Lexikon
Streghts, Weeknesses, Opportunities, Threats. Angolból átvett rövidítés: egy folyamat, egy módszer, egy technológia vagy bármilyen üzleti vállalkozás szóbeli jellemzését szolgáló irányított módszer: S = strenght = erősségek; W = weeknesses = gyengeségek; O = opportunities = lehetőségek; T = Threats = fenyegetések, kockázatok, melyek értelemszerűen az új módszer/technológia/eljárás/szolgáltataás/üzleti vállalkozás, stb. alkalmazásával kapcsolatban felmerülnek. A stratégiai tervezést segítő döntéstámogató rendszer része: segítségével tisztázhatóak azok a belső és külső elemek, melyek befolyásolják a fejlesztési projekt céljának elérését.
a veszélyes hulladék szállításához szükséges kísérőjegy, amely a kezelőig dokumentálja a hulladékot.
A termelő tölti ki 4 példányban (a veszélyes hulladékot tartalmazó csomagolóeszközön láthatóan fel kell tüntetni az „SZ” kísérőjegy számát és a hulladék EWC kódszámát). A kísérőjegy negyedik példánya a termelőnél marad, az 1–3. példányokat a szállító magával viszi és igazoltatja rajtuk a kezelővel az átadás tényét. A 2. példányt igazolásként megőrzi a szállító, az 1–3 példányt pedig a kezelőnél hagyja. A kezelő a veszélyes hulladék átvétele után a 3. példányt visszaküldi a termelőnek, mellyel igazolja, hogy a veszélyes hulladék a birtokába került.
a veszélyes hulladék szállításához szükséges kísérőjegy, amely a kezelőig dokumentálja a hulladékot.
A termelő tölti ki 4 példányban (a veszélyes hulladékot tartalmazó csomagolóeszközön láthatóan fel kell tüntetni az „SZ” kísérőjegy számát és a hulladék EWC kódszámát). A kísérőjegy negyedik példánya a termelőnél marad, az 1–3. példányokat a szállító magával viszi és igazoltatja rajtuk a kezelővel az átadás tényét. A 2. példányt igazolásként megőrzi a szállító, az 1–3 példányt pedig a kezelőnél hagyja. A kezelő a veszélyes hulladék átvétele után a 3. példányt visszaküldi a termelőnek, mellyel igazolja, hogy a veszélyes hulladék a birtokába került.
1991-ben fejlesztették ki a FIFRA mesterséges ökoszisztémát, eredetileg peszticidek engedélyezéséhez szükséges tesztelés céljára. Méretét tekintve a FIFRA a mikrokozmosz és a mezokozmosz között helyezkedik el, a kettő keveréke: 6 m3-ben működik. Ebben a méretben mód van vízi növények és halak betelepítésére és tesztelésére is, ezzel a vizsgálatba bevont trofikus szintek száma is nő, tehát szinte mindenre alkalmas, amire a sokkal nagyobb mesterséges tó jellegű mezokozmoszok. További előnye, hogy párhuzamosok és ismétlések is végezhetőek.
Az adatértékelés természetesen még nagyobb feladat elé állítja a vizsgálatot végzőket, hiszen a belső térben kontrolláltan fenntartott mikrokozmoszokhoz képest, ezek a szabadtéri kísérleti edények kevésbé kontrollálhatóak, jobban ki vannak téve az időjárás és a környezet behatásainak. Egyszerűnek tűnő, mégis szinte megoldhatatlan a különböző évszakokban végzett kísérletek azonos hőmérsékleten tartása. Ezen segít valamennyit, ha földbe süllyesztett tartályokat használunk.
A FIFRA rendszerben felhasznált organizmusok: fitoplankton, zooplankton makrogerinctelenek, köztük rovarok,, vízi növények, halak. A halak alkalmazható mennyisége limitálva van 2 g/m3 értékben.
A kísérleti edény szabad vízfelülete legalább 5 m2 legyen, mélysége 1,25 m, térfogata 6 m3. Halak nélküli rendszer esetén lehet kisebb méretű is.
6-8 hetes akklimatizálási vagy érlelési idővel kell tervezni a vizsgálandó vegyi anyag adagolása előtt. A vizsgálandó anyag vízbe juttatása sem mindig egyszerű: lehet spray formájában a felszínre juttatni, törzsoldatként feloldani, majd homogénen elkeverni, vagy talajhoz keverve iszap formájában adni a tesztrendszerbe. A tesztelendő anyagot a mikrokozmosz létrehozása után 2 héttel alkalmazzák első ízben, majd a problémához illő gyakorisággal ismételt adagolást végeznek. Az alkalmazott koncentrációt vagy dózist és az ismételt adagolások számát szintén az adott cél határozza meg.
