Lexikon

az árvízi esemény valószínűségének és az árvízi eseményhez társuló, az emberi egészségre, a környezetre, a kulturális örökségre és a gazdasági tevékenységre gyakorolt lehetséges káros következményeknek az együttese.

Az árvízkockázat menedzsmentjére a 2007/60/EC irányelv megköveteli a a vízfolyások árvízkockázatának felmérését, az árvízveszélyes területeken élő emberek számának, az építmények és egyéb értékeknek a meghatározását, térképezését, monitoringját és a megelőző és védelmi intézkedéseket, az előrelátó tervezést.

a mederből kilépő vizek, árvizek kártételei elleni megelőző tevékenység, amely az elönthető területet (árteret) árvízvédelmi művek (töltések, falak, árvízcsúcscsökkentő tározók, árapasztó csatornák) létesítésével mentesíti (mentesített ártér) a rendszeres elöntéstől.

földtöltés építésére elegendő hely hiányában az árvízvédelmi földtöltés helyettesítésére, vagy annak magasítására alkalmazott vasbeton, beton, tégla építmény.

az elsőrendű, másodrendű, harmadrendű árvízvédelmi vízilétesítmény, valamint annak műtárgya, tartozéka, járulékos létesítménye, amely a védvonal védőképességét, rendeltetésszerű használatát biztosítja, illetve szolgálja.

félfém, Magyarországon egyik leggyakoribb talaj és talajvíz-szennyező elem. Fő ásványa az arzenopirit FeAsS - főleg a nemes- és színesfémércek kísérő ásványa. Az arzénnak van egy erősebben mérgező AsIII és egy kevésbé mérgező AsV formája, melyek a körülmények megváltozásával egymásba átalakulhatnak. Erősen, néha irreverzibilisen adszorbeálódik az agyagon, vas- és mangán oxidokon/hidroxidokon és a szerves komponenseken. Savas talajokban főként aluminium- és vas-arzenát AlAsO₄ és FeAsO₄, míg lúgos és meszes talajban Ca₃AsO₄₂ formában van jelen. Redukáló körülmények között az arzén mobilitása megnő, mivel megnő az AsIII aránya. A pH növekedésével a többi toxikus fémmel ellentétben az As mobilitása megnő a Ca₃AsO₄₂ forma miatt. A talajba arzén a fémbányászat, érckohászat, cementgyártás, arzéntartalmú anyagok ipari feldolgozása, illetve a mezőgazdaságban növényvédőszerként alkalmazott szerves arzénvegyületek gyártása és felhasználása során kerül.
Az arzén bizonyos vegyületei emberre nézve közismerten hatásos mérgek. A szervetlen As-vegyületek lenyelését jelentős gyomor és bélrendszeri károsodás követi, amely előbb hányást, hasmenést, és sokkot okoz, majd vizelet csökkenést és fehérjevizelést eredményez. Egyéb akut tünetek: az arc vizenyője, izomgörcsök, szívrendellenességek. A tartós As expozíció hatása hasmenés, bőrpír, pigmentáció és elszarusodás, érelváltozások üszkösödés, fehérvérsejt-hiány jelentkezik. Bizonyos As-vegyületek tüdő-, bőr-, és gyomorrákot is okozhatnak.
Talamikroflórára gyakorolt hatás kidolgozandó!

Az arzén meglehetősen nehezen mozog a talajban, így a növényeknél ritkán okoz mérgezést vagy terméscsökkenést. Az As és a P anionok kémiai rokonsága miatt a P/As arány döntő a növénytoxicitás kialakulásakor, hiszen egy megadott arány felett a foszfor megakadályozhatja az arzén oldhatóvá válását a talajban, növény általi felvételét, illetve a növényen belüli transzportját. arzénmérgezéskor a növények növekedése lelassul, szöveteik rózsaszínűek, majd világossárgák lesznek, az idősebb leveleken vörösesbarna foltok jelenek meg.

