Lexikon

egy terület, szennyezett terület vagy környezeti elem pillanatnyi állapotának egyszeri felmérése. Időben ismételt állapotfelmérést környezetmonitoringnak nevezik. Az állapotfelmérés történelmi adatokat, információkat, adatbázisokból származó mérési eredményeket statisztikák, távérzékelési módszerek eredményei és helyszínen végzett mérések vagy helyszínen vett minták laboratóriumi mérési eredményeit használhatja fel, értékeli és interpretálja. Ma már tudjuk, hogy az elmúlt 50 évben egyeduralkodó fizikai-kémiai analitikai módszerekkel kapott eredmények önmagukban nem elegendőek a tejes kép, egy terület állapotának, és a szennyezőanyagok kockázatának megítéléséhez, hanem a káros hatások előrejelzésére és mérésére is szükség van és a kémiai analitikai eredményeket a biológiai és toxikológiai eredményekkel integráltan kell értékelni. Az állapotfelmérés során azonosítani kell a szennyezőforrást, a jelenlegi vagy korábbi tevékenységeket és kibocsátásokat, le kell határolni a szennyezettség kiterjedését, azonosítani a szennyezőanyagokat, mérni koncentrációjukat az egyes környezeti elemekben, azonosítani a káros hatások fajtáit és mértékét, azonosítani a terjedési útvonalakat és a veszélyeztetett receptorokat. Az állapotfelmérés tágabb értelmezésébe beletartozik az eredmények alapján elvégezhető mennyiségi kockázatfelmérés, mint a begyűjtött adatok legkomplexebb interpretációja. A jó állapotfelmérés szinte már magába foglalja a lehetséges kockázatcsökkentési eljárások elővizsgálatát is, tehát a részletes felmérés eredményeképpen nem csak azt tudjuk meg, hogy milyen egy terület termék, tevékenység helyzete, állapota, hanem azt is, hogy ez mennyiben tér el a kívánatostól és hogy hogyan lehetne a megfelelő állapotot biztosítani, visszaállítani.

egy laboratoriumi állat, melyet kutatáshoz, gyógyszerek, káros vagy hasznos vegyi anyagok, szennyezőanyagok teszteléséhez használnak.

olyan anyag mely a szervezetben allergiás reakciót vált ki. Megkülönböztetésül a természetes immunreakciót kiváltó kórokozóktól ezeket a szakirodalom „nem parazita antigéneknek” is nevezi. Az allergének téves immunreakciót, vagyis antitest-termelést váltanak ki az emberi szervezetben, amit a szervezet szempontjából túlérzékenységként (hiperszenzitivitásként) értelmezünk. Ez az érzékenység egyénfüggő, egyes egyének az allergének széles választékára adnak immunreakciót.

Az élelmiszerek közül közismert allergének a földimogyoró, a fán termő diók és mogyorók, a tej, a kagylók, a halak és rákok, a gabonafélék és a belőlük készült termékek, és az ételadalékként alkalmazott szulfitok. Az USA FDA (Food and Drog Administration) az élelmiszer-eredetű allergének definíciójához koncentrációhatárt is ad: 10 ppm és afölött. Ezeken kívül még bármelyik gyümölcs (pl. eper) vagy zöldség (pl. zeller) kiválthat allergiás reakciót, érzékenységtől függően.

Allergének lehetnek a vízben, mi több, maga a víz is viselkedhet egyes személyek számára allergénként.

Gyakori allergének a gombák spórái és a növények (füvek, fák, gaznövények) pollenjei. Veszélyes allergiás tüneteket okozhat egyes rovarok csípése (darázs, méh, pók, szunyog, stb.).

Állati eredetű allergének a toll, a gyapjú, a szörmék, élő állatok (macska, csótány, atkák).

Az antibiotikumok között is vanna ellergének, így a penicillinszármazékok, a szulfonamidok, a szalicilátok, stb.

Az allergének által kiváltott allergiák típusai: asztma, szénanátha, bőrkiütés, ekcéma, ételallergia.

az allergia az emberi szervezet immunrendszerének indokolatlan válasza ártalmatlan külső hatásokra, például egyes élelmiszerekre, természetes anyagokra, porra, növények pollenjére vagy mesterséges vegyi anyagokra, illetve vegyi anyagokat tartalmazó élelmiszerekre, kozmetikumokra. Az allergiát kiváltó anyagokat allergén anyagoknak is nevezik. A szervezetet olyan sok környezeti inger éri, hogy olyasmire is reagál, amire nem kéne, ez a szervezet túlérzékenységéből, túlreagálásából fakad. Ezeket a túlzott reakciókat az allergének kiiktataásával vagy speciális gyógykezeléssel lehet leállítani, de sokszor így sem sikerül. Az allergiák kivizsgálásával és gyógyításával az allergiológusok foglalakoznak.

A leggyakoribb allegiák az alábbiak:
- élelmiszerallergiák: gyakori allergiát kiváltó élelmiszerek a diók, mogyorók, eper, zeller, stb.,
- szénanátha és az asztma, melynek kiváltói lehetnek gombaspórák, növényi pollenek, rovarcsípések, például méhcsípés, pókcsípés, állati szőr vagy toll, például macskaszőr, lúd-pehely,
- csalánkiütés élelmiszerektől, gyümölcsöktől,vegyi anyagoktól,
- ekcéma és egyéb ismeretlen eredetű bőrgyulladások, kiváltói: háztartási vegyi anyagok, kozmetikumok,
- gyógyszerallergiák, például egyes emberek érzékenyek egyes antibiotikumokra.

