Lexikon könnyen érthető magyarázatokkal
Az adalékanyag egy olyan anyag, amit kis mennyiségben teszünk az alapanyaghoz.
Egy étel elkészítésénél kis mennyiségben alkalmazzuk a sót, a fűszereket
Egy süteménynél az élesztőt, vagy sütőport.
A piskóta tésztájába például sütőport teszünk, hogy a piskóta könnyű legyen. A könnyű piskóta szerkezete lyukacsos.
A falfestékbe színező adalékot teszünk, attól függően, hogy milyen színűre szeretnénk a szobánk falát festetni. Halvány színű falnál kevés festéket használunk. Erősebb színű falnál többet teszünk a színezőanyagból az alap falfestékbe.
Az élelmiszerekbe és a kozmetikai szerekbe azért tesznek adlákanyagot, hogy tartósabbak legyenek, vagyis, hogy ne romoljanak meg.
Van olyan adalék, mely nem engedi szétválni az arckrémet vízre és zsírra.
Az adalékanyagok tehát legtöbbször hasznosak.
Egyes adalékanyagok károsak lehetnek az egészségünkre.
Az adalékanyagokat egész Európában engedélyezik. Amikor megkapja az engedélyt, akkor adnak az adalákanyagnak egy E-számot. Az E-szám azt jelenti, hogy Európában ellenőrizték és engedélyezték. Túl sokat azokból sem szabad fogyasztani.
Legegészségesebb a feldolgozatlan élelmiszerek fogyasztása. Ez azt jelenti, hogy mélyhűtött hasábburgonya vagy McDonalds-ban kapható sültkrumpli helyett.vegyük meg a krumplit a boltban, tisztítsuk meg, vágjuk fel és süssük meg.
Előre elkészített gyümölcs yoghurt helyett vegyünk natur yoghurtot és tegyünk bele friss gyümölcsöt.
Felvágottak helyett együnk natur sonkát, vagy vékonyra szeletelt sült húst.
Friss salátákat együnk, egy kis olajjal, ecettel. Céklát, répát, karalábét nyersen. Tegyünk a salátánkra magokat: szezámmagot, napraforgómagot.
Iigyekezzünk minél több friss és természetes élelmiszert fogyasztani és adalék nélküli kozmetikai szereket (krém, dezodor) használni.
A friss gyümölcsökben, zöldségekben, húsokban általában nincs adalékanyag.
Az agyag sárgás-barnás színű, nagyon finomszemcsés anyag.
Az agyag kőzetekből keletkezik úgy, hogy egyre aprozódik.
Az agyag a talaj alkotórésze: más, durvább szemcséjű anyagokkal együtt alkotja a talajt.
Egyik talajban több, a másik talajban kevesebb agyag van. A homokos talajban kevés agyag van. A talajban az agyag szétszórt formában található. Fontos szerepe van a talajban: megköti és tárolja a tápanyagokat. Amikor kell, átadja a növényeknek. Ugyaníg megtartja és tárolja a nedvességet is a talajban, és ha kell átadja a növényeknek.
Ha túl sok az agyag a talajban, az már rossz, mert akkor túl sok tápanyagot és vizet köt meg és nem adja át a növényeknek.
A talaj felszíne alatt, néhány méter mélyen gyakran találunk tiszta agyagréteget. Ha ez a réteg vastag, akkor megéri kibányászni innen.
A kibányászott agyagból cserepet, téglát, kerámiát készítenek. Az agyag vízzel összekeverve formázható, pasztaszerű anyagot ad, emiatt cserépedényeket, agyagfigurákat készítenek belőle. A cserépedényeket formázás után kiégetik tüzes kemencében.
Régen a házak padlóját tömörre taposott anyaggal borították: ez volt a házak szigetelése, mert a tömör agyag nem engedi át a vizet.
Az agyag záróréteg ledöngölt, tömörített agyagból készült vízzáró réteg. Az agyagból készül vízhatlan réteg szigetel.
Az agyag olyan finom szemcsékből álló anyag, hogy szemcséi között kevés hely marad a víznek.
Az a víz viszont, amit ezekbe a pici résekbe felvesz, megduzzasztja az agyagot, ettől az olyan tömör lesz, hogy nem ereszti át a vizet, vagyis vízzáró lesz.
Ezt kihasználva régen az egyszerű, szegényes házak falát és beton hiányában a padlózatát is agyaggal tapasztották ki (ma lebetonoznánk). Így a ház belseje védve volt a talajból felszívódó nedvességtől és csapadéktól.
A szigetelő hatá fordítva is működik: ha nem alulra tesszük, hanem befedünk vele valamit, akkor azt megvédi az esővíztől.
Az agyagnak ezt aszigetelő tulajdonságát a környezetvédelemben is kihasználják. Hulladéklerakó telep alját agyaggal tapasztják ki, így a hulladékból nem kerülhet át szennyezőanyag a talajba. A megtelt hulladéklerakó tetejét is betapszthatják agyaggal, akkor az esővíz ne éri el a hulladékot. Ez azért fontos, hogy ne mosson ki káros anyagokat a hulladékból.
A környezetben is hasznosul az agyag vízzáró képessége: gyakori, hogy a talaj mélyén van egy agyagréteg. Ez azért hasznos nekünk, embereknek, mert ez a szigetelő réteg megtartja a talajvizet, nem engedi, hogy eltűnjön, leszivárogjon mélyebb rétegekbe.A talajvíz a talaj szemcséi között folydogál. Ezt nem látjuk, mert mindez a felszín alatt van, a talaj mélyében.
Ha fúrunk egy mély lyukat, elérjük ezt a talajvizet. Az ilyen 'lyukakat' kútnak nevezzük. Ezekben összegyűlik a viz. A kút vizét használhatjuk ivásra, öntözésre, állatok itatására.
A talajvizet a növények is fel tudják szívni a gyökereikkel, így jutnak szárazság idején is vízhez.
Az akkumulátor egy olyan készülék, ami elektromos energiát tárol.
Kicsi akkumulátor működteti a mobiltelefonunkat, és a legtöbb hordozható elektromos készüléket: fényképezőgép, elemes játékok. A köznyelv elemnek vagy szárazelemnek is nevezi.
Nagyobb akkumulátorok vannak az autókban, ez adja az energiát a motor indításához, a lámpák és a duda működéséhez.
Még nagyobb akkumulátorok vannak az elektromos autókban, mert ezeknél az autót is az akkumulátor hajtja, nem benzin.
Amikor 'töltjük' az akkumlátort, akkor beletesszük az energiát. Ezt az akkumulátorban tárolt, hordozható energiát akkor fogysztjuk el, amikor bekapcsoljuk a "fogyasztót", vagyis a telefont, a fényképezőgépet, vagy elindítjuk az autót.
Az akkumulátorokban, belül veszélyes vegyi anyagok, savak, lúgok és fémek találhatóak.
Az akkumulátor veszélyes hulladék!
Ezért az akkumulátort nem szabad a szemétbe dobni, hanem külön kell gyűjteni és gyűjtőhelyeken leadni. Ilyen gyűjtőhelyek vannak a nagy áruházakban, festék és vegyi anyag árusító üzletekben, háztartási boltokban és a hulladékudvarokban.
Az alapanyagból terméket készítenek gyárakban vagy kézműves műhelyekben. A termékek olyan anyagok, vagy tárgyak, amit az emberek használnak, amit a boltokban árusítanak.
Például egy pénztárca alapanyaga a bőr.
Egy nyaklánc alapanyaga a gyöngy és a zsinór, amire felfűzik.
A kerámia edények alapanyaga az agyag.
Az alapanyagok lehetnek természetes anyagok vagy mesterségesen előállított anyagok.
A főzés során felhasznált élelmiszerek, így a liszt, a cukor, a víz, a zöldségek, a húsok alapanyagok. Ezekből főzzük a levest, a főzeléket, a húst.
