Lexikon
&pattern
zsírban oldható, zsírokban, olajokban jól nedvesedő anyagok. Ugyanezek vízben rosszul oldódnak, rosszul nedvesednek, ezért hidrofóbak. A környezetünkbe kikerülő veszélyes szerves anyagok lipofilitását oktanol-víz megoszlási hányadosukkal jellemezhetjük. A lipofil molekulák környezetbeni viselkedésére általában jellemző az immobilis forma, a környezeti elemek szilárd fázisának szerves frakcióján való abszorpció, élő szervezetekben való bioakkumuláció és a biodegradációval szembeni ellenállás. Ez azt jelenti, hogy a lipofil molekulák környezeti kockázata főként a szilárd fázisokban talaj, üledék nagy, a felszíni és felszín alatti vizekben kisebb. Élő szervezetek membránjaihoz kötődve vagy zsírszövetében raktározódva a táplálékláncban egymást követő trofikus szintek élőlényeiben biomagnifikációra hajlamosak.
térfogategység. Átváltásához szüksgées váltószámokat a táblázat tartalmazza:
liter | bushel | 0.028 377 59 |
liter | köbláb | 0.035 314 67 |
liter | köbhüvelyk | 61.023 74 |
liter | köbméter | 0.001 |
liter | köbyard | 0.001 307 95 |
liter | deciliter | 0.1 |
liter | száraz pint | 1.816 166 |
liter | száraz quart | 0.908 082 98 |
liter | gallon | 0.264 172 052 |
liter | gill (USA) | 8.453 506 |
liter | folyadék uncia | 33.814 02 |
liter | folyadék pint | 2.113 376 |
liter | folyadék quart | 1.056 688 2 |
liter | milliliter | 1,000 |
liter | peck | 0.113 510 4 |
a litoszféra a Föld külső, a kéregből és a legfelső köpenyből álló, szilárd, merev kőzetburka, amely a köpeny asztenoszféra nevű, képlékeny részén úszik. A litoszféra szokásos vastagsága 70–150 km: az óceánok alatt vékonyabb, a kontinensek alatt vastagabb. A litoszféra nem egységes héj, hanem több, különböző méretű kőzetlemezekből, litoszféralemezből áll. Ezek mozgásának természetével és okaival foglalkozik a lemeztektonika. Hét nagy kőzetlemez különböztethető meg a Föld felszínén, melyek egymáshoz és a Föld forgástengelyéhez képest is állandó mozgásban vannak: Észak-amerikai-, Dél-amerikai-, Eurázsiai-, Afrikai-, Indiai-Ausztráliai-, Pacifikus- és Antarktiszi-lemez és több kisebb (Karibi-, Cocos-, Scotia-, Adriai-, Égei-, Arab-, Iráni-, Nazca-, Fülöp-lemez). Két típusú litoszféra létezik: 1) óceáni litoszféralemez, mely az óceáni kőzetlemezekkel kapcsolatos, 2) kontinentális litoszféralemez, mely a kontinentális kőzetlemezekkel kapcsolatos. A litoszféralemezek nagyobb része tartalmaz óceáni és szárazföldi kéregrészt is (pl. Eurázsiai-, Afrikai-, Amerikai-lemezek stb.), a Pacifikus-, a Fülöp-, a Cocos- és a Nazca-lemezek csak óceáni kéregből állnak. A litoszféralemezek a lemeztektonikát mozgásban tartó erők hatására felmorzsolódnak, szemben az asztenoszférával, mely jóval képlékenyebb és plasztikusan deformálódik. A lemezek a lemezszegélyek mentén érintkeznek egymással és ezeken a vonalakon olyan geológiai jelenségek tapasztalhatóak, mint a földrengések, a hegységképződés, a vulkáni tevékenység, illetve az óceáni árkok kialakulása. A világ aktív vulkánjainak többsége lemezszegélyeknél helyezkedik el, leghíresebb csoportjuk a csendes-óceáni lemez Tűzgyűrűje. A lemezszegélyeknek háromféle fő típusa létezik, aszerint, hogy a két találkozó lemez mozgása egymáshoz képest milyen: 1) Súrlódó vagy konzervatív szegély, amikor a lemezszegélyek egymással párhuzamosan mozognak, gyakran összesúrlódva. Példa erre a kaliforniai Szent András törésvonal; 2) Divergens vagy konstruktív szegély, amikor a két lemez egymástól távolodva sodródik. Köztük magma tör föl, hegységeket létrehozva. Ilyen például a Közép-atlanti törés; 3) Konvergens vagy destruktív szegély (vagy aktív szegély), amikor a két lemez egymás felé sodródik, szubdukciós zónát létrehozva (amikor az egyik lemez a másik alá bukik), vagy kontinensütközést (ha két kontinentális kéreglemez találkozik). A súrlódás és az alábukó kőzettömeg felmelegedése következtében a vulkáni tevékenység ilyen szegélyek esetében szinte kivétel nélkül jelen van. Ilyen szegélyen alakult ki a dél-amerikai Andok hegység. Kontinentális lemezütközésre példa Eurázsia és a Dekkán-pajzs ütközése, aminek hatására a Himalája felgyűrődése folyik.