A mikrokozmosz fizikai-kémiai paramétereit is kontrolláltan kell kialakítani. A hőmérséklettartás miatt a felszín alá süllyesztett, lapos fenekű tartályt alkalmaznak, a természetes forrásból származó üledéket legalább 5 cm vastagságban rétegzik a tartály aljára helyezett tálcákba. A víznek szennyezetlen, természetes tározóból vagy tóból kell származnia, olyanból, amely ökológiailag aktív. Mennyisége nem változhat a vizsgálat során nagy mértékben, maximum +/-10%-ot. Az időjárási viszonyokat folyamatosan kell követni és regisztrálni a kísérlet tartama alatt.
Környezeti zajt, rezgést előidéző kulturális, szórakoztató, vendéglátó vagy sportlétesítmény, és az előbbi célú tevékenység, valamint az előbbi célra használt berendezés, gép;
Forrás: a környezeti zaj és rezgés elleni védelem egyes szabályairól szóló 284/2007. (X. 29.) Korm. rendelet
A szabványok nemzetközi osztályozását (ICS) a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (ISO) dolgozta ki abból a célból, hogy megkönnyítse a kommunikációt és az információcserét a szabványosítás területén. Ezen belül az ICS célja, hogy szerkezetül szolgáljon a nemzetközi, a regionális és a nemzeti szabványok, valamint más hasonló dokumentumok katalógusaihoz, és alapja legyen a nemzetközi, a regionális és a nemzeti szabványok rendszerének.
Az ICS megkönnyíti az információs és rendezőeszközök, mint például a jegyzékek, a válogatások, a bibliográfiák, a mágnesszalagokon és optikai eszközökön tárolt adatbázisok összehangolását, így elősegíti a nemzetközi, a regionális és a nemzeti szabványok, valamint más hasonló dokumentumok terjesztését.
Az ICS háromszintű, hierarchikus osztályozási rendszerrel rendelkezik.
Az 1. szint a szabványosítási tevékenység 40 szakterületét öleli fel, pl. közúti járművek, mezőgazdaság, kohászat. Mindegyik szakterületnek két számjegyű szakjelzete van.
2. szint: a szakterületeken belüli csoportok, melyek szakjelzete a szakterület szakjelzetéből és a csoport három számjegyű csoportszámából áll. Ezeket pont választja el egymástól.
3. szint: az alcsoportok, melyek szakjelzete a szakterület szakjelzetéből, a csoport szakjelzetéből és az alcsoport kétjegyű számából áll. Ezeket pont választja el egymástól.
Azok a szabványok, amelyek tárgyuk szerint két vagy több csoportba vagy alcsoportba is tartozhatnak, az ICS-osztályozásban minden olyan csoportban vagy alcsoportban szerepelnek, amelybe besorolhatók. Ez megkönnyíti a szabványok témakörök szerinti keresését. Az ilyen szabványokon mindegyik besorolás szerinti szakjelzet fel van tüntetve. A szakjelzeteket pontosvessző választja el egymástól.
az a szagmennyiség 1 m3 standard állapotú szaganyagot tartalmazó gázban, amely már szagérzetet vált ki a szagmérés során az észlelők 50 %-ában.
egy anyag vagy készítmény szállítója bármely gyártó, importőr, továbbfelhasználó vagy forgalmazó, aki az anyagot - önmagában vagy készítményben - vagy a készítményt forgalomba hozza. Forrás: REACH 3. cikk (32)
valamennyi gyártó és / vagy importőr és/vagy továbbfelhasználó a szállítói láncon belül. Forrás: REACH 3. cikk (17)
a légkörben található por azon része, mely bizonyos időn belül nem ülepedik ki. A szálló port kémiai összetételtől függetlenül, csupán fizikai alapon, a részecskék átmérője szerint csoportosítják. A 100 μm-nél kisebb szemcsék már belélegezhetőek (inhalábilisak), de ezek nagy része az orrban és a szájban, legkésőbb a gégefőnél elakad, nem jut mélyebbre a légutakban. A 10 mikronnál kisebbek már túljutnak a garaton (thorakális frakció). A 4 mikron alattiak bejutnak a tüdőbe (respirábilis frakció). A 2,5 μm-nél kisebbek pedig már egyáltalán nem, vagy nehezen ürülnek ki a tüdőből (akkumuláció). Egészségügyi szempontból a 10 illetve a 2,5 mikronos határnak van jelentősége. Ezekre a PM10 és a PM2,5 jelölést használjuk.
Forrás: MSZ 21460/1–1988 és http://hu.wikipedia.org/wiki/Szálló_por
olyan program, amely más állományokhoz kapcsolja magát (indítható fájl, Excel tábla, Word dokumentum, e-mail, stb.). A gazdafájl elindításakor a vírus is feléled, a lehetséges károkozásnak csak az alkotó fantáziája szab határt. Egyébként elég ritkán sikerül lefülelni a komolyabb vírus készítőit.
olyan mezőgazdasági terület, melynek talaja szántással művelhető, azaz 20 vagy 30 cm mélységben megforgatható erre alkalmas eszközökkel. 30 cm-nél mélyebb talajforgatást mélyszántásnak nevezik.
a szennyezőanyagok légkörből száraz úton (nem a csapadékkal) való kikerülése gravitációs ülepedés, akadályokkal való ütközés, illetve felületek általi elnyelődés hatására.