Háttérértéke Magyarországon viszonylag magas: talajban 10 mg/kg; felszín alatti vizekben: 10 μg/liter. Szennyezettségi határérték rendelet szerint talajra: 15 mg/kg; felszín alatti vízre: 25 μg/liter.

Amerikai Szabványos Információcsere Kódrendszer (angolul: ASCII=American Standard Code for Information Interchange). Ahhoz, hogy a számítógépek kettes számrendszerben tudják kódolni az adatokat, ki kellett találni egy kódrendszert. Így született meg az ASCII, amely egy 7 bites kódrendszer, tehát maximum 128 különböző jelet tárolhat (1111111₂=127, plusz a 0). Az ASCII az angol ábécé minden betűjéhez, számjegyéhez, írásjeléhez egy-egy 7 bites számot (egy hétjegyű, kettes számrendszerbeli számot) rendel hozzá. Az ékezetes karaktereket nem tartalmazza, ezért használata nyelvileg korlátozott, viszont minden számítógép megérti.

lásd: nagy nyomású folyadék extrakció

idegen anyag beszívása a légutakba, a légycsőbe vagy a tüdőbe, levegőből, nyeléskor vagy hányáskor.

Lásd még: aspiráció, idegen anyag belégzése

váladéknak vagy idegen anyagnak a beszívott levegővel történő légcsőbe vagy tüdőbe kerülése. A beszívott vegyi anyag lehet gáznemű, folyadék, folyadékok gőze, vagy szilárd anyag apró szemcséje, pora. A veszélyes anyag a légcsőbe és onnan a tüdőbe kerülve tüdőgyulladáshoz hasonló tüneteket okozhat, de a tüdőn keresztül felszívódva más szerveket is károsíthat.

Amerikai Anyagvizsgálati Társaság

http://www.astm.org/

az ásvány a földkéreg és a földön kívüli objektumok természetes eredetű anyaga, amelynek összetétele egyetlen képlettel leírható. Az ásványok tanulmányozásával az ásványtan vagy mineralógia tudománya foglalkozik. Ásványok nem csak a földkéregben fordulnak elő, hanem más bolygókon, sőt az interplanetáris anyagban (például meteorokban, illetve meteoritokban) is. Az ásványok jellegzetes fizikai és kémiai tulajdonságaik alapján határozhatók meg. Vannak olyan fajok, melyek szabad szemmel is könnyen felismerhetők, de számtalan ásvány csak bonyolult műszeres analitikai eljárással azonosítható. Az ásványok legtöbbször nem önmagukban, hanem ásványtársulásokban jelennek meg. Az ásványok meghatározásánál figyelembe vett fizikai tulajdonságok a következők: kristályalak és habitus, keménység, szín, fény, karc szín, hasadás, törés, sűrűség, egyéb tulajdonságok (mágnesesség, radioaktivitás, mechanikai deformáció, piroelektromosság, piezoelektromosság, elektromos vezetőképesség). Az ásványrendszertan alapja a kristálykémia. A legnagyobb ásványrendszerezők közül elsősorban az amerikai James Dwight Dana (1813-1895) és a német Karl Hugo Strunz (1910–2006) nevét kell megemlíteni. Utóbbi "Mineralogische Tabellen" c. munkája 1941-ben jelent meg először, amely szerint az egyszerű és összetett anionok által meghatározott ásványosztályok sorrendje a következő: I. Terméselemek; II. Szulfidok és rokon vegyületek; III. Oxidok és hidroxidok; IV. Szilikátok; V. Foszfátok és rokon vegyületek; VI. Szulfátok és rokon vegyületek; VII. Karbonátok, nitrátok, borátok; VIII. Halogenidek; IX. Szerves vegyületek. Az ásványokat azonban nemcsak kémiai összetételük, hanem belső szerkezetük is jellemzi, ezért az ásványrendszertan – az említett kémiai mellett – kristályszerkezeti alapokon is nyugszik.

olyan természetes felszín alatti víztartóból vagy vízadóból származó víz, amelynek ásványi anyag tartalma jellemzően eltér a rendszeres emberi fogyasztásra szolgáló ivóvíztől, és annak összetétele megfelel a vonatkozó jogszabályban meghatározott (így például biológiai, kémiai) határértékeknek.