Liquid/Liquid Extraction, magyarul folyadék/folyadék extrakció, olyan mintaelőkészítési technika, melynek során egyik oldószerből (általában vizes oldatból) egy másik, az első oldószerrel nem elegyedő oldószerbe (általában szerves oldatba) oldjuk át a vizsgálandó komponenseket, melyeket azután a második oldat megfelelő tisztítása, koncentrálása után analizálunk.
angolul Lowest Observed Adverse Effect Level, azaz az a legkisebb tesztelt anyagmennyiség (dózis), mely még nem okozott megfigyelhető káros hatást a tesztorganizmuson vagy az emberen.
az analitikai módszer kimutatási határa (Limit Of Detection), az a legkisebb koncentráció vagy tömeg, amelynél az értékes jel a szokásos zajoktól biztonságosan megkülönböztethető, tehát a vizsgálandó komponensnek az a legkisebb mennyisége vagy koncentrációja, amelynél a mérési módszerrel a komponenst tartalmazó minta adott valószínűséggel megkülönböztethető a vak (az adott komponenst nem tartalmazó) mintától. (Forrás: ISO 11843-1. Capability of detection. Part 1: Terms and definitions. ISO, Geneve, 1997) A szokásos zaj mellett az értékes jel akkor ismerhető fel biztonsággal, ha a jel a zaj legalább háromszorosa. Nyomelemzés esetén fontos az LOD ismerete, vagy abban az esetben, ha törvényi szabályozás írja elő, hogy egy komponens nem lehet kimutatható a mintában (pl. élelmiszer, gyógyszer szermaradvány-tartalma).
az a legkisebb vegyi anyag koncentráció, amelynek hatása már megfigyelhető egy élőlény tesztorganizmus hosszú távú kitettsége esetén, pl. krónikus toxicitási tesztben. Analóg kifejezés a dózisokkal dolgozó toxikológiában a LOEL Lowest Observed Effects Level az a legkisebb dózis, melynek hatása már megfigyelhető. A NOEC és a LOEC egymással összefügg, általában:
NOEC = LOEC / 2
A MATC a LOEC és NOEC érték átlagaként számítható:
MATC = NOEC + LOEC / 2
az analitikai módszer alsó meghatározási határa (Limit Of Quantification), az a koncentráció, amely még a kívánt pontossággal és helyességgel meghatározható. A meghatározási határ kiszámításához a pontosság és a helyesség elfogadható szintjét is meg kell adni, melyek értéke az elemzés céljától függ. Az LOQ-t lehet a vak (a mérendő komponenst nem tartalmazó minta) mérésének szórásértékéből (standard deviáció) és a kalibrációs görbe meredekségéből számítani. Sokszor a zajszint tízszeresének veszik.
&search
A lösz szél által szállított porból keletkező, sárga, likacsos, törmelékes üledékes kőzet. agyagtartalmának köszönhetően nagyon jó termőtalajt ad. A lösz eolikusan (szél által) szállított aleuritből (kőzetliszt) keletkezik diagenezissel (kőzettéválás). Az eolikus eredetű szemcsékhez más eredetű anyag is települhet, ill. keveredhet. Az uralkodó (45-60%) aleurit mellett homokot és agyagot is tartalmaz. A lösz színe szürkéssárga, fakósárga. Általában rétegzetlen, jellegzetes szerkezete és formája van. Szemcséit mészkéreg vonja be, a szemcsék hézagos összetapadása következtében porózus. Mésztartalma jelentős (10–30%), tömegesebb kiválása esetén helyenként meszes konkréciók (löszbabák) képződnek. A lösz elnevezés a Rajna-melléki népies német Löss or Löß "laza" jelentésű szóból származik. Nálunk a nép sárga földnek nevezi. A lösz alapanyaga lehet glaciális, illetve nem glaciális eredetű. A glaciális lösz a Pleisztocén időszakban a száraz hideg klímán az ős folyóvölgyekből származó eolikusan szállított kőzetliszt szemcsenagyságú üledék. A nem glaciális eredetű eolikus lösz alapanyagának eredete sivatagi homok, dűnéket alkotó finom homok vagy/és vulkáni hamu. A lösz termékeny talajt ad. Magyarország felszínének mintegy harmadát glaciális eredetű lösz borítja. Vastagsága a Dunántúl délkeleti részén elérheti a 60 métert is. Jellemző, hogy függőleges falakban áll meg, nagyon jó vertikális állósága van. Látványos löszfalakat találunk Dunaújvárosban és Balatonkarattyán.