Lexikon

a talajvíz áramlása, mozgása a víztartó pórusaiban. Kiegyenlíti a beszivárgási különbségeket és a felszín alatti nyomásgradiensnek megfelelően áramlik a nyomáskülönbségtől és a víztartó porozitásától függő sebességgel. Egyes területeken állandó talajvíz-áramlási viszonyok jellemzőek, másutt a talajvízáramlás nagyobb feszíni vizek vagy felszíni lefolyások befolyása alatt áll. Az áramló talajvíz az oldott szennyezőanyagokat oldatként, csóva formában szállítja. A szemcsés vízadó réteg szennyezőanyaggal való telítéséig a fázisok közötti megoszlás (szűrés) csökkenti a csóva szennyezettségét. A csóva áramlása közben folyamatosan friss, még nem szennyezett telített talajjal találkozik, mely a csóva fejénél intenzív szennyezőanyag-csökkenést okoz a fizikai-kémiai és biológiai folyamatok eredményeképpen (természetes szennyezőanyag-csökkenés). Ha nagy a csóva, a belsejében nem folynak ezek a folyamatok, a felületen lezajló szennyezőanyag-csökkentő folyamatok hatása elenyésző az egész szennyezettséghez képest, ezért a természetes szennyezőanyag-csökkenést intenzifikálni kell (ENA).
A talajvíz áramlása befolyásolható, kutakkal, felszín alatti gátakkal, résfalakkal, kapukkal, áteresztő falakkal, melyek in situ kvázireaktorok részét képező elemekként, amelyek gátolják, irányítják, lassítják, vagy gyorsítják a felszín alatti víz áramlását. A kutak megnövelik nyomáskülönbséget két pont között, ezzel az megnő talajvízáramlás hajtóereje, központilag elhelyezett víznyerő kutakkal megakadályozható a szennyezett talajvíz távozása a szennyezett területről, felszín alá beépített terelőlemezekkel és kapukkal megfelelő útvonalra kényszeríthető a talajvíz, a szennyezett csóva, például a kezelést biztosító reaktív résfalra vagy passzív kezelést lehetővé tevő felszín alatti töltött reaktorba. Ezekkel a manipulációkkal viszonylag nagy szennyező csóvák is kezelhetőek in situ és biztosítható a szennyezett területről távozó talajvíz elfogadható minősége.