Lexikon
az ammónia vizes oldatában disszociált egyértékű pozitív ion NH4+. A talajban zajló nitrogén-körforgalomban a fakultatív anaerob talajmikroorganizmusok tevékenysége, a szerves nitrogénvegyületek aerob és/vagy anaerob bomlása során jön létre az ammonifikáció folyamatában. Az ammónium újra beépülhet az élőlények szervesanyagába asszimiláció, vagy nitrifikáció során nitriten keresztül nitráttá oxidálják azok a kemolitotróf baktériumok, amelyek ebből a reakcióból nyerik az energiát. Az ammóniát nitritté oxidáló baktériumok nevükben a "nitroso" prefixet hordozzák Nitrosomonas, Nitrosococcus, stb., a nitráttá oxidálók pedig a "nitro" prefixet Nitromonas, Nitrococcus, stb..
levegő oxigénjének hiányához kötött körülmény vagy folyamat. Anaerob körülmények alakulnak ki a talaj mélyebb rétegeiben, eutróf felszíni vizekben és üledékekben. Az anaerobitást a környezeti elem redoxpotenciáljával jellemezhetjük. A mikrobiológiai lebontó, energiatermelő folyamatok anaerob körülmények között is folynak a környezetben, ezt anaerobiózisnak nevezzük. Az anaerob szervezetek a levegő oxigénje helyett alternatív elektronakceptorokat használnak fel légzésük folyamán, pl. nitrát, szulfát vagy karbonát. A legismertebb anaerob biológiai folyamatok a különböző típusú erjedések és a metántermeléssel járó anaerob rothadás.
A környezetvédelmi technológiákban szennyvízkezelés, szennyezett talaj kezelése megkülönböztetünk anoxikus és anaerob körülményeket. Az anoxikus körülményeket az jellemzi, hogy nincs jelen légköri oxigén, de van oxigén nitrát vagy szulfát formájában, melyet az alternatív légzésformákkal rendelkező mikroorganizmusok fel tudnak használni biológiai oxidációhoz, energiatermeléshez.
a biodegradációs folyamatokat a talajban vagy a vízben a mikroorganizmusok katalizálják. A szennyezőanyag az energiatermelő folyamatukhoz szükséges redukált szubsztrát, melynek bontásával, oxidációjával energiát nyernek. A folyamathoz szükséges oxigént, mely hidrogénakceptorként szerepel az energiatermelő oxidációs légzési folyamatban nem csak légköri oxigén lehet, hanem nitrát vagy szulfát is. A mikroorganizmusok nitrátlégzése +0,4 Volt redoxpotenciál körül lép be, a szulfátlégzés pedig + 0,2 Volt érték körül. Ha a technológiánk központi folyamata nitrátlégzésen vagy szulfátlégzésen alapuló biodegradációs folyamat, akkor ezeknek a légzésformáknak kedvező redoxpotenciált a technológusnak kell biztosítania NO3 vagy SO4 adagolással, esetleg vas 0 és vas II szint beállítással. Ha nem pótoljuk az hidrogén-akceptort, akkor az idővel elfogy, és a redoxpotenciál egyre kisebb érték lesz, végül negatív értéket vesz fel. Negatív redoxpotenciálon az obligát anaerob mikroorganizmus működnek, a szubsztrát oxidációját karbonátlégzésük segítségével oldják meg acetogenézis a termék acetát vagy metanogenézis a termék metán során. Ha a biodegradáción alapuló biotechnológia karbonátlégzésen alapul, akkor a negatív redoxpotenciált mindvégig biztosítanunk kell a talajban vagy a talajvízben. Ez pl. nitrát- vagy szulfátlégzés segítségével könnyen oxidálható szubsztrátfelesleg állandó koncentráció biztosításával érhető el. Ilyenkor a könnyen bontható szubsztrát oxidációjához elhasználódik a rendszerbe pl. áramló talajvízzel bekerülő nitrát vagy szulfát.
az oxidációs biológiai folyamatokat a talajban vagy a vízben a mikroorganizmusok katalizálják. A szennyezőanyagok ezen a mikroorganizmusok energiatermelő folyamatában szubsztrátként szerepelnek, a redukált szerves vegyületből oxidált termékek keletkeznek. Amennyiben ezekhez az oxidáció folyamatokhoz nem a légköri oxigént használják a mikroorganizmusokat, hanem alternatív légzési formák segítségével NO3-ot, SO4-ot vagy CO2-ot, akkor anaerob oxidációról beszélünk. Amennyiben a biotechnológiánk központi folyamat az anaerob oxidáció, akkor megfelelő hidrogénakceptorról kell gondoskodnunk, ellenkező esetben egy ilyen magárahagyott folyamat zárt rendszerben egyre csökkenő redoxpotenciálhoz fog vezetni, végül az obligát anaerób mikroorganizmusoknak kedvező negatív redoxpotenciálon folyó metántermelő folyamatba torkollik pl. hulladéklerakó telepek.
