Lexikon

felelősség feltételei: közhatalom gyakorlása közben, kárt okoznak, a kárt okozó magatartása jogellenes, felróható, okozati összefüggés van a károkozó magatartás és a kár között, a kár rendes jogorvoslattal nem volt elhárítható, ill. a károsult a rendes jogorvoslati lehetőségeket igénybe vette.Ezeket a szabályokat kell alkalmazni, ha bírósági és ügyészségi jogkörben okozták a kárt.

minden olyan ügy, amelyben közigazgatási szerv jogot és kötelezettséget állapít meg, adatot igazol, nyilvántartást vezet vagy hatósági ellenőrzést végez.

metanogén mikroorganizmusok által, anaerob körülmények között előállított metán. Lásd még metánfermentáció és rothasztás.

a biológiai gáztisztításban a gázszennyező anyagok lebontására mikroorganizmusokat alkalmaznak. Mivel a mikroorganizmusok élettevékenységéhez a víz nélkülözhetetlen, azok a biológiailag lebontható szennyezőanyagok eliminálhatók ezen a módon, amelyek vízben oldódnak.
A módszer előnye, hogy a lebontás kis hőmérsékleten játszódik le. A lebontást végző mikroorganizmusok csak szűk pH-tartományban életképesek, ezért a megfelelő pH-tartásáról gondoskodni kell. Bizonyos szennyezőanyagokra (pl. nehézfémek) a baktériumok érzékenyek, ezek jelenlétében dezaktiválódhatnak vagy elpusztulnak.
A biológiai tisztítás vizes szuszpenzióban lévő vagy szilárd anyagon rögzített mikroorganizmusokkal történik. Rögzített mikroorganizmusokat a bioszűrők vagy biofilterek valamint a bioreaktorok (csepegtetőtest), szuszpenzióban lévő mikroorganizmusokat pedig a biomosók alkalmaznak.
Ipari méretekben a lebontásra használt mikroorganizmusok legtöbbször szennyvíztisztító üzemből, ritkábban a talajból származnak. Gyakran használnak véggáztisztítási célokra specifikus baktériumtörzseket is. A baktériumtörzset az adott összetételű gázhoz hozzá kell szoktatni, az adaptációs idő általában 2–4 hét. A specifikus baktérium törzsek előnye az, hogy az adaptációs idő lerövidül.
Forrás: Barótfi István (Ed.): Környezettechnika, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 2000

klór-fluorkarbon gázok, teljesen halogénezett szénvegyületek, más néven freonok (a duPont cég munkatársai fejlesztették ki ezen a márkanéven). Ezen vegyületek teljesen halogénezett szénvegyületek, mint a FREON-11 (CFCl₃), vagy FREON-12 (CF₂Cl₂). A CFC-k kifejlesztésére a hűtőiparban korábban használt súlyos egészségkárosító, tűzveszélyes gázok kiváltására volt szükség. A freont a hűtőiparon kívül más területeken is alkalmazzák. Kiváló tűzoltó anyag, elektromos szigetelőképessége miatt elektromos tüzek oltásához is alkalmas. Később vegyi oldószerként, habosító és fújó anyagként, aeroszol hajtóanyagként, oldószerként az elektromos iparban, zsírtalanító anyagként, a háztartások, házak számára készült szilárd habszerű szigetelőanyagok alapvető összetevőjeként és az anyagok csomagolásakor szigetelő habként is alkalmazták. Felismerve a CFC vegyületek rendkívül jelentős ózonlyuk-károsító hatását, 1987-ben létrejött a Montreali Jegyzőkönyv, melyben az ózont károsító anyagok gyártását, kibocsátását szabályozzák. Magyarország 1989-ben csatlakozott a Montreali Egyezményhez, a Környezetvédelmi Minisztérium 22/1993. (VII. 20.) KTM-rendeletével és módosításaival mindenben eleget tesz az egyezmény előírásainak. A CFC vegyületek forgalomból való kivonása fokozatos, a rendelet átmeneti anyagként engedélyezi az úgynevezett "lágy freonok" alkalmazását, melyek kevésbé károsítják az ózonréteget, mint például a hidroklór-fluoralkánok. 2030-ig az összes freon vegyületet, így a lágy freonokat is ki kell vonni a forgalomból. A CFC gázok nagy koncentrációban az emberi szervezetre is károsak lehetnek, pl. a freon 113 (1,1,2-triklór-1,2,2-trifluoretán) hosszabb idejű belélegzése után szédülés, szabálytalan szívritmus léphet fel. Ezek a hatások nem jelentkeznek a környezetben általában meglévő koncentrációknál. (Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/CFC, http://www.atmosphere.mpg.de/enid/2___zonlyuk/_-_zonlyuk___CFC_2tl.html)

a hulladéklerkókban tárolt szerves anyagból az anaerob mikroorganizmusok metánt állítanak elő, amit összegyűjtve hasznosítani lehet (kell).

A hulladéklerakóban deponált anyag a környezeti hatások és a hulladéktömeg konszolidációjának hatására átalakul. Az átalakulás dezintegrációs bomlási folyamat, amit befolyásol az atmoszféra (az oxigén jelenléte vagy hiánya), a depóniára hulló, illetve bejutó csapadék mennyisége, a hulladék nedvességtartalma, összetétele, homogenitása a tárolótér magassága, a depónia kialakítása és a mikroorganizmusok tevékenysége.

