint | 2.113 376 |
| liter | folyadék quart | 1.056 688 2 |
| liter | milliliter | 1,000 |
| liter | peck | 0.113 510 4 |
a litoszféra a Föld külső, a kéregből és a legfelső köpenyből álló, szilárd, merev kőzetburka, amely a köpeny asztenoszféra nevű, képlékeny részén úszik. A litoszféra szokásos vastagsága 70–150 km: az óceánok alatt vékonyabb, a kontinensek alatt vastagabb. A litoszféra nem egységes héj, hanem több, különböző méretű kőzetlemezekből, litoszféralemezből áll. Ezek mozgásának természetével és okaival foglalkozik a lemeztektonika. Hét nagy kőzetlemez különböztethető meg a Föld felszínén, melyek egymáshoz és a Föld forgástengelyéhez képest is állandó mozgásban vannak: Észak-amerikai-, Dél-amerikai-, Eurázsiai-, Afrikai-, Indiai-Ausztráliai-, Pacifikus- és Antarktiszi-lemez és több kisebb (Karibi-, Cocos-, Scotia-, Adriai-, Égei-, Arab-, Iráni-, Nazca-, Fülöp-lemez). Két típusú litoszféra létezik: 1) óceáni litoszféralemez, mely az óceáni kőzetlemezekkel kapcsolatos, 2) kontinentális litoszféralemez, mely a kontinentális kőzetlemezekkel kapcsolatos. A litoszféralemezek nagyobb része tartalmaz óceáni és szárazföldi kéregrészt is (pl. Eurázsiai-, Afrikai-, Amerikai-lemezek stb.), a Pacifikus-, a Fülöp-, a Cocos- és a Nazca-lemezek csak óceáni kéregből állnak. A litoszféralemezek a lemeztektonikát mozgásban tartó erők hatására felmorzsolódnak, szemben az asztenoszférával, mely jóval képlékenyebb és plasztikusan deformálódik. A lemezek a lemezszegélyek mentén érintkeznek egymással és ezeken a vonalakon olyan geológiai jelenségek tapasztalhatóak, mint a földrengések, a hegységképződés, a vulkáni tevékenység, illetve az óceáni árkok kialakulása. A világ aktív vulkánjainak többsége lemezszegélyeknél helyezkedik el, leghíresebb csoportjuk a csendes-óceáni lemez Tűzgyűrűje. A lemezszegélyeknek háromféle fő típusa létezik, aszerint, hogy a két találkozó lemez mozgása egymáshoz képest milyen: 1) Súrlódó vagy konzervatív szegély, amikor a lemezszegélyek egymással párhuzamosan mozognak, gyakran összesúrlódva. Példa erre a kaliforniai Szent András törésvonal; 2) Divergens vagy konstruktív szegély, amikor a két lemez egymástól távolodva sodródik. Köztük magma tör föl, hegységeket létrehozva. Ilyen például a Közép-atlanti törés; 3) Konvergens vagy destruktív szegély (vagy aktív szegély), amikor a két lemez egymás felé sodródik, szubdukciós zónát létrehozva (amikor az egyik lemez a másik alá bukik), vagy kontinensütközést (ha két kontinentális kéreglemez találkozik). A súrlódás és az alábukó kőzettömeg felmelegedése következtében a vulkáni tevékenység ilyen szegélyek esetében szinte kivétel nélkül jelen van. Ilyen szegélyen alakult ki a dél-amerikai Andok hegység. Kontinentális lemezütközésre példa Eurázsia és a Dekkán-pajzs ütközése, aminek hatására a Himalája felgyűrődése folyik.
minden olyan költség, amely a környezetkárosodás megelőzéséhez, illetve az eredeti állapot helyreállításához szükséges, ideértve különösen a környezetkárosodás, valamint annak közvetlen veszélyének felmérésével kapcsolatos költségeket, a lehetséges intézkedések felmérésének költségeit, az adatgyűjtés költségeit, a jogi költségeket (így például ügyvédi, illetve közjegyzői költség), valamint a monitoring és az ellenőrzés költségeit, továbbá a kártalanítás összegét.
időtartam, amelyre a mért zajt vonatkoztatjuk.