Forrás: MSZ 21460/2–78
szárazföldi vagy terresztrikus szénbefogás az a folyamat, amikor a növények és a mikroorganizmusok fotoszintézisük során biomasszába építik a széndioxidot az atmoszférából, tehát a szenet ilyenformán immobilizálják a biomasszába, egy időre kivonják a folytonos körforgásból.
A biomasszába épített szén tehát a szén-körforgalomba történő visszatérés ciklusidejétől függően hosszabb vagy rövidebb ideig kivonódik a szén globális körforgalmából.
Ha a biomasszát évről-évre learatjuk és elégetjük (akár kémiai, akár biológiai úton), akkor a szénmérleg évi átlagos bevétele ugyanannyi, mint a kiadása. De ha hosszabb időn keresztül a biomasszába épülve marad a szén, például erdők fáiba vagy hosszabb életű bokrokba épülve, akkor a fás növények életidejére felvett mérleg azt mutatja, hogy hosszú évekig késleltethető a biomasszába épített szén kiadása.
Ha a globális erdőmennyiséget vesszük alapul, akkor − a sajnos folytonosan fogyó erdők − a szén-kiadáshoz járulnak hozzá, mert a fákat kivágják, elégetik és párhuzamosan nincs azonos mennyiségú széndioxidot elnyelő élő, asszimiláló biomassza újratermelődés és működés. Az erdők összmennyiségének növelése viszont csökkentené a szén-körforgalomban részt vevő szén mennyiségét. Az erdők összmennyiségének növelése a többi globális egyensúly (esőerdők, vízkörforgalom) is kívánatos lenne. Lásd még erdőterületek statisztikája a világon és térképen erdőterületek a Földön és Magyarországon.
Amennyiben a talaj szerkezeti humuszanyagába épül be a szén ( a biomasszában immobilizálódást követően), akkor a bevétel mellé nem adódik kiadás, amennyiben a humusztartalom hosszútávon nem csökken a talajban. A talajok humusztartalmának növelése amúgyis kívánatos lenne a talaj termékenységének, mechanikai tulajdonságának, élőhelykénti funkciójának megtartása miatt.
a földfelszínen álló, vagy mozgásban levő vízek és minden felszín alatti víz annak az alapvonalnak a szárazföld felőli oldalán, amelytől a felségvizek szélességét számítják.
Forrás: 60/2000/EK
a DNEL az anyag expozíciós szintje, mely alatt nem vált ki ártalmas hatást. Továbbá az anyag expozíciós szintje, mely fölött embereket nem ajánlott a hatásának kitenni. A DNEL az expozíció származtatott értéke, mert általában állat kísérletek dózis leírásai alapján számítják ki, hasonlóan a Nem Megfigyelhető káros hatás szintjéhez (NOAEL) és a Viszonyítási Dózishoz (BMD). (Forrás: REACH Glossary)
nem-küszöb hatások esetében, az alapul vett feltételezés az, hogy a hatásmentes szint nem megállapítható és a DMEL ebből következően egy olyan expozíciós szintet fejez ki, amely megfelel egy alacsony, lehetséges elméleti kockázatnak, amit megengedhető kockázatnak lehet tekinteni. (Forrás: REACH Glossary)
1. fizikai rendszerek szelektivitása: az a sajátság, hogy valamely kölcsönhatás csak bizonyos anyagokban vagy bizonyos körülmények között játszódik le, pl. a gázatomok meghatározott hullámhosszúságú fényabszorpcióján alapszik analitikai meghatározásuk vagy a rádióvevő csak egy bizonyos hullámhosszúságú adó frekvenciáját veszi, azt a többitől elválasztja.
2. kémiai rendszerek szelektivitása: az a sajátság, hogy többkomponensű összetett rendszerekben a lehetséges kémiai kölcsönhatások közül az egyik lejátszódik, a többi nem, pl. oldószerek adott elegynek csak meghatározott komponensét vagy hasonló tulajdonságú komponensek csoportját oldják, másokat nem; analitikai reagens csak egyetlen anyaghoz kapcsolódva hoz létre észlelhető változást; kémiai reakció lejátszódása során egyetlen reakció uralkodik, a többi visszaszorul (szelektív katalízis).