az anaerob oxidáció folyamatpárja a redukció. Miközben egy szubsztrát pl. a szenyezőanyag oxidálódik, aközben anaerob körülmények között a nitrát nitrogéngázzá, a szulfát kénhidrogénné, karbonát pedig acetáttá vagy metánná redukálódik. Gyakran ez a reduktív folyamat a bioremediációs technológiánk alapfolyamata. Egyik legismertebb példa erre a szulfátredukció közben keletkező kénhidrogén felhasználása fémek oldhatatlan szulfiddá alakítására. Oldhatatlan szulfid formában az anaerob üledékek, vízzel elárasztott talajok fémtartalma, teljesen hozzáférhetetlen csapadék formában van jelen, kockázata kicsit. Egy másik ismert példa a klórlégzés vagy reduktív deklórozás: ilyenkor a szerves klórvegyületen kötött klór lesz a hidrogénakceptor, a szerves vegyület pedig deklórozódik. Ha ez a folyamat a biotechnológiánk alapja, biztosítanunk kell a klórlégzéshez szükséges negatív redoxpotenciált a talajban: ha in situ, vagyis nem zárt rendszerben dolgozunk, akkor a kezelt területre érkező talajvízben oldott szulfátot a szulfátlégző baktériumok számára túladagolt szubsztrátokkal lehet eltávolítani és ezzel a redoxpotenciált leszorítani.
az analízis bármilyen komplex dolog részletes vizsgálatát, feltárást jelenti. Az analízis célja, hogy segítségével megismerjük és megértsük egy összetett anyag vagy rendszer (ez lehet maga az ember, környezete, a gazdasági, a szociális vagy a politikai rendszer) belső struktúráját, összetételét, a komponensek egymáshoz viszonyított arányát vagy eloszlását és ennek következményeit valamint a komponensek közötti viszonyokat, összefüggéseket, ellentéteket, stb.
A komplex rendszerek analízisét gyakran összekeverik a felméréssel, ami az analízis alapjául szolgáló kvalitatív és kvantitatív jellemzők összegyűjtését, kimérését jelenti. A környezettel kapcsolatban például egy környezeti probléma felmérése azt jelenti, hogy azonosítom a problémát, annak forrását, mértékét, időbeli és térbeli jellemzőit, a változásokat, trendeket, vagyis tudományosan megalapozott módszerekkel leképezem a valóságot. Ha ezzel elkészültem, akkor lehet analízisnek alávetni a kapott adatokat. Például egy szennyezett terület esetében azonosítom a szennyezőanyag forrását, terjedési útvonalát, megmérem vagy kiszámítom a jelenlegi és matematikai módszerekkel előrejelzem a jövőbeni szennyezőanyag-koncentrációt, ezt összevetem az emberre vagy az ökoszisztémára még nem káros koncentrációval. Ez a környezeti kockázatfelmérés. Ha a jövőre vonatkozó előrejelzésemet különféle feltételek figyelembevételével készítem el (például átlagos, fele és kétszeres esőmennyiséget feltételezve), akkor analizálhatom az előrejelzésem jóságát, bizonytalanságait, vagy a probléma kiszámíthatóságát, stb.
A kémiai tudományok és gyakorlat, valamint a vegyi anyagok gyártásával és használatával, valamint a környezet szennyezettségével kapcsolatban az analízis főként kémiai analízist jelent.
A kémiai analízis a vegyi anyagok elválasztását, azonosítását és mennyiségének meghatározását jelenti bármely egyszerű vagy komplex, mesterséges vagy természetes anyagban.
A minőségi analízis egy-egy vegyi anyag azonosítását jelenti, tehát megadni hogy az ismeretlen komponens az ismert vegyi anyagok közül melyikkel azonos. Ezt az anyag vegyi képlete szimbolizálja.
A mennyiségi elemzés egy vagy több komponens mennyiségét, illetve egymáshoz viszonyított arányát adja meg egy anyagban, keverékben. Mind a mennyiségi, mind a minőségi elemzést megelőzően szükséges az analizálandó komponens kinyerése, dúsítása, tisztítása.
A kémiai analitikai módszereket az alkalmazott technikákkal jellemezhetjük.
A minőségi analízis egy vegyi anyag azonosítására annak fizikai, kémiai vagy biológiai jellemzőit használhatja fel. Ilyen mérési végpontos lehetnek a szín, az olvadáspont, a láng festése, a tömeg-spektrum jellemzői, kémiai reagensekkel adott termék, stb. A biológiailag aktív vegyi anyagok kimutatásához biokémiai és immunológiai reakciókat is használhatunk. A DNS-technikák igen specifikus és szelektív kimutatást tesznek lehetővé.
A mennyiségi analízis a tömeg, a térfogat, az áramok vagy intenzitások alapján történhet. Így alkalmazhatunk tömegmérést (gravimetriát), térfogatos elemzést, mikroszkópiát, különféle spektrometriákat, például tömegspektrometriát, elektrokémiai és termikus módszereket, stb. A egtöbb mennyiségi elemző módszer standardok segítségével, kalibrációval képez koncentrációértéket a mért értékből.
A minták előkészítése történhet kioldással, extrakcióval, kicsapással, desztillációval, frakcionálással, kromatográfiás vagy elektroforetikus elválasztással.
A kémiai analízist szinte az élet minden területén alkalmazzuk: az egészségügyben a diagnózis kémiai analízisen alapul, a környezet egészséges vagy beteg voltát is nagyrészt kémiai analitikai eredmények alapján ítéljük meg, bár manapság ezzel nem elégszünk meg, hanem a kémiai jellemzőket biológiai módszerekkel szerzett információval egészítjük ki. A kémiai analízist alkalmazhatjuk korai figyelmeztetésben, monitoringban vagy a minőségbiztosításban az élet minden területén.
férfi (hím) nemi hormonok. Elsősorban a herében termelődnek, de a mellékvesékben is megtalálhatók.