A kenyérsütésnél a fő alapanyagok a liszt és a víz Ehhez még teszünk kisebb mennyiségben sót és élesztőt. Van olyan kenyér, amibe főtt krumplit is tesznek, ez a krumplis kenyér.
Egy ház építésénél az alapanyag a tégla, ehhez kisebb mennyiségben maltert használunk, hogy megálljon a téglából rakott fal.
Az alapanyagokat vagy termelik, vagy azokat is gyártják az alapanyag gyárban.
A zöldséget, gyümölcsöt mezőgazdaságban termelik, a földeken.
A búzát a földeken termelik, learatják, szárítják, hámozzák és malomban örlik. Így állítják elő búzából a lisztet.
A téglát a téglagyárban állítják elő agyagból. Az agyagot bányásszák.
Az állatok általában helyváltoztatásra képesek. Növényeket vagy más állatokat fogyasztanak. Lehetnek egysejtűek vagy soksejtűek, azon belül nagyon picik, de nagyon nagyok is.
A legegyszerűbb állatok az amőbák, ezek egyetlen sejtből állnak.
Nagyon egyszerű állatok a csalánzók, például a medúzák.
A férgek, a puhatestűek, a gyűrűsférgek és a rovarok egyre fejlettebbek, bonyolultabbak.
A legfejlettebbek a gerincesek.
A gerincesek között vannak a halak, a kétéltűek, a hüllők, a madarak és az emlősállatok. Az ember gerinces, emlős.
Állatok a természetes környezetben élhetnek a vízben vagy a talajban. Eszerint vannak vízi állatok vagy szárazföldi állatok.
Az állatok a természetben sosem élnek egymagunkban Más állatokkal, növényekkel és mikroorganizmusokkal élnek együtt. Közösségeket alkotnak.
A vízi vagy szárazföldi környezet az állatok természetes lakóhelye (élőhelye).
Az otthon tartott állatok az ember számára létrehozott mesterséges környzetet használják: városok, házak, kert, szoba.
Az állatok a környezeti levegőt szívják.
A természetes vizekben élő állatok teljes testükkel - kívül is és belül is - érintkeznek a vízzel. A táplálékot is a vízzel veszik fel.
A talajban élő állatok is teljes testükkel érintkeznek a talajjal. Táplálkozhatnak a talaj emésztésével (pl. giliszták), de úgy is, hogy semmi talaj nem jut a gyomrukba, csak a táplálék.
Ha a környezet szennyezett, akkor az állatok közvetlenül érintkeznek a szennyező anyagokkal és gyakran meg is eszik azokat.
A vadon élő állatok a táplálékukat a környezetből szerzik, tehát ha a környezetük szennyezett, akkor a szennyezett vízben vagy talajban élő, ott növő táplálék (növények, mikroorganizmusok, plankton, kisebb állatok) is szennyezettek lesznek. Ha táplálék szennyezett, az megmérgezheti az állatokat.
Vannak növényevő állatok, húsevő és mindenevő állatok. Az állatok táplálkozása a környezetükben található táplálékhez igazodik. Étrendjük követi az évszakok változását. Például a mókusok tápláléka a fák magvaiból, gyümölcseiből, gombákból és rovarokból áll. Összel magvakat gyűjtenek és elraktározzák télire.
Az állatvilág legmozgékonyabb tagjai a madarak, melyek földünk minden lakható részén megtelepedtek. A vándorló madarak, például a fecskék és a gólyák az élelem hiánya miatt elhagyják születési helyüket, és egy eledelben gazdagabb helyet keresnek a téli időszakra. Tavasszal ismét visszaköltöznek.
Az állatok egy kis része nem a természetben él, ezek az állatkertben vagy otthon tartott állatok. Ők, az emberhez hasonlóan alig érintkeznek a természetes környezettel. Emiatt a környezeti ártalmaknak sincsenek annyira kitéve, mint a vadállatok.
Ugyanakkor viszont nem tudnak válogatni a táplálékban. Nem kereshetnek természetes gyógyító hatású növényeket maguknak, ha valami bajuk van. Táplálkozásuk az embertől (gazdájuktól) függ. Mivel az állati ösztöneiket nem tudják kihasználni, a gazdájuknak kell gondoskodni a háziállatok és hobbiállatok egészséges táplálkozásáról és egészséges élőhelyéről.
Az az ember, aki saját magának sem tud egészséges élelmiszereket összeválogatni, nem törekszik a feldolgozatlan, friss táplálék fogyasztására, aza kutyáját, macskáját sem fogja jól táplálni. Az egészséges táplálkozást meg kell tanulni!
Kutyának és macskának nem jó az emberi táplálék, ne etessük őket maradékkal!
Állatot tartani felelősség!
Az allergén anyagok allergiát okoznak az emberben. Az allergia a szervezetünk eltúlzott válasza egy idegen anyagra. Egyes emberek érzékenyek, mások nem. Az allergénekre érzékeny embereknél súlyos tüneteket okoznak egyes allergén anyagok. Akik nem érzékenyek, azoknál ugyanezek az anyagok nem okoznak semmit.
Allergén anyagok a növényi pollenek (virágpor), a házi por, egyes gyógyszerek.
Az élelmiszerek közül közismert allergén a földimogyoró, a fán termő diók és mogyorók, a tej, a kagyló, egyes halak és rákok. A gabonafélék és a belőlük készült termékek is allergiát válthatnak ki egyes embereknél.
Ezeken kívül még bármelyik gyümölcs (pl. eper) vagy zöldség (pl. zeller) kiválthat allergiás reakciót érzékeny emberekből.
Csak abból az emberből váltanak ki allergiás tüneteket ezek az élelmiszerek, akik érzékenyek. A legtöbb ember nem érzékeny.
Az érzékeny emberek sem mindenre érzékenyek, csak egyes anyagokra. Az orvos meg tudja állapítani, hogy mire vagyunk allergiásak. Vagy a vérünkből vesz egy kis mintát és azt teszteli, vagy a bőrünkre ragaszt egy kis mintát a gyanús anyagból és azt nézi, hogy megpirosodik-e a bőrünk.
Allergének lehetnek az ivóvízben is, mi több, maga a víz is kivélthat egyes személyekből allergiás tüneteket.
Gyakori allergének a gombák spórái és a növények (füvek, fák, gaznövények) pollenjei, ezek közül legismertebb a parlagfű.
Veszélyes allergiás tüneteket okozhat egyes rovarok csípése (darázs, méh, pók, szunyog).
Állati eredetű allergének: toll, gyapjú, szörme, élő állatok szőre (macska, kutya).
Egyes állatok érintése is okozhat allergiát: például ha csótány vagy atkák kerülnek a bőrünkre.
Az antibiotikumok között is vannak ellergének, így a penicillinszármazékok, a szulfonamidok, a szalicilátok sok embernél allergiát váltanak ki. Az antibiotikumban lévő hatóanyag neve szerepel a dobozon.
Az allergének által okozott betegségek: asztma, szénanátha, bőrkiütés, ekcéma, ételallergia, csalánkiütés.
Az allergia a szervezet túlzott, vagy indokolatlan válasza külső hatásokra. Ilyen külső hatások lehetnek:
- egyes élelmiszerek,
- természetes anyagok,
- por,
- növények pollenje
- esterséges vegyi anyagok
- vegyi anyagokat tartalmazó élelmiszerek,
- kozmetikumok.
A szervezetet olyan sok inger éri, hogy olyasmire is reagál, amire nem kéne. Ez a szervezet túlérzékenységéből, túlreagálásából fakad. Ezeket a túlzott reakciókat gyógyszerekkel lehet leállítani, de sokszor így sem sikerül.
A leggyakoribb allegiák a következők:
- élelmiszerallergiák: gyakori allergiát kiváltó élelmiszerek a diók, mogyorók, eper, zeller,
- a szénanátha és az asztma, melynek kiváltói lehetnek gombaspórák, növényi pollenek,
- rovarcsípések, például méhcsípés, pókcsípés,
- állati szőr vagy toll, például macskaszőr, lúd-pehely,
- csalánkiütés élelmiszerektől, gyümölcsöktől,vegyi anyagoktól,
- ismeretlen eredetű bőrgyulladások, ekcémának is nevezik (kiváltója: háztartási vegyi anyagok, kozmetikumok),
- gyógyszerallergiák, például egyes emberek érzékenyek a penicillinre vagy más antibiotikumokra.