3. biológiai rendszerekre minden szinten nagyfokú szelektivitás jellemző: molekuláris szinten a különféle funkciójú fehérjék, pl. szabályozó-, enzim- és immunfehérjék felelősek a szelektivitásért, sejtszinten a membránok biztosítják hogy csak egyes vegyületek és ionok jussanak be a sejtekbe, a kívánatos mértékben. A szervezetek szelektivitást mutatnak a tápanyagok felvételében és hasznosításában, egymással való kölcsönhatásaikban, pl. szimbiózis, antibiózis. A környezetet szennyező vegyi anyagokkal kölcsönhatásban szelektivitást mutat az élőlények érzékenysége (rezisztenciája), biodegradációja és bioakkumulációja.
elektromos áramot termelő szélgenerátorok a WWS típusú (Wind, Water and Sun = szél, víz és nap) megújuló energiákat hasznosító technológiák közé tartoznak. Erős széljárású területeken érdemes telepíteni a szélturbinákat, melyeket elektromos energiatermelésre használnak vagy közvetlenül hasznosítanak, például vízszivattúzásra.
A szélturbinák a szélkerekek mechanikus energiáját elektromos energiává alakítják. A szélfarmok egyes szélkerekei elérhetik a 7 MW-os teljesítményt is.
olyan erőmű, amely a villamos energiát szélenergia felhasználásával termeli.
ugyanazon ügyfél vagy egy engedélyes üzemeltetésében lévő azon szélerőművek összessége, amelyek az átviteli vagy elosztó hálózathoz ugyanazon csatlakozási ponton kapcsolódnak.
a nemzetközi talajtani Társaság osztályozási rendszere szerint (Attenberg-féle) a talaj szemcsefrakciói az alábbiak: 2 mm felett: kő, kavics, 2 mm-0,2 mm: durva homok, 0,2 mm-0,02 mm: finom homok 0,02 mm-0,002 mm: iszap és 0,002 mm alatt agyag. (Az USDA osztályozási rendszere ettől kismértékben eltér, ők a homokfrakciókat tovább osztályozzák.). Az agyagfrakció fajlagos felülete kb. 10 000 cm2/g, addig a homoké kb.100 cm2/g, a kavicsé pedig mindössze kb. 10 cm2/g. A szemcseméret, illetve a talaj szemcseméret-eloszlása meghatározza a talaj textúráját, kötöttségét, tömörségét, vízmegkötő- és víztartó-képességét, vízállóságát, porozitását, víz- és levegő- és hőgazdálkodását.
A talaj, üledék szemcseösszetétele a szemcsefrakciók egymáshoz viszonyított arányát (%) szitálással vagy nedves frakcionálással (ülepítés, áramoltatás melletti ülepítés) vagy közelítő módszerekkel határozzák eg (leiszapolható frakció aránya (LI%), Arany-féle kötöttségi szám (KA), higroszkóposság (hy vagy Hy), stb.)
a szemcse jellemző adata, amely megadható az ekvivalens gömb átmérővel vagy pl. a szitalyuk méretével.
Forrás: MSZ 21460/3–78
a talajt alkotó különböző szemcseméretű anyagok szétválasztása. Célja lehet 1. a talaj jellemzése, a talaj fizikai féleségének megállapítása, 2. Hasznosítható termék előállítása, például kavics, homok, 3. talaj vagy üledék remediációja vagy remediációhoz előkezelése. A remediációhoz való felhasználás alapja az, hogy a talajban és az üledékben a szennyezőanyagok a nagy fajlagos felülettel rendelkező finom frakciókhoz kötődnek; a szervetlen mikroszennyezők az agyagásványokhoz, a szerves szennyezőanyagok a humuszanyagokhoz. Tehát a szennyeződést kötő frakció a kolloid mérettartományba esik, melytől a durva frakciókat (kavics, homok) elkülönítve nagymértékben lecsökkenthető a kezelendő talaj/üledék mennyisége, a durva frakciók pedig hasznosíthatóak. A szennyezett talaj/üledék szemcseméret szerinti frakcionálás, mint talajkezelési eljáráshoz bármilyen osztályozásra alkalmas berendezés használható, sziták, ívsziták, ciklonok, hidrociklonok, ülepítéses és flotációs technológiák.
a talaj, üledék szemcseösszetételét a szemcsefrakciók tömeg%-ban kifejezett mennyisége adja meg. A durva frakciókat száraz szitálással, a durva homokot nedves szitálással, a finomabb frakciók mennyiségét ülepítéssel határozzák meg. Az ülepedési sebesség függ a szemcsemérettől, ezt a Stokes-törvény írja le: ülepedési sebesség = k x r2, ahol "k" egy hőmérsékletfüggő állandó, "r" pedig a részecske sugara. Az ülepítéses szemcseméret meghatározás akkor ad reális eredményt, ha a mérés előtt a talaj aggregátumait szétverik: az aggregátumokat összetartó meszet sósavval, a vas- és alumínium oxihidroxidokat komplexképző anyagokkal, a humuszt hidrogénperoxiddal oldják ki. Natrium;hidroxid vagy lúgosan hidrolizáló nátriumsók, esetleg lítiumsók adagolásával lehet megakadályozni a szemcsék újra aggregálódását. Az ülepítést pipettában vagy hidrométerben végzik. Pipettás eljárásnál adott ülepedési után meghatározott mélységből meghatározott térfogatú mintát vesznek és meghatározzák a tömegét. A hidrométeres eljáránál a lebegőrész időbeni sűrűségcsökkenéséből kalibráció segítségével határozzák meg a szemcseméret-eloszlást.
