Lexikon

veszélyes hulladékok kategóriái vagy típusai: az alábbiakban szereplő listák az Európai Tanács 1991. december 12.-ei, a veszélyeshulladékokról szóló, 91/689/EGK számú irányelvének mellékletei. A veszélyes hulladékok jellegüknek vagy a képződésüket eredményező tevékenységnek megfelelő felsorolásban szerepelnek (szilárd vagy folyékony halmazállapotú hulladékok és iszapok).

I. A. MELLÉKLET

1. anatómiai anyagok; kórházi és egyéb klinikai hulladékok;

2. gyógyszerek és állatgyógyászati készítmények;

3. faanyagvédő szerek;

4. biocidok és növényvédő szerek;

5. oldószermaradékok;

6. halogénezett szerves anyagok, amelyek nem oldószerként használatosak, kivéve az inert polimerizált anyagokat;

7. cianidtartalmú edzősók;

8. kőolajok és olajat tartalmazó anyagok (pl. olajelválasztó berendezésekből származó iszapok stb.);

9. olaj/víz, szénhidrogén/víz keverékek, emulziók;

10. PCB és/vagy PCT vegyületeket tartalmazó anyagok (pl. dielektrikumok stb);

11. kátrányszerű anyagok, amelyek finomításból, lepárlásból és más, pirolitikus kezelésből származnak (pl. üstmaradékok stb.);

12. tinták, színezékek, pigmentek, festékek, lakkok, kencék;

13. gyanták, latex, lágyítók, enyvek/ragasztók;

14. vegyi anyagok, amelyek kutatási és fejlesztési vagy oktatási tevékenységből származnak, amelyeket nem azonosítottak, és/vagy újak, és amelyek emberre és/vagy környezetre gyakorolt hatása nem ismert (pl. laboratóriumi maradékok stb.);

15. pirotechnikai és más robbanásveszélyes anyagok;

16. fényképészeti vegyszerek és előhívó anyagok;

17. poliklórozott dibenzo-furán bármely rokonvegyületével szennyezett anyagok;

18. poliklórozott dibenzo-p-dioxin bármely rokonvegyületével szennyezett anyagok.

I. B. MELLÉKLET

19. állati vagy növényi eredetű szappanok, zsírok, viaszok;

20. halogénmentes szerves anyagok, amelyek nem oldószerként használatosak;

21. fémeket vagy fémvegyületeket nem tartalmazó szervetlen anyagok;

22. hamuk és/vagy salakok;

23. föld, homok, agyag, beleértve a kotrási meddőanyagokat is;

24. cianidot nem tartalmazó edzősók

25. fémporok;

26. kimerült katalizátorok;

27. fémeket vagy fémvegyületeket tartalmazó folyadékok vagy iszapok;

28. szennyezés megelőzésére alkalmazott műveletekből származó maradékok (pl. zsákolóból összegyűjtött por stb.), kivéve a (29), (30) és (33) pontban felsoroltakat;

29. gáztisztításból származó iszapok;

30 víztisztító berendezésekből származó iszapok;

31. dekarbonizációs maradékok;

32. ioncserélő oszlop maradékai;

33. szennyvíziszap, amely kezeletlen vagy mezőgazdasági hasznosításra alkalmatlan;

34. tartályok és/vagy berendezések tisztítása során keletkező maradékok;

35. szennyezett berendezés;

36. szennyezett tartályok (pl. csomagolások, gázpalackok stb.), amelyek a II. mellékletben felsorolt egy vagy több összetevőt tartalmaztak;

37. akkumulátorok és más elektromos cellák;

38. növényi olajok;

39. háztartásokból származó, a szelektív hulladékgyűjtés eredményeként nyert anyagok, amelyek a III. Mellékletben felsorolt tulajdonságok bármelyikével rendelkeznek;

40. bármely más hulladék, amely a II. mellékletben felsorolt összetevők valamelyikét tartalmazza és a III. Mellékletben felsorolt tulajdonságok bármelyikével rendelkezik.

II. Melléklet: a felsorolt hulladékokat veszélyessé tevő összetevők:

C1 berillium; berilliumvegyületek;

C2 vanádiumvegyületek;

C3 króm(VI)vegyületek;

C4 kobaltvegyületek;

C5 nikkelvegyületek;

C6 rézvegyületek;

C7 cinkvegyületek;

C8 arzén; arzénvegyületek;

C9 szelén, szelénvegyületek;

C10 ezüstvegyületek;

C11 kadmium; kadmiumvegyületek;

C12 ónvegyületek;

C13 antimon; antimonvegyületek;

C14 tellúr; tellúrvegyületek;

C15 báriumvegyületek; kivéve a bárium-szulfátot;

C16 higany; higanyvegyületek;