Az aminosavak a fehérjéket alkotó szerves vegyületek.
A legismertebb fehérjék az emberi szervezetben:
- az izom- és bőrfehérjék: ezeknek testünk felépítésében van szerepük,
- a vér hemoglobinja, az inzulin, a hormonok, a betegségekkel szembeni ellenállóképességért felelős ellenanyagok: ezek szervezetünk működéséért felelősek.
Az állatok, növények és az ember fehérjéit 22 különféle aminosav építi fel.
Egy fehérje több száz aminosavból épül fel. Az aminosavak láncot alkotva kapcsolódnak egymáshoz.
Attól füöggően, hogy a 22 fajta aminosav milyen sorrendben kapcsolódik egymáshoz, más és más alakú fehérjék jönnek létre.
A fehérjék alakjának nagy szerepe van a természetben, mert ez szabja meg, hogy milyen különleges szerepe, hatása lesz.
Az emberi fehérjéket felépítő 22 aminosavból az emberi szervezet 14 aminosavat képes maga előállítani, 8 aminosavat nem képes. Ezeket mindig a táplálékkal kell felvennie. Ezek az úgynevezett esszenciális aminosavak.
A baktériumok, a gombák és más mikroorganizmusok a természetben harcolnak egymás ellen, hogy melyiknek jut több táplálék. A baktériumok és penészgombák fegyvere az antibiotikum, ezt használják fel egymás gátlására vagy elpusztítására.
Az orvosok megfigyelték, hogy a mikroorganizmusok hogyan harcolnak egymás ellen, hogyan gátolják egymást.
Kikutatták azokat az anyagokat, amelyekkel a mikroorganizmusok gátolják egymást.
A mikroorganizmusok által termelt gátló anyagokból lettek az antibiotikus típusú gyógyszerek.
Ezek az antibiotikumok az emberi kórokozó mikroorganizmusokat képesek elpusztítani. Az antibiotikumokat az embert megfertőző, betegségeket okozó mikroorganizmusok ellen használjuk.
A japánok népi gyógymódként alkalmazták a penészes kenyeret: mindig tartottak egy keveset a háztartásban, és ha valaki beteg lett, abból készítettek főzetet, amit megitattak a beteggel.
Manapság az antibiotikumokat a gyógyszergyárakban állítják elő. Az antibiotikum gyárban baktériumok vagy penészgombák segítségével állítják elő az antibiotikumokat. Először tápoldatban felszaporítják az antibiotikum termelésre képes mikroorganizmusokat. Amikor már elég sok termelő mikroorganizmusuk van, akkor jelet adnak a mikroorganizmusoknak, hogy kezdhetik az antibiotikumok termelését. A végén kinyerik a tápoldatból az antibiotikumot.
Az antibiotikumot beszedjük, lenyeljük, hogy a szervezetünkben a vérünkkel szétterjedjen és elpusztítsa a betegséget okozó apró élőlényeket, a kórokozó mikroorganizmusokat.
Antibiotikumot akkor kell szednünk, ha súlyosan megbetegszünk, például tüdőgyulladásunk vagy középfülgyulladásunk van.
Az antibiotikumot általában legalább egy hétig kell szednünk, előbb nem szabad abbahagyni, mert akkor a kórokozók újraéledhetnek a szervezetünkben. Újabban gyártanak olyan antibiotikumokat is, amelyeket csak egyszer kell bevenni, mégis hosszú ideig hatásos marad a szervezetünkben.
Az antibiotikumokat és más gyógyszereket sose dobjuk a szemétbe, ha már nincs rá szükségünk vagy lejárt a szavatossági idejük, adjuk le a legközelebbi gyógyszertárban. A szavatossági idő, vagyis amíg a gyógyszer beszedhető, a dobozra mindig rá van írva.
Az anyag az, amiből a tárgyak, az élőlények, a környezet, a világ felépül. Anyag a víz, a talaj, a levegő, az élelmiszerek, az épületek, a ruházatunk, a testünk, a vegyszerek, stb.
A tárgyak készülhetnek egyetlen anyagféleségből (fémkorlát, ezüstkanál, fa asztallap, üvegpohár), vagy többféle anyagból (ceruza, ami kívűl fa, belül grafit, vagy a telefonunk, ami sokféle anyagból és alkatrészből áll).
Az anyag lehet természetes eredetű (rózsaolaj, citromlé, cukor, tüzifa, stb.) vagy mesterséges, vagyis gyárakban előállított (műtrágyák, növényvédőszerek, gyógyszerek, műanyagok).
Az anyag lehet gáznemű (ilyen a levegő), folyékony (ilyen a víz) vagy szilárd (ilyenek az építőanyagok, a talaj, a kőzet).
Az anyag molekulákból, a molekulák pedig atomokból állnak. Ezek sem szemmel, sem mikroszkóppal nem látható pici építőkövei az anyagnak. De mivel sok-sok molekula van a szemmel látható, megfogható anyagban, mégiscsak tudjuk őket érzékelni.
Azokat a vegyi anyagokat nevezzük ártalmas anyagoknak, amelyek káros hatásúak az élőlényekre vagy az emberre. Vannak olyan káros anyagok, melyek a természetes környzetre ártalmasak és olyanok is, melyek az épített környezetet károsítják.
Úgy is nevezzük ezeket az anyagokat, hogy veszélyes anyagok, vagy káros hatású anyagok.
A káros hatást is megnevezhetjük. Káros hatásuk szerint a következő anyagokat különböztetjük meg:
- Robbanóanyagok: ezek könnyen felrobbannak, mint egy bomba;
- Erősen maró, oxidáló hatású szerek: bőrünket, ruhánkat megmarják, ha rákerülnek;
- Savak és lúgok: ezek is marnak, csípnek. Ha bőrünkre kerül ilyen anyag azonnal le kell mosni! H szemünkbe kerül, alaposan kimosni, utána orvoshoz menni!
- Irritáló hatású szerektől szemünk könnyezik, torkunk kapar, köhögünk, tüsszögünk.
- Tűzveszélyes, gyúlékony anyagok maguktól is meggyulladhatnak. Ha láng kerül a közelükbe, azonnal tüzet fognak.
- Mérgező vagy toxikus anyagok: ha bekerülnek a szánkba és lenyeljük, vagy ha belélegezzük ezeket megbetegszünk, meg is halhatunk. Ha a szánkba kerül köpjük ki. Ha kezünkbe vettünk ilyen anyagot, azonnal mossunk kezet.
- Érzékenyítő anyagok, például, amelyek allergiát okoznak. Ezek látszólag ártalmatlanok, mert alattomosan fejtik ki hatásukat, főleg azoknál, akik érzékenyek rá.
- mutagén, anyagok: ezek a rákkeltő anyagok, melyek daganatokat okozhatnak. Különösen veszélyesek a magzatra, mert a magzatban genetikai hibát okozhatnak.
- Utódnemzést vagy az utódokat károsító anyagok, ezeket idegen szóval reprotoxikus anyagoknak is nevezik. Toxikusak a szaporodásra.
- A környezetre és annak élővilágára veszélyes anyagok. Ezek a vizet, a talajt, a levegőt szennyezik és az ott élő élőlényeket veszélyeztetik. Például a szennyezett folyóvíz a halakat, rákokat, az algákat mérgezi. A levegőt mindenki szívja, tehát a szennyezett levegő minden élőlényt károsít. A szennyzett talaj a növényeket mérgezi és mindenkit, aki a növényt fogyasztja.