A külső hőmérséklet csak a felső rétegekre gyakorol hatást, mélyebben már a biokémiai reakciók által beállított hőmérséklet uralkodik. A hulladéklebomlási folyamat eredményeként biogáz és csurgalékvíz keletkezik. 1 kg szerves anyagra vonatkoztatva 0,6–1 m³ depóniagáz, más néven lerakógáz keletkezik.

A depóniagáz minősége függ a depónia korától és a lerakott anyagok változó összetételétől a depóniagáz képződése gyakran a lerakóhely lezárását követő 25–30 évben is eltart. Általánosságban a depóniagáz összetétele a következő:

-     45–55% metán,

-     30–40% szén-dioxid,

-     0,1–8% szén-monoxid, nitrogén,

-     0-1% oxigén,

-     kénhidrogén, illékony zsírsavak, merkaptánok, stb. (ppm nagyságrendben),

-     ugyanakkor megjelenik kísérőként a vízgőz is.

egy jól működő hulladéklerakónál alapvető feltétel, hogy a gázképződés és gázmentesítés ellenőrzött körülmények között történjék annak érdekében, hogy megelőzzük a depóniagáz nemkívánatos kijutását az atmoszférába, illetve a környező talajrétegekbe. A keletkező gáz ellenőrzött gyűjtése illetve elvezetése fontos, mert:

-     a nagy nyomású gáz kitöréseket okozhat a lerakóban;

-     a gáz kiszivárgása a vegetáció pusztulását idézheti elő, aminek a következménye, hogy a rekultivált felszínen  jelentősen nő az erózió veszélye;

-     toxikus hatása lehet;

-     a tartós gázkibocsátás a hulladéklerakó közvetlen szomszédságában lakók egészségét veszélyeztetheti;

-     kellemetlen szaghatást okoz;

-     a keletkező metán a levegővel keveredve robbanókeveréket alkot;

-     a keletkezett gáz olcsó energiaforrás, ezért gyűjtése célszerű,

-     a metán a legveszélyesebb üvegházhatással bíró gáz, mely nagyban hozzájárul a globális felmelegedéshez.

A gázellenőrző és gyűjtő rendszer lehet aktív vagy passzív. Passzív rendszerben a hulladéklerakóban kialakuló természetes gáznyomás a gázmozgás hajtóereje. Aktív rendszerben mesterséges vákuum segíti elő a gázkinyerést a lerakóból.

Az elvezetett gáz kezelése történhet:

-     kiszellőztetéssel a légkörbe (nem környezetbarát megoldás);

-     kéntelenítés biológiai mosóban, majd szén-dioxid eltávolítás nyomásváltoztatásos adszorpciós eljárással, gyűjtés, hasznosítás;

-     nagynyomású vizes mosással (szén-dioxid-, kén-hidrogén-, por- és mikroorganizmus-mentesítés céljából), melyet a vízgőz kondenzáltatása követ a gáz nedvességtartalmának csökkentése érdekében; gyűjtés, hasznosítás;

-     hasznosítás nélkül fáklyázással, vagyis helyszíni elégetéssel.

Hasznosítási lehetőségek közül elsődleges a lerakónak és kiszolgáló létesítményeinek az energiaellátása (gázmotorokban történő elégetéssel), de szóba jöhet a villamosenergia- és a melegvíz-előállítás (blokkfűtőerőművekkel) is. Ezeken túlmenően az előkezelt gáz betáplálható a földgázt szállító helyi gázhálózatba.

a mezőgazdasági termelés hosszú távú, fenntartható biztosítása, a mezőgazdasági termelés természeti, környezeti, társadalmi, gazdasági szempontjainak figyelembe vételével.

A fenntartható fejlődés érdekében csak olyan termelésnövelést szabad megengedni, amely

- megőrzi a talaj termőképes állapotát és nem szennyezi a felszín alatti vizeket;

- megőrzi a növénytermesztés és az állattenyésztés genetikai erőforrásait;

- elősegíti a biológiai sokféleség, a biodivezitás fennmaradását;

- a humán táplálkozási lánc valamennyi szereplője számára az élő szervezetet nem károsító, s megfelelő beltartalmi értékű termékeket állít elő;

- melléktermékeivel és hulladékaival nem, vagy csak minimális mértékben szennyezi a környezetet;

- a vidéki népesség minél szélesebb köre számára biztosít munkaalkalmat és megélhetést;

- lehetővé teszi a termelés gazdaságosságának folyamatos fenntartását.