C17 tallium; talliumvegyületek;

C18 ólom; ólomvegyületek;

C19 szervetlen szulfidok;

C20 szervetlen fluorvegyületek, kivéve a kalcium-fluoridot;

C21 szervetlen cianidok;

C22 a következő alkáli- vagy alkáliföldfémek: lítium, nátrium, kálium, kalcium, magnézium szabad formában;

C23 savas oldatok vagy szilárd halmazállapotú savak;

C24 lúgos oldatok vagy szilárd halmazállapotú lúgok;

C25 azbeszt (por vagy szálak);

C26 foszfor; foszforvegyületek, kivéve az ásványi foszfátokat;

C27 fém-karbonilok;

C28 peroxidok;

C29 klorátok;

C30 perklorátok;

C31 azidok;

C32 PBC és/vagy PCT vegyületek;

C33 gyógyszerek és állatgyógyászati készítmények;

C34 biocidok és növényvédő szerek (pl. peszticidek stb.);

C35 fertőző anyagok;

C36 kreozotok;

C37 izocianátok; tiocianátok;

C38 szerves cianidok (pl. nitrilek stb.);

C39 fenolok; fenolvegyületek;

C40 halogéntartalmú oldószerek;

C41 szerves oldószerek, kivéve a halogéntartalmú oldószereket;

C42 szerves halogénvegyületek, kivéve az inert polimerizált anyagokat és más, ebben a mellékletben külön nevesített anyagokat;

C43 aromás vegyületek; policiklikus és heterociklikus szerves vegyületek;

C44 alifás aminok;

C45 aromás aminok;

C46 éterek;

C47 robbanásveszélyes anyagok, kivéve az ebben a mellékletben külön felsoroltakat;

C48 szerves kénvegyületek;

C49 poliklórozott dibenzo-furán bármely rokonvegyülete;

C50 poliklórozott dibenzo-p-dioxin bármely rokonvegyülete;

C51 szénhidrogének és oxigén-, nitrogén- és/vagy kéntartalmú szénhidrogének, amelyek ebben a mellékletben nincsenek külön nevesítve.

A hulladékok veszélyességét eredményező tulajdonságokat a veszélyesség címszó alatt találhatjuk meg.

Forrás: http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=DD:15:02:31991L0689:HU:PDF

olyan környezeti rezgés, amely meghaladja a rezgés-szennyezettség (a továbbiakban: rezgésterhelés) megengedett határértékét;

Forrás: 284/2007. (X. 29.) Korm. rendelet a környezeti zaj és rezgés elleni védelem egyes szabályairól

olyan környezeti zaj, amely meghaladja a külön jogszabályban megállapított zajszennyezettség (a továbbiakban: zajterhelés), illetőleg zajkibocsátás megengedett határértékét továbbá olyan szabadidős zajforrástól származó zaj, amelyre jellegéből adódóan határértéket megállapítani nem lehet, mert azonos körülmények között nem ismételhető és érzékszervi észleléssel megállapíthatóan a hatásterületen élő lakosság nyugalmát zavarja;

Forrás: 284/2007. (X. 29.) Korm. rendelet a környezeti zaj és rezgés elleni védelem egyes szabályairól

A veszélyes anyagok osztályba sorolásának alapja a vegyi anyag olyan sajátossága, amelynek alapján a vegyi anyag káros hatást gyakorolhat az emberre vagy az ökoszisztémára, ha azokkal találkozik.

A veszélyességért felelő anyagtulajdonságok:

1. Fizikai-kémiai tulajdonságok

1.1. Robbanékony, robbanásveszélyes

1.2. Égést tápláló, oxidáló

1.3. Fokozottan tűzveszélyes

1.4. Tűzveszélyes

1.5. Kevéssé tűzveszélyes

1.6. Egyéb tényezők

2. Toxikológiai sajátosságok

2.1. Nagyon mérgező

2.2. Mérgező

2.3. Ártalmas

2.4. Maró

2.5. Irritatív

2.6. Túlérzékenységet okozó (allergizáló, szenzibilizáló)

2.7. Specifikus egészségkárosító sajátosságok: szerv vagy szervrendszer specifikus hatások heveny (akut), félheveny (szubakut) vagy idült (krónikus) mérgezésben vagy azt követően, amelyek súlyosak és nem súlyosak, reverzíbilisek vagy irreverzíbilisek lehetnek

2.8. Rákkeltő

2.9. Mutagén

2.10. Reprodukció-károsító (szaporodást károsító vagy reprotoxikus)

2.10.1. fertilitást (nemző- és fogamzóképességet) károsító

2.10.2. utódkárosító

2.10.2.1. teratogén (veleszületett rendellenességeket okozó)