Azt, hogy valaki allergiás-e bizonyos anyagokra meg lehet állapítani bőrteszttel, ami azt jelenti, hogy az allergiás szemnély bőrére ghelyezik a potenciális allergéneket és megfigyelik, hogy megjelenik--e valamiféle allergiás sreakció (bőrpír, kiütés) A vér ellenagyagszintjét is lehet márni, az antitestek közül a E típusú immonuglobulinokat (IgE). Ha ezek szintje nagyobb, mi t a normális, akkor feltételzhető az immunreakció.

a mennyiségi meghatározás alsó határa (limit of quantification, LOQ) azt a legkisebb koncentrációt jelenti, mely még megfelelő pontossággal és helyességgel meghatározható. A meghatározási határ kiszámításához a pontosság és a helyesség elfogadható szintjét is meg kell adni, melyek értéke az elemzés céljától függ. Az LOQ-t lehet a vak mérés szórás értékéből (standard deviáció) és a kalibrációs görbe meredekségéből számítani. Sokszor a zajszint tízszeresének veszik.

reakcióképes gáz, ill. por egységnyi térfogatú és meghatározott állapotú levegőben mérhető legkisebb mennyisége, amelynél a keverék már felrobbanhat.
Forrás: MSZ 21460/3–78

az általános technológiai kibocsátási határértékeket légszennyező anyagcsoportokra állapítják meg a szennyezőanyag fizikai, kémiai tulajdonságai és a környezetre gyakorolt hatása alapján. Külön határérték rendszer vonatkozik az alábbi anyagcsoportokra:
szilárd szervetlen anyagok,
- gáz és gőznemű szervetlen anyagok,
- szerves anyagok,
- rákkeltő anyagok.
Az egyes anyagcsoportokon belül a szennyezőanyagokat osztályba sorolják és a veszélyességi osztályokra a légszennyező anyag tömegáramától függő kibocsátási határértéket állapítanak meg.
Forrás: Barótfi István: Környezettechnika, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 2000

az élőlények légzése során a végső elektronakceptor az oxigén, ehhez kapcsolódik az energiatermeléshez felhasznált redukált szubsztrát hidrogénje. Ha az elektronakceptorból hiány van, akkor a légzés gátolt. A mikroorganizmusok nagy része oxigénhiány esetén átáll, un. alternatív elektronakceptorokra, ilyenek a nitrátok és a szulfátok. A talajban a mélységgel folyamatosan csökken az oxigénkoncentráció vagyis a talaj redoxpotenciálja. Csökkent redoxpotenciálon a mikroorganizmusok alternatív légzésformákat alkalmaznak, vagyis az energiatartalmú redukált szubsztrátok oxidációjához a NO₃^2- és a SO₄^2- oxigénjét használják fel. Ezt a folyamatot denitrifikációnak illetve szulfátredukciónak is nevezik és a talajban, az anaerob vizekben és az üledékekben a fakultatív anaerob mikroorganizmusokat jellemző folyamat. A Fe³⁺ és Mn⁴⁺ is képes redukálódni, ezzel alternatív elektronakceptorként szolgálni a talajban. Negatív redoxpotenciál esetében a CO₂ szolgál elektronakceptorként, a mikrobiológiai folyamat végterméke a metán: CH₄. Egyes szennyezőanyagok, mint a triklóretilén TCE vagy a perklóretilén PCE is szolgálhat elektronakceptorként a reduktív dehalogénezés folyamatához. Egyes humuszkomponensek, fulvosavak és huminsavak is betölthetnek alternatív elektronakceptor szerepet, ezzel stimulálják egyes talajmikroorganizmusok energiatermelését.

azok az energiaforrások az alternatív energiaforrások, melyeket a hagyományos fosszilis (meg nem újuló) energiaforrások kiváltására használunk, hogy ezzel elkerüljük a meg nem újuló energiaforrások hátrányait. Az alternatív energiaforrás lehet víz-, szél-, nap- vagy biológiai energiaforrás. A biomassza, mint energiaforrás esetében teljes életciklus felmérés szükséges ahhoz, hogy eldönthessük, hogy összehasonltva a meg nem újuló forrásokkal, valóban kevésbé terhelik-e a környezetet. Például, ha a pálmaolaj vagy a cukornád termelése miatt esőerdőket irtanak ki a trópusokon, akkor az okozott kár biztosan nagyobb mérvű, mint megnem újulóról a megújuló energiaforrásra való áttérés. Viszont a hulladék szerves anyagból készült biogáz vagy biobrikett ökológiai szempontból is hatékony megoldás lehet.

a higany fémekkel alkotott ötvözete. A folyékony higannyal szobahőmérsékleten, egyszerű összekeveréssel is lehet amalgámot előállítani. Ezt teszik a fogorvosok is, amikor elemi higanyból (45–55%) és fémporból (melynek legalább 60%-a ezüst, de van benne ón, ólom és cink is) ezüstamalgámot készítenek a fogak betömésére. Az amalgám fogtömések kockázatai körül állandó vita folyik, melyet nagyban befolyásol a modern, drága fogtömőanyagok terjeszkedése a piacon.

Amerikai Fogorvosok Társasága (ADA) ez évi közleményében teljes mértékben biztonságosnak nyilvánította az amalgám tömések használatát. Ezzel megegyezik a Fogorvosok Világszövetsége (FDI) és az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 1997-ben kiadott állásfoglalása, mely szerint egyetlen vizsgálat sem bizonyította egyértelműen az amalgám káros voltát, eltekintve a ritka esetektől és a helyi allergiás reakcióktól, melyek érzékeny egyéneknél felléphetnek. Ugyanakkor a műanyag tömések egy sor higiénés problémát okozhatnak a szájban és tartósságuk is sokkal rosszabb. Egyéni érzékenység ezeknél is felléphet.

A higany szinte minden fémmel képes amalgámot képezni, kivéve a vasat és a platinát.