Két fő androgén hormon az androszteron és a tesztoszteron.
Az androszteron képlete: C19H28O2, a szteroid hormonok közé tartozó koleszterinszármazék. A mellékvesében termelődik. Elválasztását az adrenokortikotrop hormon szabályozza. Feromonszerű hatása van. A fehérjelerakódás fokozásával a nitrogénegyensúlyt pozitív irányba tolja. Nagy mennyiségű zeller fogyasztása növeli termelését.
A tesztoszteron a herék által termelt férfi nemi hormon. A szteroid hormonok közé tartozik. Vegyileg koleszterinszármazék. A tesztoszteron felelős a magzati, kisgyermekkori és pubertáskori férfi nemi jelleg (a szőrnövekedés stimulációja, a mutálás, a libidó, izomtömeg kialakításában, a jó közérzet és az erekció képessége) kialakításáért, és azt követően a maszkulin fenotípus és az androgén hormonoktól függő funkciók (pl. spermatogenezis, járulékos nemi mirigyek) fenntartásáért. Ezen kívül funkciókat lát el például a bőrben, az izomzatban, a csontokban, a vesében, a májban, a csontvelőben és a központi idegrendszerben.
Egyes veszélyes vegyi anyagok különösen kockázatosak a hormonrendszerre (hormonrendszert károsító vegyi anyagok), ezek az androgén hormonok termelését és a kapcsolódó szerveket károsítják.
anémia, vagyis vérszegénység, mely a vörös vértestek számának vagy a hemoglobin mennyiségének csökkent voltából ered.
szívtáji, mellkasi fájdalom, mely leggyakrabban a szív koszorúerek szűkülete miatt a szívizmot sújtó oxigénhiány következménye (Angina pectoris).
a detergensek azon csoportja, melynek poláros része savas gyököt, pl. szulfát- vagy szulfonát-csoportot tartalmaz. Legismertebb szulfonátok és szulfátok: a LAS: lineáris alkilbenzol-szulfonátok, SAS: alkán-szulfonátok vagy alkil-paraffin-szulfonátok, AOS: alfa-olefin-szulfonátok; AS: alkil-szulfátok, AES: alkil-éter-szulfátok. LAS: aerob biodegradálhatóságuk 98-99%, anaerob körülmények között nem bomlanak. Természetes vízekben 68-82 %-os bomlás és a szilárd frakcióhoz kötődés jellemzi Kd = 1000-6000 l/kg. szennyvíztisztító mikroflórára nem toxikus, felszíni vízi ökoszisztémára a C11 és C12 szénlánchosszúságú molekulák toxicitása nem számottevő, de 12 szénatomszám felett toxikus. biokoncentrációs hajlama vízi ökoszisztéma tagjaiban 10-100-szoros BCF=10-100. AOS: szennyvíztisztítóban gyorsabban bomlanak, mint LAS, a monoszulfonátok intenzívebben, a diszulfonátok kevésbé. SAS: mind eleveniszapos, mind csepegtetőtestes tisztítóberendezésen 85-99%-os bomlásra képesek. AS: biodegradálhatóságuk szabadföldi kísérletekben 86-99 %-os, anaerob bomlásuk 88-95%-os. LAS-hoz képest minden környezeti elemben gyorsabban bomlanak, bioakkumulációjukat a BCF=4 érték jellemzi. AES: aerob körülmények között 100%-ot megközelítő bonthatóságot mutatnak, anaerob viszonyok között csak 72-95%.
ebben a REACH mellékletben azokat a kritériumokat gyűjtötték össze, melyek alapján azonosíthatóak a perzisztens, bioakkumulációra hajlamos és toxikus (PBT), valamint a nagyon perzisztens, és bioakkumulációra nagyon hajlamos (vPvB) vegyi anyagok.
Forrás: REACH
ez a melléklet az Európai Unióhoz kapcsolódó vegyi anyagok vagy vegyi anyag cvsoportok harmonizált osztályozását és cimkézését tartalmazza. Ezt a listát rendszeresen frissítik a fejlődésnek, az újabb információknak megfelelően. Ezt az eljárást úgy nevezik, hogy "Alkalmazkodás a Technikai Előrehaladáshoz" (ATP: Adaptations to Technical Progress). A javaslatokat a DG ENV (EC Directorate General responsible for environment, vagyis az Európai Bizottság környezetért felelős főigazgatósága) terjeszti elő és a tagállamok hagyják jóvá.
Az Annex I. listát az európai jogszabályokat publikáló OJL adja közre. A legfrissebb listát a következő weboldalon találhatjuk: http://www.reach-compliance.eu/english/legislation/docs/launchers/launch-annex-1-67-548-EEC.html
a CLP rendelet (vegyi anyagok és termékek osztályozása és címkézése) melléklete, mely azoknak a vegyi anyagoknaka listáját tartalmazza, melyeket harmonizált osztályozásnak és címkézésnek kell alávetni (GHS = Globally Harmonized System).
Hasonló szerepet töltött be korábban a DSD rendelet (Dangerous Substance Directive = veszélyes anyag irányelv) I. számú melléklete (Annex I).
az "Annex XIV" melléklet a REACH hatálya alá tartozó engedélyköteles vegyi anyagok prioritási listája. Tartalmazza a vegyi anyagok listáját és az engedélyeztetési kötelezettség teljesítésének határidejeit.