2.10.2.2. embriotoxikus

2.10.3. (utód)generáció-károsító

2.10.4. egyéb reprodukciót károsító hatás, pl. a tejben felgyűlt káros anyagok a szoptatás során

2.11. Egyéb jellemző tulajdonságok

2.11.1. bőrön át felszívódik

2.11.2. akkumulálódik

2.11.3. egyéb (pl. átmeneti vagy tartós hatástalan szöveti raktározás, tárolódás)

3. Ökotoxikológiai, környezetkárosító, környezetszennyező sajátosságok

3.1. Vízi öskoszisztémára gyakorolt rövidtávú káros (akut) hatás

3.2. Vízi ökoszisztémára gyakorolt hosszútávú (krónikus) káros hatás

3.3. Talajökoszisztémára gyakorolt káros hatások, stb.

Méregerősség szerinti osztályozás

Kategória LD50 (orális és dermális) ill. LC50 (belégzés) értékek alapján:     

Nagyon mérgező: orális:<25 mg/kg; dermális: <50 mg/kg; belégzés: <0,25 mg/L/4 óra

Mérgező: orális: 25-200 mg/kg; dermális: 50-400 mg/kg; belégzés: 0,25-1 mg/L/4 óra

Ártalmas: orális: >200-2000 mg/kg; dermális: >400-2000 mg/kg; belégzés: >1-5 mg/L/4 óra

Forrás: 44/2000 EüM rendelet - http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=A0000044.EUM

egy vegyi anyag azon immanens tulajdonsága, képessége, hogy kárt tud okozni. Ennek előrejelzése a fizikai-kémiai tulajdonságok alapján is lehetséges (QSAR), de pontosabb a becslés, ha környezettoxikológiai mérési eredményekből, a vegyi anyag perzisztenciájából és bioakkumulálódó képességből indulunk ki. A veszélyes vegyi anyag környezetbe kerülésekor veszélyessége a környezettel való kölcsönhatása miatt realizálódik, ezért ekkor már környezeti kockázatról beszélünk.

a vegyi anyagok osztályozása során a veszélyességi osztályok leírják az anyag, vagy a készítmény jelentette kockázat természetét. A 67/548/EGK irányelv alapján 15 veszélyességi osztály van. Az anyag és a készítmény lehet: a) robbanásveszélyes; b) oxidáló; c) rendkívül tűzveszélyes; d) fokozottan tűzveszélyes; e) tűzveszélyes; f) nagyon mérgező; g) mérgező; h) ártalmas; i) maró hatású; j) irritatív hatású; k) szenzibilizáló; l) rákkeltő; m) mutagén; n) reprodokciót károsító; o) környezetre veszélyes. A GHS alapján ezeket az osztályokat a veszélyesség szerinti osztályozás fogja helyettesíteni.

vegyi anyagok veszélyességére vagy más veszélyre bármilyen szó, felirat, szimbólum, kép, szabványos tábla vagy mindezek kombinációja figyelmeztethet. Ezeket a jelzéseket minden tárolótartályon és szálíltóeszközön el kell helyezni.

A világon egységes jelölésrendszert a GHS a Globally Harminised System, azaz az egész világon egységes, harmonizált rendszer biztosítja, melyet az ENSZ kezdeményezésére bevezetnek a világ országai. Európában a REACH harmonizálja a korábbi európai jelrendszert a GHS-sel.

A GHS jelei mögött kockázatfelmérésen alapuló számértékek rejtőznek (robbanékonység foka, toxicitás mértéke, mutagenitás mértéke, stb.), tehát a címkézés kötelezettsége mennyiségi kritériumrendszerhez kötött.

a jelenlegi vegyi anyagokra vonatkozó osztályozási és besorolási rendelkezés szerint a veszélyszimbólumok piktogramok, melyeket a veszélyes anyagok és készítmények csomagolásain helyeznek el. A veszélyszimbólumok képének meg kell egyeznie a 67/548/EEC irányelv II. mellékletében leírtakkal. A szimbólumot feketével kell rányomtatni narancs-sárga háttérre. Amikor a GHS jogerőre emelkedik, a jelenlegi veszélyszimbólumokat nem lehet majd tovább használni, és új GHS szimbólumokkal lesznek helyettesítve.

egy cég, amelyik regisztrációs információt nyújt be az ECHA-nak, a közös regisztráció többi tagjának nevében. A vezető regisztráló által benyújtott információ érinti az osztályozás és címkézést, a vizsgálati összefoglalásokat, vizsgálati javaslatokat, és ha szükséges jelzést, arról, hogy mely információkat vizsgálta fölül szakértő. Ha a közös regisztráció tagjai úgy döntenek, a vezető regisztráló benyújthatja a biztonságos felhasználásra vonatkozó információkat és a kémiai biztonsági jelentést a többiek nevében. Az után, hogy a vezető regisztráló benyújtotta az információkat, a további információkat a közös regisztráció többi tagjának egyénileg kell benyújtania. (Forrás: REACH)