A talajokat szemcseösszetétel alapján is osztályozzák, un. textúracsoportokba sorolják. Általában hároszög-diagramok segítségével határozzák meg a szemcseösszetétel alapján.
szemét a haszontalan(ná vált), vegyesen tárolt, szétszórt anyag, használt termék, hasznosítatlan vagy hasznosíthatatlan anyag vagy tárgy, amelyeknek további felhasználásáról lemondtak, kezeléséről, elhelyezéséről, újrahasználatáról vagy hasznosításáról nem gondoskodnak.
szemirritációról akkor beszélünk, ha a tesztvegyület káros hatása 21 napi alkalmazást követően reverzibilis, vagyis a szem képes teljesen regenerálódni, meggyógyulni. Az ilyen vegyi anyagok jele az európai osztályozási és címkézési rendszerben Xi, a figyelmeztető mondat: R36.
A szemirritációnál súlyosabb hatás a szemkorrózió, vagyis súlyos szemkárosodás, melyet a REACH törvény úgy definiál, hogy olyan szem szövetkárosodás vagy látáskárosodás, mely a tesztvegyület 21 napig tartó szemre történő kísérleti alkalmazása eredményeképpen irreverzibilis, vagyis a szem már soha nem képes tökéletesen rendbejönni. Az ilyen vegyi anyagok az európai osztályozási és címkézési rendszerben Xi jelölést és R41 figyelmeztetést kapnak.
a szemkorróziót, vagyis súlyos szemkárosodást a REACH törvény úgy definiálja, hogy olyan szem szövetkárosodás, vagy látáskárosodás, mely a tesztvegyület 21 napig tartó szemre történő kísérleti alkalmazása eredményeképpen irreverzibilis, vagyis a szem és a látás kóros elváltozásai maradandóak. Az ilyen vegyi anyagok az európai osztályozási és címkézési rendszerben Xi jelölést és R41 figyelmeztetést kapnak.
A szemkorroziótól megkülönböztetjük a vegyi anyagok káros hatásának enyhébb formáját, a szemirritációt. Szemirritációról akkor beszélünk, ha a tesztvegyület káros hatása 21 napi alkalmazást követően is reverzibilis, vagyis a szem képes teljesen regenerálódni, meggyógyulni. Az ilyen vegyi anyagok jele: Xi, a figyelmeztető mondat: R36.
a széndioxid levegőből vagy füstgázokból, gáznemű égéstermékekből történő befogása (leválasztása, csapdázása) és tárolása (angol rövidítése CCS = Carbon Capture and Storage) a légkörbe kerülő széndioxid-mennyiséget és annak következményeképpen kialakuló üvegházhatást és globális felmelegedést hivatott csökkenteni.Tehát a globális "karbon-mendzsment" ezen módszerével a szénkörforgalmat változtathatjuk meg, illetve javíthatjuk a szénmérleget, amennyiben globálisan általánosan elterjedt technológiává válik majd.
Elsősorban a pontszerű CO2 kibocsátások, így a fosszilis tüzelőanyagot használó nagyteljesítményű hőerőművek széndioxid kibocsátásának csökkentését szolgáló módszer a kombinált kémiai-geotechnikai eljárás. A CSS eljárással a hőerőművekben keletkező füstgázból kémiai módszerrel lecsapják a szén-dioxidot, majd azt nyomás alatt, folyékony állapotban egy geológiai képződmény alkotta tárolóba sajtolják, mélyen a felszín alá, például földgáz vagy kőolajkitermelés kimerült helyszíneire. Egy másik lehetőség a mélytengeri injektálás. Ennek veszélye, hogy a széndioxid savanyítjhata az amúgyis vészesen savanyodó tengervizet.
A kémiai-geotechnológiai CSS módszerrel mintegy 80–90%-kal csökkenthető a hőerőművek szén-dioxid-emissziója. Hátrányos tulajdonsága azonban, hogy az eljárás energiaigényes, a mai szén-dioxid-leválasztó berendezések 25-40%-kal növelik az energiafelhasználást. Hosszabb távra szóló előrejelzések szerint 2025-re már nem lesz különbség a széndioxid-elnyeletéssel és anélkül működő erőművek költsége között.
Az első ipari méretekben működő kémiai-geotechnikai CSS eljárást használó hőerőművi blokkot 2008. szeptemberében helyezték üzembe a németországi Sprembergben. A demonstrációs üzem részletes technológiai és környezeti monitoringja alapján fogják megbecsülni az ilyen alternatív erőművek gazdasági és ökológiai hasznait, a többletköltségeket és az esetleges ökológiai károkat.