Forrás: REACH
a REACH rendelet hatálya alá eső vegyi anyagok közül a SVHC anyagok regisztrálásához, osztályozásához, címkézéséhez, korlátozásához szükséges dosszié, egy egységes protokoll szerint kitöltendő adatlap.
a REACH törvény XVI. melléklete a társadalmi-gazdasági elemzést tartalmazza.
az "Annex XVII" melléklet a REACH hatálya alá tartozó veszélyes vegyi anyagok, termékek és készítmények gyártásával és piacra helyezésével kapcsolatos korlátozásokat tartalmazza.
Forrás: REACH
a normálistól eltérő, rendellenes.
anoxikus, vagyis oxigénhiányos körülmények jellemezhetik a biológiai szervezeteket és a környezetet. A szervezet oxigénhiányos állapotát, mely fulladáshoz is vezethet anoxiának nevezzük. A környezet anoxikus állapota szintén oxigénhiányt jelent, a jellemzőredoxpotenciál érték 0-+0,4 V közé esik. Ebben a redoxpotenciál-tartományban a fakultatív anaerob mikroorganizmusok dominálnak, melyek alternatív légzésformákat és alternatív elektronakceptorokat alkalmaznak energiatermelésükhöz. Megkülönböztetésül használjuk a teljes oxigénhiányhoz képest, melyet anaerob jelzővel illetünk.
vegyi anyagok keverékének olyan együttes hatása, mely az egyszerű összeadással kapható hatásnál kisebb mértékű, mert az egyes összetevők gyengítik, vagy kioltják egymás hatását.
azokat a vegyi anyagokat nevezzük antiandrogéneknek, melyek gátolják az androgének működését és hatását a szervezetben. Az androgének a férfi nemi jellegért felelős hormonok. Az antiandrogéneket gyógyító céllal alkalmazzák prosztata-rák esetén, olyan alapon, hogy az adnrogének stimulálják a ráksejteket, androgénhiány viszont gátolja szaporodásukat.
A környezetet, vizet, élelmiszereinket, használati tárgyainkat szennyező vegyi anyagok egy része antiandrogén hatású, vagyis gátolja a férfi nemi hormonok működését. Ilyen hatással rendelkeznek például a ftalátok, melyek gyártása és termékekben való alkalmazása Európában engedélyezéshez kötött. Jelenleg folyik a ftalátok (4 ftalát) gyártásának és használatának szükséges mértékű korlátozása a REACH rendelet alkalmazásával.
Az antibiotikum kifejezést eredetileg a természetben előforduló antibiózis során termelt és ható biológiailag aktív mikróbagátló anyagokra használták. A környezetben élő mikroorganizmusok egyik eszköze az élettérért és a táplálékért folyó harcban az egymás gátlására kifejlesztett anyagcseretermék, az antibiotikum.
A természetes antibiotikumokat az orvostudomány (elsőként Fleming a penicillint) az emberi és állati szervezetben élősködő kártékony, betegséget okozó mikroorganizmusok ellen fordította.
Kezdetben a természetes antibiotikumokat használták gyógyszerként, később félszintetikus (a biológiaia molekula kémiailag módosított változata) vagy teljesen szintetikus szereket is kifejlesztettek.
Az antibiotikumok a betegséget okozó baktériumokat a szervezetben elpusztítják (baktericid hatás) vagy szaporodásukat gátolják (bakteriosztatikus hatás). Ebből kifolyólag elsősorban fertőzések kezelésére vagy megelőzésére használják őket, de alkalmazásuk az élelmiszerek és állati tápok kezelésétől az ipari baktériumölésig (pl. ipari vizekben) vagy gátlásig széles körben elterjedt.
Az antibiotikum-rezisztenicia egy mikroorganizmus azon képessége, hogy egy amúgy hatásos antibiotikum jelenlétében is nő, szaporodik, tehát a szer nem hat rá. Az antibiotikum-rezisztenciáért egy vagy több gén felelős, melyeket praktikus módon mobilis genetikai elemekre helyezve tárol a mikroorganizmus, és amikor szüksége van erre a génre (pl. antibiotikum jelenlétében), akkor hirtelen megsokszorozza és a mobilis genetikai elmek segítéségvel fajtársai, esetleg más mikroorganizmusok rendelkezésére bocsátja a túlélést biztosító genetikai információt. Ezzel egész mikroorganizmus populációk válhatnak néhány óra leforgása alatt rezisztenssé. A mikroorganizmusoknak ezt a képességét provokálni - például indokolatlan antibiotikum alkalmazással - igen veszélyes, hiszen azt érhetjük el vele, hogy a betegséget okozó mikróbák nem reagálnak az antibiotikumos kezelésre.
Lásd még antibiotikum rezisztencia
az antibiotikum rezisztencia egy mikroorganizmus azon képessége, hogy egy amúgy hatásos antibiotikum jelenlétében is nő, szaporodik, tehát a szer nem hat rá. Az antibiotikum-rezisztenciáért egy vagy több gén felelős, melyeket praktikus módon mobilis genetikai elemekre (pl. plazmidokra, ugráló génekre) helyezve tárol a mikroorganizmus, és amikor szüksége van erre a génre (pl. antibiotikum jelenlétében), akkor hirtelen megsokszorozza ezt a viszonylag kisméretű DNS-t, és a mobilis genetikai elemek segítéségével fajtársai, vagy esetleg más mikroorganizmusok rendelkezésére bocsátja a túlélést biztosító genetikai információt. Ezzel egész mikroorganizmus populációk válhatnak néhány óra leforgása alatt rezisztenssé. A mikroorganizmusoknak ezt a képességét provokálni - például indokolatlan antibiotikum alkalmazással - igen veszélyes, hiszen azt érhetjük el vele, hogy a betegséget okozó mikróbák nem reagálnak az antibiotikumos kezelésre.