Video Graphics Array (640 x 480)

a kőolajból származó viaszok főleg nagy molekulatömegű normál paraffinokból állnak. Ettől eltérnek a növényi eredetű viaszok, melyek telítetlen zsírsav-észtereket tartalmaznak.

pálcika alakú, sárgán pigmentált, csillókkal mozgó, lumineszkáló (fényt kibocsátó) baktérium, régebbi nevén Photobacterium phosphoreum. Tengeri környezetben él, szaporodásához 200 mM nátriumkloridot igényel, laboratóriumban könnyen szaporítható. Szabadon élve és halak specifikus világító szimbiontájaként egyaránt előfordul. Fénykibocsátása olyan aerob oxidációs biokémiai folyamat, mely során nem kémiai vegyületben kötve (ATP), hanem fény formájában képződik az energia:
FMNH₂ + O₂ + RCHO ^luciferáz hν (490 nm) + FMN + H₂O + RCOOH egyenlet szerint,
ahol FMNH₂: flavinmononukleotid redukált formája;
RCHO: luciferin, fénykibocsátó hosszúláncú alifás aldehid;
luciferáz: bakteriális enzim, vegyes funkciójú oxigenáz;
hν: emittált fényenergia;
FMN: flavinmononukleotid;
RCOOH: hosszúláncú szerves sav.
A Vibrio fisheri lumineszkálása ún. autoindukciós szabályozás alatt áll: csak a mikroorganizmusra előnyös körülmények között működik, attól eltérő, nem optimális, a mikroba számára kellemetlen, ártalmas, mérgező körülmények között viszont gátolva marad. Ezen alapul a Vibrio fisheri tesztorganizmusként való felhasználása ökotoxikológiai tesztekben. vegyi anyagok, hulladékok és szennyezett környezeti minták akut toxicitásának mérésére több, szabványosított, laboratóriumi gyors-tesztmódszer is létezik (DIN 38412, 1991; Microtox) melyek végpontként a lumineszcens fény intenzitását mérik és a fényintenzitás gátlásának mértékéből következtetnek a toxikus hatásra. A koncentráció-lumineszcencia;gátlás, ill. a dózis-lumineszcenciagátlás görbéről olvassák le a 20%-os, ill. 50%-os gátláshoz tartozó koncentráció ill. dózis értékeket: EC₂₀ és ED₂₀ ill. EC₅₀ és ED₅₀.

a hamisított feladóval szétküldött levélszemét miatt a reklamáló levelek tömege zúdul egy ártatlan felhasználóra.

dúsítás vagy visszatáplálás (visszasajtolás) céljából víznek felszín alatti vízbe történő bejuttatását szolgáló vízilétesítmény.

egy folyadék belső súrlódása (Erdey-Grúz T., Schay G.: Elméleti fizikai kémia, Tankönyvkiadó Budapest, 1964), egy folyadék ellenállásának mértéke a nyíró igénybevétellel vagy húzó igénybevétellel szemben (általában kiöntéssel szembeni ellenállást értik ez alatt). Ezt az adatot az emberi egészségkockázat értékelésében használják (folyadékok és előkészítésük aspirációs kockázatot jelent az embereknél, kicsi viszkozitásuk miatt). A REACH regisztrációhoz előírt fizikai-kémiai jellemző 100 tonnánál nagyobb mennyiségben gyártott vagy importált anyagokra. (http://www.prc.cnrs-gif.fr/reach/en/physicochemical_data.html)

a szennyezett talaj magas hőmérsékleten történő megolvasztása, melynek során a talaj szilikátjaiból üvegszerű, amorf vagy kristályos szerkezetű szilárd anyag válik, a szerves szennyezőanyagok deszorbeálódnak és/vagy pirolízissel elbomlanak, a toxikus fémek pedig immobilizálódnak. A vitrifikáció kivitelezhető in situ vagy ex situ formában. in situ vitrifikációt talaj vagy üledék mélyebb rétegében található igen veszélyes anyagok fizikai rögzítésére, stabilizálására használják. ex situ vitrifikációval hasznosítható termékek, kerámiaszerű építőanyagok (díszkavics, burkolólapok) állíthatóak elő. A vitrifikáció 1600-2000 ^oC-on történik, a talajba helyezett elektródák közötti nagyfeszültségű elektromos áram hatására. A pirolízistermékek, a gázok és a pára összegyűjtése és kezelése kapcsolódó technológiákat igényel. Az eljárás magas költségei miatt, célszerű a szennyezett talajt vagy üledéket frakcionálással előkezelni és csak a szennyezőanyagot tartalmazó finom frakciót alávetni vitrifikációnak. Lásd mégtermikus deszorpció, immobilizáció, stabilizáció, égetés, pirolízis.

