Lexikon

baktériumok által szintetizált felületaktív anyagok. A környezetben folyó spontán biodegradációban és veszélyes anyagokkal szennyezett környezeti elemek bioremediációjában egyaránt nagy szerepük van. lipofil molekulák szubsztrátként történő hasznosításának alapfeltétele, hogy a mikroorganizmusok hidrofil felülete érintkezésbe kerülhessen a víztaszító molekulával. A fázishatárok áttörésére biotenzideket szintetizálnak, melyekkel a lipofil anyag mikrocseppjeit körülveszik, abból olyan biotenzid-micellát képeznek, amely már képes átjutni a sejthatároló felületen. A biotenzidek ek alkalmazását a mikrobasejt gyakran kombinálja a hidrofób anyaghoz, pl. olajcseppekhez való adhéziós kötődéssel is, melyet a sejthatároló képletek lipofil molekulái tesznek lehetővé. A mikroorganizmusok biotenzidek segítségével szénhidrogénekből emulziót tudnak képezni. A biotenzidek felépítése a szintetikus tenzidekhez felületaktív anyagok, nedvesítőszerek, detergensek, emulgeálószerek, stb. hasonlóan kettős; van egy hidrofób és egy hidrofil komponensük, melyek pl. egy olajcsepphez kapcsolódva csökkentik a felületi feszültséget. A sejtmembránnal érintkező hidrofób szubsztráton ekkor a biodegradáció első lépését már el tudják végezni a - célszerűen a sejtmembránban elhelyezkedő - oxigenáz enzimek. Ismert biotenzidek a Pseudomonas baktériumok ramnolipidje vagy a Torulopsis gombák szoforózlipidje. A biotenzideknek a környezetben folyó spontán biodegradációban és veszélyes anyagokkal szennyezett környezeti elemek bioremediációjában egyaránt nagy szerepük van, de a szintetikus tenzideket sok más ipari technológiában is helyettesíthetik, ezáltal biológia eredetű, természetes anyagok ipari felhasználását teszik lehetővé.

nedvesítőszerek, felületaktív anyagok. A talajremediációban a szerves talajszemcsékhez kötött apoláros (hidrofób) szennyezőanyagok víz és mikroorganizmusok általi hozzáférhetőségét növelhetjük meg tenzidek alkalmazásával. A tenzidek a mosószereknél jól ismert mechanizmus szerint kívül hidrofil micellaszerkezetű emulziót készítenek a vízben nem oldódó szénhidrogénekből és egyéb hidrofil szerves anyagokból. A környezetben csak biológiailag bontható, nem toxikus tenzideket alkalmazhatunk.
Apoláros (hidrofób) talajszennyező-anyagok vizes extrakciójánál a szennyezőanyag szilárd fázis és a víz közötti megoszlási hányadosát 2-3 nagyságrenddel is eltolhatják a megfelelően megválasztott tenzidek.
A biodegradációt jó minőségű, élő talaj esetében ritkán limitálja a szénhidrogének biológiai hozzáférhetősége, mert a talajmikroflóra egyes tagjai elegendő felületaktív anyagot termelnek, ezek a biotenzidek, melyek a hidrofób szubsztrátok mikroorganizmusok általi felvehetőségét növelik meg. biodegradáción alapuló remediációs folyamatoknál jól megfigyelhető a mikroflóra aktivitás-növekedésével párhuzamosan a biodegradációt megelőzően fellépő hozzáférhetőségnövekedés.
A tenzidek más komplexképzőkkel, kelátképzőkkel és mikrokapszuláló-szerekkel is helyettesíthetőek. A ciklodextrinek például a hidrofób szerves anyagok mikrokapszulálása révén növelik a szennyezőanyagok hozzáférhetőségét, mely extrém toxicitású és nehezen hozzáférhető szennyezőanyagoknál elősegíti mind a biodegradációt, mind pedig a szennyezőanyag vizes kioldását.