- Vannak olyan vegyi anyagok, amelyek a Föld egészének épségét veszélyeztetik, ilyen anyagok a széndioxid vagy a metán, melyek az üvegházhatásért és a globális felmelegedésért felelősek. Vannak olyan anyagok is, melyek hozzájárulnak az ózonréteg vékonyodásához vagy a savas esőkhöz. Ezek a földi életet veszélyeztetik.
Az ásványok a kőzeteket alkotó anyagok. Az ásványok gyakran kristályos anyagok.
Az ásványgyűjtemények és ásványkiállítások a legszebb kristályos ásványokat mutatják be. Képtárunkban nagyon szép képeket találhatsz az összes ásványfajtáról, ha rákattintasz erre a weboldalra.
A Földet ásványok alkotják, és amíg nem volt élet a Földön (sok millió évvel ezelőtt), a Föld csak ásványi anyagokból állt, ekkor még nem voltak szerves anyagok a Földön és élőlények sem.
Az ásványok mai napig fontos alkotói a kőzeteknek, a talajnak, a folyók és atavak medrének.
A bányászok ásványokat bányásznak (ásványkincsek):
- Ásvány a só, amivel ételeinket ízesítjük.
- Ásványokból épül a homok és az agyag: ezek építőanyagok is.
- Ásvány a kő (márvány, bazalt), az érc (vasérc, rézérc, arany és ezüst ércei).
- Ásványi anyagok a féldrágakövek (achát, rózsakvarc, ónix, stb.) és a drágakövek (rubin, gyémánt).
Az emberi, állati és növényi szervezet felépítésében is fontos szerepet játszanak az ásványi anyagok. Az ember az ivóvízzel és a táplálékkal veszi fel az ásványi anyagokat. Ásványi anyagok nélkül nem működik a szervezetünk. Ha kevés ásványi anyagot (pédául mikroelemeket) veszünk fel a táplálékkal, akkor megbetegszünk.
Az élelmiszerekben, a növényekben egyre csökken az ásványi anyag tartalom. Ez azért van, mert a talajban is egyre kevesebb van ezekből az embernek fontos ásványi anyagokból. Ezért az ember gyógyszerekkel pótolja ezeket. Ez nem a legjobb megoldás. A jó megoldás az lenne, hogy a talajt hozzuk rendbe, komposzttal, szerves trágyával. Így a növények ismét egészséges táplálékot adnának nekünk.
A baktériumok szabad szemmel nem látható, nagyon apró élőlények. Mindenütt előfordulnak, így a vízben, a talajban és az élőlényekben is.
A baktériumok egészen különleges helyeken is képesek élni, például forró gejzírekben, maró folyadékokban, emberre mérgező anyagokon.
A hasznos baktériumok feldolgozzák a hulladékokat és ezzel folyamatosan takarítják környzetünket és a Föld egészét.
Más hasznos baktériumokból különleges anyagokat nyerhetünk ki, például gyógyszereket, vagy élelmiszeripaban hasznos anyagokat.
Káros baktériumok is vannak. Ezek betegségeket okozhatnak állatokon, növényeken vagy az embernél.
Vannakolyan káros baktériumok, amelyek az épületeket vagy a gyárak berendezéseit támadják meg. A baktériumok a fémeket és a kőzeteket is képesek feloldani és elfogyasztani.
A benzin gyúlékony cseppfolyós anyag. Kőolajból állítják elő. Autók, teherautók, gépek üzemanyagaként használjuk. Benzinkutaknál árusítják.
A benzin a környezetre és az emberre veszélyes, gyúlékony és mérgező anyag. Főként gőzeinek beszívása kerülendő.
Élővizek élővilágára veszélyes két okból is: egyrészt mérgezi az élőlényeket, másrészt a víz felületén úszik. A víz felületén szivárványszínű hártyát képez.
Ez a hártya elzárja a víz felszínét a levegőtől. A vízben élő élőlények a vízbe beoldódó levegővel lélegeznek. A vékony benzinréteg megakadályozza a levegő vízbe oldódását. Így abban a vízben, melynek a tetején benzin úszik, a halak, a rákok és a vizinövények megfulladnak.
A bioenergia jelentése: biológiai eredetű energia.
Ez azt jelenti, hogy növényekből, termésekből, melléktermékből, növényi és állati hulladékból nyerünk energiát. Ezeket együttesen biomasszának is nevezzük.
A biomassza jelentősége, hogy szén és olaj helyett lehet őket energiatermelésre (fűtés, villanyáram) használni. Mivel a szén és az olaj előbb-utóbb elfogy a Földön, a biomassza viszont évről évre újratermelődik - a növények újra megnőnek, és termést hoznak. A fák is megújulnak, bár nem egy év alatt, nekik hosszabb idő kell, hogy kivágásuk után ismét megnőjenek. A növényi alapú enrgiát ezért a megújuló energiaforrások közé sorolják.
Hogyan lesz a növényi anyagból (más szóval biomasszából) energia?
Energiát nyerhetünk a biomassza elégetésével. Energiát úgy is nyerhetünk, hogy a biomasszából először alkoholt, olajat vagy biogázt termelünk és azt égetjük el.
Az elégetett biomasszából vagy meleg vagy elektromos energia nyerhető.
A biogáz, amint a neve is mutatja, biológiai anyagokból keletkező gáz.
Szerves hulladékokból rothadás során termelődik a biogáz. A biogáz tulajdonképpen metán-gáz. Ez egy éghető gáznemű, szerves anyag, az egyik legegyszerűbb szerves molekula.
Ha a szerves hulladékot (növények, szalmák, élelmiszer hulladék, (pl. héjak, csutkák, zsíros mosogatóvíz, szennyvíziszap), ipari körülmények között, hatalmas tartályokban, levegőmentes környezetben rothasztjuk, akkor abból biogáz keletkezik.
A szeméttelepeken is keletkezik biogáz, mert a szemét egy vastag rétegben kerül egy nagy gödörbe vagy egy hulladéklerakóba, amit a végén lefednek, tehát a levegőtől elzárják. Ahol nincs levegő, ott a szerve anyag rothad és metán keletkezik. A régi szeméttelepek belsejéből ki lehet nyerni a biogázt.
A rothasztást mikroorganizmusok végzik. A szerves anyagot elfogyasztják, de mivel nincs levegőjük, csak rothasztani képesek. Segítségükkel biogázt termelünk, így ezek hasznos baktériumok.
A biogázt ugyanúgy használhatjuk fűtésre, főzéshez, vagy autók hajtására, mint a földgázt (ami vezetéken jön a háztartásokba).
A biogáz környezetbarát energiaforrás, mert hulladékból készül.Tehát a hulladék biogáz formájában hasznosul.
A biogázzá alakítható és így hasznosítható hulladékok a következők: szennyvíziszap, trágya, élelmiszeripari hulladékok, mezőgazdasági növényi hulladékok, ételmaradék, hulladék zsír, hulladék étolaj, bármilyen szerves hulladék.
A hulladéklerakó telepeken (szeméttelepek), idővel megindul a metánképződés, ezt a biogázt a hulladéklerakókból össze kell gyűjteni és hasznosítani. Ma már nem bízzák a véletlenre, hanem úgy alakítják ki a hulladéklerakókat, hogy abban legyen egy biogáz-gyűjtő csőhálózat. Az így keletkezett biogázt elégetik és meleget, melegvizet állítanak elő belőle.
A rothadás során keletkező biogázt nem mindig tudjuk összegyűjteni, ilyenkor a biogáz, vagyis a metán a levegőbe kerül. A metán üvegházhatású gáz, globális felmelegedést okoz a Földön.
A legtöbb összegyűjthetetlen metán a mocsarakban és a vízzel elárasztott rizsföldeken keletkezik. Nagyon sok metánt termelne a kérődző állatok a belükben. Ezeket nem tudjuk összegyűjteni, de a tudósok keresik a megoldásokat. Például olyan rizsfajtát fejlesztettek ki, melyet elárasztás nélkül is lehet termeszteni.