A káliummal, nátriummal és az ammóniummal képzett amalgámok ipari segéadanyagok, illetve melléktermékek.

Az alumínium-amalgám redukálószer, a tallium-amalgámot hőmérőkben használják (mínusz 58 Celsius fokig), az ón amalgámját tükrök foncsorozására alkalmazták (XIX. század közepéig).

Az arany amalgámképződését bányászati és ércfeldolgozási célokra is hasznosították. Bányászati alkalmazás ma már tiltott, de a XIX. században több helyen is használták, pl. a kaliforniai aranybányákban a nehezen hozzáférhető aranyformák kinyerésére.

Ércelőkészítésben mind az arany, mind az ezüst extrakciójára alkalmazták. Káros környezeti hatásai (higanygőzök levegőbe kerülése, higanytartalmú hulladék felszíni vízbe kerülése valamint a higanytartalmú hulladék lerakása) miatt ma már nem használják.

Az amalgámképződés higany analitikai kimutatására is alkalmas, ezen alapszik az un. higany-próba.

a fehérjéket alkotó szerves vegyületek, melyek közös tulajdonsága, hogy aminocsoportot és karboxilcsoportot egyaránt tartalmaznak. Az állati, növényi és emberi fehérjéket 22 különféle alfa-aminosav építi fel. Ezek kémiai jellemzője, hogy az aminocsoport és a karboxilcsoport ugyanahhoz a szénatomhoz kapcsolódik. Ezektől eltérő, különleges aminosavak is előfordulhatnak egyes állatokban, növényekben és mikroorganizmusokban.
A fehérjék elsődleges szerkezetét a láncszerűen egymáshoz kapcsolódó aminosavak sorrendje adja. Az elsődleges szerkezetből adódik a fehérjék másodlagos szerkezete, melyet a térben közel álló csoportok között létrejövő másodlagos kötések stabilizálnak. A fehérjék egymással és más molekulákkal további bonyolult térszerkezetű molekulákat hoznak létre.
Az emberi fehérjéket felépítő 22 aminosavból az emberi szervezet bizonyos aminosavak szintézisére képes, nyolcat viszont mindig a táplálékkal kell felvennie. Ezek az un. esszenciális aminosavak, az isoleucin, a leucin, a lizin, a metionin, a fenilalanin, a treonin, a triptofán és a valin.

NH₃, gázformájú redukált nitrogénforma. A nitrogén biogeociklusában az ammónia az aminósavak reduktív bontása során szabadul fel és a légkörbe kerül. Vizes oldatban ammónium-ion formájában fordul elő.

az ammónia vizes oldatában disszociált egyértékű pozitív ion NH₄⁺. A talajban zajló nitrogén-körforgalomban a fakultatív anaerob talajmikroorganizmusok tevékenysége, a szerves nitrogénvegyületek aerob és/vagy anaerob bomlása során jön létre az ammonifikáció folyamatában. Az ammónium újra beépülhet az élőlények szervesanyagába asszimiláció, vagy nitrifikáció során nitriten keresztül nitráttá oxidálják azok a kemolitotróf baktériumok, amelyek ebből a reakcióból nyerik az energiát. Az ammóniát nitritté oxidáló baktériumok nevükben a "nitroso" prefixet hordozzák Nitrosomonas, Nitrosococcus, stb., a nitráttá oxidálók pedig a "nitro" prefixet Nitromonas, Nitrococcus, stb..

levegő oxigénjének hiányához kötött körülmény vagy folyamat. Anaerob körülmények alakulnak ki a talaj mélyebb rétegeiben, eutróf felszíni vizekben és üledékekben. Az anaerobitást a környezeti elem redoxpotenciáljával jellemezhetjük. A mikrobiológiai lebontó, energiatermelő folyamatok anaerob körülmények között is folynak a környezetben, ezt anaerobiózisnak nevezzük. Az anaerob szervezetek a levegő oxigénje helyett alternatív elektronakceptorokat használnak fel légzésük folyamán, pl. nitrát, szulfát vagy karbonát. A legismertebb anaerob biológiai folyamatok a különböző típusú erjedések és a metántermeléssel járó anaerob rothadás.

A környezetvédelmi technológiákban szennyvízkezelés, szennyezett talaj kezelése megkülönböztetünk anoxikus és anaerob körülményeket. Az anoxikus körülményeket az jellemzi, hogy nincs jelen légköri oxigén, de van oxigén nitrát vagy szulfát formájában, melyet az alternatív légzésformákkal rendelkező mikroorganizmusok fel tudnak használni biológiai oxidációhoz, energiatermeléshez.

a biodegradációs folyamatokat a talajban vagy a vízben a mikroorganizmusok katalizálják. A szennyezőanyag az energiatermelő folyamatukhoz szükséges redukált szubsztrát, melynek bontásával, oxidációjával energiát nyernek. A folyamathoz szükséges oxigént, mely hidrogénakceptorként szerepel az energiatermelő oxidációs légzési folyamatban nem csak légköri oxigén lehet, hanem nitrát vagy szulfát is. A mikroorganizmusok nitrátlégzése +0,4 Volt redoxpotenciál körül lép be, a szulfátlégzés pedig + 0,2 Volt érték körül. Ha a technológiánk központi folyamata nitrátlégzésen vagy szulfátlégzésen alapuló biodegradációs folyamat, akkor ezeknek a légzésformáknak kedvező redoxpotenciált a technológusnak kell biztosítania NO₃ vagy SO₄ adagolással, esetleg vas 0 és vas II szint beállítással. Ha nem pótoljuk az hidrogén-akceptort, akkor az idővel elfogy, és a redoxpotenciál egyre kisebb érték lesz, végül negatív értéket vesz fel. Negatív redoxpotenciálon az obligát anaerob mikroorganizmus működnek, a szubsztrát oxidációját karbonátlégzésük segítségével oldják meg acetogenézis a termék acetát vagy metanogenézis a termék metán során. Ha a biodegradáción alapuló biotechnológia karbonátlégzésen alapul, akkor a negatív redoxpotenciált mindvégig biztosítanunk kell a talajban vagy a talajvízben. Ez pl. nitrát- vagy szulfátlégzés segítségével könnyen oxidálható szubsztrátfelesleg állandó koncentráció biztosításával érhető el. Ilyenkor a könnyen bontható szubsztrát oxidációjához elhasználódik a rendszerbe pl. áramló talajvízzel bekerülő nitrát vagy szulfát.