az aszály olyan természetes jelenség, mely a normálishoz képest sokkal kisebb csapadékmennyiség hosszútávú hatására jön létre. A vízmérleg felborulását, terméketlenséget és ebből adódóan szociális és egészségproblémákat okoz az aszálysújtotta területeken.

a kőolaj frakcionálás/lepárlás/feldolgozás azon visszamaradt alkotótrészei, amelyek pentánban nem oldódnak, de szén-diszulfidban igen. Sötétbarna-fekete amorf szilárd anyagok. 3 000-10 000 közötti molekulatömegű molekuláik 10-20 kondenzált aromás-gyűrűből és az ahhoz kapcsolódó nafténes és paraffinos anyagokból állnak. (Forrás: Olajipari értelmező szótár)

Anatomical Therapeutic Chemical Classification System = a gyógyszerek anatómiai, gyógyászati és kémiai osztályozási rendszere (ATC), melyet a WHO fejlesztett ki: egy nemzetközileg egységesített alfanumerikus gyógyszerosztályozási rendszer.

REACH kifejezés, egy teljes vizsgálati jelentés célkitűzéseinek, módszereinek, eredményeinek és következtetéseinek részletes összefoglalása, amely elegendő információt nyújt a vizsgálat független értékeléséhez, és minimálisra csökkenti a teljes vizsgálati jelentés tanulmányozásának szükségességét. Forrás: REACH 3. cikk (28)

az átjáró (gateway) olyan IT eszköz, amely két különböző jellegű hálózat között továbbítja az információt – általában a helyi hálózat és az Internet között.

a folyótorkolatok közelében levő felszíni víztestek, amelyek részben sós jellegűek a parti tengervizekhez való közelségük eredményeképpen, de amelyeket alapjában véve az édesvizek beáramlása befolyásol.

A kifejezés az EU Víz Keretirányelv (WFD) elfogadásával került a köztudatba, de a kifejezés finomabb magyarázata, az alesetek megkülönböztetése és a pontos definíciók a mai napig váratnak magukra.

a talaj közelében (2 m alatt) mikroklíma uralkodik, a talajtól 10 km magasságig a troposzférában játszódnak le az időjárási folyamatok és itt található a vízgőz csaknem teljes mennyisége. A talajról visszaverődő napsugárzás alulról melegíti a troposzférát, felfele haladva kilométerenként 6,5 ^oC a hőmérsékletcsökkenés. A 10−50 km-es sztratoszféra tartományban −50 és −90 ^oC közötti hőmérséklet uralkodik, de az ózonréteg, amiatt, hogy elnyeli az UV sugarakat akár 0 ^oC-ra is felmelegedhet. Az 50−80 km magasságban található mezoszféra hőmérséklete akár +50 ^oC-ig emelkedhet (ez a sztratoszférában elnyelt hő fűtő hatásának köszönhető), de felfele haladva fokozatosan lehűl, amíg el nem éri a −80 ^oC-ot. Tovább haladva felfele, 500 km magasságban a termoszférában vagy ionoszférában a hőmérséklet 1200 ^oC-ra emelkedik. Ezt a réteget igen ritka levegő, elektromos folyamatok és ionizáció miatti nagy vezetőképesség jellemzi. Ezen kívül már csak az exoszféra vagy magnetoszféra található.

más szóval légkör, levegőburok. A Föld levegőburka, egy gázelegy, melynek alsó, mintegy 20 km-es rétege megközelítőleg állandó összetételű. Lásd légkör, levegőburok, atmoszféra.