elsősorban ivóvizek mikrobiológiai minőségét értik alatta. Az ivóvíz, az élelmiszerekhez hasonlóan limitált számban tartalmazhat csak az emberi egészségre veszélyes mikroorganizmusokat. Az ivóvíz ellenőrésekor nem mutatnak ki minden egyes humán patogént, hanem az indikátorként elfogadott koliform baktériumok számát mérik meg tenyésztéses technikákkal. Maguk a kólibaktériumok nem okvetlen patogének, de ha számuk, az un. kóli-titer vagy kóliszám nagyobb egy bizonyos értéknél (víztípustól függően 0,4−4 db sejt/100 ml víz), akkor valószínűnek tarják más veszélyes patogén enterobaktériumok (pl. Salmonella, Shigella, stb.) jelenlétét is a vízben, emiatt a víz higiénés szempontból nem megfelelő.

a víz-keretirányelv 4. cikkének (1) bekezdésében meghatározott környezetvédelmi célkitűzésekkel összhangban a tagállamok célja, hogy megakadályozzák az összes felszíni és felszín alatti víztest állapotának romlását és 2015-re elérjék, hogy az említett víztestek általában véve jó állapotban legyenek. Ezenkívül fokozatosan csökkenteni kell az vízminőség szempontjából elsődleges vegyi anyagok által történő szennyezéseket és a veszélyes anyagok kibocsátásait meg kell szüntetni vagy ki kell iktatni, valamint a felszín alatti vizekben a szennyezőanyag-koncentráció bármilyen jelentős emelkedését megfelelő intézkedésekkel vissza kell fordítani.

olyan felszín alatti kőzetréteg, kőzetrétegek vagy más földtani képződmény, amelynek porozitása vagy áteresztő képessége lehetővé teszi a felszín alatti víz jelentős áramlását vagy jelentős mennyiségű felszín alatti víz kitermelését.

vízkivételi művek által igénybe vett vagy arra kijelölt terület, illetőleg felszín alatti térrész és az onnan emberi fogyasztásra, illetve hasznosításra kitermelhető vízkészlet a meglévő vagy a tervezett vízbeszerző létesítményekkel együtt.

a vegyi anyag 1 dm³ vízben oldott tömege, telített oldat estén (mértékegysége: kg/m³ vagy g/l). A REACH regisztrációhoz előírt fizikai-kémiai jellemző. Ez a tulajdonság nem C&L kritérium (vegyi anyagok osztályozása és címkézése), tehát vízben való oldhatóság alapján nem osztályozzák és/vagy címkézik a vegyi anyagokat. Egy vegyi anyag kisebb vízoldékonyság nem jelent feltétlenül kisebb környezeti kockázatot. A kockázat kiszámításához szükség van a lebomlásra és/vagy a toxicitásra vonatkozó kiegészítő adatokra is. A vízben való oldhatóság, a lebomlás mértéke és a káros hatás együtt határozza meg egy vegyi anyag és bomlástermékeinek környezeti kockázatát, például a vízi élőközösségre vonatkozó akut vagy krónikus (hosszútávú), esetleg késleltetett kockázatát (http://www.prc.cnrs-gif.fr/reach/en/physicochemical_data.html).
A vízben való oldhatóságot nem kell meghatározni, ha az anyag vízben 4, 7 és 9 pH-n hidrolizálhat (fél-élet ideje kevesebb, mint 12 h) vagy oxidálódhat. Ha az anyag vízben "oldhatalan", a megfelelő analitikai módszerrel un. limit-tesztet kell elvégezni a detektálási határig .

az a rendszer, mely az ivóvízellátást biztosítja a felszíni vagy felszín alatti vizbázisoktól, a víz kinyerésen és a kinyert víz kezelésén keresztül, a szállítórendszerig, mely végül eljuttatja a vizet a háztartásokba, az ipari és mezőgazdasági létesítményekbe.

a vízerőmű (duzzasztómű) a vízienergiát hasznosítja. A víz energiája megújuló energia. A világ vízerőműveinek összteljesítménye mintegy 715 000 MW, a Föld elektromos összteljesítményének 20%-a (2006), a megújuló energiahasznosításnak 88%-a.

Nagy vízerőművek dolgozzák fel a legtöbb vízienergiát, a kis vízerőművek (5 MW teljesítményig) jelentősége is nagy, ezek különösen népszerűek Kínában, ahol a világ kis vízerőmű kapacitásának több mint 50%-a üzemel, de a velünk szomszédos országokban is találhatóak ilyenek.