A biokémia tudománya az élőlények kémiai folyamataival foglalkozik. Tehát azzal foglalkozik, hogy megismerje az ember, az állat, a növény, a mikroorganizmusok szervezetében lejátszódó kémiaia folyamatokat.
Az élőlények molekuláinak reakcióit vizsgálja és ílymódon próbálja megérteni az élő szervezet működését.
Biokémiai különbségeket keres az egészséges és a beteg szervezet között, amit aztán a gyógyításban hasznosít.
A gyógyszereket is biokémiai hatásuk alapján alkalmazzák.
A biológia a természettudományok közé tartozik. Az élőlények eredetét, testük felépítésését, működését és a környezettel való kapcsolatát vizsgálja.
A biológia különféle szintű részeket tanulmányoz: géneket, sejteket, soksejtű élőlényeket, fajokat, közösségeket vagy éppen az élővilág egészét.
A biológia nem egyetlen tudomány, hanem az élőkkel foglalkozó természettudományok összessége.
A bioteszt, egy biológiai teszt. Egy olyan biológiai kísérlet, amiben a biológiai szervezetekre gyakorolt hatást mérjük. Ezt a hatást kifejtheti egy anyag (gyógyszer, növényvédő szer, tisztító szer...), vagy egy körülmény (hideg, meleg, sótartalom, savasság vagy lúgosság, lebegő hiány, szennezett levegő, víz vagy talaj).
A bioteszteket végezhetjük laboratóriumban vagy odakint a szabad környezetben.
Halteszt az, amikor a halak vizébe különböző vegyszereket teszünk, például növényvédőszereket vagy szennyvizet és megfigyeljük a halakon a változásokat. Milyen változásokat? Például, hogy lefogynak-e, étvágytalanok lesznek, lelassulnak vagy elpusztulnak. Ha elpusztulnak, megvizsgálhatjuk, hogy miért pusztultak-e, melyik szervük betegedett meg. Megmérhetjük azt is, hogy mennyi vegyi anyagtól pusztultak el.
A vizibolha tesztben a szennyzett vízbe tett vizibolhák pusztulását vizsgáljuk a szennyezettség hatására. Ha a laboratóriumi kísérletben kicsit vagy nagyon szennyezzük meg a vizet, akkor kimérhetjük, hogy melyik az a szennyezettség, ami még nem károsítja a kis állatkákat, amit még kibírnak.
A földigiliszta tesztben a szennyezett talajba tett giliszták pusztulásán kívül azt is megvizsgálhatjuk, hogy felgyűlik-e a giliszták szervezetében a szennyezőanyag.
Ha egy mérgező anyagot kiteszünk a talajra, akkor az ott élő élelények ezt megérzik és el fognak menekülni onnan. Csinálhatunk olyan kísérletet, hogy megszámoljuk, hogy hány talajlakó bogár, hangya vagy giliszta maradt a talajban miután odatettük egy anyagot. Ha sokan elmenekültek, akkor mérgező az anyag.
Ha arra vagyunk kiváncsiak, hogy egy talajban kevés vagy sok élőlény él, akkor tápanyagból készítünk egy teszt-csíkot és megmérjük, hogy mennyi idő alatt fogy el az ehető anyag a teszt-csíkról. Az elfogyás gyorsasága arányos a talaj élővilágának sűrűségével: ha sok féreg és rovar él a talajban, akkor gyorsan fogy el a táplálék, ha gyéren lakott a talaj, akkor lassan fogy el a táplálék.
A CD, DVD és más elektronikus adathordozók elhasználódásuk után veszélyes hulladékok lesznek. Ezért ezeket szelektíven kell gyűjteni. Ilyenek a CD, DVD , írható CD, írható DVD, Blu-ray Disc.
Ide tartozik a polikarbonát hulladék is, azt is szelektíven kell gyűjteni.
A polikarbonát (PC) átlátszó műanyag, plexi néven is fut. Átlátszó tetők, válaszfalak készülhetnek belőle. A hűtőszekrény polcai, a műanyag konyhai edények nagy része is ebből készül.
A cink egy fém, mely életfontosságú elem. Minden állati és emberi szervezetnek szüksége van cinkre, hogy egészségesen működjék. Főként a jó ellenállóképességhez és a sebgyógyuláshoz kell a cink, ugyanakkor a nagyon sok cink már mérgezést okozhat. A növények különösen érzékenyek a cinkre, elpusztulnak, ha sok a cink a talajban.
A cinket bányásszák és fémtárgyakat készítenek belőle; például vödröket. Épületek fedésére, burkolására is felhasználják, mert nagyon ellenálló anyag.
Újra felhasználható anyag, tehát használat után nem szabad eldobni, szelektíven kell gyűjteni. A szelektíven gyűjtött cinket ismét feldolgozzák és felhasználják.
A cukor alapvető élelmiszerünk. Itt Európában és Magyarosrzágon is cukorrépából gyártjuk a cukrot. A trópusokon, Dél-Amerikában és a távol-keleten cukornádból készül a cukor.
A cukrot különféle formákban gyártják és árusítják. Így van porcukor, kristálycukor és kockacukor.
A cukorkák alapanyag is a cukor, de ehhez még gyümölcsleveket, gyógyfüvekből készült kivonatokat, természetes és mesterséges aromaanyagokat és színanyagokat kevernek, esetleg lekvárszerű tölteléket töltenek bele.
A cukor egy fajtája a szőlőcukor, ami az emberi test alakotóeleme. Az emberi szervezetben, a vérben kering, és szervezetünk energiát termel a szőlőcukorból.
A túlzott cukorfogyasztás egészségtelen.
A cukorbetegek szervezete nem tudja feldolgzni a cukrot, mert a hasnyálmirigy betegsége miatt hiányzik a szervezetükből a cukor feldolgozásához szükséges inzulin.
A cikorfogyasztás a fogunkat is károsítja.
A DDT (diklór-difenil-triklóretán) aze gyik legismertebb növényvédőszer. Attól vált ismertté, hogy nagyon toxikus és nagyon sokáig megmarad a környezetben és az élőlényekben.
A természetben nem fordul elő, a vegyiparban gyártják.
Nagy hatású rovarölő méreg. Ha kiszórjuk a földekre, a növényekre, akkor a kártevő rovarok elpusztulnak tőle.
Az élő szervezetben felhalmozódik, elsősorban a májban.
Károsítja a környezetet az élővilágot.
Magyarországon már az 1960-as évek végén (elsőként a világon) betiltották.
Ma már csak Indiában, Kínában és Dél-Koreában gyártják elsősorban a malária szúnyogok ellen.
Mivel ez a leghatásosabb méreg, veszélyessége ellenére néha használják, hogy járványokat előzzenek meg, vagy olyan kártevőket pusztítsanak el, melyek teljesen tönkretennék a termést, emiatt éhinség lenne, például Afrikában.
Ha talajba kerül, akkor hosszú ideig, akár 100 évig is megmarad és ez idő alatt mérgezi az élőlényeket.
A DDT a talajból a növényekbe, a növényekből az állatokba és az állatokon keresztűl az emberek szervezetébe is bekerülhet. Ez sokszoros veszélyt jelent, mert a táplálkozási láncolatban egyre több DDT gyűlik fel, végül az ember kapja a legtöbbet.
A dízel-olaj gyúlékony, cseppfolyós anyag. Kőolajból állítják elő. Dízelmotoros autók, teherautók, gépek üzemanyagaként használjuk. Benzinkutaknál árusítják.
A dizel-olaj a környezetre és az emberre veszélyes anyag.
Vigyázni kell, hogy ne kerüljön az élővizekbe, mert a az ivóvizet és a vízi élővilágot károsítja. Egyrészt mérgezi az élőlényeket, másrészt a víz felületén úszik (szivárványszínű hártyát képez), ezzel elzárja a víz felszínét a levegőtől. A vízben élő élőlények a vízbe beoldódott levegővel lélegeznek, de ha a vékony olajréteg megakadályozza a levegő vízbe oldódását, akkor a vízi élőlények (pl. halak, kagylók) nem tudnak lélegezni, elpusztulnak.