az atomabszorpciós spektrometria az atom-spektroszkópiai módszerek közé tartozó, a vonalas fényabszorpció jelenségét hasznosító analitikai módszer. A módszer alapja hogy a megfelelő összetételű gázlángba beporlasztott minta a lángban atomjaira bomlik, és az így nyert atomok a lángon áthaladó éles színképvonalakból álló fényből elemző vonalaikon elnyelnek (abszorbeálnak), azaz az abszorbeált vonalat mérve intenzitás-csökkenés lép fel. A Lambert-Beer törvénynek megfelelően a mért intenzitás-csökkenés logaritmusa arányos a mért elem oldatbeli koncentrációjával, azaz ez a mennyiségi meghatározás alapja az atomabszorpciós spektrometriában. Az atomos állapot előállítása a láng-atomabszorpció esetében megfelelő összetételű (és hőmérsékletű) lángok segítségével történik.
Forrás: Bánhidi Olivér: Molekula-spektroszkópiai módszerek (Miskolci Egyetem, Analitikai Kémia Tanszék)

az elemanalitika egyik legelterjedtebb módszere. Rövidítése AAS. Népszerűségét gyorsaságának köszönheti: egy oldatban egy elem koncentrációja 5-6 másodperc alatt meghatározható. A vizsgálandó elemet alapállapotú szabad atomokká alakítjuk. Az így létrehozott atomgőzön a vizsgálandó elemre jellemző hosszúságú fénynyalábot bocsátunk keresztül és mérjük a fényintenzitás csökkenését, amely egyértelmű kapcsolatban áll a fényelnyelést okozó atomok koncentrációjával. Az atomizáció történhet lánggal (láng-atomabszorpciós spektroszkópia) vagy termikus energiával (grafitkemencés atomabszorpciós spektrometria). (Forrás: Posta József: Atomabszorpciós spektrometria. Debreceni Egyetem, 2008, Kempelen Farkas Digitális Tankönyvtár. www.tankonyvtar.hu/kemia/atomabszorpcios-080904-63) A módszert környezeti minták (talaj, talajvíz, iszap, üledék), hulladék vagy más minták elemtartalmának meghatározására használjuk. Kb. 70 elem mérésére alkalmas univerzális módszer, mely széles koncentrációtartományban használható. A módszer hátránya, hogy a kalibrációs görbék nem lineárisak a 0,5-nél nagyobb abszorbancia-tartományban. A detektálás alsó határa (LOD) igen széles határok között változik: mindössze 1-5 ppb Ca, Cd, Cr, Cu, stb. esetén és több mint 1000 ppb pl. foszforra. Egyes elemek, pl. B, C, N, O, S, halogének, nemes gázok és a rövid élettartalmú transzuránelemek egyáltalán nem mérhetők.

adenozin-trifoszfát, biokémiai energiaraktározó, benne az energia nagyenergiájú foszfátkötésekben raktározódik és onnan szabadul fel az energiaigényes biokémiai folyamatokhoz, például a bioszintézisekhez.

autoimmun reakciónak azt nevezzük, amikor a szervezet immunrendszere a szervezet saját alkotóelemeit „idegen testnek” érzékeli, és elpusztításukra törekszik. Az elpusztítandó alkotóelemek (antigének) általában fehérjék vagy poliszacharidok, melyek a sejtek felszínén vagy annak belsejében találhatók. Az immunreakció során gyulladás alakul ki az érintett szövetben, és idővel a fehérjét szintetizáló sejtek, illetve a sejtek által alkotott szövet is károsodhat, végső esetben el is pusztulhat. Az autoimmun betegség gyűjtőfogalom, amelybe különböző betegségek tartoznak, a fenti reakció azonban mindegyikre jellemző.

Az autoimmun betegségek kialakulásában szerepet játszhatnak

• Immunológiai tényezők
• Genetikai tényezők
• Fertőző betegségek
• Környezeti tényezők, pl. immunrendszert károsító vegyi anyagok, érzékenységet fokozó, allergiás reakciókat kiváltó vegyi anyagok.