A vízienergiát leggyakrabban egy gáttal elrekesztett folyó vagy patak vizének felhasználásával vízturbinák és elektromos generátorok nyerik ki és villamosenergia formájában szállítják el. Ebben az esetben a hasznosított energia mennyisége az átömlő víz mennyiségétől és a víz forrása és a víz kilépése helyének magasságkülönbségétől függ. Ezt a magasságkülönbséget esésnek nevezik. A potenciális energia egyenesen arányos az eséssel. A rendelkezésre álló esés jó kihasználása különleges csővezetékekkel és turbinakonstrukciókkal oldható meg.

A szivattyús energiatározó vízerőművek tulajdonképpen csupán energia tárolására szolgálnak. Az energiafogyasztási csúcsok folyamán használják energiatermelésre, úgy hogy két különböző szintmagasságú víztározó között a magasabban fekvőből az alacsonyabban fekvőbe engedik át a vizet egy vízturbinán keresztül. Amikor kevés a villamosenergia-fogyasztás, a vizet visszaszivattyúzzák a generátort villanymotorként, a turbinát pedig szivattyúként használva a felső víztározóba. A rendszer összenergiamérlege önmagában természetesen veszteséges, haszon abból származik, hogy csúcsüzemben a hálózatnak eladott villamosenergia ára többszöröse a csúcsidőn kívüli energia árának, az egész energiarendszer összhatásfoka szempontjából pedig kedvező, hogy a fosszilis tüzelőanyagot elégető alaperőművek és az atomerőművek jó hatásfokkal, közel állandó terheléssel üzemelhetnek.

Az árapályerőművek nem csatlakoznak tározókhoz.a tenger napi rendszerességgel bekövetkező áradásának-apadásának szintkülönbségét hasznosítja, ha lehetőség van bizonyos vízmennyiség tározására is, akkor szintén kihasználható a napi fogyasztási csúcsok enyhítésére.

• Folyóvizes erőmű Folyóra vagy patakra telepített elektromos energiát előállító vízerőmű
• Tározós erőmű (csúcserőmű) Magasan fekvő víztározóba kis vízhozamú folyó vizét felduzzasztják és csak a villamosenergia fogyasztási csúcsokon helyezik üzembe a vízturbinát.
• Szivattyús-tározós erőmű Az alacsonyabb szinten lévő folyóból (tározóból) egy magasabban fekvő tározóba szivattyúzzák fel a vizet olcsó elektromos energia felhasználásával (csúcsidőn kívül), és csúcsidőben magas áron értékesíthető elektromos energiát termelnek a felső tározóból az alsóba vízturbinán keresztül áramoltatott tárolt vízzel.
• Földalatti erőmű Nagy esésű vízerőműveket, melyek üzemvíz csatornáját is alagutakban vezetik, az egész gépházat föld alá telepítik.
• Árapály erőmű A tenger árapályjelenségéből adódó vízszintkülönbségek hasznosítására telepített speciális vízerőmű.
• Hullámerőmű A tenger hullámzásának energiáját hasznosító erőmű.
• Tengeráramlat erőmű Kísérleti jelleggel épített erőmű erős tengeráramlatok kinetikus energiájának hasznosítására.

Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/V%C3%ADzer%C5%91m%C5%B1

a kút kivitelezésével összefüggő, különösen annak földtani, vízföldtani, vízadóképességi, vízminőségi és a kivitelezésre vonatkozó egyedi műszaki adatait és vízföldtani értékelést tartalmazó építési, földtani dokumentum.

szárazföldi víztest, amely nagyobbrészt a földfelszínen folyik, de amely hosszának egy részén a felszín alatt is áramolhat. Természetes vagy mesterséges terepalakulat, amelyben állandóan vagy időszakosan víz áramlik.

a vizek hasznosítása, hasznosítási lehetőségeinek megőrzése, a vizek kártételei elleni védelem és védekezés (vízkárelhárítás).

olyan földrajzilag lehatárolható terület, amelyről a felszíni vizek - vízfolyások, a felszínen lefolyó egyéb vizek vagy tavak összességén keresztül - egyetlen folyótorkolaton, folyódeltán keresztül a tengerbe jutnak.

vízgyűjtő-gazdálkodás fő egysége, amely egy vagy több szomszédos vízgyűjtőből álló - az ahhoz tartozó felszín alatti vizeket is magában foglaló - terület.

az a tevékenység, amelynek következménye a víz lefolyási, áramlási viszonyainak, mennyiségének, minőségének, továbbá a medrének, partjának a víz hasznosítása érdekében való befolyásolása. Összefoglalva vízszolgáltatások, valamint egyéb emberi tevékenységek, amely a vizek állapotára jelentős hatással van.

a vízhiány és az aszály eltérő fogalmak ugyan, de hatásuk és a probléma kezelése ugyanaz: egyensúlyba kell hozni a vízhozamot a vízhasználattal (kivéttel).