A szénbefogás és tárolás kifejezést a karbon-menedzsment biológiai alapú folyamataira is alkalmazzuk és a két módszert alternatívaként tekintjük ugyanazon probléma megoldására. Míg a kémiai-geotechnikai szénbefogás kizárólag pontforrásokra alkalmazható, addig a biológiai módszer diffúz forrásokra is működik, tehát valóban globálisan ható és alkalmazható, olcsó módszerről van szó, mely közvetlenül szabályozza a szénkörforgalmat, a szén légköri és szárazföldi tartózkodási idejének és egyensúlyának eltolására, normalizálására alkalmas.
A biológiai vagy ökológiai szénbefogás magába foglalja az atmoszférikus CO2 növényekkel és mikroorganizmusokkal történő befogását és annak élő biomassza, holt szerves anyag vagy humusz formájában történő tárolását.
A szárazföldi növények és a talaj által végzett szénbefogás és tárolás folyamatát terresztrikus (terrális, magyarosabban szárazföldi) szénbefogásnak is nevezik. A terresztrikus szénbefogás előnyei:
- nagy mennyiségű és diffúz eloszlású széndioxid befogására alkalmas
- olcsó
- környezethatékony, ökohatékony és gazdaságilag is hatékony
- megvédi a talajokat, mi több javítja a talajok minőségét, textúráját, szervesanyagtartalmát, termékenységét
- védi a természeti értékeket, vízbázisokat, élőhelyeket, általában a diverzitást
- elősegíti a fenntartható mezőgazdálkodást és erdészeti gyakorlatot
- anyagi bevételt, gazdasági hasznot generál.
a szén bio-geokémiai ciklusát vagy jelzik ezzel a kifejezéssel, vagyis azt, hogy a szén bizonyos szabályok szerint mozog a légkör, az óceánok, szárazföld és annak ökoszisztémája és a geológiai fázisok (kőzetek) között, miközben szervesből szervetlenbe, élőből élettelenbe, gázból szilárdba vagy folyékonyba vándorol.
színtelen, szagtalan, vízben kevéssé oldódó, szobahőmérsékleten nehezen oxidálható gáz. A levegőnél kissé nehezebb. A CO rendkívül mérgező gáz , huzamosabb időn át kis mennyiségben való belégzése is halálos mérgezést okozhat. Affinitása a vörös vérsejthez háromszázszor nagyobb mint az oxigéné. A vérben stabilis szén-monoxid hemoglobin (CO Hb) alakjában halmozódik fel.
A CO mérgező hatása nemcsak az oxigénhordozók számának csökkenésében nyilvánul meg, hanem a sejtekben végbemenő anyagcsere folyamatra gyakorolt specifikus toxikus hatásában is. A vas és más nehézfémek a sejtek anyagcseréjében közvetett szerepet játszanak. CO hatására nehézfém-tartalmú fermentumok csapódnak ki.
A növények a CO-ra nem reagálnak, az állatok életterében rendszerint hatástalan koncentrációban lép fel.
A CO alapvetően tökéletlen égési folyamatok eredménye, ugyanúgy, mint a korom. A CO képződést befolyásoló tényezők egyben a koromképződést is befolyásolják. Mindkettő az égés közbenső terméke:
CO és korom jelenlétének a tüzelőberendezés füstgázában több oka lehet:
- a tüzelőanyag és a levegő nem megfelelő keveredése,
- láng lehűlése az égőben (vagy tűztérben)
- levegő túladagolás következtében kialakuló kicsi lánghőmérséklet,
- sztöchiometrikus levegőnél kevesebb levegőmennyiséggel történő tüzelés,
- kevés tér áll az égés rendelkezésére.
A felsorolt okok alapvetően a tüzelőberendezéssel vagy tüzeléstechnikai rendellenességgel függnek össze. Földgáz és olajtüzelésnél a CO emisszió megfelelő égők használata, beállítása és karbantartása esetén jelentéktelen.
Forrás: Dr. Nagy Géza - Dr. Papp Zoltán: Levegővédelem (Művelődési és Közoktatási Minisztérium Felsőoktatási Programfinanszírozási Pályázata által támogatott elektronikus jegyzet,1997) (http://eki.sze.hu/ejegyzet/ejegyzet/levved/levego/levego.htm)
a globális szénkörforgalom befolyásolására alkalmazott karbon-menedzsment módszer, melynek lényege, hogy a kibocsátott széndioxid nagy részét befogjuk, kivonjuk a szén-körforgalomból és hosszabb-rövidebb ideig hozzáférhetetlen helyen tároljuk. A tárolás történhet a föld mélyében lévő tárolóhelyeken, biomasszában vagy egyéb természetes szerves-anyag formákban, például humusz formájában. Lásd részletesen a szén befogása és tárolása címszó alatt.
a szén-dioxid légköri nyomáson gáz halmazállapotú vegyület. Cseppfolyós állapotában extrahálószerként használják. Praktikus, mert nem kell bepárolni az extraktumot. ‒78 °C-on fagy meg, a szilárd halmazállapotának neve szárazjég.