Forrás: MSZ 18150
olyan zaj, mely szabályos vagy szabálytalan időközönként fordul elő.
a kémiai kivonásnak az a változata, amikor szerves fázissal töltött polipropilén membrán-csomagot (egy membránnal határolt zacskó vagy tartály) helyeznek a vizes minta oldatába A vízben lévő szerves komponensek átjutnak a membránon és beoldódnak a szerves oldószerfázisba. Automata mintaadagoló segítségével a membrán belsejéből történik a mintavétel. Kromatográfiás meghatározási módszerek mintaelőkészítési módszere. Tipikus alkalmazásai: extrahálható szénhidrogének (EPH), policiklikus aromás szénhidrogének (PAH), fenolok, peszticidek, PCB-k extrakciója vízből vagy vizes szuszpenzióból. Különösen szennyezett vizes minták mérésére alkalmas. (Forrás: B. Hauser, M. Schellin, and P. Popp: Membrane-Assisted Solvent Extraction of Triazines, Organochlorine, and Organophosphorus Compounds in Complex Samples Combined with Large-Volume Injection-Gas Chromatography/Mass Spectrometric Detection. Anal. Chem. 76, 6029-6038, 2004)
az interneten számos eszközt találhatunk a metrikus és nem metrikus mértékegységek átszámítására.
A http://www.digitaldutch.com/unitconverter/density.htm segítségével például a legtöbb fizikai mennyiség átváltható a különféle rendszerek között.
a több fajt alkalmazó ökotoxikológiai tesztek mesterségesen összeállított közösségeket vagy a természetből származó környezeti elemekben található közösségeket alkalmaznak. Arra mindig számítani kell, hogy mindkét esetben (akár mesterséges, akár a természetből származó) további változások következnek be az összeállított mikrokozmoszban, mindaddig, amíg a mikrokozmoszra jellemző egyensúlyok illetve állandósult állapot be nem áll.
Az ökoszisztéma teljesen hű utánzása általában nem teljesül a mikrokozmoszokban, de két vagy több egymással kapcsolatban lévő tesztorganizmus komplexebb választ ad, mint az egyfajú tesztek egyetlen tesztorganizmusa. A szubsztrátok heterogenitása és a környezet heterogenitása megközelítheti a természeteset. Egy mikrokozmosz összeállítás tulajdonképpen nem attól jó, hogy jól utánozza a valóságos környezetet, hanem attól, hogy képes megválaszolni a feltett kérdést.
A több fajt alkalmazó tesztek nagy változatosságot mutatnak méretben és komplexitásban. Néhány vízi mikrokozmosz, vagy biodegradációs teszt kisebb, mint egy liter térfogatban folyik, de hatalmas akváriumokat is alkalmaznak akár laboratóriumban, akár külső térben. Még nagyobbak a mesterséges tavak, melyek akár nagyobb, akár kisebb tározókat, szennyvíztisztító tavakat is modellezhetnek.
A szárazföldi ökoszisztémát modellező mikrokozmoszok egészen kis méretűek is lehetnek, pl. a talaj mikroflórája hatására bekövetkező biodegradáció vizsgálatára alkalmas tesztcsövek vagy tesztedények akár 100 g-os méretben is reális eredményt adhatnak. Talajból vett magminta kis méretben is megtartja az eredeti struktúrát, a talaj heterogenitását és fizikai-kémiai komplexitását.
Ugyanakkor talaj-mikrokozmosz lehet egy darab föld vagy egy kert, amely összetett növénytársulást és kisebb-nagyobb állatokat, rovarokat és emlősöket is tartalmaz. Ezek a tesztterületek nagyon eltérő nagyságúak lehetnek, de általában van rajtuk növénytakaró és egy szimulált ökoszisztéma. Megfelelő elkerítéssel meg kell akadályozni a szimulált ökoszisztéma mozgékony tagjainak elvándorlását, illetve az idegenek bevándorlását. A szárazföldi mikro- és mezokozmoszok még nem mentek át olyan fokú standardizáláson, mint a vízi ökoszisztémákat modellező mikrokozmoszok. Az agro-ökoszisztémáktól a mesterséges erdőn keresztül a mesterséges lápig sokféle céllal és sokféle megoldással jöhetnek létre.
Sokan azt állítják, hogy a túl kicsi méretű mesterséges ökoszisztémákból nem lehet jól extrapolálni a valóságos ökoszisztémára, mások viszont állítják és bizonyítják is, hogy a kis méret ellenére a természeteshez hasonló dinamikájú mesterséges ökoszisztémákat lehet létrehozni, melyek extrapoláció alapjául szolgálhatnak. A lényeg, hogy a mesterséges ökoszisztéma úgy legyen megszerkesztve, hogy az a feltett kérdésre tudjon válaszolni, a lehető legnagyobb környezeti realizmussal.