Az antibiotikum rezisztencia gént mesterségesen is (transzformációval) be tudjuk vinni egy mikroorganizmusba, a bevitel célja általában jelzés, vagyis az antibiotikum-rezisztencia gén márker-génként felhasználása. Ha a célgént a márkergénbe csatoljuk úgy, hogy a márkergén működőképességét ezzel tönkretesszük, akkor a márkergén aktivitásának megszűnése a célgén jelenlétét jelzi számunkra.
az immunrendszer által termelt ellenanyaghoz (antitest) kapcsolódni képes molekula. A kapcsolódás az antigén és az antitest között a két molekula komplementer (egymást kiegészítő) térszerkezetéből adódik, a specifikus illeszkedést a „kulcs–zár” rendszerhez hasonlíthatjuk. Az antigén tágabb kategória, mint az immunogén, mely ki is váltja az immunreakciót és kapcsolódik is az ellenanyaghoz.
olyan redukáló vegyületek, melyek könnyen oxidálódnak, ezért a környezetükben lévő más anyagok oxidációját megakadályozzák. Közömbösítik a szervezetben az anyagcsere végtermékeként létrejövő káros szabadgyököket. Természetes antioxidánsok a C-vitamin, az E-vitamin, a béta-karotin és a szelén. Élelmiszeradalékként és kozmetikumok tartósítószereként is használatosak.
az antitesteket az immunrenszer sejtjei állítják elő, nevezetesen a limfociták. Az antitestek oldható fehérjék, melyek térszerkezete komplementer az antigének, vagyis a szervezetünket támadó idegen behatoló molekulák vagy sejt-építőkövek térszerkezetével, ezért azokkal szorosan össze tudnak kapcsolódni. Az antigénhez kapcsolódó antitest olyan komplexet alkot, melyben a illetéktelen behatoló molekula inaktívvá válik, illetve a kórokozó sejt elpusztul.
Ezt a szoros (erős) és szelektív kapcsolódást nem csak a gerincesek immunrendszere használja igen hatékonyan, de a biotechnológusok, vegyészek, orvosok is számos technológiát fejlesztettek ki az antitestek segítségével: analitikai módszereket (immunanalitika), orvosi diagnosztikai eljárásokat (immundiagnosztika) és gyógyítási, terápiás módszereket (immunterápia, monoklonális antitestek, stb.).
CAS száma: 120-12-7, a PAH-vegyületek közé sorolt policiklikus aromás szénhidrogén. Három benzolgyűrű kondenzálódásával jön létre. Heteroatomot, szubsztituenseket nem tartalmaz. Legnagyobb mennyiségben a kőszén-kátrányban található meg. Faanyagok gombák és rovarok elleni védelmére használják fatelítés és a piros alizarin-festékek alapanyagául szolgál. Színtelen, de UV-fényben fluoreszkál. Háttérértéke Magyarországon talajban 0,04 mg/kg, felszín alatti vízben: 0,02 μg/liter. szennyezettségi határértéke felszín alatti vízben: 0,05 μg/liter, talajban csak össz-PAH értékként van megadva: 1 mg/kg.
emberi eredetű, emberi tevékenységből következő, származó.
az adatok megosztása a REACH törvény egyik alapelve, minden regisztrálótól megköveteli az információ másokkal való megosztását. Ezzel próbálják növelni a regisztrció hatékonyságát és csökkenteni a költségeket.
A SIEF a REACH előregisztrációs fázisa után alakuló fórum, a már bevezetett anyagok adatainak megosztására. A SIEF fő céljai a következők:
- A regisztrációs célú adatmegosztás megkönnyítése
- Megegyezés az anyagok osztályozásában és címkézésében, ahol értelmezésbeli különbség van a lehetséges regisztrálók között.
- A gerinces állatokkal folytatott tesztelés eredményét minden körülmények között meg kell osztani másokkal, illetve ilyen tesztek tervezését megelőzően tájékozódni kell a már meglévő eredményekről, a kísérleti állatok maximális kímélése céljából.