az oxidációs biológiai folyamatokat a talajban vagy a vízben a mikroorganizmusok katalizálják. A szennyezőanyagok ezen a mikroorganizmusok energiatermelő folyamatában szubsztrátként szerepelnek, a redukált szerves vegyületből oxidált termékek keletkeznek. Amennyiben ezekhez az oxidáció folyamatokhoz nem a légköri oxigént használják a mikroorganizmusokat, hanem alternatív légzési formák segítségével NO₃-ot, SO₄-ot vagy CO₂-ot, akkor anaerob oxidációról beszélünk. Amennyiben a biotechnológiánk központi folyamat az anaerob oxidáció, akkor megfelelő hidrogénakceptorról kell gondoskodnunk, ellenkező esetben egy ilyen magárahagyott folyamat zárt rendszerben egyre csökkenő redoxpotenciálhoz fog vezetni, végül az obligát anaerób mikroorganizmusoknak kedvező negatív redoxpotenciálon folyó metántermelő folyamatba torkollik pl. hulladéklerakó telepek.

az anaerob oxidáció folyamatpárja a redukció. Miközben egy szubsztrát pl. a szenyezőanyag oxidálódik, aközben anaerob körülmények között a nitrát nitrogéngázzá, a szulfát kénhidrogénné, karbonát pedig acetáttá vagy metánná redukálódik. Gyakran ez a reduktív folyamat a bioremediációs technológiánk alapfolyamata. Egyik legismertebb példa erre a szulfátredukció közben keletkező kénhidrogén felhasználása fémek oldhatatlan szulfiddá alakítására. Oldhatatlan szulfid formában az anaerob üledékek, vízzel elárasztott talajok fémtartalma, teljesen hozzáférhetetlen csapadék formában van jelen, kockázata kicsit. Egy másik ismert példa a klórlégzés vagy reduktív deklórozás: ilyenkor a szerves klórvegyületen kötött klór lesz a hidrogénakceptor, a szerves vegyület pedig deklórozódik. Ha ez a folyamat a biotechnológiánk alapja, biztosítanunk kell a klórlégzéshez szükséges negatív redoxpotenciált a talajban: ha in situ, vagyis nem zárt rendszerben dolgozunk, akkor a kezelt területre érkező talajvízben oldott szulfátot a szulfátlégző baktériumok számára túladagolt szubsztrátokkal lehet eltávolítani és ezzel a redoxpotenciált leszorítani.

az analízis bármilyen komplex dolog részletes vizsgálatát, feltárást jelenti. Az analízis célja, hogy segítségével megismerjük és megértsük egy összetett anyag vagy rendszer (ez lehet maga az ember, környezete, a gazdasági, a szociális vagy a politikai rendszer) belső struktúráját, összetételét, a komponensek egymáshoz viszonyított arányát vagy eloszlását és ennek következményeit valamint a komponensek közötti viszonyokat, összefüggéseket, ellentéteket, stb.

A komplex rendszerek analízisét gyakran összekeverik a felméréssel, ami az analízis alapjául szolgáló kvalitatív és kvantitatív jellemzők összegyűjtését, kimérését jelenti. A környezettel kapcsolatban például egy környezeti probléma felmérése azt jelenti, hogy azonosítom a problémát, annak forrását, mértékét, időbeli és térbeli jellemzőit, a változásokat, trendeket, vagyis tudományosan megalapozott módszerekkel leképezem a valóságot. Ha ezzel elkészültem, akkor lehet analízisnek alávetni a kapott adatokat. Például egy szennyezett terület esetében azonosítom a szennyezőanyag forrását, terjedési útvonalát, megmérem vagy kiszámítom a jelenlegi és matematikai módszerekkel előrejelzem a jövőbeni szennyezőanyag-koncentrációt, ezt összevetem az emberre vagy az ökoszisztémára még nem káros koncentrációval. Ez a környezeti kockázatfelmérés. Ha a jövőre vonatkozó előrejelzésemet különféle feltételek figyelembevételével készítem el (például átlagos, fele és kétszeres esőmennyiséget feltételezve), akkor analizálhatom az előrejelzésem jóságát, bizonytalanságait, vagy a probléma kiszámíthatóságát, stb.

A kémiai tudományok és gyakorlat, valamint a vegyi anyagok gyártásával és használatával, valamint a környezet szennyezettségével kapcsolatban az analízis főként kémiai analízist jelent.

A kémiai analízis a vegyi anyagok elválasztását, azonosítását és mennyiségének meghatározását jelenti bármely egyszerű vagy komplex, mesterséges vagy természetes anyagban.

A minőségi analízis egy-egy vegyi anyag azonosítását jelenti, tehát megadni hogy az ismeretlen komponens az ismert vegyi anyagok közül melyikkel azonos. Ezt az anyag vegyi képlete szimbolizálja.

A mennyiségi elemzés egy vagy több komponens mennyiségét, illetve egymáshoz viszonyított arányát adja meg egy anyagban, keverékben. Mind a mennyiségi, mind a minőségi elemzést megelőzően szükséges az analizálandó komponens kinyerése, dúsítása, tisztítása.