A vízi mikrokozmoszok már eléggé elterjedtek, standardizált változataik például a SAM (Standardized Aquatic Microcosm=szabványosított vízi mikrokozmosz) egységes metodikát adnak az előkészítésre, a beoltásra, az akklimatizálásra, a mintavételezésre, a mintaelemzés módszereire és az eredmények értékelésére.
a mitokondrium genetikai anyaga. A mitokondrium az eukariota sejtek energiatermelő sejtszervecskéje. Saját genomja a sejtmagban található DNS-től függetlenül szabályozza a mitokondrium osztódását és genomjának átöröklését.
A mitokondrium DNS-e eltér a sejtmagban található DNS-től, sokkal nagyobb hasonlóságot mutat a prokarioták (baktériumok) genomjával. Ezen alapul az az elmélet, mely a mitokondriumokat az eukaritákkal endoszimbiózisban élő prokariotáknak tekinti.
a mitózis azt a sejtosztódási folyamat, melynek során a megduplázódott genetikai anyag két egyenlő részre oszolva két utódsejtbe jut. Emiatt a két utódsejt a sejtmagban lévő DNS-t illetően teljesen azonos. Ugyanakkor a szülősejt citoplazmája, sejtmembránja és sejtszervecskéi nem oszlanak el teljesen azonos arányban a két utódsejt között.
adatok, szövegek, képek, filmek vizuális megjelenítését szolgáló készülék, a számítógépek legfontosabb kimenete. Míg a TV-nél a vevő-berendezést és a monitort (katódsugaras képernyőt) ugyanazon készülékbe integrálják, a hagyományos személyi számítógépnél a monitor gyakran egy különálló tartozék. Legfontosabb alkatrésze a kijelző (display), mely vagy egy hagyományos katódsugaras képcső vagy egy sík folyékonykristály, LCD. Utóbbi laptopoknál különösen felhasználóbarát módon építhető össze a központi számítógéppel.
TV-készülékek képcsöveivel összehasonlítva, számítógép-monitorok kijelzői általában nagyobb felbontásúak mint a TV képernyők (ez nem tévesztendő össze a képcsövek méretével!).
a monitoring rendszer működtetése, amely magában foglalja az észlelést, az adatok ismétlődő gyűjtését, ellenőrzését, feldolgozását, nyilvántartását, értékelését és továbbítását.
a környezeti elemek, különösen a felszín alatti víz, a földtani közeg terhelésének, szennyezésének, károsodásának, állapotának (beleértve a szennyeződésterjedést is) és igénybevételének megismerésére, illetőleg az állapotváltozás nyomon követésére szolgáló mérő-, megfigyelő- (együtt észlelő-), ellenőrző hálózat.
felszín alatti víz megfigyelésére és mintavételre kialakított víznyerő kút, lásd még víznyerő kút.
&show
szennyezett területeken folyó természetes szennyezőanyagcsökkentő folyamatok és eredményük monitorozása. Szűkebb értelemben a felszín alatti vizeket szennyező szerves anyagok által létrehozott szennyezőanyag-csóvák viselkedésének monitorozását értik alatta, tágabb értelemben minden környezetben kint lévő szennyezőanyag sorsának követését. A szennyezőanyag-csökkenési folyamatok (transzport, hígulás, megoszlás, kioldás, kémiai átalakulás, degradáció, fotolízis, hidrolízis,biodegradáció, stb.) és a helyi hidrogeológiai viszonyok ismeretében kell a megfigyelőrendszert kiépíteni és működtetni. A modern környezetvédelem integrált környezetmonitoringot alkalmaz, ami azt jelenti, hogy a fizikai-kémiai analitikai módszereket célszerűen ötvözik a biológiai-ökológiai, illetve környezettoxikológiai teszteléssel és az eredményeket integráltan értékelik. Az eredmények interpretációjának leggyakoribb formája a kvantitatív kockázatfelmérés.
agyagásvány, mely mérsékelt égővön, lúgos körülmények között, változó mennyiségű csapadék hatására létrejövő mállási folyamatok során, elsődleges szilikátokból keletkezik. A szmektitek közé tartozó háromrétegű agyagásvány, két tetraéderes sík között egy oktaédersík helyezkedik el és kapcsolódik rácsköteggé (4:8:4), majd ez ismétlődik többször. A központi atomok helyettesítése kisebb értékű atomokkal igen jellemző, emiatt a felületeken nagymennyiségű negatív töltésfelesleg jelentkezik. Képlete: (Na,Ca)(Al,Mg)2Si4O10(OH)2 x nH2O. A montmorillonitok kationcserélő kapacitása igen nagy (60-120 mg egyenérték/100 g talaj), holtvíztartalma 20% feletti. A szennyezőanyagok, elsősorban a toxikus fémek megkötésében nagy szerepet játszanak. A monorillonitnál is több kation megkötésére képesek a vermikulitok. A vermikulitok kationcserélő kapacitása 120-200 mg egyenérték/100 g talaj, melyek a talaj humuszfrakciójának ioncserélő kapacitásával azonos nagyságrendű.
