Lexikon
A földtörténeti időléptékkel mérhető üledékes kőzetek kialakulásán kívül létezik szerves üledék is, ami lényegesen rövidebb idő alatt lejátszódó víz alatti humuszképződés eredménye.
A felszíni vízi üledékek a mállott, víz által szállított és osztályozott anyagnak és a vízbe került holt szerves anyagból keletkezett humusznak a keveréke.
A felszíni vízi üledék szemcsemérettől függő mértékben szállítódik, illetve ülepszik. A finom szemcsés üledék lebegőanyag formájában szállítódik a vízzel, (por formájában a levegővel) és áramlási viszonyoktól függően ülepedik ki, vagy mobilizálódik újra.
A folyómedrek topográfiája által befolyásolt szemcseméret és sűrűség szerinti osztályozás vezet oda, hogy a folyókban elkülönülten leülepedve találhatunk kavicsot, apró kavicsot, homokot, nagy szervesanyagtartalmú iszapot, aranyat, stb.).
A felszíni vizek üledéke és a víz között megoszlanak a szennyezőanyagok. A nagy megoszlási hányadossal (lásd. Kp és Kd) bíró vegyi anyagok nagy része az aprószemcsés üledékhez kötődik. A fémek elsősorban az üledék kolloid mérettartományba eső ásványi szemcséihez, a szerves szennyezőanyagok pedig a szerves üledék szemcséihez kötődnek.
Ennek megfelelően a felszíni vizek üledéke gyakran szennyezett, így azt kotrást követően kezelni, ártalmatlanítani kell, felhasználástól függő mértékben le kell csökkenteni a kockázatát.
biodegradálható szennyező anyagokkal szennyezett talaj remediációja zagyreaktorban kialakított vizes rendszerben is megvalósítható akár aerob, akár anaerob feltételek biztosításával.
A szennyezett talajból vagy üledékből készített zagyot vagy az eleve iszapfázisú szennyezett szilárd anyagot keverőberendezéssel és aerob kezelés esetén levegőztetéssel ellátott reaktorokba viszik. A biológiai kezelés a szennyezőanyag bonthatósága szerint tetszőleges redoxpotenciál biztosítása mellett folyhat.
A zagyreaktorban gyakorlatilag vizes fázisban zajlanak a folyamatok, a talaj másodlagos szerkezete szétesik, nem játszik már szerepet, a mikroorganizmusok sem a talaj mikrokapillárisaiban működnek, hanem a vizes szuszpenzióban. Nagymértékben homogén rendszerről van szó.
Az oxigént az aerob folyamatokhoz vagy a vízben oldott oxigén vagy oxigént szolgáltató vízoldható anyagok (hidrogénperoxid, Mg-peroxid) biztosítják. A reaktor anoxikus körülmények között is működőképes, ilyenkor nitrát, Fe III, vagy szulfát biztosítja a mikroorganizmusok alternatív légzéshez az elektronaceptort.
A talajszuszpenzió sűrűsége tág határok között változtatható a szennyezőanyag és a mikrobiológiai aktivitás függvényében. Lassú keveréssel biztosítják a homogenitást és akadályozzák meg az ülepedést. Egyszerűen megoldható a tápanyagellátás, tápanyagpótlás, adalékanyagok bejuttatása vagy a mikoorganizmusokkal való beoltás.
A biológiai bontás után a fázisokat szétválasztják, a kezelt talajt víztelenítik, a vizes fázist, ha szükséges tovább kezelik.