a tüzelőberendezésből kéményen vagy füstcsatornán át elvezetett gáz állapotú anyag, amely szilárd, folyékony vagy gáz halmazállapotú légszennyező anyagokat tartalmaz.
Forrás: 10/2003. (VII. 11.) KvVM rendelet

a kockázatmenedzsment és a kockázatcsökkentési módszerek alkalmazásának gazdasági hatásai is vannak, ezeket már a kockázatcsökkentési módszer kiválasztásakor figyelembe kell venni. A kockázatmenedzsmenttől, illetve a kockázatcsökkentési célú beavatkozástól elvárjuk, hogy gazdasági hasznot is hozzon, a kezelt terület, a talaj értéke nőjön, használati értéke javuljon.
A remediációs tevékenység hasznai szélesebb körben is jelentkeznek így a gazdasági hasznokon kívül környezeti hasznai és szociális hasznai is vannak. A szűken vett elsődleges gazdasági haszon a terület értékének növekedéséből és jövőbeni használatából eredő haszonból tevődik össze. A tágabban értelmezett gazdasági hasznok közé tartozó tételek egy része kifejezhető pénzben, más része viszont nem. Ilyenek az atmoszféra/levegő, a vizek és a föld/talaj állapotának és funkciójának megörzése vagy javítása és a szociális hasznok. A pozitív és negatív gazdasági hatások a kiválasztott kockázatcsökkentő megoldásoknál nagymértékben eltérhetnek, így pl. a felhasznált energia mennyisége és költsége, mint elsődleges költség mellett felmerül a meg nem újuló energiaforrások felhasználásának mértéke és az ezzel okozott pénzben ki nem fejezhető kár.

keverékek elválasztását szolgáló olyan kromatográfiás eljárás melyben a mozgófázis gáz halmazállapotú, az állófázis lehet szilárd és helyhez kötött folyadék halmazállapotú. Dinamikus szorpciós-deszorpciós folyamatokon alapuló elválasztási módszer, mely a bomlás nélkül gázhalmazállapotba juttatott (elpárologtatott) minta alkotóinak elválasztására alkalmas. Nem használható kis molekulájú ionos vegyületek és nagy molekulájú vegyületek (fehérjék, polipeptidek, poliszacharidok, stb.) vizsgálatára. (Forrás: Balla J.: A gázkromatográfia analitikai alkalmazásai. Budapest, 1987)

A környezeti analitikában légszennyező anyagok szerves alkotóinak, víz illó alkotóinak, porok szerves alkotóinak mérésére, továbbá talajok illékony szennyezőanyagainak, hulladékok illékony alkotóinak meghatározására, mezőgazdasági termékek, élelmiszeripari termékek, növényi és állati minták szermaradványainak kimutatására használják. szennyezőforrások felderítésében, a szennyezettség felmérésében, a szennyezőanyag terjedésének, bioakkumulációjának nyomon követésére, szennyezett területek kockázatának felmérésére, technológiamonitoringra és utómonitoringra alkalmazott fizikai-kémiai módszerek egyike.

a hordozógázból mintavétel céljára elszívott, a hordozógáz szennyezőanyag tartalmát reprezentáló, meghatározott térfogatú gázelegy.
Forrás: MSZ 21853/1–7

lásd: dízelolaj

a kőolajlepárlás egyik frakciója, melyből fűtőolaj, dízelolaj (gpkocsi hajtóanyag) és polimeripari alapanyag készülhet.

a gépi talajművelés, a szántás, boronálás, stb. egy sor káros hatással jár, elsősorban a talaj természetes szerkezetének roncsolásával, a nagy gépek tömegétől és az intenzív mechanikai hatások miatt. A gépek tömörítik a talajokat, ezzel romlik a talaj vízháztartása és levegőgazdálkodása és tönkremegy a talaj mint élőhely szerkezete. A talajlakó élőlényeket direkt módon is zavarják a gyakori és drasztikus beavatkozások.

Mindezek miatt az USA-ban és Nyugat-Európában kezd elterjedni a gépi talajművelés teljes kiiktatása, ezzel csökken a párolgás, több víz marad a talajban, csökken az erózió és változatosabb lesz a talajlakó élőlények ökológiai közössége.

az a zárt csatornában (kémény, kürtő) áramló gáz, gázelem, amely a légszennyező anyagot a technológiai berendezésből a légszennyező forráson keresztül a környező légtérbe juttatja.
Forrás: MSZ 21853/1–7

hulladékgazdálkodás a hulladékkal összefüggő tevékenységek rendszere. Foglalkozik a hulladékok keletkezésének megelőzésével, mennyiségének és veszélyességének csökkentésével, a hulladékok kezelésével, ezek tervezésével és ellenőrzésével. Gondoskodik a kezelő berendezések és létesítmények üzemeltetéséről, bezárásáról, utógondozásáról, a működés felhagyását követő vizsgálatokról, valamint az ezekhez kapcsolódó szaktanácsadásról és oktatásról.

A hulladékgazdálkodás alapelvei:

• A megelőzés elve a hulladékok mennyiségének és veszélyességének a legkisebb mértékűre csökkentését jelenti.
• Az elővigyázatosság elve alapján a veszély és a kockázat valós ismerete nélkül úgy kell eljárni, mintha azok a lehetséges legnagyobbak lennének.
• A gyártói felelősség elve azt jelenti, hogy a termék előállítója felelős a hulladékgazdálkodás követelményei szempontjából kedvező anyagok, technológiák megválasztásáért. (Beleértve a termék előállítását, életciklusát, hulladékká válását, hasznosítását, ártalmatlanítását.) A gyártónak a hulladékok kezelésének költségeihez is hozzá kell járulnia.
• A megosztott felelősség elve szerint a gyártói felelősség alapján fennálló kötelezettségek teljesítésében a termék és az abból származó hulladék teljes életciklusában érintett szereplőknek együtt kell működniük.
• Az elvárható felelős gondosság elve alapján a hulladék mindenkori birtokosa köteles a lehetőségeinek megfelelően mindent megtenni annak érdekében, hogy a hulladék minél kisebb mértékben terhelje a környezetet.
• Az elérhető legjobb eljárás elve alapján törekedni kell a legkíméletesebb környezet-igénybevétellel járó technológiák bevezetésére (anyag és energiatakarékos technológiák, környezetszennyező anyagok kiváltása stb.).
• A szennyező fizet elv alapján a hulladék termelője, birtokosa vagy a hulladékká vált termék gyártója köteles a hulladék kezelési költségeit megfizetni, vagy a hulladékot ártalmatlanítani. A szennyezés okozója, ill. előidézője felel a hulladékkal okozott környezetszennyezés megszüntetéséért, a környezeti állapot helyreállításáért, az okozott kár megtérítéséért.

A hulladékok fő típusai: lakossági szilárd (kommunális) hulladék, ipari és kereskedelmi hulladék, veszélyes hulladék.

a hulladékmentes mezőgazdálkodás nem teljesen újkeletű, hiszen a hagyományos, nem nagyüzemi gazdaságokban mindig is volt ehhez hasonló törekvés, bár kisebb választék és kevésbé hatékony módszerek birtokában.

A mai környezetvédelmet és a fenntartható mezőgazdaságot célzó stratégiák visszatértek a hulladékmentes mezőgazdáslkodás idájához. A cél az, hogy minden melléktermék és hulladék a lehető legnyagobb haszon és a legkisebb kockázat mellett hasznosuljon.

A modern biotechnológiák közül a hulladékmentes mezőgazdálkodás integrálja a biológiai szerves hulladékok rothasztási technológiáját biogáztermelésre és a biogáz különféle hasznosításait enegrrginyerésre. Alkalmazza természetesen a komposztálást és a komposzt talajjavításra és talaj tápanyagpótlásra történő használatát. A biogáztermelés maradékát egysejtfehérje szaporításához használja (alga vagy takarmányélesztő), a termelt algából vagy más egysejtfehérjéből olajat (biodízel) gyárt, vagy közvetlenül használja állattakarmányozásra (marha, sertés vagy az algát haltenyésztésre).

A modellek és megvalósult "prototípusok" tanusága szerint 1−5 hektár területű farmokon valósítható meg legjobban a hulladékmentes gazdálkodás. A harmadik világ agrárstratégiájában fontos helyet foglal el a hulladékmenetes mezőgazdálkodás, így Knában sokan gyakorolják és Brazília, Dél-Afrika, Kolumbia és India is próbálkozik vele.Igyekeznek ötvözni a hagyományos természetközeli módszereket a modern biotechnológiákkal. Melegebb éghajlaton jó esély van arra, hogy ezek a biotechnológiák gazdaságosan működtethetőek és a hulladékhasznosítás haszna megközelíti a költségeket.

A hulladékmentes mezőgazdálkodás javítja a biztonságot, részben önellátóvá, így kevésbé kiszolgáltatottá teszi a farmokat. Hozzájárul a széndioxid-kibocsátás csökkentéséhez és jól ötvözhető a biológiai gazdálkodással és a fenntartható fejlődéssel.

a hagyományos információtechnológiákhoz képest, ahol túl sok az információ, túl sok rendszer működik párhuzamosan, külön jelszavakkal, és akeresés sokáig tart, az infromációgazdálkodási redszerekintegrálják az adatforrások lekérdezését, megoldják az előzetes feldolgozást (indexelés, szinonimák meghatározása, nyelv-felismerés), kollekciók (elkülönített adatforrások) és un. ügynök-funkció (előre definiált lekérdezések) hozhatók létre.

az integrált vízgazdálkodás elve a vízgyűjtőn folytatott tevékenységek, azok vízigényének a vízkészletekkel és a hidrológiai folyamatokkal történő összehangolását jelenti térben és időben. Az integrált vízgazdálkodás legfontosabb eszköze a feltáró, elemző tervezés.

A vízkészlettel való gazdálkodás alatt a vízkörforgás elemei közötti arányok figyelembe vételét, az ökológiai igények kielégítését, és a lehető legtöbb természeti és társadalmi kölcsönhatás szerinti szabályozást értjük a vízgyűjtő egész területén.

Vízkészletnek a társadalom számára hozzáférhető és igénybe vehető vizeket tekintjük. A hazai vízkészlet-gazdálkodási gyakorlatban két fő egysége bontjuk vízkészletet: felszíni és felszín alatti vizekre.

Felszíni vizek:
* Állóvizek: természetes tavak, holtágak, vízállásos területek, mesterséges tavak, tározók, bányatavak
* Vízfolyások: folyamok, folyók, kisvízfolyások, időszakos vízfolyások
* Csatornák: belvíz-, csapadékvíz-, szennyvíz-, öntözővíz-csatornák, stb.