A vízhiány lényege, hogy a hozzáférhető vízforrások alatta maradnak a vízigénynek. Az okok között szerepel a csapadékhiány és a túlnépesedés, esetleg a az intenzív öntözés és az ipari vízfogyasztások. A vízhiány mögött gyakran vízminőségi problémák húzódnak: van víz, de nem megefelelő minőségű.

A vízhiány mérésére a WEI = Water Exploitation Index, magyarul vízkitermelési index használatos.

A linkként elérhető térképek az európai vízgyűjtők 2000-e számított és 2030-ra előrejelzett WEI értékeit mutatják.

mindazok a szolgáltatások, amelyek a háztartások, a közintézmények és bármely gazdasági tevékenység számára a következőket nyújtják: (a) a felszíni vagy felszín alatti víz kitermelése, duzzasztása, tárolása, kezelése és elosztása, (b) a szennyvíz összegyűjtése és kezelése, melyet ezt követően a felszíni vizekbe juttatnak.

a vízimunkákkal, a vízilétesítményekkel és a vízhasználatokkal kapcsolatos jogok és kötelezettségek közhitelű nyilvántartása.

egy vagy több település közműves vízellátását (a víztermelést, az ehhez kapcsolódó vízbázisvédelmet, a vízkezelést, a tárolást, a vízszállítást, a vízelosztást) szolgáló, illetve a közműves szennyvízelvezetést, illetve -tisztítást szolgáló, egységes rendszert alkotó (szennyvizek összegyűjtését, elvezetését, tisztítását, a tisztított szennyvizek és szennyvíziszapok továbbvezetését, elhelyezését szolgáló műtárgyak összessége és azok kiegészítői, így például berendezései, tartozékai) műszaki létesítmény.

az a mű (víziközmű), műtárgy, berendezés, felszerelés vagy szerkezet, amelynek rendeltetése, hogy a vizek lefolyási, áramlási viszonyait, mennyiségét vagy minőségét, medrének vagy partjának állapotát, a vizek kártételeinek elhárítása, a vizek hasznosítása - ideértve a víziközművekkel végzett közüzemi tevékenységgel nyújtott szolgáltatást -, minőségének és mennyiségének megfigyelése, illetve ásványi és földtani kutatások végzése céljából vagy ásványi nyersanyag kitermelése céljából befolyásolja.

a vizek többletéből vagy hiányából származó kár.

azoknak a tevékenységeknek az összessége, amelyeknek célja a vizek használatára irányuló igények kielégítése oly módon, hogy ennek következtében a vizek állapotában visszafordíthatatlan változás ne következzék be és a vízkészlethez való hozzáférés lehetősége ne csökkenjen.

a víz mennyiségét mérőműszerekkel, hitelesített műtárgyakkal, vagy a vízkivételre alkalmas szivattyúk névleges teljesítménye alapján műszaki becsléssel kell meghatározni.

azok a vegyi anyagok, melyket a Víz Keretirányelv 16. cikk (2) bekezdéssel összhangban a X. mellékletben felsorol. Az ilyen anyagok közé tartoznak a kiemelten veszélyes anyagok, amelyeket a Víz Keretirányelv 16. cikk (3) és (6) bekezdése határoz meg, és amelyekkel kapcsolatban meg kell tenni a 16. cikk (1) és (8) bekezdésével összhangban levő intézkedéseket.

Az elsőbbséget élvező vegyi anyagok listáját a táblázatban találja. Ezek közül a veszélyesnek minmősítttek X jelet kaptak a "Veszélyesség" oszlopban.

a felszíni víz vízszennyezettségi határértékeiről és azok alkalmazásának szabályairól szóló rendeletben meghatározott fizikai-kémiai szennyezőanyagok által okozott vízszennyezettség még megengedett olyan mértéke, amelynek meghaladása a jó ökológiai állapot romlását okozza.