Manapság a levegő 0,039 térfogat %-át teszi ki a széndioxid. 100 éve kb. 0,028% volt. Üvegházhatású gáz, a légkörben abszorbeálja a napsugarakat, ezáltal hozzájárul a globális felmelegedéshez.
A légkörbe szén és széntartalmú anyagok égése, valamint állatok, növények és mikroorganizmusok energiatermelése során kerül. Környezeti katasztrófák, erdőtüzek, égő szénbányák eredményeképpen is nagymennyiségű széndioxid kerül a légkörbe.
A szén földi körforgásában nagy szerepet játszik a széndioxid, hiszen ez a forma jelenti a gáz-halmazállapotot, mely biztosítja a légkörbe kerülést és ezzel a növényekhez való eljutást. A növények és a fototróf baktériumok segítségével a szén oxidált állapotából ismét energiatartalmú redukált formává változhat (cukor, kemyénítő, cellulóz), és energiát szolgáltathat az élőlényeknek vagy akár technológiákban (biohajtóanyagok, fűtés).
A széndioxid felhalmozódása a levegőben veszélyes az ember és az állatok számára.
A széndioxid által okozott mérgezések talán leggyakoribb formája, hogy szüret után, a borospincék mélyén, a bor forrása közben keletkező gáz felgyűlik és a pincében dolgozókat megmérgezi. Mivel a levegőnél nehezebb, az is előfordulhat, hogy a mérgezés úgy következik be, hogy a széndioxiddal csak félig telt pincében dolgozik valaki, majd amikor lehajol, leguggol valamiért, akkor lélegzi be a föld felett nagyobb koncentrációban összegyűlt mérgező anyagot.
Másik gyakori mérgezési lehetőség, a rosszul működő gázkészülékek vagy más fűtőberendezések, melyek égésükkel elfogyasztják a levegő oxigénjét, és mérgező mennyiségű széndioxidot bocsátanak a kisebb helyiségek légterébe. Ha tökéletlen az égés szénmonoxid is keletkezhet, melyből 1%-os koncentráció a légtérben már eszméletvesztést okoz.
a környezetbe kerülve, kellemetlen szaghatású vegyi anyagok. Kémiai reakciók, biológiai folyamatok eredményeként keletkeznek; elsősorban tiolok, szulfidok, tiofének, aldehidek, fenolok, heterociklusos nitrogénvegyületek. A bűzanyagok kibocsátása hozzájárul a légszennyezéshez, számos iparágra, a mezőgazdaságra és a hulladékok kezelésére jellemző.
Forrás: Környezet- és Természetvédelmi Lexikon, Akadémiai Kiadó, 2002
egy kikterjedt természetes vegyületcsoport, melynek molekulái hidrogénből, oxigénből és szénből állanak. A szénhidrátok közé tartoznak az egyszerű és összetett cukrok, cukoralkoholok és a cukorpolimerek, mint a keményítő vagy a cellulóz.
csak szénből és hidrogénből álló vegyületek. Főleg a szénben, kőolajban (kőolaj származékok) és földgázban fordulnak elő. Két fő csoportjuk: az alifás szénhidrogének, amelyek közül a metán (CH4) a legegyszerűbb, és az aromás vegyületek, amelyeknek a benzol az alapvegyülete. Az alifás szénhidrogének további három csoportja: alkánok, alkének és alkinek.
az a cselekedet, mely a környezet szennyezettségét eredményezi. Tehát olyan, emberi tevékenységből származó anyagok és hő közvetlen vagy közvetett bevezetését (kibocsátását) jelenti a levegőbe, a vízbe vagy a talajba, amelyek károsak lehetnek az emberi egészségre, a vízi vagy szárazföldi ökoszisztémákra, amelyek az anyagi tulajdon károsodását eredményezik, vagy amelyek rontják, illetve zavarják a környezet élvezetét vagy más, jogszerű használatát.
lásd szennyezett talajvíz, mosófolyadékok és csurgalékvizek kezelése
a környezetben és a talajremediálással kapcsolatban keletkező és kezelendő vizek esetében gyakorlatilag ugyanazokat az eljárásokat alkalmazzuk, mint a víz- illetve szennyvíztisztításnál.