A kémiai analitikai módszereket az alkalmazott technikákkal jellemezhetjük.
A minőségi analízis egy vegyi anyag azonosítására annak fizikai, kémiai vagy biológiai jellemzőit használhatja fel. Ilyen mérési végpontos lehetnek a szín, az olvadáspont, a láng festése, a tömeg-spektrum jellemzői, kémiai reagensekkel adott termék, stb. A biológiailag aktív vegyi anyagok kimutatásához biokémiai és immunológiai reakciókat is használhatunk. A DNS-technikák igen specifikus és szelektív kimutatást tesznek lehetővé.
A mennyiségi analízis a tömeg, a térfogat, az áramok vagy intenzitások alapján történhet. Így alkalmazhatunk tömegmérést (gravimetriát), térfogatos elemzést, mikroszkópiát, különféle spektrometriákat, például tömegspektrometriát, elektrokémiai és termikus módszereket, stb. A egtöbb mennyiségi elemző módszer standardok segítségével, kalibrációval képez koncentrációértéket a mért értékből.
A minták előkészítése történhet kioldással, extrakcióval, kicsapással, desztillációval, frakcionálással, kromatográfiás vagy elektroforetikus elválasztással.

A kémiai analízist szinte az élet minden területén alkalmazzuk: az egészségügyben a diagnózis kémiai analízisen alapul, a környezet egészséges vagy beteg voltát is nagyrészt kémiai analitikai eredmények alapján ítéljük meg, bár manapság ezzel nem elégszünk meg, hanem a kémiai jellemzőket biológiai módszerekkel szerzett információval egészítjük ki. A kémiai analízist alkalmazhatjuk korai figyelmeztetésben, monitoringban vagy a minőségbiztosításban az élet minden területén.

férfi (hím) nemi hormonok. Elsősorban a herében termelődnek, de a mellékvesékben is megtalálhatók.

Két fő androgén hormon az androszteron és a tesztoszteron.

Az androszteron képlete: C₁₉H₂₈O₂, a szteroid hormonok közé tartozó koleszterinszármazék. A mellékvesében termelődik. Elválasztását az adrenokortikotrop hormon szabályozza. Feromonszerű hatása van. A fehérjelerakódás fokozásával a nitrogénegyensúlyt pozitív irányba tolja. Nagy mennyiségű zeller fogyasztása növeli termelését.

A tesztoszteron a herék által termelt férfi nemi hormon. A szteroid hormonok közé tartozik. Vegyileg koleszterinszármazék. A tesztoszteron felelős a magzati, kisgyermekkori és pubertáskori férfi nemi jelleg (a szőrnövekedés stimulációja, a mutálás, a libidó, izomtömeg kialakításában, a jó közérzet és az erekció képessége) kialakításáért, és azt követően a maszkulin fenotípus és az androgén hormonoktól függő funkciók (pl. spermatogenezis, járulékos nemi mirigyek) fenntartásáért. Ezen kívül funkciókat lát el például a bőrben, az izomzatban, a csontokban, a vesében, a májban, a csontvelőben és a központi idegrendszerben.

Egyes veszélyes vegyi anyagok különösen kockázatosak a hormonrendszerre (hormonrendszert károsító vegyi anyagok), ezek az androgén hormonok termelését és a kapcsolódó szerveket károsítják.

anémia, vagyis vérszegénység, mely a vörös vértestek számának vagy a hemoglobin mennyiségének csökkent voltából ered.

szívtáji, mellkasi fájdalom, mely leggyakrabban a szív koszorúerek szűkülete miatt a szívizmot sújtó oxigénhiány következménye (Angina pectoris).

a detergensek azon csoportja, melynek poláros része savas gyököt, pl. szulfát- vagy szulfonát-csoportot tartalmaz. Legismertebb szulfonátok és szulfátok: a LAS: lineáris alkilbenzol-szulfonátok, SAS: alkán-szulfonátok vagy alkil-paraffin-szulfonátok, AOS: alfa-olefin-szulfonátok; AS: alkil-szulfátok, AES: alkil-éter-szulfátok. LAS: aerob biodegradálhatóságuk 98-99%, anaerob körülmények között nem bomlanak. Természetes vízekben 68-82 %-os bomlás és a szilárd frakcióhoz kötődés jellemzi K_d = 1000-6000 l/kg. szennyvíztisztító mikroflórára nem toxikus, felszíni vízi ökoszisztémára a C11 és C12 szénlánchosszúságú molekulák toxicitása nem számottevő, de 12 szénatomszám felett toxikus. biokoncentrációs hajlama vízi ökoszisztéma tagjaiban 10-100-szoros BCF=10-100. AOS: szennyvíztisztítóban gyorsabban bomlanak, mint LAS, a monoszulfonátok intenzívebben, a diszulfonátok kevésbé. SAS: mind eleveniszapos, mind csepegtetőtestes tisztítóberendezésen 85-99%-os bomlásra képesek. AS: biodegradálhatóságuk szabadföldi kísérletekben 86-99 %-os, anaerob bomlásuk 88-95%-os. LAS-hoz képest minden környezeti elemben gyorsabban bomlanak, bioakkumulációjukat a BCF=4 érték jellemzi. AES: aerob körülmények között 100%-ot megközelítő bonthatóságot mutatnak, anaerob viszonyok között csak 72-95%.

ebben a REACH mellékletben azokat a kritériumokat gyűjtötték össze, melyek alapján azonosíthatóak a perzisztens, bioakkumulációra hajlamos és toxikus (PBT), valamint a nagyon perzisztens, és bioakkumulációra nagyon hajlamos (vPvB) vegyi anyagok.