Az iszapreaktor ideális berendezés a kombinált technológiák, pl. fizikai-kémiai előkezelés utáni biológiai bontás vagy biológiai bontást követő kémiai kezelés, vagy a biodegradációval egybekötött vizes mosás, stb. alkalmazására.
a szedimentológiában (üledékföldtan) az üledék a kőzetek mállása során keletkező különböző mállástermékek (törmelékszemcsék, kolloidok, valódi oldatok) többnyire szállítódás utáni leülepedése, illetve kiválása során létrejövő, általában laza konzisztenciájú képződmény. Anyagából a kőzettéválás (diagenezis) folyamat során üledékes kőzetek képződnek. A szemcsék közötti teret (a pórusokat), illetve egyes biogén üledékek esetében a váz vagy az organikus szövedék belső üregeit folyadékok és/vagy gázok töltik ki. Képződésük helye szerint az üledék lehet szárazföldi, folyóvízi, tavi, sivatagi, tengeri, illetve szállítóközegük szerint szél, víz, jég mozgása során lerakódott. Az üledék szemcseméretét logaritmikus skála, úgynevezett „fi” skála segítségével határozzák meg, amelyben a szemcseméretek a kolloid-tól a durva kavicsig terjednek. Az üledék összetételét az alkotóelemek ásványtani, kémiai és az anyakőzet litológiája alapján határozzák meg. Az üledék transzportja függ az üledéket szállító áram (víz vagy szél) erősségétől, az üledékszemcsék súlyától, sűrűségétől és alakjától. Az üledékek szállítódása jellegzetes formákat hoz létre a folyók, patakok medrében (düne, antidüne). Ezen mederformák jegyei gyakran fellelhetők üledékes kőzetekben, melynek alapján következtethetünk az üledéket szállító áram erősségére és irányára.
Lásd még: felszíni vizek üledékei
a kőzettanban az üledékes kőzetek, a magmás kőzetek és metamorf (átalakult) kőzetek mellett a harmadik fő kőzetcsoportot alkotják. Üledékes kőzetnek a vízből és levegőből természetes úton lerakódott üledékből a szárazföldön, a tengerek és óceánok fenekén diagenizált kőzetet nevezzük. Az átlagosan 36 km vastagnak tekintett földkéreg anyagának mindössze 5%-a üledékes kőzet, ennek mélység szerinti megoszlása egyenlőtlen: üledékes kőzetek (illetve még diagenizálatlan, laza üledékek) borítják a szárazföldek felszínének 75%-át. (forrás: http://hu.wikipedia.org).
Az üledékes kőzetek alapvető jellemzője a rétegzettség. A réteg olyan szedimentációs alapegység, ami az azonos körülmények között egy folyamatban képződő kőzettestet jelenti. A rétegek kétféleképpen települhetnek: párhuzamos vagy keresztrétegezettségben, a többi jellegzetesség ezekből vezethető le. Az üledékes kőzeteket három csoportba sorolhatjuk: törmelékes kőzetek, vegyi üledékes kőzetek és szerves eredetű kőzetek. Törmelékes kőzetnek nevezzük az aprózódás, mállás eredményeként keletkezett finomabb-durvább kőzet és ásvány törmelékszemcsék helyben vagy a szállítást követően felhalmozott tömegét (pl. agyagpala, homokkő és konglomerátumok). A törmelékes kőzetek osztályozása komplex. Méretük szerint beszélünk durvatörmelékes (<2 mm, pszefitek: konglomerátum, breccsa)), homoktörmelékes (<0,02 mm, pszammitok: homokkő) és finomtörmelékes üledékes kőzetekről (<0,002 mm, pelitek). A vegyi üledékes kőzetek kémiai anyagkiválás által keletkeznek túltelített oldatokból, tengerek és tavak vizének bepárlódása során. A bennük oldott sók oldhatóságukkal fordított sorrendben válnak ki. A kőzeteket a fő összetevő anyaguk szerint csoportosítják. A vegyi üledékes kőzetekhez tartoznak a karbonátos kőzetek, a sókőzetek, és a kovaüledékek. Hazánkban e csoportból a mészkőnek és a dolomitnak van nagy jelentősége a talajok kialakulásában. A szerves eredetű üledékes kőzetek növényi és állati maradványok felhalmozódásával keletkeztek (pl. a kőszén és a kövületekből képződött mészkő). Az állati eredetű üledékes kőzet lehet diatomapala, valamint az állati csontok foszforanyagát tartalmazó nyersfoszfát. Az üledékes kőzetekben található növényi és állati eredetű ősmaradvány fontos földtörténeti információt hordoz.