Felszín alatti vizek
* Talajvíz
* Rétegvíz: hideg rétegvíz, meleg rétegvíz, (termál-, gyógyvíz)
* Karszt és hasadék-víz: hideg karsztvíz, meleg karsztvíz (termál-, gyógyvíz)

Felhasználható vízkészletnek csak azt vízhozamot tekinthetjük, amely tartósan és nagy biztonsággal a kritikus nyári időszakban is kivehető a mederből.

A Kárpát-medence nagy részét helyenként több ezer méter vastagságban kitöltő porózus szerkezetű (homokos, kavicsos) kőzetrétegekben a hézagokat nagy mennyiségű víz, az un. rétegvíz tölti ki. Kisebb tömegű, de természetes tisztaságánál fogva nagy értéket képvisel a mészkőrétegekben tárolódó karsztvíz.

A felszínhez közelebb a talajvizet találjuk, amely összefüggő homokos rétegek esetén közvetlen kapcsolatban áll az alatta elhelyezkedő rétegvízzel.

A kavicsos medrű folyók parti sávjában helyezkedik el a parti szűrés víz . Felszín alatti helyzetét tekintve talajvízzel egyező, azonban azzal ellentétben nem a csapadék, hanem a közvetlenül a folyó táplálja. A kavics természetes szűrő hatásának köszönhetően igen értékes ivóvízbázis.

Mivel az ország ivóvíz felhasználása túlnyomóan felszín alatti vizekből történik, védelmük fokozott figyelmet igényel.

A vízgazdálkodási feladatok összehangolásnak természetes területi egysége a vízgyűjtőterület. A vízgazdálkodás irányítói a vízgyűjtőt tekintik a vízgazdálkodás alapjának.

Az EU Víz Keretirányelve (2000. december 22) szerint meg kell akadályozni vizek állapotának romlását, illetve meghatározott időn belül (általában 15 év alatt) el kell érni a vizek "jó állapotát" amely a természeteshez közeli ökológia állapotot és határértékek szerint szabályozott vízminőségi állapotot jelent. További fontos kritérium, a vízzel kapcsolatos szolgáltatások megtérülésének elve és a szennyező fizet elv betartása.

A vízigények - a felhasználható vízkészlet mennyiségi és minőségi védelmére is tekintettel - elsősorban a vízhasználat céljára még le nem kötött vízkészletekből elégíthetők ki.

A vízkészletek lekötése, "érkezési sorrendben"történik, és csak rendkívüli esetben lehetséges − szintén a törvényben meghatározott prioritás szerint − a már engedélyezett vízhasználat korlátozása egy új vagy más igény miatt.

A vízkészletek végesek, ezért a jövőben egyre inkább szükség van az összes érdekelt által demokratikus keretek között elfogadott, koordinált elosztásra, illetve újraelosztásra.

A vízkészletek és vízhasználatok viszonyát, a pillanatnyi helyzetét a vízmérleg mutatja meg. A vízmérleg nem csak a vízjogi engedéllyel már lekötött gazdasági célú vízhasználatokat veszi figyelembe, hanem azt is, hogy a vízkészletek egy meghatározott részét a meder és környezete ökológia igénye szerint természetes állapotban kell fenntartani.

(Forrás: http://www.vkki.hu/index.php?mid=329)

olyan véggáz, mely belsőégésű robbanómotorok használatából ered.
Forrás: MSZ 21460/1–1988

más néven freonok, ózonréteget károsító hatásuk miatt mára többnyire betiltott, teljesen halogénezett szénvegyületek. A definíciót lásd: CFC gázok

lásd költség-hatékonyság és lásd költség-haszon felmérés

a talaj vízgazdálkodását a tárolt víz mennyisége, a tárolt víz állapota és mozgékonysága, valamint a víz térben és időben történő mozgása szabja meg. A talaj vízformái kölcsönhatásban állnak a talaj szilárd fázisával és a talaj élővilágával, a mikroorganizmusokkal és a növényi gyökerekkel. Mivel a tárolt víz biztosítja az oldott tápanyagot és felvehetőséget a növényEK számára, a vízgazdálkodás meghatározza a talaj aktivitását, élőhelykénti megfelelőségét, termékenységét, meghatározzák a talaj vízvisszatartását, a hasznosítható víztartalmat, konzisztenciáját, a felszín alatti vizek mozgását, a talajnedvesség kémiai összetételét és transzportját, valamint a szennyezőanyagok sorsát a talajban. A talajok vízforgalom szempontjából eltérő típusokat alkotnak: 1. felszíni elfolyásos típus, 2. kilúgzásos típus és 3. egyensúlyi típus, 4. párologtató típus. Ezek a típusok megszabják a szennyezőanyagok mozgását, transzportját, felhalmozódását, kilúgzását, stb. A vízforgalom ismerete és figyelembe vétele elengedhetetlen a talajremediáció tervezésénél, a szennyezett terület talajának vízforgalma hasznosítható a természetközeli és passzív in situ talaj- és felszín alatti vízkezelési technológiákban.

a talaj gázfázisának kiszívása.
1. Történhet a talajt szennyező szerves vagy szervetlen illó anyagok talajból való eltávolítása céljából. Ilyenkor a felszínre szivattyúzott, gázokat vagy szennyezőanyag gőzöket tartalmazó talajgázt/talajlevegőt a szennyezőanyagnak megfelelő módon kezelni kell (adszorpció, abszorpció, elnyeletés, ciklonos leválasztás, hűtéssel gőzök lecsapása, katalitikus égetés, bioszűrés, stb.).
2. Történhet a talajban folyó mikrobiológiai tevékenység során keletkezett CO₂ eltávolítása és friss levegő bejuttatása céljából.