A dízelolaj a taljba kerülve is veszélyes, mert eltömíti a talaj apróréseit, ahol levegőnek vagy víznek kellene lennie, amitt a talajban élő élőlének nem kapnak levegőt és nedvességet. Magát a talajt is tönkreteszi ezzel: a morzsalákos feket föld helyett ragacsos massza lesz belőle, melyben növény vagy állat nem élhet.
A döntés hosszú gondolkozás végén megszülető választás.
A döntés folyamata mindig úgyanúgy zajlik:
- Megfogalmazzuk a kérdést;
- Felsoroljuk a lehetséges választékot, a lehetséges megoldásokat;
- Ha nem jut eszünkbe minden megoldás, akkor tanácsot kérünk olyanoktól, akik értenek a szóbanforgó témához.
- Ha mindent felsoroltuk, akkor összehasonlítjuk ezeket a lehetséges megoldásokat.
- Kkülönféle szempontok szerint értékelhetjük: például megnézzük a minőségét, mennyiségét, hasznosságát és az árát.
- Fontos szempont, hogy tetszik-e nekünk, melyiket szeretjük a legjobban, vagy melyik tetszene másoknak, stb.
- Ha mindez megvan, akkor kiválasztjuk a minden szempontból legjobbat a felsorolt megoldások közül.
A környezettel kapcsolatos döntéseknél ugyanígy járnak el a szakemberek.
Ha felmerül egy környezeti probléma, például a hulladékok problémája, akkor
- felmérik ennek a problémának a nagyságát,
- a lehetséges károkat, amiket a természetben, az élőlényekben, az emberben okozhat a környezetben szétszórt vagy nem megfelelően kezelt hulladék.
- Ezek után utánanéznek a lehetséges hulladékhasznosítási eljárásoknak.
- Számításokat végeznek a költségekről és hasznokról és
- végül kiválasztják a lehető legjobb megoldást.
Ugyanígy járunk el saját életünkben is, kicsiben:
- átgondoljuk saját "hulladéktermelésünket",
- hogy miből tevődik össze háztartásunk hulladéka,
- milyen hulladékokért vagyunk mi személyesen felelősek.
- Végigvesszük, hogy hogyan tudnánk csökkenteni saját hulladéktermelésünket: kevesebb csomagolóanyagot használunk, kevesebb eldobható terméket vásárolunk, a kukába alig teszünk valamit, mert a hulladék nagy részét a színes szelektív gyűjtőedényekbe hordjuk a legközelebbi hulladékszigetre.
- Azt is átgondohatjuk, hogy melyik hulladék hova való! Kevesen tudják például, hogy a teljes dobozokat és gyümölcsleves dobozokat (öblítés után) a papírgyűjtőbe kell tenni, a műanyag bevásárló szatyrokat pedig a műanyagok közé.
Ha helyesen döntünk, akkor egy kicsit mi is hozzájárulunk a környezet álapotának javulásához.
A döntés vagy döntéshozatal több lehetőség közüli választást jelent.
A helyes döntés meghozatalához infromációra és tudásra van szükség.
A döntés meghozatala előtt alaposan tájékozódni kell, a választékot alaposan megismerni, majd sorba állítani a hasznuk, értékük szerint.
Ez a haszon vagy érték nem okvetlen pénzben kifejezhető érték, lehet a természet haszna, a társadalom haszna vagy a szépség, az esztétikum haszna.
Az édesvíz a természetben harmat, köd, eső, hó vagy jég formában jelenhet meg. A tiszta édesvíz sem színnel, sem szaggal, sem ízzel nem rendelkezik. 0 Celsius fok (víz fagyáspontja) alatt mint jég, 100 Celsius fok (víz forráspontja) felett mint gőz jelenik meg.
Érdekes, hogy a 4 Celsius fokos víz nehezebb, mint a 0 fokos, ezért a mélyebb tavak nem fagynak be a fenekükig, a halak és más élőlények számára marad folyékony víz a felszíni jég alatt is.
Az édesvíz elnevezés tulajdonképpen a sósvíztől, vagyis a tengervíztől való megkülönböztetést szolgálja. Igaz, hogy só (sós ízű konyhasó) nincs az édesvízben, de más létfontosságú sók és ásványi anyagok vannak benne, így kálium, magnézium, kálcium, szulfátok, karbonátok, stb. Ezek a sók összesen 300−500 milligramm/liter értéket érhetnek el az édesvizekben.
Az egészség egy olyan állapot, amikor egy élőlény vagy élőlények közössége, esetleg a környezet maga nem beteg, szervezete és működése tökéletesen megfelel feladatainak ellátására.
Az emberre vonatkozóan a Világ Egészségügyi Világszervezet definiálta az egészséget: „Az egészség a teljes testi, lelki és szociális jólét állapota, és nem csupán a betegség vagy fogyatékosság hiánya”.
Az egészség területeiként az következőket határozza meg:
- biológiai egészség: a szervezetünk megfelelő működése
- lelki egészség: személyes világnézetünk, magatartásbeli alapelveink, illetve a tudat nyugalmának és az önmagunkkal szembeni békének a jele
- mentális egészség: a tiszta és következetes gondolkodásra való képesség
- emocionális egészség: az érzések felismerésének, illetve azok megfelelő kifejezésének a képessége
- szociális egészség: másokkal való kapcsolatok kialakításának egészsége.
A környezet egészsége azt jelenti, hogy képes teljesíteni azokat a feladatait, melyek a Föld egészének fennmaradása, a környezet egyensúlya és hosszútávú használhatósága megkövetel: egészséges élőhelyet biztosítani az élőlények számára, megfelelő mennyiségű táplálékot termelni az élőlények számára, és biztosítani az élőlények egészséges összetételét, a fajok sokféleségét. Ugyanakkor alkalmasnak kell lennie arra is, hogy a ma élő, több mint 6 milliárd embert eltartsa, ellássa tiszta levegővel, vízzel, élelmiszerrel.
Mitől beteg ma a környezet? Néhány súlyos ok:
- szennyezettség a levegőben, vízben és talajban,
- széndioxid és metánkibocsátás,
- üvegházhatás, globális felmelegedés,
- ózonlyuk,
- a természetes források túlzott használata, rablógazdálkodás,
- a halállomány túlzott lehalászása,
- a legelők túllegeltetése,
- az erdők kiírtása, a talaj tápanyagtartlamának kimerítése,
- a felszín alatti vizek kiszivattyúzása
- és mindez olyan mértékben, hogy ezek a természetes erőforrások nem tudnak pótlódni.
Ha Föld, a levegő, a víz és talaj beteg, akkor meg kell gyógyítani: megtanulni hogyan, és alázatosan gyógyítani. Ez az ember feladata, amit saját érdekében is meg kell tennie.
Az egészségkockázat azt jelenti, hogy esély van arra, hogy elveszítjük az egészségünket, károsodik az egészségünk.
Mi okoz egészségkockázatot a környezetben?
- A szennyezett levegő, víz, talaj és élelmiszer.
- A hulladékok, a fertőzések.
- A zaj és a különféle rezgések.
- Az ökoszisztéma és a Föld károsodásai,
- az ember által használt területek károsodása, lepusztulása, terméketlensége.
- A vegyi anyagok, gyógyszerek eddig nem ismert mellékhatásai, amik allergiát válthatnak ki, tönkreteszik a hormonrendszert, az immunrendszert és az idegrendszert.
- A globális környezeti problémák.
- A globális felmelegedés például hősokkot okozhat az embernél, vagy olyan kórokozó mikroorganizmusok elterjedését okozhatja, melyek ellen nincs ellenszerünk, élelmiszerhiányt, éhezést okozhat, ami betegségekhez vezethet, stb.
Minden negatív változás a környezetben rontja az ember esélyét az egészségre.
Egészségtelen az, ami betegséget, a szervezet károsodását okozza, okozhatja.