(Forrás: REACH)
összes adszorbeálható szerves kéntartalom, angol nevének (Adsorbable Organic Sulfur) rövidítése AOS. Üledék, iszap és talajminták jellemzésére használt összegző (kumulatív) parameter, mely az összes oldható szerves kéntartalom (DOS) egy részét jelenti. Meghatározása az AOX meghatározáshoz hasonló: adszorpció aktív szénen, majd a szén elégetése és a keletkező kéndioxid mérése. Ma már van olyan készülék, ami ezt automatikusan elvégzi. Tipikus S-tartalmú vegyületek a vizekben: lignin szulfonát, fulvon- és huminsavak, aromás szulfonsavak, detergensek. (Source: Schullerer, S. and Frimell, F.H. (1993) Characterization of organic sulphur compounds in surface water by ion-pair adsorption under different conditions. Analytica Chimica Acta 283, 251-257)
AOX az adszorbeálható szerves halogén-tartalmat jelenti (angolul: Adsorbable Organically bound halogens), melyet európai standard módszerrel mérünk, és klorid-koncentrációban fejezünk ki. Mindazokat a halogén-tartalmú anyagokat meghatározzuk ezzel a módszerrel, melyek vízből aktív szénen adszorbeálhatók. Ezek lehetnek illékony anyagok, mint a triklórmetán (kloroform), klórfenolok, klórbenzolok vagy bonyolult szerves molekulák, pl. dioxinok. A legtöbb AOX anyag klórtartalmú, de bróm- és jódvegyületek is előfordulnak. Az AOX-koncentrációt felszíni vizekben és szennyvizekben mérik. Ezek az ipari eredetű perzisztens, akkumulálódó, többnyire rákkeltő vegyületek különböző ipari folyamatokban és a szennyvíztisztítás során, pl. az ivóvíz klórozásakor kerülnek a vízbe. Növényvédőszer-maradványok és a háztartásban használt klórtartalmú vegyületek, pl. tisztítószerek közvetlenül is a felszíni vizekbe juthatnak. Szennyvizekben az AOX-koncentráció meghaladhatja az 1 mg/l értéket. Kórházi szennyvizekben nagy lehet a jód-tartalmú kontrasztanyagok koncentrációja. Az AOX megengedett értéke az ivóvízben 50 microgramm/l.
Az AOX meghatározásra előírt európai szabvány (ISO 9562:2004) szerinti módszer elve a következő:
Aktív szenet adunk a vízmintához. Miután adszorbeálódtak a vízben oldódó szerves molekulák, az aktív szenet kiszűrjük, a szervetlen klorid-ionokat eluáljuk enyhén savas káliumnitrát-oldattal.
Elégetjük az aktív szenet oxigénáramban.
A keletkező halogénsavakat abszorbeáljuk, majd argentometriásan, pl. kulometriával titráljuk. Az eredményt klorid-koncentrációban adjuk meg.
A módszer leírását a következő címen találjuk: http://www.ecn.nl/docs/society/horizontal/STD310_AOX.pdf
Újabban az AOX vegyületek mérésére biológiai módszereket (bioteszteket) is használnak.
soksejtű organizmusokra jellemző, un. programozott sejthalál, melynek során a sejtek előre beprogramozott módon, bizonyos közvetítő molekulák hatására a sejt morfológiailag is megváltozik és elkezdődik az örökítőanyag felaprítása, majd bekövetkezik a sejt halála. Ez a soksejtű szervezet normális fiziológiai működésének része, hiszen a sejtek folyamatosan cserélődnek, egyesek elhalnak, helyettük újak keletkeznek. A magzati egyedfejlődés során is fontos szerepe van, például a lábujjak közötti hártya eltűnése ezeknek a sejteknek az elhalásához kötődik. Akinél tökéletlenül működik, valamiért gátolt a programozott sejthalál, azoknál a lábujjak közötti hártya részben vagy teljes egészében megmarad.
Az apoptózist megkülönböztetjük a nekrózistól, a kóros sejt vagy szövetelhalástól, aminek az oka általában a sejtek sérülése. Egy átlagos felnőttben 50–70 milliárd sejt hal el naponta apoptózissal. Az évenként elhalt és újratermelődő sejtek tömege körülbelül azonos az egyén testtömegével.
Az apoptózis tudományos kutatása az 1990-es évektől intenzíven folyik, mert összefüggést találtak egyes betegségek és a programozott sejthalál rendellenességei között, így az egyensúlyt vesztett, túlzott apoptózis szövetelhaláshoz, izomsorvadáshoz vezethet, az iniciáló jelek hiánya és emiatt az apoptózis csökkent volta viszont indokolatlan, akár rákos sejtburjánzáshoz vezethet.
olyan Java nyelven megírt program, amelyet HTML oldalba (honlap) ágyaznak be. Végrehajtásukat a Java nyelvet értő, vagyis appleteket futtatni képes böngészőprogramok végzik. Az appletek képesek hangállományok lejátszására, a saját kódjuk címének lekérdezésére a hálózaton, a böngészők állapotsorába üzenet írására.
földterület mérésénél alkalmazott nem SI rendszerű mértékegység.
ár: 1 ár = 100 m² = 119.599 négyzetyard
hektár: 1 ha = 10 000 m² = 104 m² = 0,01 km²
a talaj vízfelvevő és vízmegkötő képességének reológiai meghatározásával kapott KA mérőszám. Meghatározásakor a vizsgált talajhoz dörzsmozsárban keverés-dörzsölés közben bürettából vizet csöpögtetnek, mindaddig, amíg a talajpép elveszíti képlékenységét, úgymond "megfolyik". Az ehhez szükséges vízmennyiség cm3-ben kifejezve az Arany-féle kötöttségi szám, a KA, mely homoktalajnál 25-30 cm3, vályogtalajnál 38-42 cm3 agyagtalajnál 50-60 cm3 érték.
a tenger árapályjelenségéből adódó vízszintkülönbségek hasznosítására telepített speciális vízerőmű.
az élőlények nemrégiben azonosított önálló csoportja: ősbaktériumok. A Földi fejlődés során, 3,5-4 milliárd évvel ezelőtt ők uralták az életet.
Az archeobaktériumok egyértelműen eltérnek a baktériumoktól, azoktól eltérő ágon fejlődtek ki, rokonságot mutatnak mind a prokariotákkal, mind az eukariotákkal.
A baktériumokhoz hasonlóan egysejtű, sejtmag nélküli, azaz prokarióta szervezetek.