illékony, vagy illékonnyá tehető szennyezőanyag talajból való eltávolítására alkalmazott módszer. A szennyezett talajba furatokat vagy csőrendszert építenek be. A perforált csöveken keresztül vákuumszivattyúval vagy ventillátorral elszívják az illékony, gáz vagy gőzalakú szerves vagy szervetlen szennyezőanyagokat. Az elszívást a talajgáz(gőz) ex situ kezelése követi, melyet kombinálhatunk a szilárd talajfázis ex situ vagy in situ kezelésével. ex situ esetben a talajprizmák vagy a kezelendő talajréteg alá célszerű helyezni a perforált csőrendszert, melyen keresztül szívják a szennyezett talajlevegőt. in situ esetben a talajba mélyített függőleges, esetleg vízszintes vagy ferde perforált csőrendszeren keresztül történik a levegő kiszívása. A kiszívott szennyezett talajlevegő helyét friss levegő foglalja el. A kialakult meredekebb koncentrációgradiens a hajtóereje a folyadékfilmben vagy a szilárd felületeken adszorbeált gőzök gázfázisba kerülésének és minél teljesebb eltávolításának. Az illékony szennyezőanyagok a talajrészecskékről leválnak, illetve a pórusvízből a póruslevegőbe mennek át. A talajlevegő kiszívásával nemcsak a szennyezőanyagokat, de a talajlevegőben felgyűlt anyagcseretermékeket is (pl. CO₂) elszívjuk, így a használt talajlevegő helyébe friss atmoszférikus levegő kerül. A talaj átszellőztetésével a helyi mikroflóra aktiválása is megindul, így ez az eljárás sosem tisztán fizikai módszer.
A gyakorlatban a talajszellőztetést illékony vagy biodegradálható szennyezőanyagok esetében alkalmazzák. nagy kiterjedésű szennyezett területeknél is alkalmazható, olcsó eljárás. A gáz/gőzelszívást leggyakrabban a szilárd illetve folyadékfázis in situ biológiai kezelésével kombinálják, ezt nevezik bioventillációnak. Néhány ^oC hőmérsékletemeléssel nagymértékben fokozható a deszorpció és a párolgás mértéke, ezért a gázelszívást a talaj hőmérsékletének emelésével is szokták kombinálni. Az enyhe (a biológiai rendszer és a szennyezőanyag együttes szempontjából optimális) hőmérsékletemelés meleg levegő vagy gőz talajba injektálásával érhető el, ez mind in situ, mind ex situ kezelt talaj esetében megoldható. Nagyobb mértékű hőmérsékletemelés (350 ^oC-ig) a termikus deszorpció fogalomkörbe tartozik, mely igen hatékony technológia, tárgyalására a talajökoszisztémát károsító technológiák között kerül sor. A talajlevegő kiszívásával és friss, atmoszférikus levegő talajba juttatásával a szilárd-gázfázis közötti egyensúly is eltolódik a gőzfázis felé, tehát a módszer az adszorbeált szennyező;anyagok eltávolítására is alkalmas. A talaj in situ levegőztetésére leggyakrabban felhasznált berendezés a levegőztető kút.
A felszínre szívott szennyezett levegő kezelése talajgáz-kezelési módszerekkel (gáz/gőz) a felszínen történik gázszeparáció, a gőzök lecsapása, elnyeletés, szorpció, vagy kémiai/ katalitikus oxidáció segítségével.

a háromfázisú, telítetlen talajban a folyadék által ki nem töltött pórusteret talajlevegő tölti ki. A talajlevegő fontos szerepet játszik a növényi gyökerek oxigénellátásában, az aerob és fakultatív anaerob talajmikroorganizmusok működésében, a talajban folyó biogeokémiai ciklusok és a mineralizáció intenzitásában. A talajlevegő összetétel eltér a légköri levegő összetételétől, oxigéntartalma kisebb, széndioxid-tartalma pedig nagyobb, mert a gázcsere légkörrel lassú, többnyire diffúzió által limitált. Átlagos, nem szennyezett talaj CO₂ tartalma 0,5% körüli érték, de intenzív biodegradáció mellett, akár 10%-ra is felmehet, mely a talajnedvességbe oldódva savanyodást okoz. A növények az 5% feletti CO₂ értéket már nem kedvelik. A talaj emelkedett CO₂ tartalma átlagon felüli mikrobiológiai aktivitásra utal, a talajszennyezettség indikátora is lehet.
A talaj O₂-tartalma megszabja a talaj redox-állapotát, a növények a 10% feletti oxigéntartalmat kedvelik.
A talajgáz vízgőzzel telített, 95% alá csak akkor csökken a relatív páratartalma, ha annyira kiszárad, hogy csak az erősen kötött víz marad meg benne, ami a növényEK számára már nem felvehető.
anaerob talajokban kénhidrogén és metán is lehet a talajgázban.
Szennyezett talajokban illó szerves anyagok gőzei is felgyűlhetnek a talajgázban, és a talajból kidiffundálhatnak a légkörbe. Ez a folyamat gyorsítható, intenzifikálható és kontrollálható (gőzök összegyűjtése és kezelése) megfelelő technológiai bevatkozásokkal.

lásd talajgáz és gőz kiszívása és felszíni kezelése.

a tálcás gázmosó kis energiaigényű berendezés, mely egyetlen egységben alkamas gázokat szennyező részecskék leválasztására, hűtésre, gőzök kondenzáltatására és gázabszorpcióra.