Forrás: REACH

ez a melléklet az Európai Unióhoz kapcsolódó vegyi anyagok vagy vegyi anyag cvsoportok harmonizált osztályozását és cimkézését tartalmazza. Ezt a listát rendszeresen frissítik a fejlődésnek, az újabb információknak megfelelően. Ezt az eljárást úgy nevezik, hogy "Alkalmazkodás a Technikai Előrehaladáshoz" (ATP: Adaptations to Technical Progress). A javaslatokat a DG ENV (EC Directorate General responsible for environment, vagyis az Európai Bizottság környezetért felelős főigazgatósága) terjeszti elő és a tagállamok hagyják jóvá.

Az Annex I. listát az európai jogszabályokat publikáló OJL adja közre. A legfrissebb listát a következő weboldalon találhatjuk: http://www.reach-compliance.eu/english/legislation/docs/launchers/launch-annex-1-67-548-EEC.html

a CLP rendelet (vegyi anyagok és termékek osztályozása és címkézése) melléklete, mely azoknak a vegyi anyagoknaka listáját tartalmazza, melyeket harmonizált osztályozásnak és címkézésnek kell alávetni (GHS = Globally Harmonized System).

Hasonló szerepet töltött be korábban a DSD rendelet (Dangerous Substance Directive = veszélyes anyag irányelv) I. számú melléklete (Annex I).

az "Annex XIV" melléklet a REACH hatálya alá tartozó engedélyköteles vegyi anyagok prioritási listája. Tartalmazza a vegyi anyagok listáját és az engedélyeztetési kötelezettség teljesítésének határidejeit.

Forrás: REACH

a REACH rendelet hatálya alá eső vegyi anyagok közül a SVHC anyagok regisztrálásához, osztályozásához, címkézéséhez, korlátozásához szükséges dosszié, egy egységes protokoll szerint kitöltendő adatlap.

a REACH törvény XVI. melléklete a társadalmi-gazdasági elemzést tartalmazza.

az "Annex XVII" melléklet a REACH hatálya alá tartozó veszélyes vegyi anyagok, termékek és készítmények gyártásával és piacra helyezésével kapcsolatos korlátozásokat tartalmazza.

Forrás: REACH

a normálistól eltérő, rendellenes.

anoxikus, vagyis oxigénhiányos körülmények jellemezhetik a biológiai szervezeteket és a környezetet. A szervezet oxigénhiányos állapotát, mely fulladáshoz is vezethet anoxiának nevezzük. A környezet anoxikus állapota szintén oxigénhiányt jelent, a jellemzőredoxpotenciál érték 0-+0,4 V közé esik. Ebben a redoxpotenciál-tartományban a fakultatív anaerob mikroorganizmusok dominálnak, melyek alternatív légzésformákat és alternatív elektronakceptorokat alkalmaznak energiatermelésükhöz. Megkülönböztetésül használjuk a teljes oxigénhiányhoz képest, melyet anaerob jelzővel illetünk.

vegyi anyagok keverékének olyan együttes hatása, mely az egyszerű összeadással kapható hatásnál kisebb mértékű, mert az egyes összetevők gyengítik, vagy kioltják egymás hatását.

azokat a vegyi anyagokat nevezzük antiandrogéneknek, melyek gátolják az androgének működését és hatását a szervezetben. Az androgének a férfi nemi jellegért felelős hormonok. Az antiandrogéneket gyógyító céllal alkalmazzák prosztata-rák esetén, olyan alapon, hogy az adnrogének stimulálják a ráksejteket, androgénhiány viszont gátolja szaporodásukat.

A környezetet, vizet, élelmiszereinket, használati tárgyainkat szennyező vegyi anyagok egy része antiandrogén hatású, vagyis gátolja a férfi nemi hormonok működését. Ilyen hatással rendelkeznek például a ftalátok, melyek gyártása és termékekben való alkalmazása Európában engedélyezéshez kötött. Jelenleg folyik a ftalátok (4 ftalát) gyártásának és használatának szükséges mértékű korlátozása a REACH rendelet alkalmazásával.

Az antibiotikum kifejezést eredetileg a természetben előforduló antibiózis során termelt és ható biológiailag aktív mikróbagátló anyagokra használták. A környezetben élő mikroorganizmusok egyik eszköze az élettérért és a táplálékért folyó harcban az egymás gátlására kifejlesztett anyagcseretermék, az antibiotikum.

A természetes antibiotikumokat az orvostudomány (elsőként Fleming a penicillint) az emberi és állati szervezetben élősködő kártékony, betegséget okozó mikroorganizmusok ellen fordította.

Kezdetben a természetes antibiotikumokat használták gyógyszerként, később félszintetikus (a biológiaia molekula kémiailag módosított változata) vagy teljesen szintetikus szereket is kifejlesztettek.

Az antibiotikumok a betegséget okozó baktériumokat a szervezetben elpusztítják (baktericid hatás) vagy szaporodásukat gátolják (bakteriosztatikus hatás). Ebből kifolyólag elsősorban fertőzések kezelésére vagy megelőzésére használják őket, de alkalmazásuk az élelmiszerek és állati tápok kezelésétől az ipari baktériumölésig (pl. ipari vizekben) vagy gátlásig széles körben elterjedt.

Az antibiotikum-rezisztenicia egy mikroorganizmus azon képessége, hogy egy amúgy hatásos antibiotikum jelenlétében is nő, szaporodik, tehát a szer nem hat rá. Az antibiotikum-rezisztenciáért egy vagy több gén felelős, melyeket praktikus módon mobilis genetikai elemekre helyezve tárol a mikroorganizmus, és amikor szüksége van erre a génre (pl. antibiotikum jelenlétében), akkor hirtelen megsokszorozza és a mobilis genetikai elmek segítéségvel fajtársai, esetleg más mikroorganizmusok rendelkezésére bocsátja a túlélést biztosító genetikai információt. Ezzel egész mikroorganizmus populációk válhatnak néhány óra leforgása alatt rezisztenssé. A mikroorganizmusoknak ezt a képességét provokálni - például indokolatlan antibiotikum alkalmazással - igen veszélyes, hiszen azt érhetjük el vele, hogy a betegséget okozó mikróbák nem reagálnak az antibiotikumos kezelésre.