a felszín alatti víz felszínre hozatalát célzó kutak, amelyek felszín alatti víztartók megnyitásával valósítják meg a víztermelést. Felszínközeli víz egyszerű kúttal, aknakúttal, - gyenge vízadóképességű rétegeknél - nagyobb vízadó felületet biztosító ún. galéria segítségével nyerhető. Az aknakutakban a víz eliszaposodásának megakadályozására kavics- vagy homokszűrő réteget alakítanak ki, a vízadó réteg felső szintjéig. A nagyobb mélységű vízadó rétegeket fúrt kúttal, artézi kúttal érik el. A víznyerő kutakat béléscsővel látják el a nem kívánatos vízadó rétegek, pl. fertőzött felső réteg kizárására és perforált béléscsővel a víz beáramlásának biztosítására. Finom szemcséjű vízadó réteg megnyitásához az uralkodó szemcseméretnél kisebb lyukbőségű szűrőt építenek be. A víznyerő kutakból kivehető vízmennyiséget (vízadóképességet) próbaszivattyúzással állapítják meg. Az időegység alatt kitermelhető víz mennyisége függ a kőzet (talaj) telítettségétől, vízáteresztőképességétől, a réteg hidrosztatikus nyomásától és a vízutánpótlástól. A vízkivétel módja a nyugalmi vízszinttől függ: ha az a felszín fölött van akkor felszálló, kiömlő, kifolyó vizet kapunk, ha a felszín alatt van, akkor szivattyúzással nyerjük ki. Tíz méternél kisebb mélységből egyszerű szivattyúval, nagyobb mélységből búvárszivattyúval vagy kompresszorral nyerhetjük ki a vizet. Vízkivételkor a kút vízszintje csökken (depressziós szint) és depressziós tölcsér alakul ki. Több kutat egymáshoz képest úgy kell elhelyezni, hogy azok depressziós tölcsérei ne érjék el egymást.

lásd vízben való oldhatóság

a vegyület, melyet kémiai analízis során ki akarunk mutatni minőségi vagy mennyiségi analízissel egy mintából, mely lehet környezeti minta, élelmiszer, hulladék, biológiai minta, stb.

az a vegyi anyag, melyet laboratóriumban, analitikai módszerekkel vizsgálunk, mérünk. Egy vegyi anyagot, például kadmiumot meghatározhatunk levegőben, vízben, talajban, szövetekben, vérben, stb. A minta analízisekor a Kadmium mennyiségét határozzuk meg a mintában. A minta kadmiumtartalmát koncentrációban fejezzük ki, pl. mg kadmium /kg minta mértékegységben.

a vegyi anyagot regisztráló, vagy a továbbfelhasználó által készített javaslat további vizsgálatokra, a REACH Rendelet IX. és X. mellékletének megfelelően. (Forrás: REACH)

egy vegyi anyagra vonatkozó teljes vizsgálati jelentés célkitűzéseinek, módszereinek, eredményeinek és következtetéseinek összefoglalása, amely elegendő információt nyújt a vizsgálat relevanciájának értékeléséhez. Forrás: REACH 3. cikk (29).

a mérési végpontból statisztikai értékeléssel kapott, a toxicitást, vagy más káros hatást jellemző érték, pl. EC50, NOEC stb.

anyagok vagy energia ember általi kibocsátása (tehát egy cselekvés) közvetlenül vagy közvetve a vízi környezetbe, amelynek eredménye olyan, hogy veszélyt jelent az emberi egészségre, veszélyes az élő erőforrásokra és a vízi ökológiai rendszerekre, rontja a kellemes környezetet vagy zavarja a vizek másfajta jogos használatát.

a vízszennyezés pontszerű és nem-pontszerű forrásai a vizekbe kerülő szennyező- és tápanyagok olyan forrásait jelentik, amelyek vagy hely szerint meghatározott bevezetések (pontszerű szennyezőforrások), vagy a vízgyűjtőkön diszperz jelleggel általános kiterjedésben fordulnak elő (nem-pontszerű, vagy másképp diffúz szennyezőforrások). A pontszerű források pontosan azonosítható kibocsátást jelentenek egyetlen forrásból vízbe, levegőbe vagy ritkábban talajba. A difúzz források viszont nehezen vagy nem azonosítható nagyszámú forrást jelentenek, például:
1. mezőgazdasági eredetű szennyezőforrásokat, peszticideket, vagy talajokról lefolyó vizekkel szállított P- és N-tápanyagokat, melyek a felszíni vizekben eutrofizációt okozhatnak;
2. bányászati eredetű szennyezettséget, toxikus fémek vagy savasság nagy területen szétszórt meddőanyag, meddőkőzet forrásokból,
3. levegőből leülepedett vagy esővel érkező diffúz szennyezettséget, mely lehet toxikus fém, savas eső vagy por, stb.

a felszíni vízben a vízszennyező anyaggal történő terhelés (vízterhelés) hatására kialakult vízszennyező anyag koncentráció vagy szint.

a vizek természetes minőségét hátrányosan befolyásoló olyan anyag vagy hőenergia, amely az emberi tevékenység eredményeként közvetlen, illetőleg közvetett bevezetéssel kerül a befogadóba, és amely káros, illetve káros lehet az emberi egészségre, az élővilágra vagy a környezet más elemeire, illetőleg károsítja, illetve károsíthatja az anyagi javakat.