Néhány autóimmun betegség a teljesség igénye nélkül:

• 1-es típusú diabetes mellitus a hasnyálmirigy bétasejtjei elleni autoimmun reakció eredménye, melyek során az inzulint termelő bétasejtek elpusztulnak.
• Akut disszeminált encephalomyelitis (ADEM) általában virális infekció vagy oltás után jelentkező encephalitis, melyet autoimmun reakció okoz.
• Addison-kór gyakran a mellékvesekéreg autoimmun eredetű pusztulása okozza.
• Anaemia perniciosa, “vészes vérszegénység”, a vörösvérsejtek számának csökkenésével járó betegség. Miután felfedezték, hogy a betegség lényegében B12-vitamin hiányra, illetve felszívódási zavarra vezethető vissza, a betegséget ma már nem mondhatjuk "vészes"-nek.
• Antifoszfolipid-szindróma (APS) során foszfolipid-ellenes antitestek termelődnek, melyek artériás és vénás trombózist, valamint vetélést és koraszülést okozhatnak.
• Aplasztikus anémia gyakran a csontvelő elleni autoimmun reakció következtében alakul ki.
• Arteritis temporalis vagy “óriássejtes arteritis”, egy érgyulladás, mely leggyakrabban a fej nagy és közepes artériáit támadja meg (arteria temporalis superficialis). Kezelés nélkül látásveszteséget okozhat.
• Autoimmun haemolyticus anemia autoimmun betegség, melyet a vörösvértestek elleni IgM támadás jellemez.
• Autoimmunhepatitis autoimmun betegség, melyben az immunrendszer a májat támadja meg.
• Coeliákia a vékonybél krónikus gyulladásával járó betegség, melyet az étkezéssel bevitt gabonafehérje, a glutén idéz elő.
• Goodpasture-szindróma egy ritka autoimmun betegség, melyet tüdővérzés és egyre súlyosbodó veseelégtelenség jellemez. Az autoimmun reakció egy autoantigén ellen irányul, amely mindkét szervben megtalálható.
• Guillain-Barré szindróma (GBS) a környéki idegrendszer immun-mediált demielinizációs megbetegedése, mely a perifériás idegsejtek károsodását okozza.
• Hashimoto-thyreoiditis egy autoimmunthyreopathia, a hypothireosis egyik leggyakoribb oka, melynek során az immunrendszer egyes a pajzsmirigysejtekben található fehérjék ellen (például tireoperoxidáz, illetve tireoglobulin) antitesteket termelnek. Krónikus gyulladás alakul ki, aminek következtében pajzsmirigy idővel elpusztul.
• Idiopátiás trombocitopéniás purpura során az immunrendszer a vérlemezkék ellen termel antitesteket. A vérlemezkék száma csökken.
• Morbus Basedow egy autoimmunthyreopathia, a hyperthireosis leggyakoribb oka, melyet a pajzsmirigysejteken található TSH receptorok elleni antitest termelése jellemez következményes pajzsmirigy-hormon túltermeléssel.
• Morbus Crohn egy, az egész tápcsatornát, de főként a vékony- és vastagbelet érintő autoimmun betegség, mely a tápcsatorna gyulladásával, hasi fájdalommal és hasmenéssel jár.
• Myasthenia gravis a motoros véglemez acetilkolinreceptorai ellen termelődő antitest okozza. Tünetei: fluktuáló izomgyengeség, kimerültség.
• Neuritis opticus a látóideg autoimmun eredetű gyulladása, mely a látás részleges vagy teljes elvesztésével járhat.
• Opsoclonus-myoclonus szindróma (OMS) egy neurológiai betegség, melyet az idegrendszer elleni autoimmun támadás okoz. A tünetek: opsoclonus, myoclonus, ataxia, intenciós tremor, dysphasia, dysarthria, mutizmus, hypotonia, letargia, ingerlékenység. Mintegy az esetek felében neuroblastomával összefüggésben jelentkezik.
• Pemphigus vulgaris egy ritka, krónikus hólyagos autoimmun bőrbetegség.
• Primer biliáris cirrhosis (PBC) egy autoimmun betegség, mely a májbeli epeutak epithelialis hámsejtjeit támadja meg. Valószínű, hogy a betegséget anti-mitokondriális antitestek (AMA) okozzák, mely a mitokondriumokban található piruvát-dehidrogenáz complex (PDC) ellen hat.
• Reiter-szindróma bakteriális enteritist vagy urethritist követő steril ízületi gyulladás, conjunctivitis és urethritis tünetegyüttese, amelyhez egyéb szervek érintettsége is társulhat (bőr- és nyálkahártyatünetek, szívelváltozások).
• Rheumatoid arthritis az ízületek kötőszövete, valamint az inak ellen termelt autoantitestek okozzák.
• Sjögren-szindróma krónikus kórkép, melynek jellegzetessége a külső elválasztású mirigyek (elsősorban a nyál és könnymirigyek) autoimmun gyulladása. A folyamat következtében a szem, a szájnyálkahártya, valamint az egyéb bőr- és nyálkahártyafelszínek fokozatosan kiszáradnak (sicca szindróma).
• Sclerosis multiplex a központi idegrendszer immun-mediált demielinizációs megbetegedése, mely az idegsejtek funkciójának csökkenésével jár.
• Spondylitis ankylopoetica vagy morbus Bechterew egy krónikus, fájdalmas, progresszív ízületi gyulladás, mely a csigolyák gyulladásával, majd annak lezárultával a csigolya ízületeinek elcsontosodásával jár.
• szisztémás lupus erythematosus (SLE) egy krónikus autoimmun betegség, melynek során számos autoantitest termelődik, melyek sejten belüli sejtalkotórészek ellen irányulnak. A betegségnek rengeteg megjelenési formája van, leggyakrabban fiatal nőkön jelentkezik nem deformáló ízületi gyulladás, láz (hőemelkedés), fehérvérsejtszám csökkenés, bőrtünetek, vizelet eltérés formájában.
• Takayasu-arteritis, „pulzus nélküli betegség” egy óriássejtes érgyulladás, mely során az aorta és annak fő ágai beszűkülnek. Tünetei: szédülés, syncope, látászavarok, hiányzó pulzus, vérnyomáskülönbség a végtagokon.
• Vitiligo spontánul megjelenő pigmenthiányos fehér foltok a bőrön. A pigmenthiányos területen nincsenek melanociták. A betegséget melanocita-ellenes antitestek okozhatják.
• Wegener granulomatosis egy érgyulladás, mely a tüdők, a vesék és más szervek ereit támadja meg.
• Lichen ruber planus