Lásd még antibiotikum rezisztencia

az antibiotikum rezisztencia egy mikroorganizmus azon képessége, hogy egy amúgy hatásos antibiotikum jelenlétében is nő, szaporodik, tehát a szer nem hat rá. Az antibiotikum-rezisztenciáért egy vagy több gén felelős, melyeket praktikus módon mobilis genetikai elemekre (pl. plazmidokra, ugráló génekre) helyezve tárol a mikroorganizmus, és amikor szüksége van erre a génre (pl. antibiotikum jelenlétében), akkor hirtelen megsokszorozza ezt a viszonylag kisméretű DNS-t, és a mobilis genetikai elemek segítéségével fajtársai, vagy esetleg más mikroorganizmusok rendelkezésére bocsátja a túlélést biztosító genetikai információt. Ezzel egész mikroorganizmus populációk válhatnak néhány óra leforgása alatt rezisztenssé. A mikroorganizmusoknak ezt a képességét provokálni - például indokolatlan antibiotikum alkalmazással - igen veszélyes, hiszen azt érhetjük el vele, hogy a betegséget okozó mikróbák nem reagálnak az antibiotikumos kezelésre.

Az antibiotikum rezisztencia gént mesterségesen is (transzformációval) be tudjuk vinni egy mikroorganizmusba, a bevitel célja általában jelzés, vagyis az antibiotikum-rezisztencia gén márker-génként felhasználása. Ha a célgént a márkergénbe csatoljuk úgy, hogy a márkergén működőképességét ezzel tönkretesszük, akkor a márkergén aktivitásának megszűnése a célgén jelenlétét jelzi számunkra.

az immunrendszer által termelt ellenanyaghoz (antitest) kapcsolódni képes molekula. A kapcsolódás az antigén és az antitest között a két molekula komplementer (egymást kiegészítő) térszerkezetéből adódik, a specifikus illeszkedést a „kulcs–zár” rendszerhez hasonlíthatjuk. Az antigén tágabb kategória, mint az immunogén, mely ki is váltja az immunreakciót és kapcsolódik is az ellenanyaghoz.

olyan redukáló vegyületek, melyek könnyen oxidálódnak, ezért a környezetükben lévő más anyagok oxidációját megakadályozzák. Közömbösítik a szervezetben az anyagcsere végtermékeként létrejövő káros szabadgyököket. Természetes antioxidánsok a C-vitamin, az E-vitamin, a béta-karotin és a szelén. Élelmiszeradalékként és kozmetikumok tartósítószereként is használatosak.

az antitesteket az immunrenszer sejtjei állítják elő, nevezetesen a limfociták. Az antitestek oldható fehérjék, melyek térszerkezete komplementer az antigének, vagyis a szervezetünket támadó idegen behatoló molekulák vagy sejt-építőkövek térszerkezetével, ezért azokkal szorosan össze tudnak kapcsolódni. Az antigénhez kapcsolódó antitest olyan komplexet alkot, melyben a illetéktelen behatoló molekula inaktívvá válik, illetve a kórokozó sejt elpusztul.

Ezt a szoros (erős) és szelektív kapcsolódást nem csak a gerincesek immunrendszere használja igen hatékonyan, de a biotechnológusok, vegyészek, orvosok is számos technológiát fejlesztettek ki az antitestek segítségével: analitikai módszereket (immunanalitika), orvosi diagnosztikai eljárásokat (immundiagnosztika) és gyógyítási, terápiás módszereket (immunterápia, monoklonális antitestek, stb.).

CAS száma: 120-12-7, a PAH-vegyületek közé sorolt policiklikus aromás szénhidrogén. Három benzolgyűrű kondenzálódásával jön létre. Heteroatomot, szubsztituenseket nem tartalmaz. Legnagyobb mennyiségben a kőszén-kátrányban található meg. Faanyagok gombák és rovarok elleni védelmére használják fatelítés és a piros alizarin-festékek alapanyagául szolgál. Színtelen, de UV-fényben fluoreszkál. Háttérértéke Magyarországon talajban 0,04 mg/kg, felszín alatti vízben: 0,02 μg/liter. szennyezettségi határértéke felszín alatti vízben: 0,05 μg/liter, talajban csak össz-PAH értékként van megadva: 1 mg/kg.

emberi eredetű, emberi tevékenységből következő, származó.

az adatok megosztása a REACH törvény egyik alapelve, minden regisztrálótól megköveteli az információ másokkal való megosztását. Ezzel próbálják növelni a regisztrció hatékonyságát és csökkenteni a költségeket.

A SIEF a REACH előregisztrációs fázisa után alakuló fórum, a már bevezetett anyagok adatainak megosztására. A SIEF fő céljai a következők:

1. A regisztrációs célú adatmegosztás megkönnyítése
2. Megegyezés az anyagok osztályozásában és címkézésében, ahol értelmezésbeli különbség van a lehetséges regisztrálók között.
3. A gerinces állatokkal folytatott tesztelés eredményét minden körülmények között meg kell osztani másokkal, illetve ilyen tesztek tervezését megelőzően tájékozódni kell a már meglévő eredményekről, a kísérleti állatok maximális kímélése céljából.