A Whittaker–Margulis-féle osztályozásban szereplő öt birodalom egyike, a Monera vált ketté baktériumokra és archeára az új nukleinsav-analízisen alapuló molekuláris evolúciós osztályozásban.
Az archeát eredetileg csak szélsőséges életkörülmények között találták meg, de azóta már a legtöbb élőhelyen kimutatták jelentüket.
Az ARfD-vel összehasonlítva az RfD (Reference Dose) az a referenciaérték, amelyet az USA Környezetvédelmi Ügynöksége (US-EPA) az alábbiak szerint definiál: RfD az a becsült érték, melyről - figyelembe véve az egy nagyságrendnyi bizonytalanságot és az érzékenyebb alcsoportokat is - azt mondhatjuk, hogy az egész élettartamot figyelmebe véve sem okoz elviselhetelen kockázatot az embernél.
nitroaromásoknak is nevezik őket, erősen mérgező anyagok, többnyire gyógyszer- és festékipari alapanyagok. Gyakori talajszennyezőanyagok, a 2,4,6-trinitrotoluol (TNT) és a 2,4-Dinitrotoluol (DNT), melyek robbanószerek, katonai területek szennyezőanyagai. Az 1,3,5-trinitro-1,3,5-triazin (RDX), a cyclotetrametilén tetranitramine (HMX) és az atrazin növényvédőszerek. Ezeken kívül előfordulnak anilinek, melyeket pl. festékanyagként alkalmaznak nagyobb mennyiségben.
Biodegradációjuk négy útvonalon lehetséges:
- aerob biodegradáció során nitrit szabadul fel;
- kezdeti redukciós lépés során aromás amin keletkezik, majd ez bomlik tovább
- reduktív folyamatban a nitro csoport lehasadása, nitrit felszabadulása mellett
- a nitrocsoport részleges redukciója hidroxilaminná.
A nitroaromások bontásában a vizek és talajok mikriooganizmusai közül a Pseudomonas, Nocardia, és Comamonas nemzetség fajai jeleskednek, melyek N-forrásként hasznosítják a nitrocsoport nitrogénjét. Az anaerobok többsége csak aminokká redukálja az aromás nitrovegyületeket.
legalább egy benzol-gyűrűt tartalmazó vegyületek, melyekben lehet kén-, nitrogén- és/vagy oxigénatom is. Többnyire kőolaj eredetűek, a talajok és talajvizek tipikus szennyezőanyagai. A monoaromások csak egy benzolgyűrűt tartalmaznak, ilyenek a benzol, toluol, xilol és etilbenzol (BTEX). A poliaromások más néven policiklikus aromás (PAH) vegyületek, szerkezetében több aromás gyűrű van.
azokat a vegyi anyagokat nevezzük ártalmas anyagoknak, amelyek káros hatást képesek gyakorolni élőlényekre, az emberre és a természetes vagy épített környezetre. Szinonímái a veszélyes anyagok, a káros hatású anyagok, vagy a konkrét káros hatás vagy ártalom megnevezésével jellemzett anyagok, így a robbanóanyagok, az erősen maró, oxidáló vagy redukáló hatású szerek, savak és lúgok, irritáló hatású (irritatív) szerek, a tűzveszélyes anyagok és készítmények, a mérgező vagy toxikus anyagok és készítmények, a szenzibilizáló (érzékenyítő) anyagok, a karcinogén, mutagén, a reprodukciót károsító, un. reprotoxikus anyagok és a környezetre és annak élővilágára veszélyes anyagok, melyek a vizek, a talajok, a levegő, vagy a Föld egészének épségét veszélyeztetik, például széndioxid vagy metánkibocsátásért felelősek, hozzájárulnak az ózonréteg vékonyodásához, a savas esőkhöz, stb.
Lásd még: veszélyes anyagok, toxikus fémek, toxikus hatás, toxicitás, mérgező hatás, mutagenitás, reprotox, reprotoxikus hatás
fizikai hatások vagy vegyi anyagok káros hatást nem mutató küszöbértéke a fizikai hatás, vagy a vegyi anyag abszolút mennyiségében kifejezve.
1. vegyi anyagoknak az a mennyisége, tömegegységben megadva, amely még nem mutat káros hatást egy krónikus hosszú idejű környezettoxikológiai vizsgálatban. A dózis-hatás görbe alapján, grafikusan, vagy statisztikai módszerekkel meghatározott küszöbértéket adjuk meg. A küszöbérték lehet a legnagyobb, hatást még nem mutató, vagy a legkisebb, hatást már mutató anyagmennyiség. A leggyakrabban használt küszöbértékek a következők: NOEL No Observed Effects Level, az a legnagyobb dózis, amelynek nincs megfigyelhető hatása. NOAEL No Observed Adverse Effects Level, az a legnagyobb koncentráció, amely még nem okoz megfigyelhető káros hatást. LOEL = Lowest Observed Effects Level az a legkisebb dózis, amelynek hatása már megfigyelhető.
2. egy vegyi anyagnak az a mennyisége, tömegegységben megadva, amely még nem mutat káros hatást az emberre, emésztés vagy bőrkontakt útján a szervezetébe jutva. Ez a vegyi anyag dózis csak extrapolációval határozható meg. Az emberre károsan még nem ható dózisokat kísérleti állatokkal végzett toxikológiai vizsgálatok eredménye alapján határozzák meg extrapolációval és tolerálható napi bevitel TDI = Tolerable Daily Intake néven alkalmazzák a vegyi anyagok egészségkockázatának mennyiségi meghatározásához, mint küszöbértéket, melynél többet fogyasztva az ember veszélyeztetettsége elfogadhatatlan mértékűnek tekintendő.