Feltételezett autoimmun betegségek:

• Alopecia universalis során a fehérvérsejtek elpusztítják a szőrzetet és teljes szőrtelenséget okoznak. Ilyen betegsége van Duncan Goodhew brit úszónak is.
• Behçet-szindróma krónikus gyulladásos betegség, mely kiújuló, fájdalmas szájsebeket, bőrhólyagokat, a nemi szerveken sebeket és ízületi duzzanatot okoz; a szemek, a vérerek, az idegrendszer és az emésztőrendszer gyulladása is előfordul.
• Colitis ulcerosa vagy fekélyes vastagbélgyulladás (kolitisz) a vastagbél krónikus gyulladásos betegsége. A betegség mindig a végbél felől indul és különböző magasságig érinti a vastagbelet. Oka ismeretlen. Autoimmun okot is feltételeznek.
• Dysautonomia a vegetatív idegrendszer funkciózavara. Habár kialakulásában több faktor is fontos, virális infekciók utáni autoimmun zavar is szerepet játszhat.
• Interstitialis cystitis a húgyhólyag betegsége, parancsoló, urgens jellegű vizelési ingerekkel, krónikus hólyagtáji fájdalommal, ugyanakkor negatív vizelet baktérium tenyésztéssel jelentkező, lassan progrediáló tünetegyüttes.
• Krónikus fáradtság szindróma ismeretlen eredetű betegség, melyet fáradtság (amely pihenéssel nem múlik el és más okra nem vezethető vissza), gyengeség, izom fájdalom és nyirokcsomó megnagyobbodás jellemez.
• Neuromyotonia egy spontán izomaktivitással jellemezhető betegség, mely a motoros véglemezek spontán akciós potenciálja következtében alakul ki. A szerzett forma gyakoribb, és a neuromuszkuláris kapcsolat ellen termelődő antitestek okozzák.
• Psoriasis vagy pikkelysömör a bőrt, körmöket, nagyon ritkán nyálkahártyát érintő bőrbetegség, mely sokféle formában jelentkezhet.
• Sarcoidosis vagy Boeck sarcoidosis egy ismeretlen eredetű szisztémás megbetegedés. Leggyakrabban a tüdőt támadja meg, egyébként a bőrt, a szemet, illetve a nyirokcsomókat. A megtámadott szervekben felszaporodnak a fehérvérsejtek, és csomókat képeznek.
• Szklerodermia egy idült betegség, melyre jellemző, hogy a bőr gyulladását követően sorvadás (athrophia) és a bőr megkeményedése (sclerosis) jön létre kollagén lerakódása miatt.

Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Autoimmun_betegs%C3%A9g

a vulkáni törmelékes kőzetek egyik fajtája. Az autoklasztitok egy lávafolyás, lávaár vagy a feltörő magma részekre-részecskékre darabolódása során képződnek. A feltöredezés a kitöréshez kapcsolódik és a láva mozgása vagy hirtelen lehűlése okozza.

A töredezés típusai:

-Dermedve töredezés (quench fragmentation vagy chill fragmentation): A vulkán nagy vízoszlop alatt tör ki, így nincs elég energiája arra, hogy kirobbanjon. A kijutó anyag felszíne feltöredezik, és ez a feltöredezés mindig mélyebbre hatol.

-Felbreccsásodás (autobrecciation) vagy folyva töredezés (flow fragmentation): A lávaár mozgása során, annak felszínén történő aprózódás, töredezés, "bőrösödés".

alaptétel, alapigazság, aminek hitelességét senki nem vonja kétségbe. Magyarázatra nem szoruló. Eredete: görög.

az idegsejt, a neuron része, másnável idegnyúlvány. Általában védőhüvely borítja, a védőhüvellyel körülvett axon az idegrost.

az axonok, vagyis az degnyúlványok károsodása, káros elváltozása örökletes betegség (főként háziállatoknál, kutya, birka, marha) vagy mérgező anyagok hatására.
Egyes neurotoxikus anyagok az axon egyes részein úgynevezett „kémiai átmetszést” okozhatnak, melynek eredménye a disztális részek degenerálódása. Mind a motoros (mozgató), mind a szenzoros (érzékelő) rostok érintettek lehetnek. A motoros axonok károsodásának eredménye az „ataxia”, majd a bénulás lehet. Attól függően, hogy a károsodás az axon milyen magasságában következik be, „proximális”, illetve „disztális” axonopathiák különböztethetőek meg. A perifériás axonopathiák regeneráló képessége korlátozott, szemben a központi idegrendszerben található idegnyúlványok regeneráló képességével.

Régebbi nevén Azotobacter agile, talajlakó baktérium. vegyi anyagokra érzékeny volta miatt környezettoxikológiában tesztorganizmusként használják.
A talajt szennyező vegyi anyagok vagy szennyezett talaj, felszín alatti víz, felszíni víz és üledék, valamint hulladékok, csurgalékok káros hatásainak mérésére alkalmas.
A bakteriális környezettoxikológiai tesztben az Azotomonas agilis légzésének gátlását mérik, azon belül is az egyik fontos enzim, a dehidrogenáz enzim aktivitásának gátlását. A gátlás mértéke arányos a szenynezőanyag hatásával, toxicitásának mértékével.
A tesztben nem a dehidrogenáz enzimet vizsgáljuk közvetlenül, hanem annak aktivitását, a természetes elektronakceptorok helyett mesterségesen hozzáadott alternatív elektronakceptor, a TTC (trifenil-tetrazólium-klorid) segítségével. Ha a dehidrogenáz enzim működik, akkor a TTC formatzánná alakul át, amely piros színű. A megjelenő szín a mérési végpont, amit vizuálisan detektálhatunk vagy szerves oldószeres extrakció utáni fotometrálással határozhatunk meg, mennyiségileg.