Egészségtelen lehet egy étel, egy ital, egyes szokások, de az életmód és maga a környezet is lehet egészségtelenek.
Az egészségtelen környezet az, ami az ember egészségét veszélyezteti, mert
- szennyezett a levegő, amit beszívunk
- szennyezett a víz amit megiszunk, amiben fürdünk vagy úszunk
- szennyezett a talaj, a miben az élelmiszerünket termeljük
- szennyezett az élelmiszer, amit elfogyasztunk.
De más miatt is lehet a környezet egészségtelen, például a hideg vagy éppen a meleg miatt, esetleg a gyorsan változó meteorológiai, éghajlati vagy évszaki változások miatt (front).
A zaj, a rezgések szintén ártanak az egészségnek. A fényszennyezettség befolyásolja látásunkat, érzékelésünket.
A vegyi anyagok alattomosan jelenkező hatása, mely hosszútávon mutatakozi és az immunrendszerünket (ellenállóképességünket), hormonrendszerünket és idegrendszerünket támadja meg.
A leromlott, szennyezett környezet nem szép látvány, rossz benyomást kelt az emberben, elrontja a hangulatát, ilyenformán rontja a közérzetünket, általános állapotunkat.
Az általános környezeten kívül vannak munkahelyek is, amik különösen egészségtelenek. De ezeket a veszélyeket általában jól ismerik és a dolgozók védekeznek is ellene (maszkot viselnek, fülvédőt a zaj ellen, kesztyűt a maró anyagok ellen, védőruhát, stb.)
Az elektronikai hulladékok közé tartoznak az elektromos háztartási készülékek, a kábelek és szórakoztató elektronikai készülékek. Ezeket szelektíven kell gyűjteni, nem szabad a háztartási szemétbe dobni. A hulladékudvarokban vagy az árusító üzlekeben lehet leadni.
Az elemeket vagy kémiai elemeket a periódusos rendszer tartalmazza.
Vannak fémes és nem fémes elemek. Az élet szempontjából legfontosabb elemek a szén, az oxigén, a hidrogén, a nitrogén, a foszfor és a kén. Ezekből nagy mennyiség van minden szervezetben. Kisebb mennyiségben vannak a szervezetben, de elengedhetetlenül fontosak a vas, a kalcium, a magnézium, a nátrium , a kálium. Még kisebb mennyiségben vannak a mikroelemek, de ezek hiánya is betegségekhez vezethet, ilyen például az emberi szervezetben a réz vagy a kobalt.
Az elemek folytonos körforgásban vannak a Földön. Hol a levegőben vannak, de ha belélegezzük, akkor bekerül a szervezetünkben, vagy egy növény szervezetébe, ahonnan átkerülhet egy ember szervezetébe, ha elfogyasztja azt a növényt, de kerülhet a talajba is, ha az a növény elpusztul. Az elemek körforgását elemenként láthatod az elemek körforgása a Földön szócikkben.
A környezetben az anyagok folytonos körforgásban vannak. Ez az élet alapfeltétele. Az anyagok körforgásában a növények, az állatok, az ember, az élettelen környezet elemei vesznek részt. Az élettelen környezetbe tartozik a napfény, a hőmérséklet, a levegő, a csapadék, a szél, a víz, az ásványok és a kőzetek. Az elemek körforgásában kiemelt szerepe van a mikroorganizmusoknak. Az a feladatuk, hogy az elhalt növényi és állati szervezeteket és hulladékokat aprítsák, lebontsák, és az élet számára újra felhasználható formába hozzák.
A körforgásban lévő elemek egy része a levegőben található. A levegőből az élőlények belélegezhetik, így a szervezetükbe juthat. Ekkor egy növény vagy egy állat szervezetébe kerül és onnan átkerülhet az ember szervezetébe, ha elfogyasztja azt a növényt vagy állatot. A talajba is bekerülhet a növényből vagy állatból, ha az elpusztul. Az elemek másik része egyelőre nem vesz részt a körforgásban, hanem ásványokba, kőzetekbe épülve a hegyekben, a föld mélyében vagy a tenger mélyén létezik.
minden élőnek és élettelennek van életciklusa. A tárgyakat létrehozzuk, (megalkotjuk vagy gyártjuk), használjuk, majd ha elöregszenek vagy feleslegessé válnak, akkor hulladékként a szemétbe dobjuk. Az élőlényeknek szintén van életciklusuk: megszületnek, növekszenek, fejlődnek, megöregszenek és meghalnak. Az ember életciklusának szakaszai a magzati kor, születés után a csecsemő, majd a gyermekkor, ezt követi a felnőttkor, majd az öregkor. Amikor az élőlény elpusztul, és mint élőlény már nem létezik, a szervezetét felépítő anyagok akkor is tovább folytatják életciklusukat. Az építőanyagok számára az, hogy addig egy növény vagy egy kutya, esetleg egy ember felépítésében vettek részt, csak egy állomás volt. Az elpusztult élőlények (pl. növények, állatok) az élővizekbe vagy talajba kerülnek, ott elbomlanak, az anyagból lebomlás és átalakulás során talaj válik vagy újabb élőlények épülnek fel.
Az élőgép egy olyan mesterséges konstrukció, mely növényeket és mikroorganizmusokat tartalmaz és víztisztításra lehet használni. Az élőgép egy tutajon vagy egy hajón úszik, az alja rácsos, félig nyitott, amin keresztül a növények gyökerei a vízbe lógnak.
A gyökerek körül a vízből kiszürt iszapszerű szilárd anyagból és mikroorganizmusokból egy gyökérzóna, egy olyan élettér jön létre, ami képes a rajta átfolyó víz megtisztítására.
A mikroorganizmusok elhasználják a vízben oldott szerves szennyezőanyagokat. Eközben a mikroorganizmusok által termelt szervetlen anyagokat pedig a növények szívják fel gyökereikkel és hasznosítják.
Az élővilágba minden élőlény beletartozik, így a baktériumok, gombák, növények, állatok és az ember. Az élővilággal elsősorban a biológia foglalkozik, de az ökológiában és a környezettudományokban is központi szereplők.
Az épített környezet az ember tudatos építési munkájának eredménye. Például: az épület, az építmény, a tér, az utca, a település. Az építmények közvetlen kapcsolatban állnak a környezettel, ezért fontos megtalálni a kettő között a harmóniát (nyugalmat). Az építmények kialakítása a természetes környezet átalakításával jár, de hatást gyakorol a benne élő emberek egészségére is.
Az érc olyan kőzet, ami nagy mennyiségű fémet tartalmaz. Az érceket bányásszák, majd kinyerik belőlük a fémeket. Először porrá törik, majd pedig különböző vegyszerekkel keverik össze, és olyan műveleteken vezetik keresztül, melyek elválasztják a fémet nagy töménységben tartalmazó (színpor) és a fémet nem tartalmazó (meddő) anyagot. Végül a színporból kinyerik a fémet és a tiszta fémből vagy ötvözeteiből (más fémekkel keverve) használati tárgyakat készítenek. Ha az érceket kibányásszuk és a belőlük készült fémtárgyakat szemétbe dobjuk, nem gyűjtjük össze, és nem használjuk újra fel, az azt jelenti, hogy úgy merítjük ki a Föld érckincsét, hogy közben megnöveljük a környezetben szétszórt fémmennyiséget. Ez dupla kár: egy idő múlva nem lesz mit kibányászni, nem lesz miből fémtárgyakat gyártani, a környezetben pedig megnöveltük egy veszélyes, mérgező anyag mennyiségét. Ezt a szétszórtan jelentkező mennyiséget háttérértéknek nevezzük, azt visszagyűjteni és hasznosítani általában nem lehetséges.
Esszenciális azt jelenti, hogy alapvető, lényeges, nagyon fontos.
Az etika vagy erkölcstan azokkal az erkölcsi értékekkel és normákkal foglalakozik, melyek az emberi cselekedeteket irányítják, megszabják a helyes cselekedeteket.