(Forrás: REACH)

összes adszorbeálható szerves kéntartalom, angol nevének (Adsorbable Organic Sulfur) rövidítése AOS. Üledék, iszap és talajminták jellemzésére használt összegző (kumulatív) parameter, mely az összes oldható szerves kéntartalom (DOS) egy részét jelenti. Meghatározása az AOX meghatározáshoz hasonló: adszorpció aktív szénen, majd a szén elégetése és a keletkező kéndioxid mérése. Ma már van olyan készülék, ami ezt automatikusan elvégzi. Tipikus S-tartalmú vegyületek a vizekben: lignin szulfonát, fulvon- és huminsavak, aromás szulfonsavak, detergensek. (Source: Schullerer, S. and Frimell, F.H. (1993) Characterization of organic sulphur compounds in surface water by ion-pair adsorption under different conditions. Analytica Chimica Acta 283, 251-257)

AOX az adszorbeálható szerves halogén-tartalmat jelenti (angolul: Adsorbable Organically bound halogens), melyet európai standard módszerrel mérünk, és klorid-koncentrációban fejezünk ki. Mindazokat a halogén-tartalmú anyagokat meghatározzuk ezzel a módszerrel, melyek vízből aktív szénen adszorbeálhatók. Ezek lehetnek illékony anyagok, mint a triklórmetán (kloroform), klórfenolok, klórbenzolok vagy bonyolult szerves molekulák, pl. dioxinok. A legtöbb AOX anyag klórtartalmú, de bróm- és jódvegyületek is előfordulnak. Az AOX-koncentrációt felszíni vizekben és szennyvizekben mérik. Ezek az ipari eredetű perzisztens, akkumulálódó, többnyire rákkeltő vegyületek különböző ipari folyamatokban és a szennyvíztisztítás során, pl. az ivóvíz klórozásakor kerülnek a vízbe. Növényvédőszer-maradványok és a háztartásban használt klórtartalmú vegyületek, pl. tisztítószerek közvetlenül is a felszíni vizekbe juthatnak. Szennyvizekben az AOX-koncentráció meghaladhatja az 1 mg/l értéket. Kórházi szennyvizekben nagy lehet a jód-tartalmú kontrasztanyagok koncentrációja. Az AOX megengedett értéke az ivóvízben 50 microgramm/l.

Az AOX meghatározásra előírt európai szabvány (ISO 9562:2004) szerinti módszer elve a következő:

1. Aktív szenet adunk a vízmintához. Miután adszorbeálódtak a vízben oldódó szerves molekulák, az aktív szenet kiszűrjük, a szervetlen klorid-ionokat eluáljuk enyhén savas káliumnitrát-oldattal.

2. Elégetjük az aktív szenet oxigénáramban.

3. A keletkező halogénsavakat abszorbeáljuk, majd argentometriásan, pl. kulometriával titráljuk. Az eredményt klorid-koncentrációban adjuk meg.

A módszer leírását a következő címen találjuk: http://www.ecn.nl/docs/society/horizontal/STD310_AOX.pdf

Újabban az AOX vegyületek mérésére biológiai módszereket (bioteszteket) is használnak.

soksejtű organizmusokra jellemző, un. programozott sejthalál, melynek során a sejtek előre beprogramozott módon, bizonyos közvetítő molekulák hatására a sejt morfológiailag is megváltozik és elkezdődik az örökítőanyag felaprítása, majd bekövetkezik a sejt halála. Ez a soksejtű szervezet normális fiziológiai működésének része, hiszen a sejtek folyamatosan cserélődnek, egyesek elhalnak, helyettük újak keletkeznek. A magzati egyedfejlődés során is fontos szerepe van, például a lábujjak közötti hártya eltűnése ezeknek a sejteknek az elhalásához kötődik. Akinél tökéletlenül működik, valamiért gátolt a programozott sejthalál, azoknál a lábujjak közötti hártya részben vagy teljes egészében megmarad.

Az apoptózist megkülönböztetjük a nekrózistól, a kóros sejt vagy szövetelhalástól, aminek az oka általában a sejtek sérülése. Egy átlagos felnőttben 50–70 milliárd sejt hal el naponta apoptózissal. Az évenként elhalt és újratermelődő sejtek tömege körülbelül azonos az egyén testtömegével.

Az apoptózis tudományos kutatása az 1990-es évektől intenzíven folyik, mert összefüggést találtak egyes betegségek és a programozott sejthalál rendellenességei között, így az egyensúlyt vesztett, túlzott apoptózis szövetelhaláshoz, izomsorvadáshoz vezethet, az iniciáló jelek hiánya és emiatt az apoptózis csökkent volta viszont indokolatlan, akár rákos sejtburjánzáshoz vezethet.

olyan Java nyelven megírt program, amelyet HTML oldalba (honlap) ágyaznak be. Végrehajtásukat a Java nyelvet értő, vagyis appleteket futtatni képes böngészőprogramok végzik. Az appletek képesek hangállományok lejátszására, a saját kódjuk címének lekérdezésére a hálózaton, a böngészők állapotsorába üzenet írására.

földterület mérésénél alkalmazott nem SI rendszerű mértékegység.
ár: 1 ár = 100 m² = 119.599 négyzetyard
hektár: 1 ha = 10 000 m² = 10⁴ m² = 0,01 km²

a talaj vízfelvevő és vízmegkötő képességének reológiai meghatározásával kapott K_A mérőszám. Meghatározásakor a vizsgált talajhoz dörzsmozsárban keverés-dörzsölés közben bürettából vizet csöpögtetnek, mindaddig, amíg a talajpép elveszíti képlékenységét, úgymond "megfolyik". Az ehhez szükséges vízmennyiség cm³-ben kifejezve az Arany-féle kötöttségi szám, a K_A, mely homoktalajnál 25-30 cm³, vályogtalajnál 38-42 cm³ agyagtalajnál 50-60 cm³ érték.