A gázok a készülék alján lépnek be, és egy tálcasoron keresztül haladnak felfele. A tálcákon perforáció van, melynek tervezése minimális ellenállást ugyanakkor maximális hatékonysáégot biztosít. A mosófolyadék a a tálcák felett lép be az oszlopba és lépcsőzetesen halad lefele. A felgyorsult gázásrammal a perforált tálcák lyukaiban találkozik, ahol fluidizációs zóna jön létre: a turbulancia intenzív keveredést és érintkezést biztosíta a mosófolyadék a kezelendő gáz között, így az anyagátadás (a szennyezőanyagok gázból a mosófolyadékba kerülése) vagy hőátadás (gázok hűtése) rövid idő alatt megtörténik. A tisztított gáz kiengedése előtt még van egy folyadékeltávolító lépés.

a REACH rendelet minden korlátozásnál megkívánja a társadalmi gazdasági felmérést, illetve elemzést.

A társadalmi-gazdasági elemzés az alábbi elemeket tartalmazza:

1. A megadott engedély vagy az elutasított engedélyezési kérelem hatása az általános piaci és technológiai trendek figyelembevételével

1.1. a kérelmező(k)re,

1.2. korlátozási javaslat esetén az iparra (pl. a gyártókra és az importőrökre),

1.3. a szállítói lánc minden egyéb résztvevőjére, a továbbfelhasználókra és a kapcsolódó üzleti vállalkozásokra,

1.4. kereskedelmi következmények,

1.5. beruházásokra,

1.6. a kutatásra és fejlesztésre, az innovációra,

1.7. az egyszeri és működési költségekre (például megfelelés, átmeneti rendelkezések, a meglevő eljárások, a jelentési és ellenőrző rendszerek változásai, új technológiák telepítése stb.) gyakorolt hatás

2. A megadott engedély vagy az elutasított engedélyezési kérelem vagy a korlátozásra irányuló javaslat hatása a fogyasztókra,

2.1. az árucikkek árának, összetételének, minőségének vagy teljesítményének változásai,

2.2. az árucikkek hozzáférhetősége,

2.3. a fogyasztók választása,

2.4. az emberi egészségre és a környezetre gyakorolt hatás, amennyiben ezek a fogyasztót érintik.

3. A megadott engedély vagy elutasított engedélyezési kérelem vagy a korlátozásra irányuló javaslat társadalmi vonatkozásai, így

3.1. a munkahely biztonsága és a foglalkoztatás.

4. Az alternatív anyagok és/vagy technológiák

4.1. hozzáférhetősége,

4.2. alkalmassága és

4.3. műszaki megvalósíthatósága, valamint

4.4. azok gazdasági következményei, továbbá

4.5. az érintett ágazat(ok)ban a technológiai váltás mértékére és lehetőségére vonatkozó információk.

4.6. Engedélyezési kérelem esetén a 61. cikk (5) bekezdése b) pontjában meghatározott bármely rendelkezésre álló alternatíva alkalmazásának társadalmi és/vagy gazdasági hatásai.

5. A megadott engedély vagy az elutasított engedélyezési kérelem vagy a korlátozásra irányuló javaslat szélesebb értelemben vett hatása

5.1. a kereskedelemre,

5.2. a versenyre és a

5.3. gazdasági fejlődésre.

6. Korlátozásra irányuló javaslat esetén más szabályozói vagy nem szabályozói intézkedésekre vonatkozó javaslatok, amelyek megfelelhetnek a javasolt korlátozás céljának (a meglevő jogszabályok figyelembevételével). Ennek tartalmaznia kell az alternatív kockázatkezelési intézkedések hatékonyságára és kapcsolódó költségeire vonatkozó értékelést is.

7. Korlátozásra irányuló javaslat vagy elutasított engedélyezési kérelem esetén

7.1. az emberi egészséggel és a környezettel kapcsolatos előnyök, valamint

7.2. a javasolt korlátozásból származó társadalmi és gazdasági előnyök.

7.3. A munkavállalók egészsége,

7.4. a környezetvédelmi teljesítmény, és

7.5. az előnyök megoszlása, például földrajzilag és népességcsoportonként.

8. A társadalmi-gazdasági elemzés foglalkozhat minden olyan egyéb kérdéssel is, melyet a kérelmező vagy az érdekelt fél fontosnak tart.