A környezettel szembeni helyes (etikus) viselkedésünket is etikai, erkölcsi normák szabják meg, melyek helyes értelmezése és betartása azt jelentené, hogy az ember harmóniában él a környezetével, nem használja ki, nem szipolyozza ki és tnem teszi tönkre gátlástalanul. Az ember általában nem viselkedik etikusan a környezettel.
A környezetvédelmi etika az ember és a környezet erkölcsi viszonyával fogalakozó tudomány. Egyszerűen fogalmazva azzal foglakozik, hogy az embernek a maga érdekében meddig szabad elmennie a környezet rovására.
Az ember helyes hozzáállását úgy határozza meg, hogy az embernek el kell ismernie a környezet önálló jogát a maga egészséges életéhez, fejlődéséhez, egyensúlyához, az embernek alázattal kell viseltetnie a környezettel, a természettel, a természet törvényeivel szemben és tudását a környezet egészséges egyensúlyának megtartására kéne fordítania.
Az ember nem az egyetlen élő a Földön, az etika szabályai szerint nem történhet minden az ő érdekében. Ráadásul az ember rövidtávú érdeke nem csak a környezet érdekével ellentétes, hanem az emberiség hosszútávú érdekével is. Ezt az emberek nehezen értik meg.
Az eutrofizáció egyszerűen kifejezve azt jelenti, hogy a felszíni vízekbe bekerülnek oda nem való növényi tápanyagok (például a műtrágyázásból eredően, mezőgazdasági területekről lefolyó vizekkel), melyek hatására a vízben elszaporodnak a növények. Növényesedésnek is lehetne nevezni.
A tápanyag-többlet hatására elszaporodó élőlények lehetnek cianobaktériumok (fényt hasznosító baktériumok), algák vagy nagyobb vízinövények, hínárok, a vízfelszínen úszó növények, pl. békalencse, valamint sás és nád is.
A folyóvizek esetében sosem olyan súlyos az eutrofizáció, mint a tavaknál, mert a folyóvizek hígulnak, keverednek más vizekkel és a természetes levegőztetés is jobban megoldott.
A parti növényzet nem veszélyes, de a felszínen úszó növények, az algák és főként a baktériumok ilyenkor elszaporodó fajai a cianobaktériumok nagy veszélyt jelentenek a vizekre. Ez a veszély abban áll, hogy a hatalmas felszaporodott növénytömeg idővel elhal és elkezd bomlani. A lebontásukat baktériumok végzik, melyek ha már kihasználták a vízben oldott összes oxigént akkor is képesek élni, mert áttérnek anaerob életformára, tehát sokáig képesek fenntartani az anerob viszonyokat a vízben. Viszont a halak, a rákok, kagylók és más levegőigényes vízi állatok nem élhetnek vízben oldott levegő nélkül, elpusztulnak, mert a vízből elfogyott a benne oldott oxigén (amit a halak a kopoltyújukkal szednek ki a vízből).
Az eutrofizáció tehát halpusztuláshoz vezet, az elpusztult állatok pedig tovább fokozzák a vízben a rothadást. Kisebb tavaknál mesterséges levegőztetéssel védekezhetünk a levegő elfogyása ellen. Esetleg a növények lehalászása és eltávolítása is segíthet. Nagyobb tavaknál az egyetlen megoldás, hogy nem engedjük be a nagy tápanyagtartalmú vizeket csak tisztítás után. Ez a tisztítás történhet szennyvíztisztító telepeken vagy a folyók befolyásánál kialakított lápok segítségével. Ilyen lápok természetes körülmények között maguktól is kialakulnak, ilyen pl. a Kis-Balaton, mely a Balatont védi a Zala-folyó által hozott szennyezőanyagoktól.
A fahulladékok közé tartozik a fabútor, deszka, léc, raklap, furnér, rétegelt fa, préselt fa.
A fehér üveg hulladékok közé tartoznak a színezetlen üvegek: italos, befőttes, parfümös, pálinkás, szörpös.
az élőlények szervezetét felépítő molekulák. A növényi, az állati és az emberi test is fehérjékből épül fel, persze más anyagokkal együtt, de a szervezet nagy része fehérje. Fehérje az izomszövet, a bőr, a haj, a köröm. Ezeken, a testünket felépítő fehérjéken kívül olyan fehérjék is vannak a szervezetben, melyek a szervezet működéséhez kellenek, például hormonok, vagy a hemoglobin (a vér alkotórésze), az emésztőnedvek vagy a szervezet ellenállóképességéért felelős immunrendszer fehérjéi. A fehérjemolekulákat a szervezetünk építi fel a géneken kódolt információ alapján. A génjeinket a szüleinktől örököljük.
A fehérjék aminosavakból épülnek fel. Ezeket vagy a szervezet állítja elő vagy a táplálékkal vesszük fel. Ezért is fontos, hogy jól táplálkozzunk, hogy mindenféle aminosavból (22 féle aminosav építi az emberi szervezetet) elegendő mennyiséget vegyünk fel. A növényi táplálék önmagában nem elegendő, mert abból nem jutunk hozzá az összes szükséges aminosavhoz, ezért húst, tejet, tejtermékeket is kell fogyasztanunk. Aki vegetariánus, annak különösen vigyáznia kell, hogy hozzájusson azokhoz az aminosavakhoz, amiket az átlagos növények nem tartalmaznak. Ezért kell például szóját fogyasztaniuk.
A fehérjéket gyógyításra is használjuk, ha egy szervezet azért nem működik jól, azért beteg, mert valamelyik létfontosságú szerepű fehérje hiányzik, vagy kevesebb a kelleténél, akkor azt gyógyszerekkel pótolhatjuk. A génsebészet egyik fő célja az emberi szervezetből hiányzó fehérjék gyógyszerként történő előállítása.
a felszín alatti vizek a talaj és az alatta lévő kőzet rétegeiben helyezkednek el, állnak vagy folynak, ahogy a felszíni vizek is, csak szemmel nem lehet őket látni. A föld alatt több rétegben helyezkednek el a felszín alatti vizek.
Ami föntről még könnyen elérhető, az a talajvíz. Például, ha leásunk 5–10 méter mélységig, általában találunk vizet. Sajnos ezek a vizek gyakran szennyezettek, mert belefolyik a szennyvíz, az emésztőgödör vize, a felszínről származó szennyezések, például a növényvédő szerek, a permetlé, a műtrágyák a talajból, vagy a benzin, a dízelolaj, vagy más vegyi anyagok. Ma már kevés kút vize iható Magyarországon.
Ha lejjebb fúrunk a talajban, akkor találhatunk gyógyvizet, ásványvizet, termálvizet (melegvíz).
a feszíni vizek a föld felszínén elhelyezkedő vizek, így azok találkoznak a levegővel és szemmel is láthatóak. Lehetnek folyók, tavak, tengerek. A folyók és a tavak édesvizűek, a tengerek és óceánok sósak. A felszíni vizek élővilága igen változatos, különböző élőlények élnek együtt: baktériumok, algák, vízi növények, pici vízi állatok, melyek a baktériumokkal és algákkal együtt alkotják a planktont. A vízi állatok közül legismertebbek a kagylók, a rákok és halak. A vízi állatok közé soroljuk a vízi madarakat, melyek halakkal vagy más vízi élőlényekkel táplálkoznak és az emlősök közül a ceteket, a fókákat és jegesmedvéket is. Felszíni vizeinket nagyon szigorúan kell védeni a környezetszennyezéstől és egyéb károktól. Szennyvizet csak tisztítás után szabad a tavakba és folyókba ereszteni, a tavakat pedig természetes víztisztító-rendszerekkel is kell védeni. Például a Balatonba folyó vizek előbb a Kis-Balatonba folynak, ahol megtisztulnak mielőtt elérik a Balatont. A vizek minőségét, szennyezettségeit folyamatosan mérni kell és ha egy bizonyos értéknél többet mérünk, akkor intézkedni kell a víz minőségének javítása érdekében.