3. mesterséges sugárforrásoktól származó ártalmatlan dózis az, a lakosság egészére vonatkozó sugárterhelés, amely előrejelezhetően még nem okoz genetikai vagy mutagén károsodást. Nagyenergiájú sugárzások, mint a gammasugárzás és a röntgensugárzás valamely közegben elnyelt besugárzási dózisának mértékegysége a rad. lásd még ártalmatlan koncentráció, NOEL, NOAEL, LOEL, LOAEL, TDI.
egy vegyi anyag káros hatást nem mutató küszöbkoncentrációja.
1. vegyi anyagoknak az a koncentrációja, amely még nem mutat káros hatást egy krónikus hosszú idejű környezettoxikológiai vizsgálatban. A koncentráció-hatás görbe alapján, grafikusan, vagy statisztikai módszerekkel meghatározott küszöbkoncentráció értéket adunk meg. A küszöbérték lehet a legnagyobb, hatást még nem mutató, vagy a legkisebb, hatást már mutató koncentráció. A leggyakrabban használt küszöbértékek a következők: NOEC No Observed Effects Concentration, az a legnagyobb koncentráció, amelynek nincs megfigyelhető hatása. NOAEC No Observed Adverse Effects Concentration, az a legnagyobb koncentráció, amely még nem okoz megfigyelhető káros hatást. LOEC Lowest Observed Effects Concentration az a legkisebb koncentráció, amelynek hatása már megfigyelhető. MATC Maximum Allowable Toxicant Concentration, a szennyezőanyag maximális, még megengedhető koncentrációja. A NOEC és a LOEC egymásból számíthatóak: NOEC = LOEC/2, a MATC értéket a LOEC és NOEC érték átlaga adja.
2. egy vegyi anyagnak az a koncentrációja, amely még nem mutat káros hatást a környezetre, vagyis az emberre és az ökoszisztémára. Ez a vegyi anyag koncentráció csak extrapolációval határozható meg. Az emberre károsan még nem ható koncentrációt toxikológiai vizsgálatok, az ökoszisztémára károsan nem ható koncentrációt pedig ökotoxikológiai tesztek eredménye alapján határozzuk meg, extrapolációval. Az ökoszisztémára előrejelezhetően károsan nem ható koncentráció a PNEC Predicted No Effect Concentration, melyet leggyakrabban faktoriális módszerrel képeznek akut és/vagy krónikus ökotoxikológiai teszteredményekből. Az alkalmazott faktorok nagysága a tesztek információtartalmával és környezeti realizmusával arányos. A PNEC érték becsléséhez alkalmazott bizonytalansági faktorok 1-1000-ig változnak: minél jobban közelíti az eredmény a valóságot, annál kisebb bizonytalansági faktort kell alkalmazni. A PNEC érték a vegyi anyagok környezeti kockázatának mennyiségi jellemzéséhez használt küszöbérték: ennél nagyobb környezeti koncentráció elfogadhatatlan kockázatot jelent az ökoszisztéma szempontjából. A PNEC érték környezeti minőségi kritériumok, határértékek képzésére is alkalmas, értéke az un. hatáson alapuló környezeti minőségi kritériumokkal illetve határértékekkel arányos, vagy azonos. lásd még –>ártalmatlan dózis<–, LOEC, NOEC, PNEC, MATC.
Vízi ökoszisztéma tagjainak ökotoxikológiai teszteredményeiből kiinduló
PNEC extrapolációs meghatározáshoz alkalmazandó biztonsági faktorok
Ártalmatlan koncentrációk vízi ökoszisztéma tagjainak ökotoxikológiai tesztelésekor | Biztonsági faktor |
Három különböző trófikus szint élőlényeivel legalább 1-1 akut toxicitási teszt LC50: hal, alga, Daphnia | 1000 |
Legalább egy hosszú távú NOEC mérés akár hal, akár Daphnia | 100 |
Két NOEC, két különböző trófikus szint élőlényeivel hal és/vagy alga és/vagy Daphnia | 50 |
Három trófikus szint élőlényeivel meghatározott krónikus NOEC | 10 |
Szabadföldi adatok, mezokozmosz kísérletek, vagy egyedi felmérés | 1 |
a folyó mentett árterének természetes vagy mesterséges elhatárolásokkal elkülönülő része, amelyet a folyó adott pontján kialakuló nagyvizek - védművek nélkül vagy azok védképességének megszűnte esetén - elönthetnek.
a rendes körülmények között vízzel nem borított földterület ideiglenes víz alá kerülése; ez magában foglalja a folyókból, hegyi patakokból, a földközi-tengeri időszakos vízfolyásokból származó árvizet és a tengerparti területeken a tengerből származó árvizet, a szennyvízrendszerekből származó árvizet azonban kizárja.
a víz egy részének visszatartásával árhullámok csúcs-vízhozamainak és -vízállásainak mérséklésére szolgáló vízilétesítmény.
olyan ideiglenes víztartásra szolgáló árvízvédelmi vízi létesítmény, amely elsődlegesen az élet- és vagyonbiztonság megteremtését (vész-, szükség- és árapasztó tározó), továbbá egyéb hasznosítási célok elérését is szolgálja; árvízvédelmi célú elárasztására csak rendkívüli árvízi esemény esetén kerül sor.