egy strukturált döntéselőkészítési rendszer, amely az alternatívák rangsorolását, az alternatívák közül történő választást segíti és a végső döntés meghozatalát támogatja.
valamely fizikai, kémiai vagy biológiai ágens azon tulajdonsága, hogy képes mutációt kiváltani, ill. a mutációk számát a spontán mutációk gyakoriságához képest megnövelni. mutagén hatás, mutagenitásra maradandó módon megváltozik az élőlények genetikai anyaga, a DNS, egyes gének, kromoszómák vagy az egész genom. Az ivarsejteket érintő mutáció örökletes. A környezetbe kikerülő vegyi anyagok nagy része rendelkezik mutagén hatás, mutagenitással, ebből adódóan pedig krónikus kockázattal. A mutagén hatás, mutagenitás gyakran összefügg a rákkeltő hatással (karcinogenitás). - mutagén hatás, mutagenitású
1. fizikai ágensek a sugárzások (ionizáló, UV, radioaktív, röntgen, stb.);
2. kémiai ágensek a mutagén vegyületek (alkilezőszerek, kolhicin, aflatoxinok, etilén-oxid, azove;gyületek, aromás aminok, klóraminok, nitrózaminok, PAHok, PCBk, aromás és klórozott szénhidrogének, stb.);
3. biológiai ágensek a természetes eredetű növényi vagy mikrobiális eredetű anyagok, pl. flavonoidok, hidrazinok, baktérium- és gombatoxinok.
A mutagén hatás, mutagenitás a mutációk mennyisége és minősége alapján jellemezhető. A mutagén ágensek mutagén hatás, mutagenitásának mérésére szabványosított biológiai tesztmódszereket használnak, melyek közül a legismertebbek:
1. az Ames-teszt: génmanipulált hisztidin auxotróf Salmonella törzzsel dolgozik, amely mutagén hatás, mutagenitásra revertálódik és ismét képes lesz hisztidin-mentes tápközegen szaporodni;
2. az SOS-kromoteszt: az E. coliban mutagén hatás, mutagenitásra létrejövő mutációk letális következményét kiküszöbölő SOS hibajavító rendszer jellegzetes enzimjeit detektálja;
3. a mikronukleusz-teszt: tenyésztett emlős sejteket (általában CHO, azaz kínai hörcsög petesejtet) alkalmaz, amelynél mutagén hatás, mutagenitásra a kromoszómák osztódásakor kis fragmentumok jönnek létre, melyek jól detektálható képletek formájában kizáródnak a sejtmagból.
A mutagén hatás, mutagenitás jellemzésére a mutagén ágensek dózis-hatás görbéje alkalmas. A dózis-hatás összefüggés jellemzője, hogy egy bizonyos küszöbdózis alatt nem jelentkezik mutagén hatás. Ezt a küszöbértéket (LOEL, LOAEL) határértékként is alkalmazzák, az ennél kisebb dózisokhoz tartozó kockázat gyakorlatilag nulla. A mutagén hatás, mutagenitás mérőszáma a mutációs ráta vagy a mutációs együttható, mely a mutáns sejtek vagy egyedEK számát adja meg az összes mutagén hatásnak kitett sejt vagy egyed számához viszonyítva.
a környezetmendzsment megkülönbözteti a jól körülhatárolt pontforrásokat, kisebb területeket és az ún. megaméretű szennyezett területeket, melyeket hajdani ipartelepek, bányterületek, kikötők térben és időben kiterjedt szennyezettsége jellemez, a szennyezettség többféle szennyezőanyagot jelent, melyek eredete is többféle. A kiterjedt szennyezett területek lehetnek teljes vízgyűjtők vagy részvízgyűjtők, egybefüggő tengerparti területek, többféle szennyzeett környezeti elemmel (felszíni víz, üledék, feszín alatti víz és talaj) és fázissal.
A kiterjedt szennyezett területek menedzsmentje és remediációja összehangolt tervezést és döntéshozást igényel és komplex rehabilitációjukat általában csak több forrásból lehet finanszírozni.