Ezek az eljárások lehetnek fizikai-kémiai, termikus vagy biológiai eljárások vagy ezek megfelelő kombinációi. A talajvíz kezelése történhet in situ vagy ex situ módon, az összegyűjtött csurgalékvizeket és mosóvizeket általában ex situ kezelik, de lehetséges a talajba visszajuttatásuk vagy felszín alá épített reaktív résfal vagy reaktív zóna alkalmazása. Lásd még csurgalékvíz.
olyan terület, melynek valamelyik elemében vagy fázisában a kockázatos anyag koncentrációja meghaladja a szennyezettségi határértéket. vegyi anyagokkal, veszélyes hulladékokkal szennyezett terület az adott területhasználat mellett elfogadhatatlanul nagy környezeti kockázatot jelent az emberre és/vagy az ökoszisztémára, csökkenti a terület értékét és esztétikai hatása is káros. A szennyezettség eredetét tekintve lehet ipari vagy mezőgazdasági, illegális vagy legális hulladéklerakásból származó, szállítás, közlekedés, katonai használat, háborúk eredménye, stb., származhat pontforrásból vagy szétszórt (diffúz) forrásból. Magyarországon a szennyezett területek nagyobb része öröklött, a múltból ránk maradt, állami tulajdonban lévő, így az állam felelősségi körébe tartozó terület, kisebb része újkeletű: baleset, kockázatos technológiák használata, gondatlanság miatt létrejött; ezekért a tulajdonos felelős. A szennyezett terület kockázatának nagyságát a szennyező vegyi anyag koncentráció (PEC) és a területhasználattól függő, károsan még nem ható vegyi anyag koncentráció (PNEC) hányadosa adja meg (RQ, HQ). szennyezett terület kockázatának kezelése magába foglalja a számbavételt, az állapotfelmérést, a környezeti kockázat felmérését, a beavatkozás sürgősségének meghatározását, végül a kockázat elfogadható mértékűre csökkentését szolgáló intézkedést. A beavatkozás sürgőssége függ a terület érzékenységétől, ill. használatától: prioritást élveznek a vízbázisok és a potenciális vízbázisok, a mezőgazdasági és lakóterületek. A beavatkozás jelentheti a terület használatból való kizárását, használatának korlátozását (PNEC növelése) vagy remediálását (PEC csökkentése). A szennyezett terület kockázatának kezelésére a világ legtöbb országában nemzeti programokat indítottak: USA: "Superfund"; NSZK: "Altlasten"; Magyarország: "Nemzeti Kármentesítési Program". Ezek az átfogó programok a szennyezett területkel kapcsolatos jogi és gazdasági háttér, a politikai és irányítási rendszer, a tudományos ismeretek és a környezetvédelmi technológiák nagymértékű fejlődését váltották ki.
szennyezett terület környezeti kockázatának nagyságát a szennyező vegyi anyag koncentráció (PEC) és a területhasználattól függő, károsan még nem ható vegyi anyag koncentráció (PNEC) hányadosa adja meg (RQ, HQ). szennyezett terület kockázatának kezelése magába foglalja a számbavételt, az állapotfelmérést, a környezeti kockázat felmérését, a beavatkozás sürgősségének meghatározását, végül a kockázat elfogadható mértékűre csökkentését szolgáló intézkedést. A beavatkozás sürgőssége függ a terület érzékenységétől, ill. használatától: prioritást élveznek a vízbázisok és a potenciális vízbázisok, a mezőgazdasági és lakóterületek. A beavatkozás jelentheti a terület használatból való kizárását, használatának korlátozását (PNEC növelése) vagy remediálását (PEC csökkentése). A szennyezett terület kockázatának kezelésére a világ legtöbb országában nemzeti programokat indítottak: USA: "Superfund"; NSZK: "Altlasten"; Magyarország: "Nemzeti Kármentesítési Program". Ezek az átfogó programok a szennyezett területkel kapcsolatos jogi és gazdasági háttér, a politikai és irányítási rendszer, a tudományos ismeretek és a környezetvédelmi technológiák nagymértékű fejlődését váltották ki.
a környezetben elfogadhatatlan kockázatot jelentő vegyi anyag koncentráció jelenléte.
a vegyi anyag küszöbkoncentrációja, melynél nagyobb érték már elfogadhatatlan kockázatot jelent környezeti elemben, élelmiszerben, kozmetikumban, stb.
Szabályozási célú szennyezettségi határértékek a vegyi anyag általános kockázatát, vagy veszélyességét tükrözik, mely az anyag sajátos tulajdonsága. A magyar szabályozásban használt általános határérték Magyarországon bárhol alkalmazható érték. Ilyen például a magyar szabályozásban a felszín alatti vizekre és a földtani közegre előírt "B" szennyezettségi határérték. A jogszabályokban lefektetett határértékek konzervatív értékek, melyektől a helyszín és a használat függvényében el lehet térni.
környezeti elemekre vonatkozó helyszínspecifikus határértékek nagysága függ a területhasználattól, illetve a területhasználatból adódó receptoroktól. Ennek az értéknek is az anyag káros hatása és a helyszíntől és a használattól függő kockázata adja az alapját, melyet egyedi felméréssel határozhatunk meg. Következménye, hogy ugyanaz a szennyezőanyagkoncentráció más kockázati értéket, ezért más határértéket eredményez egy óvodában és egy ipari területen. Menedzsment következménye, hogy forrásainkat a legkockázatosabb esetekre fordíthatjuk (pl. óvoda).