Forrás: REACH törvény

a társadalmi-gazdasági elemzés (SEA) egy eszköz ahhoz, hogy meg tudjuk becsülni, hogy a társadalom számára milyen ára és haszna van egy eseménynek, összehasonlítva ha végbemegy, azzal ha nem megy végbe. A REACH engedélyezési eljárása szerint, egy SEA kötelező része az engedélyezési kérelemnek, habár a XV. mellékletben szereplő anyagok használatából eredő, emberi és környezeti kockázatok nem egyenlően kontrolláltak. Ha a szükséges kontroll igazolható, akkor a SEA-t a jelentkező maga is létrehozhatja a jelentkezése támogatásaként. A SEA bármilyen harmadik fél által is létrehozható, alternatívák információinak támogatásaként. A korlátozási folyamatok során a SEA a része lehet egy XV. melléklet szerinti dokumentumnak az anyag korlátozásáról, és az érdekelt felek fel lesznek kérve, hogy nyújtsanak be egy SEA-t vagy adjanak választ egy korlátozási javaslatra.

a társadalmi- gazdasági elemzéssel foglalkozó bizottság (SEAC), az ECHA bizottsága, mely az ECHA engedélyezési kérelmekre, korlátozási javaslatokra, valamint egyéb olyan, az anyagokkal kapcsolatos lehetséges jogalkotási intézkedések társadalmi-gazdasági hatásával kapcsolatos kérdésekre vonatkozó véleményének előkészítéséért felelős, amelyek e rendelet alkalmazásából adódnak. A bizottság tagjait hároméves időtartamra, mely meghosszabbítható, az igazgatóság nevezi ki, úgy, hogy minden jelöltet állító tagállam jelöltjei közül legalább egy, de legfeljebb két tagot nevez ki. A bizottságok tagjai tudományos, technikai vagy szabályozási kérdésekben tanácsadók segítségét vehetik igénybe.

olyan, a fenntartható használat részét képező eljárás, módszer, gazdálkodási mód, technológia vagy más, a természettel kapcsolatos magatartás, amely csak olyan mértékben befolyásolja a természeti értékeket, területeket, a biológiai sokféleséget, hogy természetes vagy természetközeli állapotuk fennmaradjon.

a termikus égetést olyan szerves anyagok, elsősorban szénhidrogének vagy bűzös vegyületek ártalmatlanítására használják, amelyeket nem érdemes visszanyerni, de ártalmasak lehetnek az egészségre, tűzveszélyesek lehetnek, vagy kellemetlen szagforrások komponenseiként szerepelhetnek. Az égetési eljárások az utóbbi 10–15 évben megbízhatósági és gazdaságossági szempontból jelentősen fejlődtek. Az üzemeltetési költségek a modern berendezéseknél hővisszanyeréssel csökkenthetőek.
A legtöbb véggáz esetében az éghető szennyező anyag koncentrációja a véggázban az alsó éghetőségi határ alatt van. Ebben az esetben kiegészítő fűtőanyag elégetésével kell az elégetendő gázokat a teljes elégéshez szükséges kellő idejű nagy hőmérsékletre felhevíteni. Vagy katalizátoros utóégetést beiktatani.
Forrás: Barótfi István (Ed.): Környezettechnika, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 2000

légszennyező forrásból a légkörbe távozó, változó összetételű gázelegy. Szűkebb értelemben kimondottan a technológiákból, elsősorban a vegyipari technológiákból kibocsátott gázokat értik alatta. Az égetésből származó „véggázokat” füstgáznak nevezik. A füstgáz az égéskor képződő szén-dioxidon és vízgőzön kívül levegőkomponenseket (főleg nitrogént és oxigént), szén-monoxidot, kén-dioxidot, nitrogénoxidokat, el nem égett tüzelőanyagot és szilárd részecskéket (por, hamu, pernye, korom) is tartalmazhat.
Halogéntartalmú veszélyes hulladékok égetési füstgázában hidrogén-klorid (sósav) és hidrogén-fluorid is van. Fő kibocsátók az ipari és háztartási tüzelőberendezések, az energiatermelő és/vagy ártalmatlanító égetőberendezések, valamint a belső égésű motorok (kipufogógáz).

A Venturi gázkezelő berendezés a nagyon finom por, a füst, a gőzök és a gázok fizikai eltávolítására képes levegőből. A nagysebességű levegőáram atomizálja a vizet így ez a finom eloszlású víz intenzíven mossa a füstgázokat vagy a levegőt, eltávolítva abból a mikron alatti mérettartományba eső részecskéket.

A venturi gázkezelő a legjobb hatásfokkal működő nedves gázmosó, akár 99%-os szennyezőanyag-eltávolításra is képes. Nagy gázáramú és magas hőmérsékletű gázokat is képes kezelni, ezért egy sor iparágban alkalmazzák.

A környezetvédelemben szennyezett gázok (füstgázok) és gőzök (folyadékok sztrippelésével vagy termikus deszorpcióval nyert szennyezőanyag-gőzök) kezelésre, a szennyezőanyag leválasztására.

A Venturi-csövet eredetileg Venturi olasz tudós fejlesztette ki, gáz- és folyadékáramok mérésére.

a vizek hasznosítása, hasznosítási lehetőségeinek megőrzése, a vizek kártételei elleni védelem és védekezés (vízkárelhárítás).

azoknak a tevékenységeknek az összessége, amelyeknek célja a vizek használatára irányuló igények kielégítése oly módon, hogy ennek következtében a vizek állapotában visszafordíthatatlan változás ne következzék be és a vízkészlethez való hozzáférés lehetősége ne csökkenjen.